Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

4 Wrtf! R * n 1966. Január 6.. csütörtök Kongó terem, üres széksorok Kulturális gondok Karancslapujtőn F0V jóhumorú, de sc­'rányzsebű olasz víg­játékszerző mondotta leg­újabb, egyszereplős darabjá­ról: — Megmutatom, hogy bár­milyen nagy is a bukás, az én művem előadásán mégis többen lesznek a nézőtéren, mint a színpadon. Ez a kis adoma járt az eszemben, amikor a karancs- lapujtői kultúrotthon foghí­jas nézőterén ültem. A szín­padon Jókai Űj földesurának kalandos történetét jelenítet­ték meg a Déryné Színház művészei. A hatalmas — erkélyt sem nélkülöző — teremben 157 színházszerető néző ült, köz­tük 50 diák, akik már elővé­telben megvették belépőjüket. Az ülőhelyek száma 447. A Déryné Színház a 2500 lelket számláló községben 1965-ben nem tartott egyetlen előadást sem, mert a belépőjegyek árából a színészek tiszteletdí­ját sem tudták volna fedezni. Talán rossz volt az előzetes propaganda — vélhetnénk... Az Üj földesúr színrekerü- lése előtti napokban 25 is­kolás majd minden családhoz bekopogott, helybe vitte a jegyeket. Az eredmény a fen­ti. Nyolc jegyet tudtak fel­nőtteknek elővételben eladni. Természetesen plakátokon is hirdették az előadást. Bizonyára a könnyebb mű­fajt kedvelik a községben — mondhatják mások. Sajnos a tények mást bizonyítanak. Márciusban a Sárdy esten 77 fizető néző ült a kongó te­remben. A júliusi vidám mű­sorban Kibédy Ervin, Várady Hédi, Gobbi Hilda 177 néző előtt lépett színpadra. Novem­berben a helyi kisvendéglő­ben magyamóta-estet ren­deztek Zala Tóth Erzsébet és Szalai László felléptével. „Hi­ányzik valaki...” énekelte Szalai, és fanyarul elmosolyo­dott. Húsz ember ült az asz­talok körül. Talán egy hangverseny, vagy opera népszerűbb lenne? Aligha. November végén a kultúrotthon ingyenes juta­lomkirándulást szervezett Bu­dapestre az ■ énekkar és a jól dolgozó fiatalok részére. Az Aidá-ra mindenki kapott be­lépőt, de néhányan inkább az Emke-be mentek táncolni. De vajon md kell akkor a lapujtói közönségnek? És mi­vel magyarázható ez a kö­zömbösség? Több embert meg­kérdeztem, legtöbben vállat vontak. Huszonnyolc éves esztergá­lyos: — Ha jön a Déryné mindig az első sorban ülök. De a ré­gi törzsgárda már eltűnt. Ta­lán a televízió az oka. — Van község, ahol még több tv-tulajdonost tartanak nyilván és mégis eljárnak színházba is — vetem közbe. — Akkor nem tudom... A községben 90 tv-antenna magasodik a háztetőkön. Technikumi diák: — Miért nem vasárnap jön­nek a színészek? — Akkor telt ház lenne? — No ez persze túlzás... Egy tanár: — Csak két észrevé­telt szeret­nék tenni: miért kellett a színházi estére nőtanácsi meg­beszélést szervezni. A másik: ez a község nagy hagyomá­nyokkal rendelkezik. De hogy is mondta a görög bölcs? Az olyan ember, aki gyakran hi­vatkozik elhalt őseire, hason­lít a burgonyához, melynek értékesebb része a föld alatt van. Nyíltan meg kell mon­dani, hogy jó páran azért nem jönnek színházba, mert „csak” a Déryné tart előadást. Pedig tudom, nem ártana ne­kik sem. Ez a közöny elke­serítő. .. Persze legkönnyebb lenne mindent a közönség nyakába varrni. Mert a vezetésben is vannak problémák. Vajon mi az oka például, hogy a mű­velődési otthon vezetői egy­másnak adják a kilincset? Az eddig sikerrel szereplő vegyeskar vezető hiányában feloszlott. A napokban meg­vitatják, hogy a művelődési otthon képzőművészeti körét érdemes-e 1966-ban is támo­gatni. A szakkör tagjai máso­dik díjat nyertek az Országos Béketanács gyermekrajzpá- lyázatán. Képeik Indiába is eljutottak, elismerő leveleket kaptak Bombayből. A szakkörvezető tanár vé­leménye: — Ha megszűnik a képző- művészeti kör, abbahagyom a népművelő munkát. A bérle­temet megváltom a buszon, hiszen bejáró vagyok, de mást nem csinálok... Lapujtőn döcög a népmű­velés. És ezt elsősorban — mint egyesek javasolták — nem p>énzinjekciókkal lehet magasabb színvonalra emelni. Valahol, valamikor elrontot­tak valamit — hallottam. De hogy mit, azt nem tudja sen­ki. Pedig a ténymegállapításon túl kell haladni, a gyógymó­dot is keresni kell. Való igaz, hogy a művelődési ház in­kább szép, mint célszerű. Nincs egy olyan helyisége, ahol klubéletet lehetne pél­dául szervezni. Egy átjárószo­bát neveztek ki klubnak, melyben a rossz televízión kívül csak csővázas székek találhatók. Ez az egyik ész­revétel. A másik: a népmű­velő munka eredményességét befolyásolja a pedagógusok hozzáállása. Lapujtőn pedig a nevelők — meg kell monda­ni — nem kapcsolódnak be­le a falu kulturális életébe, elzárkóznak és legjobb eset­ben bírálgatnak. Tisztelet a kivételnek. A kultúrotthon nek problémáját is rendezni kellene, hiszen lassan a ki­lincselő igazgatók nevét sem tudják már megjegyezni a község lakói. Szép feladat Tennessee Williams művésze­téről ankétot rendezni, de ta­lán nem itt kellene kezdeni. Kisebb tömegeket megmozga­tó rendezvényekkel, író-olvasó találkozókkal, (mert nincs) szakkörök megszervezésével lassan kialakulna egy egész­séges aktíva-csoport, amely erjesztőleg hatna a gondolko­dásra s fel rázná a most alud­ni látszó Karancslapujtőt. Rozgronyl István A szécsényi vasút­állomáson Forgalmas a szécsényi vas­útállomás. Naponta érkezik ide áru, ugyanakkor kerül helyből is az üres vagonokba. A Nógrád megyei Fa- és Bútoripari Vállalat hatalmas kábeldobjainak sok hely kell. Szaporán töltik a vasúti ko­csikat. Ez az új termék or­szágos hiánycikket pótol. Két téglagyár, a szécsényi és a ludányhalászi szállít innen szinte naponta téglát távolabbi tüzép-telepekre. Az őszi nagy forgalom idején jelentős készletek halmozód­tak fel. Kevés volt a szál­lítóeszköz. Most már meg­kezdődött a szállítás, és az igény is egyre nagyobb. A falvakban, mind többen ke­resik a téglát, hiszen köze­leg a tavasz, kezdődnek az építkezések. Ha vagon érke­zik, azonnal rakódik a tég­lagyár. A másik vágányra cukor­gyári melléktermék, répa­szelet érkezett. Jó takarmány az_ a tangazdaságban. M<r gőzölög, amikor vagonból vontatóra kerül. Az üres vasúti kocsikat azonnal meg­töltik ismét áruval. (Koppány György felvételei) 9? Főhadnagy Fazekas úr” üdvözlése születésének 200. évjordulóján Majd, a rendtartó méheknél Kedve-telve ácsorog, S érzi, hogy az embereknél Az ország nem így forog. Már meglátott: gereblyéjét És kapáját elteszi, S félig harmatos Linnéjét Pipája mellé veszi. Jer barátom lépegessünk Kis kertednek utain, S dohogás nélkül nevessünk Mások bolondságain. Jer, s érezzük, hogy nagy telket Többször fának ád az ég, S kis jószágot és nagy lelket Bírni boldogabb sors még. ezért lemond tiszti rangjáról és visszatér Debrecenbe. Sze­rény vagyona nyugodt meg­élhetést biztosít számára. Föl­di János, Csokonai Vitéz Mi­hály barátsága a megfelelő társasága, így érthető, hogy költészete java termése ezek­re az évekre esik. Elsősorban a természetet dicsérő, tájleíró verseit kell kiemelnünk. Fa­zekas a szabad levegőhöz szo­kott katona, gyakorló gazda (kertje valóságos botanikus kert) hajszálpontosan ábrázolt és versbe mentette a növény­világ szépségeit, ő érezte át----- és fejezte ki először az élő t ermészet zenéjét. A „termé­Fazekas Mihály akit a fen- gal. (Jellemző anekdota: egy szét nagy basszusáról” irt, ti verssc; Csokonai, a benső- franciaországi terület elfog- észrevette, _ hogy a friss har- s ges jóbarát köszöntött, lalása után hatórás szabadrab- mat „rezgő tűznek tetszik a 16 . január 6-án született lást engedélyeznek Fazekas virágkelyhekben”, az esőcsep- D brecenben. Szülővárosa egy kastély könyvtárszobája- pék nála „ezüstszínű récét volt ekkor az a hely, ahol ba megy, levesz egy kötetet a szőttek”, „zuhanásukból szép rr űvelt humanistává, felvilá- polcról, olvasásba merül, majd hangzatot’ hallott kicsendül- gosult szellemű tudóssá, szí- a könyvet visszahelyezve tá- ni. A természetes érzékelés - a vozik). hangszerré finomult benne, és Néni akar a francia fórra- ezzel az egyszerű ember gyö­_ ___ _________ dalom eszméi ellen harcolni, nyörködtetését akarja szol­é es koráig tanult a debrece- megundorodik a vérontástól, cálni: n kollégiumban, majd 1782— „Halkai ingó lanyha párái Szálldogáló harmatok! Kis furulyám lágy szavára Tiszta hangot adjatok. Lengd be véle gyenge szellet Sík mezőnk határait, A juhász a nyája mellett Hadd fülelje sorjait..." vözlő pacsirta és a serény szántó ellentétét. A szántó, ki valóságos haszonra fordítja a kikelet kedves napjait, nem énekel olyan „rezgő repesé- sek között”. „Bizony, az erő­szak szántotta jó képére a durva barázdákat, nem lát ő örömet a viruló időben, mely nyomorúságának kapuit nyxtá ki: végigképzeli csorgandó iz­zadságait, melyeknek jutal­mára a huza-vona tátott szájjal ásítozik; elbúsulva dörgöli le ingujjával első ve­rejtékét és sóhajtva fekszik neki a gondtalan munkának.” A szabad értelem, a józan okosság nevében küzdött a „sok ördögök cselédeit kelle valóban” találnia és ezért lesz az ő hőse az „ég ránk lihe­gő fiával” bátran szembené­ző ember, akinek igazságát kiharcolni célja mindaddig, amíg: „Sok a porig nyomatott nép.. g rü erkölcsű polgárrá, n p melegszívű barátjává ie- h tett nevelődni. Fazekas 16 1' 96-ig katonáskodott Az úgynevezett császárhuszárok­kal megjárta Galíciát, Mold­vát, a Rajna-vidéket, Észak- Franciaországot. Sok éves le­génységi szolgálata alatt megismerkedett a kötéllel fogott jobbágylegények ke­serves sorsával és ezt akkor sem felejtette el, amikor had­nagy. majd főhadnaggyá lép tették elő. Nagy hatással vol tak rá a felvilágosodás esz­A természet nála a szabad­ság jelképe lesz. Az általa áb­rázolt tájban megjelenik-léi. majd találkozásai a fran- ember, akinek a bőkezű tei keil élnie. A tavasz eleje cí­mű verses-prózai írásában mesterien rajzolja meg az ébredő tavasz természeti a és németalföldi polgárság- mésaet ölén is nyomorultul szépségeit hangicsálva üd­Fazekas népiessége nem patriarkális, nem feudális jellegű népiesség, a mezővá­rosi polgár szemével, a dol­gozó nép érdekében nézi a természetet és a társadalom eseményeit s ez a plebejus népiesség nagy költőink ro­konává teszi őt. Ennek a népiességnek leg­magasabb rendű megnyilatko­zása az 1804-ben írt, és 1817- ben átdolgozott formában, új előszóval megjelentetett mű­ve a Ludas Matyi. A történet legrégibb ismert változata egy asszír népmese, amelyet mint vándormesét, valószínű­leg csángó változatból is­merte meg Fazekas még ka­tonáskodása idején. Ennek el­lenére műve előszavában a cenzúra miatt azt kénytelen bizonygatni, hogy történeti elbeszélést ír, egy olyan haj­dani esetet örökít meg, ami­kor még ütlegekkel magya­rázták meg a mi atyáink, hogy mi az alsóbb rend tör­vénye. De „elmúlt a vad idő”, „szent a törvény, s az igaz­ság Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma hazánk­nak Bölcs fejedelmeibe' ..Mindennek a bizonykodás­nak azonban ellentmondanak az elbeszélő költemény leírá­sai, amelyek mind azt mu­tatják. hogy Fazekas a XVIII. század vége, XIX. század ele­jének Magyarországáról ír oly elevenen, hogy még a Marci kanász is — a kiadó elöljáró beszéde szerint — a gutaütésig röhögött rajta. A mű meséje közismert. Demokratikus tendenciáját a földesúri kegyetlenség el­len lázadó, képességeivel dia­dalmasan kibontakozó, s az elnyomó feudális úron a ma­ga ereiéből elégtételt szer­ző parasztim harca jelenti. Fazekas tehát kora nemzeti létproblémáját: a jobbágyság és nemesség ellentétét bont­ja ki Politikailag jelentős e műben, hogy Lúdas Matyi több lett önmagánál, túlnőtt a háromszoros bosszúállás mesei keretén, mert az ösz- szes elnyomottat képviseli a feudális hatalommal szem­ben. Méltán dicsérik a mű tö­mörségét. stílusának világos­ságát — és azt. hogy hexa­meteres versformája ellenére színpompás debreceni nyelven beszél, olyan könnyedén, mint a mindennapi beszéd. Jelentős volt tudományos munkássága is. 1807-ben Föl­di útmutatásait is felhasznál­va Diószegi Sámuellel együtt megírja a Magyar f ű vészkön v- vet. amely az első magyar- nvelvű növénytan és számos kifejezése, növényneve ma is használatos (csibehur, balta­cím. gólyahír, nőszirom stb.) Tiszteletreméltó vállakózása volt a Debreceni magyar ka­lendárium. 1019—1028-ig törté­nő szerkesztése és írása. Esz­köznek szánta ezt a fórumot, amely a „tömegek akkori egyet­len olvasmánya volt, arra. hogy a felvilágosodás esz­méit és az irodalom szereiv- tét közvetítse. A debreceni el­ső kalendáriumban, melyből az időjövendölés kimaradt meg is írja: „Ö dicső nemzeti Te ki hajdanában A vitéz korban egekig ragyogtál, A világosság kiderült korában Éjbe maradnál ?’ ’ Rövid ismertetésünkben csak jelezhettük Fazekas sok­irányú munkásságát s azt. hogy tevékeny élete a köz szolgálatában égett. Jelentős munkát fejtett ki Debrecen gazdasági és kulturális fej- esztése terén, mint pénztáros, a város esküdtje és polgár-őr­ségének vezetője. Amikor 1828-ban ..elúnván már vára­kozni a világ jobbulósán meg­hal (a magyar betegség, a tüdövész végez vele is.) Esz­méi, amelyekért hűségesen harcolt, kezdenek megvaló­sulni. S bár a Lúdas Matyik tel­jes igazságát csak napjaink történelmi küzdelmei során sikerült megvalósítani, kegye­lettel emlékezünk Fazekasra, aki százötven évvel ezelőtt halhatatlan művekbe merte álmodni napjaink valóságát, Csukly Unió

Next

/
Oldalképek
Tartalom