Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-27 / 283. szám
1985. november 27., szombat NÖG R \ n Mit sem ér a jó program, ha nem hajtják végre Kit véd a szakszervezet? Lehet-e balesetmentesen dolgozni 'í Az építőiparban igen fontos feladat a téliesítés. Különösen az a Nógrád megyei Építőipari Vállatainál, ahol az időarányos tervteljesítésből súlyos milliók hiányoznak. De a téli foglalkoztatottság biztosítása, a munkaerő megtartása is megköveteli a jó felkészülést. Ugyanis, aki télen és az ev elején jó eredményt ér el, az csatát nyert. A felkészülés természetesen nemcsak jobb műszaki feltételeket kíván, hanem a szociális feltételek fokozott bizto- sitását is. Ezért kerestük fel Nagy Józsefet, az Építők Szakszervezete megyei bizottságának titkárát, vajon hogyan értékeli a vállalat ilyenirányú tevékenységét. Nagy József a kővetkezőkről tájékoztatott bennünket: — A vállalat teljesítési terve időben elkészült, a minisztérium és szakszervezeti központunk irányelvei alapján. Ez a terv minden részletre kiterjed, hiszen munkahelyenként meghatározták a tennivalókat, a foglalkoztatott létszámot. Szakszervezetünk megyei bizottsága augusztus 17-én tárgyalt már a teljesítésről és időben felhívta a figyelmet erre a fontos munkára. Az SZMT elnöksége, októberben tűzte napirendre, és ott a vállalat vezetői által előterjesztett programot az elnökség is jónak találta. A terv sajnos bármilyen jól sikerült is, eddig csak terv maradt. Kétnapos körúton vizsgáltuk a teljesítést a vállalat munkahelyein. Erről tájékoztató is készül az SZMT elnöksége számára. Nem a legjobb tapasztalatokat szereztük. A hideg idő bekövetkeztével azt kérdezik a munkások, hogy mi lesz velük. Van jó program, csak nem valósult meg. A Pécskő utca déli építkezésén dolgozó épitésvezetőségAz őszi vetések elvégzése után a szécsényi járás területén érdekes vizsgálatba kezdett a járási tanács mezőgazdasági osztálya: a járás valamennyi termelőszövetkezetében ellenőrizték a kenyírga- bona vetések mennyiségét és üli nőségét. A helyszíni ellenérzésen a járási tanács szakemberein kívül részt vettek a helyi tanácselnökök, a tsz-elnökök, tsz-agronómusok, községi- és tsz-párttitkárok. nél a központi fűtést nem kötötték be időben, emiatt nem tudnak dolgozni a szakiparosok. Az emberekről sem gondoskodtak, hiszen azok hol itt, hol ott kénytelenek öltözni, vetkőzni, mert nincs rendszeres helyük. Az északi építés- vezetőség ezt a kérdést megoldotta azzal, hogy később szanálja a régi épületeket, és ott jobb szociális körülményeket tud biztosítani a dolgozóknak. Terve volt erre a másik építésvezetőségnek is, csak annakidején nem engedték végrehajtani, mondván: első a termelés. Zagyvapálfalván, a vállalat saját szállóján az építkezésen az öltöző tető hiányában nem megfelelő. Ugyanez a helyzet Bükkszéken is, ahol üdülőszálló épült és csupán néhány kőszivacslapon és nyílászáró szerkezeten múlik, hogy megfelelő helyet biztosítsanak a dolgozóknak. Itt több mint egy kilométerre járnak ebédelni a dolgozók, és bizony ahhoz nem elegendő a félóra ebédidő. A széleskörű vizsgálat most fejeződött be. Megállapították, hogy a vetésre előirányzott területen mindenütt elvetették a kenyérgabonát és a vetések szakszerűsége, minősége Is jó. Most már csak a vetésterületek gondozásán, műtrágyázásán, gyomtalanításán múlik majd, hogy jövőre is megőrizzék az idén elért szép eredményeket, a nagy búza- és rozs termésátlagot. Bükkszéken most szerelik még csak a kazánt, a saját munkásszálló építéséhez pedig meg sem érkezett. Ügy mondják: „majd lesz.” tgy van, amikor a terv csak a központban terv, és nem valósul meg időre, utána kapkodni kell. A vállalatot ebben az évben nagyon sok ember elhagyta. Sokan azért, mert nem mindegy, hogy milyen körülmények között dolgoznak. Sajnos kínt a munkahelyeken nemcsak a szociális ellátottsággal van baj, de a műszaki feltételekkel is. A munkás, aki érzi, hogy nem gondoskodnak róla, és ha a nem kielégítő műszaki fel • tételek miatt keveset keres, nyilván nem szívesen dolgozik a vállalatnál. Az építőipari vállalat ez évi elmaradása nagy. A műszaki feltételek hiányára vezethető vissza, hogy októberben — amikor az építőiparra kedvező idő volt, — sem teljesítették a tervet. Egy hónap alatt 2,4 millióval növekedett az adósság. A Pécskő úti 17- es jelű épület átadási határideje veszélyben van. Fagyban nem lehet festeni. Az SZMT székház határideje is december 15-e lett volna, azonban szó sem lehet arról, hogy akkorra elkészüljön, pedig már csak a szakipari munka maradt hátra, az pedig a távfűtés bekötésétől függ. Hozzá- tehetem, a vezeték árkát szakszervezeti aktivisták társadalmi munkában ásták ki, és időben. A Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál sajnos a téliesítés egyelőre még csak programban van, bár leesett a hó, megjöttek a fagyos idők. Ha sürgősen nem lesz javulás, az veszélyezteti nemcsak ezt az évet, hanem a jövő év kezdetét is. A szemléletben kellene sürgősen változást elérni. Sok helyen apró dolgokon múlik csak a feltételek megteremtése, sajnos egyelőre azoknak a megoldását sem szorgalmazták eléggé — fejezte be tájékoztatóját Nagy József. Bodó János A vetés gondozásán a sor Gyorsítani kell a korszerűsítést Használják fel a modernizálásra szánt összeget a tanácsi helyi iparban A tanácsi iparban elkészített műszaki, szervezési, intézkedési tervek összeállításánál figyelembe vették a fellelhető tartalékok hasznosítását. Ennek megfelelően a megyei tanács ipari osztálya több irányú anyagi segítséget adotft az irányítása alá tartozó vállalatoknak. Nemrég megvizsgálták, hogy ez év első háromnegyedévc- ben melyik vállalat mire, és mennyi összeget költött el. A kimutatásból kiderült, hogy az építésre szánt több mint másfél milliós beruházási összegből majdnem egy milliót használtak fel. A Nógrád megyei Építőanyagipari Vállalat a neki biztosított összeg csaknem 90 százalékát már elköltötte. A Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat ilyen irányú tevékenysége alig valamivel haladja meg az 50 százalékot. Á gépvásárlásra előirányzott 1 millió 344 ezer forintból viszont csak 40 ezer forintot költöttek el. Nem vásárolta meg az igényelt gépeket a Nógrád megyei Textilipari, a Nógrád megyei Fémipari és a Nógrád megyei Építőanyagipari Vállalat. Ez utóbbinál azért súlyos az elmaradás, mert az új gépek beszerzésére biztosított összeg majdnem 1,2 millió forintot tesz ki. Hasonló a helyzet a felújításra szánt összegek felhasználásánál. Az építési tervek végrehajtására engedélyezett összegből több mint 600 ezer forintot még nem költöttek el. Egyéb vásárlások címszó alatt 1 millió 131 ezer forintot irányoztak elő. Ebből csupán 271 ezer forintot használtak fel. Ugyanakkor más címen, ahol egyáltalán nem terveztek kiadást a jelenlegi számla összege 458 ezer forintot mutat. A tanácsi érdekeltségből építésre 164 ezer forintot irányoztak elő. Ennek majdnem 100 százalékát már fel is használták. Az új gépek beszerzésére adott több mint 1 millió forint összegből az év első kilenc hónapjában majdnem 41Ö ezer forintot vásároltak eL E tekintetben legnagyobb az elmaradás a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalatnál. Nem dicsérhető ilyen jellegű tevékenysége a Nógrád megyei Építőanyagipari, Nógrád megyei Fémipari és a Nógrád megyei Vegyesipari Vállalatnak sem. Még ennél is kedvezőtlenebb kép tárul elénk, ha a műszaki fejlesztési alap elköltését vizsgáljuk. Az Ilyen célra biztosított 100 ezer forintból még csak 13 ezer forintot költöttek el. A tervben előirányzott gépek jó részének leszállítását az illetékes gépkereskedelmi vállalatok az utolsó negyedévre ígérték. Ez azt jelenti, hogy a gépek többsége csak jövő évben érezteti előnyös hatását a termelésben. Szükséges még szóvátenni, hogy tavaly az év végén s az Idei év elején sokhelyütt a beruházási és a felújítási keret alacsonyságát kifogásolták. Most pedig a számok azt mutatják: a meglévőt sem tudták időarányosan, jól hasznosítani. Mivel ez nem mindenütt történt meg, ezért a megyei tanács ipari osztálya olyan vállalatoknak adja át a meglévő pénzösszegeket, ahol eddig is jól gazdálkodtak.--------------------------------------— Másfél hónap tud!r képpen nem nagy idő. A tapasztalat. amit ezalatt gyűjtöttem, nem sok. De az Igazsághoz tartozik az is, hogy nem rosszak ezek a tapasztalatok... Fiatal szakma „gyakornoka” Mikus István, a varsányi termelőszövetkezet gépcsoportvezetője: — A munka azért nem elészen ismeretlen — mondja. — A Szécsényi Tangazdaságból kerültem Varsányba. Talán a beosztás... Ez kissé szokatlan.. Most 25 erőgépünk van. A használatban lévő géptípusok közül csak kevés hiányzik. Az én dolgom, vigyázni arra. hogy hiba nélkül, folyamatosan dolgozzék minden gép... A gépek „betegségének”, az alkatrészek törésének megelőzése, kopásának mérséklése a nógrádi dombokon nem köny- nyű dolog. Mikus István meg éppen abban az időszakban került a termelőszövetkezetbe, amikor a géphibák elkerülésére alig-alia volt lehetősége. Október elsejével alkalmazták, a vetés időszakában. Akkor különösen nagy szükség volt arra. hogy nagyobb hibák ne szakítsák meg a traktorok munkájának folyamatosságát. I Különösen sok baj volt a régebben szolgáló géneknél... J De, hogy a nagy Három éve nem volt baleset a Balassagyarmati Ingatlankezelő Vállalatnál. Ezt állapította meg a HVDSZ megyebizottságának legutóbbi tilese. Ezt a gondolatot folytatva az újabb megállapítás így hangzik: 1965 harmadik negyedévben az első negyedévhez viszonyítva Nógrád megyében a balesetek miatt kiesett munkanapok száma 300-ról 487-re emelkedett. Ebből a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat 129 nappal részesedik. A két azonos jellegű vállalat között óriási a különbség. Ha az utóbbihoz hozzáfűzzük még azt is, hogy nemrég kapott új műhelyt, akkor még erőteljesebben ki kívánkozik az újabb kérdés: lehet-e balesetmentesen dolgozni? És ha igen, akkor hogyan. Ekörül folyt a vita, erre adott választ legutóbb a HVDSZ megyei-bizottságának kibővített ülése, amelyen resztvettek a vállalatok igazgatói, szb-titkárai, és a munkavédelmi felelősök. Helytelen szemlélet — káros gyakorlat Megyénk helyi ipari vállalatainak többségében 1962-től kezdve állandóan növekszik a három napon túl gyógyuló balesetek száma. Egyesek arra - hivatkoznak, hogy amíg a munkás géppel, szerszámmal dolgozik, terheket mozgat, mindig adódhat sérülés, szerencsétlenség. Ezzel szemben van egy olyan vélemény ér gyakorlat is, amely azt bizonyítja: balesetmentesen is lehet termelni. Csak ... Csak tenni, cselekedni kell érte. Mert addig, amíg a balesetek megelőzésére irányuló munkát mechanikusan végzik, amíg a feltárt veszélyforrások megszüntetéséért senki sem fáradozik, amíg a gyakori figyelmeztető szót nem követi a szigorú felelősségre- vonás, amíg a művezetők egyrésze a munkaidőben együtt iszik a beosztottaival, amíg az igazgató, főmérnök mindenre ráér csak a baleseti szemléken való részvételre nem, addig alapvető változás nem következik be e téren. Cselekedjünk, de minél előbb Ez csendült ki a beszámoló minden sorából és a felszólalók szavaiból. A tennivalók olyan szerteágazóak, hogy aki egy kicsit is törődik dolgozó társainak testi épségével, egészségével, az talál magának munkát. Az alapvető változás erjesztő kovászaként a megyei testület a vezetők szemléletének és ebből fakadó gyakorlatának megváltoztatását jelöli meg. S hogy az nem légből kapott megállapítás, álljon bizonyságul a következő: a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat balassagyarmati telepén áprilistól egyetlen vezető sem adott választ a munkavédelmi őrök bejegyzéseire. És ha ilyenkor baleset történik, akkor igen könnyen és gyorsan kimondják: a dolgozó a hibás. Kétségtelen egyes munkások nem hallgatnak az okos szóra, és ezért ők maguk idézik elő balesetüket. De ezt meg kell mondani nekik, s mindenkinek, hogy tanuljanak belőle. És bizony 'zámtalan esetben az élőből ellenkezője is bebizonyosodik. De szakszervezeti bizottságaink nem elemzik, nem kutatják az előidéző okokat, a balesetek kivizsgálásában való részvételük formális. Éppen ezért könnyen elfogadják a vezetés megállapításait. És ekkor követik el a legnagyobb hibát. Elnézésükkel szinte ' csábítják a felelőtlenségre hajlamos, kisebb- nagyobb vezető beosztásúa- kat. Közülük egyik-másik ilyenkor ezzel hozakodik elő: — ,,Tudja elvtárs, az a baj, hogy sok jogot adtak a dolgozóknak, és ezért nem lehet velük bírni!” A művezetők talán nem kaptak elegendő jogot?” Kaptak — hangzik a válasz — de nem tudják érvényesíteni, mert a szakszervezet mindig a dolgozókat védi.” És mit vallott erről a megyei bizottság? Eddig sem védték, ezután sem védik azt, aki a munkavédelmi előírásokat nem tartja be. De nem védik azt az igazgatót, főmérnököt, vagy művezetőt sem, aki olcsó népszerűségA termelőszövetkezeti norma- és díjtételekről legutóbb 1956-ban jelent meg „munkaegységkönyv” azóta csupán ennek kismértékben módosított, bővített változatait adták ki. A Földművelés- ügyi Minisztériumiban most készül egy új könyv, amely a normák mellett a termelőszövetkezeti élőmunka hatékony felhasználásának valamennyi más fontos tényezőjét is tartalmazza. A könyv első része a szövetkezetek körülményeinek, adottságainak megfelelő helyi normák kialakításának módszerét ismerteti. A köböl szemet huny a fegyelmezetlenségek felett, és ezzel szinte biztatja a munkásokat, a munkásvédelmi rendszabályok be nem tartására. ...Mi is hibásak vagyunk... A jelenlegi helyzet kialakításáért a megyei bizottság is felelős, az alapszervezetekkel egyetemben — állapítja meg a beszámoló, i Ugyanis a megyei vezetés tevékenysége inkább csak az üzemellenőrzésre, az adminisztratív munkára irányul, s kevés idő jut a szakszervezeti bizottságok munkavédelmi tevékenységének irányítására, a nevelő munka segítésére. Emiatt az üzemi szakszervezeti bizottságok tevékenysége leszűkül a szemléken való részvételre, a baleseti jegyzőkönyvek aláírására, a statisztika elkészítésére. A munka mozgalmi részét; a dolgozók bevonását, nevelését, a propaganda munkát, a balesetek utáni gyűlések szervezését, a .feltárt hiányosságok felszámolását, a munkavédelmi szabályok betartását csak Időnként kérik számon. Ebből aztán a szak- szervezeti bizottságok egyes funkcionáriusai olyan helytelen következtetést vontak le: a munkavédelem, csak az „erre hivatottak” feladata. A gyakorlat viszont éppen az ellenkezőjét bizonyította. Az állam anyagi segítsége egyedül nem oldja meg a problémákat, szükség van arra. hogy mindenütt kialakuljon az a közhangulat: balesetmentesen is lehet dolgozni. Hogy ez nem utópisztikus elképzelés, vágyálom, azt a balassagyarmati példa jól bizonyítja. vetkező rész a munkaerőgazdálkodáshoz ad irányelvet; ebben a témakörben egyébként ez az első gyakorlati célú összefoglaló munka. Az új könyvet a Földművelésügyi Minisztérium hosz- szabb távútra érvényes útmutatásul szánja a termelőszövetkezeteknek az élőmunka termelékenyebb, gazdaságosabb felhasználásához. Ennek megfelelően a könyv figyelembe veszi majd az új gazdaságirányítási rendszer keretében a termelőszövetkezetek munkaerőgazdálkodását és jövedelemelosztását érintő változásokat Is. Venesz Károly Űj könyv a termelőszövetkezeti munkanormákról és jövedelemelosztási formákról Foglalkozása: gépcsoportvezető nem jár feltétlenül együtt a gyakori hibásodás, arra éppen ezek a szorgos őszi napok adtak példát Volt olyan hetünk, amikor minden erőgépünk dolgozott. A teljesítményükre sem volt panasz. Nagy kár, hogy csak egy hétig bírtuk — magyarázza a géncsoportvezető. De éppen ez a hét késztette olyan elhatározásra a szövetkezet vezetőit, hogy az eddiginél jobban segítsék a „gépesek” munkáját. Mert nélkülük nem jutnak egyről a kettőre az egyesült és most már több mint ötezer holdon gazdálkodó termelőszövetkezetben. Azt mondja erről a gépcsoportvezető: — Én azt tartom, ha rendesen gondozzuk, ápoljuk a traktorokat, elkerülhetjük a nagyobb sérüléseket. Ebben a szövetkezeti vezetők is igazat adtak nekem. Megcsináltuk a Javítóműhelyt egy gépszínben. Biztatnak, nem marad itt véglegesen. Aztán esztergapad, asztalifúrógép' és egyéb szerszám is került bele. Megindulhatott a munka... így volt ez az Idén Var- sányban, de Jövőre már más lesz a helyzet. Lehetőség nyílik arra is, hogy a szakma „gyakornoka” Mikus István, mesterré képezze magát. Mosolyogva beszél erről: — A jövő évi tervekben már én is szóhoz jutok... Azt már nem vitatja senki nálunk, mennyire fontos a gazdaságban a gép. De végre figyelembe kellene venni ezt a tervezésnél is. A hiba megelőzéséhez a javításhoz ugye, pénz szükséges. Ez2el éppen úgy számolni kell, mint mondjuk egy-egy létesítmény építésével... Van egy vasvázas tágas színünk. Szeretnénk, ha minél előbb átalakulna javító műhellyé. Így a téli hónapokban Is dolgozni tudnának itt a szerelők... Aztán Itt van egy másik lényeges dolog: a gépvásárlás... — Milyen gépek vásárlására gondol? Hiszen a meglévő hu- szönöt traktor sem kevés a gazdaságban ? Mikus István hosszasan töpreng, mielőtt válaszol: — Nem is a gépek száma kevés. Itt elsősorban arról van szó, hogy a mi viszonyainkhoz alkalmas géptípusból nincs elegendő. Mi nem tudunk szántani akármilyen traktorral. Legalább még két Sz-100- as kellene, hogy a nagy munkák idején ne csússzunk el az idővel. Később a gépek munkájának egy másik fontos ágáról, a szállításról beszélt. Most, hogy három község tartozik a szövetkezethez, megnöve- kedett a szállítótraktorok munkája. Gépkocsija csak egy van a gazdaságnak. Az őszi munkák idején gyakran a szántástól, a vetéstől kellett elvonni az erőgépeket, hógy a vetőmag, a műtrágya, vagy az egyéb anyagok szállítása ne szenvedjen késedelmet. A traktorok napi szervezése, a teljesítmény ellenőrzése nem tartozik közvetlenül Mikus István munkakörébe. Ezt elintézi „helyette” a traktoros brigád vezetője. A gépcsoportvezetőt azonban gyakorta ott látják a szövetkezetlek a határban. Vizsgálgatja a gépeket, beszélget a traktorosokkal, hiszen ahogy mondja: — Egyformán érdekünk, hogy dolgozzanak, haladjanak a gépek... És még valami : igazán csak kinn a határban tudja ellenőrizni az ember saját munkáját is. 'Mncze Istvánná
