Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

1966 Január IS., kedd V'IPP Jfj ft Asztalukon a jövő A valódi célok szolgálatában Ügy mondják, a tervezők a jövőbe látnak. Igaz ez? — kérdeztük Fényes Gyulától, a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt tervező osztályá­nak vezetőjétől. — Annyi bizonyos, hogy az elgondolások a tervező asztalán nyerik az első formát, és a tervező mindig a jövő számára dolgozik — válaszolja. Mi van most a tervezők asztalán? Egy ki­csit a jövő kíváncsisága vitt, a ma már lét­számában, és tegyük hozzá teljesítményében egy kisebb tervező intézettel is versenyezni képes osztályra. — Tíz évvel ezelőtt öten kezdtük. Azóta a részlegből 30 tagú osztály lett. Az elmúlt öt­éves tervben már több mint 235 millió forint értékű kiviteli tervet szolgáltattunk. Ehhez ér- zékeltetőnek talán annyit: 1961-ben még csak 26 millió, tavaly 70 millió volt az általunk tervezett létesítmények kiviteli értéke — mondja. A már megvalósult tervekről beszélgettünk. Jónéhányat mindenki láthat, de van olyan is, amit nem. Földalatti bányafolyosók, új bánya­nyitások. Kevés olyan hely van a tröszt terü­letén, ahová ne készítettek volna tervet. Szur­dok, Katalin-akna, Kistelek VII. akna, Tor- das, Tíribes, Ménkes, Gáti II, Gáti IV. aknák Csurgó és Király tárók, s a székvölgyi bánya rekonstrukciójának tervei is itt készültek. Utak, kisvasút, hidak, tervezését éppen úgy elvégzik, mint a magas és mélyépítésű léte­sítményekét. A függő akna, aknagépház és függő kötélpálya kivételével mindent megter­veznek, amire a nógrádi bányáknak szükségük van. Egy folyosón helyezkednek el a beruházási osztállyal. Ez mindkettőjük szempontjából előnyös. — Nem ritka eset, hogy egyik terv sürgő­sebb, mint a másik — magyarázza Fényes Gyula, — ilyenkor közösen soroljuk a felada­tokat. Szükség van erre, mert nagyon igény­lik a munkákat. Erre az évre már most tel­jesen lekötött a tervezői kapacitásunk. Mi van most az asztalon? Bartha Mátyás irányításával a bányászati részleg Székvölgy II. bányanyitás tervein dol­gozik. Ahogy tájékoztatnak 3,2 millió tonna szén kiaknázásáról van szó. Ez lesz a vízvá­lasztói erőmű célbányája, és ha teljesen el­készül naponként 80 vagon szenet ad. Kor­szerű bánya lesz, földalatti mozdonyszállítás- sal. Most készül a program. 5—6 évi munkára mintegy 60—70 milliós beruházásra. Készül a programterv a kisteleki szállítási rekonstruk­cióra is. A magasépítő csoport legnagyobb munkája az új központi bányamentő állomás, amely Nagybátonyban, a kenyérgyár szomszédságá­ban épül fel 1968 végéig. A beruházási prog­ramot már jóváhagyták. — Megszületett a döntés: az új Katalin ak­na központjában még épül egy 600 személyes fürdő — újságolják. Tóth Endre a mélyépítő, most Gáti II. akna meddőhányójának vasúti tervein dolgozik, de már várja a ménkesi bekötőút gazdaságossági számítása is. Schram Tibor a vizes. Több millió forintos beruházáson, Szorospatak víz­ellátásának tervein dolgozik, de őt is várja már Tiribes vízellátási terve. Torda György pedig, ha elkészül a nagybátonyi központi fűtés terveivel, máris hozzáfoghat a fürdők tervezéséhez. A gépészek sem panaszkodhatnak. Pál Ber­talan és Simon Gyula,. Tiribes meddőhányó­jának gépészeti terveit készítik. Ezenkívül Kistelek VII. lejtősakna szállítása, Tiribesen a délkeleti ereszke víztelenítő telepe, a zagy­vái és vízválasztói osztályozók korszerűsíté­sének gépészeti terveit várják tőlük. Az osztály legnagyobb részlege a Kertai Jó­zsef vezetése alatt működő csoport, a villa­mostervezők. A bányák energia problémáival foglalkoznak. Szorospatak távvezetékét, Gáti II. teljes energia-ellátását, Ménkes rekonst­rukciós terveit készítik. Sürgetik Forgách-ak- na új energia-ellátási terveit. Ezenkívül el­készült már a bányai főszellőztető ventilláto­rok automatizálásának terve. A hírközlés kor­szerűsítésén a földalatti kábelhálózat tervezé­sén dolgoznak. Kifizetődő-e a tervezési osztály működtetése ott, ahol végeredményben a széntermelés a fő profil? Erre ismét Fényes Gyula osztályve­zető válaszol: — Korábban önköltségre dolgoztunk, de ta­valy a nagyobb tervező intézetekhez hasonló ügyvitelt vezettünk be. Tervezői díj-kalkulá­ció alapján a mi munkánkat forintokban is lehet értékelni. A teljes létszámot alapul véve százezer forint körül lesz az egy főre jutó múlt évi termelési érték. Ez azt jelenti, hogy nem fizet rá a tröszt. Az sem lényegtelen, hogy a trösztnek nem kell máshoz fordulni a tervekért. Helyben, a kívánt sorrendben és gyorsabban készülnek. Sokszor este is világosak az ablakok. A tervezők dolgoznak. Az asztalokon formálják a bányák új létesítményeit. B. J. Dfjaraq nélkül Hertel Mihály ott ült as asztal mellett. A csend, amely a szobára ereszkedett. nem tartott sokáig. Az elnök be­szélni kezdett. — Magam kértem. hogy váltsanak le ... — mondta csendesen, de úgy hangzott, mint egy mélyről szakadt, fáj­dalmas nyögés. Talán két hónapja lehet, hogy a nézsai termelőszövet­kezet elnöke bement Rétság- ra, a járási tanács mezőgaz­dasági osztályára és kérte, mentsék fel tisztségéből — Hát ez mi? — nézett tá meglepetten az osztályvezető. — Talán megsértett valaki? — Nem... Nincs bennem harag, — hajtogatta szinte makacsul. — Régen csinálom ■már... Nincs hozzá erőm... Miattam meg ne érje káro­sodás a szövetkezetét... Nehéz utat járt meg Hertel Mihály, amíg mindezeket ki­mondotta. Nem egyszerre szü­letett meg benne az elhatáro­zás. Éjszakákon át nem tu­dott aludni. Folyton azon törte a fejét, mit tegyen? öt éve, amikor a faluban a termelőszövetkezet alakuló ülésére siettek az emberek, Hertel Mihály nem tartott ve­lük. Otthon dolgozott az ap­jával, hogy mielőbb végére járjanak a két hízónak. De bárhogy igyekezett a munká­val. nem lelte helyét. Vé­gül mégis elment a művelő­dési házba. A gyűlésről több mint egy érát késett. Amikor zsíros ru­hában kötényben, úgy ahogy otthon dolgozott, megállt az ajtőhnrt már a nevét kiáltoz­ták választották a vezető- ségb Később amikor haza­ment sak ennyit mondott az apjának: — Képzelje mi történt? ... Elnöknek választottak. A döntés csak őt lepte meg. Hertel Mihályról, míg a maga kilenc hold földjét dolgozta, azt vallották a faluban: dol­gos, rendes gazda. Csendes, nehezen szóra bírható ember volt mindig, ellensége a han­gos szónak, a viszálynak. Azt tartotta, mindent el lehet in­tézni szépszerével, erély, kia­bálás nélkül. Egy darabig nem is volt emiatt Hertel Mi­hálynak semmi baja a szövet­kezetben. Amikor elnöknek választot­ták, hirtelen szaporodtak meg a gondjai. Tanult és dolgozott is egyszerre. Hetedik, nyolca­dik osztályból vizsgázott, es elvégezte Zsámbékon az el­nökképző iskolát. Fáradhatat­lannak bizonyult. Szívvel lé­lekkel munkálkodott a közös gazdaság megerősítésén. Ke­mény napok, évek következ­tek, mert a termelőszövetke­zet kezdettől fogva nehéz helyzetben volt. A hegyekre kapaszkodó, sovány szántók mindig fukarkodtak a termés­sel. Önerejükből kevésre fu­totta. A sok adósság miatt tizennyolc, húsz, huszonkét forint jutott a tagoknak mun­kaegységenként. Hertel Mihály és a tagok is. sokszor szóvá tették: me­zőgazdász kellene, tanul* szakember, aki a járt útra segítené a gazdaság kátyúba rekedt szekerét. Azt mondta az elnök, a nagyobb bajok mégis akkor kezdődtek, ami­kor megérkezett Nézsára a mezőgazdász, Bagyinszki Jó­zsef. — Na, az ilyen szakember aztán nem nagy segítség lesz... Szívesebben ül az íróasztalnál... — mondogat­ták egyre hangosabban né­hány hónap múlva a tagok. Nem is lett jó vége a dolog­nak. Bagyinszki József egy idő után elment a szövetke­zetből. A mezőgazdász távozásá­val együtt futott szét a fa­luban: milyen vezető az, aki arra sem képes, hogy rendet tartson maga körül? Ha az elnök gyenge akaratú ember, a közösség sem halad egy­ről a kettőre. A tagok hábor­gásában sok igazság volt. Hertel Mihály látszatra for­málódott, változott az öt év alatt, hegbeiül azonban a régi, csendes beszédű, senki­nek „ártani nem alcaró” em­ber maradt. Némán viselte el a legdurvább sértéseket is. Nem akart haragosokat, így aztán nem mondott ellent o hangoskodóknak, a rendbon­tóknak sem. Pedig ezek sok kárt okoztak a közösségnek! Grenács József, a termelő- szövetkezet főkönyvelője több szőr is mondogatta: a jószán­dék, ha nem párosul kellő határozottsággal, bátorsággal, bizony kevés a vezetéshez Ebből aztán ellentét is támadt közöttük. Nem veszekedtek csak a tekintetek viaskodtak egymással némán. Egyszer a főkönyvelő bejelentette: el­megy. Bánki Pál, a Munkaügyi Minisztérium bérgazdálkodási főosztálya vezetőjének nyilatkozata az új prémiumrendszerről 1965-ben a kifizetett prémiumok összege az állami iparban megközelítette az 500 millió forintot. A prémium-feltételeket teljesítették, tehát csak azok kaptak prémiumot, akik vala­milyen előírásnak valóban eleget tettek. Ha azonban a fel­tételeket vizsgáljuk, akkor már felmerül a kérdés, vajon a prémium-feladatok mindenhol, mindig valóban a szűkebben értelmezett munkaköri kötelességnél nagyobb erőkifejtés« ösztönözték-e, a vállalati jövedelmezőséget valóban elősegí­tették-e? E kérdések vizsgálatakor már kiderülhet, hogy a prémium-tényezőként kitűzött feladatok megoldásával nem produkáltak minden esetben egyértelmű, általánosan jó eredményt. Sőt, helyenként a prémiummal ösztönzött mun­ka esetleg egy más területen a nem ösztönzött munkát is hátráltatta. Ezért vált szükségessé a prémium-rendszer módosítása. KÉRDÉS: Miben különbö- például 15 nap, de legfeljebb zik az új prémium-rend- 24 nap) — a feltételekhez nem szer a régitől? kötött keret 80%-át is meg­VÁLASZ: A régi rendelke- kaphatja még pluszként a zés értelmében egy-egy válla- vállalat, tehát így elérhető a tavalyi keret mintegy 130 szá­lat prémiuma több tényezőtől függött. A következmények része egyes iparágakban az önköltség alakulásától, az ex­port-terv teljesítésétől, a mű­szaki fejlesztés eredményeitől függött. így a vállalatok ér­dekeltségi köre megoszlott. Bi­zonyos fokig pedig válogat­hattak, s a könnyebb feladat teljesítésével is megtalálhat­ták számításukat. Prémiumot például az a vállalat is kapha­tott, amelyik csak export-ter­vét teljesítette, vagy csak az önköltségi tervét. A már eleve megszabott követelmények vállalaton belül azt is eredmé­nyezték, hogy az igazgatók kénytelenek voltak olyan kifi­zetési feltételeket szabni a dolgozóknak, amilyenekről a vállalati prémiumkeret füg­gött. Ebből következően ezek a feladatok nem minden eset­ben voltak „testre szabottak”. Vagyis: a régi prémium rend­szer elsősorban a prémium elérésére ösztönzött és nem a vállalat egész mun­kájának Javítására, fejleszté­sére. Az új szabályzat értelmében a vállalat az 1965-ös keretnek mintegy 70%-át kapja meg feltételek nélkül. Ez a keret az elért nyereségtől füg­gően növekedhet is. Ezután bizonyos mértékű, napokban kifejezett nyereségrészesedés elérésekor (ez iparáganként és vállalatonként eltérően, lehet — Azt nem szabad hagyni, — mondta józanul az elnök a szövetkezet vezetőségének. A járásnál meg így érvelt: — Grenács jó szakember. Szükség van rá Nézsán.. Nem engedhetjük, hogy ki­tegye a lábát a szövetkezet­ből... A főkönyvelő maradt, de az elnök lemondott. Nemcsak a járásnál, a közgyűlésen is be­jelentette szándékát. Sokat viaskodott önmagával. míg végre ráeszmélt, akkor té­vedett a legnagyobbat, ami­kor azt hitte, népszerű lesz a faluban, ha kerüli a torzsalko­dást, elhallgatja az emberek hibáit, csak azért, hogy az­zal nyugtassa magát: nincs haragosa. A közgyűlésen úgy érezte, először sikerült legyőznie ön­magái: Kezdetben elfogultan állt a szövetkezeti tagok te­kintetének pergőtüzében. Az­tán beszélni kezdett, határo­zottan, bátran. — A mai nappal lemondok a termelőszövetkezeti elnök tisztéről. Eddig még elvoltunk valahogy... De mi lesz ezu­tán? Miattam nem sínylőd­het a közösség ... Erőskezü vezetők most helyrehozhatnak mindent. Nekem nem sike­rült ... Talán azért nem lesz haszontalan... ha segítek ne­kik ... Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor befejezte. Felállt, lassú léptekkel indult az ab­lakhoz. Tekintete túl az ud­varon, a szomszédos házakon, valahol a messzeségben ka­landozott. Kint egyre fogyott a szürke felhők terhe. A föld re nagy pelyhekben hullott a hó. Vincze Istvánná zaléka is. A nagyobb föltétel nélküli keret lehetővé teszi, hogy a vállalat igazgatója döntse el, mire ösztönzi a szakembere­ket. Így a reális helyzetből In­dulhatnak ki, s ők is tudják a legjobban, milyen területeken kell javítaniok a munkát. KÉRDÉS: Mikén változik az új prémium-rendszerben a a vezetők személyi érdekelt­sége? VÁLASZ: Az igazgatók, he­lyetteseik, a főkönyvelők, tő­mérnökök csak év végén kap­hatnak prémiumot, s csak a felettes hatóságoktól, ha az a vezetők egész évi jó munkáját — a vállalati összeredmények alapján — kielégítőnek talál­ja. Eddig a vezetők két-három előzetes feltételt is kaptak, és ezeket túlságosan szemmel tartották, más — ugyanolyan fontosságú tényezőket esetleg másodrendű kérdésként ke­zeltek. Elbírálhatjuk egy ve­zető munkáját néhány szem­pont alapján? Nem, hiszen a vezetők a vállalat egész munkájáért felelősek. Az új prémium-rendeletben teSát a munka komplex szemlélete, s értékelése érvényesül. KÉRDÉS: Milyen változás sok várhatók a vállalaton belüli premizálásban? Vál­tozik-e például a premizál­tak köre? VÁLASZ: A vállalatok önállósága megnőtt azáltal, hogy nőtt a feltételekhez nem kötött keret, s így az igazgatóknak lehetőségük nyílt arra, hogy munkakö­röknek teljesen megfelelő feladatokat írjanak elő. Az új rendszerben a vállalatok nem csak abban érdekeltek, hogy az irányító szerveknél megadott mutatókat teljesít­sék. hanem az eredmény nö­velésében is. Ez azt jelenti, hogy a jobb, gazdaságosabb munkához vezető utat. a vál­lalat határozhatja meg. A premizálásra kijelölt mun­kaköröknél tehát ezzel kell számolni. Elvileg valamennyi műszaki és adminisztratív dolgozó részesülhet prémi­umban. — gyakorlatilag azonban azokat érdemes pre­A megyei tanács illetékes osztálya vizsgálatot folytatott, s megállapította, hogy a me­gye egyes területein a javító­szolgaitató tevékenység kis­iparos hiányában nincs meg­oldva. Számos községben rossz a lakosság szolgáltatása elsősorban fodrász, cipész és lakatosszakmákban hiányzott a magánkisiparos. Több köz­ségben a KTSZ-ek sem jutnak el. így a szükséglet alapos felmérése után indokolt a magánkisipari működési en­gedély kiadása. A megyei tanács végrehaj­mizálni. akiknek a vállalati eredmény kialakításában számottevő befolyásuk van. Az eddigi gyakorlat kialakí­totta azok körét, akik rend­szeresen kaptak prémiumot. Ezt a kört érdemes most fe­lülvizsgálni. S ott, ahol a prémiumok kereset-kiegészí­téssé váltak, s ahol a premi­zálás az eredmény alakulá­sát lényegesen nem befolyá­solhatja, indokolt megszüntet­ni a prémiumot. Persze, ha a vállalat bérhelyzete megenge­di. méltányos, hogy — az éves bérfejlesztés keretében — egyes munkakörökben az ed­dig prémiumként adott összeg egy részét alapbérré változtas­sák. Ebből következően a kör szűkülhet, — ám ugyanakkor a prémium differenciáltabbá válhat, ezáltal ösztönzőbbé, és értékesebben felhasználható­vá. KÉRDÉS: Mit várhatunk ax új prémium-rendszertől, an­nak gyakorlati alkalmazá­sától? VÁLASZ: A módosítás több lehetőséget nyújt a vállalatok­nak az eredmények fokozásá­ra. a differenciáltabb érde­keltség megteremtésével, az­zal, hogy a vezetők figyelmét nem osztja meg előre rangso­rolt feladatokkal. E lehetősé­gekkel persze élni kell. Ez az­zal kezdődik, hogy például a feladatokat úgy kell meghatá­rozni: azok címzettjei terüle­tükön valóban jelentős befo­lyással bírjanak. vállalati szintű feladatot csak vállala­ti hatáskörrel rendelkező dol­gozó kapjon. A részletmunkát végző dolgozót valóban a sa­ját területére vonatkozó pré­mium feladattal bízzuk meg. Azt is várjuk, hogy ezután a prémium kifizetések necsak a naptári időszakokhoz kapcso­lódjanak, hanem a feladatok teljesítésének időpontjához. Legyenek olyanok, amelyekért csak év végén fizethető pré­mium, (ezek általában azok legyenek, amelyeknek erős a hatásuk a vállalat egész ered­ményére, s éppen ezért csak év végén értékelhető ponto­san), de legyenek olyan rész­feladatok is. amelyeknek el­végzéséért azonnal járjon pré­mium. Az új rendszer annyi­ban is ösztönzőbb, hogy a pré­miumnak most csak alsó ha­tára van: 500 forint — felső határa nincs. Ezzel is élni kell, hiszen tényeges, hogy a feladatok súlyétól, a munka színvonalától függően érzékel­hető differenciálást valósít­sunk meg. Ne az emberekhez keressük a feladatokat, hanem a feladatokhoz az embereket. Tehát először elemezzük, vizs­gáljuk meg pontosan, mi a teendő a nagyobb eredmény eléréséért, s utána azt is ele­mezzük pontosan, hogy ki az, aki munkakörénél, beosztásá­nál fogva valóban a legtöb­bet teheti, G. F. engedélyt tó bizottsága határozata értel­mében az elmúlt időben je­lentős lépest tettek előbbre a lakosság javító-szolgáltató te­vékenységének javítása út­ján. A több mint 1400 ma­gánkisiparos mellett újabb 26 fővel emelkedett a kisiparo­sok száma, ebből 24 új enge­délyes községben végzi hasz­nos tevékenységét. A megyei tanács ipari osztálya működé­si engedélyt adott ki Dóidé­ul Kazárra kőműves. Nagy­ba tonyba villanyszerelő. So­moskőújfaluba pedig lakatos szakma gyakorlására. A lakosság jobb ellátásáért xr Újabb kisiparosoknak rtdiak működési

Next

/
Oldalképek
Tartalom