Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-05 / 290. szám

4

NŐGR AD

T9S5. december 5, vasárnap

Egy szövetkezet a megyei mezőgazdasági ellátó vállalatnál 1970 darab melegágyi rámát vásárolt. A rámákat paprikapalánta nevelésénél használták fel. Nem sokkal később észrevették, hogy a palánták leveleinek széle sárgásfehéren elszíneződött, majd a levelek összezsugorodtak. Az elváltozást az okozta, hogy a rámák farészeit tömítő védőszer — a nedves levegő hatására — párologni kezdett és az üveg alatti zárt légtérbe küór és sósavgáz került. A szövetkezet a történtekről értesítette az ellátó vállalatot, amely a rámákat kicserélte. Ezekután a palántákat már ez új rámák alatt nevelték fel. A kipárölgás okozta megbetegedésnek azonban annyi következménye maradt, hogy a növény kifejlődése két hetet késett. Emiatt a keretek alatt nevelt palántákkal beültetett, harminc katasztrális holdnyi területről két hétig paprikapalántát nem tudtak szedni. Ugyanezen idő alatt a szövetkezet saját rámái alatt nevelt paprikapalántákkal beültetett tíz katasztrális hold százháröm mázsa primőr paprika értékesítését tette lehetővé.

Az ellátó vállalat felelőssége

Ilyen előzmények után a szövetkezet pert indított a megyei mezőgazdasági éllátó vállalat ellen. Elpanaszolta, hogy a termés érési folyamaKéset* a paprikapalánta — Jogos fegyelmi Baleset az asztalosműhelyben — Kinek kell adót fizetnie?

Tsz-ügyekben döntött a Legfelsőbb Bíróság

tának eltolódása miatt — jövedelemkiesés következtében — kára keletkezett és ennek megfizetését kérte. A megyei bíróság marasztaló ítéletet hozott. Fellebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol az ellátó vállalat képviselője elmondta: a szóbanfor- gó kereteket műszaki vállalattól vette és ennek a vállalatnak a felelősségét a Központi Döntőbizottság megállapította. Amikor pedig a hibákról értesült, a kereteket nyomban kicserélte, tehát a kár elhárítása érdekében mindent megtett és így nem felelős. A Legfelsőbb Bíróság ezt a védekezést nem fogadta el és a vállalatot 181 ezer forint megfizetésére kötelezte.

Az ítélet indokolása szerint az ellátó vállalat hibásan teljesítette szerződéses kötelezettségét, amikor palántanevelésre alkalmatlan melegágyi kereteket adott eL Nem vitás, hogy a szövetkezetét kár érte, mert a növények fejlődésében beállott lemaradás elütötte attól, hogy primőr paprikát értékesítse. Az ellátó vállalat felelősségét nem menti az a tény, hogy a műszaki vállalat

Mindig baj van a „mindig“ szóval

Az „Anyanyelvűnk” rovat egyik szorgalmas olvasója tettette szóvá, hogy a legkülönbözőbb sajtótermékekben

gyakran találkozik a „mindig” szó helytelen írásmódjával. Ne menjünk messzire példákért! A sajtóhibák „ördöge” ellen — sajnos! — ez a rovat sincs biztosítva. A címben szereplő szóval kapcsolatos nehézségek és variánsok szemléltetésére vizsgáljuk meg „A vagy kötőszó és a vessző” című cikkemben előforduló „mindig”-eket!

„.. .gyakran találkozunk a „vagy” kötőszóval, és előtte majdnem mindig vesz- szöt találunk. — A „hogy” kötőszóval mi ndíg tagmondatokat kapcsolunk össze• — A mellékmondatot kapcsoló „hogy” kötőszó elé mindig vesszőt teszünk. — Viszont mindig ki kell tenni a vagy kötőszó előtt vesszőt — (, vagy) —, ha azzal az összetett mondat tagmondatait fűzzük össze.”

A fenti idézetben négyszer fordul elő a „mindig” szó. Három esetben a szó második magánhangzójának időtartama hosszú (í), a negyedik szóban rövid (i). Melyik szedésmód (írásmód) a helytelen? Egy vagy három a hibák száma?

Sajnos, három. És más esetekben is gyakoribb a hibás hosszú „í”-s alak. Nemcsak sajtótermékekben! A mi vidékünkön ugyan ejtésben gyakoribb a rövid „i”-s alak (mindig). De azért a hosszú „í”-s (mindig) alakkal is találkozhatunk.

Pedig A magyar helyesírás szabályzata világosan és egyértelműen a csupa rövid ma- gánhangzós mindig alakot tartja helyesnek- Ezek szerint a mindig szóra vonatkozó nyelvi törvény könnyen megjegyezhető, és könnyen be is tartható. A mindig szó mindkét magánhangzója — írásban és ejtésben — mindig rövid.

Mi a magyarázata tehát annak, hogy a kérdéses szó írásával, ejtésével olyan sok baj van?

Egyik oka az, hogy abban a Szabályzatban, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 1922. május 29-én fogadott el. még kettős alakban szerepel a szótári részben ez a szó: mindig vagy mindig. (Így található még az 1941-es kiadásban is.) Ez azonban nem lehet sem indok, sem jogcím a mai bizonytalanságra, hiszen A magyar helyesírás szabályainak ma érvényben levő tizedik kiadása a természetes nyelv- fejlődést vette figylembe, és éppen ezt a bizonytalanságot számolta fel.

A ma már helytelen min- d í g-féle ejtésmód továbbélésének egy másik oka a szó sokhelyütt elterjedt tájnyelvi alakja; a mi n d é gValamikor irodalmi nyelvünkben is így használtuk a mindig időhatározószót. Lássuk Csokonai Vitéz Mihály „Zsugori uram”-jában: „Maga e kunyhóban érkezvén kucorog, S elméjében mindég a drágaság forog”. Ugyanígy találjuk Arany nyelvében is: „A muzsikás mindég fújja, Mindég szilajabban pörög ujja”. Sőt ,még Fedák Sári is így dedikálja Nagyváradon 1909. június 13-án azt a fényképet, amelyet Ady Endrének adott: „Köszönöm édes Ady, amiért mind é g olyan nagyon jó hozzám”. Ez az alak a mai palóc tájnyelven is jól megfér. De írásban, a hivatalos köznyelvben mindenképpen helytelen volna .

E szó általános használatánál — írásban és ejtésben

— igazodjunk tehát ezen időhatározószó mai helyes alakjához!

Így használjuk különböző jelentés árnyalataiban: — Az anyag mindig mozgásban van. (A végtelen múlttól kezdve a jelenen át az idők végtelenségéig). — Még mindig dolgozik. (Valamely időponttól máig). — Édesapám mindig becsületes szegényember volt. (Születésétől haláláig).

— Mindig szeretni foglak. (A jelentől egy távoli időpontig; a sírig). — Mindig esik az eső. (Megszakítás nélküli állandó folyamat). — Az éjszakákat mindig a hajnal követi. (Azaz a cselekvés folyamatosan ismétlődik, kivétel nélkül, minden alkalommal). — Mindig a kocsmában ül. (Erős túlzással; a valóságban inkább azt jelenti, hogy igen gyakran; általában). — Az idő mindig hidegebb lesz. (A tél közeledtét jelzi egy változást jelentő ige [a lesz] mellett).

— Még mindig jobban szeretem szülőfalumat. (Azaz lakóhelyem hosszan sorolható előnyei ellenére is.)

Példáinkban a mindig szó különböző jelentésárnyalatokban szerepelt, de mindig rövid „i”vel, mert így kell használnunk.

Tóth Imre

hibáját a Központi Döntőbizottság megállapította. Az ellátó vállalatnak ugyanis nem sikerült bizonyítania, hogy a keretek rendeltetésszerű használatra való alkalmasságáról meggyőződött. Így tehát a szövetkezetei ért teljes kár az ellátó vállalatra vezethető vissza.

A brigádvezető panasza

Egy tsz állattenyésztő brigádvezetőjét különböző vétségek miatt fegyelmi büntetésből írásbeli megrovásban részesítették, és öt munkaegységét levonták. A határozatot a brigádvezető súlyosnak találta és a bírósághoz fordult. A járásbíróság, majd — fellebbezésre — a megyei bíróság úgy találta, hogy a kifogásolt cselekmények jelentéktelenek és a fegyelmi ítéletet hatályon kívül helyezték. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsó fokú bíróságok ítéletét megsemmisítette és a keresetet elutasította.

A döntés indoklása szerint a brigádvezető két fegyelmi vétséget követett él. A takarmány-elszámolásnál mulasztás terheli, ezenkívül a szövetkezet vezetőségi tagjaira sértő és a munkafegyelmet lazító kijelentéseket tett. Ez utóbbi magatartás súlyát nem lehet csekélynek minősíteni — mutatott rá nyomatékosan a Legfelsőbb Bíróság. A kihívó és a munkafegyelmet sértő viselkedés hátráltatja a szövetkezet fejlődését, megszilárdulását és a helyes szövetkezeti kollektív szellem kialakulását. A brigádvezető kijelentései alkalmasak voltak arra is, hogy a tagokban a vezetőséggel szemben bizalmatlanságot keltsenek. Ennek a fegyelmi vétségnek súlyosságára tekintettel nem lehet olyan álláspontra helyezkedni, hogy arra az írásbeli megrovás súlyos büntetés. A jelentősebb súlyú fegyelmi vétség a kiszabott fegyelmi büntetést indokolttá tette.

A bíróság az illetékes

A megyei vízügyi igazgatóság ellen egy tsz pert indított. Keresetében elmondta, hogy az igazgatóság a folyóhasználati díjat köteles fizetni.

Zöldségeladás — kereskedelmi tevékenység

Egy termelőszövetkezet kertész tagjára a megyei tanács pénzügyi osztálya általános jövedelmi adót vetett ki. A határozat ellen az illető a

parti töltést megemelte és telményeknek nem felelt meg, megerősítette. E munkálatok- egyébként a műhelyben a hoz szükséges föld egy részét a munka sem volt megfelelően bfrótóghoz "toriul“ A‘"járás“ tsz partmenti birtokáró szél- megszervezve. De az asztalos- adott a kereL,t0ttfn t\Et\nev *l°TÍ nak, mint szakmunkásnak a setnekK ^ a határ0zatot haben 40 katasztrahs hold szán- veszélyes helyzetet fel kel tó tönkrement, ezért kárának lett ismernie, és nem megtérítését kérte. A járásbí- volna szabad a második gé róság a keresetet azzal utasí- pen dolgoznia, amikor az el- ökörébe"'v£Ttt. EnneT“során tóttá el hogy a vonatkozó so is üzemben volt Kulono- megállapította hog a t^.tag rendeíet ertelmeben a vita sen nem akkor, amikor a két tételéttől bérelt föld- eldontese nem a bíróság, ha- gép kozott nem volt védőrács jébö, három éven ót 30—50 nem a községi tanács hatás- felszerelve. Ezzel a gondatlan- holdon konyhakertészetet foly- korebe tartozik. A végzés el- sagaval a baleset bekovetke- tatott a terméket pedig rendien az ügyészség fellebbezési zesehez hozzájárult. Figyelemóvást jelentett be és így az be véve azonban, hogy a ügy a Legfelsőbb Bíróság elé munka meggyorsítása érdeké

lett kívül helyezte. Az ügy

fellebbezési elbírálását a Legfelsőbb Bíróság a maga haszeresen az egyik közeli városban és Budapesten önállóan értékesítette, tehát az

kerutt ameiy a végzést hata- ben dolgozott a gépen, to- adókivetés jogos volt Az lté_ lyon kívül helyezte es a ja- vabba tekintettel a rossz mun- let indokolásában a Legfel- rasbirosagot érdemi targya- kaszervezesre, a bíróság úgy sőbb Bíróság rámutatott arra, lasra es uj határozat hozata- latta, a tsz hibaja nagyobb es hogy általános jövedelmi adót lara utasította. ezert az okozott kar 80 sza- kel, fizetnl többek között a

A végzés indokolása szerint kisiPari és a magánkereskeaz a rendelet, amelyre a já- ‘f/, deImi tevékenységből szármarásbíróság hivatkozik, az ár- ™et ' zó jövedelem után. Mező- és

víz és belvíz elleni védeke- nye, f olt, hogy amikor az erdőgazdasági termelő mun- zésre és á megelőző feladatok sajat, szerszamait kából származó terményeknek,

nííncére iirtno+lrc-rílr H3SZn3lt3, 6ZZ61 3 tSZ ÓrClG" ólláfnVnnlr o tormplc\ mnrtlra

végrehajtására vonatkozik. Eb- ,ÍIlc“lii' a L5£ eru.'r‘ állatoknak a termelő munka

ben az esetben azonban a S7°Isalta' a szó- keretébe nem tartozó módon

vízügyi igazgatóság nem ár- vetkezetnek nem kellett szer- tört-énő értékesítése nyílt árUJ vízvédelmi, hanem beruházó- 'sJ'a,T’oka.ti_ vásárolnia. Ehhez sl'tási üzletben vagy állan-> si munkálatokat végzett. Ezek meg’ hogy Jnunka koz‘ dó jellegű elárusítóhelyen a

a munkák közvetlen árvízve- ben a szerszámok elhaszná- kereskedelmi tevékenységgel széllyel nem voltak összefüg- lódnak és így értékük csők- egy tekintet alá esik gésben. Ha tehát kárt okozott, ken. Mindezek alapján a tsz H. E.

azt az igazgatóság megtéríteni ____________________________________m

t

artozik. A kártérítési követelés érvényesítése viszont I) rói úton történhet, tehát a járásbíróságnak nem lett, volna szabad a pert megszüntetnie.

Gondatlanság

Egy asztalos szakmunkás az egyik tsz alkalmazásába lépett. Munkájához saját szerszámait használta. A műhely melletti alagsorban két gép állott, de a helyiség oly szűk volt, hogy emiatt a gépek egyszerre nem működhettek. Ennek ellenére egy nap, bár az egyik gépen a másik asztalosmunkás dolgozott, a munka sürgőssége érdekében az asztalos a második gépet is üzembe helyezte. A két gép között védőrács nem volt és így történt, hogy az első gépről egy munkadarab az asztaloshoz repült és súlyos fejsérülést okozott. A baleset miatt az asztalos a tsz ellen kártérítési pert indított, egyben kérte a bíróságot, kötelezze a tsz-t szerszámhasználati díj fizetésére is.

A fővárosi bíróság megállapította, hogy a balesetet okozó gép a műszaki köveMariano Azuela: ODALENN

A Porfirio Diaz három-évtizedes diktatúrája ellen 1911-től öt esztendőn át forradalmárként harcoló, a legendás népvezér, Pancho Villa seregében orvos-katona íróé Azuela, a felkelő csapatok vereségét követő emigrációja során 1916-ban alkotta meg könyvét, a forradalom ideiglenes hanyatlása idején. Amelyre a következő év hozta meg a győzelmet, a végsőkig megalázott, kisemmizett mexikói parasztszegényeknek a viszonylagos megkönnyebbülést.

Az Odalenn hősei szüntelenül vonuló alkalmi katonák. A regénykezdő, egyénivé rajzolt figurákból mind többen adják át helyüket a már-már arcnélkülien egyforma, csak, körvonalakkal elhatárolt új tömegnek. A győzedelmesekből végtére kergetett megvertekké változó hegyvidéki parasztok többszörösen vannak „odalent”... A síkságon... Van köztük volt diák, akit a ravaszkodó öncél sodort közibük. Van köztük cafrangos utcalány. De legtöbbjüket — noha öntudatlan — társadalmi bosszúvágy telíti. Az Odalenn maradandó igaza, hitele; a látszólagos kiábrándultságra, a könyv „szomorú” voltára cáfoló tanulság öbennük, De- metrio Maciasban, s regény-béli társaiban ad biztatást. A másképpen-re, az előkészítetlen, szervezet- és programnélküli forradalom bukásának példájával. Azuela „sötétenla- tása”, amelyben sok bírálója szerint volt vétkes: szándékos. Hőseink árnyékkép-voltuktól hitelesebb a kontrasztja. ,.Sötétségük” ellenére még fehérebb a fény őmögöttük. At nem süthet rajtuk, de fordítva sem: az ő kalandozó alakjaik sem födhetik be feketéjükkel a forradalom tájain elomló világos izzást.

Az Odalenn Pálóczi Horváth Lajos fordításában jelent meg magyarul. A könyvet a múlt esztendei budapesti kiállításról ismerős Juan Carlos Castagnino tussrajzai díszítik, s Hargitai György ismeretgazdag utószava egészíti ki.

(Európa Könyvkiadó) Hars György

Gerencsér .Miklós:

rvéíktt’lí

ősz van, s az orvos, dr. Zsupán Sándor tudja már magáról, hogy ettől az évszaktól évről-évre jobban idegenkedik. Kifürkészhetetlen okok miatt ilyenkor tompa magányosságérzet szállja meg, befelé elmereng, kifelé pedig türelmes közönnyel tekint. Ma van a születésnapja, de erre is úgy gondol, mint valami jelentéktelen esetlegességre. Zavarja, hogy miatta sürgölődnek a házban, szívesen rákiáltana Magdira, a háztartási alkalmazottra, arra a harsány csitrire, hogy ne kergesse a tyúkokat, hagyják a fenébe az ünnepi ebédet.

Csend, s még nagyobb magány kellene neki. Legalább egyetlen napra. Minden idegszálát fáradtnak érzi és talán ettől a fáradtságtól van, hogy nyomasztó szomorúság borul rá- Ezt is objektív tényként veszi tudomásul, valamiféle száraz szemérmességgel veti meg a saját szenvedését. Hagyva a házat, hogy hadd zengjen a születésnapi készülődéstől, kilopja magát a kertbe, ahol az első fagy jöttéig mindig szívesen időzik.

Kissé zsúfolt a kert, kedve szerint burjánzik benne sokfajta növény. Középütt szőlőlugas formál alagutat, két oldalt gyümölcsfáik magasodnak a málnabokrok fölé. Dr. Zsupán Sándor szórakozottan böngész a lombok között, kutatja az egyik szdlvafát. de túl magasan van a gyümölcs. Ágaskodna érte. amikor oldalról arca elé nyúlik egy női tenyér, rajta három szem szilva. Majd halk nevetés. Zsupán hálásan visszamosolyog asszonyára, megfelezi vele az egyik gyümölcsöt.

— Doktor úr, milyen érzés harminc évesnek lenni? ... — kérdezi tréfásan az asz- szony— Majd harminc év múlva megmondom. Nem veszíted el addig a türelmedet? — mondja a férj, ugyancsak tréfásan.

S egy pillantás elég, hogy a játékból komoly ölelés legyen. Egy kicsit ünnepélyes, egy kicsit szomorú- Az asz- szony becézi emberét, őszinte hízelgéssel csüng a nyakán.

— Ma nem mehetsz sehova.

Zsupánnak még az egyszerű hazugsághoz sincs nagy bátorsága. Bizonytalan meggyőződéssel helyesel.

— Jó, hiszen megbeszéltük...

— Itthon foglak — jelenti ki annál határozottabban az asszony- — A mai napra még

a fehér köpenyedet is eldugtam. Csak az enyém leszel.

— De az anyámhoz. Oda el kell mennem. Vár.

— Ebédre akkor is gyere haza.

— Ha az istenek is úgy akarják. •, — mondja Zsupán már megint mókázva, de könnyedségében van valami erőltetettség. Ünneprontás lenne bevallania az igazat, de semmi kedve az egész ceremóniához. Egyetlen határozott kívánsága, hogy magára akar maradni. Nincsen semmi célja, még csak laza elképzelése sem. Menni akar, menni, menni, amerre fővel esik, közben gondolkodni, megszabadítva az agyát mindenféle napi kötelezettségtől. Túlságosan fáradt, túlságosan másokért él ahhoz, hogy még ezen a napon is engedelmeskedjék. bármennyi gyengédséggel próbálja kényszeríteni a felesége. Ügy véli, semmi értelme telezabálnia magát tyúklevessel, disznósülttel, puncstortával, amikor egyebet nem akar. mint egy nagyot lélegzeni. Siet a garázshoz, kifarol kocsijával az alumí- niumbódéból- Felesége még hozzá szalad.

— Ne várakoztass meg!... —kérleli kiabálva, mivel a

kocsi ablakai zárva vannak.

Zsupán lehajtja az üveget, kiszól.

— Jásznak is haza kell vinnem az akkumulátort.

— Pont ma? . •.

— Már egy hónapja ígérem neki.

— Ne rontsd el a napomat.

Sándor ... Mulatni akarok. Arra is, ami volt, arra is, ami lesz.

— Én is •.. — bólint az

orvos, s a jókedély minden nyoma eltűnik az arcáról. Gázt ad, a kocsi gyors iramban kigurul az udvarról.

Csendes az őszi táj. A távolban, végtelen táblákon vonszolják a vetőgépeket, a traktorokat. Alacsonyan terpeszkedik felettük a szürke ég, gyanús a felhők lusta ólálkodása. Decemberben szokott ilyen laza és mégis súlyos lenni a borulás, amikor hószag f akit ja meg a levegő őszi zamatát, s néhány óra múlva, gyér pillézéssel megindul a hóesés. Korai lenne még, hiszen csak Károly nap van, november eleje. A föld szeretne még fekete maradni, miként az orvos haja, de ezt sem kímélik ezek a mostani kurta őszök: feje búbján ugyan védekezik az ifjúság, de halántékát hóval szórta be a szél, pontosan úgy, ahogy errefelé az enyhe domboldalakat szokta.

Zsupán kocsija magányosan halad a kátyús makadám- úton- Az orvos kevesli a levegőt, rést nyit az ablakon. Ügy tűnik, mintha hallucinálna: izgatott emberi hangzavart zúdít be rá a huzat.

(folytatjuk)

\

f