Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-10 / 268. szám

4 NflGR An 1 9R!S november 10. szerda Osztrák zeneszerző a Beatlesekről Kazári beszélgetés Heinz Neubrandttal Nemi'égiben bécsi TV fil­mesek jártak hazánkban. Or­szágjáró útjuk során palóc­országba is ellátogattak. Az Eurovízió színes adása számá­ra készülő Ungarn in Dur und moll (Maevarország dúr­bán és mollban) című húsz perces, népi hagyományain­kat megörökítő film zenei rendezőjét Heinz Neubrand- tot Kazáron sikerült „toll- végre” kapnunk. Magyarországi élményeiről, a bécsi zenei életről beszél­gettünk. — Más ez az ország, mint amit vártam. Kellemesen csa­lódtam. A szabad légkör, a jó! öltözött és mindig udva­rias emberek, a hangulatos városok, falvak, a gazdag ki­rakatok mást bizonyítanak, mint amit nálunk terjeszte­nek. Jó hangulatomat még az udvariatlan hotel portá­sok sem tudták elrontani. A salgótarjáni Karancs Szál­ló bármely nyugati világ­város díszére válhatna. A magyar konyha, a Fecske és a Tokaii nem okozott csaló­dást nekem. — Kikkel találkozott itt- tartózkodása alatti — Az országot bebarangol­va. sokféle embert ismertem meg. Cigánvokkal. csikósok­kal. gulyásokkal, öreg pa- ras^asszonvokkal. népművé­szekkel. Nógrádban egy idős palóc dudás játéka élmény­számba ment. De legnagyobb élményt a Kodály Zoltán­nal való találkozásunk nyúj­totta. A világhírű magyar zenei nevelésről, az ének­tanítási módszerekről tájé­koztatott bennünket, német nyelven. — Mi a véleménye a ma­gyar filmekről? — Furcsa, de egy hónap alatt nem volt időm elmen­ni moziba. Napi 13—14 órát forgattunk. De Bécsben már láttam a Meztelen diploma­tát egy zártkörű filmvetíté­sen. — Milyen zenei törekvések hatnak ma Strauss, és Alban Berg városában? — Erről sokat tudnék be­szélni, mert a zenei rende­zést (a zeneszerzés és zene­karvezetés mellett) csupán másodállásnak, „favágás­nak” tartom. Kórusműveimet, szimfonikus költeményeimet jóval többre értékelem. De a zenei körök is, mivel már több állami kitüntetést kap­tam. Az elharapódzó expe­rimentális (kísérleti) vala­mint konkrét és elektroni­kus zenei megnyilvánuláso­kat csupán a feltűnési má­niával tudom magyarázni. Zenélni, kottafejekkel, és nem hadirokkant pléh faze­kakkal lehet — A fiatalok hol és mi­lyen zenére táncolnak? — A londoni Soho-hoz ha­sonlóan Bécsben is sok di­ák klub született az elmúlt években. Pincékben „táncol­nak” dixiland, vagy a Beat- lesek által elterjesztett beat stílusú neoprimitív zenére. Mit tehetnénk ellenük? — Mi a véleménye a „gom- bafejüekről”, a sok port fel­kavart Beatlesekről? — Ismerősöm. Benjamin Britten a legnagyobb élő an­gol zeneszerző azt mondja róluk: „Kedves, vidám fiúk, és pocsék zenészek”. London­ban már végighallgattam egy műsorukat. Szerintem nem rossz muzsikusok, de kár, hogy azt csinál iák. amit csi­nálnak. A szellemileg kitöl­tetlen fiatalok eszményképei ők. a minden konvencionáli­sát elvető liverpooli lázadók. — Mivei foglalkozik szabad idejében? — Autózom, vagy az uno­kámmal játszadozom. Negyvennégy éves, barna- keretes szemüveget és rö- 'Vid bajuszt visel. Haja már dereSedik, de örökké vidám, tréfálkozó kedvű. Felesége magyar. <3 csak egy-két szót tud magyarul^ Elkéri a címemet. — Egy-két hanglemezemet elküldöm, remélem tetszeni fog majd. Eldobja a csonkig égett Fecskét Elnézést kér, de kez­dődnek a zenei felvételek. Rozgonyi István Heinz Neubrandt az elmaradhatatlan eoca-colás üveggel. k országhatár őrzésére várjuk a megye fiataljait Már csak pár hét választ el bennünket az újoncbevo­nulástól. Évről évre meg­ismétlődik ez az esemény. Leszerelés előtt állnak az „öreg katonák” és behívóju­kat várják a leendő határ­őrök. Ez így rendjén is van, hisz’ ifjúságunk erre készül; igyekszik eleget tenni haza­fias kötelességének. A felszabadulás óta immár huszadszor ismétlődik meg az újoncbevonulás. Ma már olyan fiatalok is bevonul­nak, akiknek szülei 1945- ben elsőként védték hazánk határait, mint tényleges ka­tonák. A most bevonuló fia­talok pedig már népi demok­ratikus rendszerünkben szü­lettek. Mondhatnánk úgy is, egyidősek szocialista hazánk­kal. Az első lépést a mi rendszerünkben tették, szo­cialista hazánk gondoskodott nevelésükről, fejlődésükről. Most, amikor elérték a sor- kötelességet, a haza szól hoz­zájuk. Az alkotmány meghatároz­za: „A Magyar Népköztár­saság polgárainak megtiszte­lő kötelessége, hogy az ál­talános védkötelezettség alap­ján. katonai szolgálatot tel­jesítsenek”. Ügy gondolom, hogy az alkotmánynak ez a paragrafusa mindannyiunk előtt világos és egyértelmű. Aligha szorul bizonyításra az, hogy ha meg akarjuk őriz­ni vívmányainkat, szabadsá­gunkat, jogainkat és új, szebb életünket, adandó alkalommal a legnagyobb áldozattól sem riadhatunk vissza. Ezért kell — alkotmányos kötelességün­ket teljesítve — nékünk ha­tárőröknek a leendő újon­cainkat úgy felkészíteni, ha­tárőreinknek pedig a kato­nai ismereteket úgy elsajáti- tani, hogy éberen tudják vi­gyázni hazánk határait a ké­mek és ügynökök aknamun­kájától. Mindez nem könnyű fel­adat. Fáradságos munkát kö­vetel a kiképzőktől, az újon­coktól egyaránt. Ma már min­denütt korszerű fegyverekkel találkozunk, amelyek telje­sen kiszorította laktanyáink­ból például a puskát és más régebben alkalmazott eszkö­zöket. Ez a gyorsütemű fej­lődés megköveteli a fiatal harcosok alapos felkészíté­sét. Üj a mostani bevonulásnál, hogy határőrségünkhöz Nóg­rád megyei fiatalokat vá­runk szolgálattételre. Ez szá­munkra, Nógrád megyei em­berek számára kettős meg­becsülés, hiszen a megye ha­tárán húzódó államhatár őrizetéért közvetlen módon is a Nógrád megyei fiata­lok lesznek a felelősek. Ök portyáénak majd a kanyarqó Ipoly partján és a magasba nyúló Karancs ormán, ahol a csehszlovák határőrökkel együtt vigyázzák majd az államhatár sérthetetlenségét. Azok a fiatalok tehát, akik a határőrséghez kerülnek, itt maradnak szűkebb hazájuk­ban, Nógrád megyében. Mind­ez azonban kötelez is, még­pedig arra, hogy rászolgálja­nak a bizalomra. A leendő liarcosok számára ez előnyt is jelent: eltávozásra, sza­badságra könnyebben, olcsób­ban jutnak haza. A látogatás is egyszerűbb a szülők és nem utolsósorban a meny­asszonyok számára. Már lázas készülődés fo­lyik az újoncok fogadására. Az „öreg katonák” előkészí­tik a felszerelési eszközöket, hogy átadhassák utódaiknak. Berendezik és csinosítják a hálókörleteket, hogy valóban igazi otthonba érkezzenek a fiatal harcosok. A kiképzők is úgy várják a fiatal har­cosokat, mint testvér a test­i-ért. Párt és KlSZ-szerveze- teink nap, mint nap arra törekszenek, hogy a fiatalok jól érezzék magukat katonai szolgálatuk idején. A klub­szobák, a könyvtárak, a kü­lönféle társasjátékok és sport­eszközök a harcosok rendel­kezésére állnak. A kultúrcso- portok. zenekarok a legszebb számokból állítanak össze műsoros esteket, hogy a ki­képzés szüneteiben szórakoz­tassák őket. így készülünk a „felváltok” fogadására. Nógrádiakat vá­runk az államhatár őrzésé­re. Szomszéd Imre határőr őrnagy Hűen a két évtizedes eskühöz Húsz esztendeje — a má­sodik világháború szörnyű tü­ze éppen csak hogy kialudt, Hirosima és Nagaszaki rom­jai alatt még emberek tízezrei feküdtek temetetlen — fiata­lok siettek a szélrózsa min­den irányából Londonba. Ki hajón, ki vonattal, ki katonai autón, vagy repülőgépen. So­kan közülük még egyenruhá­ban voltak, egyenesen az el­csendesült harcterekről érkez­tek. A fiúk és lányok sokfe- lől jöttek, sokféle nézetet val­lottak, sok nyelven beszéltek, bőrük színe, foglalkozásuk, hi­tük szerint is különböztek. Ez a tarka, de elszánt és lei­kies, újat akaró sereg, — a vi­lág ifjúságának képviseletében — a fasizmus és a háború el­leni egység jegyében, 1915. novemberében életre hívta a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséget. Az eltelt két évtizedben a fiatalok hatalmas világszerve­zete jelentős utat járt be, ak­tív, harcos szervezetté fejlő­dött, s tagjainak száma több mint százmillió! Az egykori londoni delegátusok hajába már ősz szálak lopakodtak, helyükre fiaik-lányaik léptek, s korunk ifjú generációja, — a szülők példáját követve — harcol és küzd a háborűmen- tes világért, a jövendőért. Egykor a szülők Londonban, az Albert Hallban egymás ke­zét szorosan tartva szent es- küvést tettek: — Esküszünk, hogy örökké élni fog szívünkben ez az egy­ség, amely most, 1945 novem­berében kovácsolódott ki. Jósáé de Castro: Az éhező Brazília A nagytekintélyű, világhírű tudós második könyve ez ma­gyarul. Az első — Az éhség földrajza — éppen tíz eszten­deje, 1955-ben jelent meg ha­zánkban, s a téma kiváló is­merőiéként mutatta be a szerzőt. A brazil tudós hosszú időn keresztül az ENSZ e kérdéssel foglalkozó szerveze­tének elnöke volt, s ugyan­akkor cikkekkel, rövidebb ta­nulmányokkal, illetve köny­veivel is az éhség elleni küz­delem élharcosának bizonyult. A magyar kiadáshoz írt utó­szavában többek között rá­mutat: „Ha világosan felis­merjük, hogy az embereknek azok a milliói, akik a vilá­gon nap mint nap éhen hal­nak meg, mert a világ hadi- gazdálkodást folytat, rájö­vünk, hogy ezek a bombák és szuperbombák sokkal halálo­sabbak, mint ahogy képzel­nénk. Attól a pillanattól kezdve, hogy kísérletileg ki­próbálják őket, pusztítani kezdik az életet a légkör szennyezésével. Háborúban vadállat módjára gyilkolnak, mint Hirosimában és Naga- szakiban. És végül, még ak­kor is, amikor a fegyverrak­tárak baljós csendjében hú­zódnak meg, alattomos mó­don egyre pusztítják az em­beriséget az éhség által, mely nap mint nap emberek millió­it öli meg.” Az utószóban szereplő gondolat egyben a könyv kiindulópontját is je­lenti: az éhség oka a megter­melt javak egyenlőtlen elosz­tása az „igazságtalan gazda­sági rendszeren”, azaz a ka­pitalista társadalmon belül, illetve a fegyverkezés. Bátor és nemes könyv ez: bátor, mert szókimondó, nem­csak a betegséget — az éh­séget — nevezi meg, hanem a kórokozót — a mohó impe­rializmust — is; nemes, mert szenvedélyesen harcol, érvel, bizonyít azok mellett, akik életének állandó társa az éh­ség, s az éhhalál miatti ret­tegés. A szerző a „század szé­gyenének” nevezi az éhséget; e szégyenfoltot csak radikális eszközökkel lehet letörölni. A mai ifjúság generáció zöme az esküvéshez méltóan éi és cselekszik. A DÍVSZ százmillió fiatal nevében kiált álljt a háborús kalandoroknak, leplezi le a gyarmattartó im­perializmust, a minden aljas­ságra, bűnre kész neokolonia- lizmust. a népek, az embleri lét esküdt ellenségeit s tesz hitet a béke, az emberi jöven­dő, a népek szabadsága és függetlensége mellett. A DÍVSZ — hogy csak a legutóbbi nagyobb akciókat említsük — Olaszországban leszerelési világkonferenciát, Moszkvában korunk legége­tőbb kérdéseit tárgyaló szoli­daritási világ-fórumot, Latin- Amerikában nagyszabású if­júsági kongresszust, Lengyel- országban és a demokratikus Németországban európai ifjú­sági találkozókat rendezett. Fővárosunk, Budapest ad ott­hont a DÍVSZ központjának. A csendes Bpnczur utcai épü­letben lázas munka folyik. El­kezdődött a sajnálatos módon elmaradt IX. Világifjúsági Ta­lálkozó újbóli előkészítése. A jövő esztendő nagyjelentősé­gű eseménye lesz a világ if­júságának találkozója, ame­lyen földünk fiataljai nevében újra tízezrek tesznek hitet a két évtizeddel ezelőtt meg­hirdetett magasztos célok mel­lett. Lakatos Ernő (Kossuth Könyvkiadó) A „JEZSUITA" bukása A Nógrád új folytatásos dokumentum-regénye A Szovjetunió belső ellenségei megannyi aknamunká­jának egyikéről szóló izgalmas dokumentum-regény a 30-as 40-es években működő összeesküvők egy alakjának élet­útját rajzolja meg. Az alaphelyzetről — amely a cselek­ménysorozat kiindulási pontja volt — így ír a szerző: „Az illegális társaság feje Valentyin Grigorjev, az egy­szerű sofőr, régebben pap, Vegyenszkij metropolita bizal­mi embere volt. Valentyin kapcsolatainak finom, csak ke­vesek előtt ismert szálai a moszkvai egyházmegyéig nyúl­tak, egészen Szmirnov atkáig, sőt még azon túl Is, odáig, ahol a „nagy politikát” csinálják, ahol terveket szőttek arról, hogyan szervezzék be az ifjúságot az egyház kebe­lébe. Hiszen ez a legfontosabb, ez a jövő., Az államvédelmi bizottság lehetővé tette J. Golovavov- nak, a fenti című könyv szerzőjének, hogy megismerked­jen a „Jezsuita” dosszié minden részletével és személyesen is résztvegyen a moszkvai és moszkvamegyei államvédelmi szervek nyomozómunkájában. Hogy a „Jezsuita” mennyire nem kiagyalt figura, ennek illusztrálására elegendő annyi, hogy 1964 őszén még lehetett vele találkozni a szovjet fő­város utcáin. Dokumentum-regényünk közlését november 11-én kezd­jük meg. mmvwvvvmvvwuwwMNVmvHWVvwwv Naponta utazóknak KÜLÖNÖSEN FONTOS AZ lila* balesetbiztosítás « Menetjegyét biztosítással kérje! •. - •«■.w.vwwwwww

Next

/
Oldalképek
Tartalom