Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-14 / 272. szám
2 MÖGT! A D TPfíü. november 14., vasárnap„Nem tudom, mit rejt a jövő...“ Ben Barka I Vietnami jelentés Heves harcok a felszabadítok utolsó nyilatkozata Kairó (MTI) A kairói AI Ahram szombaton első oldalas cikkben közöl részleteket a megbeszélésről, amely a múlt hónapban zajlott le Ben Barka, a titokzatos módon eltűnt marokkói baloldali politikus és Heikai, a lap főszerkesztője között. Az A1 Ahram ezután idézi Ben Barka szavait, amelyeket Párizsba való visszatérése előtt néhány nappal a lap szerkesztőségében mondott: „Nem tudom, mit rejt a jövő, de erősebben mint bármikor, érzem a veszélyt”. Ben Barka, miközben Heikai főszerkesztővel számos kérdést megvitatott, hangsúlyozta: „Kezet nyújtottunk II. Hasszán királynak, aki a népi erők nemzeti uniójával történt szakítás után együttműködésünket kérte... A párt — mondotta — hozzájárult ehhez, noha tisztában van azzal, hogy ezt az együttműködést számos akadály gátolja. Az egyik akadály Marokkó demokratikus fejlődésének útján a hadsereg, amely elszigetelődött a néptől és annak törekvéseitől. A kairói lap egyidejűleg közli Ben Barka Kairóban élő feleségének nyílt felhívását, amelyet férje érdekében a közvéleményhez intézett, s amelyben köszönetét mond De Gaulle francia államfőnek Ben Barka sorsának felderítése céljából tett intézkedéséért. Kigyulladt egy hajó Ají amerikai parti őrség közlése szerint Miamiitól 180 kilométernyire keletre, a nyílt tengeren szombaton hajnalban kigyulladt a Yarmouth Star nevű személyszállító hajó, amely Nassau és Miami között közlekedik és mostani útjára 400 utast vett fel. A hajótöröttek közül többet sikerült a mentőhajóknak fedélzetre vonni ök. és az amerikai egységek között Saigon (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok ellenőrzése alatt lévő „D-övezet” közelében Saigontól 60 kilométernyire északra a pénteki nap Myamán heves harcok folytaik a felszabadító hadsereg és amerikai egységek között. A szabadságharcosok az út két oldalán fekvő gumiültetvényekről intéztek támadást az amerikaiak ellen, akik a tűzet viszonozták, a harc több mint 12 óra hosszat tartott. Az éjszaka folyamán már csak elszórt lövöldözés volt hallható. Mint az AP megjegyzi, öt napon belül ez volt a hazafiak második támadása egy na- gyob amerikai harci egység ellen. Pénteken éjféltájban a felszabadító erők egyórás támadást Intéztek amerikai gyalogos egységek ellen Pleiku közelében. Egy katonai szóvivő szerint az amerikaiak „csekély” veszteségeket szenvedtek. Gié Binh-ben, Saigontól három kilométernyire északra két partizán motorkerékpárról gránátot dobott rendőrök egy csoportjára, a rendőrök közül ketten megsebesültek. Da Nang és Chu Lai között az amerikai tengerészgyalog- sag partraszállási műveletet hajtott végre, amely péntek délután fejeződött be. Hírügynökségi jelentések szerint ez volt az eddigi legnagyobb szabású ilyen katonai művelet, amely azonban minden nagyobb fegyveres összecsapás nélkül zajlott le. Amerikai repülőgépek szombat reggöl bombázták a demi- litarizált övezetet Észak- és Dél-Vietnam között. Egy amerikai katonai szóvivő szerint a támadás „tévedésből” történt. Mint a VNA vietnami hírügynökség jelenti, az amerikai légierő november 10-én és 11-én támadásokat hajtott végre a VDK területe ellen, lakott területeket és ipari objektumokat bombázott Ku- amg Binh, Ha Tien, Khann Hoa és Ninh Binn tartományokban. Tovább tart a „nikkelháború” Az amerikai kormány továbbra is zár alatt tartja az amerikai kikötőkben veszteglő francia nikkel-szállítmányokat. Washington azt követeli, hogy a franciák bizonyítsák be: az öntvények nem kubai nikkel-ércből készültek- Amennyiben a kubai eredetű nikkel aránya meghaladja a fél ezreléket, az áru nem rakható ki az Egyesült Államokban. Guiard, az amerikai embargóval súlytott Le Nickel cég elnök kijelentette, Washington követelése átlátszó ürügy, mindenki tudja, hogy a nik- í\el eredetét lehetetlen megállapítani. Ugyanilyen alapon az amerikaiak a spanyol bonbonokat is lefoglalhatják, mert a spanyolok kubai cukrot vásárolnak. A Le Monde rámutat, az Egyesült Államok most azért igyekezik megszigorítani a kubai áruk bojkottját, mert a nyugati országok eddig nem sokat törődtek vele. Kuli a 1962 óta megduplázta kereskedelmi forgalmát a tőkés országokkal, árufeleslegeinek 42 százalékát szállítja ma a nyugati államokba. Washingtont különösen az bosszantja, hogy atlanti szövetségesei nikkel-ércet vásárolnak azokban a bányákban, amelyek a kubai forradalom előtt amerikai tulajdonban voltak. Párizsban arra számítanak, hogy a francia-amerikai nikkel-háború hosszú ideig ál fog tartani. Erre engednek következtetni az amerikai lapok kommentárjai. FülŐp-szigeti választások MANILA (MTI) Az elnökválasztósok ellenőrző-bizottsága pénteken este hivatalosan felhívta a lelépő Macapagal elnököt,, ismerje el a nacionalista elnök és alelnökjelölt győzelmét. Macapagal, a Liberális Párt jelöltje azonban úgy látszik továbbra is makacsul ragaszkodik a hatalomhoz. A hivatalos végeredmény beérkezéséig nem hajlandó beismerni vereségét. A szombat reggel közölt hivatalos, de csak a szavazatok körülbelül 80 százalékára vonatkozó eredmények szerint Marcosnak 679 975 szavazatnyi előnye van Macapa- gallal szemben. Bányaszerencsétlenség Boszniában A zenicai bamaszénbányá- ban pénteken délben bányalégrobbanás következtében egy személy életét vesztette, kettő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. A robbanás 400 méter mélységben a 62. számú munkahelyen történt, ahol 18 bányász dolgozott. A hányalégrobbanás mintegy 20 méter hosszúságiban, rombolt s három személyt maga alá temetett. Közülük kettőt — nagy erőíeszitések árán — hamarosan sikerült kiásni és megmenteni, míg a harmadikat csak órák múlva találták meg s akkor már nem volt életben. Gomulka és Cyrankiewicz hétfőn érkezik Jugoszláviába WladHlsw Gomulka ós Józef Cyrankiewicz lengyel párt és kormányküldöttség ólén november 15-ón hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezik. A lengyel vezetők Tito elnöknek júniusban tett lengyelországi látogatását viszonozzák. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Az VSA súlyos veszteségei Vietnamban — Fejlemények Indonéziában — Anglia a Biztonsági Tanácshoz fordult Rhodesia ügyében A világ különböző pontjain, ahol korunk fő ellentmondásai nyílt összeütközésekben robbantak ki, továbbra is zavaros a helyzet. Változatlanul a legkritikusabb pontja a világnak Délkelet- Azsia, ahol már nemcsak Vietnamban, hanem Indonéziában is érezhető az amerikai imperializmus nyomása, ha lényegében más formában is, de végső soron a Vietnamihoz hasonló célkitűzéssel. Ez a célkitűzés röviden abban jelölhető meg, hogy az Egyesült Államok igyekszik ezen a területen visszaszorítani a haladó erők befolyását A legújabb fejlemények Vietnamban azt mutatják, hogy az amerikaiak kénytelenek minél nagyobb katonai kötelezettségeket magukra venni, aminek az a következménye, hogy a legutóbbi napokban az Egyesült Államok Vietnamban állomásozó erői minden eddiginél nágyobb veszteségeket szenvedtek. A másik délkelet-ázsiai hadszíntér Indonéziában alakult ki. Nem tekinthető pusztán Indonézia belügyének a kommunisták ellen megindított hajsza, mert világosan felismerhetők a háttérben azok az erők, amelyeket az Egyesült Államok titkosszolgálata mozgat. Az események egyébként változatlanul kettős sínen haladnak. Sukarno elnök igyekszik mérsékelni a kommunistaellenes erők lendületét. Az elnök legutóbb rendkívül éles hangon fordult azok ellen, akik szítják a gyűlöletet és megbontják Indonézia nemzeti egységét. Sukamo kijelentette, hogy a rendbontók személy szerint vele találják szembe magukat. Egyelőre a katonaság változatlan erővel folytatja az úgynevezett tisztogatási akciót, amely gyakorlatilag a haladó erők elleni terror-had- jarattal azonos. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a hadsereg nem hajlandó alkalmazkodni Sukarno elnök figyelmeztetéseihez. A másik viharközpont Afrikában alakult ki és úgy látszik, hogy már az egészen közeli napokban robbanás várható ezen a kritikus helyen. Rhodesiáról van szó, ahol a fehér gyarmatosítók hadat üzentek az angol kormánynak és egyoldalúan kinyilvánították a függetlenséget. A függetlenség rokonszenves jelszava mögött egy gyűlöletes neo- kolonialista csoport igyekszik konzerválni hatalmát. Rhodesiában körülbelül negyed- millió fehér kisebbség gyakorolja a hatalmat, több mint. négymillió néger bennszülött lakosság fölött. A dolog természeténél fogva egyenlő a legnyersebb erőszak-módszer alkalmazásával. Az erőszak-módszerek közé tartozik az úgynevezett 1961- es alkotmány is, amelynek értelmében a parlamentben biztosítva van a fehérek többsége és a négerek közül is csak hasonlók kerülhetnek be a törvényhozásba, — törzsfőnökök és a régi osztályrendszer képviselői. Komplikálja a helyzetet, hogy az egyoldalú függetlenségi deklaráció amelyet csütörtök délben Smith rhodesiai miniszterelnök olvasott fel a rádióban, az angol kormányt rendkívül kényes döntések elé állítja. Wilson miniszterelnök a múlt héten Salisburyben járt. Onnan hangsúlyozott optimizmussal tért vissza. Rövidesen kiderült azonban, hogy Wilson optimizmusa teljesen alaptalan, mert a rhodesiaiak nem fogadták el az időhúzásra szánt kompromisszumos Javaslatot. Még az utolsó percekben is izgatott telefonbeszélgetések folytak Salisbury t's London között, a jelek szerint azonban teljesen eredménytelenül. Az angol kormány most, hogy némileg megmentse saját presztízsét és a nemzetközösségi országik előtt bizonyítékot nyújtson határozottságáról, utasította a rhodesiai angol kormányzót, hogy váltsa le a Smlth-kormányt. A kormányzó rádiófelhivásban felszólította a lakosságot, hogy tartózkodjanak a „törvénytelen hatóságok” támogatásától. Mindenesetre sok múlik azon, hogy a karhatalom milyen magatartást fog tanúsítani az elkövetkező nagyon nehéz órákban. P. F. KONZULTÁCIÓ Termelés rendszerünk reformjának kétségtelenül egyik sarkalatos pontja a termelés és a szükségletek jobb összehangolása, a termelés rugalmasabb alkalmazkodása a piaci kereslethez. Ennek megfelelően az áru- és pénzkapcsolatok kiterjedtebb alkalmazásával el kell érni, hogy a termelők közelebb kerülhessenek a piachoz, hogy egy sor olyan tényezőt — szervezetit és gazdaságit egyaránt —, amely ma a termelőt és a piacot elválasztja egymástól, eltávolítsunk. A közgazdasági vitákban és a mindennapos gyakorlatban is nap mint nap felmerül a „piac” fogalma. „Termeljünk piacra”, „jobban elégítsük ki a piac igényelt”, „gondosabban kutassuk a piacot” stb. Voltaképpen mi is ez „a piac” — amiről oly sokszor beszélünk. Régi, hagyományos értelmezés szerint a piac az a hely, ahol az árutermelők termékeiket kicserélik, illetve termékeik adás-vételét lebonyolítják. A piac ilyen értelmezése az egyszerű árutermelés időszakára érvényes. Ezen a piacon az eladó nem ismerte előre áruinak vevőit, viszont az áru eladása akkor még más áruk vásárlását is feltételezte. A kisárutermelő, áruja értékesítése után újabb termelési eszközöket és létfenntartási cikkeket vásárolt. Ezen a piacon tehát az adás-vétel egysége még nagyjából fennmaradt. A tőkés árutermelés már megbontja az áruk adás-vételének egységét; lehet úgy eladni, hogy az eladást nem követi (azonnal) vétel. És viszont: lehet valaki anélkül is vásárló, hogy eladó lenne. A két aktus idejét a tőke közbejötté széthúzza. Most már a piac nem egy hely (pl. vásártér), hanem és a piac gazdasági funkció: helytől függetlenül az eladók ós vevők — vagyis a kereslet és kínálat — találkozása, illetve a vételek és eladások összessége. A kapitalista gazdaságban a piac a termelők közötti társadalmi-gazdasági kapcsolat alapvető formája. És mivel a kapitalizmusban jóformán minden áruvá válik, a piac társadalmi szerepe óriásivá nő. A modem korban a nemzeti piacok mellett létrejön a világpiac. Mos már az árupiac, a munkaerőpiac és a pénzpiac nemzetközi méretekben kapcsolja össze az egyes országokat A tőkés piacon a legélesebb konkurren- ciaharc folyik, és a kereslet és a kínálat spontán alakulása anarchikus módon befolyásolja a gazdaság menetét. Ezért az utóbbi években a fejlett tőkés országokban is erősödnek a piac szabályozására irányuló tervezési kísérletek. Nő az állami beavatkozás: elsősorban a beruházási javak piacán (állami megrendelések) és a nemzetközi pénzpiacon (exporttámogatás, vámrendszer, tőkekivitel stb.). A tervezési kísérletek legfőbb megnyilvánulásai a tőkés integrációk, — Ilyen például a Közös Piac. Ez a jelenleg legfejletteb formájú kapitalista kísérlet sem küszöbölheti ki azonban a tőkés rendszerből fakadó ellentmondásokat. Sőt, ezeket az ellentmondásokat — eredeti rendeltetésével ellentétben — éppen nemzetközi síkra vetíti. (Gondoljunk csak a legutóbbi francia—nyugatnémet gabonaháborúra.) Mi az oka annak, 1 hogy miközben a tőkés országokban a „szervezett” piac kiépítésének tendenciáival találkozunk, nálunk és valamennyi fejlett szocialista országban éppen a „piac-gazdaság” erősítése van napirenden. Ennek egyik oka az, hogy nálunk sokáig elméletileg tagadták az árutermelés létezését (illetve azt csak a mezőgazdaságban ismerték el, ezt is inkább csak formailag) és ennek következtében a piac létezését is. Ügy gondolták, hogy az előírt tervmutatók teljesítése helyettesíti a piac funkcióját, hogy a terv képes mérni és elosztani a társadalmi munkát. A dogmatizmussal való szakítás után a közgazdasági kutatómunka feltárta, hogy a szocialista termelés is: árutermelés. Mégpedig nemcsak a fogyasztási cikkek áruk, hahem a termelési eszközök is. Ez az árutermelés a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján folyik, amely megteremti az objektív alapját annak, hogy tervszerűen összehangoljuk a népgazdaság fő arányainak alakulását, hogy egyebek között megtervezzük a belső és a külső „pénzpiacot” (a vásárló erő és az árualapok, a fizetési mérleg egyensúlyát stb.). E fő arányok megtervezése mellett azonban — alapvetően a terv által keltett szükségletek keretein belül — a kereslet konkrét alakulásának kell alárendelni a kínálatot, A termelőnek az árupiacon kell bizonyítania, hogy 1. amit termelt, arra szükség van, továbbá, hogy 2. a termék előállítására annyi munkát fordított, amennyire valóban szükség van. fl piac törvényeit! nem lehet megszegni. Az elmúlt években felhalmozódott felesleges készletek pl. azt is bizonyítják, hogy bizonyos termékek előállítására a társadalmilag szükséges munkánál többet fordítottak. (Itt most eltekintünk a minőségi okok miatt keletkezett és csak látszólag felesleges készletektől). Ezzel szemben a „hiánycikkek” azt jelzik, hogy bizonyos cikkek előállítására egyáltalában nem, vagy a szükségesnél kevesebb munkát fordítanak. Bizonyos mértékig még ma Is kísért a régi mennyiségi szemlélet. Ez lényegében a termelés mennyiségének növelését tartja elsődlegesnek. Ennek a szemléletnek az elméleti magva az a szélsőséges túlzásokba vitt felfogás, amely szerint a szocializmusban a termelés célja: minél több használati érték előállítása. A szocialista termelésnek hatékony szükségletkielégítésre kell törekednie. A kereslet és a kínálat összhangját tehát a lehető legnagyobb társadalmi tiszta jövedelem előállítása mellett kell biztosítani. Ebből az következik, hogy a korábbi egyoldalú használati érték szemléletet komplex szemléletté kell átalakítani: az értéket, az áruk értékének realizálását is gazdasági munkánk előterébe kell állítani. A naturális gazdálkodásra jellemző használati érték szemlélet' egyébként — különös módon — a termékek valóságos használhatóságának sem „tett jót”. Termékeink minősége, műszaki tulajdonsága nem javult kielégítően. Sokszor éppen azért nem voltak áruink piacképesek. fl korszerű érték | (gazdaságossági) szemlélet ezzel szemben az áruk használati értékére is jó hatással van. A naturális szemlélettel és gyakorlattal szemben erősödő tendencia, hogy a termelők ráfordításaikat Is elismertessék a piacon (ti. ha ettől függ a ténylegesen elért nyereségük). Ez az „elismertetés” csak olyan mértékű lehet, amilyen mértékben a munkaráfordítás megfelel az igényeknek. És a ráfordítás megtérülése és haszonhajtása annál nagyobb, minél korszerűbb, minél jobb minőségű termékben testesül meg. A piac — pontosabban a piaci mechanizmusok — bekapcsolása tehát a szocialista társadalom szükségletednek eddiginél hatékonyabb kielégítését szolgálja. A piaci hatások fokozott érvényesítését nálunk két történelmi körülmény is indokolja: 1. A kapitalista Magyarország belső piaci kapcsolatai igen szűkek voltak. Szűk volt
