Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-21 / 278. szám
8 NÖG * A T> I960 november 21. vasárnap. Janossy Ferenc rajs» Jaroslav Hasek Cfúiqáemk Alapjában véve, van-e komoly értelme annak az éleinek, amelybe akaratlanul lépünk be, s amelyből akaratunk ellenére távozunk? m Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett. * Tízezer férfi között het- vagy nyolcezer az olyan, aki a nőket szereti, öt- vagy hat- száz, aki a nőt szereti, S egyetlenegy, aki egy nőt szeret. Hűtlenkedésünk nemeidkor jobban köt minket a nőhöz, mint az ő hűsége. * Az a férfi, akit valamely nő, ha bármily kevéssé is, de szeretett valaha, s ez a szerelem se nem számításon, se nem érdeken alapult, örökké lekötelezettje neki. s akármit is tesz majd érte, sosem tehet annyit, amennyit emez őérette tett. MOZGALMAS HITTANÓRÁK A koroupovi gyerekek csak annyit tudtak hittanból, hogy a kegyelmes isten végtelen jóságában megteremtette a nádat, s amikor ezzel elkészült, megteremtette Horaeek atyát, a hitoktatót is. Ez a kettő ugyanis szorosan egymáshoz tartozott Azután megtanította az isten arra is az embereket, hogyan kell a nádból nádpálcát készíteni, Horaeek atyát pedig megtanította ezeknek a nádpálcáknak szokatlan jártassággal való kezelésére. verte el, de Melhuba csak íele olyan fájdalmat érzett, mint rendes körülmények között Elkezdték tehát megbecsülni a papírt, mint a tibeti lámapapok, akik minden papírdarabkát összeszednek, hogy megóvják az enyészettől. Ebben az esetben ugyan a papírnak kellett őket megóvni. Miszterka, a szatócs fia nagyban szállította a védőeszközt, s a kegyes páter ügy látta, hogy az utóbbi időben kevésbé jelentkeznek a fájdalom jegei ezeknek a csibészeknek az arcán. A nő, a Biblia szerint, az utolsó dolog, amit Isten teremtett. Alighanem szombaton este teremtette: érzik rajta a fáradtság. A házasság a legnagyobb ostobaság. ■. de leányaim, remélem, elkövetik majd. • Kubai költők FAYAD JAMIS Mind együtt A költeményt mind együtt írjuk. Az utcán minden most ültetett fából, minden falból, mely védelmezni épül (a nyomorultak álma) a paraszt minden izzadtság-cseppjéböl (sötét könnyekkel szemében nézi a földet, mely annyi kínját látta) költemény születik termékeny tűzvész terjed szelek, hegyek és tenger hangján a fölhasadó földek hangján földet hasító eke hangján s az emberén, ki dallal szánt a napsütésben. Vers, költemény, amit mind együtt írunk műhelyre folyópartra a házra és a hegytetőre a nádvágókés pengéjére ^ olvasni tanuló gyerckszemre írni tanuló kezeimre s szívébe mindazoknak, akik csak most tanulják hogy szenvedés nélkül is lehet élni. Esik a hajnal neszei rebbentgetik az utcát. Föld, virág, friss kenyér szaga érzik. A forradalom nem alszik sem nappal sem éjjel. András László fordítása Fsyad Jamis költő és festőművész. 1930-ban született, a kubai Írószövetség folyóiratának főszerkesztője, nemrégen járt hazánkban. József Attilát és Radnótit fordít spanyolra. Első hat József Attila fordítása kis kötetben jelent meg Havannában, 1963-ban. MANUEL VIDAL Paraszti ballada Rendszerint azzal kezdődött, hogy Koracélt káplán belépett az osztályba, szomorúan végignézett tanítványai megrendült arcán, s így kezdte óráját: — Vanicek, te mafla kölyök, úgy érzem, nem tudod visszafelé elsorolni a hét főbűnt Horaeek hitoktató ugyanis valóságos rejt vényekké varázsolta kérdéseit: a gyerekek nek visszafelé kellett elmondani a tizparan csőlátót, vagy ezt a kérdést kapták: — Ludvik, te csirkefogó, mondd meg gyor san, melyik parancsolat az: alulról a harmadik, fölötte: ne lopj! így történt mindig, hogy Vanicek, Ludvik Budhar vagy más volt a soros, végül szomorúan mászott ki a pádból s csoszogva óvakodott a katedra elé. Megtört az Isten végtelen jóságába vetett hitük s meg vontak győződve, hogy a vallás alapfogalmai nem a katekizmusban vannak, hanem a nadrág azon részén, amelyen ülni szoktak. Egyszerű volt az egész: az atya térdére hajolva a többiek felé dugták hátsórészübet, s azután tűrték az atya gyakorlott kezében vidáman suhogó nádpálca csípős csapásait. A jelenet napról napra egyformán, minden változatosság nélkül játszódott le. Páter Horaeek kenetteljes mosollyal hajtotta egyiket a másik után a térdére, s áhítatosan figyelmeztette mindegyiket szent kötelességére: — Köszönjétek meg az istennek, hogy itt verlek benneteket! Egy napon azután a szomszédos Közi Dvorból azt a javaslatot hozta Veprek, hogy fokhagymával kell a nádpálcát bekenni. Állítólag nemcsak az ütés fáj úgy kevésbé, hanem a nádpálca is megreped tőle. Végső kétségbeesésük hihetetlenül optimista gondolata^ voltak ezek, s olyan mélyen hittek a fokhagymában, hogy Kratochvil, amikor bekenték a nádpálcát, elsírta magát örömében. A koroupovi iskola kétségbeesett reménysége volt ez, s mi a teljesületlen reményekről szóló szomorú fejezetnek nevezhetjük. A páter, ha nem is egészen érthetően, de határozottján érezhetően magyarázta ezt meg nekik a nadrágjukon. Aztán kerek előadásban magyarázta meg nekik, hogy az, amit a nádpálcával elkövettek, csalás volt, mint ahogy erről meggyőződhettek. A büntetés teljesen igazságos, hiszen istent akarták becsapni. Élénk színekkel festette le, milyen káros következményekkel járhat egész életükre, sőt túlvilág! bűnhődésükre is. Hiszen ez az első fok az erkölcsi romláshoz és az elkárhozáshoz. Örök üdvösségébe merné lefogadni, hogy a fokhagymát is úgy lopták, s éppen ezért újból elveri őket. Nem kétséges, hogy mindannyian az akasztófán fogják végezni, kivéve persze Venouseket, az igazgató fiát és Zdeneket. Ezeket sohasem verte meg. Zdenek apja az iskolatanács tagja volt. Így teltek a napok, s a koroupovi fiúk úgy érezték, sohasem változhat ez meg. De a sánta Melhuba új irányt adott az egész vallási kérdésnek. A halastó mellett tartott előadásban fejtette ki egyszer a papír jelentőségét. Előzőleg otthon kísérletet végzett: papírral tömte ki a nadrágját, s azután eltérte a tejesbögrét. Apja a nadrágszijjal Elgondolkozott ezen, s arra a megállapításra jutott, hogy a csibészek bőre nyilván nagyon megvastagodott már, így a hittanórák céljaira jobb nádpálcát kell beszefez- nie, hiszen a kegyelmes úristen előrelátásában erősebbre és vastagabbra is növeli a nádvesszőt. Másnap tehát sorban a dobogó elé állította a büntetésre várakozókat, jobb' kezét reverendájába dugva, megnyilatkoztt előttünk imigyen: — Csirkefogó banda! Látom, nagyon megszoktatok már a vékony nádpálcát, g így szégyenteljes módon csökkenteni meritek az úristen által rátok mért büntetést... Aztán Miszterkához fordult: — Eredj haza, gazember, tiszteltet«™ a papát s kéretem, válasszon ki nekem egy jó vastag nádpálcát... Itt a pénz! Közben megfigyelte, hogy a bűnösök arcán valami sötét árnyék suhan keresztül, s ajkát kéjesen összeharapva, megállapította, hogy a verés ilyen elhalasztása újabb boldog, kellemes érzést kelt benne. Miszterka apja valóban tökéletes nádpálcát választott ki, mely vastagságával kiegyenlítette a papírréteg védőképességét. . Így tehát tökéletesítésre szorult a találmány,! s egy délután kimondta Melhuba a tecnikai fejlődés új fokát jelentő szót: — Kartonpapír! Ettől kezdve nagy dobogássál járt minden hittanóra, s a páter egyre gyakrabban sóhajtozott: — Uram isten, de vastag bőrük van! S parancsot adott Miszterkának, vegyen még vastagabb nádpálcát. A legvastagabb volt ez. mely valaha Koroupovba érkezett. Csapásai alatt repedt és morzsolódott a karton is. — Most már semmi sem segít rajtunk! — sóhajtozott Melhuba a halastónál. A következő hittanórán szomorú szemmel, letörten meredt maga elé az egész osztály. Tudták, hogy minden küzdelem hiábavaló. Csak Veprek mosolygott csendesen. A félelemtől még bizonytalanabbul válaszoltak a kérdésre, hogy mikor mutatkozott meg először az úr isteni jóságában az emberek előtt. S aztán ... tizenöten álltak a katedra előtt, Veprekkel együtt. Tíz már megkapta a maga részét, s bömbölésük betöltötte az osztályt, sőt az egész iskolát, ami kétségtelenül kellemes hatást gyakorolt a szentéletű, gyermekszerető páterra, amikor Veprekre került a sor. Térdére hajtotta, a vastag nádpálca nagyot suhogott és bumm! Olyan zengés támadt, mintha valaki teljes erővel ütött volna egy cintányérba, vagy bottal vágott volna egy nagy tam-tamra. A z atya eleresztette a mosolygó Vep- reket és felordított. — Le a nadrággal! Veprek arcáról eltűnt a mosoly, leengedte a nadrágját, s egy bádogtáblát nyújtott át a páternek, amelyet tegnap hozott el a búcsúján) helyről. S a páter megrendültén olvasta szövegét: „Adakozzatok a jóság javéra!” (Fordította: Tóth Tibor) Minden házasságtörő asz- stonynak megbocsátunk — a miénket kivéve. Két melled fényében kitűnő a kiszolgálás: egy pohár tiszta víz és a mélytányérban bab közt hús rotyog. As o színdarab, amelyet nincs kedvünk elolvasni anélkül, hogy láttuk válna, sem újra elolvasni, miután olvastuk már, halott mü, még ha kétezer előadást ért is meg egyhuzamban, • A színház, mivel a szenvedélyek és az erkölcsök ábrázolása vagy szatírája, mindig csak erkölcstelen lehet, mert az átlagos szenvedélyek és erkölcsök maguk is mindig erkölcstelenek. Odakint esik, idebent pedig az eső hangja szól, szobánkban félhomály és Jó dohány füstje leng, S a gyöngédség. Holnapunk gyöngédségé. Kisüt a nap, puhán ragyogja be a sáros rögöket, a pálmák húsos agát. a malac kiszökött, megyek és befogom, és felszedem a tojást Is a fűből. így finom élni, hogy enyém a föld, a tartozást Is kifizettem a boltban, az asszony kávét szűr most, utána meg fürdik, s jó tisztán befekszik az ágyba. András László fordítása Aki meg akar győzni másokat, annak előbb önönmagát kell meggyőznie. (DUMAS FILS) Manuel Vidal Havannában született 1929-ben. Festészettel is foglalkozik, verset 18 éves kora óta ír. A kubai Kulturális Igazgatóság ösztöndíjával hosszabb időt töltött külföldön, különböző országokban. Föld«» Péter Az aranykezű — Megvettem már.. • — emelem tiltakozón a kezem a vendéglőbeli lottósember kínálására. Közben ráesik a pillantásom görnyedt alakjára. Mintha másvalaki állna ma előttem. Borotvált, frissen nyi- ratkozott, vakító fehér inggel, I jó sötétkék öltöny feszül raj- 1 ta. Csak kesernyés szájasarka | nem változott, amelyet nyám- i mogva még-megnyal időn- | ként. i — Hja, gálában nem megy | az üzlet — legyint Ügy lát- i szik részvét híján kisebb a [vendégek nyemiakarása. Mit i csináljak, a húgom ezüstlako- [ dalmára mégsem mehettem i topísan. Na, de ma nem pa- 1 rtaszkodhatók! ! összehajtja és a hóna alá 1 csapja a bórmappát, amelyen [ gumiszalaggal rögzítve fe- i kúsznék a lottócédulák. Az | asztal másik oldalán levő i székre int ; — Szabad? Megebédelnék i — és letelepszik. — Kismenű a Vili bácsinak — szól oda, elhúzva asztalunk mellett a pincér. Í A lottósember azonban az asztallapra támaszkodva utánafordul. t — Ma nem! Dehogy! Étla- \ pót! * A pincér megtorpan, vissza- » ícrdul— Tessék, az étlap. Csak nem nyert maga, Vili bácsi, a lottón? A lottósember nem felel. Angol bélszínt választ, savanyúságot meg bort is rendel, kenyér helyett zsömlét kér, és engedi elmenni a pincért Csak akkor vesz elő, tesz az asztalra — tenyerét rajta tartva — két ropogós százast. — Kerek kétszázat nyert? — kérdem. — Most nem is volt húzás... — Nahát — (így mondja) —, nekem ma volt Azt mondják, ugye, a színésznek a színpadról a közönség egy csomó káposztafej, mert ha tudatára ébredne, hogy őt most figyelik. •. A bankpénztárosnak a bankjegy nem pénz, hanem színes papír... En is így vagyok a lottócédulákkal. Portéka ez. Papírlap, ami három harmincat ér, néha négyet is ha a kuncsaft höl gyorsaságban van, és mutatni akar. Nekem nem másfél millió és nem Trabant és nem balatonboglári felépített nyaraló. Ilyesmi egyetlen egyszer jutott eszembe. A múlthéten fogott el valami gyengeség, nyugtalanság. Ha még azt mondhatnám, hogy anyagilag éppen összecsaptak a fejem fellett a hullámok-,. De nem. Rámjött! Ki tudja, hogyan. Eszembe jutott, hogy itt ez a mappámban mind szerencse-cédula, és csak jól kellene választani közülük. Tudniillik én arra nem is gondolok, hogy valaha el tudnám találni a számokat... inkább a jutalomsorsolás! Egy cédula, aminek jó száma van, például sok benne a hármas meg a hetes. Vagy a sorszám számjegyeinek az összege: 21. Szóval ezen morfondíroztam. Elkezdtem összeadogatni a cédulák sorszámainak a számjegyeit, és mit tesz isten, alulról a harmadiknál éppen kijött a 21! Spekuláltam, hogy ezt meg kellene venni, kitölteni. De lemondtam róla, nálam a három harminc is számit No és akkor-.. tetszik ismerni azt a Karcsit? — Miféle Karcsit? — Miféle? Azt en se tudom. Napokat eszik, iszik itt mindig nők vannak körülötte. Határozott jófellépé- sü, na. Szóval odalépek az asztalához: „Lottó??” Az egyik nő: „Karcsi vegyél”, a másik is: „Te biztosan nyersz!” Karcsi kivette a kezemből a mappát végigpergette az újjal között a cédulákat, és határozott mozdulattal kihúzott közülük egyet Majd hanyattestem — alulról a harmadik volt éppen
