Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-14 / 272. szám
lOfí'V november 14., vasérnnp. NÓCTi 4 n o András Endre versei Éji varázs 1. Fekete gyöngyök hullanak sűrű sorokban. Éjszaka süppedt alánk. ö, jaj, ml lesz! ö-zajt hímez a bodzafa, amint szél-érten felsziszeg, zizeg és sir, mint jéghideg, szlklán-törött kemény vizek ... — Az óra most ver épp tizet. 2. A Hold az éj taván lebeg, porlik felé a rét. A táj szemén álom remeg, sietve oldja szét, s nyugalma éber örefil száll fellegnyája fent: a földre fényes gyolcs terül, csend van, halotti csend. Bizarr strófák Panasz Álmodtam egy nagy elefántot, mely hózta a Göncöl szekerét, a Napnál nagyobb volt egy kerék, n "Z;I társaságban hallótporon | egy estei ,iuKor etetünk változásairól oeszélgettünk. Szülővárosom postáján történt, valamikor ezerkilenc- száznegyvenhat első felében, egy télvégi napon, mikor még cudarul csípett a hideg, de mikor már, némi halvány mosollyal a szánkon, mind j többször és többször botlottunk a tavasz előhírnökeibe. Talán a hideg 'kergetett a postára, hogy fél percre megöleljem a langyos fűtőtestet, meleget gyűjtve a további úthoz, mely még előttem állt, talán valakire vártam, már nem emlékszem. De hisz ez nem is lényeges. Ott Voltam a postán, és jutott Időm arra is, hogy alaposabban széjjel- nezzek magam körül. A felretolható üvegablak mögött serényen folyt a munka, percegett a sok vonagló toll, a papírhoz súrlódva, ka- pirgálva, koppantak a rikító nyelű bélyegzők, tompán és zavarosan, mint suta dobütők, körülöttem meg kapkodva siettek fel s alá az utcáról beverődő, hidegcsípett emberek, akik hivatalos ügyeikkel bajlódtak, holmni kétségbeesett levelekkel, lerongyolt sarkú csomagokkal, félelmetes táviratokkal. Körben, a falból ki- meredő, tintásüveggel, tollal ellátott deszkalapok előtt töprengő alakok imbolyogtak, beleveszve kusza mondataik útvesztőibe. és á Tejútba beleszántott. Megkérdeztem egy porszemet: «mi a panaszod csöppke gyermek?” — Nagyságom miatt szenvedek; feltűnő vagyok, elsepernek. Szelíd ábránd Teljes délután ólálkodott az Éjszaka a Napra lesve Elaludt, s arról álmodott, hogy ifjú még, hogy még csak Este. Nász A kis Kamui egy délután síró kövek közt ült sután, s a meztelen sugár körül még kilenc apró ördög ült». Nyár volt, öreg aranykehcly, és szállt a csengő, kék pehely. Kamui arája harmatos sziromruhába öltözött • a nagy kaptár-vár sáncain át Kamui kertjéig szökött. — Es aznap újra este lett a tölgy-odu-ország felett. Közelemben, a telefonfülke szomszédságában is volt ilyen íróasztalféle deszkalap, írt is rajta valaki, és éppen most indult meg mellőle errefelé: amolyan nvűttgúnvás. szegényforma ' parasztember, valamiféle újgazda, aki abban az időben kezdte csak megszokni, hogy egvenesen járjon, mert 6 is ugyanolyan ember, mint a másik, és a szava is annyit ér, mint a másiknak, mint mindenkinek, aki dolgozik. Akaratlanul is a parasztember mellé sodródtam, aki kezében csekklapot és az infláció néhány gyűrött termékét szorongatva, a csekk be- és kifizetések ablakához tartott, és letámaszkodva a párkányra, szinte szorongva nyújtotta befelé papírját és pénzét Az ablakon híl felpillantottak, de nem hagyták abba az írást: a parasztember hát várt türelmesen. Ebben s percben lépett be a posta ajtaján egy jólöltözött férfi, sej tetőén valami agyafúrt ügyjára gondolt. Maga elé képzelte. 1 — Nagyanyám, adjon kölcsön egy húszast! — Nesze kisfiam. — Benzinre kell. — Jól van, Lackó. , — Majd egyszer megmoto- roztatom... Félhangosan felnevetett. — Ügyes fiú. Hogy megcsinálta azt a nagydobot is a KiSZ-nek. Pedig nem is a szakmája. Pincér. Teljesen olyan, mint Józsi volt Még a termete is, meg mindene. Milyen öröme telne benne, ha élne! M aga is furcsállotta, hogy ez ideig még nem jutott eszébe, de hát mostanában már mennyivel kevesebbet gondolt az urára. Két éve nem is álmodott vele. Nem úgy mint azelőtt, minden éjszaka négy éven át. Azt hitte akkoriban, hogy ez így lesz mindig. Már bele is nyugodott. Aztán egy- szercsak nem jött — Mintha sosem lett volna... Sóhajtása sötétlő keréknyomokba hullott. Ügy érezte, hogy körülötte egerek vacognak a fűben. De nem látott semmit. Az utat is hiába nézte. Még mintha a Pap fáját is kilopta volna valaki a Cserepart tenyeréből. . . Az asszonylánya, meg Nagy Albert ekkor egyeztek meg a sorsa felől. — Esküdjenek meg Albert bátyám még ebben a hónapban. — Az attól függ, hogy Zsófi... — Maid én beszélek vele. — Az jó lesz. Mert én nem tudom még azt sem, hogy hozzám jön-e. — Hogyne menne. — Hát... — Nálunk ugye kicsi a fizetés. 860 forintot hoz haza az uram. Mi az? — Nem sok. — Lacika öt hónapja nem dolgozik, betegeskedik szegénykém. ö is csak viszi a pénzt. — Az biztos, hogy énnálam van minden. — Még meg édesanyám a munkát is bírja. Csakhát nálunk nincs semmi látszata amit csinál. A téeszcsébe, majd, oda ne engedje! Mi hiába beszélünk neki, megy minden nap. Még azt se bánja, hogy reggeltől estig maga van a répaföldön. Semmi látszatja... — Nem is neki való már az. A beszélgetés megakadt, mert az udvarról motorzúgás hallatszott be. Nagy Albert a csizmája orrát nézte. Tárcáimé egészen a készülő leves fölé hajolt, mikor Lackó a szobába lépett. Birgeri csizmában, divatos prémgalléros felöltőben volt. Csak úgy sugárzott róla az erő, az egészség. A pincérek jellegzetes járásával ment oda Nagy Albert elé. Kezet rázott az öreggel, mint aki tudja, kinek hogyan kell köszönni: — Jó estét, adjon isten bátyám. Aztán szó nélkül leült a rádió mellé és csavargatni kezdte. Kínos csönd lett. Az asszony és az öregember ösz- szenéztek. Az asszony odaveregette a fakanalát a fazék széléhez, aztán megszólalt. — Lackó! Albert bácsi elveszi nagyanyádat. A fiú fel se nézett, és csak vagy két perc múlva válaszolt. — Ha megnyerte, hadd vigye. Mikor? özvegy Magyar Józsefné előtt abban a pillanatban állt meg a szekér. Az ülésen kocsis, a szekérderékban négy asszony. Kivehetetlen sötét tömeg. Az öregasszony közéjük préselte magát, ötödiknek. — Hát ezt a napot is jól kitöltöttétek. Senki sem válaszolt — Legalább befejeztétek? — Még holnap sem. — morogta valaki kelletlenül. — Szólni sem tudtok rendesen az emberhez ... Az öregasszony elhatározta, hogy hazáig ki sem nyitja a száját. A szekér, két lóval partnak felfelé haladt. A lovak nehezen húztak. A kocsis káromkodott. Valahonnan, igen messziről vonatfüttyöt hozott a szél. A vonatfüttyről az ötlött az öregasszony eszébe, vajon Lackó bement-e éjszakára dolgozni. Ha bement, a hatossal ment. Mára írta ki az orvos a múlt héten. — Inkább ne ment volna még. Hány hónapja fájtatja a fülét? Pont most gyógyult volna meg ebben a lucskos, őszi időben? Megvagyunk az ő keresete nélkül is. Szombaton megveszem neki a bundabéléses bőrkesztyűt. Kell az a kesztyű a motor miatt is. Hidegek vannak már... A szekér bukdácsolt, zötyö- göti, mint egy bárka. — Csak a lábam ne fázna annyira! Megpróbálta mga alá húzni, de valaki az asszonyok közül ráförmedt, hogy ne mocorogjon, hát hagyta. Még három kilométert kellett megtenniük a faluig. Hét óra volt. Polgár látván JCeserű oroőssáq védféle figura, aki bizonyos enyhe püklendiséggel, mely úgy látszott, sajátja, gombolta ki kabátját és emelte elő mellső zsebéből a csekklapot, meg a pénzt, s ő is nyújtotta az ablakon befelé. Ott túl most is felpillantottak, s néhány másodperc múlva félre is tették a munkálkodás alatt lévő, számoszlopos papírlapokat — Mi lesz most? — fogott el a kíváncsiság? S már tudatosan figyeltem a fejleményeket. Látszólag jelentékte- lennnek tetsző pillanatok voltak azok, mégis úgy éreztem, sok függ tőlük. Bizonyos fajta vizsgatételre vártam: a mi kisvárosunk értelmiségének vizsgatételre, melynek izgalma akkor lenyűgözte minden figyelmemet Láttam a két kezet, a puhát, az ápoltat, az aranygyűrűvel ékeset, s a másikat, a durvát, az ápolatlant, a fekete repedésekkel és feketeszélű körmökkel éktelenke- dőt, amint egymás mellett benyúltak az ablakon és majdnem összeérve reszket- tették a pénzt meg a csekklapot. S láttam a vizsgázót, a fiatal nőt előre hajolva az asztal fölött, kissé kövérkésen, észrevehetően kesernyés hangulatban, a barna haja alól kibújó fülében csillogó, mesteri fülbevalójával, és zöld színű szevetterével, melyen valami elefántot ábrázoló dísz trónolt sárgán és elferdülve, mint egy ízléstelenül szétnréselt. száraz virág. rr~—“I i érzékeltessem Hogyan | még a furcsa pillanatokat, melynek feszültsége, fokról-fokra növekedőn, még az ujjaimat is megtáncoltatta a sima párkánylapon? Diadalt akartam, fellélegeztető megoldást, és csak hallgattam, vártam, bár titkos reflexiókkal szívesen segítettem volna a vizsgatevőt. Es ekkor a fiatal nő ismét feltekintett. Ott meredt előtte a két kéz, mely annyira különbözött egymástól, ott mindkettő, a puhábbikon ajánlkozott, kéredzkedett megvillant a vaskos arany, mintegy jelentkezőn és figyelmeztetőn, sértő tolakodással. A lány, aki szemét rájuk szegezve, bizonyosan visszaidézte magában, melyik kezet látta előbb s melyik nyúlt be később az első mellé, aztán mégis az ápolt, finom kézből vette át a pénzt meg a csekklapot. Talán dadogtam magamban valami keserűt, csalódottan. Ügy éreztem magam, mint rossz ébredéskor, mikor valami tetszetős álomból vertek fel és a visszahozhatatlan szépségek fájdalmától sajog a szívem. Szégyennel, enyhe kábulatban fordultam meg, és zsebre gyűrt kézzel, elcsüggedve hagytam ott a posta- hivatalt De az éles téli fuvallatok hirtelen kijózanítottak. Autó- KÜrt riasztotta vissza gondolataimat. Es a következő utca sarkánál már azt is tudtam, mint próbálom észretéríteni azt a fiatal postásleányt Nyílt hangú, inkább esz- méltető, mint megrovó célzatú cikket írtam megfigyelésemről a megyei lapban, amolyan színes kis tárcát, mely irodalmi formában, költött nevekkel, hétről-hétre so- rozatszerűen vett ostrom alá egy-ep- városszerte, megye- szerte tapasztalt torz, vagy éppenséggel káros jelenséget. Kevéssel az írás megjelenése után aztán meggyőződhettem arról, hogy az inget magára vette az. akinek szán- bún. iValomolyik / telefonhoz hívtak. Gyanútlanul emeltem fel a kagylót, s jelentkezésem után egy feldühödött nő maróan gúnyos tónusa ..angja orgonáit a fülembe kísértetiesen, ilyetén- képp: — Na, boldog, maga patkány, hogy kiírt az újságban? Ezért biztosan valami magas kitüntetést is kap majd, mi maga aljas talpnyaló! Hát vegye tudomásul, hogy engem nem érdekel, se maga, sem a cikke! Nem tűröm, hogy a munkámba beleszóljanak! Ha férfi volnék, kitaposnám ■J belét! Azzal le is tette a telefont Felkavart érzésekkel, elvörösödve próbáltam visszahívni, de ö amint meghallotta a hangomat, szó nélkül újra lecsapta a kagylót kudarcba fullasztva minden kísérletemet Cselhez folyamodtam tehát Mondanivalómat ráírtam egy csekklapra, és egy délelőtt mintha fizetni akarnék, benyújtottam neki az ablakán. Tartózkodóan átfutotta, aztán sebesen összegyűrte. Idegesen olyasféle mozdulatot tett, mintha a fejemhez akarná vágni, de az utolsó pillanatban mégis meggondolta, és a papírgombócot íróasztala fiókjába seperte be. Holmi győzelemfélének könyveltem el a mozdulatot, mert abból, hogy írásomat nem a papírkosárba vetette, arra következtettem, hogy esetleg majd még elrágódik felette előbb-utóbb. Néhány nap múlva az utcán találkoztam a lánnyal. Udvariasan üdvözöltem, de ő, mintegy kihívóan, elfordította a fejét, nem fogadta köszönésemet. Később elkerültem a kisvárosból, és csak négy esztendő múltán vetődtem ismét, néhány hétre, vissza. S mikor egy nap a posta előtt haladtam el, eszembe jutott a költik postásleány, és a hajdani .icidens emléke, pillanatról pillanatra erősödve, életre támadt bennem nyugtalanul. — Vajon még mindig haragszik rám? — állított meg a kérdés, és behajtott a pos- ia kapuján. Némi szorongással tapostam a gidrea-göd- rös, elcslszolt lépcsőfokokat és nyíltam ki a belső helyiség önműködően csukódó ajtaját. helyén ült a lány, mindjárt i,uu.uii> idgy vonalaival, és ■ s közben előreeső, barna hajával, melyre a világi to te uj egyenletesen elosztva hullatta alá a fényt. Es az asztala sarkán, kerek talpú állványon, kicsi zászló magaslott előtte rezzenéstelenül, ráhím- zett aranyló betűkkel hirdetve az emberi munka mindenki által elérhető, tiszteletet parancsoló dicsőségét. Ablakához álltam, előrehajolva. A következő pillanatban rám villant a tekintete és valami hirtelen öröm kifejezését láttam benne, mely őszinte volt és nem is leplezhető. — Üdvözlöm! Azt hittem, már örökre elveszett — ragadta meg a párkányon nyugvó kezemet Mintha ellentéte lett volna annak a kesernyés, régi valakinek, aki négy évvel azelőtt a bíráló szavak ellen olyan gorombán hadakozott. Most láttam csak, hogy nem is annyira bántóan kövérkés, és enyhe melle fölött azt a sárga elefántot is hiába kerestem. Nyugalom és derű áradt belőle, amint mosolygott és elmosódó zavarral fogadta gratulálásomat — Hogyan sikerült? — mutattam a zászlócskára, mely ezekben a pillanatokban egyre szebbnek hatott A lány ekkor kinyitotta a fiókját és elővette belőle az újságcikket meg a gyűrött csekklapot melyre annak idején a viselkedésével kapcsolatos megjegyzésemet írtam le. Rájuk tette a kezét, s pil- ’- natig mintha arra várt volna, hogy azok szóljanak helyette, aztán felém fordult: — Ezekkel kezdődött. Használt a keserű orvosság, rávett arra, hogy hallgassak meg minden jó szót amit hozzám intéznek. S mindjárt hozzátette: *— Köszönöm magának. És ne haragudjon azért ahogy akkor beszéltem. Meghatódtam. Szerettem volna még szólni valamit, hosszasabban, de már ketten is álltak mögöttem, hogy hivatalos ügyükkel sorra kerüljenek. — Ezután is jó munkát — szorítottam meg újra a kezét A régi Jánossy Ferenc rajza 0
