Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-14 / 272. szám

1965. november 14., vasárnap. NOGRAD 1 DC&SlÚz, telt dió Dal Szlovák képzőművészek Magyarországon — On egyik levelében, amelyet művésztársának kül­dött, azt írta:~ „A szlovák képzőművészetnek szellemc­,,Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk .. (József Attila: A Dunánál) „Végre... a gazdasági kapcsolatok kiépí­tése után a szellem emberei is felkerekedtek. Észak-Magyarország és Közép-Szlovákia szellemileg keresi egymást. Ügy néz ki, meg is találja. Egyik szellemi híd: a művészet. Mit mondhatnék még erről? Nemrég az észak-magyarországi képzőművészek küldött­ségét és kiállítását üdvözöltük Besztercebá­nyán, és most mi is eljöttünk önökhöz ezzel a tárlattal. En csak azt mondhatom, ezután is minél gyakrabban keressük meg egymást.” (Robert Dubravec, a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének al- elnökej •tint hírül adtuk, Festmény — Szobor — Grafika — 1965 címmel szlovák képzőművészeti kiállítás nyílt november 6-án Salgótarjánban, a Nógrád megyei Tanács dísztermében A kiállítás az észak-magyarországi képzőművészek augusz tus 28-án Besztercebányán megrendezett gyűjteményes tár­latának viszonzásaként nyitotta meg kapuit. A tárlat megrendezésére november 4-én érkezett Ma­gyarországra Palo Biednik, a Szlovák Képzőművészek Szö­vetségének adminisztrációs titkára, Iván Stubna festőmű­vész és grafikus, Marinka Philadedphy, a közép-szlovákiai Képcsarnok rendezője. Munkájuk befejezése után a követ­kező napon ellátogattak Miskolcra, ahol megtekintették a III. Miskolci Országos Grafikai Biermálét, és találkoztak a magyar képzőművészek észak-magyarországi szervezetének tagjaival, Vati József festőművésszel és területi titkárral, Feledy Gyula Munkácsy-díjas grafikussal, Seres János fes­tőművésszel, s a Képcsarnok miskolci vezetőjével. Siklósi László, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-Ma­gyarországi Szervezetének adminisztrációs titkára a mis­kolci színház vezetőivel is megismertette a vendégeket, a színházban fogadást adtak tiszteletükre. A hivatalos delegáció november 6-án érkezett Salgó­tarjánba. Tagjai voltak: Milán Hűik, a Csehszlovák Kom­munista Párt Közép-Szlovákiai Kerületi Bizottsága agitá- ciós és propaganda osztályának vezetője, Jozef Balázs, a Közép-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnökhelyet­tese, illetve Robert Dubravec, a Csehszlovák Képzőművé­szek Szövetségének alelnöke, Palo Biednik adminisztrációs titkár, Fulla Ludovit nemzeti művész, a Munka Érdemrend és a „Kiváló munkáért” kitüntetés viselője, Benka Martin nemzeti művész, a Köztársasági Érdemrend kitüntetettje, Stefunko Frano érdemes művész és Iván Stubna festőmű­vész, grafikus. A vendégek a megérkezést követőem Czirike Ferenc mű­termébe látogattak, megnézték a művész új műtermes ott­honát, s a ■ Magyarországon még edcllg nem alkalmazott technikával most készülő mozaikot. A kiállításon Palo Biednik megnyitója után Fedor Klimácek, a Közép-Szlová­kiai Képzőművészek Szövetségének elnöke elegánsan be­kötött emlékalbumot adott át Czinke Ferencnek. Ugyancsak ez alkalommal a liptószentmiklósi múzeum igazgatója nyúj­tott át emlékérmet Luzsicza Lajos és Feledy Gyula művé­szeknek, majd a Nógrád megyei tanács elnökhelyettese adta át a III. Miskolci Országos Grafikai Biennálé emlékpla­kettjét Fulla Ludovitnak, Benka Martinnak és Stefunko Franonak. A delegáció november 7-én Benczurfalván és Balassa­gyarmaton át Budapestre utazott. Előbbi helyen idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész vendégelte meg a de­legációt (egy tőkén hófehér vesszőkosár várta a látogató­kat, tele dióval), utóbbi helyen a Palóc Múzeumija látogat­tak el, ahol megnézték Réti Zoltán tárlatát. Budapesten a Nemzeti Galériában megtekintették a Csók István emlék- kiállítást, s a XX. századi magyar képzőművészet remekeit. Másnap a Műcsarnokban a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon tett látogatásuk után a vendégek a Magyar Képzőművészek Szövetségének képviselőivel, Makrisz Aga­memnon szobrásszal, a szövetség elnökségi tagjával, Szen­tes Lajos országos titkárral és Péter Klára művészettörté­nésszel, a szövetség külügyi vezetőjével folytattak megbe­szélést a képzőművészeti kapcsolatok további fejlesztésé­nek lehetőségeiről. A delegáció Budapestről Egerbe utazott. November 9-én a történelmi várossal ismerkedtek, majd visszaérkeztek Salgótarjánba. A városból, illetve Magyar- országról még ezen a napon elutaztak. Több lehetőség a „szellemi barátkozásra“ Robert Dubravec és Palo Biednik nyilatkozata A Festmény-Szobor-Grafika 1965 című kiállítás megnyitá­sit után pár perces beszélge­tést folytattunk Salgótarján­ban Robert Dubraveccel és Palo Biednikkel. N0GRÄD: A többi közt el­mondhatjuk, hogy az utóbbi időszakban megélénkültek ha­zánk és a külföldi országok vezetői közötti személyes kap­csolatok, s külföldi államfő­kön kívül több párt- és kor­mánydelegáció (köztük a cseh­szlovák delegációk) látogatott hazánkba. E látogatások hoz­zájárultak a népeink közötti barátság erősítéséhez, állam­közi kapcsolataink bővítésé­hez, az együttműködés fejlő­déséhez. Milyen kapcsolatok­ról beszélhetünk a kulturális illetve a képzőművészeti élet területén? ROBERT DUBRAVEC: A ■riagyar-csehszlovák barátság szellemében már a korábbi években kialakultak jó kap­csolatok a kulturális élet szá­mos területén. Természetesen a különböző cserék, illetve látogatások megszervezésekor is kötelező érvényűek az ál­lamközi kapcsolatokat szabá­lyozó megállapodások. Ezek ugyanis mindenféle cserét il­letően (a „szellem” cseréjét illetően is) alapelveket szö­geznek le, amelyeket be kell tartanunk. Ezek a megállapo­dások a többi között azt is megszabják: kik látogassanak külföldre, hol, milyen kiállí­tások nyíljanak meg, milyen oublikációkat, kiadványokat, folyóiratokat, újságokat stb. cseréljünk ki. Magyarorszá­gon, illetve Budapesten a szellemi termékek, s az egyéb kulturális kapcsolatok cseréjét a Csehszlovák Kultu­rális Kapcsolatok Intézete szervezi meg. Tudomásom sze­Fulla Ludovit: „Rózsahegyen, a szüleim házában...” ben kell szlováknak lennie!” Ez a mondás azóta szállóigé­vé vált. Mit jelent? — Semmi mást, csak ami benne van. Azt viszont sem­miképpen sem jelenti, mint rint a következő évben körül­belül öt kiállítás cseréjét tér vezik Magyarország és Csehszlovákia között. Po­zsonyban most szervezik az V- Iparművészeti Kiállítást, erre szintén meghívnak ma gyár képzőművészeket, a kiál­lításnak ugyanis képzőművé­szeti része is lesz. NÓGRÁD: Értesüléseink sze rint a jövőben mind több le­hetőség nyílik az országrészei azaz a kerületek, illetve a me­gyék közötti kulturális kap­csolatok bővítésére is. Mi az igazság ezzel kapcsolatban? Mit várhatunk a jövőben Kö- zép-Szlovákia és Észak-Ma- gyarország szellemi termékei­nek, művészeti produktumai­nak cseréje terén? PALO BIEDNIK: Valóban, a jövőben, reméljük, mind Palo Biednik: „Nekünk öt galériánk van.„” több lehetőség nyílik a szom­szédos országrészek szellemi barátságának elmélyítésére is. A kerületek, illetve a megyék közötti kapcsolatok a kerületi, illetve a megyei párt- bizottságok kölcsönös megál­lapodásán alapulnak. Miskolc- cal és Salgótarjánnal már ed­dig is baráti, mondhatnám; a képzőművészeti élet terüle­tén is szívélyes a kapcsola­tunk. A Festmény-Szobor- Grafika-1965 című kiállítás ugyancsak e személyes barát­ság jegyében nyílt meg Sal­gótarjánban. Nagyon örülünk, hogy a városban élénk érdek­lődést keltett. Az első lépése­ket bizonyára több követi majd. Mi legközelebb tervez zük a III. Miskolci Országos Grafikai Biennálé Közép Szlovákiai „meghívását”. Ne künk öt galériánk van, Besz­tercebányán kettő, ezenkívül ivedig Bojnicán, Martinban és Mikuláson. Mi a magyar vá­rosok közül Miskolcot és Sal­gótarjánt ismerjük, illetve e városokban láttuk tárlatok rendezésének lehetőségét. A kiállítások szervezésén túl persze más kapcsolatok, pél­dául munkakapcsolatok ki­építésére is gondolunk. Egy- egy észak-magyarországi mű­vészt szívesen vendégül lát­hatna egy-egy szlovák kol­legája, és viszont. A különbö­ző művészeti csoportok cseré­jét is sűrűbben megszervez­zük­Stubna Ivan: Téli motívum (mazonit) Utáson életművét mutatja be. szlovák állam vásárolta A modern szlovák művészet meg, az anyag számára már megalapítói közt tartják szá- meg is kezdték egy múzeum mon. Egész életművét a cseh- építését. Benka Képes levelezőlapot ír a presszó asztalán. — Ilyenkor nem szereti. ha zavar--'- Fulla Reggeli beszélgetések Benka írok.” Martán; „Festek és Ludovit■ Aztán még hozzáte­szi: — Az írásban nem ismer tréfát. Benka Martinról (1888) van szó, akit a legidősebb meste­rek között tartanak számon. De ez nem azt jelenti, hogy egy napig is pihen. Dolgozik. Mit? — Festek és írok — nyilat­kozik, miután a bélyeget is ráragasztotta a lapra. — ? — Sok akvarellt festek, -.gyekszem ebben a műfajban is a frisset, a korszerűt meg­találni. S az életrajzomat írom, monográfiát. Úgy terve­zem, hogy majd két kötetből áll. Az első már elkészült Pozsonyban adták ki. Életem­nek 1935-től 1945-ig tartó szakaszát öleli fel. Az újabb kötet, természetesen napjain­kig „ér”. Egyébként mást is csinálok. A szlovák népfel­kelést akarom egy akvarell- sorozatban feldolgozni. Ehhez gyűjtöm a helyeket, adatokat, dokumentumokat. Hitelei munkát szeretnék készíteni. ' „Fogjátok- meg a rókákat. i a rókafiakat.” Ránéz a zöld falra, az Énekek énekére, a salgótar­jáni Karancs Szálló presszójá­ban. Csohány Kálmán mozaik­ját nézi. Aztán csak kavar- gatja a kávéját. A többiek is ezt teszik. Novemberi reg­gel. Kis túlzással igp is Írhat­nám: ezen a reggelen ,A szlovák képzőművészet magja kavargatja a kávéját” ebben a modern észak-magyarorszá­gi szállodában. Csakhogy egy , képzőművészeti mag" nem kavargat kávét. A kávét em­berek kavargatják, művé­szek. Kik? Ismeretes, hogy a szlovák képzőművészet struk­túrájában vezető szerepet játszik a közép-szlovákiai képzőművészén körzet. Je­lentőségét nem annyira a Közép-Szlovákiában élő mű­vészek száma (92) hangsú­lyozza, hanem elsősorban al­kotó eredményeik és rendkí­vüli művészi és kultúrpoliti­kai tevékenységük. Itt él és alkot a szlovák képzőművé­szet élcsoportja Benka Mar­iin, Fulla Ludovit, Milos Ba- zo-vsky nemzeti művészek, Stefunko Frano szobrász, Jo­zef Kollár, Jaroslav Augusta, Mária Medvecká államdíjas, Ester Simerová festő, Julius Szabó festő és grafikus, Cti- bor Bélán festő és mások a szlovák képzőművészet jelen­tős egyéniségei. Nos, akik most a kávéjukat kavargatjak: futta Ludovit, Benka Martin, Frano Stefun­ko­Stefunko Stefunko Frano, a pozsonyi Képzőművészeti Akadémia szobrásztaimra, érdemes mű­vész a pozsonyi galériáról beszél legszívesebben. — A múltban sokszor állí­tották azt, hogy színvonalas művészet csak fővárosban és a művészeti központokban jöhet létre. Igaz ez? — Nem hiszem. Szlovákiá­ban például semmiképpen sem igaz. Ismeri bizonyára Paul Gauguin megállapítását „Az én művészi központom a fejemben van és sehol má­sutt.” Ennek a mondásnak *z igazságát, azt hiszem a legetik: a legnagyobb portré­szobrászok egyike a világon. A klasszikus formák kedvelő­je. O készítette el Jan Kollár monumentális szobrát, amely Prága egyik közterét díszíti. Fulla tü’hányan hitték, hogy m* szlovákok most már nem ta­nulhatunk a világ művészi eredményeiből. Sőt... Csendesen válaszol. Egészen \alkan. A világ egyik kiemelkedő nűvésze. Fulla Ludovit szíve­ven segít — a tolmács szere­pére is vállalkozik, érti a magyar nyelvet —, ha nem magáról van szó. Igaz, neve, lunkássága világszerte is- •nert. Két dátum: 1902-ben szüle­tett. 1937-ben már megkapta Párizsban a Grand prix-et- Franciaországtól Argentínáig lejárta a világot — Most hol él? — Rózsahegyen, a szüleim hazdban. Nemrég költöztem it Zsolnáról. Nemzeti művész, a Munka- rdemrend és o „Kiváló munkáért" kitüntetés birto­kosa. — Jelenleg dolgozik? —t Kisebb munkákat készí­tek. Egyébként a pozsonyi kiállításra készülök. Decem­berben lesz. Fulla Ludovit ezen a kiál­Festmény-Szobor-Grafika 1965 című tárlatunk is bizo­nyítja. Jelenleg Pozsonyban 61, e napokban nyílt egy újabb gyűjteményes tárlat a város­ban, amelyen számos munká­ja szerepel. Stefunko Franot a szlovák szobrászat legnagyobb alakjaként tartja számon a stefunko Frano: „Ismeri Paul művészettörténet- Ügy is em- Gauguin megállapítását?...” A Festmény — Szobor — Grafika — 1965 című kiál­líts Salgótarjánban december 5-ig tart nyitva. A kiállítás magvát az alapítók. Martin Benka, Ludovit Fulla, Milos Bazovszky, Frano Stefunko művel alkotják, amelyekhez a fiatal nemzedék és a derékhad (45 évig) képzőművészeinek alkotásai kapcsolódnak. A kiállítás képei, szobrai és grafi­kái a közép-szlovákiai képzőművészek jelenlegi alkotásai­nak körülbelül 1960 óta létrejött legjobb eredményei. Amint azt Palo Biednik Írja: „A kiállítás témájában és tartalmában, az egyes művekben, főleg pedig a grafikai részben, tudatos törekvések rajzolódnak ki arra, hogy fel­rázzák a társadalmat és fokozzák a humanista eszmék hatóerejét az emberi elidegenedés és elembertelenedés el­len. A kiállításon nincs olyan mű, amely az irodalmi kon­venciót és a sokatmondó műfaji könnyedséget képviselné, ami nemrég még a szocialista realizmusról alkotott elkép­zelések régiójaként szerepelt.” frta: Tóth Elemér Fényképezte: Koppány György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom