Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-07 / 266. szám

JO'TI. november ?. re'áman

N ö O R A D

3

Diákok, fiatalok

Osztályfőnöki órán a IV» G-ben

Hatalmas, sárga épület. „Születési anyakönyve” szűkszavú, s mégis oly beszédes tények megörökítője. Emelték 1928-ban, rendeltetése: csendőrképzés. A gazdasági világválság szele már Magyarország felett is fújdogált, mikor Klé- belsbergék — nem véletlen, hogy a „vörös Tarjánban” — megnyitották a kakastollasokat képző iskola lomha tölgykapuit.

Ma is oktatnak itt — majd két évtizede már — de

inágt, mások,

másoknak.

ÜJ nemzedék, 14—18 éves fiúk, lányok. A Madách Gimnázium falai között osztályfőnöki órán figyeltük a fiatalok spontán megnyilvánulásait, erkölcsi felfogását, amely felváltotta a kaszárnya szellemet.

Amikor még mi jártunk gimnáziumba, néhányan úgy gondoltuk, az osztályfőnöki órák semmi más célt nem szolgálnak, minthogy a padok védősáncai mögé bújva szórakozzunk, esetleg izgalommen- tesen unatkozzunk.

Kíváncsi voltam, milyen egy mai — a reform-tanterv követelményeit is figyelembe vevő — osztályfőnöki óra. Milyen tudást, erkölcsi elveket, milyen módszerrel igyekszik átplántálni a pedagógus az ifjú fejekbe.

Osztály: IV. G., orosztagozat, humán. Vezetője, Juhász Ágota fizika-matematika szakos tanárnő, ö is

itt érettségizett,

az egyetem elvégzése, 1958 óta a Madách Gimnáziumban tanít. A téma: kötetlen beszélgetés az emberi személyiségről és annak formálásáról. Készvevő: huszonkilenc tanuló.

zek csendes sorok — szerény arcképvázlat tollvonásai —, de zeng a költő szava: „Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent..Megyek a hajdani Vág utcán. Üvegfúvók utcája? 1947-től Hajek Rezső utca.

Ki volt Hajek Rezső?

Az 1944-es kiürítéskor Hajek is ment. Füleken eltört a lába. 1944. december 23 előtt hozták vissza Salgótarjánba a mieink, törött lábbal. Bevittem az acélárugyári kórházba, ahol sokszor felkerestük, több dologban tanácsát kértük. Azt mondhatnám, így is sommázhatnám; nagy műveltségű, széles látókörű marxista, kiváló agitátor, és közvetlen ember volt. Forradalmár. Ha sétált az utcán, az politika volt, mert ott is politizált. Jelenségeket figyelt meg, amelyek felett azonnal vitát „provokált’’. Ilyen ember volt. A megállapítások mennyit érnek? Néha szerintem nagyon sokat. Hajek Rezső 1945 augusztusában halt meg. Volt egy értekezlet az ÜB-irodában, amelyen részt vett. Előzőleg Budapesten volt. ott rosszullét fogta el. Az orvos akkor azt mondta neki, nyugalomra van szüksége, vigyázzon a szívére, kerüljön minden vitát. De nem tudott kerülni egy vitát sem, nem tudott vágyakozni a nyugalomra. Vita közben rá akart gyújtani egy cigarettára, az asztalon áthajolt tüzért az ÜB elnökhöz, úgy lett rosszul. .. Így halt meg. Negyvenkilenc éves volt. (Alles János közlése, Salgótarján.)

•

„Marxista gondolkodó volt, nagyon sokat alkotott a legális "munkában Is. Nem volt „romantikus’’, nemcsak a lángolás, a „kis" hétköznapi tettek embere is volt. Sokra becsülte a propaganda és felvilágosító tevékenységet, amelyet az üveggyárban 6 szervezett meg. Bátran nevezem mozgalomnak, amit ő csinált. És a társak, persze. Én 1931 óta ismertem őt,

Komolyak, kissé talán feszé- lyezettek is, de az osztály lassacskán a megszokott kerékvágásban kezd dolgozni.

— Lassan már négy éve él együtt a közösség — mondja az osztályfőnök. Mikor először találkoztunk, ugyanebben az osztályban, csak néztük egymást, ízleltük az új neveket, új arcokat. Külső megjelenés útján már kezdtelek megkülönböztetni benneteket. De valami még ismeretlen volt előttem.

— A belső személyiségjegyeink — jegyzi meg a „kakasülőről” az egyik fiú.

A tanárnő bólint.

— És mit határozhatnak meg ezek?

A kezek magasba lendülnek.

— Viszonyunkat embertársainkhoz és a környezethez. Van, aki miután egyest kapott csupán azt mondja: „több is veszett Mohácsnál”. De van aki az érettségire, a jövőjére gondol és nem a dokumentért, hanem a tudásért jár gimnáziumba.

Néhányan hátrafordulnak. Hiába, szabatosan és jól fejezi ki véleményét az a fekete fiú.

— Hogyan alakíthatók a

személyiségjegyek ?

Szemüveges lány, hajában piroa szalag:

— Alkalmazkodni kell a külvilághoz. De nem elvtelefödjek

miután hazajött Romániából, bár akkor még csak hallottam inkább róla. Személyes kapcsolatba 1935-ben kerültem Hajek Rezsővel, ekkor tért haza Bulgáriából. Ettől az időtől vezette 0 az üveg- gyári mozgalmat. Ez is forradalom volt? Igen, barikádok nélkül. Járt nekünk az akkori fél-legális sajtó, s amikor a hivatalos fórumokon a hazugság szövevényei búr- jánoztak, mi moszkvai híreket közöltünk az emberekkel, a szó nemes értelmében felvilágosító tevékenységet fejtettünk ki, ha úgy tetszik, ismeretterjesztést szerveztünk meg, hiszen mindenki kiváncsi volt, vagy legalábbis sokon, mi az igazság a Szovjetunióval kapcsolatban? Ezt az igazságot akartuk és mondtuk el, ezért az igazságért küzdöttünk. Egyszerű volt? Egyáltalán nem. Akkor rágalomhadjárat volt a Szovjetunió ellen. Hogy a salgótarjáni üveggyárban a világ első szocialista országáról akkor a munkások többet tudtak, rnint Magyarországon általában, az elsősorban Hajek Rezső érdeme. Agitált, szervezett. Ee vitatkozott. Dehogy volt könnyű. (Selmeczi János alezredes közlése, Budapest, Hadtörténeti Intézet.)

Ki volt Hajek Rezső?

A két dátum: a születésé és a halálé, 1898—1945. Fiatalon kapcsolódbtt be a munkásmozgalomba. 1919-ben vö- röskatona, a huszas években a Faipari Szakszervezet pest- erzsébeti csoportjának vezetőségi tagja volt. 1931-ben került a salgótarjáni üveggyárba. 1932—35 között társaival Bulgáriában dolgozott és ott vett részt a nemzetközt kommunista mozgalomban... Társaival? Igen, többen voltak.

*

„Bulgáriában én is vele voltam. Részt vettünk az ottani mozgalmakban, Szófiában például bekapcsolódtunk az

nül. Ha valaki, mondjuk túl élénk, (talán nem véletlen a felcsattanó nevetés?) akkor próbálja korlátok közé szorítani elevenségét, mert ez esetleg másoknak kellemetlen.

— Nem lehet mindenen fennakadni. Én túlteszem magam az ilyen kellemetlenségeken, mivel folyton csak rossz kedvem lenne — emel vitát a hátsó ablaknál ülő fiú.

Egy sárga nyakkendő« diák a rosszalló tekintetek ellenére is az előtte szóló védelmére kel:

— Zagyvarakodón egy népszerűtlen ember allergiás a füttyre. Evidens, hogy megjelenését füttykoncerttel fűszerezik. Minek veszi fel?

Többeknek más a véleménye:

— R. Pista azt mondja;

— Igenis, zavar, ha valaki fittyet hány az együttélés szabályaira. Vannak erkölcsi normák, melyek mindenkit köteleznek.

S. Béla az első pádból:

— A problémát bonyolítja, hogy van aki a rosszat meggyőződésből jónak vallja. A régi énnek pedig hátait fordítani igen nehéz. Ha helytelenül cselekedtem 1«, nem fogalmazódott meg egyértelműen bennem, hogy most ezt, vagy azt rosszul tettem. Csupán zavaros, homályos vélemény alakult ki.

1933-as sztrájkba. Hajek, nap mint nap rengeteget vitatkozott a kiváló gondolkodóval, dr. Fehér Géza egyetemi tanárral." (A. J. közlése. Salgótarján.)

Hajek Rezső hazatérése után tíz éven át szervezte és nevelte az üveggyári kommunistákat. A felszabadulás után Salgótarján egyik küldötteként ott volt a Magyar Kommunista Párt (MKP) 1945 májusi első értekezletén. Az üveggyári utca Salgótarjánban most az 6 nevét viseli.

S álljon még itt néhány szubjektív jellegű

közlés, vagy inkább néhány emlékfoszlány:

„Hol a forradalmi romantika? Sokan azt hinnék, az, hogy a Forgács-mögötti erdőrészben találkoztunk, házi- nyulakat tenyésztettünk, hogy mehessünk füvet szedni, hogy ketten-hárman ilyenkor beszélgethessünk.” (A. J. közlése Salgótarján.)

»

„Utoljára én 1944 október 15-én találkoztam vele. Azon a napon kimentünk Baglyosai jára, Vörös Segélyt vittünk egy elvtársnak." (S. 1. közlése, Budapest.)

*

„Az internáló táborokba sok, nagyon sok csomagot

küldtünk, Vörös Segélyt. A Vörös Segélyt mi nem József Attila költeményéből ismertük meg elsősorban, nem olvasgattuk sokat, hogy: ...testvér, segítsd a lebukottakat...” hanem segítettük. Nem volt veszélytelen vállalkozás. Erről is sokat tudnának még beszélni Selmeczi János, Szabó József, Benkő Antal a már halottak közül Telek János, Miklós Gáspár és a többiek." (A. J. közlése, Salgótarján.)

Sokat lehetne beszélni, igen.

Üjabb kérdések, tétova és magabiztos válaszok ...

Őszi, homályos koradélután. Csupán a neonégők búgása tölti be a hirtelen elnémult osztálytermet.

— Két úton szerezhetünk tudomást jellembeli fogyatékosságainkról. Mások figyelmeztetése, vagy önmegfigyelés útján. Laci, neked, mi a véleményed az önismeretről? — kérdi a gyereket Ági tanárnő.

Gondterhelt, szinte túlko- moly arc, feketekeretes szemüveg. Másnak érzem mint a többit.

Válasza engem igazol.

— Nem tudok a témáihoz hozzászólni. Más sem érdekel különösebben, nem fektetek nagyobb súlyt a magam megismerésére sem.

Többet nem is szólt az órán.

A csöngetés jóleső megköny- nyebbülést vált ki a tanulókból.

Hozzászólásaikból, arcjátékukból, egy-egy mozdulatukból, egyszóval személyiségjegyeikből (vérmérséklet, érdeklődés, képesség, jellem) csak hozzávetőlegesen rajzolódik kJ egyéniségük miként a vándorfelhőkkel játszadozó Holdé. Elbújva és újra előbukkanva.

Előbukkanva, mind tartó- sabban, mind tisztább fénynyel ...

Rozgonyi István

„Az agitációnak ismertük

a nyílt, de az illegális módozatait is, természetesen. Mindkettőt becsülni kellett. Később illegális kis könyvtárat állítottunk össze... A munkások rendszeresen beírtak a faformaeszterga műhelybe, ahol Hajek is dolgozott.., 1941-ben a Szovjetunió megtámadásakor Hajek tüdővérzésben feküdt. Ekkor letartóztatások voltak. Haje- ket a rendőrök éppen egy értékes, akkoriban nagyon népszerű tudományos kommunista kiadvány, „A fasiszta munkakódex" olvasása közben találták. Mesélte nevetve, akkor ott azt mondta neki az egyik: „Ez igen, ezt kell olvasni, nem a Marxot.” A Forgácson meg, egy erdei tisztáson éppen az „üvegesek” bálja volt ezen a napon, majális. Akkor kijelentettem: Hitler nem nyerheti meg a háborút, majdnem megvertek. .. Sokat lehetne beszélni, igen.' (A. J. közlése, Salgótarján.)

Gyurkó László irta az Elet és Irodalom 1965. október 30-i számában megjelent „Forradalmárok jelene" című cikkében: „De mi lesz a forradalmárral, ha vége a forradalomnak? Ha nincs többé életveszély, ha nem kell bujkálni, röpcédulázni? Es mi lesz az új nemzedékkel, akik forradalmárok akarnak lenni, de a barikádokból már házakat építettek, a gyárakat cllamositottdk, a párt nem illegalitásban, hanem hatalmon van. Mi lesz azzal a magatartással, erkölccsel, életformával, amelyet a forradalom heroikus szakasza megkövetelt?"

E

pár szerény tollvonásból talán kiderült: Hajek Rezső élete erre is válasz lehet. A forradalomnak szakaszai voltak, és szakaszai vannak. Forradalom a munka is. A munka pedig: erkölcs.

És egyféle igaz emberi magatartás mindenekelőtt.

Sokat lehetne erről még beszélni, igen.

Tóth Elemér

% jelent ésre

Egy hete immár, hogy elkészült az a zárójelentés; amely számot ad másfél hónap erőfeszítéseiről a földeken és élettelen számokkal bizonyítja, hogy Nógrád megyében a rengeteg gátló körülmény ellenére is határidő előtt két nappal elvetették a kenyérgabonát. Szép siker ez, amelynek az országos visszhangja sem maradt el. Néhány héttel előbb még a megye meglepő szép búza termésátlaga keltett feltűnést, most viszont egy újabb jelentés hívta fel a figyelmet arra, hogy megyénk szövetkezeteiben rendjén mennek a dolgok, ügybuzgalomban, helytállásban, hozzáértésben nincs hiány, önként adódnék tehát, hogy mind az idei termés gondos és lelkiismeretes betakarításáért, mind az új vetés gyors és jó elvégzéséért egyoldalú elismeréssel illessük a szántóföldek dolgozóit. Ügy érezzük azonban, hogy az aratás, cséplés, majd az ezt követő vetési munkák sikere nem korlátozható a tsz-ek valóban szorgalmas, az idén különösen igyekvő tagságára.

A legutóbbi jelentés, amely újból öregbítette Nógrád megye jó hírét, szép adataival a közös ügy, a társadalmi összefogás eredménye. Az idén, amikor árvíz, szünet nélküli esőzés sújtotta a megye mezőgazdaságát, önmagában kevésnek bizonyult a tsz-tagság ereje. Sokan nevezik 1965-öt a megpróbáltatások évének, hiszen valóban számtalan tényező gátolta a szántóföldi munkát. Az akadályok leküzdése pedig megoldhatatlannak látszott külső segítség, nélkül.

A várt segítség nem maradt el. Akik a tsz-szervezé- sek idején a megye dolgozó parasztsága mellett állottak, hogy segítsék levetni évszázadok súlyos terhét, ezúttal is önként jelentkeztek, hogy az újabb tűzkeresztségen is átsegítsék a szántóföldek dolgozóit. Magtárba mentsék a verejtékkel megtermelt kenyeret, helyet csináljanak a szántóekéknek, gyors befejezéshez segítsék a búzavetést. Megmozdultak a gyárak, a bányák dolgozói és felsorakozott a helybeli tsz tagsága mellé az egész falu.

Az idei búzavetés sikerét a város és a falu, a gyár és föld összefogása már az aratás idején megalapozta, amikor Vizsláson vasárnaponként százötven ipari dolgozó szorgoskodott a rakodásban, amikor a cséplőgépeknél munkáscsapatokat szerveztek, vagy amikor a föld alatti munkához szokott bányászok megdőlt, kuszáit gabonában suhogtatták a kaszát. Amint erre a megye csaknem valamennyi tsz-éből jócskán kínálkozik példa.

A szántás-vetés időszaka ugyancsak számot tartott a munkások, bányászok tevékeny segítségére. S a tények azt bizonyítják, hogy a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal most sem csak üres beszéd. S ezen az sem változtat, hogy egyes gyárak, bányaüzemek vezetői a vetés időpontjában kevésbé értették meg a támogatás jelentőségét, mint akkor, amikor kézzelfogható módon a búzatermés megvédése szólította a munkásokat, bányászokat a földekre. Ezért fordulhatott elő, hogy a vetési időszakban több üzemben a számszerű segítségadásra törekedtek és figyelmen kívül hagyták a tsz-ek, gépállomások minőségi igényét Így adódott olyan helyzet, hogy például a Pásztói Gépállomásra jelentkezett és kiküldött munkások többsége nem értett megfelelően a szántáshoz, vetéshez, míg a traktorvezetői képesítéssel rendelkező, jó és igényelt munkások továbbra is az üzemben maradtak. Szerencsére azonban amennyire kirívó, annyira elszigetelt példa ez.

Sokkal több az olyan tsz és gépállomás, ahol a megsegítés gyümölcsöző példáit keresés nélkül Is sorolni tudják. A Szécsényi Gépállomáson például elismeréssel emlegetik Petik Ferenc és Szabó Gyula tűzhelygyári munkások nevét, akik első hívásra traktorra ültek és részük van abban, hogy a mihálygergei II. Rákóczi Tsz jóval az Intézkedési tervben előírt határidő előtt, az elsők közt fejezte be az ősziek vetését. Vagy példaként említhető Pet- róczi István, mizserfai bányász is, aki a cséplés idején jeleskedett a homokterenyel Zagyvavölgye Tsz-ben és a gyors csépléssel hozzásegítette a tsz-t a korai vetéshez. A Kisterenyei Gépállomáson viszont ezekben a napokban az elismerés hangján emlegetik Bartkó Pál, a Szorospataki Bányaüzem dolgozójának nevét. Bartkó a lúcfalvai Petőfi Tsz-ben ért el dekádonként tíz műszaknormának megfelelő teljesítményt, és minthogy a tsz hamar végzett a vetéssel, a szorgalmas bányász-traktoros a mélyszántásból is jól kivette részét.

A társadalmi összefogás és a segítő szándék azonban más téren Is megnyilvánult Olyan küzdelem alakult ki, amelyben vállvetve gyűrték le tsz-tagok és gyári dolgozók, gépállomások és szomszédos nagyüzemi gazdaságok n tornyosuló nehézségeket.

Az őszi vetéseket szervezett felkészülés előzte meg, amelynek előnyei eredményesen megnyilvánultak a nehéz napokban. A gépállomások jóelőre arra készültek fel, hogy fokozott segítséget nyújtsanak a kevés géppel rendelkező gazdaságilag gyenge tsz-eknek. A szövetkezetei! közt is egyezség született, hogy amelyik előbb végez, felszabadult gépeivel a szomszédos gazdaságot segíti a szántásban, vetésben.

Így történt meg, hogy nemcsak az általában verőfényes nappalokon, hanem a sötét, fénytelen éjszakákban Is benépesült a határ. Fényszórók pásztázták a terményektől megtisztított földet, ekevasak hasogatták a nedves talajt, munkagépek egyengették a magágyat és nappalra már csak a vetés művelete maradt.

Mindenki segített, ki tehette és áldozatvállalásának, baráti segítségének erejét az önzetlenség növelte. Sokszor a mélyszántás és a betakarítás látta kárát saját tsz-Ukben, de elküldték a gépet olyan üzemekbe, ahol még nem vetették el a jövő évi kenyérnekvalót.

A Jelentés szárazon is megállapítja, hogy tervezett negyvenötezer holdon földbe került a kenyérgabona vetőmagja. A valóságban a jelentés számai mögött értékes, szép emberi erőfeszítést, baráti összefogást, közös küzdelmet láthattunk. A számok mögött helyet kap az a csodálatos erő, energia is, amelyet röviden munkás-paraszt szövetségnek szoktunk nevezni.

Lakos György