Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-18 / 301. szám

1065. december 16. szombat. nógrád Előadások a szocialista brigádok segítésére Az acélárugyár művelődési otthonának kezdeményezése bői tart előadást. Február 25- én „Művészet és társadalom március 11-én „Az érem har­madik oldala” március 25-én pedig „Mi a fiatalság titka ’ című előadás hangzik el. Az utóbbi három előadást Radle« József esztétikus, Komlós Já­nos és dr. Buga László érde­mes orvos tartja. Az előadások alkalmával filmvetítésre is sor kerül. A Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Otthona mór el­készítette I960, évi első ne­gyedéves ismeretterjesztő programját. Célja elsősorban az, hogy elősegítsék a gyár­ban dolgozó szocialista bri­gádok kulturális vállalásának teljesítését. Ezért a különbö­ző előadásokra, rendezvények­re bérleteket is ad ki a mű­velődési otthon vezetősége. Az ismeretterjesztő sorozat január 14-én kezdődik. Az első előadást Orbán István, a Budapesti Állatkert igazgató­helyettese tartja „Kongó a nagyvadak országa” címmel. Január 26-án „Barangolás a számok birodalmában” című előadás hangzik el Pataki Ferenc fejszámoló művész közreműködésével. Dezséri László dr. február 11-én „Győzedelmeskedhet-e a bé­ke a háború felett” témakör­Hatszáz mázsa dohányt vettek át a közös gazdaságoktól Csaknem hétszéz holdon termeltek a megye közös gaz­daságai dohányt. A korábbi évekkel ellentétben az idén gyenge volt a termés. Egyet­len termelőszövetkezetben sem sikerült jóminőségű do­hányt termelni. A termésátla­gok is igazolják a rossz idő­járás hatásait. A nagy do­hánytermelő gazdaságokban is, mint például Érsekvadker- ten a tavalyi tizenhárom má­zsás átlaggal szemben az idén csak hét múzsa termett hol­danként. A sok eső valósággal kilú­gozta a dohányt. Könnyű a fajsúlya, gyenge a minősége. Emiatt sok a né­zeteltérés a beváltáskor, a minősítésnél. A Dohánybevál­tó szécsényi telepére szállít­ják a termelőszövetkezetek a kisimított, összecsomózött ter­mést, ahol a szerződés értel­mében beváltják. A nógrádi dohányosoktól 3200 mázsa dohányt vesznek át az idén. A beváltóra eddig több mint hatszáz mázsát szállítottak a gazdaságok. Téli tanfolyamok szövetkezeti traktorosoknak A Földmüvelődésügyi Mi­nisztérium kezdeményezésére a téli hónapokban megszerve­zik Nógrád megyében is a termelőszövetkezeti traktoro­sok oktatását. A tanfolyamok célja, hogy valamennyi terme­lőszövetkezetben megismer­tessék a traktorvezetőket az erőgépek szakszerű karbantar­tásának elméleti és gyakorla­ti módszereivel. A közeli napokban -a gépál­lomások szakemberei elláto­gatnak valamennyi szövetke­zeti gazdaságba, s a szövet­kezeti vezetőkkel közösen be­szélik meg a traktorosok ok­tatásának idejét, s azt is: há­nyán vesznek részt ezeken a tanfolyamokon. A tervek sze­rint egy-egy gépállomás szak­emberei egyszerre két-három termelőszövetkezet traktoro­sainak adnának szakmai ta­nácsokat. A legfontosabb ten­nivalókat, a gépek tisztítását, ápolását, műszaki átvizsgálását harminc elméleti és gyakorlati „tanóra” alatt ismertetik a hallgatókkal. A tanfolyamon résztvevő traktorosoknak munkaegységet írnak jóvá a termelőszövetke­zetben, s biztosítják azt is, hogy a hallgatók időben eljus­sanak a tanfolyam színhelyé­re az illetékes gépállomásra. Megkezdték a pásztói járási rendelőintézet építését Hosszú évek gondjainak megoldása vette kezdetét ezekben a napokban Pásztón. A járási kórház ugyanis any- nyira zsúfolt, hogy már nem tudják megfelelően ellátni a szükséges szakrendeléseket, így az orvosok sem képesek tökéletes gyógyító munkát végezni. A megyei tanács és az Egészségügyi Minisztérium kö­zös összefogásával könnyítő­nek a szakrendelés problé­máin a pásztói járásban. A népgazdaság több mint 2,5 millió forintot biztosított az új szakrendtelő intézet meg­építéséhez, amelynek alapozá­si munkáit a járási kórház tőszomszédságában ezekben a napokban kezdték el. Az új egészségügyi intézményben a többi között belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati és fogorvosi rendelést végeznek, korszerű röntgent szerelnek majd fel. A tervek szerint ebben az évben mintegy 300 ezer fo­rint értékű munkát végeznek el az építők, s jövőre 2 mil­lió forintot jóval meghaladó összeggel fejezik be az épít­kezést. A járás teljes igényeit kielégítő új rendelőintézetet 1966. végén adják át. (,4% üzemi demokrácia kérdései Tulajdonosok — az alkotás részesei LÉNYEGES KÉRDÉSEK­KEL foglalkozó felszólalás hangzott el esztendőkkel ez­előtt az egyik nagyvállalat termelési értekezletén. A fel­szólaló „szürke” esztergályos volt, s az idézőjel arra utal, hogy a vállalat illetékesei is így. fogták fel szaváit. Az esztergályos műszakilag sza­batos okfejtéssel arról be­szélt, milyen sokba kerül a gyárnak az öntöde hanyag munkája, s felhívta a figyel­met az anyag- és a szerszám­kiadó gondatlanságára. Esz­tendőkkel később ott folyta­tódott a történet, hogy népi ellenőrök jártak az üzemben, akik nemcsak a hajdani fel­szólalás immár jegyzőkönyvi „maradványait” tárták fel, hanem azt is kimutatták, hogy az abban szóvátett mu­lasztások évről évre ismét­lődve 110 ezer forint körüli kárt okoztak a gyárnak és a népgazdaságnak. A példa különleges, mert a társadalom egyik morális tör­vényének megsértését pénz­ben is kifejezhető ténnyé sű­rítve mutatja be. noha erre, az esetek javarészében, alig van mód. Ám az üzemi de­mokrácia írott és íratlan tör­vényeinek áthágása — ha oly­kor közvetett módon, rejtett búvópatakként is — mindig társadalmi, népgazdasági kárt okoz. Érdemes elidőznünk a foga­lomnál: üzemi demokrácia. Köztudott, hogy a gazdaság- irányítási rendszer most ké­szülő reformja a többi között a vállalatok önállóságának, s ezzel együtt a gazdasági ve­zetők döntési jogkörének ki- terjesztését is célozza. Ezért sokan megkérdőjelezik: ho­gyan fér össze ezzel az üzemi demokrácia? Másrészt jócs­kán kötődnek fogalmi kérdő­jelek századunk műszaki­technológiai forradalom olda­láról megközelítve is az üze­mi demokráciához. A techni­kai fejlődés, például az auto­matizálással, s egész sor más korszerű termelési módszerrel gyors ütemben átrendezi az oarvállalatok szervezési tér­képét, a részlegek, a gépek és a dolgozók technológiai kapcsolatait bonyolult óramű­vé változtatva, érthető tehát — így szól a műszaki „ellen­érv” —. hogy csak a „vezér­kar” irányíthat, s aligha jut­hat tér a „fogaskerekek” de­mokráciájának, a részmunkát végző dolgozók véleményé­nek. Igaz, ilyen egyértelműen ezt általában sehol nem fogal­mazzák meg, de a valóság­ban, tehát a vállalati közélet hétköznapi lényeiben gyakran kimondatlanul is tükröződnek effajta ellenérvek. S nemcsak olyan nyilvánvaló formában, hogy egye» műhelyek, üze­mek vezetői hagyják a fülük mellett elmenni a termelési tanácskozásokon, vagy szemé­lyes beszélgetések alkalmával elhangzó javaslatokat, bírála­tokat; szövevényesebb és rej­tettebb tünetei is tapasztal­hatók az üzemi demokrácia