Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-16 / 299. szám
4 NÓCR ÄD 1965. december TR. csütörtök. Tűnő varázs? A kérdés: legyen-e érettségi? leg ugyanis két lovon ülünk: a fiatalok egy része csak a középiskolai végzettség megszerzésére törekszik másik része egyetemre készül. Viszont semmiképpen sem választhatjuk el őket tanuló- csoportonként. így engednünk kell a követelményekből, az oktató-nevelő munka rovására. így nem igen lehet eredményesen egyetemre előkészíteni.” NAGY REZSŐ TANÁR (BALASSI BÁLINT GIMNÁZIUM): „Az érettségi jelenminősítést kap négy év után .. „Ne legyen. Egy nagy izgalom az egész ...” „Ne legyen. Ügyis csak szerencse dolga, ki hogyan szerepel .. „Nem teljesen felesleges. Akik az egyetemre készülnek, szükségük van az anyag összefoglalására, amelyre az érettségi kitűnő ösztönző. Akik viszont nem tanulnak tovább, igazuk van, ha nem érzik szükségét...” „Ne legyen. Az egyetemi felvételhez ugyan kell az érettségi, de az egyetem úgyis semmibe veszi... „Ne legyen. Aki továbbtanul, úgyis felvételizik ...” „Ne legyen. Nem nyújt hiteles értékelést...” „Ne legyen. És ha az embernek nincs szerencséje? ...” * Sorolhatnánk a válaszokat, véleményeket, amelyeknek tartalma ugyan különböző, de sok azonos, közös vonást is tartalmaz. Kétségtelen: az érettségi tűnő varázs, ma már inkább csak a szülőkben él utána a vágy (ez is inkább csak ösztönösen, korábbi gyakorlat beidegződéseként), tanulók, tanárok mind bátrabban kimondják: lejár az ideje. De vajon, már most lejárt-e? A válaszokból az is kiderül, hogy ezt talán ma még túlzás lenne állítanunk. Valóban, az érettségi vizsga a befejezettségnek ma már csak illúzióját kelti, ám néhány mellette szóló tényezővel számolnunk kell. Melyek ezek? A fontosabbak: 1. Pedagógiai szerepe. 2. A jelenlegi társadalmi igény és az érettségi eltörlése között eseteként fellelhető ellentmondás. 3. A felsőfokú tanintézetek felvételi vizsgarendszerének kiforratlansága. Legyen-e érettségi tehát, vagy ne legyen? A válaszadás egy cikk keretében nem lehet célunk. Egy bizonyos: a társadalmi fejlődés előbb- utóbb feltétlenül az érettségi eltörléséhez fog vezetni. Jelenlegi funkciónak helyettesítésére azonban ma még csak részben vannak elképzeléseink, illetve módszereink. Addig is, diáknak, tanárnak sikeres felkészülést kívánunk a négy év utáni számadásra. Tóth Elemér Fekete Gabriella: „Nem teljesen felesleges.. .” (Koppány György felvételei) leg még szükséges. Viszont a kétfajta vizsgarendszert én is soknak találom, annál is inkább, mert lényegében mindkettő anyagszerűen történik. Ha megvalósul az a terv, miszerint a gimnáziumok valóban csak egyetemre készítenek elő, akkor a felsőfokú intézményeknek semmiképpen sem szabad majd kételkedni a középiskolai minősítések hitelében.” A diákok véleménye mindkét középiskolából: „Legyen. Nem vagyunk még annyira öntudatosak, hogy lelkiismeretesen felkészüljünk az év végére, illetve komolyan összefoglaljuk az anyagot, ha úgysem kell erről számot adni semmilyen fórumon...” „Ne legyen. Legfeljebb csak az érettségizzen, aki tovább akar tanulni...” „Legyen. Csak akkor tanul az ember igazán, ha tudja, hogy nagy a tét...” „Ne legyen. Vegyék a négy év tanulmányi átlagát, ne csak az érettségin való szereplés döntse el, ki milyen jiraga a szerző is iáért ■L™- könyvében az orosz népi szokást, amely szerint „egy púd sót kell megennünk azzal, akit meg akarunk ismerni”, és valóban úgy érezzük a negyvenöt íves regény elolvasása után, hogy egy egész púd sót elfogyasztottunk a szerzővel és rokonszenves hősével, Vitalij Bonivurral — úgy megismertük őket. Persze, ami a sót illeti, érzésünk csal, hiszen alig néhány estébe sűrűsödik új barátainkkal való ismerkedésünk, de a művészi erő ajándéka, hogy ilyen rövid idő alatt is feledhetetlen barátság születik. Nagiskin és hőse, Banivur — két ember, mégis egy. Bo- nivur alakjához Nagiskin élete ad kulcsot, Nagiskinéhoz viszont Vitalij Banivur, az ifjú komszomolista hős. Dmit- rij Dmitrijevics Nagiskin 1909-ben született Csitában. Apja geodéta, a Távol-Kelet kutatója. Kora gyermekkorától apjával gyakran járt a Ethei Lajos Dr. Kiss Gyula DR. KISS GYULA IGAZGATÓ (BALASSI BÁLINT GIMNÁZIUM): „Érdekes ez a kérdés. Én is abból indulok ki, hogy a felvételi vizsgát is tenni kell-e, vagy nem? A jövő perspektívája, hogy a középiskolák, vagy 'egalábbis a gimnáziumok egyetemi előkészítők lesznek, 'la ez megvalósul, akkor két- 'gtelen, hogy vagy az érett- ígi, vagy a felvételi vizs- a feleslegessé válik. S ekkor arra is mód nyílik, hogy nagyobb követelményt állítsunk a tanulók elé. JelenBevezetőként íme néhány töprengésre késztető mondat Cseterki Lajos beszédéből, amely nemrég hangzott el az országgyűlésen az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról zajló vitán, és sok vihart kavart: „Az érettségi ma már a befejezettségnek csak illúzióját keltheti, hiszen csak közbülső állomás az egyetemi tanulás, illetve a munkába állás között. Az érettségi bizonyítvány tulajdonosa, ha nem -kerül felső- oktatási intézménybe, ahhoz, hogy munkába állhasson, valamilyen szakmát kell tanuljon. Az érettségi bizonyítvány ma társadalmi rangot nem jelent, teljesen egyenértékű azzal, hogy „középiskolai végzettség”. Az érettségi számunkra a nagyobb tudást, a szélesebb körű műveltséget jelenti. Az a tény, hogy ez a külön vizsga a fiatalok különleges és felesleges megterhelését jelenti, az érettségi eltörlésének kezdeményezésére ösztönöz bennünket. Természetesen nem volna helyes elhamarkodottan intézkedni. Ezért javasoljuk a Művelődésügyi Minisztériumnak: a pedagógusok, a tudományos dolgozók, a szülők meghallgatása és véleménye után döntse, el: fenntartsuk-e az érettségit, vagy nem?” Mármost: hogy végre az országgyűlésen< (a legilletékesebb fórumon) is sok szó esett a Magyarországon az oktatással összefüggő évszázados „papírszemlélet” félretételének szükségességéről, ezzel is növelve a tudás értékét, annak csak örülhetünk. Valóban, eljött az ideje például az érettségihez hozzátapadt meg nem felelő nézetek eloszlatásának, sőt, néhány éven belül eljuthatunk az érettségi vizsga felülvizsgálatához. Ilyen értelemben tehát tűnő varázsról beszélhetünk. Ám semmiképpen sem eltűnt varázsról. Ennek a varázsnak ugyanis ma még ereje van (talán megkockáztathatjuk azt az állítást is, miszerint ma még azért nem teljesen egyenértékű azzal, hogy „középiskolai végzettség”, nemcsak a szülők, hanem az úgynevezett szélesebb társadalom — az üzemek, vállalatok, munkahelyek — szemében sem), s ami még fontosabb: egyáltalán nem tisztázott dolog az sem, hogy mivel helyettesíthetnénk az érettséginek ma még kétségkívül létező funkcióit. Egyáltalán: nem sokat tudhatunk arról, hogyan csoportosulnak, cserélődnek majd a funkciók, hogyan alakul a „szereposztás?” ETHEI LAJOS IGAZGATÓ (SZÁNTÓ-KOVÁCS JÁNOS GIMNÁZIUM): „Véleményem szerint Cseterki Lajos, illetve az országgyűlés nem tisztázott, s talán nem is tisztázhatott minden kérdést megnyugtatóan ezzel kapcsolatban. Mire gondolok? Elsősorban a felsőfokú intézmények felvételi rendszerének kérdésére. Az érettségit ugyanis szerintem csak akkor lehet elhagyni, ha a felsőfokú tanintézetek felvételi vizsgarendszerét is megreformálják. Annak ellenére, hogy az országgyűlés beváltnak tekinti ezt a rendszert, mi nem tekintjük annak. ,A két egymás után következő vizsga (az érettségi-, illetve a felvételi) teljesen felesleges. Vagy az egyik szükséges, vagy a másik. Hogy melyik fontosabb a kettő közül, ma még nehéz lenne eldönteni. Az is elképzelhető, hogy a felsőfokú tanintézetekben minden jelentkezőt felvennének, s az első kollokvium szelektálna. Ennek az elvnek gyakorlati megvalósításához persze számos újabb szubjektív-, illetve objektív feltételre lenne szükség. Még egy dolog. Valóban csak a tanulók fölös megterhelését jelenti-e az érettségi a jelenlegi viszonyok között? Nem hinném. Nemcsak azért, mert pedagógiai jelentősége, a négy év alatt tanultak összegezésére, rendszerezésére való ösztönzés, még mindig számottevő, hanem azért sem, mert hiszen a társadalmi követelmény és igény, illetve a középiskolák ilyen irányú reformja között mai viszonyaink között még jópár ellentmondás is akad.” Babits Éva, hogy _ az érettségi valamiféle „mumus”. Az érettségi jellegét kell megváltoztatni, négy év után ne csupán az érettségi döntsön, illetve határozza meg a minősítést. Valami értékelést viszont feltétlenül adni kell a középiskolát végzett fiatalok kezébe, hiszen ma még egyáltalán nemcsak egyetemi előkészítő a gimnázium, a tanulók többsége innen nem a felsőfokú tanintézetekbe, hanem az életbe kerül.” Ebben a tanévben Nógrád megyében 930 fiatal fejezi be középiskolai tanulmányait, közülük valamennyien érettségi vizsgára is jelentkeznek. Miért? Ezúttal két balassagyarmati középiskola (a Szántó-Kovács János-, illetve a Balassi Bálint Gimnázium) nevelőit és diákjait kérdeztük meg, mi a véleményük az érettségiről, szükségesnek tartják-e, vagy nem? íme. a válaszok: BABITS ÉVA TANÁR (SZÁNTÓ-KOVÁCS JÁNOS GIMNÁZIUM): „Nem az érettségit kell megszüntetni, hanem az érettségit megelőző úgynevezett „felkészítő munkát”. Azt a szemléletet, Téli esték, falusi lehetőségek Hosszúak a téli esték, a falusi embernek több az ideje, mint más szakaszaiban az esztendőnek. A közös gazdaság dolgai s a házkörüli teendők mellett bővebben jut alkalom könyveket forgatni, olvasgatni, vagy betérni a művelődési otthonba, néhány óra szórakoztató időtöltésre. Falun is mások ma már az igények, mint akár csak egy évtizeddel ezelőtt. A rádió, a mozi s immár a televízió általánossá válásával megszűnt a falu világtóli elzártsága, a parasztember is szüntelen kapcsolatot tart mindennapi életünk eseményeivel: kitekinthet a világba, ismereteket gyűjthet, gyarapodhat tudásban, tájékozottságban, formálódik ízlésében, tehát mindinkább felzárkózik a városiak műveltségi, kulturális szintjéhez. Üj művelődési otthonok egész sora nőtt falvainkban az elmúlt évek ben, évtizedekben s ezek mind céltudatosabban szervezik közösségük életét. Sokrétű ez a feladat, mert örvendetesen sokrétűvé váltak az emberek igényei is. Nem köny- nyű vállalkozás tehát a mindenfajta kívánalmaknak megfelelni — még a legáltalánosabban jelentkezőknek sem. A falusi művelődési bizottságoknak pedig nem is annyi csak a tiszte, hogy ezeket megismerje, az igényeken túl meg kell ismernie a szükségleteket is, azokat a tényezőket, melyek a szórakozás, a könnyű időtöltés szolgálata mellett az általános művelődés mélyebb rétegeibe hatol és gyökeres változásokat eredményez a tudatban. Avult értelmezés lenne ma már úgy felfogni a falusi művelődési otthon funkcióját, hogy pusztán szórakoztatást elégítsen ki. Ezen a szemléleten szerencsére legtöbb helyütt és elég régen túl vagyunk. Persze, szó sincs arról, hogy a szórakozás lehetőségeit száműzni kell a művelődési helyekről. Inkább annak gazdagabb változatossága a cél, és természetesen az, hogy mellette a régi „kultúrosdi” szemlélet tartalmi tekintetben művelődési otthon szemléletté szélesüljön. A falu mai szellemi centruma nem elégszik meg, hogy pusztán unaloműző, időtöltő helye legyen a látogatóknak. Azok művelését, ismereteinek gyarapítását is vállalja. Vállalja politikai, tudományos, irodalmi és művészeti előadások, rendezvények formáiban, különféle szakmai akadémiák, tanfolyamok keretében, szellemi vetélkedéseken. S jól szolgálhatja a sokoldalú célt szövetkezeti téli estekkel is. Évek óta beszélgetünk a népművelési munkának erről a kínálkozó keretéről, de valójában mindeddig eléggé tisztázatlan: mi a Szövetkezeti Téli Estek lényege, tartalmi és formai kívánalma? Munkatervekben gyakran találkozhatunk e néven jelzett programokkal, de legtöbb helyütt baj van az értelmezéssel. A művelődési otthonok vezetői szívesen hajlanak arra, hogy egy-egy ismeretterjesztő estet — amelyhez esetleg valami kísérő film járul —, a Szövetkezeti Téli Estek számlájára írjanak, holott ennél jóval többről, sokkal gazdagabb lehetőségről van szó a névadó keretben. Ami talán legjellemzőbb a rendezvényre: a Szövetkezeti Téli Estek a népművelés komplex-formáját mozgatják meg. Az est központi tematikájának szolgálatában segítségül hívnak minden rendelkezésre álló eszközt, közvetlen hangú kiselőadástól, kötetlen beszélgetéstől kezdve tematikához kapcsolódó filmet, képzőművészeti kiállítást, könyvkiállítást, irodalmi bemutatót, színjátszást, táncot, zenét a szükséglet szerint. Ez a forma így a téli hónapokban rendkívül hasznos — és nemcsak nevelő, de sokoldalúan szórakoztató esteket nyújthat a falunak. A megvalósításhoz mindössze lelkes kultúrmunkásokra, a népművelési ágak egymást segítő összhangjára van szükség. Ha ezek együtt hatnak, tartalmas és eleven estekkel tehetjük vonzóvá művelődési otthonainkat, eseményessé falvaink téli életét. (b. t.) Dmitrij Nagiskin: Bonivur szíve geológusok táborhelyein és rendkívül érdeklődött a zord vidék természeti kincseit feltáró emberek munkája és élete iránt. A gyermekkor első élményeit azonban még sodróbb erejű történelmi élmények homályosították el. A kamaszkor küszöbén élte át a fiatal szovjet állam ellen folytatott intervenciós kegyetlenségét, és tanúja volt a szovjet partizánok hősiességének. Ebből az élményből született élete fő műve, a Bonivur szíve, amelyben a Tengermellék legkiválóbb komszomoltitkárának állít emléket. Ki ez a Vitalij Bonivur? Hasonló kérdést tesznek fel maguknak a még többnyire csupán ösztönösen harcoló szovjet lányok is, amikor a híres komszomoltitkárra várnak Vlagyivosztokban, az intervenciósok ellen vívott harc főhadiszállásán. Pedig „Vitalij egyszerű munkáslegénynek látszott, és nem volt rajta semmi titokzatos, semmi rendkívüli. De minden tekintetben különbnek és közvetlenebbnek bizonyult, mint képzelték. Fiatal — tehát a fiatalság nem akadálya annak, hogy az ember nagy tetteket vigyen véghez. Ma- gukfajta t- tehát még közelebb áll majd a szívükhöz. Erős és jó eszű, egészséges és magabiztos — tehát nem fél semmitől; őnekik is ugyanolyannak kell lenniük. Nincs benne semmi különös — tehát a nagy tetteket olyan egyszerű emberek viszik véghez, mint amilyenek mindnyájan vagyunk.” A könyvet Makai Imre ültette át magyarra a tőle megszokott magas művészi színvonalon. (Kossuth Könyvkiadó) Csibra István