Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-28 / 284. szám

2 noor \ n TP^!S. rtov«*rnKer v^ór^ap. BrUWAYO Amikor lan Smith» a rhodesiai fehér telepesek kormányának miniszterelnöke a „füg- gctlrnscg" egyoldalú deklarálásához folyamodott, lezártnak hitte az ügyet. Rhodesia népe azonban nem tett pontot az álnok mondat után. Ellenben új mondatokat ir a népek sza­badságharcának arany könyvé be. Rhodesia fővárosában, Salisbury-ben minden talpalat­nyi területre rohamrendőrség és katonaság vigyáz. Az ország második városában, Bula- wayo-ban hasonló a helyzet. Ennek ellenére a tüntetések, tiltakozások, és felvonulások folyamatosan napirenden vannak. Ezek az akciók olyan méreteket öltöttek, hogy a „füg­getlenség” terror-kormánya páncélautós, vérebekkel megerősített karhatalmat zúdított a jogait követelő népre. Eldörrent az első sortüz Is. Mindez Ian Smith rendszerét Igazi arculatában mutatja meg s égy lépéssel közelebb viszi dicstelen bukásához. Képünk Bulawayo utcáján készült. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Gizenga még fogoly Leonard Mu lomba kijelölt kongói miniszterelnök szom­baton bemutatja kormányát a parlamentnek. Mulamba ta­nácskozásokkal töltötte a pén­teki napot. A katonai junta vezette, területi képviseleten alapuló kormány létrejöttéről még nincs hírügynökségi je­lentés, de aligha kétséges, hogy amit Mobutu akar, annak nem lesz semmiféle formai akadá­lya. A hírhedt csütörtök esti parlamenti komédia, a politi­kai botrányszámba menő al­kotmánymódosítás, a jövendő parlamenti életre vonatkozó­lag minden kétséget eloszlat. kusát — néhány hónap eltel­tével visszahelyezte a hata­lomba. A kormányalakítási tárgya­lásokat illetően hírügynöksé­gek megemlítik, hogy Mulam­ba pénteken többek között Ke- let-Katanga képviselőivel is tárgyalt. Katanga a Kaszavu- bu által korábban menesztett Csőmbe volt miniszterelnök hátországa. A nyugati távirati irodák kiemelik, hogy a Kelet-Katanga nevében tárgyaló delegáció tagjai között nem volt ott Csőm­be. Árulónak nevezte Mobutut, s megállapította, hogy Kongó függetlenségét, szi­lárdságát és boldogulását csak a kongói nép fegyve­res barea hozhatja meg. Soumialot felhívta Kongó né­pét, fokozza éberségét, akadá­lyozza meg Mobutu, Bobozo, Mulamba és a hozzájuk ha­sonló halandóról?, a Lumum- ba-gyilkos«ág cinkosainak ter­veit. Egy hét a világpolitikában ENSZ-felhívás az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására — Határozat a leszerelési világértekezletről — A NATO és az NSZK atomtervei — Válságban az Amerikai Államok Szervezete ■*“ Sortüzek Rhodesiában — A ClA koholmányai Laosszal kapcsolatban, egyre nagyobb amerikai veszteségek Vietnamban — A kongói helyzet Az ENSZ-ben A hét kiemelkedő eseménye az ENSZ-közgyűlés határoza­ta, amely a genfi leszerelési értekezlet résztvevőitől meg­állapodást sürget az atom­fegyverek terjedésének meg­akadályozására. Ugyancsuk határozat született leszerelé­si világértekezlet összehívá­sáról. U Thant ENSZ-fötitkál' beszédében kedvező előjelként minősítette, hogy sem a Szov­jetunió, sem az Egyesült Ál­lamok nem szavazott a hatá­rozat ellen. A túlságos derűlátás azon­ban helytelen lenne, mert a leszerelési értekezlet nem jut­hat közelebb a megoldáshoz olyan helyzetben, amikor a NATO vezető hatalmai állan­dó napirenden tartják a sok­oldalú atomerőtervet. Az elmúlt napokban erről tárgyalt Londonban Schröder bonni külügyminiszter, a hét utolsó napján Párizsban ösz- szeült az Atlanti Szövetség hadügyminisztereinek rendkí­vüli értekezlete. Néhány nap múlva pedig Erhard az Egye­sült Államokba Utazik és az út előkészítése során már kö­zölte a washingtoni kormány* nyal; változatlanul ragaszko­dik ahhoz, hogy az ENSZ ve­gyen részt az atomhaderőben. Erhard látogatására olyan időpontban kerül sor, amikor az EgvesüK Államok kormány­köreiben hajlandóság mutat­kozik a nemzetközi helyzet ki­élezésére. Az viszont bizo­nyos. hogy minden újabb két­oldalú megállapodás, az NSZK és az Egyesült Államok kö­zött, újabb problémák mag- vát veti el a nyugati szövet­ségi rendszerben, elsősorban az Egyesült Államok és Fran­ciaország között. Rhodesia Változatlanul megoldatlan a rhodesiai helyzet. Az ország­ban folytatódtak a fajüldöző­rendszer elleni tömegtünteté­sek. A rendőrség tüzet nyitott az afrikaiakra és a sortűznek halálos áldozata volt. Az úgy­nevezett gazdasági szankciók­nak pedig nincs hatásuk. A New Statesman megírta: Lon­donban simán engedélyezik az Angliából vásárolt áruk ér­tékének kifizetését a Nagy- Britanníában lévő rhodesiai követelésekből. A Times hely­színi tudósításában kifejtette; Salisbury üzletemberei vi­dámak, mert a rhodesiai ál­lami bank újra megkezdte a nemzetközi pénzügyi művele­tek lebonyolítását. Eközben pedig a Sehmith rendőrállama féktelen terrorhad járatot foly­tat az ország afrikaiak által lakott területein; katonai osz­tagai gyilkolnak és erőszakos­kodnak, a munkásokat fegy­verrel kísérik munkahelyükre. Az AÁSz Az Amerikai Államok Szer­vezetének értekezletén az Amerikaközi állandó fegyve­res erők tervével szemben na­gyobb ellenállást fejtenek ki, mint amire Washington szá­mított. Rusk ezért kénytelen volt elgondolását módosított formában előterjeszteni, mely­nek lényege: a fegyveres erők ne legyenek állandó jel­legűek, hanem a tagállamok hadseregének bizonyos részét tartsák készenlétben ilyen cé­lokra. Nyílt kérdés azonban, tető alá lehet-e hozni ezt a formulát, hiszen az Amerika­közi fegyveres erők minden változata csak az Egyesült Államok esendőrszerepét se­gítené. Washington terveinek ellenzői között található Chile, Uruguay. Peru és Mexikó, a szervezet jelentős, befolyásos tagjai. Éppen a mexikói kül­ügyminiszter állapította meg felszólalásában, hogy az AÁSZ komoly válságban van. Angol kommentárok szerint pedig a találkozó legmagányosabb alakja Rusk, aki a színfalak mögötti szívós alkudozásokon sem tudta megnyerni a több­ség támogatását az Egyesült Államok elgondolásaihoz. Laosz A laoszi válság ismét ki­újult, és ez szoros kapcsolat­ba került a vietnami háború­val. Már korábban tendenció­zus hírszolgálati jelentések „a délre tartó észak-vietnami hadosztályokról” írtak. E ko­holmányokra hivatkozva in­dítványozta az amerikai tit­kosszolgálat: ne csak Dél- Vietnamban fokozzák az ame­rikai támadásokat, hanem a Vietnami Demokratikus Köz­társaság ellen intézett bom­bázásokat terjesszék ki. Ez lényegileg annyit jelent, hogy az Egyesült Államok Laoszt akarja felhasználni á szomszédos Vietnam ellen. Ezért ..fedezte fel” az ameri­kai titkosszolgálat Laoszban „a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak Dél-Vtetnam felé tartó alakulatait”. A há­ború kiszélesítésének terve vi­szont előkészítője lehet újabb súlyos, a nemzetközi viszonyo­kat általában érintő washing­toni döntésnek. Az amerikai közvélemény érzi ezt, és a vi­etnami háború elleni tiltako­zást fokozzák az egyre sú­lyosbodó amerikai vesztesé­gek is. Jellemző az adat: az amerikai katonai hatóságok áltál közzétett hivatalos meg­állapítás szerint az elmúlt hé­ten körülbelül annyi amerikai katona pusztult el Vietnam­ban. mint a háború első négy évében. Kongó Váltakozó hírek érkeztek az elmúlt napokban Kongóból. Először közölték, hogy Csom- bét leváltották a miniszterel­nöki tisztségből, maid később arról értesült a világ, hogy kijelölt utóda nem tudott kor­mányt alakítani. Legutóbb pe­dig arról szólt a jelentés, hogy Mobutu tábornok katonai puccsal magához ragadta a hatalmat és Kaszavubu elnö­köt eltávolította. A különbö­ző szereplők mögött versen­gő nyugati érdekeltségek, el­sősorban amerikai és belga erők állnak. A kongói hely­zetkép azonban csak akkor teljes, ha nem hagyjuk fi­gyelmen kívül: a szabadság- harcosok ellenállását nem tud­ták letörni. Sümegi Endre Az ideológiai irányelvek gyakorlati megvalósításának néhány kérdése A nyugati hírügynökségek nem tudják, vajon hiteles-e Kaszavubunak, a bukott el­nöknek Mobutuhoz intézett le­vele, amelynek szövegét a tá­bornok-diktátor pénteken este magánlakásán olvasta fel az újságíróknak. Eszerint Kaszavnbn fejet hajtott az államcsíny irányítói előtt. s bejelentette, hogy visszavo­nul Bomába, szűkebb hazájá­ba, aztán a parlament új márciusi ülésszakára visszatér és elfoglalja élethossziglan ér­vényes szenátort mandátumát. Ez alkalommal Mobutu ismét kijelentette, hogy sem Kasza­vubu, sem más nincs őrizet­ben. 1960-ban, mint ismere­tes Mobutu a Lumumba kor­mánnyal együtt megbuktatta Kaszavubut is, de az elnököt — Kongó legravaszabb politi­As fi. M. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Szállítási kirendeltségéhez .Szállító — rakodó munkásokat vesz [el. Napi háromszori étkezés és kor­szerű munkásszállás bizto­sítva van. Jelentkezés azonnal a vállalat Salgótarján Lo­vász 3. út. 41. sz. központ­jában. Teljesen homályos Mól se Csomba jelenlegi pozíciója. O és tábora siettek támogatásuk­ról biztosítani az államcsínyt, de amióta Móbutu öt évre el­nöknek nyilvánította magát és egyidejűleg lefújta a jövő év elejére kitűzött elnökválasztá­sokat, a Csombe-féle Conaco pártszövetség mélységesen hallgat. Csőmbe csütörtökre, majd péntekre meghirdetett sajtóértekezletét lemondta. Az AP hírügynökség jelen­tése szerint pénteken a Lé- opoldville környékén levő ej­tőernyős táborba kísérték An­toine Gizengát, a Lumumba- kormány egykori miniszterel­nök-helyettesét, akit Mobutu — állítólag más politikai fog­lyokkal együtt — szabadonbo- csátott. A Mobutu—Gizenga megbeszélésekről nem ad ki közleményt. Gizenga nem yilt szóba az újságírókkal. Mint ismeretes, Csőmbe is bejelen­tette annakidején Gizenga szabadon bocsátását, de amikor kitűnt, hogy Gizenga nem haj­landó vele együttműködni, néhány napon belül megint őrizetbe vétette a haladó po- 'itikust. Gaston Soumialot, a Gbenye vezette kongói forradalmi kor­mány volt hadügyminisztere, aki most az általa alakított Kongói Legfelsőbb Forradalmi Tanács élén áll, pénteken Kairóban nyilatkozatot tett. MEGYÉNK KOMMUNIS­TÁI, a tömegszervezetek és mozgalmak vezető testületéi az elmúlt hónapokban meg- i merkedtek az MSZMP Köz­ponti Bizottságának márciusi ülésén elfogadott irányelvek­kel. A sokoldalú tanulmá­nyozás és vita megerősítene azt a felismerést, hogy szer­vezettebben és főleg hatéko­nyabban kell végeznünk a megye lakosságának eszmei­politikai nevelését. Az irány­elvekben kitűzött célok azon­ban nem valósíthatók meg egy-egy kampánnyal, az ered­ményekhez több éve9 kitartó és rendszeres munka szük­séges: a hétköznapok meg­szokott életének sok apró tet­tel türelmes szóval, kommu­nista emberi állásfoglalással, példamutatással, de ha kell felelősségteljes bíráló szóval való olyan átformálása, hogy több legyen a társadalmilag aktív, céltudatos és köteles­sé geit belső meggyőződésből teljesítő — azaz szocialista ember. A célok világosak, ezeket megvitattuk, egyetér­tünk. Most következik a munka nehezebb része: a megvalósítás. Az eredmény most mát- attól függ, hogy uz ismerkedés és vita ide .Vn megnyilvánuló egyetértést követik-e a megfelelő gya­korlati intézkedések. amelvek képesek lesznek hatékonyabbá tenni a nevelő munkát, tet­tekben és a munka módsze­reinek állandó tökéletesíté­sére irányuló törekvésben is kifejeződik-e az egyetértés. Vnélkül az Irányelvekben foglalt célokkal való egyetér­tés üres szólam maradna. AZ ESZMEI-POLITIKAI nevelő munka hatékonyságá­nak fő tényezője pártunk he­lyes politikája, amely a dol­gozó tömegek érdekeit fejezi ki és a marxizmus-lenlniz- mus igaz elmélete, amely he­lyes választ képes adni a korunk emberét foglalkoztató alapvető kérdésekre. A ne­velő munka feladata, hogy tanítsa meg az embereket a párt helyes politikai dönté­seiben saját érdekeiket fel­ismerni, a marxizmus-leni- nizmus tanításainak alapján helyüket megtalálni szocia­lizmust építő társadalmunk­ban, felismerni kötelességei­ket a különböző közösségek iránt és öntevékenyen részt- venni a jobb életért, a szo­cializmus teljes felépítéséért való harcban. EZ A MUNKA azonban csak akkor lehet valóban ha­tékony, meggyőző, ha mesz- szemenően figyelembe veszi azokat a konkrét feltételeket, amelyek között folyik. A la­kosság különböző rétegei több tekintetben eltérő feltételek között fejlődnek eszmeileg: különböző eszmei-politikai fejlettségük jelenlegi színvo­nala: nemcsak politikai, vi­lágnézeti, erkölcsi ismereteik, hanem érzelmi fejlettségük, beállítottságuk is, különbö­zőek azok a konkrét munka­helyi- társadalmi tevékeny­ségi formák, amelyek eszmei fejlődésüket befolyásolják stb. Ha eszmei nevelő mun­kánk nem számol ezekkel a különbségekkel eléggé, ha uniformizálja a mondaniva­lót és a módszereket, akkor hatása még az elvileg hi­bátlan mondanivaló és a di­cséretes igyekezet mellett is alacsony lesz. Sajnos nem rit­ka az olyan propaganda ren­dezvény amikor az előadó szorgalmas felkészülés után is szinte magának mondja az előadást, mert a hallgatóság egész más gondolatkörben mozog és az elhangzó elő­adás nem képes megragadni érdeklődését, figyelmét, azért nem is képes hatni rá, for­málni gondolkodását, állás- foglalását. Az irányelvek gya­korlati megvalósítása tehát elkerülhetetlenül napirendre tűzi a pártszervezetek, az üzemi és állami vezetés, a tömegszervezetek eddiginél nagyobb öntevékenységét az eszmei nevelésben. Szükség van a helyi prob­lémák feltárására és Önálló megválaszolására, a nevelő munka legjobb helyi módsze­reinek és formáinak kikísér­letezésére. Most van szük­ség valóban a kezdeménye­zésre, önálló gondolkodásra, alkotó munkára mert e nél­kül a nevelő munka nem hozza meg a kívánt hatást A központi és megyei szer­vek valamennyi sajátos he­lyi problémára nem képesek érzékenyen reagálni, de ép­pen ezeknek a felismerésé­ben a helyes válaszok idő­beni kidolgozásában, a prob­lémákra való érzékeny po­litikai elvi reagálásban mu­tatkozik meg az ideológiai munkáért érzett helyi fele­lősség. Az irányelvek eddig lezajlott vitái szolgáltattak olyan tapasztalatot, hogy több helyen bátortalanul nyúltak a konkrét problémákhoz, „biztos ami biztos” alapon elvont általános szinten fog­lalkoztak az ideológiai mun­ka fontosságával és a helyi­leg aktuális kérdések kieme­lése, érvelő magyarázata he­lyett a problémák egész so­rát tárgyalták — megint csak általánosságban Elvi bizton­ság, felelősség, ugyanakkor azonban bátorság és kezde­ményező szellem is kell az ideológiai munka hatékony­ságának növeléséhez. A Köz­ponti Bizottság irányelveinek a többi között éppen az a réljá, hogy ezt a helyi ön- tevékenységet, kezdeménye­zést ösztönözze, rmi nélkül folyamatos és rendszeres ne­velő munka elképzelhetetlen. IDEOLOGAI munkánk ér­tékelésekor esetenként kife­jezésre jut olyan vélemény, hogy a befektetett energiá­nak csak egy része térül meg: a sok igaz tétel és érv hangoztatása nyomán évről évre nő a marxi zmus-lenin iz­mus ismerete, de ez nem mindig válik személyes meg­győződéssé, a cselekvés belső mozgatójává, nem fejeződik ki a magatartósban. Munkánk hatékonyságának növelése ér­dekében közös munkával tel kell tárnunk ennek okalt. Ta­pasztalataim szerint ebben nem kis szerepet játszik az a körülmény, hogy propagan­da rendezvényeink hallgató­ságának egy része nem vesz részt aktívan az elhangzó marxista-leninista ismeretek elsajátításában, hanem csak passzívan tudomásul veszi azokat, aminek következtében 1 hallottak egész személyi­ségére, felfogására, és maga­tartására nem gyakorolnak meghatározó befolyást. A hi­ba olyankor már az első lé­pésnél történik: nem sike­rül a hallgatóságot érdekelt­té lenni figyelmét, érdeklő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom