Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-19 / 15. szám

1966. január 19., szerda NOGRÁB Alkalmazottak a tsz-ben friss rnu hneröket hoz a késs pénzel számoló* — Elviszik a pénzt az alkal­mazottak! Ma már ritkábban, de még mindig elhangzik egyes tsz- tagok részéről a vád. amikor a jövedelem mértékéről esik szó. Mások viszont az alkal­mazotti létszám növekedését kifogásolják, mintha ez visz- szafejlődésl idézne elő szövet­kezetük!;- . Gyakorta el­hangzó észrevétel azonkívül az is, hogy az alkalmazottak, akik rendszeres havi bérezés­ben részesülnek, nem érde­keltek eléggé a szövetkezet fejlődésében, gazdasági meg­erősödésében. Ezeknek a felvetéseknek nyomában vizsgálódtunk há­rom termelőszövetkezetben, a mátraszőUősi II. Rákóczi, a szurdokpüspöki Béke és a le- géndi Ady Endre Tsz-ben I\em mindegy Már elöljáróban leszögezhet­jük, hogy az alkalmazotti lét­szám vizsgálatánál sokan felü­letesen, csakis a számszerű adatok figyelembevételével vonnak le következtetéseket. Kém veszik figyelembe, hogy ma már a szövetkezetekben, különösen az ipari központok közelében működőkben, nem­csak az irodai dolgozók, köny­velők, adminisztrátorok, pénz­tárosok kapnak havi fizetést, hanem több fizikai munka­körben is találhatók havi bé- rezésű alkalmazottak. Még a jóhírű szócsőnyi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben sem tudták a szükséges állattenyésztő, ker­tész és traktoros utánpótlást másként biztosítani, mint a havi rendszeres, biztosított jö­vedelem, s az ipari beteg- és társadalombiztosítás alkalma­zásával. A munkaképe*, fiatalabb férfiak visszatartásának, az if­júság érdeklődése felkeltésé­nek egyik jól bevált módsze­re ez a részleges készpénzel­számolás, amikor a tsz igyek­szik az ipari üzemekével egyen­értékű munkadíjazást alkal­mazni egyes üzemágakban. Nem mindegy tehát, hogy az alkalmazotti létszám a tényleges termelő munka el­végzése érdekében növek­szik-e, vagy ha a létszámemel­kedés az irodai, adminisztrá­ciós munkakör mértéktelen felduzzasztásáról tanúskodik. Az ésszerűtlen létszámemelke­dés felvetése feltétlenül jogos, ha ez az improduktív munka­erő növekedésére vonatkozik. Más esetekben viszont bizo­nyos fokú kényszerűség jelent­kezik, amellyel egyet lehet és kell érteni. Természetesen el­ítélendő az a szemlélet, amely az irodai munka jelentőségét lebecsüli és a szorgalmas könyvelők, adminisztrátorok munkáját semmibe veszi. Saj­nos még ilyennel is lehet ta­lálkozni ! Ezek után egyetlen kérdés marad nyitott, amely megér­demli a sokoldalú vizsgálódást. Ez pedig az: mennyiben érde­keltek az alkalmazottak ab­ban, hogy növekedjék a szö­vetkezet közösségének átlagos jövedelme? Célprémiumok — Az alkalmazotti kérdés a gyakorlatban úgy jelentkezik — mondja a mátraszőllősi tsz- főagronómus — hogy milyen módon is tehetnénk közvet­lenül vagy közvetve az alkal­mazottakat is érdekeltté a kö­zös jövedelem növelésében. A megbízott tsz-elnök vi­szont az alkalmazotti munka­kör nélkülözhetetlenségét erő­síti. — Azzal a tsz-tagok is egyetértenek, hogy az iparból csak úgy várhatjuk vissza az életerős férfiakat, ha betegbiz­tosítási. nyugdíjazási és egyéb szerzett jogaikat nem csonkít­juk. Most is visszajött egy traktorosunk... Mindenesetre a július else jével életbelépő rendelkezés a tsz-tagok betegségi ellátásának fejlesztéséről és a családi pót­lék kiterjesztéséről sokat se­gít a szövetkezeti vezetők helyzetén IS! — Hogyan sikerült az állat- tenyésztők és traktorosok ér­dekeltségét felkelteni ? — A traktorosok ösztönzé­sére célprémiumokat alkalma­zunk — mondja az elnök. — Általában műszaknormánként 80 forintot kapnak traktorosa­ink. A nagyobb idénymun­kákra azonban különféle ösz­tönzőket alkalmazunk. Például az őszi szántás-veté­sek idején nappalra hat, éj­szakára tíz forint prémiumot kaptak holdanként a traktoro­sok. Ennek köszönhetik, hogy idejében és jó minőségben el­vetették a búzát és az őszi árpát. A premizálás járult hozzá ahhoz, hogy közvetle­nül a törés után betakarítot­ták a kukoricaszárat is, amely a szomszédos tsz-ekben még nagyobbára talpon áll, s nyel­hetik a gúnyolódást: „Mi az, ti évelő kukoricát vetettetek?’’ A betakarításnál, a szállítás­nál a traktorosokat is munka­egységben díjazzák és a telje­sített munkaegység mennyi­sége után a tsz-tagokéval egyenlő természetbeni jutta- 'ásban is részesülhetnek. S hogy az alkalmazottakat kö­zelebb hozzák a tsz-hez, bar csökkentett mértékben, ház­táji földet is osztanak nekik. A tsz-juhásszal viszont, aki után a tsz alkalmazotti sztk- járulékot fizet, olyan szerző­dést kötöttek, amely önmagá­ban is biztosítja a szakszerű juhtartást, a gazdag szaporu­latot, a jövedelmező tejhoza­mot. A tagoltság nem mindig jó — Az alkalmazottakat, de a tsz-tagokat is elsősorban az alapdíjazásban kell érdekeltté tenni — mondja Fent Lajos, a szurdokpüspöki tsz-élnök. — Az a tapasztalatunk, hogy a jövedelemelosztásban a tagolt­ság nem mindig jó. A tsz-tag és az alkalmazott az alapjö­vedelmet és a célprémiumot nem tekinti együttesen jöve­delmének. Ez olykor még a nádudvari módszer esetében is visszahúzó erőként jelent­kezik. Például a cukorrépánál, ahol a prémiumot is kész­pénzben folyósítjuk. Talán jobban járna a tsz is és a tsz- tag is, ha mázsánként kész­pénzben határoznánk meg a cukorrépa-termesztés jövedel­mét. Egyelőre azonban még Szur­dokpüspökin is csak keresik az anyagi érdekeltség alkal­mazottakra is kiható elveit, a gyakorlatban azonban, mint elmondták, az alkalmazotta­kat egyelőre csak közvetve te­szik érdekeltté a közösre is ki­ható, eredményes munkában. üt unkaegység re — Nálunk az alkalmazottak eddig is teljesítmény után kapták bérüket — mondja Szuhánszki János, a legéndí tsz-elnök. — A traktorosok például 82 forintot kaptak tel­jesített múszaknormánként. Igyekeztünk érdekeltté tenni a tehenészetben dolgozó alkal­mazottakat is. Most idszont új rendszerre térünk ál... — Az mi lenne? — Ha a közgyűlés jóvá­hagyja, akkor az alkalmazot­tak teljesítményét is munka­egységben számoljuk el. Ez jövedelmüket és szerzett jo­gaikat nem csökkenti, viszont egyformán érdekeltté tesz: őket a szövetkezet eredmé­nyeiben. Egy másik tapasztalat pedig, hogy mind a tsz-tagok, mind az alkalmazottak tevékeny be­vonásában a legjobbnak ígér­kező jövedelemelosztási mód­szer a készpénzelszámolás. Ve­zetők és tsz-tagok egyöntetű véleménye szerint a készpénz­elszámolás megállíthatja a falvak elnéptelenedését, s Ott­hontarthatja a fiatalokat, akik ma már nem a szórakozás kedvéért, hanem a kézzelfog­ható kereset érdekében vállal­nak munkát falujuktól távol, az iparban. Lakos György Ifjúságunk neveléséért A napokban értekezletre jöt­tek össze a rétsági járásban a járási tanács művelődésügyi osztálya, mezőgazdasági osztá­lya, a járási KISZ-bizottság, továbbá a járási Hazafias Nép­front és a járási nőtanács ve­zetői. Igen fontos kérdést tárgyal­tak: a mezőgazdaságban az ipari és a mezőgazdasági szak­munkás-tanulók 1966-67-ben történő beiskolázását. Vala­mennyi szerv vezetői szüksé­gesnek tartották, hogy a köz­ségekben a párt, a tanács, a tsz, valamint a tömegszerve­zetek vezetőit megfelelően tá­jékoztatni kell arról, milyen lehetőségek vannak a mező- gazdaságban az általános isko­la nyolcadik osztályát most végző tanulók továbbképzésé­re. Az általános iskolák igazga­tói és a termelőszövetkezetek elnökei az ipari és a mezőgaz­dasági szakmunkás tanulók szervezésével és képzésével kapcsolatban megkapták a kellő tájékoztatást mégis he­lyes és szükséges, hogy a ta­nulókat és szüleiket, ha szük­séges egyéni beszélgetések során is tájékoztassák a mezőgazda­ságban mutatkozó továbbkép­zés lehetőségeiről. Az értekezlet részvevői úgy határoztak, hogy a járás ter­melőszövetkezeteit felosztják maguk között és így egy-egy szerv' elsőszámú vezetője felke­resi a politikai, állami és tár­sadalmi szervek vezetőit, to­vábbá osztályfőnöki órák al­kalmával a most végző nyol­cadik osztályos tanulókat, ha szükséges, azok szüleit, hogy részletes tájékoztatást adja­nak a mezőgazdasági beisko­lázás lehetőségeiről. E. E Vizsgázik az anyag Az asztalon üvegekben kü­lönböző színű folyadékok, műszerek, hevítő kemence, a zacskókban pedig elemzésre váró minták. A Salgótarjáni Acélárugyár kémiai laborató­riumában vagyunk. Kalau­zunk Pap János vegyészmér­nök, a laboratórium vezetője, a veszprémi egyetem egykori tanársegéde. Annak idején ku­tatásokra, új eredményekre vágyott, most pedig 26 ember munkáját irányítja. Van-e ér­dekes ebben a munkában? — Van — kapom a választ. Itt vizsgáljuk az összes beér­kező alap és rezsianyagok ké­miai összetételét. — Itt például szén vizsgá­latot végzünk — mutat a ka­lóriaméterre — havonta 10— 12-őt, ellenőrző jelleggel. Kok­szot, pakurát és kazánsala­kot is elemzünk. Ez utóbbi azért fontos, mert a mi ada­taink határozzák meg a kazá­nok tűzvezetését. Az a ta­pasztalatunk, hogy ünnep után, amikor egyszerre több gőz és generátorgóz kell az üzemnek, tökéletlenebb az égés. Ilyenkor a salakban még a 14 százalékot is eléri az ég­hető anyag, máskor ennek a felét sem. Másik terembe invitál, köz­ben magyaráz. — A fő „profilunk” a vas- myag. karbon, mangán, fosz- ror. kén és sziliciumtartaliná- ■ ak megállapítása. Ez három­féle módszerrel történik. — Előbb forgács készül a vasból. Elégetésénél a felsza­baduló gázok elnyeletésével határozzuk meg a kén és a karbon arányt. A mangán, a Elkészült a tanácsi építők új vállalati központjának beruházási programja Kevés megyei vallalat köz­pontja dolgozik olyan zsú­folt körülmények között, mint jelenleg a Nógrád megyei Ta­nács Építőipari Vállalata. Korszerűtlenek az irodák, ke­vés a hely a szakipari mun­kákhoz, nem elegendő a rak­tár, a munkások szociális ellá­tottsága is elégtelen. A megyei tanács döntésének jóvoltából az új telephely lé­tesítésének kérdése napirend­re került, a Nógrád megyei Tanács Tervező Irodája meg­bízást kapott a beruházási program készítésére. A beru­házási program megvan. A mintegy tízmillió forint költ­séggel, a jelenlegi telephely szomszédságában megépítendő új vállalati központban egyéb létesítményeken kívül mun­kásszállót is építenek. A ter­vek elkészítése az idei fel­adat. a kivitelezés előrelátha­tólag jövőre kezdődik. toszfor, a szilícium tartalom meghatározása már bonyolul­tabb. Savelegyben feloldjuk az anyagot és úgy állapítjuk meg az összetételt. A harma­dik módszer a színképelem­zés, amihez ugyancsak próba darabot veszünk — magya­rázza, majd újabb helyiségbe tessékel. Itt műanyaggal tapé­tázták a falakat. Légkondici­onáló berendezés biztosítja az egyenletes hőmérsékletet. Egy­beépített műszer és egy elekt­romos írógép hívja fel ma­gára a figyelmet. — Ez a büszkeségünk. An­gol gyártmányú színképelem­ző automata. Szeptemberben kaptuk. A próbadarabot csak behelyezzük a szerkezetbe és hat perc alatt ez az írógép már feljegyzi az elemzés ered­ményét. Ennyi idő kell csak hozzá. Korábban egy embernek négy órai munkáját jelentet­te. Persze, volt két-három na­pos munka is, amikor a már említett összetevőkön kívül re­zet, krómot, nikkelt, molib- dént, vanádiumot és a volf- rani tartalmai is meg kellett határozni. — Mi a vizsgálatok fő cél­ja? — Annak megállapítása, hogy az anyag alkalmas-e ar­ra, amire kell. Különösen ké­nyesek a hengermű cs a hu­zal mű alapanyagai. Egyrészt ez, másrészt a késztermékek- Dűl vett minták elemzése fon­tos. A kísérő műbizonylaton a mi adataink szerepelnek. Különösen lényegesek az ada­tok az exportra küldött ter­mékeknél. — Mindig megfelelő hí áru? — Bizony előfordult, hogy összekevertek alapanyagot ez a vizsgálatnál azonban rögtön kiderült — válaszol, majd el­újságolja, hogy a gyárban* fizikai laboratórium is van* ahol az anyag és készáru mechanikai vizsgálatait vég­zik. Mit jelent ez? Azt, hogy még a saját szemüknek se hisznek ha minőségről van szó. A látszat csalhat, de a tudományos elemzés nem. S hogy a Salgótarjáni Acéláru­gyár termékei, egyre nagyobb hírnévre tesznek szert abban részük van a laboratórium dolgozóinak is. B. J. A legszembetűsőbb a válto­zás talán a Zagyva II. emele­tén. Itt a lustán emelkedő ha­talmas, csillogó üvegtáblát le­törik, megvastagodott széleit levágják, és az állványos ko­csira helyezik. Az új munka- szervezés bevezetése előtt a pódiumon egy-egy gépnél két ember várta, amíg a tábla el­éri a beállított méretet, s az automatikusan működő üveg­vágó végigsurran rajta. Akkor két oldalt megfogták, letörték, a pódium mellett elhelyezett asztalra döntötték, ott egy le­vágó leszabta a széleit, másik két ember a kocsira helyezte. Ugyanezt a munkát — a len­gyel vákumos letörő berende­zésék felszerelése óta — két- két ember elvégzi. Az üveg­cserép elszállításának gépesíté­sével is sikerült munkaerőt megtakarítani. Ezekkel — és más intézkedésekkel — a Zagyva 11. üzem munkáslét­száma az átszervezés kiinduló­pontjául szolgáló 1964. februá­ri létszámhoz képest 1966. ja­nuár 1-re csaknem negyven emberrel csökkent. Nem ment simán Az új munkaszervezés első tapasztalatai a Síküveggyárban Az új szemezés alapja az Építésügyi Minisztérium Gaz- ugrásra dasági és Szervezési Intézeté­nek tanulmánya. A vállalat, a programban kitűzött első célt, mely szerint az 1964. februári 879 munkással dolgozó húzó, keverő és levágó üzemek lét­számát 1966. január 1-re 800- ra kell csökkenteni — elérte. „szorosabb" munkaszervezés, egy-egy dolgozó munkaköri kö­telességeinek kibővítése. Jól jártak a munkások Térjünk vissza a Zagyva II.- hoz. Itt is, mint másutt, az volt a korábbi gyakorlat, ha egy dolgozó figyelői, gépkeze­lői, szélezöi, vagy letörői, be­osztást kapott, csupán ezt a munkát volt köteles ellátni. Ha munkakörében történetesen nem akadt feladata, akár le is ülhetett, nem kellett csinálnia semmit. Most viszont a figye­lőnek szükség esetén a gépke­zelői munkát is el kell vé­geznie. A kötelességek bővülé­se anyagilag előnyös a figye­lő számára: órabérét negyven fillérrel emelték. A felemelt órabért akkor is megkapja, ha hónapokig sincs szükség „be­Az imént említett példa ér­zékelteti, hogy a létszámcsök­kentés egyik módszere a mű­szaki fejlesztés volt. De nem az egyetlen. A másik eszköz a A munkások anyagi ösztön­zése másként is megnyilvánul. Az üzem munkáslétszáma het­venhat fő. Ebben a létszámban benne vannak a mindenkori betegek, szabadságon levők, egyéb okból hiányzók. De az üzem vezetői meghatározták az állandó aktív létszám határát: ez hatvannyolc munkás. Elő­fordulhat, hogy váratlan meg­betegedések, közlekedési zava­rok miatt nem áll rendelkezés­re ennyi dolgozó. Ebben az esetben igénybe lehet venni a kiképzett „biztonsági”, tartalék létszámot, amely a TMK-ban, vagy a belső szállítási részleg­ben dolgozik. Ha viszont az üzem, illetve a brigád dolgo­zói nem kívánják igénybe venni a tartalékot, hanem fela­datukat az aktív létszámnál kevesebbel is elvégzik, a fenn­maradó bér — arányosan el­osztva — őket illeti. Hasonló intézkedéseket a Zagyva I. és a keverő üzem­ben is bevezettek. Sajnos a Zagyva l-ben műszaki fejlesz­tésre csak a kemence március 1-én kezdődő átépítésével ke­rülhet sor. Akkor viszont, pél­dául, a húzó üzemi termelés mintegy ötven-hatvan százalé­kát az emeleten fogják feldol­gozni. Később a belföldi ren­deltetésű síküveget nem „pa- pírozzák” (most minden üveg­tábla közé vékony selyempa- pir kerül.) Ezzel ismét lehető­vé válik az itt felszabaduló dolgozók átcsoportosítása más munkaterületre. A három alapvető üzem nyolcszázas létszáma tehát nem tekinthető véglegesnek, bár a harmadik negyedévre el­érendő szám körül még vita van. Más az ÉGSZÍ, más az Üvegipari Országos Vállalat és más a Síküveggyár vezetőinek javaslata. Valószínű a három szintézise jut végül is érvény­re. Közmegelégedésre Az új munkaszervezési me­tódus bevezetése természetesen nem, történt eddig sem zökke­nők, akadályok, problémák nél­kül. Egyfelől, roppant érdekes megfigyelni, milyen mértékben csökkent például a betegállo­mányban levők száma a hú­zóüzemekben. S ez érthető: a végzett munka, a magatartás, egy-egy munkás többoldalú al­kalmazhatósága döntötte és dönti el — ki maradhat meg a csökkentett létszámú brigá­dokban. Nincs „álbeteg”, s a jövőben azt is megvizsgálják, ha valaki gyakran megbeteg­szik: vajon jelenleg betöltött munkaköre okozza-e gyengél­kedésétt S ha ez idézi elő a betegséget, más munkakörbe helyezik. Előfordulnak egyéb nehézsé­gek is. A munkaszervezést em­berekkel hajtják végre, s az ember nem gép. Vélt vagy va­lódi sérelmek érhetik az át­szervezés során. Megtörtént például, hogy a létszám csök­kentése megkövetelte egy nagy üzemi gyakorlattal, többféle munkát ellátni képes férfi dol­gozó áthelyezését a térüzembe. Ez a férfi ráadásul többgyer­mekes családapa. Keresetcsök­kenése érzékeny érvágás egész családja számára. Ugyanakkor az üzem létszámában megma­radt egy nő dolgozó, aki szin­tén több éves gyakorlattal ren­delkezik, de foglalkoztatható­sága korántsem olyan széles­körű, különösen ott, ahol iz­mos férfikarokra van szükség... Jelenlegi keresete körülbelül ezernyolcszáz forint. Más, a fizikai igénybevétel szempont­jából inkább nőnek való mun­kakör — van a gyárban. Mégis nehéz a problémát eldönteni, hiszen azokban a munkakö­rökben általában kevesebbet keresnek. Két ember, két csa­lád problémáit kell tehát a méltányosság mérlegére tenni, s úgy, hogy ez a közösség, az üzem, a termelés, tehát a nép­gazdaság érdekeivel is össz­hangban legyen. Megbirkóztak a nehézségekkel Az új „szorosabb” munka- szervezés azt is megköveteli a munkásoktól, hogy percről percre készenlétben legyenek feladataik megoldására. Ilyet a korábbi, nagy biztonsági lét­szám-tartalékokkal operáló munkaszervezés nem kívánt. Most, érthetően, vannak a munkások között, akiknek az új tempó, fegyelem, követel­mények nem nagyon tetsze­nek. A művezetők sem vala­mennyien értették meg mind­járt az új munkaszervezéssel kapcsolatos feladataikat, köte­lességeiket. Némelyik — átme­netileg — ahelyett, hogy se­gített volna a gyár vezetői­nek az új bevezetésében, meg­valósításában, inkább akadá­lyozta azt. Mindezekkel a ne­hézségekkel azonban megbir­kóztak azok a vezetők, és munkások, akik felismerték az új munkaszervezésből szárma­zó hasznot. Segíteni fogja őket ebben az a tény, hogy az adott poszton feleslegessé váló mun­kások bőven találnak munka- lehetőséget a gyárban, a már létesült, vagy az idén s a kö­vetkező esztendőkben létesülő munkahelyeken. Cs. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom