Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-05 / 290. szám

1999. december 5, vasárnap NOGRÄD 7 UCcazés ez Idils Az őshazáról, vándorlásokról, az etruszk és sumer kérdésről nyilatkozik Belitzky János B elitzky János doktor 1909-ben született Losoncon. Az egyetemet Budapesten végezte el történelem, földrajz, olasz szakon. Egyetemi tanulmányai so­rán román és japán nyelvészettel is foglalko­zott. A fővárosi levéltár tisztviselője 1949-ig, majd iskolaigazgató Pest megyében. Jelenleg a Salgótarján­ban lévő Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum igaz­gatója. , A 30-as években részt vett az óbudai amfiteátrum fel­tárásában; számos tudományos történelmi értekezés szer­zője. Első helytörténeti tanulmánya a magyar törzsi, és nemzetségi vándorlásokról 1934-ben látott napvilágot a Bécsi Történelmi Intézet évkönyvében. Azóta foglalkoztat­ja a probléma: a vonulás irányát, a történelmi tényt akar­ja rögzíteni. Mint vallja: „Magyarország, illetve Nógrád megye te­lepüléstörténetét és településföldrajzát dolgozom fel. Eh­hez természetesen tanulmányoznom kellett, illetve tanul­mányoznom kell a térképeket és a helyneveket. Sajnos, a különböző helynevekről a nyelvészeknek a legellentmon- dóbb a véleménye, tehát ezeket nem fogadhatom el. Kény­telen vagyok magam vizsgálni a helyneveket, s ezért nyel- vészkedem, bár ezúttal is hangsúlyozom, elsősorban nem nyelvészkedni akarok. Kutatásaim során rájöttem, hogy a helynevek Nyugat- és Dél-Európában ugyanazok, mint például Nógrád megyében. Logikus a következtetés, misze­rint az adott történelmi időszakokban ugyanazon nép adta a neveket. Kutatásaimban időben visszafelé haladtam a honfoglalás korától, s Nyugat-Európa térképezésekor így jutottam el az illír-kelta, a balti-finn, az ősi japán, magyar és szamojéd szavakig.” Belitzky János egyébként azt az elméletet vallja, ame­lyet antropológusok kutatásai is igazolnak, s miszerint az indo-európai népek előtt egész Európa területén paleo-in- dián, és paleo-urali népek éltek, amelyek mintegy 300 ezer év alatt fokozatosan vándoroltak a Gibraltártól Dél- Amerikáig, Japánig, szamojéd-földig, s közben kisebb-na- gyobb csoportokat hagytak maguk után. (Ezt Belitzky sze­rint a helynévbokrok vizsgálata ugyancsak fényesen iga­zolja). A magyar történészek, régészek és földrajzosok ezt az elméletet az egész eddigi történelmi elképzelést módosító­nak tekintik. A magyar nyelvészek viszont — bár segítsé­güket Belitzky levélben is kérte — mély hallgatásba bur­kolóznak, valószínűleg azért, mert eddigi felfogásukkal el­lenkeznek az általa közölt tények, miszerint éppen ellen­kezője igaz a szóátvételek történetének is. (Vagyis, nem az indo-európai nyelvekből került a finn-ugor nyelvekbe az indo-európai szókészlet, hanem fordítva: a finn-ugor szó­készlet került az indo-európai nyelvekbe. Példa erre a gö­rög, a latin, az illír, amely rengeteg etruszk, pelazg, illetve ősi magyar, és finn tszót vett át). Belitzky kutatásai eredményeinek vázlatos összefogla­lását a Salgótarjánban megjelenő Palócföld című kiadvány idei augusztusi számában tette közzé. Cikke külföldön nagy érdeklődést keltett. New Yorkból két könyv, egy 120 olda­las ismeretterjesztő, s egy 480 oldalas, térképekkel illuszt­rált tudományos munka megírására kérték fel. Belitzky eddig még nem adott a kérésre határozott választ, kutatá­sai eredményét először Magyarországon szeretné közread­ni, s ezzel megvetni egy — a témával foglalkozó — és%ak- magyarországi tudományos intézet alapjait. E terület hely­nevei ugyanis fényt derítenek az etruszk nyelvre, és több őskori, népvándorláskori, illetve koraközépkori problémára. (Egyébként a külföldi érdeklődők között van Massimo Pal- lottino római egyetemi tanár, az etruszkológia kiváló is­merője, H. M. Terescsenko, a szamojéd nyelvek moszkvai kutatója, a nyenyec-szamojéd szótár szerkesztője, a ma­gyar származású Frank Veress, aki jelenleg New Yorkban él, s a sumér, illetve az indián nyelvekkel foglalkozik). Belitzky János érdeklődésünkre az alábbiakban nyilat­kozott munkásságáról: — Kutatásaimban, időbeli- leg, a honfoglalás korától ha­ladtam visszafelé. Azt, hogy a NSU (neosuomi), az ASU (an- ticosuomi) és a PSU (paleosu- omi) nyelvi és helynévadási változatokat felismertem, el­sősorban az illírek és kelták nyelvének köszönöm. A du­nántúli római kori feliratos anyag jelenlétüket a hunok megjelenéséig igazolja. Az ot­tani helynévbokrok vizsgála­ta során kiderült, hogy nyel­vükből eredő elnevezések Eu­rópa különböző részein is elő­fordulnak, és sok esetben NSU helynevekkel keverten. A mai albán nyelv egyenesági foly­tatója a magyarországi illírek és kelták nyelvének. Ez a nyelv azonban balti-finn és magyar lexikális elemeket >s tartalmaz, tehát az alapjaiban illír adottságú nyelvbe kelta, balti-finn és magyar együtt­élés eredményei is lecsapód­tak. Ezt a szókincset — gya­korlati szempontból — illír­kelta (IK) nyelvnek nevezem, bár a paleoalbán elnevezés ugyanilyen jogosult lehet. Az IK szókincs segítségével de­rült ki, hogy a hun-avarkori településrenden belül igen sok a fordításos helynév, vagyis, hogy a NSU helyne­vek IK alakban is előfordul­nak, továbbá, hogy az IK helynevek nagyszerűen tük­rözik az egész Kárpát-meden­ce területén a népvándorlás­kori állapotokat. Azt, hogy az IK nyelvet a ko­raközépkori magyarság is is­merte, igazolja, hogy nem egy személynevünk IK változat­ban is előfordul. Például a Miskolc nemzetség NSU ere­detű kultikus neve ‘ a „mi­lyen csúf, ' milyen szörnyű” felkiáltással azonos. Ez a nemzetség név , 1219-ben a Mizidaczij IK fordításban „ijesztő családtag, elrémítő családtag” változatban jelenik meg. A Miskolctól délre fek­vő Csaba NSU nyelven „fark”- at jelent, és nyilván vonatko­zásban állt a nemzetség ki­mondani tilos totemének ne­vével. Hogy ez a totemállat mi volt, kiderül a Csaba hatá­rában fekvő Dudoika puszta IK eredetű nevéből, ami IK nyelven „a mi félelmetes far­kasunk” jelentéssel bír. Ez egyúttal azt is igazolja, hogy az itt élt illírekre és keltákra nem volt kötelező a Csabát birtokoló szuómi nemzetség totemének tisztelete. — Az elmondottak újsze­rűsége persze annyira meg­lephet sokakat, hogy ezt is, mint a Palócföld idei augusz­tusi számában közölteket, fan­tazmagóriának, dillettantiz- musnak, minden eddigi ko­moly kutatással ellenkezőnek vélhetik. Szeretném meggyőz­ni őket ennek ellenkezőjéről. Szerintem a közös tőről faka­dó emberi nyelvek két fő­csoportra bomlottak. Középen, magszerűen, az Indiai Óceánt és a Perzsa Öblöt, Ázsia és Afrika felől körülölelve a flexáló nyelvek, a mai indo­európai nyelvek ősei helyez­kedtek el. Ezt a centrális nyelvcsoportot vette félkörben körül az agglutináló nyelvek (ural-altáji, stb). csoportja. Az eredetileg közös szótag- nyelv tehát két alaprétegre bomlott. Az uráli nyelvek a mai Tibeszti hegyvidék táján, akkor emberi életfeltételek­nek teljesen megfelelő kör­nyezetben alakultak ki. Hely­név adataim szerint innen sugároztak ki Abesszínia, a Kongó vidék, Nyugat-Afrika, Kisázsia, és a Gibraltári szo­ros felé. Európát legalább há­rom-négy periódusban száll­ták meg, és Nyugatról Kelet felé vándorolva jutottak el Amerikába, Japánba és Eurá­zsia többi részeibe. Az tehát, hogy Itáliában, a Balkánon, és a Pireneusi félszigeten PSU helyneveket találunk nem vé­letlen, hanem a vándorlás egyik szakaszának emléke, ugyanúgy, mint az ott talál­ható PSA és PJA helynevek az ezt megelőző szakaszok­nak. — Nemrég került kezembe az a tudósítás (Magyar Nem­zet, 1965. november 16. Zsi- govits Edit: Történész Mali­ban.), amely Borsányi Ká­roly afrikai útjáról, és tudo­mányos eredményeiről szá­mol be. Ügy látom, hogy nem tévedtem az afrikai helyne­vek uráliakkal való kapcsolat­ba hozásával, mert Borsányi AZ URÁLI ŐSNÉPEK VÁNDORLÁSÁNAK FŐBB ÍRANYAÍ Belitzky János vázlata ugyancsak a Szahara vidéké teszi a jégkori emberi műve iődés centrumává, ahonnan ki indulva Nyugatról Kelet fe­lé vették birtokukba Eurá zsiát a népek. Számom« azonban az a leglényegesebb hogy a bambara nyelv és a magyar nyelv rokonságánál lehetőségét felismerte és ál lit ja, hogy számos afrik;: nyelvbe indoeurópai, török és finn-ugor szavak követ keztethetők ki. A nyugatró keletre vándorlás gondolatá­nak antropológiai megalapo zását Thoma Andor nagybe­csű és úttörő művében (A homo sapiens kialakulása, Budapest, 1962) találtam meg. Véleményét kiegészíti az a tény, hogy az utóbbi időben fehér embereket ábrázoló szaharai sziklarajzokat is ta­láltak. — A helynevek, persze ma egy-egy csoportjukban is ke­verten fordulnak elő, és a sűrűség meghatározása adja csak vázlatosan az egyes cso­portok nagyobb szállásainak területeit. A települések egy­másutániságának meghatáro­zására az indoeurópai és az azt megelőző preindoeurópai korszak megjelölése igen tág fogalom. Meg kell kísé­relnünk a preindoeurópai idő­szak felosztását is. Ennek el­ső szakasza esetleg azoknak az amerikai indiánoknak az át­húzódása, akik elsőnek jutot­ta Eurázsia földjére. Második szakasza nyilván a paleoja- pán, paleojukagir, paleosza- mojéd, és paleomagyar ván­dorlás időszaka. Ennek ma­radványai Európa déli terüle­tén az etruszkok, a pelazgok, és a velük együtt eltűnt többi rokon indoeurópaiakba beol­vadt töredékek. Élő maradvá­nyaik hihetőleg a baszkok, és minden kétséget kizárólag a magyarok. Ezt a csoportot kö­vették a paleoszuomiak, az utolsó nagy afrikai átkelés végrehajtói. Ez a feltételezés Dél- és Közép-Európára ér­vényes. Bonyolítani fogja a sumér kérdés, és az altáji né­pek vonulási irányának meg­határozása. Ez utóbbi való­színűleg Kisázsián keresztül történt — Azt, hogy mindez így történt, fényesen igazolja az etruszk nyelv. Az etruszkok nyelvének megfejtésére szá­mos kísérlet történt. Ezek azonban nem voltak kielégí- tőek. Legtöbb igazuk azoknak volt, akik abban magyar és balti-finn nyomokat sejtettek. A PSU, a PMA, a PSA és a PJA helynevek térképezése során kiderült, hogy Etruria területén főleg PSA és PJA helynevek fordulnak elő, és hogy ezek foltokban a szamo­jéd földig, Japánig és a Ti­beszti hegyvidékig követhetők. Térbeli alapon joggal tételez­hettem fel, hogy a fenti hely­névbokrok szavait az etruszk feliratokban is meg lehet ta­lálni és hogy a szamojéd, a japán, a magyar, valamint a balti-finn nyelvekből meg le­het fejteni, és rekonstruálni lehet az etruszk nyelvet. Ez sikerült is. Íme a kultikus szöveget tartalmazó, szertartás könyv jellegű Maglianói Ko­rong eredeti hangzókihagyás­sal leírt felirata, kezdő sorai­nak fordítása, a szórend meg­tartásával: Kavthas tuthiiu. — Előké­szíteni (kapni) a tűz jelet. — Avils LXXX ez. — Letenni (adni) 80 pénzt. — Khi mthm: kas thialth, lakth — A ti bizonyságtok (misztériumo­tok): Parazsat felszítani, meg­rakni. — Hév n avil ne sl. — A kígyót rádobja a nő pap. — Man murinas ie. — Mind eltávolítani a részeket. — Pel- zath i. — Felemelni (felszed­ni) a beleket. — Ais eras in eks me ne. — A szeretett nagyság (az istenség) jóakara- tú igéjét a kígyójelben nézni (vizsgálni) — Mlat.h ke- — Meg­ítélni a jelt. — Mar ni tuthi tiu. — Mindazt kihirdetni a tűz lángja fölött... — És így tovább, a szertartások végre­hajtásának a leírása, rövid szinte szaggatott szavakk;-' és mondatokkal. — A japán nyelv rendkívüi nagy, pogány szertartási ki­fejezéseket megőrző szókincse, a szamojéd nyenyec nyelv Belitzky János nyelvtana és szavai és a ma- vizest, vagy vizit jelentő gyár szavak változatai fényt sam-sem-sim-som-sum tövű derítettek erre az eddig isme- helyneveknek a hasonló kez- retlen, vagy félremagyarázott detű, de mást jelentő helyne- szövegre. Az etruszk feliratok vektől való elkülönítése. Ez az megfejtését elősegítik a la- igen ősi névadás, ami ná- tinba átkerült etruszk, és a lünk a Szamos = lápos nevé- görögbe —- most már állíthat- ben jelentkezik talán a leg- juk — átkerült pelazg szavak, kifejezőbben (vö. Ecsedi láp az etruszk közeli rokonai. (Ez közelsége, és az egyik mellék- a magyarázata annak is, hogy ágának Lápos neve). Bonyoíit- a délibábos nyelvészkedés ko- ja a kérdést az, hogy a me- rában sokan igyekeztek a zopotámiai sumérek neve, ha magyar és az ógörög nyelv azt PSU szókészletem alapján rokonságát bizonyítani). Az értelmezem „vízi, mocsári, etruszk szövegek egyre foko- lápi ember”-t jelent, és zódó megismerése következté- ugyanennek a szókészletnek ben sikerült megállapítanom, alapján a finnek saját suomi hogy a magyar nyelv szókin- neve pedig „víziek, lápiak, csileg a japán és a szamojéd taviak, mocsáriak” jelentéssel nyelvekhez viszonylag köze- bír. Az,. hogy a , sumákoknak lebb áll, mint a balti-finn volt valami közük az alföldi nyelvekhez. Az is kiderült, őslakossághoz, azt régészeti hogy a japán nem elszigetelt leletek igazolják, de az is tu- nyelv, hanem uráli. Tekintet- dott tény, hogy az árpádházi tel arra, hogy az etruszk nyelv királyok jelvényei között is hangtanát, szótanát és mon- sokan sumér ékírásra vissza- dattanát egyre több szöveg vezethető részleteket vélnek ismeretében, egyre részlete- felfedezni, és egyre többen sebben tudom öszeállítani, és vannak a sumér-magyar szó­remélem, hogy rövidesen több egyezések kimutatására tö- seáz szó teljes etimológiáját is rekvők. A kérdés bonyolult­tudom adni, a helynevek se- ságát fokozza továbbá, hogy a gítségével, ezeknek a helyne- japán sumi „rendben lévő” veknek preindoeurópai vol- mellett „letelepült”-et is je- tában sem kételkedhetem. lent, tehát, ha a cölöpépítke- Fontos ez például Nógrád me- zésekre, és a terramárékra gye helynevei szempontjából gondolunk, egy ősi PJA szó ér- is. Pásztót a nép Pásztohá- telmileg fedheti az ősi PSU nak nevezi. Ez a pasz toha jelentését. Nem akarok ebben PJA szóösszetétel. Jelentése: a nyilatkozatomban elébevág- „a mi területünk, a törzs te- ni saját kutatásaimnak, de a rülete”. Van azonban hasonlót rendelkezésemre álló sumér jelentő értelme a pasz tó vonatkozású irodalom alapján összetételnek is: „a mi ré- — amit Frank Veress, New szünk”. Bárna neve PSA ere- York-ban élő kutató, ennek a detű, de nem etruszk, hanem nyelvnek kiváló ismerője, pelazg jellegű, ha etruszk jel- volt szíves számomra a Pa- legű volna, akkor barma, lócföldben megjelent beszámo- vagy parma lenne. A szó égé- 10m hatására elküldeni, ami- téssel létrehozott erdei tisz- ért neki ezúton is köszönetét tást jelent. Ezzel függ össze a mondok — úgy látom, hogy a magyar, színt jelentő barna sumér eredetileg szótagnyelv, szavunk is. A pelazg parna, és épp úgy, mint ahogy a kí- és az etruszk parma változat nai szótagnyelvből ragozó azonban még füstöt és ködöt nyelvvé vált. Az ékírások ko- is jelent. Ezen jelentés emlé- rában ennek az átalakulásnak két az ógörög, ködös Parnas- az állapotában volt. Ami pe­sos hegy is őrzi. Maconka ne- di® a helynév kutatásokat il- ve PJA eredetű, és „a fény- leti, különös figyelmet kell vés mellett” a jelentése. Má- szentelni ennek a sam-sem- csa neve viszont PSA és sim-som-sum kezdetű hely- „hegyhát”-at jelent. Folytat- név sorozatnak, mert nem le­hatnám még tovább is, de hetetlen, hogy segítségével a részletekbe menően egy tel- sumérok vándorlására, és a jesen tudományos jellegű, na- sumér nyelvnek az uráli’ nyel- gyobb munkában kívánom ezt ve^ közé sorolására értékes a véleményem szerint igen útbaigazításokat kaphatunk, nagy jelentőségű és nemcsak ^ar talán egyetlen helynév tí- az egész ókor. de még a nép- Pus sern viseli magán annyira vándorlás korának történetét az analógiás alapon történt is nagyban módosító felisme- módosításokat, mint éppen ez. résemet nyilvánosságra hozni, ós amire jó példák a magyar — Nagyon bonyolult a PSU Somla, Somló, Somlyó, Somos, eredetre visszavezethető és helyneveink egész serege! A Belitzky János által felvetett kérdések, s a rájuk adott válaszok tudományos voltának eldöntése, ter­mészetesen, nem lehet feladatunk. E kérdések meg­világítására számos szakterület számos művelőjé­nek összefogására van szükség. Földrajzosok, törté­nészek, nyelvészek, és néprajzkutatók együttes tevékenysé­ge tudja csak tisztázni az általa felvetett problémákat. Még inkább áll ez az etruszk kérdésre és az afrikai prob­lémára. (Az etruszk nyelv részletekbe menő felderítése anyanyelvűnk szempontjából önmagában is rendkívül fon­tos, szinte nyelvemlékkutatási feladat lehet). Tóth Elemér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom