Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-25 / 20. szám

NOGRAD 1966.. január 25.. kedd Téget ért a tfimflaet Az amerikaiak folytatják vietnami intervenciójukat Dél-Vietnam ban vasárnap éjfélkor ért véget a dél-viet­nami kormány és az amerikai csapatok által a Hold-újév al­kalmával megtartott tűzszü­net. Nyugati hírügynökségek jelentéseket közölnek arról, hogy az amerikai B—52-es és B—57-es bombázó gépek egy perccel éjfél után felszálltak a Dá Nang-1 támaszpontról s támadást Intéztek a támaszponttól 160 kilométernyire délre fekvő célpontok ellen. Bombázták továbbá a parti­zánok feltételezett állásait, a Saigontól keletre fekvő Bhu- co Tuy tartományban és Tay Ninh tartományban a kam­bodzsai határ közelében. Az amerikai tengerészgya­logság tüzérsége röviddel a tűzszünet befejezte után szintén működésbe lépett, de a gerillák vélt állásai helyett a lövedékek dél-vietnami la­kótelepülésre estek, s megöl­tek két vietnami asszonyt és egy hároméves kisfiút. A saigoni rendőrség vizs­gálatot folytat egy amerikai olajvállalat igazgatósági tag­jának titokzatos megsebesü­lése ügyében. Julian Das- hiell, az olajvállalat magas­állású tisztviselője egy diva­tos saigoni klub teraszán ült, amikor ismeretlen személy, valószínűleg a klub épületén kívülről, a hátába lőtt. Das- hiellt egy amerikai katonai kórházba szállították, ahol műtét segítségével eltávolí­tották a revolvergolyót. A hanoi rádió ismertette a DNFF Központi Bizottságá­nak január 21-i nyilatkoza­tát, amely tiltakozott az újabb amerikai csapatmeg­erősítések Vietnamba küldé­se ellen. A VNA hírügynökség köz­lése szerint a DNFF egy ja­nuár 20-1 nyilatkozatban kö­vetelte, hogy az amerikai agresszorok és a dél-vietnami báb­kormány hatóságai hala­déktalanul bocsássák sza­badon azt a három dél­vietnami hazafit, akiket nemrégiben tartóztattak le és akiket bíróság elé akarnak állítani. WASHINGTON Kiss Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Washingtonban azt várják, hogy Johnson elnök ezen a héten nyilvánosságra hozza döntését a vietnami háború folytatásáról. Elsősorban ar­ról kell döntenie, hogy az USA felújítja-e a VDK terü­lete elleni bombatámadáso­kat. Katonai körök azt kö­vetelik, hogy a harci cselek­mények felújításával együtt haladéktalanul kezdjék újra a bombázásokat is. Rusk külügyminiszter egy vasárnap tv-interjújában han­goztatta „gondoskodni kell az amerikai csapatok biz­tonságáról” Vietnamban. Az interjút, amelynek során egy angol, egy olasz, egy francia, egy nyugatnémet és egy ame­rikai újságíró az Early Bird mesterséges hold felhaszná­lásával közvetlen kérdéseket adott fel Rusknak, a külügy­miniszter arra használta fel, hogy ismét kifejtse a vietna­mi háború folytatását indok­ló amerikai jelszavakat. Elis­merte, hogy az Egyesült Álla­mok európai szövetségesei kevés támogatást nyújtanak a háborúhoz, s azt követelte, lássák be, hogy ez „nemzeti érdekük”. Rusk nyitva hagy­ta azt a lehetőséget, hogy Washington katonai segítséget követel európai partnereitől, s azt mondotta, „a segítség sok formája közül az egyes kormányoknak magúknak kell választaniok". Pártaíapítási kísérlet angol segédlettel LUSAKA A Zimbabwe Afrikai Népi Unió Párt sajtóorgánuma le­leplezi az angol gyarmatosító­kat, akik szakadást akarnak előidézni a négymillió afrikai lakosú ország felszabadító mozgalmában. A Smith-ék ál­tal betiltott párt folyóirata rá­mutat: Rhodesiából érkező hírek szerint új afrikai nem­zeti pártot akarnak ott össze- | tákolni. Anglia ezzel kívánja megteremteni a harmadik erőt, amelyre Afrika-ellenes politikájában támaszkodhat, és amelynek segítségével le­szoríthatja a porondról a Zimbabwe Afrikai Népi Unió Partot. Iszlám paktum alakul? KAIRO Fejszal király csütörtökre tervezett jordániai látogatása kapcsán beiruti megfigyelők rámutatnak: a látogatás hiva­talosan magánjellegű ugyan, de tartja magát az a hir, hogy a szaudi uralkodó újabb lé­pést kíván tenni egy iszlám csúcsértekezlet összehívása fe­lé. A király iráni útja során Jordániába, majd több más iszlám országba utazik, így Törökországba is ellátogat, hogy előkészítsen egy „iszlám paktumot”. Miniszterek Ben Barka elrablói között PÁRIZS (MTI) A nemzetközi politika nagy bűnügyi filmje, a Ben Barka­ügy vasárnap Franciaország marokkói nagykövetének visz- szahívásával új fordulathoz ér­kezett. A francia kormány vasár­nap átadott jegyzéke világo­san leszögezi, hogy a Bén Barka-ügyben indított vizsgá­lat során kitűnt: a marokkói belügyminiszter szervezte meg Ben Barka elrablását és a marokkói belügyminiszter és több közvetlen munkatársa személyesen részt vett a mű­velet utolsó szakaszában. A nagykövet visszahívását ezen­kívül indokolttá teszi, hogy a „marokkói kormány nem volt hajlandó a megfelelő In­tézkedések foganatosítására”. Ugyanakkor Franciaország­ban teljes gőzzel folytatódik a nyomozás a bűnügy francia szereplőinek felkutatására. Az Express szerint Ben Barka el­rablásának megszervezésében részt vett Pierre Lemarchand UNR képviselő, Figonnak, az ügy egyik kulcsszereplőjének ügyvédje. Figont, miután új­ságíróknak kijelentette, hogy részt vett Ben Barka elrablá­sában. egy héttel ezelőtt hol­tan találták lakásán. Az Express hétfői száma szerint De Gaulle francia el­nök növekvő haraggal figyeli a Ben Barka-ügy alakulását. A lap szerint a tábornok mi­niszterei előtt hevesen kifa­kadt: „vannak aljas emberek, akik idiótának néznek engem, mi azonban rendezni fogjuk a számlát”! Az AP Ufkir belügyminisz­terről adott portréjában alig leplezett rokonszenwel ír a marokkói belügyminiszter­ről, akit a kommunista-elle­nes harc kiemelkedő alakja­ként jellemez, s bírálja De Gaulle-t az Ufkir ellen tett lépések miatt. Az AP szó szerint ezt írja: „amíg Ufkir felel Marokkó biz­tonságáért, addig Észak- nyugat-Afrika ezen életfon­tosságú területe szilárdan a nyugati táborban marad”. Indiai hírösszefoglaló Ma szórják a Gangeszba Sasztri hamvait — A taskenti találkozó szellemében — Letette az esküt az új kormány OJ-DELHI (MTI) Hétfőn elindult Üj-Deihiból az a vonat, amely a néhai Lal Bahadur Sasztri indiai minisz­terelnök hamvait tartalmazó urnát szállítja. Kedden aGan- gesz hullámaiba szórják In­dia nagy fiának hamvait. A hagyomány szerint India több más államába is küldenek Sasztri hamvait tartalmazó urnákat, hogy a hamvakat ott is szétszórják a szent folyók­ba. Musa tábornok, a pakisztá­ni hadsereg főparancsnoka Űj-Delhiből visszatért Karac- hiba. A tábornok a taskenti nyilatkozat értelmében megbe­széléseket folytatott a pakisz­táni és indiai fegyveres erők állásaikból való kölcsönös visszavonásáról. A tábornok hazautazása előtt találkozott Radhakrisnan elnökkel és Csáván hadügyminiszterrel. Az indiai rádiónak adott nyilatkozatában Musa tábor­nok megelégedéssel nyilatko­zott arról, hogy sikerült be­fejezni a csapatok visszavo­násáról szóló tervezet meg­szerkesztését. A Pravda tudósítójának A havannai MOSZKVA (TASZSZ) Dmitrij Dolidze, az afro- ázsiai országokkal való szoli­daritás szovjet bizottságának titkára a TASZSZ tudósítójá­nak adott nyilatkozatában ki­fejtette, hogy a havannai tri- kontinentális értekezlet, amelyen a szovjet küldöttség tagjaként ő is részt vett, vi­lágosan megmutatta: Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népei harcos szolidaritással és forra­dalmi akciókkal hajlandó szembeszegülni az impe­rialista agresszióval. A havannai éitekeriet kiemel­te, hogy elengedhetetlenül szükséges a szoros együttmű­ködés a nemzeti felszabadító mozgalmak, a szocialista or­hétfői jelentése szerint India és Pakisztán egyaránt meg­tette az első lépéseket a tas­kenti nyilatkozat valóravál- tása és a pakisztáni-indiai kapcsolatok normalizálása ér­dekében. Miközben az indiai és a pakisztáni vezetők min­dent megtesznek, hogy éb- rentartsák a taskenti szelle­met, a reakciós erők mindkét országban máris felsorakoz­tak a taskenti megállapodás ellen. A Pravda tudósítójának jelentése szerint néhány pa­kisztáni politikus „behódolás- nak” nyilvánította a Szovjet- Üzbekisztán fővárosában lét­rejött egyezményt, sőt egyes városokban tüntetéseket is szerveztek a taskenti dele­gáció ellen. Az AP jelentése szerint legutóbb Fatima Dzsinnah asszony ellenzéki pártvezér támadta a hivata­los pakisztáni álláspontot. A hírügynökség arról is beszá­molt. hogy az Indiai Pradzsa Szocialista Párt és a Szamjuk- ta Szocialista Párt vezetői bí­rálták éles hangon az indiai­pakisztáni egyezményt. Indira Gandhi asszony, az Indiai Köztársaság miniszter­értekezletről szágok. a munkásosztály és a haladó szervezetek között. A küldöttek ebben látták a né­pek antiimperialista harca si­kerének biztosítékát. Az értekezlet a leghatá­rozottabban állást foglalt amellett, hogy a vietna­mi népet támogatni kell az amerikai agresszió el­leni harcában — folytat­ta Dolidze. Hangsúlyozta, hogy a ha­vannai értekezleten a szovjet küldöttség javasolta: Vietnam népe számára létesítsenek nemzetközi segélyalapot. A három világrésznek a havan­nai értekezlet eredményeként megalakított bizottságát meg­bízták e segélyalap gyakorla­ti megvalósításával. elnöke hétfőn a reggeli órák­ban bemutatta kormányának névsorát Radhakrisnan állam­elnöknek. Az előző Icabinet tagjainak többsége megtartot­ta tárcáját. Szingh továbbra íj külügyminiszter, Nanda bel­ügyminiszter, Csáván had­ügyminiszter és Csoudhuti pénzügyminiszter maradt. A most megalakított kor­mányban tervezési miniszter­nek nevezték ki Asoka Méh- tát, a tervezési tanács volt al­elnökét. Pathakot, az ismert jogászt az igazságügyi tárca ügyeinek intézésével bízták meg. Dines Szingh a külügyi államminíszteri poszton vált­ja fel L aksmimenon asz- szonyt. Az igazságügyminisz­térium éléről távozó Asoke Szén diplomáciai megbízást kap. Indira Gandhi kormánya hét­főn tette le a hivatali esküt. Hírügynökségi jelentések szerint a kabinet összetétele nem hozott meglepetést A korménynévsor benyújtása 24 órát késett mivel nézeteltéré­sek támadtak a hadügyi, il­letve a belügyi tárca betölté­se körül. Az ellentéteket vé­gül is sikerült rendezni. Megtalálták az elveszett atombombát t ALMERIA (MTI) Spanyol részről származó, eddig meg nem erősített hírek szerint különleges mérőműsze­rekkel sikerült nyomára akad­ni az egy héttel ezelőtt spa­nyol terület fölött lezuhant amerikai repülőgép eddig hasztalanul keresett negyedik atombombájának. A bomba állítólag a dél-spanyolországi Almeria partjától mintegy ki­lenc kilométerre, 700 méter mélységben a Földközi-tenger fenekén fekszik. Amerikai és spanyol hadihajók tartanak a mérésekkel meghatározott hely felé, hogy közreműködje­nek a veszélyes szerkezet ki­emelésénél. Az atombomba akkor tűnt el, amikor egy héttel ezelőtt j egy B—52-es amerikai bombá­zó, amely négy atombombát szállított, a levegőben összeüt­között egy üzemanyagot szál­lító másik amerikai géppel. Történetek kommunistákról Alberto Lóvéra, a venezuelai munkásság hőse A VENEZUELAI reakció újabb gaztettet hajtott vég­re: Caracasban gáládul megölték Alberto Love- rát, a Venezuelai Kommu­nista Párt Politikai Bizott­ságának tagját. Mint Jósé v. Rangel képviselő a ve­nezuelai parlamentben be­jelentette, Loverát néhány héttel ezelőtt letartóztat­ták a politikai rendőrség, a DIGEPOL kopói. A Los Chaguaramos-téri komor épületben, — ahol a DIGEPOL főhadiszállása néhány lépésnyire van a földalatti börtönöktől és kínzókamráktól — a ve­nezuelai nép nem egy di­cső fiát és leányát kínoz­ták már meg a múltban. A hóhérok ott gyötörték halálra a hőslelkű kom­munista Jósé Gregorio Rodriguezt, majd kilök­ték az ablakon, hogy az öngyilkosság látszatát kelt­sék. E pribékek rettene­tesen megkínozták és meg­csonkították Alberto Lo­verát. Már alig élt, ami­kor sietve az ország keleti részén fekvő Cachipo-i ka­tonai börtönbe szállították. Állapota akkorra már olyan súlyos volt. hogy az ottani börtönigazgató­ság nem fogadta be, ne­hogy őket terhelje a fele­lősség a gyilkosságért. Lo­verát visszaszállították a fővárosba, de útközben meghalt. Alberto Lóvéra 1924-ben született Juan-Griego vá­rosában, a Venezuela part­vidékhez tartozó egyik legfestőibb szigeten, Mar­garita szigetén. Alberté­nak, a többi szegény gyer­mekhez hasonlóan, kora ifjúságától kezdve kemény munkával kellett megsze­reznie mindennapi kenye­rét. Halász lett. Anyjával együtt hama­rosan átköltözött Zulia ál­lamba, ahol az Egyesült Államok, Anglia és Hol­landia olaj-monopóliumai jelentették a hatalmat. 1940-ben belépett a Kom­munista Pártba, s tevéke­nyen részt vett az ország haladó ifjúsági mozgalmá­ban. Később a Venezuelai Kommunista Ifjúsági Szö­vetség egyik szervezője lett; ő vezette a mozga­lom helyi részlegét a ca- bimasi olajkutaknál. Love­rát 1946-ban küldötté vá­lasztották a Venezuelai Kommunista Párt I. egye­sítő kongresszusára, amely nagy szerepet játszott a párt sorainak megerősíté­sében. az 1948-as Állam­csíny, — amelyet az Amerika-párti katonai ve­zetők hajtottak végre, az Egyesült Államok mono­póliumainak támogatásá­val, — az ország keleti ré­szén találta Loverát, ahol jelentős munkát végzett az olajipari dolgozók kö­rében. Az olajmunkások 1950 májusi sztrájkja al­kalmával Lóvéra a dolgo­zó tömegek elismert veze­tőjeként lépett fel és ki­tűnő szervezőnek bizo­nyult. A sztrájkmozgalom leverése és a Kommunista Párt betiltása után Lóvéra előbb Zuliába, majd Lara államba ment. Mint könyv- kereskedő élt Barquisime- to városában, s sokrétű il­legális munkát végzett. Az 1952-es választáson, —- amelynek eredményét a diktatúra hatálytalanította. — Lara állam parlamenti képviselőjévé választották. Perez Jimenez diktátor lábbal tiporta az alkot­mányt és fokozta a terrort az ellenzékkel szemben. Lóvéra a venezuelai tit­kosrendőrség karmai kö­zé került; börtönbe ve­tették. A hóhérok kipró­bálták rajta kínzóeszkőzök egész sorát: villanyáram­mal gyötörték; meztele­nül iá tették a iégre. s me­zítláb kellett éle« tár­gyakra állnia. Venezuela népe és a haladó nemzet­közi közvélemény határo­zottan kiállt Lóvéra vé­delmére: a hatóságoknak nem sikerült egyetlen szót sem kicsikarniuk belőle; erre száműzték az ország­ból. A lángilelkű forradalmár nem maradt tétlen a szá­műzetésben sem. Szolida­ritási mozgalmat szerve­zett a venezuelai nép har­cának támogatására, meg­szervezte a kommunisták illegális visszatérését az országba és kapcsolatban maradt a párt vezetőségé­vel. A Venezuelai KP Központi Bizottsága, 1953- ban, illegalitásban meg­tartott XII. plénumán a központi bizottság tágjá­vá választotta. Még alig állt helyre a kínzás kö­vetkeztében megrendült egészsége, amikor 1956- ben titokban visszatért ha­zájába és újból bekapcso­lódott a harcba. A párt nagy felelősséggel járó területre küldte a főváro­si pártbizottság tagja lett Országszerte könyör­telen harc indult a dikta­túra ellen. A VKP köz­ponti Bizottságának XIII. plénuma arra szólította fel a párt tagjait, hogy te­remtsenek egységfrontot a reakcióval szemben. 1957 júliusában megalakult a hazafias junta, az ország négy alkotmányos pártja, köztük a Kommunista Párt képviselőiből. NYOLCEZER MUNKÁS, diák és alkalmazott gyűlt össze 1958. január 10-én a főváros legnagyobb terén, a Silencio-térerv. Míg a helyszínre érkezett rend­őrök főnökeik parancsára vártak, vézna, alacsony férfi állt fel az egyik gépkocsi tetejére és be­szédet intézett a tömeghez. A hazafias junta nevében arra szólította fel a ve­nezuelai népet, hogy har­coljon a demokratikus sza­badságért, s az általános amnesztiáért, buktassa meg a diktatúrát. Amikor be­szédét befejezte, a tömeg a Bolivar-térre özönlött, a diktatúra ellen tüntetve. Alberto Lóvéra, az első kormányellenes nagygyű­lés szónoka, teljesítette a párt egyik legfelelősségtel- jesebb megbízatását. Az imperialista monopóliu­mok által évtizedeken át támogatott diktatúra ros­katag épülete nem egé­szen két hét alatt össze­omlott: Perez Jimenez diktátor az Egyesült Álla­mokba menekült, a Kom­munista Párt pedig kike­rült az illegalitásból. A VKP Központi Bizott­ságának XV. plénuma 1958 áprilisában a pdliti- kai bizottság póttagjává választotta Loverát, aki 1963 márciusában, a VKP III. kongresszusán, a po­litikai bizottság rendes tag­jai közé került. Alberto Loverának, mint a párt ve­zetőségi tagjának továb­bi tevékenysége Caracas­ban zajlott le. A Bétán- cou rt-korm ány erősödő terrorja miatt a párt Is­mét illegalitásba vonult, s Lóvéra is erre kénysze­rült. Lóvéra a venezuelai kommunisták egyik leg­bátrabb és legharcosabb vezetője volt. Amikor a kormány 1963 áprilisában parancsot adott a kommu­nista vezetők egész sorá­nak letartóztatására, Al­berto Lóvéra neve is a listán szerepelt, A rendőr- kopók több mint két éven át jártak a nyomában, hogy végrehajtsák gyil­kos terveiket. Amit Perez Jimenez diktatúrája nem merészelt megtenni. azt Raul Leoni „demokratikus” kormánya keresztülvitte; megölték! ALBERTO LÓVÉRA már nincs közöttünk, de az ellenségnek nincs oka örömre: önfeláldozó harco­sok százai lépnek Alberto Lóvéra helyébe! Pantaleon Hernandez venezuelai újságíró

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom