Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-25 / 281. szám
4 NŐGRÁD tí>65. november 2S.. csütörtök Rádió irányítású A FOK. KTSZ Salgótarjáni Repülömodell üzemében hosszabb kísérletezés után megkezdték a rádió távirányítású és hangtompítóval felszerelt másfél köbcentiméteres repülő modell-motorok gyártását. A miniatűr -épülő motorok újítói Tóth György és Forinrepülömodeliek tos István. Mindketten a KTSZ dolgozói. A külkereskedelemnek megtetszett az apró motor és egyelőre 10 ezer darabot rendelt belőle nyugatnémet megrendelésre. Az első 800 darabot a napokban már le is szállították az ÁRTEX-nek. Bajerszky Gézáné végszerelő, a ktsz legújabb termékével ■■ Önmagától semmi sem megy M inden könyvtárunkban lehet találni különféle mezőgazdasági könyveket. Nem mindig a legfrissebbeket, mert a könyvtárosok nem szívesen rendelnek mezőgazdasági szakkönyveket. Azt mondják, hogy nem olvassák az emberek a falunak szánt szakiro- ■ dalmat j Az igaz, hogy nagyon kevesen veszik ki a könyvtárból például az Állattenyésztési Enciklopédiát, vagy az Állatorvosi belgyógyászat-ot. Nagy a száma azonban az olyan ismeretterjesztő stílusban megírt könyveknek, amelyeket haszonnal forgathat a falusi ember. De mégsem forgat Vagy azért, mert nem tud róla, vagy azért, mert nem jutott el még a szakkönyv megbecsüléséig. Az előbbi eset könnyebb, az utóbbi nehezebb megoldást okoz. Tisztelet és megbecsülés minden arra rászolgáló könyvtárosnak, de önmagától semmi sem megy — ezek a könyvtárosok ezt tudják is. De akadnak olyanok is, akik azt mondják az olvasónak: „Vigye már el ezt, vagy azt a mezőgazdasági szakkönyvet is, legalább javítja a statisztikát; nem baj, ha nem olvassa.” Találkoztam azonban olyan könyvtárossal is, aki nem fogyott ki az ajánlásból az egész kölcsönzési idő alatt. Ö is vitetett el mezőgazdasági könyvet, de nem az előbb idézett módon. Azt hiszem senkinek sem kell magyarázni, mi a különbség a kettő között„A jó bornak nem kell cégér” — tartja a közmondás. Ezt a mondást bizony egy kicsit megkoptatta az idő, mert a jó reklám sohasem árt. Sőt, elkerülhetetlen már azért is, mert hozzásegíti a ma rohanó emberét a neki legjobban tetsző könyv kiválasztásához. Lehet, a Mari néni, vagy a Pista bácsi nem viszi el a mezőgazdasági szakkönyvet, de elviszi valamelyik fiatal, ha feltűnő helyre tették. Kíváncsiságból. S az sem lehetetlen, hogy egy ilyen kíváncsi fiatalból mezőgazdasági szakmunkás, vagy agronómus lesz. A napokban jártam a Somogy megyei Tabon. A járási székhely igen impozáns művelődési otthonában megnéztem a mezőgazdasági könyvtárat is. A két kis helyiségben elhelyezett intézmény csak néhány hónapja alakult. A második ilyen jellegű szakmai könyvtár az országban. Hatezer kötet könyv, alig száz állandó olvasó, nem sokat mond. önmagában nem sokat, az igaz! De az már igen, hogy a szakemberek mellett főként fiatalok látogatják, s megtalálják itt a különféle mezőgazdasági folyóiratokat. így segít a könyvtár a szakmunkásképzésben. A mezőgazdasági könyvtár talán még furcsaságnak számít, de már tükrözi a szakma iránti igények kielégítésének újabb formáját. S ezzel nem azt akarom mondani, hogy most már nálunk is állítsunk fel mezőgazdasági könyvtárakat. Ha az igények eddig fejlődnek, majd meg kell tenni. Mondani csak annyit szeretnék: igények nálunk is vannak. Ezeket az igényeket ki kell elégíteni. Különben mindig megmaradnak a jó, öreg gyakorlatnál. E zeknek az igényeknek a kifürkészése, kielégítése és okos irányítása a könyvtárosnál* fontos feladata. Valószínű nem olyan kevés olvasója lesz a mezőgazdasági szakkönyveknek, mint eddig, ha a könyvtárosok olyan könyveket szereznek be, amelyek érdeklik az embereket: a parasztbácsit, a technikust, és a mezőgazdasági mérnököt is. Az is lehet, hogy ezután sem megy. De kezdetben miért ne lehetne kézbe adni egy-egy jó szakkönyvet? Ez is egy eszköze a cél elérésének. Mégpedig nem is rossz eszköze. P. A. Érthetetlen erélytelenség Teljes névvel és címmel el- állapították meg, hogy a be- enyhítette az igazgatói hatá- látott bejelentés érkezett ez jelentés igaz. rozatot. Határozata: egyes, a év tavaszán a megyei Népi Az ingatlankezelő Vállalat Minisztertanács által megha- Ellenőrzési Bizottsághoz. E sza]íszervezeti bizottsága — tározott kedvezmények és jut- szerint F. Géza, a Salgótarjáni igen helyesen — társadalmi tatások kétévi megvonása. Ingatlankezelő Vállalat bri- bíróság elé utalta az ügyet. A A vállalati döntő bizottság, gádvezetője munkáltatójától felelősségre vont brigádvezetö iám, elhitte, hogy egy brigád- hétszáz forintot meghaladó a társadalmi bíróság előtt vezető nem ismeri azoknak az értéket tulajdonított el. Mind ™ megb*nff tenúsi- anyagoknak az értékét, ametott. Megpróbálta elhitetni a íyekkel napról napra dolgo- a népi ellenőrök, mind a meg- bírósággal: oly csekély érté- zik. Az DB határozata megkárosított vállalat belső ellen- kűnek vélte az ellopott cse- bánásról is beszél. Elgondol- őrei alapos vizsgálat során repet, ajtólapot, sódert, lefo- kodtató, hogy F. Géza csak CoIovűdov doliumentunvrestemie fojtotta. Pető IWi 3 7 * a, r> fémje búk r óta lyócsövet, cementet, hogy azok saját célra történő fel- használását megengedhetőnek tartotta. Hivatkozott arra is, hogy az anyagok elvitelére részlegvezetőjétől kapott engedélyt Ezt az állítását semmivel sem tudta bizonyítani. A társadalmi bíróság határozatában helyesen mutatott rá az F. Géza elkövette cselekmény veszélyességére; ezért azt javasolta, hogy a vállalat igazgatója a brigádvezetőt teákkor tanúsított megbánást amikor már kezében volt a fegyelmi elbocsátásról szóló igazgatói határozat. Tény, hogy törvénysértést nem követett el az egyeztető bizottság: joga enyhíteni a társadalmi bíróság javaslatán alapuló igazgatói határozatot. Más kérdés, hogy ezzel menynyire szilárdította a társadalmi bíróság, mennyire öregbítette a vállalat igazgatójának 13. A Dzerzsinszlíij utcában Majd így folytatta: — Ha nem volna anyaga nem fejtene ki ekkora aktivitást. Meggyőződésem, hogy mindenekelőtt tartós és biztos kapcsolatokat akar létesíteni. Ilyet talált is a kiállításon. A kérdés csali az, hogy mit akar továbbadni... — Vein neki mit továbbadni — vágott közbe Kozin. — Legjobb barátja, egy Sa- bolin nevezetű, egyik legfontosabb honvédelmi központunk munkatársa .Ez az ember nagyon közel áll Proho- rovhoz, minden italozásában és mulatozásában hű társa ... — Ügy vélem — tette hozzá Kuprin pergő nyelvvel, mintha egy futballmeccset közvetítene, — nincs kétség aziránt, hogy Prohorov elhatározta már az adatok átadását. — Ránézett Roscsin- ra és Kozinra. — Mert mi másra volna jó a telefon és az egész hercehurca Ljubov Dmitrijevnával, Sabolin anyjával? Sklyton elutazott. A telefon néma. De bármelyik pillanatban megszólalhat. És Prohorov felveheti Sklyton - nal a kapcsolatot. — Mit javasolnak? — kérdezte a tábornok. — Pjotr Mihajlovics! — Roscsin halkan beszélt, de határozottan. — Haladéktalanul meg kell tudnunk, mi Prohorov szándéka, meg keli tudnunk mire kell neki ez a kapcsolat. .. — És hogyan? — kérdezte gyorsan a tábornok. Ros csin tudta, hogy a tábornok már a jelentés első percétől kezdve mindent tisztán látott és egész idő alatt csak erre a „hogyan”-ra gondolt. — Mi lenne, ha felhívnánk Kraszovszkijéket és adnánk egy telefonszámot Ljubov Dmitrijevnának? — Ezt a lehetőséget Kuprin még a tábornokkal való találkozás előtt eszelte ki. — Prohorov ráharap és elmegy a találkára. A „külföldi” a mi emberünk lesz. És akkor majd meglátjuk hogvan viselkedik Prohorov. Egyben azt is ellenőrizzük, hogy időben értesítenek-e minket Kraszovsz- kijék a hívásról... A tábornok másodpercre elgondolkodott: — Nem egészen igy, Borisz Markovics. Nincs semmi okunk hogy kételkedjünk Kraszovszkijékban. Segítséget kértünk tőlük, minek ellenőrizzük őket? Bizalom nélkül nem lehet dolgozni.. — Üjra elhallgatott. — És még egy: Prohorov tudja, hegy a hívás Sklytontól jön. ezzel pedig begyúllasztjúk Persze feltétlenül meg kell tudnunk, mit tervez. Ezt azonban úgy kell intéznünk, hogy ne gyakoroljunk nyomást rá. A maga ötlete a . külföldivel” — fordult a tábornok Kuprinhoz — ugyancsak vitatható ötlet. Persze lehet, hogy adott esetben ez a megoldás is elképzelhető Pillanat — mondta a tábor nők és megnyomott egy gombot. Az ajtón megjelent az ügyeletes. — Hívja be. kérem. Alek szandr Voroncovot — utas! tóttá a tábornok. Miután Voroncov meghal' catta a tábornok kérésé’ bogy ő vegye kezébe az ügyet, a tapasztalt nvomozó ösztönével mindjárt érezte, hogy nehéz és kényes ügyről van szó. — Hát akkor, barátaim, — fordult Kuprinhoz, Kozinhoz és Roscsinhoz —, menjünk át hozzám, dugjuk össze a fejünket, beszéljük meg a dolgot... Egy nappal később Rosz- topcsin herceg egykori palotájában, a Dzerzsinszkii utcában, ahol egykor Napoleon is eltöltött egy éjszakát, megszületett Catherine Cataway, külföldi kozmetikai cikk és illatszer cégek moszkvai képviselője ... A legtöbb nevére érkező levelet Anatolij Prohorov a lakásától nem messze levő postahivatalban vette át. Egy- ízben levél érkezett ide, borítékján Aleksz Prohorov címzéssel. A poste restante ablaknál ülő lány már régóta i merte Anatolij Prohorovot s a szokatlan címzés ellenére sem kételkedett benne, hogy a levél régi ismerősé- r ek szól. Prohorov csodálkozott. Mi az, hogy Aleksz? Felbontotta a borítékot Merített levélpapíron a következő, rossz oroszsággal írt szöveg állt benne: „Tisztelt Barát! Van nálam egy küldemény önnek. Kérem, hogy jöjjön érte a Peking száilodába. 216 sz. szobába őszinte híve Catherine Cataway.” No végre! Anatolij úgy gondolta, hogy Sklyton nem bízik a Ljubov Dmitrijevna- féle telefonban és így ke- esi vele a találkozást. Ám Peking veszélyes. Jobb lesz alahol az utcán találkozni Felhívta a szállót és kérte a 216-os szobát. — Halló, itt Prohorov. — Anatolij nyugodtságot erőltetett magára. — Megkaptam a levelét... — Jól van, várom magát — hallattszott a vonal másik oldaláról. — Ha nincs ellenére, találkozzunk inkább valahol a városban ... — Kérem, hol óhajtja? — Annak a helynek a közelében amely hozzám írt levelének a borítékján díszeleg. Érti? — Igen, értem. „Fél hogy valaki kihallgatja a beszélgetésünket — gondolta „Catherine”. — ügyesen kigondolta a borítékkal, melyen a Majakovszkij szobor fotója van.” — Mikor találkozunk? — kérdezte „Catherine.-” — Lehetne ma este hétkor?? — Hétkor? Rendben. Anatolij egy órával a megbeszélt idő előtt jelent meg a Majakovszkij téren. Cipőt tisztíttatott a Bábszínház mellett, elsétált a Szófia étterem előtt, a Metróban újságot vásárolt, elolvasta a Csajkovszkij hangverseny- terem hirdetményeit. Gyanúsát semmi sem keltette fel, a lér megszokott életét ölte. A szobornál gyermekek játszadoztak. Egy fiú fényképezett egy lányt, aztán a , lány a fiút. A mozi bejáratánál emberek nyüzsögtek. A Szov- vemennyik színháznál eladó jegy iránt érdeklődtek. Pillantása végigfutott a szállodának a térre néző ablakain, de ott se látott olyat, ami '•yugtalaníthatta volna, öt perccel hét előtt kék taxi gördült a Csajkovszkij tei em bejárata elé. Középkorú nő szállt ki belőle, zöld köpenyben egyik kezében divatos ernyő, a másikban re- ’ ’ kül. Átment a téren kőül járta a szobrot, megállt, skálából elővett egy doboz Camel cigarettát, gáz-öngyújtóval rágyújtott és körülnézett. (folytatjuk) gyelmileg bocsássa el. Al- mássy Zoltán igazgató fegyelmi határozata ennek megfelelően indokoltan szigorú volt: elbocsátotta F. Gézát. Az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói egyetértettek a társadalmi bíróság és az igazgató szigorával. Nem csekély volt tehát meglepetésük, amikor arról értesültek, hogy a tekintélyét A nézetünk szerint túlzott megbocsátás köny- nyen juttathat egyeseket téves következtetésekre: n társadalmi bíróság a velencei tizekhez hasonló kőszívű testület s nem jobb az igazgató sem, de a DB majd csak „megment.” F. Géza ügye befejezett ügy. Fordulatait mégis megírtuk; abban a reményben, hogy vállalati döntő bizottság — F. mind az ingatlankezelő, mind Géza fellebbezése folytán — más vállalat egyeztető bizott- megváltoztatta, lényegesen saga számára tanulságos le6z. Csengetés kilenckor... A visszhangot, lépcsöházból csengetés hallatszik be a szobába. Figyelem már jó negyedórája, ahogy ajtóról ajtóra közeledik Este kilenc óra Ki az ördög lehet? Egyszercsak — végre! — nálunk is felrikolt a csengő. összeka "om magam, me gyek tz ajtóhoz. Ketten állnak előtte. Két cigánylány. Az egyiket ismerem. Tavaly, tavalyelőtt is hordta hozzánk a gyújtást. Akkor még kályhával tüzeltünk. Egy zsák húsz forint, tíz forint, mikor hogy tudott rászedni. THónyi szemét rámnyitja: — Bácsi, kell gyújtás? Bosszankodjam. vagy nevessek? — Aztán, mit gyújtsak be vele. aranyom? A központi fűtést? Az én régi ismerősöm jelentőségteljesen ránéz a társára. Na. ugye? — ez van a pillantásában. Amaz ránt egyet a vállán, s megindul — fölfelé, a negyedik emeletre. Kis idő múlva fölöttünk felberreg a csengő, ajtó nyílik, ajtó csapódik. Aztán ismét csengetés, ajtócsapódás. Lám, mindig vannak, akik nem hisznek a változásokban. S aki hisz? Ügy látszik annak is végig kell kísérnie az útján a ht- tetlenkedőket... — Csizi —
