Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

1966. Jamjar 19. szerel?», NÖGRÍÜ f> Az Építők jégpályáján Foto: Koppány Sí Harmadik helyen az SKSE sífutói Itt a tartós hó, végre ver­senyezhetnek a síelők. Az SKSE sífutói elég kedvezőtlen körülmények között készül­tek fel az idei versenyekre. Ez meg is látszott az eredmé­nyeken. A szakosztály kivá­lósága, Bankó János, a ma­gyar sífutó válogatott-keret tagja jó formában érkezett haza az ausztriai edzőtábo­rozásból még sem érte el csúcsformáját. Az első két versenyen 11., illetve 18. he­lyet szerzett. A Gályatetőn megrendezett 15 kilométeres távon már jobban merit a salgótarjáni versenyzőnek, 7. lett. Az elmúlt vasárnap a Bükk- ben, Bánkúton rendezték meg a 3Q kilométeres sífutó versenyt és az északi össze­tett bajnokságot. Sífutásban három SKSE versenyző, Ben- kő, Vígh, és Vineze állt rajt­hoz. A salgótarjániak bizo­nyítottak. Rendkívül erős volt. a mezőny. A 30 induló kö­zött sok volt a fővárosi ver­senyző, s közülük többen a válogatott keret tagjai. Az el­ső helyre Pázmányt és Spisá- kot várták, ám Erdős, a Bp. Vasas versenyzője érkezett elsőnek célba felborítva a papírformát. Az SKSE ver­senyzői közül Ben kő 9. he­lyen végzett 1 óra 49:44-es idővel, Vígh 12., 1 óra 53:05- b1, Vineze 21. lett 1 óra 59:49 es idővel. A csapatversenyben 3. helyezést szerzett az SKSE hármasa. A csapatverseny végeredménye: 1. Bp. Vasas I. 5 óra 21:59, 2. Bp. Dózsa I. 5 óra 26:04, 3. SKSE 5 óra 43:33. A versenyről csak annyit, hogy a salgótarjániak a szín­helyen mindössze háromszor tudtak edzést tartani. Bal­szerencse is kísérte őket. Vineze István síléce a 13. ki­lométer után eltörött. Szeren­csére segítségére sietett az egyik pályabíró, aki kölcsö­nözte sítalpát és igy a sal­gótarjáni fiú folytathatta a versenyt. A csere értékes perceket jelentett. A Kohász versenyző helytállása min­den dicséretet megérdemel. A felnőtt futók mellett az ifjúságiak is versenyeztek va­sárnap. Galyatetőn, a Fa- rád-Sasvári Építők rendezett ifjúsági futóversenyt. A 26 fős mezőnyből Hemle (Bp. Előre) került ki győztesen 32:07-es idővel. Nagyszerűen szerepelt Molnár, aki 4. lett. Ideje: 32:21, A másik két salgótarjáni versenyző közül Kuti 10„ Pákozdi 11 lett. A csapatversenyben az előkelő 3. helyet szerezték meg az SKSE fiataljái. A salgótarjáni síelők szor­galmasan készülnek az újabb versenyekre. A felkészülés legfontosabb állomása a ma­gyar bajnokság lesz. Emellett részt vesznek megyék közöt­ti találkozókon is. Télen is élénk az élei az MHS-ben Az MHS Salgótarján városi elnökségének Rákóczi úti he­lyiségében, az esti órákban is nagy a forgalom. A külön­böző szakosztályok fiatal és idősebb tagjai felvilágosítások» ért keresik fel Kónya Istvánt, az MHS városi elnökét. — Nincs idő a pihenésre — mondja Kónya István. — Az 1966. éves tervünk már jóval előbb elkészült és ez sok szép, komoly feladat elvégzé­sére kötelezi szövetségünk ve­zetőit és tagjait, — Az elmúlt évi munkák értékelése után komoly fela­datnak tekintjük a kollektív vezetés színvonalának emelé­sét, a szervezeti élet megszi­lárdítását, a még jobb együtt­működést a többi tömegszer­vezetekkel. 1966-ban többet foglalkozunk a honvédelmi tömegmunka kiszélesítésével. A nagyüzemei? mellett a kisebb vállalatok dolgozóit is igyek­szünk majd a különböző szak­osztályokba bevonni. Ennek érdekében programunkban több filmvetítés, kiállítás és előadás szerepel, melyek az MHS munkájának megismer­tetését népszerűsítését fogják szolgálni. A különböző szaktanfolya­mok mellett ebben az évben a nők részére külön tanfolya­mot indítunk, amelyen megis­merkedhetnek a legkülönbö­zőbb háztartási gépek kezelé­sével, a kisebb hibásodások megelőzésével, illetve kijaví­tásával. Fiataljaink, már az általános iskolások is, ugyancsak tanfo­lyamokon ismerkedhetnek meg a modellezéssel, a légpus­ka-lövészettel, a rádiózás alap­fokú kérdéseivel és a KRESZ szabályaival. A sorkötelesek hetenként há­romszor tafolyamokon tanul- iált a tehergépkocsi-vezetést és a rádiózást. A motoroskor tagjai sem pihennek a télen. A motorkerékpárok karban­tartásával, a hibák kijavítá­sával foglalkoznak. Előttük is komoly feladatok állnak. Több nehéz versenyre kell felké­szülniük. A szakosztályok eredményes munkáját kiváló szakoktatók biztosítják. Szeretnénk, ha még több fiatal keresné fel szakköreinket ebben az évben, ahol hasznosan gyarapíthatják tudásukat — fejezte be Kónya István. Sakkozóink a Ganz Mávag ellen Az NB Il-es Maróczy sakkcsapat bajnokság 7. for­dulójában az Újpesti Dózsa ellen diadalmaskodó SKSE most újabb erőpróba előtt áll. Vasárnap Budapesten a Ganz MÁVAG sakkozóival mérkőz­nek a Kohászok. A találkozó szoros eredményt, minimális SKSE győzelmet ígér. Jobb munkára serkent Budapesten az MTS tanács- [ termében január 16-án orszá­gos értekezletet rendezett a Magyar Kosárlabda Szövetség. A tanácskozáson részt vették a j megyék, az egyesületek képvi- j sélői és az edzők. Megyén­ket Básti Sándor képviselte. A Magyar Kosárlabda Sző1* vétség főtitkára, Kertész Ist­ván beszámolójában elemezte az elmúlt év eredményeit és hiányosságait, Külön öröm volt, hogy említést tett Nóg- rád megyéről is. Dicsérettel szólt a kosárlabda sport fejlő­déséről megyénkben. Említet­te beszámolójában, hogy jól si­került a Salgótarjánban meg­rendezett ifjúsági kosárlabda torna rendezése, továbbá min­denképpen az előrelépést je­lenti, hogy az SBTC női és az SKSE férfi csapata az NB II» ben küzd. A kosárlahda szö­vetségben Nógrád megyét a kiemelt megyék -közé helyez­ték. _ Básti Sándor az értekezletről hazatérve elmondotta: nagyon jól estek a dicsérő szavak és a jövőben megyénk valameny- nyi egyesületének és kosárlab­da csapatának komoly felelős­séggel kell végeznie munká­ját és további lépéseket kell tenni a kosárlabda sport fei» lesztéséért. Ünnepélyes szakosztály értekezlet Az SKSE szakosztályai közül eredményes évet zárt a kosár­labda szakosztály. Az ünnepé­lyes szakosztály értekezletre mintegy ötvenen voltak kíván­csiak. A szakosztály intézője Básti Sándor köszöntötte a jelenlévőket, majd elemezte az elmúlt éves munkát. Az SKSE kosarasai 48 mér­kőzést játszottak és 42 alka­lommal győztesen hagyták el a küzdőteret. Dicséretesen sze­repeltek a különböző torpá­son. Elnyertek a Ifattz Ku­pát, a Felszabadulási Kupát, a * Jászberényben- megrendezett Lehel Kupát, elsők lettek a május 1 és november 7-e tisz­teletére rendezett villámtor» nákon. A Magyar Népköztársa­sági Kupában hat mérkőzést játszottak. öt alkalommal győztek. Az ünnepélyes szakosztály- értekezleten a jelenlevők együttes óhaja volt; jól szere­pelni az NB II-ben. MÉSZÁROS OTTÖ (3.) /’ivrio/vo/.'. tervek, cinkosok Gőring torkaszakadtából oj’- dít, a padot veri: hamisítvány, hamisítvány! Az ügyész jegy­zőkönyvet mutat be, egy nagy­gyűlésen elhangzott beszéd szövegét. A nagygyűlés 1934- ben Dortmundban volt, a be­szédet Gőring mondotta, s ott kijelentette: „Minden golyó, mely egy rendőr pisztolyának csövéből röppen ki, az én go­lyóm. Ha ezt gyilkosságnak fogják nevezni, én adtam rá parancsot, én fedezem, én vál­lalom érte a felelősséget, és én nem félek senkitől.” A hajas marsall reszket a dühtől: az átkozott precizitás, amellyel minden szót feljegyeztek! Most itt az eredménye. Taj­tékzik, s hamisítványról kia­bál, Maga sem gondolja ko­molyan De úgy látszik, mégis eljutott addig, hogy ellentét­ben a gyűlésen mondottakkal, igenis fel „valakitől”, valami­től... 1936 őszén nagy hűhó köze­pette a Harmadik Birodalom­ban megindították a négyéves terv végrehajtását. Hitler jó­létről, gazdagságról szónokolt, de a tervhez csatolt titkos jegyzőkönyvben a fő célkitűzés így szerepelt: „1. Négy éven belül a német hadseregnek ké­szen kell állnia a hadműve­letek elkezdésére. 2. Négy éven belül a német gazdasági életnek képesnek kell lennie a háború vállalására.” Kruppék nem idealisták A fantáziáit tömegek ekkor nem sejtették, mit szolgál a négyéves terv. A nagytőke — pontosan tudta. Minden kön­törfalazás nélkül tett erről val­lomást a német nagyiparosok ellen lefolytatott nürnbergi perben a Krupp dinasztia feje, amikor kijelentette: ,,A gaz­dasági életnek egészséges és progresszív fejlődésre van szüksége. A számos politikai párt egymás ellen harcolt a legteljesebb zűrzavarban. Mi Kruppok realisták vagyunk, nem idealisták. Az volt a be­nyomásunk, hogy Hitler az egészséges fejlődés lehetőségét biztosítja számunkra. Ezt egyébként meg is tette.,, Erős és kemény kézre volt szüksé­günk, hogy vezessen bennün­ket. Hitleré az volt. A vezeté­se alatt eltelt években mind­annyian sokkal elégedettebbek voltunk. Jól működő rendszert akartunk, amely nyugodt mun­kaalkalmat biztosít számunk­ra. Mondottam, hogy a zsidók kiirtásáról semmit sem tud­tam és hozzátehetem: ha az ember jó lovat vásárol, nem nézi egynémely hibáját”. Kruppék, s a német nagytő­ke más vezéralakjai valóban nem nézték a nácik „egyné­mely hibáját”, sőt: minden erőből támogatták Hitlert, Nemcsak a háború megindítá­sa előtt, hanem jóval koráb­ban is. Jackson, amerikai fő­vádló joggal jelentette ki: „A náci pártnak mindaddig nem sikerült megkaparintania Né» motors zágban a hatalmat, amíg nem kapott támogatást a nagy­iparosoktól.” És szavainak alá­támasztására bemutatta dr, Hjalrnar Schacht 1932 novem­berében Hitlerhez intézett le­velének eredetijét Schacht kénytelen volt igen­nel felelni, amikor megkérdez­ték, eredetinek ismeri-e el a le­velet? Többek között ezt irta Hitlernek: „A magam részéről egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy a dolgok csak egy irányban fejlődhetnek és ön kancellár lesz. Úgy tűnik, nem volt hiábavaló, hogy ennek ér­dekében aláírásokat gyűjtöt­tünk a gazdasági élet vezető köreiben." Schacht aki az öss- szekötő volt a nagyiparosok és Hitler között, joggal írhatta ezt A német nagytőke már régóta készült arra, hogy érde­kelt 1ól szolgáló bábot talál­jon. Hitler ilyen volt; háborút akart s azt akartak a nagy iparvállalatok gazdái is. Krupp a perben tett vallomásában megállapította: a varseillesi békeszerződés útón azonnal megkezdődött a? a munka, amely „lerakta a tudományos és szilárd alapot ahhoz, hogy a kijelölt órában időveszteség vagy a tapasztalatok elsikka­dja nélkül újra elkezdhes­sünk dolgozni a német fegy­veres erők számára.” „Ön kancellár fess...” ,,ön kancellár lesz. .” — írta a nagyhatalmú pénzember — aki ma saját bankját vezeti az NSZK-ban — mert világo­san ismerte — jórészt maga fogalmazta •— a nagytőke ter­veit, piacfelosztási megállapo­dásait. Azon piacok felosztá­sáét, amelyeket majd — el­foglalnak ,., Hitler és a nagy­tőke egymásra talált. A pon­tos dátumot is ismerjük. Otto Dietrich, a náci párt sajtófő­nöke Hatalomra jutásunk Hit­lerrel című könyvében ezt ír­ja: „1932 január 27-e mind­örökre emlékezetes nap a Né­met Nemzetiszoclalista Párt történetében. Hitlernek ezen a napon sikerült betörnie a nagyipar vezéreinek táborába. Aznap este átütő győzelmet aratott a gyáriparosok düssel­dorfi klubjában,” Az amerikai fővádló, Jack- son a lényegre tapintott rá: mivé lett volna a nácik szer­vezkedése a nagyipar támo­gatása nélkül,,, ámde Jack- son csak az igazság egyik fe­lét mondotta ki- Nem vélet­lenül. A sors iróniája, hogy a teljes igazságot egy vádlott, éppen az említett Schacht fogalmazta meg. Akik kibieeltek A cellában két ember be­szélget. G. M. Gilbert, az ame­rikai pszichológus és Schacht» E beszélgetés során mondja ki a teljes igazságot a ban­kár. Gilbert The Nurenberg Piaiy — Nürnbergi napló — című könyvében szószért ni körfi az akkor gyorsírással feljegyzetteket: „Amikor a gengszter Hitler (sie!) került uralomra, a nyugat minden­hez hozzájárult: vedd el egész Ausztriái, militarizald újra a Rajna-vidékót;, vedd el a S/Udoin-vidéket, egész Cseh­szlovákiát, végy el mindent, egy árva szót sem szólunk, A müncheni egyezmény megkö­tése előtt Hitler álmodni sem mert arról, hogy a Szudéta- vidéket a birodalomhoz csa­tolja. A? egyetlen, amire gon­dolt, az volt, hogy talán si­kerül önkormányzatot elérnie a Szudéta-vidék száméra. Azután ezek az ostobák — Daladier és Chamberlain — mindent aranytálcán kínáltak fel neki.” Schacht nemcsak a cellá­ban, hanem a tárgyalóterem­ben is igen magabiztosan vi­selkedett. Tudta, minél nyíl­tabban beszél, annál kínosabb helyzetbe hozza azokat, akik kibieeltek Hitlernek, akik „aranytálcán” kínáltak új és ú.j áldozatokat a telhetetlen étvágyú náci vezérnek, s a mögötte álló nagytőkének. Ezért jelenthette ki a tár­gyaláson, amikor Jackson fő­vádló Csehszlovákia gazdasá­gú kirablását vetette a. sze­mére, hogy: „de kérem, Hit­ler nem erőszakkal foglalta el ezt az országot. A szövet­ségesek egyenesen odaajándé­kozták neki.” És amikor Jackson újabb kérdést tesz fel már ingerült hangon kap­ja a választ: „Nem tudok vá­laszolni a kérdésre, hiszen már mondtam, hogy nem hó­dításról volt szó, hanem aján­dékozásról. Ha nekem olyan ajándékot adnak, amilyen ez volt, ón Is köszönettel elfo­gadom. ’ Jackson erre azt kér­dezte: „Móg akkor is ha nem asé, aki ajándékozza?” Schacht paprikavörösen vá­gott vissza: „Igen. Annak 4 megítélését pedig, hogy ez illik-e, átengedem azoknak, akik ilyen ajándékot adnak.” JaéksoTinak nem volt több kérdése,,. (Következik; A „piszkos ügyek”!

Next

/
Oldalképek
Tartalom