Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-17 / 300. szám

1965. december TT péntek. NÖGR AD 3 A törzsgárda megbecsülése Természetes ma már ná­lunk, hogy a dolgozók véle­ményt mondnak, bírálatot gyakorolnak az üzem munká­járól, vezetéséről. A legtöbb segítséget a hosszú idő óta egy helyben dolgozók, a törzsgárda tagjai adhatják. A munkás, akinek évről-év­re nagyobb a gyakorlottsága, könnyebben megbirkózik a nehézségekkel. A SZOT Elnökségének ha­tározata kimondja, hogy a szakszervezeti és gazdasági vezetés feladata a törzsgárda kialakítása és megbecsülése. Azoknak, akik munkahelyü­kön öt-tíz, illetve húsz évet becsülettel letöltenek, a törzs­gárda jelvény bronz, ezüst és arany fokozatát kell adomá­nyozni. Ezzel a vállalatok többségénél élnek is. Nem vé­letlen, hogy az ipar, a mező- gazdaság, a kereskedelem és a közlekedés területén mint- pgy huszonhétezer dolgozó legalább öt éve egy helyben munkálkodik. A Mátranováki Bányaüzemnél a dolgozók 85, a ZIM Salgótarjáni Gyáregy­ségénél 72, az Acélárugyár­ban, az autóközlekedésnél 70—70 százaléka már legalább a bronz jelvénnyel rendelke­zik. Örvendetes az is, hogy ezekben az üzemekben több mint kétezer azoknak a szá­ma, akik az arany fokozat tu­lajdonosai és sokan közülük kormány- és miniszteri ki­tüntetésben is részesültek. Az erkölcsi elismerés mel­lett az anyagi megbecsülést jelenti, hogy a nyereség kifi­zetésénél, a hűségjutalomnál figyelembe veszik az eltöltött éveket. Így érvényesül az a helyes elv, hogy aki hűséges az üzeméhez, többet ad, pél­dásan dolgozik, az nagyobb mértékben részesüljön a ja­vakból. A vállalatok vezetői sokszor mondják: törzsgárda nélkül nehéz lenne a tervtel­jesítés. hiszen munkájuk mel­lett értékesek javaslataik is. A különböző fórumukon ők hal­latják leginkább szavukat. Megfontoltságuk, üzemi isme­retük. sok éves tapasztalatuk adja ehhez az alapot. Csak helyeselni lehet az olyan kez­deményezéseket, amikor a ve­zetők fontos kérdések meg­oldásához törzsgárda-értekez- leteken kérnek véleményt. Így van ez az Öblösüveggyárban, ahol félévenként összejönnek. Az Állami Építőipari Vállalat­nál bevonják őket az intézke­dési tervek kidolgozásába, a Nógrádkövesdi Állami Gazda­ságban a kampánymunka ide­jén és a tervezés időszakában együtt határozzák meg a fel­adatokat. Ahol tudják, hogy számíta­nak rájuk, ott ezt még ered­ményesebb munkával hálál­ják meg. Erről sok szép tett tanúskodik. Az építőknél pél­dául Görbicz Sándor ácsbri­gádja az üveggyári rekonst­rukciónál jó munkájáért 3500 forint célprémiumban is ré­szesült. Tóth László kőműves brigádja az új módszerek el­terjesztésében jár élen. A Mátranováki Bányaüzemnél Hegedűs László és Bakos Ist­ván termelési eredménye és minőségi munkája hosszú évek óta ismert. A törzsgárda tagjaira egyre inkább jellemző az önkéntes, tudatos fegyelem. A ZIM-ben Varga István minden esetben fellép a fegyelemsértőkkel szemben. A Mizserfai Bánya­üzemnél Sándor István csapa­ta olyan fiatalt vett be közös­ségébe, akinek korábban sok igazolatlan hiányzása volt Azóta e hiányosságok meg­szűntek. Figyelemre méltó az egész­ségügy törzsgárdájának áldo­zatkész munkája is. Péter Ist­vánná, a balassagyarmati kór­házban azon van, hogy a be­tegek környezetét otthonosab­bá, szebbé tegye. Ugyanitt Gá­Ergonómia — új fogalom a lengyel iparban Milyen pszichofizikai vál­tozások zajlanak le a mun­kás szervezetében munkavég­zés alatt? Milyen tényezők siettetik és milyenek késlel­tetik a fáradtság jelentkezé­sét? Kihat-e a munka ered­ményességére a gépek és a munkaeszközök alakja? Erre és hasonló kérdésekre igye­keznek választ adni, hosz- szabb idő óta a lengyel tu­domány ergonómiával fog­lalkozó szakemberei. Az ergonómia új tudomány­ág; neve a görög ergon (munka) és nomosz (törvény) szavakból ered. Vizsgálatá­nak tárgya a környezet ha­tása az ember munkájára. Az ezirányú kutatásokat néhány évvel ezelőtt kezdte meg a Központi Munkavé­delmi Intézet. A kutatási eredmények alapján megtervezték az épí­tőipari daruk és emelődaruk kezelői kabinjának elhelye­zését. Az új tudományág iránt más tudományos intéz­mények s majd a szakszer­vezetek is érdeklődni kezd­tek. Ezzel új lendületet kap­tak az ergonómiai kutatások. Jelenleg a Központi Munka- védelmi Intézeten kívül er­gonómiai kutatásokat végez­nek a varsói és wroclawi Orvostudományi Főiskolák Munkafiziolőgiai Intézetében, a lódzi Ipari Egészségügyi Intézetben és a Katonai Hi­giéniai Intézetben is. A fen­ti intézetek kutatómunkáját felentősen segíti a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa és a Műszaki Főintézet 1963- ban. közösen létrehozott er­gonómiai osztálya. A kutatások a fémipari üzemekben a leginkább elő- ' rehaladottak, s ez elsősor­ban a Fémipari Dolgozók Szakszervezete érdeklődésé­nek és anyagi támogatásá­nak köszönhető. A lefolyta- SísS viiEsgálatok kimutatták borik Lászlóné az utánpótlás tanításában fáradhatatlan. Az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy minde­nütt látni kell a törzsgárdá­ban rejlő erőt. Az elmúlt évekhez képest van is fejlő­dés a megbecsülésben, de azért érthetetlen egyes vezetők eljá­rása. A Borsosberényi Állami Gazdaságban törzsgárda-]el- vényt ezidáig senki sem ka­pott, bár öt évnél hosszabb munkaviszonya 50. tíz évnél több pedig 28 dolgozónak van. Szabálytalan, s a határozattal ellentétes az EMASZ és az Öblösüveggyár intézkedése is, ahol magasabb szolgálati idő eléréséhez kötötték a külön­böző fokozatokat. A határozat szellemének ér­vényesítése igen fontos. Éven­te százával, ezrével lépnek be új munkások az üzemekbe, intézményekbe. Nagyobb ré­szük fiatal, aki először ismer­kedik ilyen környezettel. Ah­hoz, hogy könnyebben vegyél: az első akadályokat, a törzs­gárda segítő szándéka kell, az idősebbek tanácsa. szava. Ahol ez nem hiányzik, ott egyre több az olyan munkás, aki tudja, mi a kötelessége. Murányi László például, hogy a dolgozók gyakran nagyfokú fáradtsá­gának egyik alapvető oka a rossz testhelyzet munkavég­zés közben. Megállapították, hogy a gép mellett való ál­lás a tulajdonképpeni ter­melőmunkába fektetett ener­giának 200, sőt nem egy eset­ben 500 százalékát teszi ki! A starachowicei teherautó- gyárban végzett kutatások során adatszerűén bebizonyo­sodott, hogy a formaöntők fáradtságának oka nagyobb mértékben a hőség, s csak kisebb részt a munkára for­dított fizikai erőkifejtés. Az ergonómiai kutatások célja az ipari munkafelté­telek megjavítása. Lengyel- országban több gyárban és vállalatnál már megkezdő­dött a munkahelyek és mun­kafolyamatok átszervezése, így pl. olyan székeket al­kalmaznak, amelyek formá­ját antropometriai számítá­sok alapján határozták meg, megváltoztatják a világítást, a szellőztetést, a munkaesz­közök elhelyezését, az anyag- ellátás módszereit. Változa­tossá teszik a munka, rit­musát, rövid szüneteket és friss levegőn való testgya • korlatokat vezetnek be, ki­dolgozzák a dolgozók mun­kaerő regenerációjának mód­szereit stb. — mindezt an­nak érdekében, hogy megkí­méljék a dolgozókat a fe­lesleges fáradtságtól. Az ergonómiai kutatások a lengyel iparban ma még nem lépték túl a szerény kez­det határait. Az az érdeklő­dés azonban amely az új tudományág iránt mutatko­zik, a munkafeltételek ja­vítási szükségességének fel­ismerése s az energia sze­repének e szempontból való értékelése azonban azt bizo­nyítja, hogy Lengyelország­ban az ergonómia előtt nagy fejlődési lehetőségek állnak. Walery Dudzinski Megérdemlik a bizalmat A tsz-brigádvezetők szerepe A NAGY TERMELŐSZÖ­VETKEZETI gazdaságok mun­kaszervezetinek legfontosabb egysége a brigád. Ezért a bri­gádvezetők kulcsemberei a termelésnek, gazdálkodásnak, és az egész közösségi életnek. Vezetőségükön, szakmai és politikai rátermettségükön va­lóban nagjjon sok múlik. Olyan kisebb közösség élén állnak ők, amely naponta meg­beszéli gondjait, a közös mun­kával kapcsolatos észrevétele­it. S ezek néha nagyon is lényegesek az egész szövetke­zet életében. A brigádvezető sok mindent el tud önállóan intézni, de csak akkor, ha bíznak benne, ha az adott terület felelős vezetőjének te­kintik. Ilyen módon a tagok valóban csak lényegesebb gondjaikkal keresik meg az elnöksót. A talpraesett bri­gádvezető idejében értesíti a vezetőséget, az illetékes szak­vezetőt a tagok észrevételei­ről, s így sókat segít a veze­tésnek. Tehát a szövetkezeti demokrácia törvényeinek ér­vényesítése sok esetben a bri­gádvezetőn múlik; azon az emberen, aki jóformán min­dig együtt van a mezőn, az állattenyésztő telepein szor­goskodó tsz-gazdákkaL A szövetkezetben az idősze­rű tennivalók irányítása álta­lában négy fő részből áll: — a munkák elvégzésére ki­adott rendelkezésből, — a munkák módjára adott útbaigazításból, — a munkafolyamat köz­vetlen irányításából, — az elvégzett munka mennyiségének, minőségének ellenőrzéséből. A kivitelezés csaknem tel­jes egészében a brigád vezető­re vár. Sokrétű munkáját csak akkor tudja megfelelően el­látni, ha tudását rendszere­sen növeli. A tapasztalatok szerint a szövetkezetekben a brigádvezetők jelentős része semmiféle szakmai végzettség­gel nem rendelkezik. Érsek- vadkerten, a Magyar Cseh­szlovák Barátság Termelőszö­vetkezetben megértve a bri­gádvezetők munkájának fon­tosságát, jelentőségét, törőd­nek azzal, hogy fejlesszék is­mereteiket. A brigádvezetők mezőgazdasági technikumban tanulnak. EGY MÁSIK JELENSÉG: sok szövetkezetben gyakran Takarmányhiány, elhelyezési gondok Atteleltetési vizsgálat az állattenyésztésben December elején minden termelőszövetkezetben meg­vizsgálták a járási mezőgaz­dasági szakemberek, hogy a gazdaságok miként gondos­kodtak az állatállomány átte- leltetéséről. Minden járásban bizottság alakult, s elvégezték a közös gazdaságok ellenőrzé­sét. A vizsgálat tapasztalatai sok termelőszövetkezetben kedve­zőtlenek. Ismeretes, hogy az idei rendkívüli időjárás miatt kevés abraktakarmány termett a megyében, emiatt igen ke­vés közös gazdaságban rendel­keznek az állatállomány biz­tonságos átteleltetéséhez szük­séges mennyiséggel. De nem­csak abrakhiánnyal kell számolni, több termelőszövet­kezetben kevés a szálastakar­mány is. Mindenekelőtt azok­ban a gazdaságokban, ahol a termést nem tudták betakarí­tani. Az idei év időjárási ha­tásait különösen az Ipoly men­ti szövetkezetek érzik, ahol nagy mennyiségű réti szénát mosott el az ár. Megnehezíti az idei áttelel- tetést az is, hogy több terme­lőszövetkezetben nem készül­nek el azok az istállók, ame- Ivekkel enyhíteni lehetne a fé­rőhelyek hiányát. A szécsényi járásban például nem készül el a hollókői növendék istál­ló. a varsányi borjúnevelő, a nagylóci és a szécsényi sertés- fiaztató. Ilyen gondokkal azon­ban minden járásban küsz­ködnek. Jelenleg a termelőszö­vetkezetekben csak szarvas- marhából 2500-at nem tudnak elhelyezni megfelelő tartási körülmények közé. Ezek a komoly gondok na­gyon nehezen oldhatók meg. A hiányzó takarmányt a me­gyében nem tudják pótolni a gazdaságok, állami segítségre szorulnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a téli takarmányozás problémája teljesen megoldódott. Emellett igen fontos — s erre minde­nütt felhívták a bizottságok a termelőszövetkezetek vezetői­nek a figyelmét —, hogy be­osztva, takarékosan bánjanak a meglevő készletekkel. Az idei télen sokkal körültekin­tőbb gondozást is igényelnek az állatok, mivel férőhely hiánya miatt csak zsúfoltab­ban lehet az állományt elhe­lyezni. Ez állategészségügyi szempontból is indokolja a gondosabb bánásmódot. A fel­adatokat csak jól képzett, lel­kiismeretes állattenyésztőkkel lehet végrehajtani. A vizsgá­lat kiterjed arra is, hogy a közös gazdaságokban sike­rült-e már létrehozni, kialakí­tani az állandó állatgondozók csoportját, a törzsgárdát. A megállapítások szerint ez még csak az erősebb gazdaságok­ban található meg. A télen mintegy 25 500 szarvasmarha, 47 ezer juh és 28 ezer sertés átteleltetéséről kell gondoskodni a termelő- szövetkezeteknek. Ennek jó megoldásától függ, hogy jövő­re hogyan teljesítik állatte­nyésztési, hizlalási, tejterme­lési tervüket. Takarékosság Kisferenyén Ismételt felhasználásból 17S ezer forint önköltségcsökkentés Kisterenyén több mint 175 ezer forinttal csökkentették az önköltséget azzal, hogy az első félévben 41, az azóta el­telt öt hónap alatt pedig újabb 251 köbméter bányafát takarítottak meg. A biztosításhoz sok fa kell. Ez a szén önköltségében je­lentős tétel, s az idén különö­sen előtérbe került a vele va­ló takarékoskodás. Kistere­nyén nem múlt el értekezlet, tanácskozás, hogy ne beszél­tek volna erről és ma is ál­landó téma. Történt néhány intézkedés. Növelték a fejté­sekben a raboló létszámot, így időben el tudják végezni az omlasztást, több fát visz- szanyerhetnek, még mielőtt azok, a rájuk nehezedő nagy nyomástól összetörnének. A rabolok fizetését attól teszik függővé, mennyi bányaiét ad­nak át ismételt felhasználás­ra. Bevált ez a módszer, ösz­tönöz a jobb munkára. A Teke-akna rövidesen fel­számolásra kerül, s benne még sok, másutt hasznosítha­tó anyag található. Ezek visz- szarablását meggyorsították, s az így nyert korszerű biztosí­tó anyagokkal ugyancsak fát takarítanak meg. Pócsházán, Újlakon és legutóbb már Csi­gabányában is a kamrafejtés­ről, a szélesebb homlokú pász- tafejtésre tértek át. Az új technológia gazdaságosabb, mert amíg korábban a töme­dékelésnél a fa nagy része ott maradt, most az omlasztásnál kiemelhetik. Vékony bányafa helyett ma már vastagabbakat alkalmaz­nak .Látszólag ez többlet-fel­használást jelent. Azért lát­szólagos ez, mert a vastag nem megy tönkre, többször be le­het építeni. Hasznos az is, hogy célprémiumot tűztek ki a takarékosságban élenjáró dolgozók számára. Kisterenyén eredményes a fatakarékosság. Korai lenne azonban azt mondani, hogy már mindent megtettek. A továbblépés érdekében gyak­ran ellenőrzik a íűrészesek munkáját. Sűrűn találnak olyan szállítmányt a csillék­ben. amit névreszólóan külde­nek ki a bányából tűzifának, pedig az még alkalmas lenne biztosításra is. Előfordult, hogy egész csillerakományo­kat küldtek vissza. Amikor legutóbb ott jártunk, mi is ta­pasztaltunk ilyet: hét csille ócskafa várt fűrészre, mind­egyiken ott állt a névcédula. Jónéhány beépítésre alkalmas bányafát lehetett volna még félretenni belőle. A fűrésze­sek lelkiismeretén múlik, hogy felvágják-e, vagy visz- szairányítják. A cédulák tanú­sága szerint egyre többet ad­nak vissza. A tapasztalatok azt is mu­tatják, hogy még nem sike­rült mindenkivel megértetni a fatakarékosság népgazdasági jelentőségét. Aki saját magá­nak rakja a tüzelőt, az meg­válogatja. Ilyenkor az egyéni érdek érvényesül csak. Nein ártana szakítani ezzel a régi módszerrel és az újat megva­lósítani. Ami fa még lent használható, azt építsék be, ami viszont tűzre való, azi maradéktalanul küldjék a felszínre. Az elosztást is sze­mélyektől függetlenné kellene tenni. Ez lenne igazságos és feltétlenül hasznos a közösség számára. A fatakarékosság állandó jellegű feladat. A még meg­lévő hibák megszüntetésével még jobb eredményeket ér­hetnek el Kisterenyén. B. J. váltogatják a brigád vezető­ket. Minden munkaterületre érvényes, hogy az ember egyik napról a másikra nem tudja ellátni úgy a felada­tát, mintha azt hosszú esz­tendők óta végezné. Különö­sen érvényes ez a mezőgaz­daságra. Egyegy termelési ciklus esztendőnként rendsze­rint egyszer zajlik le. An­nak tapasztalatait esetleg a következő évben nem lehet megfelelően hasznosítani, mert akkor mások a termé­szeti adottságok. Mindenkép­pen több esztendő kell tehát ahhoz, hogy valaki a terme­lés kérdéseiben megfelelő jár­tasságra tegyen szert. S az emberekkel foglalkozni még bonyolultabb. Mégis gyakran türelmetlenek a vezetők, s néhanapján a tagok is a bri­gádvezetővel szemben. Ennek a türelmetlenségnek és a gya­kori váltogatásnak a szövet­kezeti közösség látja a kárát. Kétségtelen tény: vannak brigádvezetők, akik foghegy" iől, sértő hangon beszélnek a szövetkezeti tagokkal, az ilyen magatartás nem egyeztethető össze senómiféle vezető be­osztással. Ugyanígy megenged­hetetlen az is, ha a brigádve- zetők minden áron „jó vi­szonyban” kívánnak, akarnak lenni a tagokkal, s ezért el­nézőek, nem törődnek azzal, hogy népszerűsóghajhászásuk előbb-utóbb megkárosítja a szövetkezetei, s azokat is, akikkel szemben elnézőek voltak. A brigádvezető minden tet­te a tagság szeme előtt ját­szódik le. Ha igazságtalan, ha sógor-koma alapon intézi a munkabeosztást, a munka­nyilvántartást, a munka mi­nőségének ellenőrzését, rövid idő alatt vége a tekintélyé­nek, bármennyire szeretné is, nem soká maradhat posztján. A pásztói Klonka István­ná, a varsányi Bárány Ist­vánná, de általában a bri­gádvezetők sokrétű munká­ját egy kicsit az elnökéhez le­het hasonlítani. Nagyjából olyan feladatokat kell megol- daniok a kisebb közösségek­ben, mint az elnöknek az egész szövetkezet élén. Így aztán nemcsak a közvetlen termelési folyamatok irányí­tása tartozik rájuk, hanem az emberekkel való foglalkozás, törődés is. Minden szövetke­zetben, de különösen a na­gyobbakban nélkülözhetetlen feltétele a jó közösségi élet­nek az eleven brigádélet. A rendszeres megbeszélések, a brigád, s a szövetkezet egész helyzetének megvitatása — amelyre különösen a téli idő­szakban nyílik gyakrabban le­hetőség, alkalom — nagyon fontos eszköze lehet a szö­vetkezeti öntudat fejlesztésé­nek, az egész gazdaság előre­haladásának. A SZÖVETKEZETEK leg­nagyobb részében a vezetőség ennek megfelelően ítéli meg a brigédvezető jelentőségét, fontosságát. Gondoskodik ar­ról. hogy megfelelő önállóság­gal láthassa el feladatát. Ha a vezetőség, csak „küldönc­nek” tekinti a brigádvezetőt, megnehezíti saját munkáját is. Mert valójában a brigád­vezetőnek nem csupán, az a feladata, hogy a felülről ka­pott utasításokat továbbítsa a tagokhoz. Ez a munkájának csak egy része lehet. Azzal kiegészítve, hogy legyen a brigádvezetőnek önállóan jó. •ga dönteni — úgy hogy a gaz dálkodás egysége,. harmónia ja ne boruljon fel. Adódhat­nak, s adódnak is rendkívüli esetek a munka során.. Hol az időjárás, hol más tényező szól közbe. S ba a brigádvezető ilyenkor nem cselekszik önállóan, vagy nem mer cse­lekedni, pótolhatatlan vesz­teségek érhetik a közös gaz­daságot. EZERNYI PÉLDA MUTAT­JA: a brigádvezetők túlnyomó többsége megérdemli a bizal­mat. Joggal várják el, hogy többet törődjenek velük, hogy munkájuk jelentőségéhez mér­ten becsüljék őket. G. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom