Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

1966. január 6., csütörtök NÖGRAD s kövelkezetesiég:et a végrehajtódban S emmi esetre sem véletlen, hogy ko­runk egyik leggyakrabban tárgyalt, elemzett, vitatott problémája az üze­mi demokrácia helyzete, alkalmazása, ki- szélesítésének útja-módja. A közérdeklődést voltaképpen az váltja ki, hogy az üzemi demokrácia fórumain, „csatornáin” egy-egy gyár egyszerű dolgozói nyilváníthatják vé­leményüket — munkahelyük napi, szűk prob­lémáin túlmenően — az üzem, a vállalat egészének ügyes-bajos dolgairól. Az üzemi demokrácia helyzete, állapota tehát szinte fokmérője annak, hogy munkásai mennyi­re érzik sajátjuknak az adott gyárat, más­felől, a vállalat vezetői mennyire teremtik meg annak a módját, hogy a munkások ezt a jogukat érvényre juttathassák. Az üzemi demokrácia helyzetét ebből a szemszögből vizsgálta a közelmúltban az öb­lösüveggyár párt-végrehajtó bizottságának ülése is. Két alapvető, szinte egymással szembe­néző kérdés tűnik fel itt, ebben a gyár­ban is: van-e módja a munkásoknak, hogy beleszólhassanak a gyár általános gond­jaiba — értve ez alatt a vezetés színvona­lának bírálatát is — másfelől, élnek-e a munkások, az adott lehetőséggel, az üzemi demokrácia biztosította jogokkal? Mindenek előtt arra kell felfigyelnünk, hogy tavaly az öblösüveggyárban kevesebb volt a termelési tanácskozásokon megje­lent dolgozók száma, 1964-ben egy-egy ter­melési tanácskozáson összesen ezerkétszáz, ezernégyszáz dolgozó vett részt, 1965-ben az összesített szám egyszer sem érte el az ezeregyszázat. Ennek az adatnak látszólag ellentmond egy másik: a felszólalások szá­ma — tehát éppen, ami a tanácskozás részt­vevőinek aktivitását legjobban tükrözi —, az utóbbi időkben gyarapodik. Az ellentmon­dás csak látszólagos. A kormány és a SZOT közös határozatának egyik előírása szerint a ‘ "•n'"’-«'.i tanácskozásokon elhangzott ész­revételeket, javaslatokat egy naplóba fel kell jegyezni, azokra a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a következő ta­nácskozáson válaszolni kell, illetve, beszá­molni a jogos észrevétel kapcsán tett in­tézkedésekről. Nem kétséges, hogy ez a ren­delkezés hatalmasan, megnövelte a terme­lési tanácskozás súlyát, tekintélyét, úgyszin­tén — s ez az egyik alapvető cél — annak hatékonyságát. De ez a hatékonyság csak akkor válik életté, ha az üzemek dolgozói megértik ezt a célt, s megértik saját fe­lelősségüket is, mely arra kell, hogy ösz­tönözze őket: vegyenek részt üzemük gond­jainak intézésében. Mert azt ugyan meg­állapíthatjuk, hogy a gyár legtöbb üzemé­ben lelkiismeretesen vezetik a termelési tanácskozások naplóját, s ha a gyár legfel­sőbb vezetőinek ezirányú ellenőrzése nem is eléggé rendszeres, de a legtöbb észrevételt, bírálatot a munkahelyi vezetők gyorsan orvosolják, mégsem lehetünk elégedettek. Azért nem, mert néhány üzemben, műhely­ben a létszámnak csupán ötvenöt-hatvanöt százaléka vesz részt a tanácskozásokon, az I-es fazekasban pedig általában a dolgozók egynegyede-harmada. S — mint mondani zokás — mindig ugyanazok az arcok. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az öblös- üveggyár dolgozóinak egy része úgy is érzi önmagában a felelősségét, mint a gyár egyik ■’ajdonosa, dé egy másik jelentős része ezt a jogot — és ismételjük felelősséget — el­hárítja magától. Köztük különösen sok fia­tal és még több vidékről bejáró dolgozó. Ferde, káros állapot ez, amellyel nem bé- kélhetünk meg. Hogy miként javíthatunk ezen? Sok jel arra mutat, hogy a kormány és a SZOT együttes határozatának ér­demi végrehajtására kell helyezni a súlyt. Mert például, hiába vezetik szorgalmasan az X-es fazekasban, a zöldüveg üzemben, vagy a hatos csarnokban a tanácskozás nap­lóját. ha az említett üzemek dolgozóinak nagy része meg sem jelenik ott. ahol pe­dis a távolmaradók érdekeiről is vitatkoz­nak. Több üzemi dolgozót megkérdeztünk, mi­ben látja ennek okait. Az egyik szocialista brigád vezető azt felelte- emelni kéne az ok­tatás színvonalát, mert sokan a munkások közül alapvető elméleti, sőt gyakorlati po­litikai kérdésekben sem tudnak eligazodni. Hogy fognák fel akkor egy gyár bonyolult, összetett problémáit, méghozzá úsv. hogy izokról bírálatot is mondhassanak. Egy másik azt kifogásolta, hogy üzemében ugyan vezetik a naplót, válaszolnak az észrevé­telekre, apróbb bírálatok nyomán van is változás, de már hónapok, sőt évek óta nem javítanak műhelyének alapvető termelési feltételein, szocialista ellátottságán. A két pólus látszólag két mevm-ilvánu- lás. mégis szoros az összefüggés. Tagadha­tatlan: agitációnk, propagandánk — és nem­csak a szervezett párt, vagy szakszer­vezeti oktatás —, minden fejlődése elle­nére sem volt eddig annyira hatékony, hogy valamennyi dolgozót rávezessen: személyes érdeke, s mint a társadalom élén álló osz­tály képviselőjének kötelessége is, hogy él­jen az üzemi demokrácia adta jogokkal. Másrészt arra is hajlamosak vagyunk — s ez nem kizárólag öblösüveggyár! jelenség —, hogy egy-egy határozat formális végre­hajtására gyakran több erőfeszítést fordí­tunk, mint annak érdemi valóraváltására. A gyár szakszervezeti bizottsága, s a vállalat párt végrehajtó bizottsága is felismerte, hogy bár az öblös- üveggyárban az eltelt év folyamán szélese­dett az üzemi demokrácia, maradt bőven tennivaló a következő esztendőre is. ör­vendetes, hogy ezt egyrészt a politikai ne­velő munka fokozásával, másrészt a ter­melési tanácskozások hatékonyságának a legkülönbözőbb eszközökkel való biztosítá­sával, ellenőrzésével óhajtja elérni. Ha ha­tározatai végrehajtásában olyan következe­tes lesz, mint amilyen következetes volt az üzemi demokrácia helyzetének elemzésé­ben — az eredmény nem marad el. Cs. G. Két malomkő között | HAROM~ művezető beszélget a napi gondokról. Nem öregek még, de a legfiatalabb is már tíz évvel ezelőtt került a Zagy- vapálfalvi Bányagépgyárba. Akkor végezte el a gépipari technikumot. A másik kettő később. Először szakmát ta­nultak, utána esti iskolába jártak. Nehéz négy esztendő volt az. — Megérte? — Ha az ember azt veszi alapul, amit tanult, akkor igen. Ha viszont azt, hogy a kereset lényegében maradt a régi, sőt talán több is len­ne, ha mint szakmunkás dol­gozna, akkor már más a szá­mítás ... — A művezető állandóan két malomkő között őrlődik — vág közbe a másik, az­után így folytatja: — Ha a tervről van szó: felelős a művezető. A másik oldalon pedig ott van 40—50 ember, akiknek anyagot, tech­nológiát, szerszámot kell biztosítani, s egyéni gond­jaik megoldásához is segítsé­get várnak. Engem szorít a program a beosztott meg be­teget jelent.. Kevés az ember, át kell szervezni a munkát. Ha nem elég világos a rajz, a technológiai utasítás, azt közérthetővé tenni. Megma­gyarázni időközben is mit, konyán. — Az adminisztráció is elég sok — veszi át a szót a harmadik. Aztán már csak ilyeneket jegyzek fel: — Az egyik embert éjsza­kára osztottam be, úgy kí­vánta a munka. Nagy vita után megértette, hogy nem tudok mást tenni. De nem jött be. Elment inkább be­tegnek. — Legutóbb a kovácsok már szegecseltek volna. Elő­ször préslégszerszámokat kel­lett rendbe tenni, de fejező sem volt. Sürgettem az esz­tergályost és amikor az első elkészült, vittem a kezéből a szerszámot. — A gyár eredményei jók — vetem közbe. — Jók, hiszen jó a szak­munkásgárda is. Erről nem is lehet panaszkodni. Kere­setük a munkától függ, a pénz meg jó ösztönző. A fel­tételeket viszont nekünk kell biztosítani. — A csoportvezetők kere­sete is a teljesítménytől függ. Van miért törekedniük. — Es a művezetők anyagi ösztönzése? — Mosolyognak, a kérdésen és csak rövid gondolkodás után szólal meg az egyik. — Olyan is van. Idősza­konként prémium. Sok min­den közbe jöhet. A prémiu­mot nem az határozza meg, hogy az én részlegem hogyan teljesíti a tervét, hanem az egész vállalat munkája. Leg­utóbb például mi legyártot­tuk a kért szerkezeteket idő­ben, csak nem szállították el. Erről nem tehettünk, mégis a mi prémiumunkból vontak le. — Ha netalán baleset for­dul elő, ezt a művezető ak­kor is érzi a prémiumnál, ha nem tehet róla. Vagy a túlóra. Mi lelkiismereti kérdésként vesszük, hogy minden rendben menjen, sok­szor bent is maradunk, de nekünk ezért fizetség nem jár. — Ezután jobban megbecsül­nek majd — mutatja egyi­kük a bérlistát. Majd így folytatja. — Országos jelen­ség, hogy a művezetők ke­resete viszonylag alacsony. Nálunk havonta általában 2000-től 2300 forintig kapnak. A beosztott csoportvezetők között viszont akad, aki 2800 forintot is megkeres, de sok szakmunkás is többet visz haza. Ezt az aránytalanságot reméljük sikerül megszüntet­ni. Még nem tudják pontosan, Záhony, ahol nincs szünet Ha valaki belecseppfenne a záhonyi határállomás egy percre sem szünetelő forgata­gába, sokáig tanakodhatna; hova, merre menjen a szinte egymáshoz simuló vagonso­rok között. A legyezőszerűen szétnyíló, majd összecsukódó sínpárok, a rajtuk szüntelenül mozgó kocsisorok, az épületek tarka össze-visszasága még madártávlatból is elbűvölik az embert. Szemben a pártbizottsággal, a sínrengeteg közepén áll a XVIII-as őrhely. Várni kell Tóth Sándor kocsimesterre. A hármas őrhelyen — Ez itt a legforgalmasabb hely — magyarázza. — Itt kezdődik és innen Indul az átrakás. Nekünk kell biztosí­tanunk az érkező árukhoz az üres kocsikat. Sokszor kevés a nyolc vágányunk, mert fél- ezernyi kocsit, — némelyiket ötször-hatszor is — meg kell mozgatnunk egy műszak alatt. Sokat kell spekulálnunk, hogy mindig legyen üres vagány az érkező szerelvényeknek. Mire a hármas őrhelyhez érünk Vígvári Zoltán állo- másfőnökhelyettessel, már es­te van. Feltámad a csípős északi szél, s fagyos havat kotor az emberek szemébe. A vasutasok azonban tartják ma­gukat, a munka nem állhat meg. A tolatómozdony hosz szú kocsisort állít a futóda­ruk alá. Szovjetunióból ér- ' ezett széles nyomtávú teher - v gonokban kombájnok, fe­nyőrönkök és kazánalkatré­szek. 1965-ben több mint egymil­lió tonna szén, ugyanannvi vasérc, másfél millió tonna fa ötvenezer tonna koksz, fél­millió tonna olaj, rengeteg gép, gépkocsi, kombájn ér­kezett itt Magyarországra. A csereárut Csapon rakják át a szovjet vasutasok: főleg konzerveket és gépeket szállí­tunk. zik erdei mogyoró. Ez a cu­korgyárakba kerül, a gyere­kek közkedvelt • csemegéje, mogyorós csoki lesz belőle Ugyanitt vagonszámra rakják át a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár alapanyagát, a mákgubót. Gyakran érkezik só, ólom, tea, cink, gipsz, az­beszt, kaucsuk, minium, gyap­jú, turbinaolaj. S ami elsősor­ban a vasutasokat érdekli: itt került átvételre az a több mint félszáz darab M—62-es szovjet Diesel-mozdony is. amelyek a vasúti forgalom gyorsításában jelentős szere­pet játszanak. Kilométereket kell gyalo­golnunk, míg megérkezünk a határhoz közel épült automata mérleghez. Ilyen korszerű mérleg nincs több az ország­ban. Teljesítménye is egye­dülálló; egy perc alatt három guruló vonatot tud hiteles pontossággal lemérni: A két és fél éve működő automata berendezés 14 millióba került Egyetlen kattanás — Már megtakarítottuk az árát — mondja az állomásfő­nök helyettese. — fis az egyre növekvő forgalomban ma már nélkülözhetetlen. Tizenkét­szer több kocsit tudunk ezzel lemérl*\gelni, mint a régi, ha­gyományos. karos mérlegek­kel. A mérlesház olvan. mint ogv műszerhíz. A hidegre érzékeny ni’toTTin^v állandó egyenletes hőmérsékletét vil­lamos fűtéssel biztosítják. Az automatát az első műszakban Peleskel Éva mérlegelő rak- támok kezeli. Halk sercegés, megszólal a hangszóró. Egy távolabbi őr­helyről Gazdag István jelent­kezik: — Éva! A rakott után kap­csold be az automatát! — Igen, jöhet — válaszol Éva és gyorsan az automatá­ba helyezi a mérlegkartont. A mérleghídon dübörögve gurul át a hatalmas, széles nyomtávú szovjet vagon. Egy kattanás, és az automata min­den adatot a kartonra rög­zít. Már jöhet is a következő. Meleg tea» esáesrahodás A jeges szél erősödik. Zá­honyban hamar megváltozik az időjárás. A fűtőház környé­kén már megrakta hóval a sínközöket. A MÁV ebben a körzetben külön gonddal lát­ja el téli védőruhával a vas­utasokat. Az idén sincsen kü­lönösebb probléma. Vattaruhából csak az idén mintegy kilencszáz öltönyt ad­tak ki a fizikai dolgozóknak. A védőruhák összértéke több mint hétmillió forint. Védő italról is gondoskodnak. Ta­valy télen csak teából két és fél mázsát használtak fel, több mint harminc mázsa cukor­ral. Az idén — egyelőre — 104 kilő teát és húsz mázsa cukrot vásároltak. Késő este van. mire az ál- lomásfőnnksó.gre érünk. S. Kovács István állomásfőnök a debreceni igazgatósággal beszélt. Aznap lei tudja há­nyadszor. Egy ilyen hatalmas üzem irányítása nem köny- nyű feladat. Tóth Árpád A panaszos bejelentések kezeléséről A szécsényi járási NEB vizsgálata Tea, ólom, gyapjú, . fókazsír Felsorolni is sok lenne az áruk sokféleségét, melyek Záhony­ban megfordulnak. A nehe­zebben felismerhető anyagok­ból a vámőrség mintagyűjte­ményt állított össze: csak ezek száma megközelíti már a kétszázat. Az érkező áruk között meg­található a teveszőr, a fóka­zsír, cetvelő, a kesztyűkészi- téshez használt kutyabőr is. Olykor vagontételekben érke­hogyan valósul meg a kor­mány újabb határozata. Vég­rehajtási utasítás még nincs, de bizakodnak. — Majd meglátjuk — mondják és újabb lehetőség­re terelődik a szó. Ebben az üzemben az új évben már új módon irányítanak. A terv­számot, az önköltséget és béralapot határozták meg a számukra. Nagyobb önállósá­got jelent ez. Lehetőséget biz­tosít arra is, hogy régebbi aránytalanságokat orvosolja­nak. Az anyagi ösztönzést is célszerűbbé tehetik. A mű­vezetőkre természetes még több hárul. Minden jobbnak az alapját a termelő munká­val kell megteremteni, és ennek ők a közvetlen parancs­nokai. | SZÁMOLGATNAK. Még nem tudják, hogy a nagyobb önállóság mit ró re­ájuk. Egy azonban biztos: ha arra kerül sor, hogy ez­zel kapcsolatban tenni, java­solni kell, nem hallgatnak. Lesz véleménye: Borsovlcz Gyulának a forgácsolók, Hal­mai Józsefnek a lakatosok, és Miskei Józsefnek, a gör­gőüzem művezetőjének. Is­merik a gondokat ugyanaz a cipő szorítja őket akár­csak a többi művezetőt. B. J. KÖZSÉGEINKBEN MÉG ma sem ritkák a birtokhábori- tási, és egyéb panaszok, me­lyekre orvoslást a községi ta­nácstól várnak. Volt már rá példa, hogy addig kellett vár- niok, míg a bejelentés elvesz­tette aktualitását. A szécsényi járási népi el­lenőrök, valamint a járási ta­nács titkárságának munkatár­sai több községben megvizs­gálták a panaszos bejelentések nyilvántartási módját, az ügy­kezelési módszereket, vala­mint az intézkedésekre vo­natkozó határidők betartását. A vizsgálat során megállapí­tották, hogy a lakosságnak a községi tanácsokhoz címzett beadványait és közérdekű be­jelentéseit mindenütt nyil­vántartásba vették. A javulás ellenére egy-két helyen azon­ban még mindig előfordulnak lazaságok. Az eljárási tör­vény szerint a panaszt a be­jelentés alkalmával, vagy az azt követő napon nyilvántar­tásba kell venni. Ha jogos, harminc napon belül intéz­kedni kell a visszásság meg­szüntetése érdekében, a pa­naszost pedig írásban értesí­teni a hozott határozatról. Szécsényben, Ludányhalászi- ban, és Endr'efalván a pana­szos bejelentések nyilvántar­tásba vételével kapcsolatosan mindent rendben találtak. Ri- mócon és Nógrádmegyeren azonban a népi ellenőrök több elintézetlen, fiókban porosodó bejelentést találtak. A meg­vizsgált hét község közül a legtöbb panaszos észrevétel a nagylóci községi tanácshoz érkezett. Többségük birtok- háborítási ügy. Varsányban három. Ludányhalásziban ket­tő, Nógrádmegyeren kettő, End refalván egy vitás ügy­ben kellett a községi tanács­nak döntenie. Rimócon nincs panaszos ügy feljegyezve. A járási NEB vizsgálata során kiderült, hogy az élet­veszély esetén (omladozó épü­letben lakó család, stb) al­kalmazható „expressz” eljá­rást sehol nem alkalmazták. A tartási szerződések ügy­iratkezelésének terén meg­állapították: a legtöbb község­ben nincs nyilvántartva, hogy a szerződést kivel, mikor és milyen feltételek mellett kö­tötte. Ebből következik, hogy az ellenőrzést is elmulasztot­ták, amely esetleg hátrányo­san érintett néhány idős, ezért a társadalom segítségére job­ban rászoruló embert. Sajnos gyakori, hogv a tartási köte­lezettséget Vállaló személy ön­ző anyagias céljai elérése ér­dekében köt szerződést, és megszegi az íratlan és írott rendszabályokat. Szécsényben 5, Varsányban 4, Ludányhalásziban 3, Nóg­rádmegyeren és Nagylócon 2—2 egyedülálló, idős ember kötött eltartási szerződést. A községi tanácsnak ellenőriz­nie kell a szerződések előírá­sainak törvényes betartását — ez áll a Polgári Törvény- könyvben is. A HAGYATÉK ÜGYEK intézésében számottevő javu­lás tapasztalható az 1957 előt­ti viszonyokhoz képest. Leg­több problémát itt is a ha­táridők pontos betartása okoz. A községi leltárfelelő­sök határidőre elkészítik ugyan a hagyaték leltárt, de nem küldik el időben az ál­lami közjegyzőhöz. Így for­dulhatott elő aztán, hogy Lu­dányhalásziban egy március­ban elhalálozott idős asszony hagyatékáról októberben sze­reztek tudomást. A pontos, alapos munka a visszaélések legnagyobb ellensége. összegezésül megállapítot­ták, hogy a megvizsgált köz­ségi tanácsoknál minden pa­naszos bejelentését nyilván­tartásba vették és intézked­tek. Azonban a határidők pontosabb betartására, és az észrevételek lelkiismeretesebb elintézésére már az új évben is nagyobb gondot kell fordí­tani, hogy a tanácstörvény végrehajtása során a törvé­nyesség követelményeinek ha­tékonyabban érvényt szerez­zünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom