Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-16 / 299. szám
1963. december 16. csütörtök. NÖGRÄD 3 Jövőre más ... Sokat tárnak Számlán az új tervezéstől Tavaly, a felvásárlási tervtárgyaláson csak nyelt egyet Babcsán Pál, aztán elvállalta, amit „felkínáltak” neki. A járásiak még biztatták is: „Elmegy ez nálatok, Palikám!” Érje sem szólt a szandál termelőszövetkezet elnöke. Mit szólhatott volna? Aláírta a szerződést olyan növények termelésére is, amelyekről tudta: munkaigényesek s ráadásul náluk rosszul is teremnek. — Nem tehettem egyebet, mert akkor már nem volt más — említi a történteket, — A jobb, az erősebb gazdaságok kiválogatták a javát, s ami maradt, abból kaptak a gyengék. Egy évvel ezelőtt így volt. Mire a szandai termelőszövetkezet is szóhoz jutott, már csak kertészeti növényekre köthetett szerződést. Az eredményes kertészkedéshez pedig legalább két alapvető feltétel kell: jó föld és elegendő munkáskéz. Szandán azonban egyik sincs. — Hiába követtünk el mindent, egyik növényünk sem vált be. Több mint félmillió forint bevételt terveztünk a kertészeti növényekből. A félmilliót elértük, de veszteségben — mondja az elnök. Nagyobb felelőssé" Így jártak a szandaiak a szerződéses árutermeléssel. Ha az állattenyésztés nem segít, a zárszámadáskor nem oszthatnak semmit. Szerencsére az áliathizlalás valamennyire ellensúlyoz, de az állami segítségre így is szükség lesz. Pedig ezt már nagyon szeretnék elkerülni. Tavaly előtt majdnem sikerült. Akkor sem a vezetőkön, vagy a tagságon múlott — Mindig a tervezéssel kezdődött nálunk a baj — panaszolja. — Jövőre azonban talán valami más lesz, mint eddig volt „Talán valami más.” Ezt mondja reménykedve ez a csupa lelkiismeret ember. Nos, ez a más jelen esetben teljesen a termelőszövetkezetiektől függ. Az idén először rájuk bízták a mezőgazdasá'' irányító szervei, hogy mii termeljenek. A nagy bizalom nagy felelősséggel jár. Érzik ezt a szandaiak, de mégis sokkal felszabadultabban beszélnek a jövőről, mint eddig. takarmányt lehet termelni, szarvasmarhát és juhot nevelhetünk. Se víz, se út Az elnök szavait nemcsak az évtizedekre visszatekintő hagyományok igazolják, a lehetőségek sem nyújtanak többet. A szandai termelőszövetkezet kezdettől fogva gyenge gazdaság. Kevés a munkaerő, hiányzanak a korszerű gazdasági épületek, istállók. Szandán ahány tanya, annyi istálló, annyi üzemág. A tehenészet például Kiskérpusz- tán van. Kevés a tehenük, de ezeket is nagyon nehezen tudták elhelyezni. Egy volt urasági göböly-hizlaldát pofoztak használhatóra a tehenek számára. — Ezen a tanyán szeretnénk kiépíteni a termelőszövetkezet központi majorját — mondja Babcsán Pál — de se víz, se út. Kétszer is fúrtak már víz után de nem találtak. Az ide vezető két- kilométeres útszakaszt ki kellene kövezni. Tíz év óta kö- nyörgünk ezért, ígérik is, de semmi. Pedig mi is segítenénk az útépítést Az elnök beszél a többi tanyáról is. Kiderül, hogy a Kiskér pusztai a legideálisabb. Ez csak két kilométerre fekszik Szandától, nem úgy, mint Huta, amely öt kilométerre van a falutól, s csak hébe-korba lehet bejutni. Pedig itt van a' szövetkezetiek sertéstenyészete. Naponta hordják ide a tápot? De hogyan? — Harminc mázsát viszünk egyszerre. Elé áll egy gép, de mindjárt az út elején megreked. Nosza, küldjük a D—4—K-t. Nem jutnak sokkal messzebbre. Kénytelenek vagyunk a lánctalpast is „bevetni”, ha enni akarunk adni a hízóknak — panaszolja az elnök. — Ez a karaván már bejut. Igaz, hogy a pótkocsi nem a kerekeken halad, hanem csúszik a plató a sárban. Jobb esélyek Igazi nógrádi körülmények között dolgoznak a szandaiak. Jövőre azért csak másként lesz, mint eddig. Terveik szerint az állattenyésztésben nem maradna más csak szarvasmarha és juh. Egy év múlva a sertéstenyésztést is szeretnék megszüntetni, bár a járási szervek ellenzik ezt a tervet. Érdemes lenne előbb megvizsgálni: gazdaságos-e az említett körülmények között a sertéshizlalás — csak azután nyilatkozni. — Nagyon szeretnénk már kialakítani a gazdálkodást véglegesen — mondja az elnök. — Az állattenyésztésből, takarmánytermesztésből megél a tagság. Az üzemi arányok kialakulnak majd folyamatosan. A növénytermesztéssel nem lenne különösebb gond. A talajerő-pótlást kell fokoznunk. Jövőre építünk egy háromszáz .férőhelyes juhhodályt, s később kapunk egy százhúsz férős növendékistállót, bár ezt az utóbbit nagyon szeretnénk már jövőre befejezni. Egyelőre ennyivel is beérnénk. A legégetőbb gondjainkat megoldaná. .. Ezzel a tervezgetéssel mindenki egyetért a szandai termelőszövetkezetben. A megvalósítással sokkal könnyebb dolguk lesz a tagoknak és a vezetőknek is. Nem kell húszféle növényt termelniöla, komplikálni a jövedelemelosztást, s talán munkaerővel is bírják. A számítások szerint a bevételi terv az ideihez hasonlóan alakul ki, de sokkal nagyobb az esélye a terv maradéktalan megvalósulásának. Egy sereg tárgyi feltétel hiányzik még Szandán. Épület, út, víz kellene. Az elnök nagyon bizakodik, hogy meglesz. Ennek a bizakodásnak reális alapja van: mindenki szívesebben dolgozik a szövetkezetben, mert végre azt termelnek, amiről tudják, biztosan megterem, s a nagyobb jövedelemre is lehet számítaPádár András Kevesebb tejzsir, kisebb jövedelem Az utóbbi két évben megnőtt a tejtermelés a rétsági járás közös gazdaságaiban. Tavaly előtt az évi átlag mindössze 1670 liter volt, de tavaly a tehenenkénti tejhozam már 2000 liter fölé emelkedett. Ebben az évben a termelőszövetkezetek 100 hold szántóföld után több mint 89 hektoliter tejet értékesítettek. A számítások szerint azonban az év végéig meghaladják a 100 hektolitert. Pedig ez az esztendő nem is mondható sikeresnek. A szövetkezeti gazdaságok célja, hogy a tavalyi 2030 literes fejest átlagot 2200 literre emeljék, a jelek szerint nem valósul meg mindenütt. Á rétsági járásban híja lesz az éves tej termelési tervnek. Erre lehet következtetni azokból a vizsgálatokból is, amelyet néhány termelőszövetkezetben végeztek mező- gazdasági szakemberek. Ez a vizsgálódás derített fényt arra, hogy a járás termelőszövetkezeteiben rendkívül alacsony a tej zsírtartalma. Berkenyén, ahol nem is olyan régen még megyeszer- te híres tehenészet volt, most mindössze 3,4, Tolmácson pedig 3,5 százalékos zsírtartalmú tejet fejnek. Emiatt jelentős jövedelemtől és takarmányjuttatástól esnék el a termelőszövetkezetek. A járás tehenészeteiben 3,7 százalékos csupán a tej zsírtartalma. tíz termelőszövetkezetben azonban még ennél is kevesebb. A szakemberek megállapították, hogy a tervezettnél mintegy 920 kilóval kevesebb tejzsír 52 800 forinttal csökkenti a jövedelmet, ugyanakkor az alacsony zsírszázalék és tejhozam miatt 59 400 forinttal kevesebb nagyüzemi felárat kapnak a közös gazdaságok. A rétsági járásban most az a cél. hogy növeljék a tejhozamot és zsírosabb tejet fejjenek, mint eddig. Hogy ez nem lehetetlen, azt bizonyítja a legéndi, a szécsényi és a diósjenői példa. E szövetkezetekben kemény munkával elérték a tej zsírtartalmának növekedését. Legénden 4, Szécsényben és Diósjenőn 3,9 százalékos zsírtartalmú tejet fejnek. E terv megvalósítása az előzetes számítások szerint, egy év alatt nem kevesebb. mint 267 ezer forintot jelentene a termelőszövetkezeteknek. Jövedelmező telefonálgatás ítélet egy újítási bűnügyben — A mi talajainkon nem lehet kertészkedni. Nem is vállaljuk — mondja az elnök. — Kenyérgabonából megtermeljük azt, amit az állam vár tőlünk. Nagy területen termelünk szálastakarmányokat és takarmánygabonát. Szeretnénk tovább folytatni a hagyományos állat- tenyésztést. Meg kell érteni, hogy a mi vidékünkön csak Különleges üveg export járművek számára Az Üvegipari Országos Vállalattal kötött megállapodás értelmében jövőre különleges minőségű üveget húzó gépegységet létesítenek a Salgótarjáni Síküveggyárban. Az olajfűtésű kemence terveit a gyár mérnökei „házilag” készítik, a berendezéseket befogadó épület megtervezésére az IPARTERV-et kérik fel. Tekintve, hogy az új üzemben a járműipar exportgyártmányainak üvegigényeil fogják kielégíteni, a különleges minőségű színes üveg gyártásának kísérleti költségeit a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalta magára. Tóth Imre, az ÉMÁSZ Salgótarjáni üzletigazgatósága üzemviteli osztályának vezetője jó szakember, számos elfogadott újítás benyújtója. Ö szerkesztette — többek között — a földelő-rövidrezáró készüléket, amely megbízhatóságával, csekély súlyával igen hamar népszerű lett a szerelők körében. A hatásos munkavédelmi eszköz minden példánya után 24 forintot biztosított szerződésben az ÉMÁSZ Tóthnak. Az osztályvezető ugyanezt az újítást Miskolcon is benyújtotta. Az ÉMÁSZ-köz- pontban a vállalat biztonsági tanácsa úgy határozott, hogy a készülékből összesen ezret gyártatnak; ebből háromszázat kap Salgótarján, a többit Eger és Miskolc. A megállapodás szerint az egri és a miskolci igazgatóság területén elosztandó készülékek után egyenként tíz forint illeti az újítót. A számolás művészetében igen otthonos Tóth 1964. júliusában telefonon felhívta Horváth Miklóst, az ÉMÁSZ- központ munkavédelmi előadóját. Arra kérte, hogy Eger és Miskolc terhére emeltesse meg százötven darabbal a Salgótarjáni szállítást. Horváth eleget tett a kérésnek. Néhány nappal később újabb telefon; újabb száz készülék Tarjánnak. Ugye, érthető? ... A salgótarjáni üzletigazgatóság területén az újítónak huszonnégy forintot jelent egy készülék, a másik két igazgatóság területén csak tizet! Készülékenként tizennégy forint „tiszta” (de mennyire nem tiszta)! haszon. Azt Tóth Imre is tudta, hogy ennyi készülékkel a tarjám terület egyszerűen nem tud mit kezdeni. A többletként mutatkozó kétszázötven készüléket augusztus 22-én visszadiszponálta. Kalocsay Jenő, a salgótarjáni igazgatóság újítási fflő- adója, gépészeti osztályának vezetője is hasznot húzott a Tóth-féle készülékből. Tóth jóbarátja Kalocsaynak, akit bevett közreműködőnek; tudva, hogy az ő újítási díjának összegét e baráti gesztus nem csökkenti. Kalocsay vajmi keveset tett a készülékek legyártásáért. Mindössze any- nyit, hogy az ÉMÁSZ — tehát alárendelt — lakatosműhelyében elkészíttette a prototípust, majd néhány üzemnél érdeklődött: vállalnák-e a sorozatgyártást. Iskolapéldája ez a munkaköri kötelességből fakadó munkának. Kalocsay nem lehetett volna pénzzel honorált közreműködő, haNo- vák László a szakszervezet mbekerülésével, de annak nevében nem javasolja közreműködőként való elfogadását. Közreműködői díjat kapott — törvényesen! — az a Horváth Miklós is, akiről cikkünk elején beszéltünk. Így az ÉMÁSZ e miskolci dolgozójának sem volt anyagilag közömbös, hogy az újítás egy-egy példánya után tíz, vagy huszonnégy forintot fizet-e ki az állam. Az ÉMÁSZ-nál nyílt titok volt a pénzügyi manipuláció. Részleteit becsületes emberek fedték fel a salgótarjáni járási ügyészséghez továbbított bejelentésükben. Az ügyész-, ség társadalmi tulajdont károsító csalás bűntettével vádolta Tóth Imrét, Kalocsay Jenőt és Horváth Miklóst. Ebben állapította meg bűnösségüket a salgótarjáni járás- bíróság. A bíróság Tóth Imrét nyolchónapi, Kalocsay Jenőt hathónapi, Horváth Miklóst pedig öthónapi szabadságvesztésre ítélte, de az ítélet végrehajtását háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. A járásbíróság megállapította, hogy a bűncselekményt nem lehetett volna’ elkövetni, ha az ÉMÁSZ-nál nem liberálisan, a nénfnzdaság érdekeinek szem elől tévesztésével kezelik az újítási ügyeket. A vádhatóság képviselője az ítéletet tudomásul vette. Az elítéltek és védőik felmentésért fellebbeztek. B. Z. A vállalati önállóság szerepe és Az ipari üzemek államosítása óta eltelt több mint másfél évtized nemcsak népgazdaságunk nagymértékű fejlődését eredményezte, hanem azt is, hogy a vállalatok vezetői alaposan megtanulták tennivalóikat. Ma már, döntő többségüknél a rutin alapos szakismerettel párosul. Az utóbbi években, a vállalati összevonások következe lében iparági, s országos nagyvállalatok jöttek létre. E vállalatoknak a régebbit jelentősen meghaladó áttekintésük van a népgazdasági ösz- szefüggések felett. Profiljuk kizárólagos gazdáivá, a termékeikkel szembeni szükségletek felelős kielégítőivé váltak, a megszűnt Irányító szervek feladatainak egy részét átvették. Több közülük önálló külkereskedelmi jogot is kapott. Megnőtt a vállalatok gazdasági önállósága: erőteljesebben érvényesülnek az áru és pénzviszonyok, az önálló elszámolás elve. A vállalatok ma már nem csupán a felülről kapott utasítások végrehajtói, hanem meghatározott keretek között területük gazdái is. Lényegében tehát már megkezdődött az a tanfolyam, amely fokozatosan csökkenti a vállalati kötöttségeket és a vállalatot mind inkább olyan vállalkozássá teszi, amelyik termel, üzletet köt, kockáztat, piackutatást végez, s piacot alakít. A gazdaságirányítási rendszer reformja e fejlődés meggyorsítását is jelenti. Meddig növelhető a vállalati önállóság? Nem jelenti-e mindez a központi irányítás erejének csökkenését, anarchikus elemek felbukkanását? A választ csak akkor adhatjuk meg, ha előbb tisztázzuk: az önálló elszámolás, a piaci kapcsolatok, az árutermelés, a nyereségre való törekvés, az anyagi érdekeltség csakis sajátos kapitalista törvény lenne? Az a követelmény, hogy a vállalatok bevételeikből tartsák el magukat, hogy nyereségre törekedjenek, érdekük legyen többet és jobbat termelni, mindez az áru- és pénzviszonyok érvényesítéséből következik. Hazánkban pedig ilyen viszonyok vannak, a termelési eszközök társadalmi tulajdona mellett. Egyrészt érvényesül a tudatos, központi akarat, másrészt az értéktörvény. A termékek cseréje a mi gazdasági viszonyaink között is árucsere formáját ölti. A népgazdaság tervszerű irányítása a vállalatok bizonyos megkötöttségét jelenti. Az értéktörvény érvényesülése viszont szükségessé teszi a vállalatok viszonylagos önállóságát, és érdekeltségét Szükségszerű tehát a gazdasági egységek vállalati formában való megszervezése. A tervutasítás értelmetlenné válik címzett nélkül, ugyanakkor csak a vállalati kollektíva képes meghatározni azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a tervutasítások teljesíthetők. Ez viszont feltételezi a termelő és felhasználó vállalatok között a valóságos és szoros kapcsolatokat. Ilyenek létrejöttéhez elengedhetetlen egy meghatározott hatósugarú gazdasági „mozgás- szabadság.” Nyilvánvaló azonban, hogy a vállalatok viszonylagos önállósága éppen a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján valósul meg. Az önállóság nem kerülhet szembe a szocialista gazdaság alapelveivel, így a központi irányítás, a bővített szocialista újratermelés elveivel. Az önállóság csak addig és olyan értelemben növekedhet, amedértelmezése dig az az össztársadalmi igényeket számbavevő és azt kifejező központi gazdaságvezetés hatékonyságát erősíti, a szükségletek teljesebb kielégítését segíti. Nem kívánatos a vállalati önállóság olyan foka, amelyben a központi irányítás erőtlenné válik, az értéktörvény spontán mechanizmusa anarchikus piacot teremt, a vállalatok érdeke a tudatosan és tudományosan megfogalmazott népgazdasági feladatoktól eltávolodik. A különböző történelmi időszakokban a vállalati önállóság foka igen eltérő volt. A Szovjetunióban, a fiatal pro- letárállam kísérletet tett arra, hogy bizonyos területeken a vállalati önállóságot megszüntesse. E vállalatok úgy dolgoztak, mint az állami költségvetésből finanszírozott intézmény; kiadásaikat a költségvetés fedezte, bevételeiket oda fizették be. Kiderült, hogy ez a módszer nem célravezető. Ekkor kialakult az úgynevezett önálló elszámolás rendszere, amely részben a termelési* eszközök társadalmi tulajdonának, részben pedig az áru- és pénzviszonyok elismerésének következménye volt. Az önálló elszámolás azt jelentette, hogy a vállalat önálló jogi személy: kiadásait bevételeiből fedezi; önálló anyagi érdekeltsége van. Nincs túl nagy beleszólása feladatainak meghatározásába, jórészt a felsőbb utasításokat hajtja végre. Lehetséges egy ennél „lazább” forma is, amelyben a vállalatot már nem köti a tervmutatók nagy száma, hanem viszonylag önállóan határozza meg feladatait és azok teljesítésének módját, eszközét. Az ilyen vállalat már maga lép fel a piacon, minél nagyobb nyereséget hozó termékek gyártására törekszik, a piachoz rugalmasan alkalmazkodik. Egy vagy két fő tervmutatóját határozzák csak meg, egyébként szabadon dolgozik. A központi gazdaságirányítás a jövedelemelvonási formákkal, a hitelpolitikával, az árrendszerrel befolyásolja a vállalati tevékenységet. A vállalat gyakorlati munkájába csak akkor szól bele, ha alapvető népgazdasági feladatokról, fejlesztési koncepciókról, halaszthatatlan exportérdekekröl, nagy beruházásokról, rekonstrukciókról, stb. van szó. Nagyjából ez a vállalattípus, amely a gazdaságirányítási rendszer reformja alapján kialakul. Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a hagyományos, önálló elszámolásos forma elavult, túl merev. A vállalatok teljes önállósága a szocialista népgazdaságban szintén nem alkalmazható. Leginkább célravezető a vállalati önállóságnak az a foka, amelyben a gazdálkodás rugalmasabb, a feladatvállalás szabadabb, de munkájában kötve van a termelési eszközök társadalmi tulajdonához, alapvető szabályaihoz. Előnye, hogy a szükségletekhez rugalmasabban alkalmazkodik, kezdeményezhet, kockáztathat, „vállalkozhat”, hátránya, hogy nehezebben, kifinomultabb eszközökkel ösztönözhető a népgazdasági érdek irányában. Ha ezek az eszközök — ár, hitel, adó stb. — nem elég kidolgozottak, megalapozottak, a vállalati tevékenység egy-egy eleme könnyen kicsúszhat a központi gazdaságvezetés kezéből. Egyebek ' között ezért is kíván oly nagy körültekintést és elegendő időt a gazdaságirányítás új rendszerének kialakítása. Dr. Pirityi Ottó
