Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-19 / 15. szám
4 wödT?« n T966. január 19. szerda. Bolhahál falusi színpadokon A nőtanács terveiből Káros szemérmesség Ősbemutatót tart a Déryné Színház — Illyés Gyula új színpadi művéről beszél Ritka érdekességű kulturális eseménye lesz január utolsó napjaiban Nógrád megyének. Az Állami Déryné Színház előadásrendjében élő irodalmunk egyik legjelentősebb művelőjének új színpadi alkotása kapott helyet A bemutató különleges érdekességét Illyés Gyula személyén túlmenően az adja, hogy a vidám zenés játék a tizenöt éves színház eredeti bemutatóinak sorát gazdagítja. Csemegét ígér a Bolhab'il formai és tartalmi tekintetben is. Műfaji meghatározására a farce-t említi a szerző, ami mögött a középkor tréfás színpadi játékait, bohózatait értelmezzük. S, hogy mit még közelebbről, arról az ősbemutató kapcsán Illyés így beszél: — A farce-ra nincs magyar szó... A farce olyan komédia, amit valamikor a társadalom legegyszerűbb rétege élvezett, leginkább vásárokon. Isten szabad ege alatt, egy- egy hirtelenében összegyűjtött deszkaemelvény köré gyűlve. A műfaj mesterdarabja a francia Pathelin prókátor még Villon idejéből. — Egy útszélien egyszerű erkölcsi mag, egy „megadta- neki”-szerű csárdái- és olim- puszi-igazságszolgáltatás és köréje annyi nevetési alkalom, amennyit csak tik- kadtra gyötört lelkek szomjaéhe elbír. Mert megkíván. A farce ugyanazt a latin szót vallja őséül, amit a fasírozott s az a fajta ízes, fűszeres — főleg borsos — gomba és hús- vagdalék, amivel némely szárnyast és főzelékfélét megtöltenek. Nem egy országban ez a szakácsművészet vizsgadarabja. Ugyanez a farcire ige jelenti azt is: lóvá tenni valakit, közderültségre. Hogy lehetne ezt — nem a szót, hanem a műfajt — mégis magyarra fordítani? — ötszáz évvel ezelőtt — Mátyás századában — nyugodtan ajánlottam volna ezt: kópé-játék, rajta értve mókaegyveleget, de komoly tanulsággal, tréfa-gömböcöt — paSzerelmi kettős a Bolhabál- ban. Ais Gyula és Baranyai Ibolya raszti tréfák ecetben s tormában abált disznósajtját — de tgényes vendéglátó esztal étkéül. Nem parasztokról, hanem parasztoknak, kétkezi kíiszködőknek írt vaskos komédiát. — A termék ilyen körül- , írása után az író tán félreértés veszélye nélkül biztathatja a darab esetleges rendezőit, előadóit, azaz hát olvasóit: ne hagyjon ki képzeletük egyetlen nevettetési alkalmat, nem állva meg a „legalpáribb” vásári bohóckodásig. Ügy mégis, hogy folyton a legmagasabb emberi kényességgel haladjanak a közös kerékcsapásban. Ügy, hogy minden göcögés valóban öljön és égessen. Aljasságot, önmagunkban. A mű színrehozására nagy lelkiismeretességgel és felelősséggel, az író intenciói szerint készült fel a Déryné Színház együttese Kertész László rendezői irányításával. A Bolhacirkuszhoz Lendvay Ka- milló írt szellemes és alkalmazkodó kísérőzenét. A megyei első előadásra január 25-én Szécsényben kerül sor, ezt követően Mátraimindszen- ten. Rétságon, Somoskőújfaluban és Csécsén játssza a darabot az együttes — hihetőleg a szerző személyét és az ősbemutatót megillető, a közönség számában is megmutatkozó érdeklődés mellett. Seres Vladimirné, a Megyei Nőtanács titkára ismertette az első félév munkatervét, vázolta a tennivalókat. Mint mondotta az 1965. december 11—12-én megtartott Országos Nőkongresszus célkitűzéseinek szellemében fogtak hozzá az ez évi munka megtervezéséhez. Három fontos feladat há- i rul idén megyénk nőaktíváira A segítő és felvilágosító munka hatékonyabbá tétele érdekében a vezető szerveket (főleg községi szinten) kívánják megerősíteni. Ezzel egyidejűleg fokozzák az ellenőrző munkát, negyedévenként járási nőtanácsi üléseket tartanak, ahol a községi titkárok szamot adnak végzett munkájukról. A hozzájuk beérkezett panaszokról, észrevételekről pedig tájékoztatják a vezető testületeket. Szélesítik a kapcsolatot a társadalmi szervekkel: a tanácsokkal, a Vöröskereszttel, a Népfronttal, a szülői munkaközösségekkel. A falusi lányok, asszonyok közül igen sokan termelőszövetkezetben dolgoznak. Majd minden közös gazdaságban tevékenykedik női szocialista munkabrigád. Számuk növelésére és a meglévők munkájának javítására a nőtanácsi szervek agitációs munkát folytatnak. Főleg a baromfitenyésztésre, és az export gyümölcs termelésére (málna, ribizli, földi eper) kívánják mozgósítani a női mezőgazdasági dolgozókat, január végén értékelik az 1965. évi baromfitenyésztési verseny eredményeit, majd beindítják az ez évit. A lányok, asszonyok ideológiai arculatának formálása szintén elsősorban a nőtanácsra hárul. Megvalósulásukat különböző klubformák- ban (Nők és Szülők Akadémiája) és tanfolyamok keretében (csuhékészítő, szabóvarró, főző) oldják meg. Pedagógiai propaganda munkájukkal főleg a pálya- választási tanácsadást kívánják elősegíteni. Fokozzák a nőtanácsok és az ifjúságvédelmi bizottságok együttműködését. Két amerikai kutatóintézet olyan új falazási eljárást dolgozott ki, amely olcsóbb mint a hagyományos, malterral történő falazás és sokkal gyorsabb is. A falazáshoz szükséges munkaidő mindössze 12,5%-a a szokványosnak és az igy készült fal erősebb, szilárdabb mint a régi módszerrel felrakott. Az új eljárás lényege, hogy a tökéletesen száraz építőanyagból — közönséges tégla, üreges tégla, öntött tégla — kialakítják a falat oly módon, hogy az egyes elemek közé nem tesznek maltert (ez jelenti egyébként a nagy időmegtakarítást). A falrészen az egyes éleinek találkozását megfelelő ecset segítségével vékonyan bekenik olvadt kénből, üvegrostból és egy különleges anyagból készült keverékkel. A olvadt keverék perceken belül megszilárdul és a vékony réteg biztosan tartja a falat. A kezdeti kísérletek során akkora falrészt építettek, hogy egy normális ablak kereteit beleilleszthették. Amint a fal elkészült, — vagyis az olvadt keverék megszilárdult, — a falat az ablak felső keretlécénél fogva daruval felemelték. A később készített épületek fala két év múltán is tökéletesen tartott és szigetelt. A kénes „malter” sárga, de a falat ugyanúgy lehet festeni, »nini a vakolt falat. Országos körzeteket alakít a GELKA Az Országos Tervhivatal elnöke a Kohó és Gépipari Miniszterrel együtt a múlt esztendő végén együttes utasítást adott ki a rádió, televízió, magnetofon, lemezjátszó és a háztartási gépek javításával kapcsolatban. Az új rendelkezés szerint a profilgazda a GELKA lett, míg a többi szakipari vállalat — a GELKA műszaki és gazdasági irányításával — mint profiltárs végzi javítási és karbantartási feladatát. A garanciális munkákhoz a GELKA-tól kapják az alkatrészeket és a GELKA- nak is számlázzák a munkákat. A GELKA feladata lesz tehát a lakosság javítási igényeinek kielégítése. Óriási feladat ez, hiszen csak a múl* évben mintegy 160 ezer mosógépet, 40 ezer centrifugát, 50 ezer hűtőgépet, 80 ezer porszívót, 9 ezer padlókefélőgé- pet, sökezer lemezjátszót és magnetofont vásárolt a lakosság. Ebben az évben pedig legalább 50 százalékkal több háztartási gép eladására számítanak. Ez azt jelenti, hogy tovább emelkedik a GELKA forgalma. A budapesti központtal rendelkező vállalatnak több mint kétezer alkalmazottja, 24 budapesti szervize és 130 vidéki szolgáltatóüzeme van. Százhúsz gépkocsival és közel tízmillió forint értékben bérelt autókkal hozták és Vitték a múlt évben a háztartási készülékeket. Csak novemberben 100 ezer, decemberben pedig 150 ezer háztartási gépjavítást és karbantartást végeztek. Munkatársunk kérdést intézett a GELKÄ főmérnökéhez, Ustor Endréhez, aki a vállalat idei tevékenységével kapcsolatban a következőket mondotta : — Az országot javítási körzetekre osztjuk fel. Ez a lakosság szempontjából előnyt jelent, mert minden háztartási és a híradástechnikai, gép tulajdonosa pontosan tudja, melyik javítási körzethez tartozik, és ott ki a felelős a profiliába tartozó cikkek garanciális és másfajta javításáért. Az új garanciális rendelet, amely 1965. október 4-én jelent meg, kimondja, hogy ha a vásárolt gépen ötször ugyanaz, vagy tízszer különböző hiba jelentkezik, a készüléket ki kell cserélni, s az új gépre további javítási garanciát > biztosítani. A rendelet szerint, ha a rádiót, vagy televíziót 15 napon belül nem lehet megjavítani, a felek — kívánságára — kölcsönkészülékkel kell ellátni. E célra máris 500 kölcsönkészüléket biztosítottunk, amit szükség esetén növelni is tudunk. — Szólni kell az antenna- kérdésről. Noha állandó tárgyalások folynak a központi antennák létesítésére, és szó van a kötelező központi antennák elrendeléséről is. nem árt, ha a közönség megismeri ezt a nagyfontosságú problémát. — Jelenleg — főleg a fővárosi és vidéki lakótelepeken — az új házak teteje a tüskésdisznó hátához hasonlatos. Televíziósantennák tömegei merednek az ég felé. A szakszerűtlenül szerelt antennák nem egyszer olyan beázásokat eredményeznek, amelyek igen jelentős tetőkárokat okoznak. Kétségtelen, hogy az új házak építésénél költségtöbbletet jelentene a központi antenna felállítása, mégis kifizetődő befektetés lenne. Milyen kényelmet nyújt a lakónak, hogy amikor beköltözik az új lakásba, nem kéll az antenna felszerelésével bajlódnia: csak bedugia készülékének antennavezetékét a konnektorba és máris tökéletes vételt kap. Különösen azokon a vidékeken lenne ez felbecsülhetetlen előny, ahol a távoli adók miatt szobaantennával nem lehet jó vételt biztosítani. Hogy a központi antennák rendszere mennyire előnyös és gazdaságos is, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy külföldön a legtöbb helyen az új házak és lakótelepek el sem Képzelhetők már központi antennák nélkül, amelyek — mindezeken felül — a soklakásos bérházakná’l sokkal jobb vételt is biztosítanak, mint az egymás hegyén-hátán levő tetőantennák tömegei. Igen fontos lenne tehát nálunk is, hogy az új házaknál és lakótelepüléseknél a lakásokba már beépítsék a központi antennákhoz szükséges vezetékeket. Az ilyen antennákat jelenleg a Híradástechnikai Vállalat készíti, mi csak a karbantartásukra vállalkozunk. — Végezetül — mondotta a GELKA főmérnöke — arra törekszünk, hogy megrövidítsük a háztartási készülékek javítási idejét és a lakosság teljes megelégedésére végezzük feladatainkat. Zs. L. Az újságok és folyóiratok hasábjain mostanában gyakran olvashattunk olyan cikkeket, ame lyek egy mai jelenség okáról elmélkednek. Legutóbb a vasárnapi Nép- szabadság közölt Kurázsi és kötelesség cím alatt egy írást, amelybe: felmerült a kérdés: most. hogy elszaporodtak a hőbörgőjánosok, miért marad el a kurázsi? Egyfelől a társadalmi rendünk ellen izgatok nagyhangú kisebbségéről, másfelől a belső meggyőződése, a hőbörgők iránti undora és viszolygása ellenére is hallgatag többségről van szó. Figyelemre méltó jelenség ez. amelynek okát nem elég csupán kutatni. Tenni kell ellene. Tenni már csak azért is, mert a hallgatás, amely talán nem is annyira közömbösségből, mint inkább rosszul értelmezett szemérmességből ered — ebben a relációban káros, de veszélyes is lehet. Az elszórtan tapasztalható hőbörgés és a sajnos általánosabban jelentkező hallgatás ugyanis hamis képet fest a valóságos helyzetről. Csak az erős engedheti meg magának, hogy gondjairól nyíltan beszéljen. Jónéhány éve szokásunkká ' vált szólni olyan dolgokról, amelyek gondjainkkal vannak kapcsolatban, és amelyeket így is szokás emlegetni : „népszerűtlen kérdések”. A nyílt eszmecsere, a kérdések országos mértékben történő megvitatása helyes és a jövőben is következetesen megvalósítandó gyakorlat. Mindenkinek tudnia kell: mit akarunk, hová igyekszünk és azt is. hogy az út milyen nehézségekkel jár. Minden közös vállalkozás természetes velejárója a közös érdekekért aggódó, előremutató, az akadályok kikerülését, leküzdését célzó kritika bátorítása. Ezt, de csakis ezt kívánja a társadalom a jóérzésű, segíteni akaró polgáraitól. Ám ha igényt tartunk arra, hogy nevén nevezzük a gyereket, akkor nem hallgathatunk az ebből származó félreértésekről sem. Kísértetek járnak visz- sza és földet, bérleti díjat, kártérítést követelnek. Egykori földesurak döngetik a termelőszövetkezetek, tanácsházak ajtaját-kapuját, és érthetetlenül „bátor” ügyvédek vállalkoznak arra, hogy ezeket a pókhálós kísérteteket papíron igazolják. Izgága, bújtogató demagógokat kellett őrizetbe venni, mert nyilvánosan mocskolták rendünket, Ezek a szélsőséges esetek. De sokkal gyakoribbak a csakazértis ellentmondó, tartalmatlanul, oknélkül kritizáló divatpolitikusok. A mindenáron, ellenzékieskedők pesszimizmust terjesztenek, feketére festik a fehéret. Mostanában sok szó esik hivatalos fórumokon is az elvtelen hajbókolás és a bürokratizmus elleni harcról. Jóideje napirenden van gazdasági életünk megreformálásának és gazdálkodásunk megjavításának kérdése is. Gondjaink, illetve feladataink között szerepel a munkaerő-utánpótlás eddiginél eredményesebb irányítása és számos törekvés, amelyek gazdasági irányítási rendszerünk jobbátételét célozzák. Mint az a korántsem teljes felsorolásból kitűnik: bőven van javítani valónk. Hiba lenne az eredményeket természetesnek, tartani, és csak a hiányosságokat észrevenni. Márpedig a kákán is csomót keresők ezt teszik, és tegyük hozzá: legtöbbször rosszindulattal, gáncsoskodással kritikát- lan kritikával. Miért hallgatunk hát, amikor a szótlanság nem lehet takarója egyetlen jóérzésű embernek sem? Az aktivitás hiányát közömbösséggel, vagy érdektelenséggel magyarázni túlságosan kényelmes megoldás lenne. Több-kevesebb bátorsággal keressük a hallgatás okát. amelynek egyik összetevője a szemérmesség. Bármennyire furcsán is hangzik a párttagok és pártonkívüliek jórésze sok esetben csak azért tűri el szótlanul pártunk politikájának nyílt hitelrontását, mert attól tart. hogy ha a hamis próféták érveire nyilvánosan, ellenérvekkel válaszol, túlbuzgónak bélyegzik. Meg kell végre érteni és elsősorban talán éppen a kötelességüket elmulasztó hallgatóknak, hogy a belső meggyőződés mellett nem hanyagolható el a bátor, ha kell kemény kiállás azokkal szemben, akik bomlasztani igyekeznek. Nem elég csendben felháborodni, belül elítélni az ellenzékieskedőket. mert ez a fajta szemérmes harc híján van a legfontosabbnak, a tetteknek. Az érvek ellen — ha mégoly hamisak is — megfelelő ellenérvekkel lehet és szükséges küzdeni. Pataki László FESZTELENSÉG Talán a legismertebb, és egyben legszinpati- kusabb televízió riporterünk Kova. Uk Károly. Köny- nyedségéért, a helyzet gyors felismerésében tanúsított képességéért gyakran megcsoldáltuk színes és zökkenőktől mentes riportjaiban. Ha netán díjat alapítanának a legtermészetesebben viselkedő riporter számára, nem kétséges: Ko- valik lenne az első. Jó tulajdonságaiért többször dicsérték különböző fórumokon. Legutóbb szombaton. De ezúttal mintha... Szívből örülünk, hogy a televízió új, praktikus berendezési tárggyal, egy kényelmes és főleg forgó székkel gyarapodott. A széknek mégis Kovalik örült a legjobban. Ez természetes. Aki látta a műsort — mégpedig sokan látták — elégedett lehetett. Már ami a szék kihasználását illeti Abban a bűvös székben igazán elemében volt a fesztelenségéről közismert riporter. Könnyed, mint könnyed! pehelykönnyed volt... Már-már azt vártuk mikor veti le a cipőjét? Hja, könnyű Kovaliknak fesztelennek lenni — mondja az egyszerű néző. — Bezzeg az a szegény tsz elnök, na meg a másik riportalany a villamos-szakember Ügy ültek, mint, ha antennát nyeltek volna. Na ja! Könnyen forog a Kovalik! Pro primo: mert nem először van a kamerák előtt. Pro secundo: meri már többször megdicsérték könnyedségéért. Pro tertio: mert — forog a széke! Ezzel szemben az alanyok ugye... Egyre azért kíváncsiak lennénk: vajon milyen széken ült. a rendező Eck lm- *eV V.
