Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-09 / 267. szám

NOGRAD 1965. november 9. kedd. 4 utenberg \J utódainál Haray Mária fiatal kéziszedőt figyeli Szegedi Rozália és Tímár József tanuló Reggeliznek, mikor betop­panok hozzájuk. Fiatalok, ti­zennégy, tizenötéves lányok, a mosoly, a jókedv elmarad­hatatlan tőlük. — Elevenek, de hát ez élet­kori sajátosság. A szorgalmi követelményeknek megjelel­nek, és ez a lényeg — mond­ja oktatójuk Schrijjel József, a typográfia műhelytitkainak jó ismerője. A Nógrád megyei Nyomda­ipari Vállalat nyomdájában, pontosabban kéziszedő termé­ben járunk, az új elsőéves ta­nulókról, és tanulókkal be­szélgetünk. — Kilenc új kéziszedő fia­tal dolgozik nálunk szeptem­ber óta. Legtöbbjük nyolc általánost végzett, de van kö­zöttük érettségizett is. Három év a tanuló idő, érettségizet­teknek két év, majd szak­munkás bizonyítványt kap­nak. Felszabadulásuk után is igényt tartunk a munkájuk­ra, mivel több nyomdász szakemberre van szükségünk. A négy borzashajA lány mosolyogva nyugtázza a mes­ter szavait. A másik öt tanu­ló — köztük három fiú — MTH iskolában non. Heten­ként egy nap bővítik itt iro­dalmi, történelmi, matemati­kai ismereteiket. A hét többi öt napján a kéziszedőterem as iskolájuk, a műhelyük is. Itt ismerkednek meg a betű- családok ezernyi változatá­nak legfontosabb jaival, a betűtípusokkal, a kéziratszá­mítással, valamint az alap­vető helyesírási tudrúvalók- kai. Tankönyvük nincs, and na­gyon megnehezíti a tanulást. Vajon ők miért mostoha gyermekei a tankönyvkiadás­nak? A mester elköszön, ma még sok munkája van. • Nehéz szóra bírni őket. Puszta Erzsi legszívesebben a Vasas bajnokságáról beszél­ne. — Miért lettél nyomdaipa­ri tanuló? — Fodrász akartam lenni Nem vettek fel. Megismer­tem és megbarátkoztam ez­zel a szakmával. Barátnője, és szinte iker­testvére Szummer Anna. (Ma­rina Vlady frizura, sötét ver­zióban! — A nyári szünidőben is bejártam a régi nyomda könyvkötészetébe. Így kezdő­dött ismerkedésem a typográ- f iával. A szakmunkásbizo­nyítvány megszerzése után Felsőfokú Nyomdaipari Tech­nikumba szeretnék beiratkoz­ni. Ha van. Szegedi Rozi (kék szem, barna tupirozott frizura.) — Az unokanővérem is a nyomdában dolgozott. Hozzá járogattam be. Szeretném jól megismerni a szakmát. • Hazánkban ma mintegy har­minc napilap jelenik meg. „Bá­bái” idős és fiatal typográfu- sok. Van, ki nyomdász akart lenni és más szakma mellett kötött ki. Van ki nem rajon­gott a typográfiáéri — mert nem is ismerte — és megked­velte. Hiszen ez a hivatás szépségeit nem fitogtatja. De aki Gutenberg zászlaja alá állt, annak feltárja féltve őr­zött, rejtett titkát. Rozgonyi István Schriffel József oktató egy plakát rámolásának fogásait magyarázza. Koppány György felvételei Az ÉM. Nógrád megyei AUa. mi Építőipari Vállalat ASZTALOS szakmunkásokat KUBIKUS munkavállalókat és NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT vesz iel. Napi háromszori ét. kezés, korszerű munkásszállás biztosítva van. Érdeklődni, ill. felvételre jelentkezni lehet a vállalat központjában Salgt.. tarján, Üveggyárral szemben A budapesti szalonok na­pokban lezajlott több mint egy tucat divatbemutatóján, amelyeken az őszi-téli kollek­ciókat tárták az érdeklődők elé, a legnagyobb szenzációt a kavics jelentette. A Ruházati Mintatervező Vállalat kreáto­rai egyik kompléjukhoz a ka­vicsot divatékszerré léptették elő. Most, amikor minden al­kalmi, kis- és nagyestélyi ru­ha csillog a sok, gyöngyhiim- zéstől, mi mást tehettek vol­na, mint azt, hogy egy egy­DCanies CL d iíUi t szerű szövetruhára a csiszolt folyami kavicsot nevezték ki ékkőnek. Hogy mégse legyen olcsó, a kavicsot egy ötvös iparművésszel tétették fogla­latba, oly módon, hogy az egyik hosszúkás lapos kövön, egy másik vízcsepp formájá­ban függjön. Takarmányozási gondok A megye közös gazdaságai­ban — bár még nem végle­gesek — elkészültek a takar­mány-mérlegek. Az adatok­ból kiderült, hogy sajnos az idén sem vagyunk bőviben a takarmányoknak. Különösen így van ez az Ipoly vonulatá­ban és néhány olyan gazda­ságban, ahol a szokásosnál bővebb csapadék lehetetlenné tette a rétek kaszálását. Szálastakarményokból 14— 18, lédús takarmányokból 10—15 százalékkal kisebb a készlet, mint az igény. Abrak­ból ennél is nagyobb a hiány. Az állatállomány veszteség- mentes átteleltetése, az áru- termelési tervek teljesítése parancsolóan előírja, elsősor­ban a közös gazdaságok ve­zetői, másrészt a mezőgazda­ságot irányitó szervek részé­re, hogy együttes erővel nö­veljék a meglevő takarmány- készleteket, a készleteket ta­karékosan, de okszerűen hasznosítsák, növeljék a ta­karmányok hatékonyságát és egyes betegségek megelőzése érdekében rendszeresen etes­senek takarmány-kiegészítő szer éket. Helytelen takarékosság A készletek növelésének vannak egyéb lehetőségei is. Egyik ilyen lehetőség a legel­tetési idény meghosszabbítá­sa. Ennek kedvez az időjárás is. Jól hasznosíthatják a tar­lóheréket, siló és egyéb kuko­rica tarlókat, réteket Ked­vezően úgy lehet ezt megol­dani, hogy reggel az istálló­ban kapjanak a szarvasmar­hák egy „vetést” és a harmat, vagy dér felszállta után, dél­után négy óráig kint keresse meg a szarvasmarha táplálé­kát. Néhány gazdaságban az a helytelen gyakorlat tapasz­talható, hogy a legeltetett ál­latok nem kapnak semmi ki­egészítést, így a tejtermelés három-négy literre, vagy ez alá csökken. Ez helytelenül értelmezett takarékosság, mert a visszaesett tejterme­lést növelni már csak két-há- romszoros takarmány értek­kel lehet. Sajnos, néhány ta­karmánnyal jól ellátott gaz­daság is alkalmazza ezt a helytelen takarékosságot. A tomegtakarmányok növe­lésének másik lehetősége a kukoricaszár silózása. Ennek ízesítésére melasz, répaszelet a legtöbb gazdaságban ren­delkezésre áll. A korai erő­sebb lehűlés miatt jelentős az a kukorica mennyiség, amely nem ért be és tárolásra al­kalmatlan. Ennek egy részét is célszerű a kukoricaszár kö­zé besilózni. A takarmány­készleteket tekintve szüksé­gesnek mutatkozik, hogy a kukoricaszár 50—60 százalékát silóként, 20—25 százalékát szecskázva, pácba takarmá- nyozzák fel. Vásárlás a hástájiból Vásárlással is növelhetők a készletek. Az idén a háztáji gazdaságok jelentős széna- készleteket gyűjtöttek össze. Ezekből a közös gazdaságok is tudnak — ha nem is nagy mennyiségben — vásárolni. Példa erre az ipolyvecei Al­kotmány Tsz, amely a közel­múltban mintegy nyolc va­gon „szálast” vásárolt fel az A divatbemutató sokszáz nézője közül többen gondol­tak arra, hogy milyen rava­szak is ezek a divatdiktátorok: éppen ősszel hozták divatba a kavicsot. Bezzeg ha ez ta­vasszal történik, nyáron stran­dolás közben a Balatonnál, vagy a Római-parton mennyi jó divatékszert szedhettek vol­na össze. Arra ugyanis sem­mi biztosíték sincs, hogy jö­vőre még mindig érdemes lesz efféle gyűjtögetéssel fog­lalkozni. egyik közeli község háztáji gazdaságaiból. Ehhez hason­lóan szemesabrak is beszerez­hető, mely annál is inkább szükséges, mivel az állami megsegítés önmagában nem elegendő a hiány pótlására. A készletek takarékos fel- használását tavaly több gaz­daságban rosszul értelmez­ték. Ha a szénakészlet úgy elegendő, hogy szarvasmar­hánként napi 2,5—3 kiló jut, akkor ezt a mennyiséget fo­lyamatosan adagolják. Né­hány tsz-ben az volt a felfo­gás, hogy január közepéig nem kezdtek kazlat, azzal, „nehogy széthordják”. Köz­ben viszont az állomány úgy legyengült, hogy a tejterme­lés mélyre süllyedt. Célszerű tehát előrelátóan porciózva, de a lehetőségekhez mérten okszerűen takarmányozni. A fővetésű silókukoricából készült nagyobb tápértékű szilázst gyengébb tápértékű­vel hasznos etetni, így a gyengébb tápértékű szilázs is jobban értékesül. Fontos feladatnak kell te­kinteni a takarmány szabvá­nyok elkészítését és az abban feltüntetett előírások betar­tását. Ebben segítséget nyúj­tanak a körzeti állattenyész­tési felügyelők. A takarmá­nyozási felelősök viszont ügyeljenek arra, hogy a ke­retutalványon szereplő meny- nyisegek kerüljenek feletetés­re. Etetés érdem sxeriut A takarmányok jobb hasz­nosulásában jelentős szerepe van az előkészítésnek. A pácolásnak, darálásnak, fül- lesztésnek azt a cél kell szol­gálnia, hogy a takarmány feltáródjon és az emésztés fo­lyamatában minél kevesebb legyen a veszendőbe menő energia. A rendelkezésre álló takarmány-előkészítő gépek, amennyiben a munkát he­lyesen szervezik, segítik a jó előkészítést. A téli hónapok­ban mindenképp törekedni kell arra, különösen a serté­seknél, hogy a takarmányt megfelelő hőfokon kapják az állatok. Jeges, vagy túl hi­deg moslék a gyomor- és bél­gyulladás ágya. A jobb ta­karmány-hasznosulást segíti elő az érdem szerinti takar­mányozás is, hiszen egy-egy tehenészetben jobb és ke­vésbé jó egyedek találhatók. Jobban megtérül a felhasz­nált abrak, ha a legjobb egyedek szükségletét optimá­lisan kielégítik, a leggyen­gébb eredményt felmutató egyedek pedig egyáltalán nem kapnak abrakot. Az idei túlságosan csapadé­kos időjárás miatt a meglevő szénakészletek minősége gyenge. Ezért az egyébként és leiadatok szűk fehérjebázis még tovább romlott. Megfelelő nagyüzemi tapasztalatok állnak rendel­kezésre a szükséges fehérje 25—30 százalékának karba- middal történő pótlására. Van egy módszer, amely különö­sen célravezető. A melaszos- vízben oldott foszkállal, ta- karmánymésszel, sóval kiegé­szített karbamidot egy csövön át bevezetjük a szecskavágó dobjára, ahol a ventilláció ezt a folyadékot ráporlasztja a takarmányra. Megfelelő ta­karmány-szabvány összeállí­tása után az így keletkezett pác minden veszély nélkül etethető. A takarmány hasznosulását segíti elő a célszerűen alkal­mazott „anyagi érdekeltség" is. Helyes adagolás A kedvezőtlen időjárás miatt a téli takarmányozás­ban a szokásosnál nagyobb szükség van a takarmány ki­egészítők használatára. Ezek hiánva bizonyos betegségeket idéz elő, vagy csökkenti a takarmány értékesülését. A mész és foszfor hiánya fia­tal állatoknál csontlágyulást, az idősebbeknél csont-töré­kenységet. a nőivarú állatok­nál meddőséget okoz. A só rendszeres adagolása élénkíti az emésztő-nedvek elválasz­tását, ezáltal javul a táp­anyag kihasználás A kérőd­zők részére leginkább a mész. a foszfor és a só pótlása indo­kolt. A mészhiányt takarmány- mésszel, a foszforhiányt, fosz­forsavas imésszel, „foszkállal”, a só szükségletet takarmány­sóval pótolhatjuk. Sertések­nél, különösén szoptató ko­cáknál. a vas és a réz pót­lása indokolt. A vas pótlása a „Hemogén”’ nevű takar­mány-kiegészítő szerrel old­ható meg. Ezenkívül hasz­nos. ha a sertések hozzá­jutnak kőszénhez, vagy kő­szén-salakhoz. Az adagolásra útmutatóul szolgálnak a takarmányozá­si táblázatok. A takarmány­kiegészítő szerek beszerezhe­tők a földművesszövetkezeti boltokban, vetőmagboltokban és megrendelhetők a Phy- laxia Állami Oltóanyagtenme- lő Intézet expedíciójánál. A gondos takarmányozás előkészítésére, megfelelő meg­szervezésére még van idő, de helyes ha a tsz-ek a meg­felelő intézkedéseket idejében már most megteszik. Horváth Demeter az Állattenyésztési Felügyelő­ség igazgatója A „JEZSUITA" bukása A Nógrád új folytatásos dokumentum-regénye A Szovjetunió belső ellenségei megannyi aknamunká­jának egyikéről szóló izgalmas dokumentum-regény a 30-as 40-es években működő összeesküvők egy alakjának élet­útját rajzolja meg. Az alaphelyzetről — amely a cselek- ménysozozat kiindulási pontja volt — így ír a szerző: „Az illegális társaság feje Valentyin Grigorjev, az egy­szerű sofőr, régebben pap, Vegyenszkij metropolita bizal­mi embere volt. Valentyin kapcsolatainak finom, csak ke­vesek előtt ismert szálai a moszkvai egyházmegyéig nyúl­tak, egészen Szmirnov atkáig, sőt még azon túl is, odáig, ahol a „nagy politikát” csinálják, ahol terveket szőttek arról, hogyan szervezzék be az ifjúságot az egyház kebe­lébe. Hiszen ez a legfontosabb, ez a jövő . . Az államvédelmi bizottság lehetővé tette J, Golovavov- nak, a fenti című könyv szerzőjének, hogy megismerked­jen a „Jezsuita” dosszié minden részletével és személyesen is résztvegyen a moszkvai és moszkvamegyei államvédelmi szervek nyomozómunkájában. Hogy a „Jezsuita” mennyire nem kiagyalt figura, ennek illusztrálására elegendő annyi, hogy 1964 őszén még lehetett vele találkozni a szovjet fő­város utcáin. Dokumentum-regényünk közlését november 11-én kezd­jük meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom