Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-07 / 266. szám
4 NÖGRÄD lf)65. november i vasárnap. Megjetanács vagy megyei tanács? A salgótarjáni SZTK Rendelő Intézet egyik főorvosnője tette szóvá, hogy sokat bosszankodik, ha olyan betege akad, aki a megyei tanácson dolgozik. Nem valamiféle bürokratikus intézkedés miatt neheztel rájuk, hanem azért. mert a szokványos „Munkahelye?” kérdésre nagy többségük a „Megyetanács" szóval válaszol. Hogy kis vagy nagy betűvel, egybe — vagy külön — írja-e a szót a megkérdezett, arra a főorvosnö nem tud válaszolni, mert a nyelvérzékét bántó „megyetanács’’ szót az élőbeszédben hallja, és nem írásban látja. Szerinte azonban mindenképpen a „megyei tanács" szerkezet a helyes. De vajon igaza van-e? A nem hivatalos nyelvhasználatban, a köznyelvben számtalanszor találkozunk ilyen mondatokkal: — Feleségem a megyetanácson dolgozik. (Ebben az esetben a megyei tanács szak- igazgatási szervére, a hivatalra, valamelyik osztályra gondol a beszélő.) — A megyetanácsnál lesz leszálló? (Kérdezi az autóbusz kalauza, és ő az épületet, pontosabban az épület előtti megállóhelyet érti a kérdéses kifejezésen.) — Apu katona, de a megye- tanácson dolgozik. (A kisfiú kifejezetten az épületet jelöli meg ezen szóval.) — Ülésezett a megyetanács. (A mondat leírója a megyei tanácstagok ülésezését fogalmazza így meg.) — A kérdéssel behat ián foglalkozott a megy éten i<s. (Azaz az államhatalom megyei szintű helyi szerve.) — Több alkalommal tar ott helyszíni vizsgálatot a Megyetanács is. (Közük egy hivatalos jegyzőkönyvben, ezúttal az államhatalom helyi szervére, és annak egyik szakigazgatási szervére összefoglaló fogalomként alkalmazza ezt a szerkezetet a jelentést készítő előadó.) Példáink mindegyikében megtalálható a kifogásolt „megyetanács” kifejezés A megértést éppen nem zavarja. Bár különböző jelentés- u-nyalatokban használták. (Ez természetesen nem is baj, hiszen úgynevezett foga' m: szavaink többsége több jelentésű.) A köznyelvben tehát eléggé (vagy nagyon is?) elterjedt Ebben az azonos módon keletkezett közhasználatú szavak hatása is feltételezhető. Pl. államtanács, minisztertanács, csapattanács stb. A „megyetanács” ös jzetéte.' talán könnyebben is kimondható. mint a „megyei tanács”. A vitatott kifejezésfonna alapjelentése mégis a helyi (és központi) tanácsi szervek megnevezését szolgálja ma a nyelvünkben. Az államhatalom helyi és központi szervei a következők: 1) községi tanácsok; 2) járási tanácsok, városi tanácsok, kerületi tanácsok; 3) megyei tanácsok; 4) elnöki tanács. Ebből a sorból bizony fülsértő módon „kirína" a megyetanács szó. Mert az senkinek sem jut eszébe, iogy a községi tanács helyett községtanácsot mondjon. A teljesség kedvéért soroljuk fel a többi nyelvérzékünket bántó lehetőségeket is: várostanács, járástanács, kerülettanács, elnöktanács. Ha mindezeket — elegendő okkal — kellemetlen hangzásúnak és helytelennek érezzük, akkor, bizony a megyetanács kifejezés sem helyeselhető. Valóban jobb a „megyei tanács” kifejezés a munkahely megjelölésére is. A „megyetanács” egybeírva jelzős ösz- szetételű összetett szónak fogható fel, de köznyelvi elterjedését nem helyeselhetjük fenntartás nélkül. A megyei tanács (külön írandó!) minőségjelzős szerkezet, melyben a jelző köznévből alkotott melléknév. (A „megye” főnévhez az,,—P névszóképzőt csatoljuk.) A megyei tanács pontos kifejezője, nyelvileg helyes megnevezője a megyei szintű államhatalmi szervnek. De a többi jelentésárnyalatban is ez a helyesebb. Tehát így helyes: — feleségem, apukám, a megyei tanácson dolgozik; — a megyei tanács ülésezik; — a megyei tanács tartott helyszíni vizsgálatot; — az .autóbusz a megyei tanácsnál áll meg. Ne bosszantsuk tehát a jó nyelvérzékű főorvosnőt! A megyei szó kis —. illetve nagybetűs írásmódjára pedig visszatérünk. Tóth Imre Nagyüze a televízió Televízió. Már nem luxus, részletre is kapható, a kisebb keresetűek számára is elérhető. Végérvényesen be- apcsolódott mindennapi életünkbe. Dicsérjük, szidjuk — mert szeretjük. Foglalkozunk vele, állandó témánk. Talán lassan-lassan azt is megértjük, milyen jelentős erőfeszítéseket tesz a nagy TV-s család, hogy esti szórakozásunkat minél magasabb szinten biztosítsa. Kamerák. lAmná-it mikrofonok kereszttüzében készül a Vidám illemtan című műsor. ^ (Bozsán Endre felvételei) Regős István ros lámpa az ajtó fölött. A stúdióban égnek a „tablók”, az ötszázasok, s az ötezres reflektorok. A színész egyet igazít a jelmezén. Valami megfoghatatlan érzés lesz úrrá mindenkin. A kábelesek éppúgy élik a műsort, mint a színészeké Minden nap újból és újból. A stúdió olyan, mint a szülőszoba. Műsorok bölcsője. Mennyi küzdelem, a néző számára ismeretlen nehézség előzi meg a legegyszerűbbnek tűnő programot is. A rendező munkatársai, az asszisztensek, az ügyelők, a műsorral Kapcsolatos minden apró mozzanatról tudnak. A kellékesek, a díszlet- és jelmeztervezők, a kivitelezők, a sminkesek a statisztéria munkáját hivatottak ösz- szehangolni. A rendező vállára nem nehezedhetnek ezek a gondok. A műsorban a hangosítók, és a világosítók, a vezérlő-terem technikusai, a szabók, mind egy emberként dolgoznak, hogy a monitorokról kimenő kép technikailag és művészileg a lehetőséghez képest kifogástalan legyen. Duda. Csendet kérünk. Kigyulladnak a lámpák. A megvilágított térben Feleki Kamii éppen a TV Vidám illemtan című műsorának tanára. Int az ügyelő, és a művész, mintha világéletében illemtan-tanár lett volna, beszélni kezd, és a fénykörön kívül eső lámpák arzenálja, vezetékek sokasága most mind elhalványul, jelentékA monitorokon megjelennek a kamerák adta képek, s a rendező dönti el, melyik lesz a kimenő-kép, amelyet a TV-képernyőjén élvezhet a közönség. és hozzák meg. Nem film, nem is színház. Hát akkor mi? — Televízió, egyszerű a válasz — mondja Nemere László rendező. — Űj műfaj, új „szakma”. Elődeink szárnyra. Á legjobbaktól tanult Elérkezett az ideje, hogy önmaga, egyedül bizonyítson. — Erre most lehetőséget kaptam — mondja. — Páger Antal főszereplésével most forgatom diploma filmemet Még az elején vagyok, nem egy nehézséget kell majd megoldanom. Szeretném megnyerni vele a közönséget telenné válik, most csak egy a fontos: az adás sikere. 0 Űj műfaj. Eddig seholsem tanulhatták meg a csínját- bínját. Ezt az évek hozták nem voltak. De mi néhányan a főiskolán már televíziórendező szakon végeztünk. Nemere László igaz már több mint 12 esztendeje áldozott először a film, majd a TV oltárán, de a főiskola csak egy éve bocsátotta Robosztus épület Hatalmas, szürke, várvastagságű falai uralják a Szabadságteret. Mi minden volt már ez a házóriás? Tőzsdepalota, egyetem, tornaterem. És ma annyi vihar után, ha toldozva is, de otthona a Magyar Televíziónak. A rekonstrukció a vége felé jár. Lassan levetkőzi állvány-ruháját és kívülről is megszépülve, belülről modernizálva a .,műsorgyártó nagyüzem” rendelkezésére áÍL 0 Fiatal ember. Kedves, mosolygós arcát már ismerik a művészvilágban. Három éve végezte el a Színművészeti Főiskolát, operatőr szakon. Első nagysikerű filmjével — Utcán —, amelyet Kenyeres Gábor kellégájával készített, azonnal betört az élvonalba. Egymás után következtek ezután önálló TV-filmjei. Sajátságos kamera-mozgást használ, s a közönség egyre többet olvashatta nevét, így: vezető operatőr Zsombolyai János. Csak egy pillanatra lehet elkapni a büfében, máris siet tovább, hisz operatőri munkája mellett tanársegéd a főiskolán. E Csendet kérünk. Duda. Felvétel indít. Kigyullad a piM ár évdk óta folyt az Irtózatos öldöklés az első világháború különböző frontjain. Galíciában, Wolhyniában, a Pri- pet-mocsarak rengetegében, a Do- berdón, Flandriában és a Keleti-tenger mellékén szakadatlanul hullottak azok a szerencsétlenek, akiknek 1914 nyarán azt ígérték — „visszatértek, amikorra lehullanak a Ute «»»t. h*bxj W », ¥M, * Hantra lUMIITUHtfl m aem«rrxjKsaEro smuk mmn * cwtckhxi mám ^ trv■ v.1 ■ iE»««iim"■ m»-1 í m ffnn 1*4 "2241 •■s&ssr* Aeüperb o mnrfc, npKMimjH eA«Homa<HO Ha 3acfcaaKÍK pocciHcxaro CvÉaaa CoaVroirb ConAaTCKMxv h KpecrbímcxHXb 28 okthŐps 1917 r. ^ szovjethatalom első szava a béke dekrétuma volt. Az Európa harcmezőin folyó véres háború körülményei között ez különös erővel zengett. Ezelőtt soha, egyetlen kormány sem lépett fel ilyen határozottan a háború eüfin, nem fejezte ki ilyen világosan milliók akartát és vágyát. S ezek a sorok ma is időszerűek. ma is harcba hívnak a háború ellen, amely az emberiség ellen elkövetett legnagyobb bűntény Pest és a lenini forradalom falevelek”. 1917 végére ez az iszonyú „hullás” a végletekig letörte a hatalom döly- fének és ostobaságának kiszolgáltatott embert. Ámde ex Oriente lux — fény jött keletről: az orosz nép lenini forradalma megdöntötte és véglegesen elsöpörte a cári reakciót és meghirdette a békét. Pest és az ország felujjongott. Reménység támadt az emberek szívében. Mindenki Leninről beszélt és az orosz forradalomról, a békeüzenetről. A Népszavától a Pesti Hírlapig, a Budapesti Hírlaptól a Világig — minden lap hasábjain az üzenet pozitív értékelésének betűi izottak. Az általános közhangulatot fejezték ki. A polgári liberális Világ hasábjain Bíró Lajos írt az eseményről. A „Megjött az orosz békeüzenet” című vezércikkéből, amely 1917. november 30-án jelent meg, idézzük a következő sorokat: • — Hogyan fékezzük meg az örömünket! Hogyan kényszerítsük magunkra a hideg nérlegelés köteles nyugalmát! Hogyan fojtsuk el felszabaduló szívünk dobogását, hogy országokon végighömpölygő mámoros üdv- riadal ne legyen abból, ami egy kiforrt akarat és egy hideg megfontoltság elszánt kinyi- ’atkoztatása kell, hogy legyen. Az elektroios szikra láthatatlan szárnyán megjött a ilágosságot árasztó keletről az áldott híradás és a várva várt üzenet: az orosz kormány drótnélküli táviratban felszólította a hadviselő államok kormányait és népeit, hogy kezdjék meg a tárgyalást a fegyverszünetre és az általános békére nézve ... — Hát kigázolhatunk — szegény, megalázott emberiség — a vértengerből, amely a halottak vérét magába itta, de az élők egész erkölcsi létét bemocskolta. Hát elmúlhatik rólunk a kimondhatatlan szenvedésnek ez a pokla, amelyben elpusztult lassanként minden, ami az életet érdemessé tette rá, hogy éljünk. Hát hozzáfoghatunk végre a sebek behegesztéséhez, a nagy építőmunkához, amely fájdalmas börtön helyett meleg otthonná akarja átalakítani sokat szenvedett gyermekei számára ezt a megcsúfolt földgolyót ... — Üristen, Űristen, kinek könyörögjünk, és hová fohászkodjunk, hogy ez a boldog reményekkel terhes perc el ne múljon meddőn? Hogyan imádkozzunk és hogyan átko- zódjunk, hogy ez a reménység szét ne foszoljon, hogy ezt az alkalmat el ne szalasz- szák, hogy szomjasan sóvárgott és epedve epedett jobb jövőnket vétkesen el ne játsz- szák! Bíró Lajos ezután köszönetét mond a lenini orosz népnek a kezdeményezésért és így folytatja: — De nem hagyhatjuk ki az úgynevezett ellenséges országokat sem és meghatva gondolunk azokra a nemes olasz, francia, angol vagy román és szerb férfiakra, nőkre, akik egy őrjöngő nemzeti gyűlölet tombolása közepeit megálltak a testvériség gondolata és a béke követelése mellett. Nem feledkezünk meg Stockholmról, nem Bernről és nem Rómáról ... De a kibontakozás lényegét a lenini békeműben látja és ezt félreérthetetlenül leszögezi. Így: — Minthogy a szikratáviratban szétküldött békeüzenetben — az eddigi jelentések szerint — részletes javaslatok nem voltak, az orosz kormány „eddig ismert javaslatai” csak azok lehetnek, amelyek már a nagy bolseviki-győzelem után három héttel ezelőtt szétröppentek a világba, és amelyeket minden újságolvasó ember ismer. November kilencedikén a szovjetek kongresszusa békehatározatot fogadott el, amely egyebek között ezt mondja: „A béke... csak azonnali béke lehet annexiók, vagyis idegen területek eltulajdonítása nélkül és idegen nemzetiségek erőszakos bekebelezése nélkül, valamin! kártalanítások nélkül is.” Az orosz kormány azt javasolja minden hadviselő félnek, tegyen azonnal lépéseket ilyen béke érdekében.— Bíró tisztán látja a II. Vitmos-i német imperializmust. Ennek ellenében a német néphez kiált: — Bár ki tudná szabadítani a lelkét teljesen a nagy német részegség hálójából. Bálié tudná rázni magáról és el tudná söpörni azokat, akik a munka és a béke útja helyett az örök vérontás, és az örök gyűlölet útjára akarják vinni. A német nép ezekben a napokban a maga sorsát fogja eldönteni. A mi sorsunkat is. Egész Európa sorsát! A szovjetek ama emlékezetes gyűlése Anglia. Franciaország és Németország osztálytudatos munkásaihoz fordult segítségért a béke munkájában. Ha felhívása visszhang nélkül marad és eredmény nélkül hangzott el, gyásza és bukása lesz az egész emberiségnek. Az orosz munkásoké lesz az örök — bár tragikus — dicsőség; az egész többi Európáé az évezredes szégyen és gyalázat... Bíró a következő évben keményen beszélt a közelgő őszirózsás forradalom nevében: — A kormány és a pártja üssék fel a történelem könyvét. Értsék meg belőle a mát és a holnapot. Jó annak, aki megérti ezeket a példátlan időket. Aki nem érti meg. ez megérdemli, hogy ellenfelei véresre karcolják, a barátai elhagyják, az irigyei kinevessék és az események átgázoljanak felette... A z idők szavát a magyar proletariátus megértette, s ennek szellemében cselekedett is. A lenini békemű első nagy harcosai között örök dicsőség illeti meg a magyar proletariátust. A mai nemzedéknek pedig megmaradt a hatalmas tanulság: Támogatni a lenini békeművet annyi, mint urává válni az eseményeknek a saját haza és az egész emberiség nagyra- törő céljainak szolgálatában.,. F. M.
