Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-05 / 290. szám

UV*. JíeeemSer 5, vasárnap NÖGRÁD Új típusú szovjet atomreaktor Az atomenergia békés felhasználására szolgáló atom­reaktorok az uránmaghasadásnál keletkezett hót gőz elő­állítására fordítják és ezzel a gőzzel üzemeltetik a turbo- generátort. Szovjet szakemberek legújabban olyan beren­dezést szerkesztettek, amely a világon elsőnek közvetlenül alakítja át az uránmagok hasadásánál keletkezett hőt elekt­romos energiává. A berendezés elve a következő: az atom­reaktor hengeres test, amelyet számos germanium—szilicium ötvözetből készült félvezető-átalakító vesz körül. A félveze­tőknek az atomreaktor felé eső része 980 fok Óra meleg­szik fel, ellentétes része pedig — különleges hűtőlemezek segítségével — csak átlag 550 C fokra. így a termoelektro- mos átalakítókban kb. 430 C fok hőmérsékletcsökkenés ke­letkezik, a forró és hidegebb rész közt feszültségkülönbség lép fel. Ez a feszültségkülönbség adja az áramot. A készülék teljesítőképessége még kicsi, 7,2 Volt fe­szültségű 100 Amperes áramot ad, Hatásfoka egyelőre még csak 1,2—2 százalék, a többi hőt a készülék a környezeté­nek adja le. De óriási előnyei vannak: nincsenek forgó­alkatrészei és így nagymértékben megbízható, kicsi a sú­lya, és igen hosszú ideig — több évtizedig — ad áramot. Ezek az előnyös tulajdonságok igen alkalmassá teszik pl. űrhajók vagy automata meteorológiai állomások áramellátására. Töltse sizilveszferét az Uacsony-TiUrttban Az IBUSZ Utazási Iroda 5 napos társasutazást szervez autóbusszal 1965. dec. 29-től 1966. január 3-ig. AZ ALACSONY-TATRA legszebb tájaira. Gazdag program! Sízés! Szórakozás! vár társasutazásunk résztvevőire Részvételi dij: 571 Rt. Jelentkezni lehet a salgótarjáni IBUSZ utazási irodában és az IBUSZ- FMSZ Társasutazási Kirendeltségek nél. Jelentkezési határidő: 1965. december 23. ■U... ■ .......... -L— „ . «- ■— ---— B iztos jövedelem a szerződéses DOHÁNYTERMELÉS Magas beváltási árak, természetbeni juttatások. Ingye­nes védőszer, permetezési költségtérítés. Kössük meg mielőbb az 1966. évi dohánytermelési szerződést! Közületek, vállalatok! Az É.M. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Szakipari részlege Salgótarján vállal az 1966. I. és II. negyedéves teljesítésre tetőfedő, kályhás, burkoló, parkettás, festő-mázoló, valamint bádogos és üveges munkákat.Telefon: 11-57 BUOAPESTI 91IZ ÖO VZOAHÍOI uÍA'uxín elfekvő készleteiből a 114/1963 OT—PM utasítás adta kedvezményes beszerzési lehetőségek nyújtásával Kiállításit és vásárt rendez 1965. december 7—11) között Budapest, III., Szentendrei út 207—209 (kultúrházban). A kiállítást és vásárt naponta 9—15 óráig tartjuk nyitva. Értékesítésre kerülnek: MEZÖGAZDASAGI GÉPEK. FUTÓMACSKÁK AL­KATRÉSZÉI. ül. ezek öntvényei, HENGERELT ANYAGOK. SZÍNES FÉMEK, KÖTŐELEMEK, CSAP AGYAK, GÖRGÖS-LANCFÉLESEGEK, ELEKTRO MOS ANYAGOK, BOR, TEXTIL és FESTEK ANYAGOK stb. A kiválasztott anyagok azonnal megvásárolhatók! tflnj/itpi jelentés A „Nógrád" című felszabadulási emlékkönyv margójára T ekintélyes külsejű, gazdag tartalmú, szép kiállítású könyv je­lent meg a Nógrád megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága gondozásá­ban, András Endre és Belitzky János szerkesztésében „Nóg­rád” 1945—1965 címmel. Az emlékkönyv ünnepi jelentés hazánk felszabadulásának hu­szadik évfordulójára, és a ter­jedelemadta lehetőségek kö­zött beszámol arról az útról, arról a hatalmas fejlődésről, amelyet a jelzett időben meg­tettünk. Mindjárt elöljáróban meg­állapíthatjuk, hogy az eddigi hasonló jellegű kiadványokkal összevetve végre reprezenta­tív kiállítású művei ünnepe­lünk. Mind tartalmába^, mind külsejében olyan munkát ve­het kezébe az olvasó, amely­ről bízvást elmondhatjuk: mél­tó az alkalomhoz amely lét­rehozta, és intézményeink, va­lamint az érdeklődő olvasók ts olyan kötettel gazdagíthat­ják könyvgyűjteményüket, amely országos szinten is je­lentős alkotás. A szerkesztés nem kis fel­adatot jelentő munkájában Bartkó Lajos, Börzsönyi Sán­dor, Jakab Sándor, Kojnok Nándor, Kovács János, Lons- ták László, Molnár Pál, So- moskeőy István és Veres Mi­hály vettek részt. A szerkesztők és szerzők előtt kettős cél lebegett; egy­részről olyan emlékkönyvet adni megyénk dolgozói kezé­be, amelynek lapjait forgatva felidézhetik az elmúlt húsz esztendő eredményekben gaz­dag, sok-sok küzdelmet meg­örökítő napjait, másrészről olyan képeskönyvet alkotni, amelyből országunk lakói, va­lamint a megyénkbe látogató turisták képet alkothatnak maguknak megyénkről, illetve olyan emléket vihetnek ma­gukkal, amely színesen il­lusztrálja, emlékeztetőén mu­tatja tájaink szépségeit, nép­hagyományaink gazdagságát, mindennapjaink szorgos mun­kálkodását. A szerkesztők eme kettős célt egyrészt szöveges beszá­molóval — a magyar mellett orosz és angol nyelven is — másrészt a gazdagon megkom­ponált képanyaggal érik el. A százhatvan oldalas em­lékkönyv hatvan oldalnyi ter­jedelemben szöveges beszá­molóban vall a megye törté­netéről. Első fejezetében a honfoglalástól a 1 kapitalista nagyipar megteremtéséig tár­gyalja megyénk történetét. A sok küzdelmet, harcot olvas­va, akaratlanul Is eszünkbe jut a „Cifra nyomorúság” szer­zőjének, Szabó Zoltánnak em­lékezetes megállapítása: Egy vidéket semmi sem tehet any- nyira nyomorulttá, mint aZ, ha a történelem rajta, az ó testén zajlik. Nagy dicsőség, de nagy kár Is, ha sok hősi mondát beszélhetnek róla az utódok. A könyv beszámol azokról a hősi küzdelmekről, amelyeket a török hódítókkal szemben vívtak elődeink és olyan érdekes eseményekről is tudósit, mint Gyarmat helytállása 1648-ban, amikor a török támadását úgy véd­ték lakosai, hogy az egri nők példájára még' a lányok és asszonyok is fegyvert fogtak. De megtudjuk azt is, hogy a szegénység csakúgy hozzátar­tozik e tájhoz, mint a szép­ség, és Bél Mátyás tudósítása szerint Salgótarjánt, ahol a jobbágyoknak alig maradt művelhető földjük, már a XVIII. sz. közepén „kenyeret- len Tarjánknak nevezték. Ebben a fejezetben zavar, hogy már a XV. század nép­mozgalmai tárgyalása során csehszlovák népről esik emlí­tés. Ez hiba: egyrészt, mert ilyen nép nincs, másrészt Csehszlovákiáról is csak 1920 óta beszélhetünk. A második fejezetben meg­ismerjük a kapitalista nagy­ipar virágkorát megyénkben. Ez elsősorban két, a nemzeti kapitalizmus érdekeit szolgá­ló vállalat: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Rima- murány—Salgótarjáni Vasmű Rt. létrehozásában realizáló­dott. Salgótarján az iparoso­dás és a vasúti fővonal ré­vén abba a helyzetbe került, hogy 1882-ben már arról ír­nak, hogy „a dübörgő bá­nyászkalapácsok és fűtőke- mencék jogán” még a pénz­ügyigazgatóság és a megyehá­za is átkerül Salgótarjánba. Megismerjük a fejezetből a munkásmozgalom kezdeteit Is, és megtudjuk, hogy 1884-ben a baglyasaljai sztrájk során megyénkben dördült el az el­ső emberéletet is követelő esendőrsortűz. A harmadik fejezetben az 1918. és 1919. évi forradal­mak eseményeit tárgyalják a szerzők. Helyesen emelik ki, hogy a magyar, szlovák és né­met anyanyelvű munkások in­ternacionalizmusa eredmé­nyezte azt az összefogást, amely a Tanácsköztársaság által kitűzött célok megvaló­sításában és a cseh és román burzsoá csapatok elleni fellé­pésben mutatkozott meg. A proletárhatalomhoz való ra­gaszkodás fejeződött ki abban is, hogy a Tanácsköztársaság uralma Salgótarjánban és kör­nyékén csak augusztus 9-én dőlt meg. A negyedik fejezetben az el­lenforradalmi időszak nehéz, a munkásmozgalom szempont­jából hősies korszakát örö­kítik meg. Megemlékeznek a többi között az 1926-ban. le­zajlott éhségmenetről, amely­nek során 8 000 munkás és munkásasszony Budapestre vonulását csak a csendőrség és katonaság bevetésével tud­ták megakadályozni. Emléket állítanak a KIMSZ harcai­nak, a vértanú halált halt Lovász József és Furák Te­réz nagyszerű életének. Rész­letesen megismerhetjük az egymást váltogató gazdasági válságok hatását a munkások életére, majd a fejezetet a második világháború során végrehajtott ellenállási tevé­kenység, a különböző szabo­tázs cselekmények és többi között a Nógrádi Sándor-féle partizánegység küzdelmeinek leírása zárja le. A vázlatos történelmi át­tekintés után a szerzők me­gyénk legújabb-kori történetét tárgyalják. Helyesen emelik ki a Kommunista Párt vezető szerepét a megye életében már a felszabadulás utáni el­ső esztendőktől kezdve. Rész­letesen elemzik az újjáépítés nehéz éveinek küzdelmeit, a koalíciós időszak pórtküzdel- meit. Részletesen méltatják a Nemzeti Bizottságok szerepét, a mezőgazdaság átalakulását a földosztástól a termelőszövet­kezetek megalakulásáig. Jól érzékeltetik, hogy a régi mun- káskultúr-hagyományokra tá­maszkodva miként teljesedik ki szellemi életünk felvirág­zása. Meggyőző adatokkal is igazolják azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az okta­tásügy, az iskolánkivüli nép­művelés, a könyvtárhálózat ki­építése terén elértünk. A la­kosság életében bekövetkezett tartalmi és szerkezeti változá­sok elemzése során megmu­tatják, hogy dolgozó népünk áldozatos munkálkodása ered­ményeként a cifra nyomorú­ság hazája miként vált a nyu­godt életkörülmények között dolgozó, a szabadságban gya­rapodó, a holnapban szilárdan bízó dolgozók hazájává. A szöveges ismertetés harmadik részében áttekintést kapunk megyénk műemlé­keiről, természetvé­delméről és idegenforgalmáról. Bár a szerzők mindvégig hangsúlyozzák, hogy a megye történetének csak vázlatos át­tekintését nyújthatják, még­sem hallgathatjuk el hiány­érzetünket, amiért néhány fontos, egyre gazdagodó éle­tünkre Is jellemző esemény is­mertetésével adósok marad­nak. így hiányoljuk, hogy a Mikszáth emlékek és hagyo­mányok tárgyalása, az Észak- Magyarországi Képzőművé­szek Szövetsége tevékenysége, a Déryné Színház úttörő mun­kálkodása, megyénk zenei éle­te és a Palócföld köré tömö­rült írók tevékenységének megmutatása hiányzik. Hason­lóan mostohán bánnak né­hány üzemünk pl. az Acél­árugyár és Üveggyár immár az ország határain is túl terje­dő eredményeinek ismerteté­sével. S ha már a hibáknál tartunk: néhány stiláris, he­lyesírási és évszámbeli hiba gondosabb nyomdai korrektú­rával elkerülhető lett volna­A kötet legterjedelmesebb és egyben leggazdagabb része a mintegy száz oldalt kitevő képanyag. Amit a szerzők a szűkreszabott terjedelem miatt nem mondhattak el szóban, arról a szebbnél-szebb képek beszédesen vallanak. Különösen szépek a békés­csabai Kner Nyomda által ké­szített színes felvételek, ame­lyek közül nem egy megérde­melné, hogy megyénk szép­ségéről külön képeslap for­mában is beszéljen. Huszon­három, a magyar fotóművé­szet élvonalába tartozó mű­vész képei szerepelnek a kö­tetben, akik éppen minőségi munkájuk miatt megérdemel­ték volna, hogy nevük az általuk készített felvételek alatt, s nemcsak a kötetvégi felsorolásban szerepeljen. A kötet borítólapját Czinke Fe­renc festőművész alkotása dí­szíti. E felsorolt kifogások ellenére is öröm­mel üdvözöljük a „Nógrád” című ki­advány megjelené­sét. Büszkén tekinthetünk vé­gig a benne vázolt és meg­tett útra, és melegen ajánljuk dolgozóinknak. Hisz az ő di­csőségüket hirdeti szinte min­den oldal, az alkotó munkáét, amely a kivívott szabadság le­hetőségei között napról-napra szebbé, gazdagabbá varázsol­ja életünket. Csukly László Hajdúné, meg az asszonyok — Munkaterülete ? — Nagy . ■. Huszonhat köz­ség, az egész rétsági járás. — S ez hány asszonyt je­lent? — A szövetkezetben több mint kétezerhatszáz asszony, leány dolgozik nálunk. Első­sorban velük törődöm, hiszen velük dolgozom. — Korábban mit csinált? — A tanácsnál voltam sze­mélyzeti előadó ... Emberek életével, ügyes-bajos dolgaival foglalkoztam akkor is ... — Munkája, feladata ezek szerint nem sokat változott? — Valamit azért mégis... Annyi bizonyos, nagyon sok a rokonvonás a mostani és korábbi munkám között. Ép­pen úgy járom a falvakat, mint azelőtt, s most is em­berekkel ismerkedem, igyek­szem segíteni gondjaikon, ba­jaikon, mint régen. • — Ezek szerint nagyon sok személyes ismerőse lehet? — Igen. Sok asszonyt isme­rek, és ez nagyon sokat jelent, így jobban szót tudok érteni velük, többet adnak a szavam­ra is. S erre nagyon büszke vagyok... A tavasszal történt, hogy megkeresett a romhányi termelőszövetkezet elnöke: menjek ki, mondta, baj van az asszonyokkal! Kimegyek és kérdem: miért ez a nagy ije­\ delem? Azt mondja az elnök: ! megkötötték magukat a kér- ' tészet asszonyai, nem dolgoz- I nak. Aztán miért? — fagga­tom tovább az elnököt. Az I meg ha nehezen is, csak ki­böki: közös kirándulást ígért az asszonyoknak, ha bekapál­ják az elhagyott cukorrépa parcellákat is. Az asszonyok elvégezték a munkát? — ér­deklődtem tovább. El, abban nem volt hiba — mondta az elnök. — Hát akkor mi a baj? A pénz a munkaegységre kel­lett, nem a kirándulásra. Ne­héz volt a tavasz, a nyár, kár, kár után ért bennünket, ma­gyarázta izgatottan az elnök. Ezért nem lett a kirándulás­ból semmi. De ha a kerté­szetben rendjén mennek a dolgok, meglesz az is. Meg­gondoltad jól, mit ígérsz? — kérdeztem az elnöktől. Mert az asszonyokat nem lehet örökké áltatni! Az elnök fo- gadkozott, úgy lesz, ahogy mondta. Ezzel mentem ki az asszonyokhoz. Hogy dolgoz­tak-e a romhányiak? Az már igaz. A kertészet jóval több pénzt hozott, mint amennyire számítottak. Az elnök is állta a szavát. Jól sikerült a közös kirándulás. — Ezek szerint elégedettek az asszonyok munkájával Romhányban ? — Nemcsak Romhányban. így van ez mindenütt. Sokat és jól dolgoznak a szövetke­zeti asszonytagok. Annak meg külön örülök, hogy asszonyok alakították meg a járásban az első szocialista címért küzdő munkacsapatot is. Most már tizennyolc ilyen csapatunk van. Az asszonyokkal együtt versengenek a férfiak, a trak­torosok, a fogatosok és az ál­lattenyésztők. A tereskei, meg a tolmácsi dohányos brigád­ról szívesen beszélek. Évek óta versenyben vannak egy­mással. A tét: melyik csa­pat ápolja, gondozza jobban a területét, melyik csapat ta­karít be gazdagabb termést. Eddig még mindig úgy volt, az egyik évben a teresketek, a másik évben a tolmácsi asz- szonyok vitték el a pálmát. A győzők és a legyőzöttek kö­zött nincs harag. Most a nyá­ron együtt nézték meg a Du- na-kanyart. — Aíire a legbüszkébb a já­rási nőtitkár? — Arról, hogy az asszo­nyok helytállnak a szövetke­zetben már beszéltem. A má­sik megnyugtató dolog, hogy mind közelebb kerülnek egy­máshoz, segítik egymást a fa­lun élő asszonyok. Szendehe­lyen hat olyan idős asszo­nyunk van, aki nem tud írni, olvasni. Nem csupán, s nem elsősorban rajtuk múlott, hogy nem volt módjuk beülni az iskolapadba, mondták a falu­beli asszonyok, mikor először beszéltünk róla. Akkor lenne szégyen, ha most, amikor se­gítünk nekik, hogy megismer­jék a betűt, és elmulasztanák ezt. Varga Andrásné a ta­nácstitkár vállalta az asszo­nyok tanítását. így most he­tente kétszer hosszú műszakot tart. Ha befejezi a napi mun­káját, leül az asszonyok mel­lé. hogy ismerkedjenek az ábécével. Ezenkívül gazdasz- szonykörökön, kézimunka, szabás-varrás tanfolyamon „lesik el” egymás tudományát. Hogy minderre hogy kerítenek időt? Sok-sok leleménnyel, ét nagy-nagy áldozattal. Szabad­idejük alig van. Mert a fér­jek falun sem igen segítik az asszonyok második mű­szakját. — Mondana talán magáról is valamit? — Mit mondjak? Papírra kívánkozó nagy tettek nem igen szakítják meg a hétköz­napokat ... Sokat dolgozom, szeretem a munkám. Nem­régiben érettségiztem. Gyere­keket nevelek, mint a többi asszony. Négyet. Örülök, hogy jól, tanulnak. A kislány sok­szor főz is helyettem, rendbe teszi a lakást. Ezek az apró örömök szépítik a szürke hét­köznapokat. Ennyi és nincs tovább ... Tudja, igyekeznem is kell. Szeretnék még ma ki­jutni Kisecsetre. Gazdasszony- kör indul. Ez az első a járás­ban. Ezen illik részt venni. Az asszonyok várnak. Alacsony fürgemozgású, feketeszemü asszony Hajdú Pálné. Harma­dik éve a rétsági nőtanács titkára. Most decemberben ott is lesz a nőkongresszuson■ Vincze Istvánná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom