Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-23 / 305. szám

1915. december 23., csütörtök' NŐGR At> 3 A vezetők ! Jó indulás msig'atartásáról VEZETŐNEK LENNI min­denütt nehéz és felelősségtel­jes dolog. Kiváltképpen az olyan szövetkezetben, ahol még kialakulatlanok nemcsak a gazdálkodás megállapodott­nak tekinthető fonnál, mód­szerei, hanem a közösségi életnek azok a szabályai is, amelyek majd az egységes szövetkezeti parasztság kiko- vácsolódása után általánosan érvényesülnek. Sokat kell még tennünk azért, hogy új szocialista tartalommal telí­tődjék az a keret, az a for­ma, amelyet a termelőszövet­kezet jelent. Ki tagadhatná, hogy a legtöbbet azok tehetik ezért, akik a legközvetlenebb, mindennapi kapcsolatban vannak a falu népével s aki­ket a parasztság bizalma a községben, a termelőszövetke­zetben vezető tisztségre emelt. Felsorolni is hosszú lenne, mi minden hárul a termelő­szövetkezeti vezetőkre, az el­nökökre, a párttitkárokra, a mezőgazdászokra, a könyve­lőkre, a brigádvezetőkre, s mindazokra, akik a társas gazdálkodás, a szövetkezeti élet valamelyik területén irá­nyító szerepet visznek. Só­lyom Ferenc az érsekvadker­ti főkönyvelő azt tartja, — ennek megfelelően végzi te­vékenységét is, — nagy je­lentősége van a szövetkezeti vezetők magatartásának, vi­selkedésének. Annak, hogy személyes példamutatásukkal, funkciójuk betöltése közben és a magánéletben, mire ösz­tönzik a többieket. Sólyom Ferenc például arra, hogy ön­zetlenül, a törvények feltét­len tiszteletben tartásával, legjobb tudásuk és lelkiisme­retük szerint dolgozzanak, se­gítsék ezzel is az egészséges fejlődést Sajnos, a termelőszövetke­zeti mozgalom megindulása óta nemcsak olyan emberek kerültek vezető beosztásba, a szövetkezetekben, akiket az előbbi csoportba lehet sorol­ni. Voltak, s ma is vannak olyan, különféle tisztséget vi­selő szövetkezeti vezetők, akik méltatlannak, vagy gyen­gének bizonyultak arra, amit vállaltak. Nem azokról van most szó, akik a közös va­gyon hűtlen kezelésével, sik­kasztással, visszaélésekkel „vívták ki” minden becsületes ember megvetését. Azokról beszélünk, akik nem is rossz szándékkal, s talán nem is akarattal, de emberi gyenge­ségből támasztanak nehézsé­geket viselkedésükkel. A LEGGYAKORIBB FOR­RÁSA az ilyen természetű hi­báknak, hogy a vezető nem szolgálatnak, hanem hatalmas­kodásra lehetőséget adó tiszt­ségnek tekinti beosztását. A karancskeszi termelőszövetke­zet volt elnöke is úgy visel­kedett, mintha a szövetkezet mindenestől az övé lett vol­na, mintha ő rendelkezett volna teljhatalommal a tag­sággal és a közős vagyonnal egyaránt. Ez a hiba jelentke­zik kis mértékben már akkor is, amikor az elnök, vagy va­lamelyik másik termelőszö­vetkezeti vezető így fogal­maz: „az én szövetkezetem", „én már bevetettem ennyi, meg ennyi holdat”, „az én embereim”. Vannak kirívó példái is annak, hová vezet az ilyen gondolkodás, a szö­vetkezeti életnek és munká­nak ez a teljesen hamis és mindenképpen ártalmas felfo­gása. Nem egyszer torkollott már egészen durva diktátor­kodásba, basáskodásba'az em­berekkel szemben, ami vi­szont előbb-utóbb magával hozta a gátlástalanságot az anyagi ügyek intézésében is. örvendetes és biztató, hogy a termelőszövetkezeti tagok fel­figyelnek ezekre a jelenségek­re, és egyre határozottabban lépnek fel ellenük. Sok követelményt támaszt az élet azok iránt, akik egy- egy termelőszövetkezet élén tevékenykednek. A legfonto­sabbak közé tartozik, hogy minden körülmények között igazságosak legyenek, ne te­gyenek kivételeket sem a ro­konokkal, a barátokkal, sem azokkal, akikre valami miatt neheztelnek. A falu közvéle­ménye nagyon érzékeny erre, s ezért súlyosan esik a latba A politikai munka és a pártcsoportok Pártcsoport valamennyi párt- szervezetnél van, — leg­alábbis papíron. A feladatát tökéletesen betöltő pártcsoport azonban már ennél jóval ke­vesebb. Pedig ahol a párt­csoportok gyakorlati munkája hiányzik a pártéletből, ott észrevehetően háttérbe szorul a politikai munka. Ott nem* csak a döntés, de az eldönten­dő kérdések vitája is kizárólag a nagyobb fórumok feladata lesz, s az „egyszerű” párttag előbb-utóbb úgy érzi. — 3 joggal —, hogy az ő aktivitá­sa és véleménye nélkül la megvannak. Ahol a pártcso­port passzív, ott, „elfogynak” a vélemények, javaslatok, csökken az agitációs munka ereje, tartózkodóvá válnak a kommunisták, a mindennapi élet kérdéseiben elszaporod­nak a különvélemények. S mindennek hatása előbb- utóbb a pártszervezet mun­kájában is jelentkezik: csök­ken a tagok aktivitása, rend- szertelenné lesz a tag- és tagjelölt felvételi munka stb. Mindezt nem engedheti meg magának egyetlen párt- szervezet sem. A pártszerve­zetek politikai ütöéreje nem­csak abban van, hogy a tag­ság egyetért a felsőbb párt­szervek határozatával, hanem abban is, hogy párt tagjai ké­pesek megnyerni munkatár­saikat e határozatok végre­öltő taggyűléseken másodren­dű kérdéssé válik a tudatfor­máló, nevelő munka, s az a párttag, aki azt hallja a tag­gyűlésen, hogy a lényeg a tervteljesítés, a termelés, a többi csak „elméletieskedés”, mit tegyen, ha társai a mun­kásosztály vezető szerepéről, a szocialista nemzeti egység­ről kérdezik, mert ilyen vagy olyan gyakorlati példával ta­lálkoztak? A párttagoknak nagyon sok, a termelésen kívül eső kér­désre kell okos, meggyőző vá­laszt adniuk, sok aprónak tű­nő, de nem lebecsülendő kér­désben kell határozott elvi- séggel állást foglalniuk. A pártcsoportnak. helyzeténél fogva, módja van rá, hogy „két taggyűlés között” is ilyen esetekben egységesen lépjen fel. A pártcsoportnak súlya kell, hogy legyen a pártde­mokrácia fejlesztésében. a taggyűlések aktivitásában, a pártépítésben. Képtelenség egy rövid cikk keretében akárcsak körvona­lazni is azokat a lehetősége­ket, amelyek a tevékeny párt­csoportmunkában rejlenek. Annyi azonban bizonyos, hogy a pártszervezetek valóban hathatós politikai munkát ki fejteni a pártcsoportok nélkül aligha képesek. A pártcsopor­tok aktív munkája híján sze­gényebbé válik a pártélet. A kommunisták véleménye minden ilyen hiba, fogyaté­kosság. Jónéhány termelőszövetke­zeti vezető tette már szóvá, hogy gondot okoz neki a ba- rátkozás az emberekkel, a szövetkezeti tagokkal. Ha el­zárkózik a barátkozástól, pél­dának okáért attól, hogy a szövetkezeti vendéglőben, vagy máshol rendezett össze­jövetelek, találkozások alkal­mával meglgyon velük egy­két pohár italt, akkor gőgös­nek, beképzeltnek tartják, s könnyen olyan hírét keltik, hogy „lenézi az egyszerű em­bereket”. Ha viszont nem uta­sítja vissza a meghívást, ak­kor az a veszély fenyegeti, hogy az italozás, a kocsmázás miatt szólják meg. VANNAK OLYANOK, akik arra az álláspontra helyez­kednek, hogy az a leghelye­sebb, ha senkivel sem kerül­nek közeli kapcsolatba a ter­melőszövetkezeti tagok közül. Ennek a helyzetnek az iga­zolására jónéhány példát is felhoznak, olyan esetet, ami­kor a szövetkezeti elnök csakugyan súlyos helyzetbe került. Mégsem lehet egyetér­teni az említett felfogással. Nem, mert a merev elzárkó­zás eltávolítja az elnököt, s a többi vezetőt a szövetkezeti gazdáktól. Rideggé teszi kö­zöttük a kapcsolatot, s aka­dályozza azt, hogy a szó ne­mes értelmében vett. ember­séges viszony jöjjön létre ve­zetők és vezetettek között. Márpedig arról semmiképpen sem szabad lemondani, hogy a termelőszövetkezet a régi, sivár paraszti élet helyett, egy sokkal emelkedettebb, va­lóban emberi tartalommal megtöltött, s a falvak népe által kedvelt, közösségi élet­formát is jelentsen. Nem igaz, hogy ennek a magasztos célnak a szolgálatát mérték­telen italozás, klikkezés, rész­rehajló sógorság-komaság nélkül nem lehet megvalósí­tani. Éppen ellenkezőleg: a vázolt célt csak akkor ér­hetjük el, ha a vezetők fedd­hetetlen életükkel, és az ér­dekektől mentes barátkozással is ugyanúgy jó példát mutat­nak, mint a kötelességek pon­tos, lelkiismeretes teljesítésé­vel. Ez a magatartás', az ilyen példamutatás nem téveszthe­ti el a célját és nem járhat rossz eredménnyel. Az egész tagságra előnyös, kedvező na- tással van a vezetők ilyen példamutatása. Ennek ered­ményei pedig előbb-utóbb megmutatkoznak a szövetke­zeti gazdák munkájának és gondolkodásmódjának egész­séges fejlődésiében egyaránt. G. Z. Február végéig 277 traktort javítanak Az idén sikerült a gépjavító, illetve gépállomásokon decem­ber elsején elkezdeni a trak­torok javítását. A korábbi években a legjobb esetben is csak januárban foghattak hoz­zá a javításokhoz a szerelők. A kezdeti siker az alapos elő­készítés eredménye. Az állo­másokon nincs különösebb akadálya az eredményes foly­tatásnak sem. Elegendő alkat­rész. cseremotor áll rendelke­zésre és kielégítő a szerelőgár­da felkészülése is. Már minden termelőszövet­kezetben megkötötték a javí­tási szerződéseket. A végleges számokat mégsem ismerik a Gépállomások Megyei Igazga­tóságán, mert több termelő- szövetkezet visszavonta a javí­tás iránti igényét. Néhány he­lyen pedig a leszerződöttnél több gépet szeretnének javít­tatni. Annyi bizonyos, hogy február végéig 277 traktort kell kijavítani az állomáso­kon. A gépjavítások eddigi ta­pasztalatai megfelelnek a vá­rakozásoknak. A decemberi hónapra tervezett munkák ütem szerint haladnak a cse­remotoros javításoknál, ki­sebb javítást és karbantartást pedig többet csinálnak a ter­vezettnél. Lényegesen jobb a hibák kijavítása is mint más­kor, a szerelők — mivél idő­ben kezdték el az idényt — nyugodtan, gondosabban vég­zik a munkájukat. Zavaró kö­rülményként jelentkezik azon­ban — mindenekelőtt a Pász­tói Gépjavító Állomás körzeté­ben —, hogy a közös gazdasá­gok az elmaradt mélyszántá­sok pótlására való hivatkozás­sal, nem akarják a megálla­pított határidőre gépeiket az állomások rendelkezésére bo­csátani. Egyes gazdaságoknak ez a magatartása nemcsak za­vart okoz a javítások lebonyo­lításában, hanem veszélyezteti a befejezés sikerét is. Új óvoda Salgótarjánban Salgótarján nagyarányú la­kásépítkezésével párhuzamo­san új óvodák is épülnek a városban . Tegnap délelőtt megkezdték annak az 50 sze­mélyes új óvodának műszaki átvételét, amelyet a megyei tanács mögötti részen építet­tek. A hibajegyzéken feltűnte­tett pótlások után a teljes át­vételre december 30-án kerül sor. A tiszta szobában | T gy adódott hogy a faluban kellett maradnom, ^ s a hivatalos emberek, akikkel dolgom volt, szűkösen lakván, takaros parasztháznál szereztek szállást. A háziak szívesen fogadtak, s ahogyan illik, nemcsak né­hány szóra, hanem hosszabb beszélgetésre is teremtettek időt: a tiszta szobában ültünk, a tűz éppen csak nyújto­gatni kezdte iángnyelvecskéit, dermesztő hideg volt. Kis­sé zavartan magyarázkodtak: nem gyújtottunk be még ebben az esztendőben, nem használjuk ezt a szobát. Ké­sőbb azután, mikor kissé meg- és összemelegedtünk, el­mondották, bár öten szoronganak a ’ „kis” szobában — a három gyerekkel — ide mégsem jöhetnek: mit mondana a falu?! A tiszta szoba az tiszta szoba. Nem arra való, hogy lakják, hanem hogy — legyen.. .Vigyázva — mert érzékenységet joggal kiváltó, esetleg sértődést is okozó ügy ez, — de azért a dolgokat nevén nevezve, kérdezgetni kezdtem őket, s meglepetésemre, tartózkodásukat könnyen feladva, egyetértettek azzal, hogy sok még életükben a rossz hagyomány. Amit ugyan szívük szerint már nem kö­vetnének, cSak éppen a rosszul értelmezett hagyomány- tisztelet okán teszik ezt. Hiba lenne a tiszta szoba esetéből következtetni; csak­hogy nem kivételes véletlen ez. A faluban otthonosabban mozgó emberek, akiknek módjuk van a hétköznapok rész­leteit is megismerni, tapasztalhattak nem is egy, ehhez hasonlót: a modern berendezésű, csak éppen nem használt fürdőszobát, a ruhákkal zsúfolt szekrényt, amelybe azon­ban csak akkor nyúlnak, amikor a molyirtót cserélik, vagy — hogy nagyobb dolgot említsek — a tornyokkal cifrál- kodó „villát”, amely jóval többe került, mint a praktiku­sabb lakóhely, s amelynek tornyait ugyan semmire nem le­het használni, de — szebb, mint a szomszédoké”. A közel­múltban Darvas József írt őszinte szavakkal cikket a Népszabadságban az „olvasó nemzet vagyunk” sokat han­goztatott, csak éppen így nem igaz bonyolult kérdésköré­ről. Valahol, mint egyik láncszem a másikhoz, kapcsoló­dik a könyv, meg a tiszta szoba is. A lehetőség és az igény. Az anyagi gyarapodás és a szellemi gazdagodás rit­musának egyenletessége; hagyomány és rossz szokás szét­választása. Nem egyszer igen áttételes formában jelentkeznek a gondok; úgy is, hogy — például — az üzemben végre tető alá hozott fekete—fehér öltözőt, s a hozzá kapcsolódó für­dőt csak a dolgozók hatvan százaléka használja, negyven százalékuk tisztálkodás nélkül tér haza; s úgy is — megint- csak például — hogy a szülők megtiltják felnőtt lányuknak a bekapcsolódást a tánccsoport munkájába. Hányféle apró — és erős! — szál, ami a múlthoz köt, amely árra késztet, hogy fölös teherként cipeljünk magunkkal olyasmit, ami avitt, ami igazából nem kell már senkinek, ami a teg­napot és a tegnapelőttet idézi ma, a megváltozott körül­mények közepette. Mert még ma sem ritka, hogy a be­tűt szerető, könyveket hazahordó gyereket azzal intik le: minek az neked? Ne rontsd a szemed! Mint ahogy az is megtörtént, hogy a személyi higiénia érdekében harcot kezdő orvost „kibeszélték”, sőt, fel is jelentették, mert „nem a maga dolgával törődik.” Mindez csak apró adalék a valóság hatalmas és ki­meríthetetlen tényanyagából, mert hiszen nagy dolog, hogy a hétszáz lelkét számláló faluban egyáltalán doktor van; hogy a huszonöt—harminc esztendeje még cselédsorsra jutó parasztgyerek ma a könyvtárból könyvet visz haza; s hogy van miből tornyocskákat biggyeszteni a tetőre — s mind­ennek az ellentéte is a valóság egy rétege. Így teljes való­ság: csak ezt vagy csak azt a részét látni, láttatni, öreg hiba lenne. Márcsak azért is, mert ilyenkor, téli délutáno­kon, estéken több az idő szót cserélni, a világról is, meg magunkról is. Megpezsdül ilyenkor a falu élete, s kár lenne, ha e pezsgésből szomszédolásból, a művelődési ház­ban töltött estékből kifelejtődnék mindaz, amit a „tiszta szoba” kérdésköre gondban és feladatban jelent. (m) hajtására. S ez az esetek több- kifejezésének, a párt tömeg­ségében nem a taggyűléseken dől el. hanem a munkahelye­ken. az ott dolgozó párttagok tevékenységén. Egyes párt- szervezeteknél a túlzott „gaz­dásági” szemlélet elsorvaszt­ja a politikai munkát. A tér- ni rá. melési tanácskozás jellegét kapésolatoi erősödésének, a: agitációs munka elmélyítésé­nek az aktív pártcsoport el engedhetetlen feltétele. Gyakorlati kérdés ez: í gyakorlatban kell választ ad­Nagy Jenő c/l rp(ittantij/is bi'iqád Múltjuk még nincs, de jö­vőjük annál biztatóbb. Műsza­ki beosztásban dolgoznak, ve­zetőjük Kovács László techni­kus. A Salgótarjáni Acéláru­gyár kovácsoló gyáregységé­ben találhatók. Az év elején döntöttek így: dolgozzunk együtt a szocialista címért, hogy eredményesebbek le­gyünk. Felvették a Pattan­tyús brigád nevet. És amint a példák mutatják, az eltelt időszakban végzett közös munka jó gyümölcsöt érlelt. Ez a gyárrészleg egyesek szerint kincsesbánya azok szá­mára, akik napi munkán kí­vül még tenni, cselekedni akarnak., Az itt előállított ex­portra és belföldre szánt ter­mékek sokasága állandó ku­tatásra ösztönöz. A műszaki brigád tagjai élnek is ezzel a lehetőséggel. Gyakran látni őket a sajtológépek mellett, a légkalapácsok társaságában és az izzó kemencék előtt, amint valamilyen gyártmány­ról folytatnak heves szakmai eszmecserét. Kilenc hónap alatt a kapák minden méretcsoportjára ki­dolgozták az új szabványokat és elküldték a Szabványügyi Hivatalba elbírálásra. Ha el­képzeléseiket szentesítik, ak­kor jövőre 117 féle kapát ál­lítanak elő és eközben az új technológiai előírások alapján több mint 9 ezer kilogramm anyagot takarítanak meg. Az anyaggal való takarékosság minden új elképzelésüknél szembetűnik. Közreműködé­sük kilenc hónap alatt több mint 400 ezer forinttal mér­sékelte az önköltséget. A megtakarítást új technológiai eljárások kikísérletezésével és bevezetésével érték el. A csavarkulcsoknál például az új elképzelések szerint elő- nyújtás helyett előhasítást al­kalmaztak. Ezzel az utolsó ne­gyedévben 20 ezer kulcsot fi­gyelembe véve, jelentős ösz- szegű bért takarítanak meg, ugyanakkor az előkovácsolás* nál megszüntetik a selejtet. Hasonló gondolatok tükröződ­nek a szántóvas új technoló­giájában is. Egy másik gyárt­mányuknál, a csavarnál, üre­ges fejű kiképzést honosítot­tak meg, 7500 kilogramm anyagot és csaknem 40 ezer forintot takarítanak így meg egy esztendő alatt. A Pattantyús brigád nevé­vel gyakran találkozunk az újítási naplóban is. Ilyen jel­legű tevékenységük az elmúlt évben csaknem 400 ezer fo­rinttal olcsóbbította a ter­melést. Az idén, májusban benyújtott újítási elképzelé­seik majdnem százezer forint­tal növelték a gyár bevételi számláját. Pénzben pedig nem lehet kifejezni annak a három újításnak az előnyét, amelyet munkatársaik egész­ségének, biztonságának vé­delmére alkottak. És még amit el kell mon­dani róluk: bármilyen sok a munkájuk, szakítanak időt ar­ra. hogy a fizikai munkát végző újítókat segítsék, ha egy rajzra, számításra, vagy egy- egy ötlet alaposabb kidolgo­zására van szükség. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a harmadik ne­gyedévi értékelés során a mű­szaki brigádok közötti vetél­kedésben ők kerültek az első helyre. Elhódították a vándor­zászlót a huzalmű műszaki brigádjától. Kovács László, ezzel kapcsolatban azt mond­ja: nem volt könnyű elsőnek lenni, de még nehezebb lesz a helyezést megtartani. Valóban szoros küzdelem várható a műszaki brigádok között folyó versenyben. D. L. Köszönet az üveogyári asszonyoknak A karácsonyi ünnepek kö­zeledtével a Szátoki Gyógype­dagógiai Intézet fiatal lakói is gyakran számolgatják a na­pokat. A napokban kedves ve dégek érkeztek Szátokra. A Salgótarjáni öblösüveggyár munkásasszonyainak egy cso­portja látogatott el az inté­zetbe, s ajándékokkal lepték meg az intézet kis lakóit, a szülőktől távol élő gyermeke­ket. Játékok, édességekkel teli kis csomagok kerültek elő a táskákból, amelyek rövidesen a fenyőfa alá kerülnek. Az üveggyári asszonyok azt is megígérték, hogy a jövőben évente legalább kétszer fel­keresik az intézet lakóit, hogy így is pótolják a szülői szere tetet. A Szátoki Gyógypedagógiai Intézet fiatal lakói és a neve­lők ezúton is köszönetét mon­danak az üveggyári asszonyok kedvességéért /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom