Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-17 / 300. szám
4 MŐGRAD 1965. december 17. péntek. Mikrohullámok randevúja a Szabadság téren Maci magára húzza a takarót. Vége az esti mesének. Több mint 800 ezer családban közelebb húzódnak a TV készülékhez. Falun, városban ilyképpen szólnak ki a konyhába: — Anya, nagymama, mami gyertek. Kezdődik a híradó. A TV egyik legnépszerűbb műsorszáma, nyolc éve jelentkezik esténként, hogy beszámoljon a világ, az ország eseményeiről. Egy-egy érdekesebb külföldi filmriportnál sokan felteszik a kérdést: — Hogyan csinálják, hogy a New Yorkban, vagy Londonban délben lezajlott eseményt este már közvetítheti a híradó. A gyorsaságban nincs semmi ördöngösség, csak — technika. A TV híradója sok szálon kapja a friss filmriportokat./ A repülőgépek naponta dobozszámra hozzák a világ minden részéből a filmtekercseket. De a lökhajtá- sos repülőgép még a rakéták korszakában sem tud versenyre kelni a rádióhullámokkal. A legfrissebb anyagok képtávirón és mikrohullámú közvetítő láncon érkeznek. A híradó szerkesztőségében reggeltől estig zúg az „Uni- fax” képtáviró. Telefonkábelen tartja a kapcsolatot Londonnal és Moszkvával. A beérkező elektromos jeleket alakítja át képpé, 14 percenként megjelenik a lassan forgó papírszalagon egy-egy fénykép. A 6.30-as londoni esemény képe 7 órakor már a Szabadság téren van és a kamerák azonnal közvetíthetik az állóképet. Ezzel a berendezéssel csak az állóképeket továbbítják, a mozgóképek más úton érkeznek. Európát éppen úgy mint a többi kontinenst, mikrohullámú közvetítőlánc hálózza be. A TV képek csak különleges kábeleken, vagy ultrarövid hullámokkal továbbíthatók. Oslóból Rómába. Moszkvából Budapestre csak úgy továbbítható a műsor, ha a képeket az egymástól 50—80 kilométer távolságra levő közvetítő állomások veszik és adják tovább. Azért szükséges az állomások ily sűrű láncolata, mert az ultrarövid hullámok — hasonlóan a fénysugárhoz — egyenes vonalban terjednek. A jó kapcsolat biztosítására a tornyok „parabola antennái” farkasszemet néznek egymással”, vagyis szabad szemmel is látni kell egyik helyről a másikat. Az idők folyamán az Intervízióhoz és az Eurovízióhoz tartozó közvetítő állomások láncolata teljesen kiépült. Az Eurovízió a nyugati országok, az Inter- vízió a szocialista országok televízióit fogja össze. Egyezmény értelmében naponta kicserélik legérdekesebb filmriportjaikat. Minden ország reggelenként géptávírón közli a prágai, illetve a brüsz- szeli központtal a napi eseményeket. Ezekből az egyes adók kiválasztják, mire van szükségük. Délután fél kettő. A mikrohullámú lánc egymáshoz kapcsolja Moszkvát, Berlint, Helsinkit, Varsót, Prágát, Budapestet, Bukarestet és Szófiát Először Moszkva közvetíti a filmriportokat, majd sorra a többi főváros és amelyik TV igényt tart rá, az képmagnón, vagy filmszalagon rögzíti. Délután fél ötkor ismét összekapcsolja az európai fővárosokat a mikrohullámú közvetítő lánc — Brüsszelből kiindulva. Ekkor bonyolítja le az Euróvízió az Intervízióval közös riportcserét. A közvetítő hálózat alkalmas tengerentúli átvételek lebonyolítására is. Műhold segítségével London, vagy Moszkva veszi a New York-ból, vagy Vladivosztok- ból érkező képeket és továbbítja azt a mikrohullámú közvetítő állomásoknak. Esténként mikor az elnök- választás párizsi képeit, vagy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa délelőtti ülésének eseményeit nézzük, gondoljunk arra is, hogy sokezer szakember összehangolt munkájának eredménye ez a gyorsaság, amellyel a sokmillió TV-néző friss tájékoztatását biztosítják. Tamás György 1 Dobos mester utódainál A közelgő karácsonyra sok jel utal. Szaporodnak az újságokban az ünnepi előkészületekről szóló hírek: lesz elég banán, csillagszóró és pezsgő, mignon és krémes és még több édesség. Hiába, szeretjük az édeset, ki ilyen, ki olyan formában. Pár hete cukrászati és hidegkonyhai készítmények randevúját rendezték meg a Ka- rancs Szállóban, legutóbb pedig a Salgó Étteremben, fürge pincérek terítési és felszolgálási versenye színesítette az újabb bemutatót. A kereskedelmi termékek teljesjogú „állampolgárai” ők, akik ma már „cukrászati tárlatokon" vallanak az édességek nyelvén. Cukrász csak az lehet, akiben van valami a szobrászból, aki mérhetetlen türelemmel és tisztelettel viseltetik az „anyag” iránt. Mint Hrács Tivadar, aki harminc éve mestere az édességek formálásának. Most egy hétig magába felejtkezve dolgozott az üzemben, ott evett, aludt és álmodta formába elképzeléseit. A Salgóban rendezett bemutatón méltán nyerte el az I. dijat „Téli vadászlak" című csokoládé kompozíciójával. De csak ötvenen felül alkothat az ember emlékezetes készítményeket? A választ Ba- jer Márton és Rusz József, a grillázsból_ készített 60 centi- méteres Vosztok VII-tel adták meg. Mindketten fiatalok, de a II. díj szakmai érettségről tanúskodik. És arról, hogy a múlt század elején élt világhírű Dobos cukrászmester mai ükunokái nem hoznak szégyent a „Dobos torta” feltalálójának nevére. Szalay Ottó III. díjas gesztenye tortája bizonyította, hogy az egyszerűségben menr- nyi szépség rejtőzhet. Sok mond erről az egyik látogat ' kritikája: — Az ilyet kár megenni. ők a helyezettek. De ecv ' isim a zenélő mackóra s~r ■ 'in zott, másiknak a „muzsika”, a barna csokoládé gitár tetszett. Az „édes emberek” 'birodalma kicsit rokon a meseviláo- oal. Mesélnek és gyönyörködtetnek. S ez nem is olyan kevés. (rozgonyi) XI. Hajnalodott. A gyerekek összegabalyodva aludtak a lócán. Az apa megnyúlt arccal. merev tekintettel ült a tűzhely mellett. Fejét a szobaajtó félfájához támasztotta. Kínlódva figyelt a szobából jövő minden neszre. Ekkor hasított bele a hajnali csendbe a csecsemő kétségbeesett sírása. A két gyerek háborítatlanul aludt tovább. Az apa felugrott, berontott a szobába. Ott látta ficánkolni a bábaasszony kezében a törülközőbe csavart újszülöttet. Az orvos továbbra is a szülőanyával foglalatoskodott. — Kapaszkodjék meg — szólt az apához a bábaasz- szony. — A másik is útban van. Fáradtan, de jókedvűen gyalogolt az orvos a reggelben. Annak ellenére, hogy borús volt az idő, derű sugárzott a tájból. 'Szétszóródva a földeken, .itt is, ott is traktorok dolgoztak. Zsupán meglepetten látta, hogy kocsiját kivontatták a kátyúból és orral a falu felé állították. Kémlelődött a határban, mire a távolból egy traktoros lengette feléje a karját. Egészségeset nevetett, visszonozta a karlengetést és beszállt a kocsiba. Útba esett egyik betege, a tizenhat éves Szabados Vali. Beugrott hozzá vizitre. * A lány nyugodtan, kipihenten feküdt az ágyban. Mihelyt meglátta az orvost, majdnem kiugrott az ágyból örömében. — Csókolom, Sándor bácsi! — Szervusz Valika. Ma senki nem kergetett álmodba? — Nem álmodtam semmit. — Az jó jel. — Zsupán leült az ágy szélére. — Dugd el szépen a hőmérőt. Mutasd a pulzusod. Amíg az orvos nézte az óra másodpercmutatóját, addig a lány rajongva rámeresztette a szemét. — Hát ez főnyeremény — állapította meg vidáman az orvos. — Ha ilyen szorgalmasan gyógyulsz, még futóbajnok is lehet belőled. De nem álmodban. Este nem fájt a veséd? — Már el is felejtettem, hogy van. — Azért még mindig sokat kell feküdnöd. Nem csaphatsz be. Tegnapelőtt is rádnéztem és megmondtam, hogy a fél délutánt lábon töltötted. Az a rajongó csodálkozás sehogy nem akart elmúlni Vali szeméről. Túlontúl őszinte volt, és minden bizonynyal megrémült volna, ha kívülről látja magát. — Ha maga nem lenne, már meghaltam volna, Sándor bácsi. Zsupánt nagyon zavarta a csodálat, majdnem zordan kerülte a lány tekintetét és szándékosan kimért hangon beszélt hozzá. — Butaságokat nem szeretek hallani. A gyógyulás mindig a beteg érdeme. Betartod a diétát? — Be. De úgy kívánom az édességet. — A cukortól, sajnos óvakodni kell. Egész életedben. Száz évig élhetsz, csak cukrot ne egyél. De hozok neked csokoládét, lehet kapni, ami kimondottan cukorbetegeknek való. — Nem elég a vesegyulladás, hanem még ez is... — csüggedt el a lány. önkéntelenül hangolódott át Zsupán arra a különös, tisztázatlan gyengédségre, amely mindig elfogta, ha a lány közelében volt, vagy, ha csak gondolt rá. Másként szerette Valit, mint ahogy nőt, szülőt, gyereket, barátot szokás. Úgy érezte, benne szereti az összes rábízott embert, noha szerencsére nagyon pontatlan volt benne ez az érzés, mert óhatatlanul hazugsággá vált volna, ha szavakká fogalmazódik. — Csak fel a fejjel. Hát hiába lennék rád annyira büszke? Kérem a hőmérőt. — Elvette, megnézte. — Ez aztán az örömhír! Semmi hőemelkedés! Bravó. Ezért a teljesítményért egy gyönyörű könyvet kapsz. Milyent szeretnél? A lánynak felcsillant a szeme. — Amelyikben nagy városok vannak, meg sok-sok A mesék és a kalandok birodalmában Látogatás a gyermekkönyvtárban „Szeretnél megismerkedni Nemtudomkával, az indián Vadölővei, Daniló kapitánynyal, a tengerek rettenthetetlen hősével? Iratkozz be a városi gyermekkönyvtárba.” Salgótarjánban, a Tanácstér egyik bérházában szerényen húzódik meg a város egyik legforgalmasabb intézménye, a gyermekkönyvtár. Bejáratát a járókelők akár az épület kapujának is vélhetnék, ám az érdekeltek jól tudják, mi rejlik mögötte. Az érdekeltek: 6—14 éves élet- korúak többnyire, de szülői kísérettel óvodások is gyakran be-betérnek a kapuajtón. Három helyiség fogadja az érkezőt, ám a forgalomhoz mérten a három sem tesz ki egy normális méretet, ahol a legifjabb könyvbarátokkal, olvasókkal megfelelően foglalkozhatnának. A tizenkétezer kötetes anyag áttekinthető elhelyezése csak a gondok egyike. Zsúfoltak a falak, jut a könyvekből a szekrények tetejére, is garmadával, megközelíthetetlen magasságban. A törzsvendégektől tíz is sok lenne, hogy zavartalanul olvashassanak, hát még negyven, vagy ötven, ankétok, vetítések idején. Székeket, ülő alkalmatosságokat néha a szomszédos vendéglőből kérnek kölcsön, vagy hazulról hoznak a gyerekek, de elhelyezésük, az a valami, nem megszerezni. Korcsoport szerint Persik Györgyné, a könyvtár vezetője fiatal asszony, korban, termetben szinte alig tűnik ki nagyobbacska látogatói közül, s talán ez egyik „szempont”, hogy szeretik, szívesen járnak hozzá. Persze, ez csak külsőleges és szerencsés véletlen. A lényeg, hogy ismeri látogatói igényét, érdeklődését, életkori sajátosságait; ért a nyelvükön. Tudja, hogy kinek mit ajánlhat, hogyan tágíthatja figyelmi körét, viheti egy-egy olvasmánnyal előbbre kíváncsiságát és tudásszomját. Hogyan nevelhet a gyermekből az évek távlaember! Meg utazás. Ügy szeretnék messzire utazni!... Megint kimérten, de jókedvűen szólt az orvos. — Annak is eljön az ideje. Most viszont egyfolytában feküdni kell, és csak akkor mozdulj, ha nagyon muszáj. Holnap reggel jövök. Szervusz. — Kezitcsókolom, Sándor bácsi... — búcsúzott Vali a magukra maradó betegek félénkségével. Az udvaron hálálkódva kísérte végig Zsupánt a lány anyja. — Drága ember... A sírból hozta vissza ... Imádkozok magáért, az Isten áldja meg... — De hiszen maga vigyázott rá éjjel-nappal, Szabados néni — védekezett zavartan az orvos és menekült a hálálkodás elől. Kora délelőtt volt, mire hazaért Zsupán. Már hosszú sor várta a rendelő előtt. Felesége rosszkedvűen, aggódva szaladt eléje, valósággal kiemelte a kocsiból. — Azonnal ágyba — parancsolta a várakozók sze- meláttára. Férje türelmesen végigsimított a haján, aztán megcsókolta. — De kérlek ... hiszen dolgom van, láthatod. Az asszony haragosan ment be a házba, Zsupán pedig kinyitotta a rendelőt. Udvariasan szólt a betegekhez: — Elnézést a késésért... dolgom volt. Rendelés után holtfáradtan támolygott be a házba. Futó pillantást vetett a kitálalt ebédre. Nem nyúlt az ételhez, ruhástól dőlt az ágyra. Késő este eszmélt. Ijedten felugrott, kapkodott, mint aki bepótolhatatlan tennivalókról késett le. (folytatjuk) tában rendszeres felnőtt olvasót? — Mik ezek a grádicsok a lépcső legalsó fokától? — erről kérdezem a nyitás előtti előkészület rövid nyugalmában. — Amennyire szűkös lehetőségeink engedték, az olvasmányok elrendezését tematika szerint oldottuk meg. Ez körülbelül megfelel a korszerinti csoportosításnak is. A polcok sorrendje állatvilágról, úttörő életről szóló történetekkel és vadászkalandokkal kezdődik, gyermekművekkel folytatódik, majd kalandos és történelmi regények, híres embereket bemutató művek következnek. A lépcsősort hetedik-nyolcadik osztályosoknak a felnőtt irodalomban való válogatás lehetősége zárja be. Hasonló módszert építettünk ki négy kihelyezett fiókkönyvtárunkban, a Sztahanov úti, a Május 1. úti, a Csizmadia úti és a zagyvapálfalvi általános iskolában is. Ezernyolcszáz ifjú olvasó — A legnépszerűbb, legkeresettebb könyvek? — A kalandos és a történelmi regények, fiúknál a kémtörténetek.. Legszorgalmasabb korcsoportunk pedig másodiktól a negyedik osztályig. A hetedik-nyolcadik osztályosok már elfogultabbak, nekik több az iskolai munkájuk — azért ők is szép számmal jönnek. A fiókokkal együtt 1800 beiratkozott olvasót tartunk számon, 40 ezer kötet az idei kölcsönzési tervünk s ezt már teljesítettük is. — Ügy hallani, a kölcsönzésen túl egyéb foglalatosságot is tartanak a gyerekekkel. — Pénteki napokon a kölcsönzés helyett csoportos foglalkozásaink vannak; vetítések, játékok, vetélkedők, beszélgetések könyvekről. Egy- egy olvasmány nyomán forrásmunkákból megkerestetjük a gyermekekkel a műhöz kapcsolódó történelmi, fogalmi vonatkozásokat. Gyakran szorgosabb munkát végeznek, mint az iskolai feladatnál tapasztalható. Az alsó tagozatosoknak most télapó ünnepséget rendeztünk, kis műsorral, felolvasással, rajzversennyel és filmvetítéssel. Ezt az alkalmat is ismereteik tágítására igyekeztünk felhasználni. Megállapodtunk a Rákóczi úti iskolával, hogy a másodikos és negyedikes tanulószobás csoportok rendszeresen átjárnak hozzánk. Ez 40—50 vendéget jelent alkalmanként, de többet is jelenthetne, ha férnénk. — Felkészült-e az iskolák téli szünetére a könyvtár? — A felkészülés nem annyira a kölcsönzés növekedéséhez kapcsolódik, mint ahhoz, hogy segítséget adjunk az iskoláknak egyes tantárgyak elmélyítésében. Mint hozzánk legközelebbit, a Rákóczi úti iskolát kérdeztük meg; melyik tárgyban leggyengébb az átlag és hetenként kétszer ehhez adunk programot, majd vetélkedőt. Persze, készülnünk kell a nagyobb mérvű kölcsönzésre is és arra, hogy több lesz a szabad idejét nálunk töltő gyermek. Nehéz körülmények — Az említetteken kívül milyen gondok foglalkoztatják a könyvtárat? — Legnagyobb gondunk a kihelyezett, iskolai könyvtárak sorsa. Négy helyen a kölcsönzést- eddig tiszteletdíjasok látják el. Kétszáz forintot kaptak a fáradozásért. Ez szinte jelképes összeg azért, amit végezni kell. A Sztahanov úton például több, mint 500 kölcsönzővel foglalkozik rendszeresen a könyvtáros, fiókhálózatunk összességét tekintve pedig 1200 olvasóról van szó. Ha az ú'j költségvetésből „kihúzzák” a tiszteletdíjakat, ennyi gyermek marad könyvtárosok nélkül. A cél pedig az olvasótábor növelése, még a jelenlegi mostoha viszonyok között is, mert reményünk van, hogy az SZMT székház megürülésével új, tágasabb otthonba mehetünk, s a gyermekek jelentős hányada a felnőttek könyvtárának utánpótlását adja. A kölcsönző asztalon a gyermekkönyvtár 66-os évi munkatervét lapozhatjuk. A feladatok sorában ez áll többek között: „Végzős nyolcadikosokkal látogatás a megyei könyvtárban. A felnőtt könyvtár bemutatása, megismertetése.” A gyermekkönyvtárosok nehéz feltételek között is tervszerűen és lelkiismeretesen végzik feladatukat, amelyre vállalkoztak. <b. t.) Helytállás A Havasigyopár Tartósító Vállalatnál kilátástalan helyzet adódott. Elment az igazgató. Erről persze különböző vélemények voltak. A dolgozók, akik a tartósító üzemrészben ténykedtek, valamennyien megesküdtek, hogy amióta nincs igazgató, azóta szebb gyopárt tudnak a vásárlók részére biztosítani. A műszaki gárda ugyancsak így vélekedett és nem bánták volna, ha soha nem kerül senki az igazgatói székbe. Azonban a főhivatal véleménye merőben más volt. Tragikusnak tartották az igazgató nélküli vállalat helyzetét. Fricsák izgatottan ült a főhivatal vezetőjének előszobájában, amíg sorra került. Aztán a főhivatal vezetője betessékelte szobájába és hellyel kínálta. — Tudja-e, miért hívattuk? — kérdezte. — Nem — mondta tagadóan Fricsák. — Apropos! Mi az ön eredeti szakmája? — Vízkőcsiszo- ló a kazánkészítőnél. — És még mihez ért? — Máshoz nem... — Mégis? .., — És és helytállók! — Látja, erre voltam kíváncsi. Ez a legfontosabb. Szóval helytáll — cset- tintett nyelvével a főhivatal vezetője. — Igen, helytállók. Szeretek helytállni. — És azonkívül, hogy helytáll, mit csinál még? — Mást nemi Az a legjobb, ha az ember helytáll. Abból nem lehet baj. — Jól felelt. Én is mindig helytállók. Telefonálok, beszélgetek, és helyállok. — Meg a helytállást elismerik. Aki sokat vitázik, azt általában nem szeretik, de aki csak helytáll, azt igen. — Hát akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba: kinevezem igazgatónak a Gyopártartósító Vállalat élére. — Igenis! — Ért a gyopárhoz? — Nem tudom, még nem próbáltam. — Ez beszéd! Majd megtanulja. Fricsák azóta igazgató. Tény, hogy a gyopártartósításhoz még mindig nem ért, de hogy helytáll, — az bizonyos. Különben már leváltották volna. Vineze György
