Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-05 / 3. szám

2 NOGR AD 1966. január 5. szerda; Koszigin Taskentben Az indiai pakisztáni találkozóra az Üzbég SZSZK fővá­rosába, Taskentbc érkezett Koszigin szovjet miniszterel­nök és Gromiko külügyminiszter, hogy részt vegyen Sasztri és Ajub Khan találkozóján. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) MINDENFELŐL— ' ' ................... ........... MINDENRŐL D JAKARTA (AFP) Subandrio indonéz külügy­miniszter kedden kijelentette, Indonézia nem szándékozik új­ból elfoglalni helyét az ENSZ- ben. A miniszter ezzel azokat a sajtókommentárokat cáfolta, amelyek szerint Indonézia esetleg újból visszatér az ENSZ-be, miután Malaysia már nem tagja a Biztonsági Tanácsnak. KAIRO (AFP) Az Egyesült Államok javá­ra folytatott kémkedéssel vá­dolt Musztafa Amin egyipto­mi újságíró ügyvédei véden­cük kórházba szállítását kér­ték. Amin pere hétfőn feje­ződött be. A bíróság nem döntött a kérelemről. LEOPOLDVILLE (AFP) A Leopoldville-i Kongó és Burundi úgy határozott, hogy haladéktalanul újból felveszi a diplomáciai kapcsolatot. A döntést közös közlemény je­lenti be. IBADAN (AFP) Nyugat-Nigériában újból heves incidensek voltak a rendőrség és az ellenzéki erők közzött. Az összetűzésekben kilenc ember halt meg. ZERMATT (AP) Több mint ötezer turista szigetelődött el a külvilágtól a zermatti alpesi üdülőkben, mert valamennyi utat lezárták lavina-veszély miatt. Az in­tézkedés azt követően történt, hogy a svájci meteorológiai intézet általános lavina-riadót adott ki. A telefonösszekötte­tés fennáll a völggyel. A tu­rista irodát telefonhívások özöne árasztja el. Az üdülő mindenre felkészült, kellő­mennyiségű élelmiszerrel ren­delkezik, — a szükséges után­pótlást helikopterrel szállítják. ess Havannában megnyílt a szolidaritási értekezlet Fidel Castro HAVANNA (MTI) Hétfőn a késő esti órákban Havannában megnyílt az af­rikai, ázsiai és latin-amerikai nénck első szolidaritási érte­kezlete. Az egybegyűlt mint­egy ötszáz küldöttet és megfi­gyelőt Osvaldo Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke üd­vözölte. majd Juszef Él Szi­bai. az értekezlet főtitkára rö­vs Rasidov ssívélyes vid felszólalásában ismertette a munka-napirendet. Az előkészítő bizottság ez­után hozzálátott a tisztségek szétosztásának munkájához. Az értekezlet elnöki tisztét a kubai, a titkári tisztet az EAK az alelnöki tisztségeket pedig Venezuela. Vietnam és Ghana küldöttei látják el. Az értekezlet megnyitása előtt Fidel Castro miniszterel­besxélgetése nők. a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára fogadta az értekezletre érkezett szovjet küldöttség vezetőjét, Rasidovot. az Üz- bég KP Központi Bizottsága első titkárát, az SZKP KB el­nökségének póttagját. A szí­vélyes baráti légkörben lezaj­lott beszélgetés során a kon­ferencián megvitatásra kerülő kérdéseket érintették. Amerikai memorandum a vietnami kérdésben Felemás tárgyalási ajánlatok Az amerikai kormány azo­nos tartalmú emlékiratot jut­tatott el számos ország kor­mányához azoknak a magas- rangú követeknek az útján, akik jelenleg külföldön tolmá­csolják Washington vietnami politikáját. Humphrey és a többi ame­rikai diplomata is ezt az em­lékiratot, valamint a washing­toni kormány múlt héten köz­zétett 14 pontos nyilatkoza­tát vitte magával. A 14 ponthoz csatolt memo­randumból kitűnik, hogy az amerikai kormány haj­landó „mindent megten­ni a békéért, kivéve azt, hogy abbahagyja a hábo­rút”. Washington leszögezi, hogy nem hajlandó feladni Dél- Vietnamot, nem ismeri be ve­reségét, és nem vesz tudomást a Délvietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front ötpontos bé­kefeltételeiről. Ugyanakkor az amerikai kormány azt állítja a memo­randumban, hogy az 1954-es és 1962-es genfi egyezmények megfelelő alapot szolgáltatnak a délkelet-ázsiai béke helyre- állítására, s hogy az Egyesült Államok üdvözölne egy Délkelet- Ázsiával, vagy annak bármely részével foglal­kozó konferenciát. Ez az értekezlet — hangoztat­ja az emlékirat — első pont­ként az ellenségeskedések megszűnésével foglalkozhat­na, vagy legalábbis előzetes megbeszéléseket lehetne foly­tatni erről. Az amerikai emlékirat sze­rint a Vietnami Demokratikus Köztársaság által előterjesz­tett négypontos feltételekről tárgyalni lehetne, a többi, más oldalról felvetendő előterjesz­téssel együtt. A Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak a konferencián való részvételé­ről az emlékirat — az AP szerint — ezúttal úgy idézi Johnson régebben elhangzott kijelentéseit, hogy „A Viet Gong képvisele­te, nézeteinek tolmácso­lása nem okozna nehéz­séget, nem jelentene le­küzdhetetlen problémát, ha Hanoi úgy döntene, hogy beszüntetné az agressziót”. A washingtoni memoran­dum azt állítja, hogy Ameri­ka hagyná, hogy a délkelet­ázsiai országok ei nem köte­lezett, vagy semleges politikát alakítsanak ki, ha nekik úgy tetszik, s hogy Amerika egy- milliárd dollárt adna Délkelet- Ázsia gazdasági fejlesztésére. Folytatódik a közlekedési sztrájk New Yorkban NEW YORK (MTI) Bíróság elé állították Mi­chael Quill-t, a közlekedési dolgozók szakszervezetének ve­zetőjét és nyolc társát. A vád ellenük, hogy nyilvánosan széttépték a New York-i Leg­felsőbb Bíróság írásbeli uta­sítását, amely megtiltotta a sztrájk szervezését. A Leg­felsőbb Bíróság egyik bírája szerint a kilenc vádlott „meg­érett a börtönbüntetésre”, de a szankciókat csak kedden, he­lyi idő szerint de. 11 órától léptetik érvénybe. Geller bíró egyben vizsgálatot rendelt el az anyagi károk megállapítá­sára. Quill védőügyvédje kije­lentette, pillanatnyilag nem az a legfontosabb, hogy el­döntsék, a szakszervezeti ve­zetők bűnösek-e, vagy ártat­lanok, hanem hogy „a sztrájk minél előbb végetérjen”. A városházán szünet nélkül folytak a tárgyalások a szak- szervezet képviselőivel. A je­lentések szerint semmilyen megegyezés nem született. A sztrájk egyébként hétfőn este, amikor a hivatalokban és üzemekben véget ért a mun­kaidő, még jobban éreztette hatását, mint a reggeli csúcs- forgalomban. Több millióan indultak el a város központja felől; az alagutakban és a hi­dakon lépésben haladtak a kocsik. A sztrájk következté­ben nagyon sok munkás ma­radt otthon, az üzletek nagy része korán bezárt — más üz­letek egyáltalán ki sem nyi­tottak. Sx. Kondrasor: „Nem félünk, s ez az erőnk” Köztudomású, hogy most már az Észak.Amerikát Egyesült Ál­lamokban Is egyre.másra • heves tüntetések, tiltakozások robban, nak ki az amerikai kormány szennyes vietnami háborúja el. len. Eddig néhány kép és tudó. sítás számolt be ezekről a megmozdulásokról. A Szovjet Nyegyelja legújabb száma Sz. Kondrasovnak, a lap tudósító­jának tollából most riportot kö­zölt arról, hogy — többek között — kik e tiltakozások szervezői, s ml a hatóságok „véleménye”. James Forrest Tom Cor- nellre mutatva így szólt: — Tom a letartóztatást vár­ja. Meglehet, hogy holnap már viszik is. — Nálunk most naponta el­visznek valakit — jegyzi meg Tom. Mosolyogva, nyugodtan beszél. Bár mosolya elárulja őt: gondterhelt mosoly ez egy sovány arcon. Felesége van és pólyás gyermeke, őt pedig öt év börtön fenyegeti. Különben azért Tom nyugodt. S bár mo­solya elárulja belső nyugta­lanságát, ezt azonban nem a félelem szülte, hanem az új körülményekre való felkészü­lés. Forrest és Cornell elmond­ják. miként fonták el -<\tí 1 Myrphy Dowest. Előző este felhívta őt az FBI egyik ügy­nöke és figyelmeztette, hogy másnap „begyűjtik”. Ezt ak­kor hajtották végre, amikor lakásáról távozva, az utcára lépett. Már ott tolongtak a mindenttudó fotóriporterek, de az FBI csak mindennapos szenzációval tudott nekik szolgálni. Ketten Myrphyhoz léptek, megmutatták igazol­ványukat és... Elbeszélésük után kényel­metlenül érzem magam eb­ben a pici, keskeny szobában. Körbejáratom tekintetem a falon, melyet plakátokkal és képeslapokkal ragasztottak tele, látom a két írógépet és, ami a fontos, a telefont. Mert ez a fekete, matt besúgó bi­zonyára az FBI szolgálatában áll. Hogy ne okozzak kelle­metlenséget ezeknek az em­bereknek, megkérdezem, nem nehezíti, bonyolítja-e helyze­tüket, hogy egy szovjet újság­íróval beszélgetnek? James Forrest határozottan megnyugtat: — Nem akarunk mi eltit­kolni semmit sem — mondja a fiatalember —. Nem félünk és ebben van az erőnk. Ké­szek vagyunk bármikor bör­tönbe is menni. Megszoktuk már a gumibotot és a letar­tóztatásokat. Tom Cornell hamar elbú­csúzik barátaitól. Kezében kis bőrönd — talán a váratlan utcai találkozásokra készül? Nem, hanem Baltimoreba in­dul, a vietnami háború el­len küzdők ottani gyűlésére. — Béke és barátság! — mondja mosolyogva, búcsúzó­ul, és — oroszul! Kik ezek az emberek, akik ily energiával munkálkodnak, bár tudják, hogy holnap őket is letartóztathatják. És mi ez a helyiség, ez a kis szoba a Birkman-Street 5. tizedik emeletén? Ez a „Katolikusok béketár­sasága” elnevezésű szervezet főhadiszállása. Ajtaja egy fo­lyosóra néz, ahonnan tágas, bár válaszfalakkal elkülönített helyiségbe lehet jutni. Itt ka­pott helyet az „Erőszakmen­tes eljárások bizottsága”, a „Háború ellenségeinek ligá- gája”, s még több szervezet. Lent a hömpölygő Man­hattan zúg, látni a Citty-Hall kupolás épületét. Ezernyi em­ber igyekszik" dolga után, ezernyi ember, kiket együvé tart a lakhely, s megoszt az érdekellentét. E ház tizedik emeletén tu­catnyi különböző iroda van. De kérdezd csak meg a har­madik emeleti iroda hivatal­nokát, mivel foglalkoznak a negyedik emeletiek, csoda tör­ténik, ha válaszolni tud. De a megosztott város megosztott házában, a tizedik emeleten, ahová a lift sem jár már és ahol olcsóbb a lakbér, az em­bereket egy, az ország hatá­raitól távol eső ország fűzi egybe, melynek Vietnam a ne­ve. Egy plakát fejezi ki a gra­fika nyelvén gondolataikat: egy vietnami anya karján amerikai napalm-égette gyer­mekét tartja. Ám a harmadik emeleti hi­vatalnok, s a Birkman-Street járókelőinek zöme sem tudja, mivel foglalatoskodnak a ti­zedik emeleten, bár az utób­bi napokban eléggé gyakran kerülnek az újságok első ol­dalaira az emelet lakói, s a tv képernyőjén is megjelentek. Egyszóval bekerültek az ame­rikai politikai élet krónikájá­ba. Íme, egy drámai felvétel: öt fiatalember, köztük Tom Cornell is, nyilvánosan elége­ti katonai behívóját. Ez a vá­laszuk a délvietnami kegyet­lenkedésekre. Myrphy Dowest november 17-én tartóztatták le. ö ugyan­azon az úton járt, amelyen most az elfogatás veszélyez­tette Tom Cornell jár, ki egykor a Katolikus munkás című folyóirat szerkesztője volt. A Birkman-Street 5. tize­dik és a Christie-Street 175. harmadik emeletén tett láto­gatás vegyes érzelmeket ha­gyott bennem (a Christie- Street 175. harmadik emeletén dolgozik a „Katolikus mun­kás” szerkesztősége). Egyfelől tiszteletet ébreszt ezeknek az embereknek fér­fias bátorsága, kik fittyet hánynak a hivatalos fenyege­tésre, s példájukkal föl akar­nak rázni másokat. — Nem tartunk a letartóz­tatásoktól, ezek csupán tevé­kenységünk jelentőségét mu­tatják — mondja Forrest —. A ku-klux-klanisták nem óhajtanak börtönbe kerülni meggyőződésükért ök csak a sötétség leple alatt mernek csinálni valamit. De mi min­denre felkészültünk. Forrest és társainak harca együttérzéssel találkozik, per­sze, nem az Egyesült Álla­mok hivatalos katolikus kö­reiben. S míg egyrészt tiszteletet ébreszt bátorságuk, másfelől a katolikus munkás nemzeti emberbaráti tevékenységének gyámoltalanságát is jelzi, hi­szen a folyóirat és mozgalom, melyet 33 éve alapítottak, a kapitalizmus transzformáció­ját akarja a „krisztusi kom­munizmus” hódítása révén. S bár tiszta lelkiismeretről be­szélhetnek, de harcuknak tár­sadalmi jelentőségű eredmé­nyeiről még nem. Emlékszem Forrest szavaira, melyet ebben a sötét és szűk kis szobában mondott Wa­shington vietnami politikájá­ról: — Diktátort diktátor után tartunk ott, bár azt mondták, hogy a szabadságért küzdünk. Ha mindnyájan ezt tesszük, a történelem szemétkosarába kerülünk Mi már diszkredi- táltuk a szabadság eszméjét. Vagy mondhatod-e, hogy hi­szel a gyógyításban, s ugyan­akkor hóhér vagy? Ki hisz az ilyen gyógymódban? Roy Lisker, aki egyike az öt, behívóját az Union Squa- í -n elégető fiatalembernek, a fiatal matematikus és kezdő költő most az új előfizetők kartotékjait rendezgeti egy sarokban, önként vállalta ma­gára a nélkülözést, fizetés nél kül dolgozik a folyóiratnak, s a szegények ebédjét eszi az első emeleten. És letartóztatását várja ő is. Diplomáciai küldetésben az amerikai diplomaták HARCOK A MEKONG-FOLYO KORNYÉKÉN Johnson elnök diplomatái közül Harriman utazó nagykö­vet és G. Mennen Williams, afrikai ügyekkel foglalkozó külügyminisztériumi államtit­kár folytatja külföldön a Viet­nammal kapcsolatos megbeszé­léseket. Harriman kedden Te­heránból Kairóba utazott, Williams pedig Kenyából a tanzániai fővárosba érkezett. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője hétfői sajtóér­tekezletén célzott rá, hogy to­vábbi washingtoni diplomaták utaznak külföldre, a vietnami válsággal kapcsolatos külde­tésben. Nyugati hírügynökségi je- jelentések szerint Észak-Viet- nam amerikai légibombázása immár 12. napja szünetel, de közben a Fehér Ház figyelme — mint Hightower, az AP szemleírója jelenti — egyre inkább a „súlyos valóságok”: a katonai műveletek kiterjesz­tése és a „kommunistákra” gyakorolt nyomás fokozása fe­lé fordul. Közben a harcok színtere egyre inkább a kambodzsai határ felé terelődik. Saigontól nyugatra, a kambodzsai határ közelében ötödik napja folyik a rizsföld-ütközet. A Mekong- folyó alföldjén dél-vietnami, amerikai, ausztráliai és új-zé- landi csapatok könnygáz­bombák felhasználásával pró­bálják visszaszorítani a sza­badságharcosokat. Az inter­venciósok támogatására kül­dött repülőgépek közül az üt­közet kezdete óta a partizánok hétfőn este lőtték le a máso­dikat. Saigon közelében hét­főn este gránátot dobtak egv dél-vietnami katonai-rendőri őrjáratra. Hárman meghaltak. Dominikai tisztek tanulmányi küldetésben SANTO DOMINGO (MTI) Hector Garcia-Godoy ideig­lenes dominikai elnök hétfő esti rádió-televízió beszédé­ben bejelentette, hogy katona­tisztek egy csoportja rövid időn belül elhagyja az orszá­got „diplomáciai küldetéssel és tanulmányi feladatokkal”. Ez az intézkedés nyilvánvaló összefüggésben van a decem­ber 19-i Santiagoban lezajlott fegyveres összetűzéssel, amely több áldozatot követelt. Godoy elnök beszéde alatt a dominikai és amerikaközi „békefenntartó” egységek cir­káltak Santo Domingoban. A főváros repülőterére hétfő délután két kereskedelmi re­pülőgép érkezett, hírek szerint ezek a bérelt gépek szállítják a tiszteket először Miamiba, majd onnan egy csoportjukat Izraelbe, tanulmányi felada­tokkal, másokat pedig gazda­ságilag fejlett államokba dip­lomáciai küldetéssel. Felső-Voltában is katonai elnök ABIDJAN (MTI) Sangouole Lamizana alezre­des, aki hétfőn este a tünte­tők vezetőivel folytatott kö­zel háromnegyedórás megbe­szélés után bejelentette, hogy a tömeg követelésére a had­sereg veszi át a hatalmat, kedden rádióbeszédet tartott, s ebben közölte, hogy ezentúl ő tölti be az államfő tisztsé­gét. Mint mondotta, a rendkí­vüli állapot érvényben marad, a lakosságot a sztrájk befeje­zésé*. és a munka felvételére szólította fel. Közölte, hogy Felső-Volta betartja összes korábban vállalt nemzetközi kötelezettségét. Minthogy Fe'- ső-Volta és a külvilág között az összeköttetés hétfőn meg­szakadt, az országban törté­nő eseményekről pillanatnyi­lag csak a fővárosi rádiónak a szomszédos országokban vett adásaiból értesül a világ. Yameogo volt elnöknek és kormányának további sorsáról nem érkeztek hírek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom