Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-23 / 305. szám

4 NÖGRÄP 10G5 december 23 csiHöH-ök A KMP megalakulásának emlékmúzeumában A s/aliiminlíáslíépzés, a továbbtanulás és az elhelyezkedés lehetőségeiről Két hely üresen maradt a lakókat felsoroló üvegtáblán, egyébként a szűk lépcsőház éppen olyan félhomályos és csendes így délelőtt, mint bármelyik a Visegrádi utcá­ban. A belépő csak később veszi észre kissé oldalt a nyi­lat, amely mutatja; hogy ez mégsem egy ház a sok kö­zül, hanem a Kommunisták Magyarországi Pártjának haj­dani székháza. És néhány napja — ezt mutatja a lép­csőházi tábla — a KMP meg­alakulásának emlékmúzeuma. A hajdani előszobaajtón be­lépve azt is észreveszi a lá­togató, hogy véletlenül volt csendes a lépcsőház. öt perccel korábban még gye­rekzajt hallott volna, kérdé­seket és megilletődött meg­jegyzéseket. S ezt hallja most is, mert seregnyi iskolás lesz nézőtársa, egymást sűrűn vál­tó csoportok, akik — így mondják a múzeum dolgo­zói —, a nyitás óta özönlenek él az az elvtársnő, aki a röp- iratokat gépelte rajta. — Ezen a fogason akkor nem kabátok, hanem puskák lógtak, ebben a szobában ta­nyázott az a tengerész-alaku­lat, amelyik a pártközpontot védte. — Látjátok, itt volt az udvari bejárat. Később csak ezt használtuk, mert észre­vettük, hogy a lépcsőházi por­tásfülkében — most is meg­van — állandóan ott ül egy detektív fényképezőgéppel, egy másik meg füzettel, s fi­gyeli a ki- és bemenőket. — Ez a felvétel akkor ké­szült, amikor a központot fel­dúlták 1919 márciusában és rázolja, ahol állunk, itt a félköríves ablak és ezen a helyen volt az üvegajtó. A tárlatvezető — mennyire tetszik ez a gyerekeknek! — maga is történelmi idők ta­núja. Ott is van a képe az valahol vidéken, hogy „Direg- tórium,,? Legjobban mégis a Kun Béla-emlékszoba ragadja meg a nézőt, ez a kis alapterületű, meghitt kabineti, ahol sze­rény, keresetlen névjegy idé­zi „Kun Béla külügyi nép­biztos” emlékét, ahol a Le­ninhez írt levelének másola­tát, ruháját és tárcáját talál­ni, s ahol így vádolja a Vö­rös Újsággal kapcsolatban Kun Bélát a rendőrségi jegy­zőkönyv: „Úgyszólván a lap mindenik számában a fegy­verkezésre és a véres prole­tárforradalomra izgató cikke­ket írt.” Itt van ez a sárga bo­rostyánszipka amelyet Frankel Leó hagyatékából őriztek meg, s amely így forradalmár nem­zedékek nagy sorát köti már össze, itt vannak könyvei és néhány bútordarabja, kere- -ilcn egyszerűséggel. Kun Bélának, Tanäcsközbir- jsógunk nagy vezérének — '■zt a kisiskolások nem tud- iák — eddig nem volt mú­zeuma. Családok, hívei őriz- 'ék emlékét a vöröset sárra! 'eke téré kenő Horthy-kor- zakban, s később is néhány évig, a történelemtorzítás idején. S ezért is nagyszerű •z az emlékmúzeum, amely ' imcsak a pártnak, — Kun 'ólának is emlékhelye, tun Bélához méltó, egyszerű emlékhely, oszlopcsarnok és márvány nélkül a bérházban, ahol a másik emeleten most is laknak, biztosan ebédet főznek, a délutános műszako­sok lassan készülnek munká­ba, és a gyerekek jönnek az iskolából. És a lépcsőháziján valóban megvan a portásfülke. A kis látogatók kiváncsi izgalommal nézik, de csalódnak. Kövér Az iskolákban közeleg a félév, januárban megkezdőd­nek a tanulók jelentkezései a különböző iskolatípusokba, a szakmunkásképzés legvál­tozatosabb formáira. Milyen lehetőségekkel rendelkezünk? Tájékoztatást kértünk a Nógrád megyei Tanács mun­ka-, illetve művelődésügyi osztályától: tanulmányaik be­fejezése után hová mehet­nek a fiatalok, januárban ho­vá adják be jelentkezési ké­relmeiket? Az alábbiakat kö­zölték: Mintegy 1570 fiatal (1260 fiú és 310 leány) számára nyílik jövő évben Nógrád megyében szakmunkásképzé­si lehetőség. A képzés for­mái között a megoszlás: Mü. M. nagyüzemi képzés 760 fiú, 63 leány Helyiipari képzés (tanácsi vállalatok, kisipari szövet­kezetek, mezőgazdasági tsz- ek, magánkisipar) 365 fiú, 60 leány. Szaktárca képzés (F. M„ Belker., Élelmezés, könnyű­ipar, SZÖVOSZ) > 140 fiú, 19b leány. Sok jelentkezőre lenne szükség a következő szak­mákra: kovács 90 fiatal jelentkezhet kőműves 100 „ „ egyéb építőipari szakmun­kás (ács, álványozó, szoba­festő, mázoló vasbetonsze­relő stb.) 130 fiatal jelent­kezhet. különböző lakatosszakmák 200 fiatal jelentkezhet. Mezőgazdasági szakmák: (mezőgazdasági gépszerelő, kovács, növénytermesztő, szarvasmarha- és baromfi- tenyésztő, zöldség- és gyü­mölcstermesztő stb.) 200 fiatal jelentkezhet. A felsoroltak nem vala­mennyi lehetőséget közli k, csupán tájékoztató jellegűek. Az iskolákban az osztály- főnöki órákon az osztályfő­nökök részletesen ismertetik a MAJOR OTTÖ Kun Béláékat bezárták. Lát­A part alapítóinak fényképei előtt játok, éppen ezt a sarkot áb­tanárostól, csoportban vagy egyenként az új múzeumba, rendkívüli és izgalmas tör­ténelemórára. Fényképekkel, fotókópiák­kal és plakátokkal kezdődik ez az óra. A tananyag cí­me: „A Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának meg­alakulása és harcai.” S ahogy haladunk befelé, még izgal­masabb, még különlegesebb a kiállítás, mert ha tanári fel­világosítás is kell még a há­borúról dicshimnuszokat zen­gő újságcikkhez, Bíró Mihály, a nagyszerű forradalmár pla­kátművész alkotásához már semmiféle magyarázat nem szükséges: az ágyúcsőbe em­berezreket lapátoló halál ön­magáért beszél. És a kom­munistákért, akik — érzik, tudják ezt a kisiskolások is — először emelték fel szavukat a mészárlás ellen. Ez a plakát önmagában is, a többi röpirat, dokumentum nélkül is hőssé, naggyá teszi a látogató szemében azt a pár­tot, amely megalakulásától az országért küzdött, s azokat a férfiakat, akik a pártot lét­rehozták és először vitték győ­zelemre. Fényképek — régi elkopott fotók óvatosan má­solt változatai — ott is sora­koznak a terem falán, elől a legnagyobbal: Kun Bélával. — Kun Bélának — mi csak Vezérnek szólítottuk mind­nyájan — nem volt itt külön íróasztala. Hol az egyik szo­bában, hol a másikban tűnt fel, ahol éppen szükség volt rá. — Kopaszodó fürge bá­csi meséli a gyerekeknek, minden kérdésre türelmesen és hosszan válaszol, pontosan idéz számokat és adatokat, emlékeket és történeteket. — Az írógép eredeti, még Elsárgult újságlapok tanúskodnak a történelmi időkről (Dozvald János felvételei) ydk tablón. Persze, akkor házmester néni figyelmezteti :ég sűrű haja volt Klémens unokáját az üvegablak mö­gött. R. Gy. lél a elvtársnak, a párt vi- léki szervezőtitkárának, a orradalmi törvényszék leg- iatalabb bírójának, a mú- eum lelkes, nagytudású tár- adalmi munkatársának. Filmkrónika Tibériási Justus Az ókori Júdeába vezet Ma­jor Ottó új regénye, a Tibé­riási Justus. Egy kis nép vív­ja élethalál harcát a hatalmas római birodalom ellen. E sza­badság-küzdelem drámai le­írását a Rómához pártolt Josephus Flavius történeti művéből ismerte meg az utókor. Major Ottó azonban a néphez végig hű maradt Tibériásba való Justust szó­laltatja meg. A műben a szabadság-küz­delem története egyben törté­nete annak is, hogyan pár­tolnak el a felkelők a vallás­tól, hogyan fordulnak szembe a teokratikus állam fenntar­tóival: a rómabarát főpapok­kal, írástudókkal és kalmá­rokkal; hogyan hagyja el az istenhit végül azokat, akik Isten nevével indultak a küz­delembe. Tibériási Justus kö­zépen áll népe harcában. Szí­ve a szenvedőké, de sorsa és helyzete megakadályozza a tevékeny harcban. Idegen vér — A Vörös Újság szerkesz­tősége néhány szobával odébb volt — mutatja a gyerekek­nek, akik éppen ezt nézik. Lapozzák az első kommunista újságot, mert ebben a mú­zeumban megdőlt a „mindent a szemnek, de semmit a kéz­nek” ismert kiállítási paran­csolat: a múzeális példányo­kat műanyaglapok közé szo­rítják, s a látogató úgy la­pozhat bele a Vörös Újságba, mint a hajdani olvasó. Sok itt a látnivaló, nem is tudja a kis és felnőtt néző, melyiket nézze. A letartózta­tott kommunista vezetők ere­deti jegyzőkönyvét vagy az emlékezetes okmányt a két párt egyesüléséről (a szociál­demokraták sorában Landls Jenő az első aláíró, a kommu­nistákéban Kun Béla), Kim Béla celláját, vagy azt a kar szalagot, amelyre fáradt írás­sal, helyesírási hibával, de annál lelkesebben hímezték A hagyományos orosz ko­zákélet és az új bolsevik rend kialakulása jellemzi az Idegen vér című Solohov-i elbeszélést, illetve az elbeszé­lésből készült azonos című filmet. Solohov az orosz falu és a forradalmi eszmék alapos ismerője. Elbeszélésének hő­sei tipizált alakok, Gavrila apó a régi kozákság, a föld­höz ragadt cártisztelő kon­zervatív alakja, Nyikoláj a „fogadott” fiú pedig az új rend, a forradalmat szerve­ző munkásosztály képviselő­je. A polgárháború kitörése­kor Gavrila apó odaadja egyetlen fiát a cár védelmé­re, majd elveszítése után a faluba érkező vörös katonák egyik sebesültjét veszi magá­hoz és feleségével együtt ápolják. Már-már sajátjuk­nak tekintik elveszett fiuk helyett, amikor Nyikoláj hí­vó levelet kap övéitől az urá­li munkásoktól és az öreget otthagyva hazaindul. Az irodalmi mű megfilme­sítésére Vlagyimir Monahov vállalkozott. Nem sikerült visszaadni azt a sokszínű jel­lemrajzot, azt a feszült at­moszférát, amit az elbeszélés teremt. A rendező, a bonyolult lé­lektani, egyéni és társadal­mi motívumokat elsősorban képi elemekkel próbálja ér­zékeltetni. Bizonyára ehhez Monahov operatőri tradíciója is nagymértékben hozzájárult. Az elbeszélés értelmezésé­ből adódik, hogy egy-két je­lenetet leegyszerűsít. Elsősor­ban a Gavrila apó iránti ro- konszenv hiánya szembetű­nő. Leukó Albert tanulókkal a lehetőségeket, s rövidesen megjelenik a Nóg­rád megyei Pályaválasztási Tanács tájékoztatója is a megyében levő lehetőségek­ről. Egy dolog viszont már most teljesen nyilvánvaló: a fiatalok inkább a fent is­mertetett szakmákra jelent­kezzenek, ugyanis az úgyne­vezett „divatos” pályákra a felvételi lehetőség sokkal kor­látozottabb. Például: Nógrád megyében a különböző fod­rász szakmákra a telítettség miatt körülbelül csúfján 30 fiatalt vesznek fel. Vala­mennyi műszerész szakmára pédig csak érettségizetteket alkalmaznak. Egy-két kiemelt szakmában, mint például az autószerelő, a villanyszerelő, a géplakatos szakmák, az or­szággyűlés által is kimondott, úgynevezett emelt szinten in­dul a képzés a jövő tanévben. Mit jelent ez? Azt, hogy ma­gasabb szinten oktatnak majd bizonyos humán tárgyakat, így a szakmunkásvizsga le­tétele után a fiatalok a gim­názium levelező-, vagy esti tagozatán a harmadik osztály­ban folytathatják tanulmá­nyaikat, s rövidített idő alatt szerezhetnek középiskolai végzettséget. E lehetőségek ismertetése után, nézzük, a többi isko­latípusok mennyi hellyel vár­ják az általános iskolákból kilépőket? A gimnáziumok első osztályaiba jövőre mint­egy 750, a szakközépiskolák- illetve a technikumok első osztályaiba mintegy 420 fia­talt vesznek fel. Ez azt je­lenti, hogy egyelőre tovább­ra is fennmaradnak a ha­gyományos iskolatípusok, ma­radnak a gimnáziumokban a különböző tagozatok is, az orosz tagozat Salgótarjánban és Pásztón, a francia tago­zat Balassagyarmaton; s az előző híresztelésektől eltérő­en egyelőre nem szűkül a középiskolákba felveendők száma. Új iskolatípusként jelentkezik jövőre a gyer­mekgondozó szakközépiskolai osztály beindítása Salgótar­jánban, a Madách Gimnázi­umban, illetve az erdészeti szakközépiskolai osztály be­indítása Nagybátonyban. (Be­folyásolja a beiskolázás to­vábbi alakulását az, hogy Salgótarjánban mikorra ké­szül el a Madách Gimnázium új épülete, továbbá a kis gim­náziumok személyi állomá­nyának megerősítése (Rom­hány, Zagyvaróna.) Néhány szó az érettségizett fiatalok továbbtanulási és el­helyezkedési lehetőségeiről. A 930 végzős diák közül kö­rülbelül 120—130 fiatal foly­tathatja tanulmányait felső­fokú intézményekben (főisko­la, egyetem stb.), a többiek bekapcsolódhatnak a már az általános iskolákból kilépők számára fent ismertetett szak­munkásképzésbe, illetve vár­ják őket a különböző mun­kahelyek. Mintegy 100 fiatal rövidített szakmai képzésben vehet részt. Folyik a megyé­ben a termelőüzemek fejlesz­tése főképp leány tanulók ré­szére (az érettségizetteknek körülbelül 70 százaléka le­ány). Balassagyarmaton fej­lesztik a szövőüzemet, Salgó­tarjánban a társadalmi szer­vek segítségével kis fonó- üzemet hoznak létre. Termé­szetesen, mindez csak rész­ben oldja meg az érettségi­zett fiatalok elhelyezési prob­lémáját. Szükséges, hogy az üzemek, s a vállalatok is az eddigieknél fokozottabban se­gítsék enyhíteni az érettségi­zettek elhelyezkedési gond­jait. Tóth Elemér Iparművészeti kiállítás Hat év után ismét országos seregszemlét tartanak a magyar iparművészek. A Műcsarnokban rendezett kiállí­tás jól szemlélteti hogyan bővül az iparművészei ható­köre, s hogy ma már szerephez jut az élet minden te­rületén. Valamikor jórészt csak a tárgyak díszítését je­lentette az iparművész munkája, — ma már egyre inkább a tárgy nemes formáját, célszerűségét, színeinek har­móniáját alakítja a művész, s nem a dísz, hanem ez a nemes hasznosság teszi széppé munkáját. A mintegy ötszáz kiállító művész nemcsak kerámiát, gobelint, üveg- és fémtárgyakat, textilt, ruhát, valamint bútort és más lakberendezési cikket vonultat föl, hanem sok új ipari formamodellt is. A modern embert szolgál­ják, hozzá illenek, őt gyönyörködtetik ezek a tárgyak; öröm a szemlélődés ezen a kiállításon. Jó volna, ha ez az öröm megkétszereződne, mégpedig úgy, hogy iparunk és keres­kedelmünk összefogása nyomán a kiállításon látott dara­bokat viszontlátnának — mégpedig nem évek múltán! — az üzletekben. (f. f.) A kiállítás egy részlete. A lakásdíszítés modern, mutatós darabjai. (Foto: Wormser)

Next

/
Oldalképek
Tartalom