háttérbe szorításának. AZ IMÉNT EMLÍTETT gazdasági és technológiai el­lenérvek tarthatatlansága és népgazdasági kártétele csak a harmadik oldalról: a tulaj­donviszonyok nézőpontjáról világítható meg igazán. Kié a gyár? — így hangzik a bi­zonyítás legfontosabb kérdé­se. Természetesen nem az egyszemélyi vezetőé, az igaz­gatóé, hiszen ő csak a társa­dalom. a népgazdaság „megbí­zottja”, a vállalat élén. Ez a „csak” korántsem jelent leki­csinylést, különösen, ha arra gondolunk, hogy már a közel­jövőben egyre inkább a válla­latok irányítóinak kezébe ke­rül a döntés joga. De ugyan­akkor a mai s méginkább a holnapi gazdaságirányítás azt az elvet is érvényesíti, hogy az önálló vállalatok egész kol­lektívája érdekelt legyen e döntések legelőnyösebb meg­valósításában. A személyes érdekeltség erősödő szálai a vállalathoz kötődés erkölcsi, emberi motívumait is mind jobban érvényesítik. Magya­rán: a személyes érdek, sze­mélyes felelősséggel párosul, más szóval: a tulajdonosi gon­dolkodás erősödésével. S te­gyük hozzá, éppen ez az a nagy lehetőség, amellyel csak a szocialista társadalom ren­delkezik, amelynek híján van­nak még a legkorszerűbb technológiával felszerelt ka­pitalista üzemek is! TERMÉSZETES, HOGY olyan bonyolult szervezet, mint egy iparvállalat napi gyakorlati irányítása nem le­het szavazás tárgya. Minden munkás, aki valamelyest isme­ri gyára összmunkáját, nyil­vánvalónak érzi, hogy például a technológiai utasítások be­tartását, vagy a termelési programozást képtelenség len­ne a szótöbbségtől függővé tenni. Valójában arról van szó, hogy társadalmi rendünkben a vállalatok irányítási cent­ralizmusának, az egyszemélyi vezetésnek párosulnia kell a demokratizmussal — s itt nincs semmiféle elvi vagy gyakor­lati ellentét. Több intézmé­nyes lehetőség van már most is e demokratizmus érvénye­sítésére — más kérdés, hogy sokhelyütt nem élnek velük. Utalhatunk például arra, hogy a Minisztertanács és a SZOT idén januárban hozott hatá­rozata lényegében új alapok­ra helyezte a termelési ta­nácskozásokat, munkaértekez­leteket, megszabva egyebek között, hogy a dolgozók ja­vaslatait írásban rögzíteni kell, a vezetők kötelesek a felszólalót javaslati! sorsáról értesíteni, s a szakszervezet ellenőrizheti, hogy mindez megtörtént-e? A TERMELÉSI TANÁCS­KOZÁS csak egy a sokféle lehetőség közül, amelyek fel- használása elősegíti a dolgo­zók észrevételeinek, javasla­tainak, bírálatainak megisme­rését. A közvetítés eszközei, módszerei változatosak, sokré­tűek — a lényeg valamen­nyiben mégis azonos: ha a dolgozók a hétköznapok tényei- ből érzik, tudják, hogy nemcsak fogaskerekei, de te­vékeny, alkotó részesei üze­mük munkájának, akkor ér­deklődésük és felelősségük is növekszik a közös ügy iránt. Tábori András Jó leltárt..! — Hát, igen, elvtársam, ez van. Ha már nem tudtuk mindazt megépíteni, amit akar­tunk, legalább a leltár jó legyen — búcsúz­nak a Pécskő utcai építésvezetőségen. Ha nem tudnám, mennyi keserűség rejtő­zik az élcelődés mélyén, akár cinizmusnak is hihetném a köszöntést: „Jó leltárt!”. Annál inkább, mert az imént végeztünk egy más­fajta, sajnos napjainkra jellemző „leltár­ral”. Azt vettük számba Telek Imre építés- vezetővel és Nagy István technikussal, mit kellett volna az idén végezniük, és ebből mit sikerült megvalósítani. Az építésvezetőséghez a Pécskő utca déli részén három lakóház, ezenkívül egy tizen­hattantermes általános iskola, egy ötven és egy hetvenöt férőhelyes óvoda, valamint egy negyven gyermeket befogadó bölcsőde, meg­építése tartozik. A feladat és az eredmény voltaképpen a Nógrád megyei Építőipari Vál­lalat jelenlegi helyzetének keresztmetszetét adja. Már az egyszerű felsorolás is tanulságos. A válallat éveleji tervei szerint az idén át kellett volna adni egyet a hétemeletes, hat- vannégylakásos épületek közül, a másikat olyan állapotba hozni, hogy tulajdonosai jövő tavaszra beköltözhessenek, a harmadik, kl- lencvenhatlakásos épületnek a szerkezetét kellett volna az idén összeszerelni. Át kel­lett volna adni a bölcsődét, a két óvodát az Iskolán pedig úgy, illetve annyit dolgozni az idén, hogy a következő tanévben birtokba vehessék pedagógusok és gyermekek. Nos, a három lakóházból néhány nap múlva az egyikben megkezdődik a műszaki átvitel. All a szerkezete a másiknak, befe­jezték rajta a körítőfalazást, helyükre ke­rültek az ablakkeretek, hozzáláttak a köz­falazáshoz. Ha a tél irgalmas, sokat halad­hatnak tavaszig. Négy millióból százezer De a harmadik lakóépülethez még hozzá sem kezdtek. Az óvodák és a bölcsőde szerző­désben rögzített átadási határidei év eleje óta többszörös metamorfózison estek át. A legutolsó dátum a bölcsődénél 1966. már­cius 31, a hetvenötférőhelyes óvodáé szin­tén. Az ötven férőhelyes óvodát az idén át­adják. Az iskolán eredetileg négy-négy és fél millió forint értékű munkát kellett volna elvégezni. Ezt időközben lecsökkentették két millióra. Végül lett belőle százezer forint: azt is társadalmi munkából hozták össze. Szomorú „leltár”. — A tizenhetes jelű épülettel például ok­tóberben végezhettünk volna — mondja az építésvezető. — És tudja, miért nem így történt? Mert hiányoztak a betonszellőzök. Az egész körülbelül ötven-hatvanezer forint értékű „alkatrész”. Hónapokig sürgettem, de csak akkor vették komolyan ezt, amikor a vizvezetékszerelők, meg a fűtésszerelők a be­tonszellőzők hiánya miatt elakadtak a mun­kával. A tizenhatos jelű épület munkaterü­letének kialkudott átadása márciusban lett volna. Az épület már áll. mégse vegye szőr- szálhasogatásnak, ha azt mondom: hivata­losan ma sem vettük át. Annak idején a munkaterületen a daru épp, hogy elfért, körülményes manipulációkkal tudta csak be­emelni az elemeket, a gém sugarában még hónapokig laktak, dolgoztak. — És a kilencvenhatlakásos épületet miért nem kezdték el építeni? Gyökeres gyógymódokat — Nézzen ki az ablakon! Bontási törme­lék mindenütt. De ez volt a kisebbik baj. A kivitelezési szerződéshez a beruházási program módosítására lett volna szükség. Tudta ezt a beruházó, a bank, a vállalat ve­zetősége év eleje óta. Mégis késő ősz lett, mire megegyeztek. Idehoztuk a Liebherr da­rut, mert két épület szerkezet szerelését ki tudta volna szolgálni. Ügy vitték el... ehh, hiszen a második épületnek azóta már az átadási határideje is 1967! — A bölcsődét nem is kérdem. Arról tu­dom, hogy a tervei évek óta itt vannak, mégis az idén módosítottak rajtuk. Ezért hú­zódott a kezdés, húzódott az átadás. De az ötven férőhelyes óvodán miért szünetelt, a munka hónapokig? — Nem kaptunk vasbeton gerendát, BH- elemet .. Bár ezt az óvodát legalább be­fejezzük az idén. A hetvenöt férőhelyest vi­szont el sem tudtuk volna kezdeni, de sem­mi esetre sem állna igy, ahogyan most, ha a rendőrség dolgozói nem segítettek volna a pince alapozásában. Méghozzá úgy, hogy el­érték a kubikusaink átlagos teljesítményét. Le a kalappal! Egyébként a mi kubikosaink szintén munkaidő utáni társadalmi munká­ban dolgoztak ott. Az iskoláról pedig jobb nem beszélni. Szerződés szerint 1966 augusz­tus 15*én kell átadni. De látta, mi van meg belőle. Néhány pilléralap. Egyetlen remé­nyem, hogy nem lesz nagyon kemény a tél, gőzkazánunk van, s a győri gőzöléses be­tonérleléssel megkezdjük a monolit-szerkezet készítését... Nézzünk szembe a tényekkel És most mit csinálnak? Az idő viszony­lag enyhe volt idáig. De most minden erőt — utasítás — az átadandó lakóépületre kell összpontosítani. Ez helyes, de ugyanakkor a tizenhatos jelű épület napokig üresen ásí- tozott, a daru — napi ezer forint a bére — tétlen vesztegelt. S hát, csinálják a leltárt... Anyagok, eszközök számbavétele, ez Is nagyon fontos. Hanem, még fontosabb az a másfajta „leltár”, amelyet ennek az épí­tésvezetőségnek, az egész vállalatnak, de mindenkinek, akinek beruházási tevékenysé­günkhöz köze van, jó lenne elvégezni. S ab­ból kiindulni, hogy a felsorolt — befejezett és be nem fejezett — épületeket Nógrád me­gye második ötéves tervében meg kellett volna építeni. Szembenézni a ténnyel, hogy azt az értékű munkát, amelyet ez idő alatt nem végeztünk el: már nem végezhetjük el többé. Az elveszett kapacitás — az elveszett Bármilyen nagyszerű sikereket is értünk e! a megye és Salgótarján fejlesztésében ezt kimondani, ezzel szembenézni azért szük­séges, mert a beruházások előkészítésének és a kivitelezésnek végre nem tüneti kezelésre van szüksége. Meghökkentő jelenség Nyilvánvaló, hogy van min javítani, Te­lek Imre építésvezetőségén is. Beszélgetésünk ideje alatt történt: egy cement szállító tar­tálykocsi sofőrje órákon keresztül képtelen volt elérni, hogy a megrendelt anyagot át­vegyék tőle. Már azon spekulált, elviszi Pest­re Ha itt nem kell? Hét óra után pár perc­cel beállított vagy másféltucat burkolómun­kás, de még nyolc órakor is csellengtek, mert a művezetők nem tudták mit kezdjenek ve­lük. A jelenség azért meghökkentő. mert ugyanakkor tudjuk, hogy a vállalat — s benne az építésvezetőség — vészes munka­erő hiányban szenved. Ilyen és ehhez hason­ló — szervezési hibából eredő — epizódok előfordultak más munkahelyeken is. De ezek epizódok. A kivitelezők idei kudarcának oka­it mélyebben kell keresni. Vagyis ... ma már nem is annyira keresni, mint a jórészt fel­fedett, ismert okokat megszüntetni. Lapunk hasábjain — az idén — többször szóvátettük ezeket az okokat, amelyekre egyébként a be­ruházások előkészítésében, s a kivitelezésben tevékenykedő különböző rendű és rangú dol­gozók is sokszor rámutattak. Sajnos, eddig leginkább úgy, hogy a másik portája előtt söprögettek, a sajátuké előtt nem. Az idei számvetéskor hasznos lenne ezen változtat­ni. Hasznos? Ezúttal egy építésvezetőség ku­darcairól szóltunk. De az elmaradás csak ezen az egy munkahelyen is sokmillós! Az építők kudarcaik fölötti keserűségét nyil­ván tetézi, hogy persze nem lesz prémium, nem lesz nyereségrészesedés... De mindez eltörpül amellett, hogy az idén csak ezen az egy munkahelyen is építhettünk volna több lakást — de nem építettünk. Készen lehetett volna egy iskola, de nem lett ké­szen, s egyelőre kétséges, hogy jövőre bir­tokba vehető-e; lehetett volna két óvoda — csak egy van. S a bölcsődére is várni kell... Nos, szóval ezért nem csupán hasznos, de a város egész lakosságának érdekében sürgős, a tapasztalatoknak, tanulságoknak, intézkedés seknek közösen és alaposan elvégzett jó lel­tára. Csizmadia Géz»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom