Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-21 / 278. szám
1965. november 21 vasámarv WOGT? \ r> 7 madártáj Octavio Paz: NAPKÖVE Magyar Helikon, 1965. Színes linókarc Kézenfekvő az összevetés: Paz áradó költeményének első harmada József Attila Ódájára emlékeztet bennünket. A szeretett nőt mindketten már a kozmosz arányaiban hozzák elénk: építve előttünk szinte a mindenséget betöltő kedves és szépséges óriást. József Attila látomása áttet- szőbb, és ugyanakkor már a végtelenbe növekedik, Pazé viszont a test-szerűbb: a kedves most maga a szülőföld, az ősi kultúrák hatásaival teljes Mexikó. A robbanó indítás, az egy- medrű áradás aztán már ágaira szakadozik, és ezek mélysége sem kicsiny. Bennük nagy indulatok, nehéz visszaemlékezések görögnek. A polgár- háborús Madrid körképe, majd Agamemnon, Szókratész, Moctezuma, Robespierre, Lincoln árnyai. Mindannyian áldozatai a sötét erők vad erőszakának. Mindez világosan jelzi a költő hovátartozá- sát. Paz aztán visszatér a szerelemhez és költeménye végül — néhány festői forduló utó — beleárad a mítoszok szín ködébe... Bűvölő költemény. Trópus virág. Vázája — foglalata — ősi, még az azték kultúra miivé. Somlyó György szakavatott fordítása — úgy érezzék — amit csak lehetett megö zött a szokatlan műből. Jelentős költővel ismerkedtünk meg és élményt hozott a találkozás. Darázs Endre Hogyan készüljünk az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra? Előkémsítö tanfolyamok indulnak Nem mondunk újat a megállapítással: ma a továbbtanulás — a felnőttek továbbtanulása is — a főiskolákon és az egyetemeken szintén társadalmi jelenség már jópár éve. Nógrád megyében is mind több és több felnőtt veszi kezébe a tankönyvet, a jegyzeteket, tanul, képezi magát. A következő évi egyetemi felvételi vizsgákkal kapcsolatban már most egyre többen érdeklődnek a művelődésügyi osztályokon, hogy milyen segítséget kaphatnának a vizsgákra való felkészüléshez? Valóban, nem hiábavaló, ha már korábban gondolunk a felkészülésre. Tájékoztatást kértünk a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályán, milyen segítségre számíthatnak az idén azok, akik egyetemi, főiskolai felvételre pályáznak, lesznek-e, illetve mikor kezdődnek az előkészítő esti tanfolyamok? Ismeretes ugyanis, hogy a vizsgákra néhány éve nemcsak magánúton lehet felkészülni, hanem előkészítő tanfolyamokon, ahol az oktatás, s a vizsgákra való felkészítés, bár lazább keretek között, mégis tervszerű. A művelődésügyi osztály tájékoztatása szerint a munkás és paraszt származású-, valamint az érettségi után egy vagy több éve termelőmunkát végző fiatalok egyetemi, főiskolai tanulmányainak elősegítése érdekében, továbbá az esti és a levelező tagozatra pályázók felkészülésének céljából a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya ebben az évben is megszervezi a felsőfokú oktatási intézmények felvételi vizsgáira az előkészítő tanfolyamokat. Ezekre az osztályon lehet je- lentkezni. Előkészítő indul magyar nyelv- és irodalomból, történelemből, orosz nyelv- és irodalomból, matematikából, fizikából, biológiából és kémiából. Az egytárgyas tanfolyam részvételi díja 230, a kéttár- gyasé 450 forint. Megfelelő számú jelentkezés esetén Balassagyarmaton is indítanak tanfolyamot. A jelentkezés módjával kapcsolatban szintén kértünk tájékoztatást. Eszerint jelentkezni csak jelentkezési lappal lehet, amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztályán, a 115-ös szabában lehet kérni. A jelentkezések beérkezésének határideje: 1965. november 30. A tanfolyam indulásának ideje: 1966 január 3. A résztvevők a tanfolyam kezdésének pontos idejéről és helyéről írásban kapnak majd értesítést. T. E. Képek a közép-szlovákiai kerület képzőművészeinek salgótarjáni tárlatáról Élénk érdeklődést váltott ki Nógrád megyében, illetve Észak-Magyarországon a Salgótarjánban november 6-tól december 5-ig nyitva tartó Festmény — Szobor — Grafika — 1965 című kiállítás. A közép-szlovákiai kerület képzőművészeti tárlatának eddig körülbelül ezer látogatója volt. Az érdeklődők között elsősorban értelmiségiek, diákok, illetve a városba látogató turistacsoportok szerepelnek. A kiállításon, amelynek ismertetésére a következő vasárnapi, azaz november 28-i számunkban térünk vissza (Széki Erzsébet művészettörténész kritikáját közöljük) különösen nagy sikere van Ludovit Fulla nemzeti művész, a Munkaérdemrend és a „Kiváló munkáért” kitüntetés viselője műveinek, mindenekelőtt a Lakodalom című gobelinnek. Felvételeink Ludovit Fulla színes linókarcaiból mutatnak be. Nyolcmillió ember színháza A mindennapok Alom Színes linókarc számtalan, nyilván izgalmasabb esem ínyében csaknem elszaladtunk egy évforduló mellett, amely pedig fordulópont a felszabadulást követő művészetpolitikai változások terén. Tizenöt éves az Állami Déryné Színház. Pontosabban, rendeltetését tekintve és korábbi nevén: Állami Faluszínház. Nemzeti színháztörténetünkben nem ismeretlen a falujáró színész fogalma. A „dali” színíszé, a potyavacsorákon élőké, a koplalóké, a „nemzet napszámosai”-éBántó anekdoták kedvelt céltáblája volt ez a társadalom a színházi világban, kevés művészi és emberi becsülettel bíró. Tisztelet a kivételnek, mert hiszen ilyen papnője volt Thália istenasz- szonynak egykoron a fényes emlékű Déryné ifiasszony, a Petőfi-énekben halhatatlanná lett Megyeri is. A nevek hosszú sorát idézhetnénk egész a felszabadulásig- Nem egy közülük ma előkelő intézmények becsült művésze. A nevek hídja mégsem ahhoz a kezdeményezéshez ível, ahonnan a Faluszínházat, a Déryné Színházat számítjuk. , Kezdeti percétől más célokat tűzött maga elé, más feladatokat vállalt ez a falujáró társulás- A célok olyan igényességét, a hivatás gyakorlásának olyan emelt szintjét tűzte elérendőnek, ami bátran példanélkülinek mondható a korábbi falujáró színészetben. Persze, a szándék és a valóság nem mindjárt váltak egységgé az új színház életében. Kísérleti évekre volt szükség a sajátos arculat, műsorgerinc, játékstílus, színpadtechnikai gyakorlat kialakításában. Ezek a kívánalmak létfeltételeit jelentették az együttesnek s kimunkálásukban az első igazgatónak Mátray Józsefnek és művészeti tanácsadójának, Ascher Oszkárnak évülhetetlen érdemei vannak. 1951- augusztus 20. Duna- pentele. Történelmi nap a Faluszínház életében. Az első előadás estje. Dunapentele.. • Van- egy régi-régi barátom ma egyik pesti színház tagja, aki először a felszabadulás után játszott „kőszínházban’. Korábbi pálya éveit vándor- truppökkal töltötte, de valahányszor szóba került a nyomorúságos idő, mindig a megszépítés arányával futtatta be emlékeit. — Amikor én Dunapen telén játszottam. •. így kezdődött kedvenc története a néhai előadásról, a kocsmai színpadon valló édes ízű sikerről. S mi egyik ilyen múltidéző alkalomra lexikont szedtünk elő; megtudni: micsoda „metropolisz” is lehet az a Pentele, melyet cimboránk halhatatlanít. „Dunapentele, nagy község, 3950 lakossal. Propellerállomás. . Gőzmalma, vasútja, postája és távírója van.” — olvashattuk még akkor. Attól fogva Pentelével húztuk, nem is emlegettük másként, lekoptattuk róla tulajdon, becsületes és ma már igen jóhírű nevét. Itt kezdett iiát a Faluszínház is, Duna- pentelén. De már az óriássá- növekedés jegyeit hordozta a régi falu. A krónika így emlékezik a nevezetes napra: „Három viponkocsi, kis karavánra emlékeztetőén, egymást követve gördül az országúton. Jó félórája már, hogy eltűnt mögöttünk a főváros csodálatos látképe. A hegyek, a dunántúli hegyek nyúlványai már kartávolságnyira húzódnak az út mentén. Balról a csendesen morajló Duna. Tükrében a felhőtlenül tiszta égbolt füröszti nyugtatóan kék színét. Dunapenteléig az út 32 kilométer. Az elágazásnál megkopott tábla jelzi, hogy van még idő a tréfára, dalra. A három viponbam ugyanis afféle mozgó főpróba folyik. A harmónikás fürge újjai há- romszor-négyszer végigszaladnak a billentyűkön. Két színésznő a nagy sikerű szovjet film híres csasztuskázó kettősét utánozva a csípős-vidám strófákat ismétli; az első gépkocsi vezetője pedig talán gondolatban már a színházavató előadás közönségének zsongását hallja. De hát milyen is lesz az első? Ebben az izgalom-fűtötté hangulatban szinte percenként kérdezik egymástól ezek a modem tháliások. S a du- napentelei előadással egy időben még három helyütt mutatkozik be ma az Állami Faluszínház- Határgárdoson, Mindszenten és Kunhegyesen. Itt egy bűvész, a másik társulatnál zsonglőr meg harmonikaművész egészíti ki az együttest. Nagy sikerei között tartja számon a színház 481 előadással a Csárdáskirálynót, 556 színrehozással a Liliomíit, az Aranyembert, amelyet 400 alkalommal játszott, a Tavaszi rügyek és a Dankó Pista 330-as szériáit, a Lúdas Matyi 300, a Kőszívű ember fiai 260 előadását. E műveknek egyike sem maradt nézőszámban alatta a 150 ezernek; a Déryné Színház igazi népi színházzá nőtt kultúrális életünkben. Úttörő A viponok elérik Dunapentele határát. Régi, nagyon régi dunántúli falu ez. Az apró kockakövekkel kikövezett út két oldalán vakolatlan kis házikók sorakoznak. Az iskolaudvaron, a nyersdeszkából rögtönzött piros-fe- hér-zöld és egyszínű vörös zászlókkal díszített szabadtéri színpad köré vagy ötszázan sereglettek össze... Ascher Oszkár szaval, tréfás jelenet következik ... vers .. énekszám ... Él, lélegzik egy új színház.” Aztán egy új feljegyzés a krónikában: „Budapest. Madách-tér. Próbatábla. Moliere.” A tizenöt év nem töretlen út, de megtorpanások után újból és mindig felfelé ívelő. Számos élményes est bizonyítja ezt Nógrádban is, apró falvaink egész sorában. A másfél évtized visszapillantó tükrében olyan eredmények villannak fel, melyek mellé egyetlen színházunk sem állíthat megközelítői sem. Moliere Tartuffe-je például 690-szer, 160 ezer néző előtt hangzott el falusi színpadokon. Lehár dalműve, a Vándordiák 660 előadást ért meg, 200 ezer nézőt vonzott. A János vitéz 540 előadásában ugyancsak 200 ezer falusi ember gyönyörködött. jellegét mutatja alaprendeltetése mellett az is, hogy a 15 év 194 bemutatójából 74 művet ősbemutatóként tarthat számon,, tehát elsőként játszott színházaink közül. És milyen nézőtábor előtt! — ha az eredményeket összegezzük. Az eddigi harmincezer előadásnak kereken 8 millió ember tapsolt szerte az országban, a társulatok mögött 7 millió kilométer út áll. Honnan a mérhetetlen energia, mely a művészeket, a műszaki munkásokat, a színház irányítóit fűti? Elsősorban a missziós hivatottsás tudata. És csakis ez, döntő módon. Mert nincsenek sztárfizetések és hiányzik sokminden az emberek életéből, ami egyébként természetes és jogos igény. A családi fészeknek csak alkalmi látogatói a dérynések, a film, a televízió, a rádió nyilvánossága csak fehér holló a művészek számára. De annál több a fárasztó űt, a hideg, vagy a hőség, a fullasztó por avagy a feneketlen sár. Hogy hősöknek mondjuk őket, önérzettel visszautasítják. Hogy szeressük és becsüljük őket: jogos igényük. Ennek a szeretetnek, becsülésnek másfél évtized az alapja. Arra büszkék, hogy létszámban az ország legnagyobb színháza ők, hogy éves előadásszámu'kkal színházaink összessége sem vetekedhet. Nyolc millió néző, hét millió kilométer- Ez az eredmény egy országot hálóz, fűz egybe, keresztül-kasul s még a határon túl is terjedőn, alkalomról alkalomra, ahol megértik szavukat, a népművelő, ízlést formáló színházat. Ez a színház ma is formálódik, fejlődik, tökéletesedni kíván önszabta útján. Ebben a törekvésben — hogy vállalt hivatását minél teljesebben végezhesse —, nekünk, nézőinek is jut segítő teendőnk. — Ahogy most felmérjük az éveket, megállapíthatjuk, hogy színházunknak nincs szégyenkezni valója. Ezt mondotta nemrég a 15 évről a szinna/ vezetője, s ezt vastag vonallá: húzhatjuk alá eredménymit legükben. Nincs szégyenkezni valóji' Nekünk van köszönni valónk. És tennivalónk is ak.-.d még bőven ezért a színházé: Barna Tibor t
