Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-27 / 283. szám
4 WGG R SB W83. november 27., szombat Ömlik a szaloncukor... Néhány nap múlva elér- kezi’-; a Mikulás, aztán ké- szii iink a karácsonyra. Látogatást tettünk a Cse mege Édesipari Gyárnál, ahol ezidőtájt csupán néhányfajía árucikket termelnek. A főmérnök elmondta, hogy nemrégen még több mint 300 fajta árucikk szerepelt a listája' n, ami szinte lehetetlenné tette az igények kielégítését. Most a „sztár” a konyak- meggy, a mogyorós-csokoládé, s a különféle desszertek. Már raktárban van a szaloncukor nagy része. Elegendő jut minden' fenyőágra. December 20-ig 310000 doboz desszert, szaloncukor és 300 ezer doboz habosfüggelék kerül az üzletekbe. Naponta mintegy 4 és fél vagon édességet szállítanak ki a Csemege és Édesipari Gyárból. A csomagoló automata önti a szaloncukrot« AZ OLVASÓK A Húgipari Tröszt válaszol: Nem az ellátással, hanem az igényléssel van baj A Nógrád október 28-i számában „Felkészült a télre a kereskedelem” című cikkben szerepel az alábbi kitétel: „A vendégek megkedvelték a vendéglői kocsonyát, ahhoz azonban nem kapnak alapanyagot. A' félsertéseket ogyanis fej és láb nélkül kapják.” Érthetetlen, hogy miként hangozhatott el az ankéton egy Ilyen nyilatkozat, amikor mind az iparnak, mind a kereskedelemnek évről évre egyre nagyobb gondot okoz a sertésfej értékesítése. A sertésfej értékesítését — különösen a nyári hónapokban — az idény-ár sem oldja meg — és az Ipar ma is csaknem 50 vagon sertésfejet tárol. Kérjük T. Szerkesztőséget hívja fel a Vendéglátóipari Vállalat figyelmét, hogy problémájukon szívesen segítünk és folyamatosan annyi sertésfejet bocsátunk rendelkezésükre, amennyire igényt jelentenek be. Ha szükséges, úgy a félsertéseket az ipar szívesen szállítja továbbra is fejjel — lábbal, mert ebben az időszakban éppen a vendéglátóipar kérésére vágjuk le a fejet, amelynek értékesítése — mint már mondottuk — minden időben problémát okoz. Egyebekben Nógrád megye hús és húskészítménnyel való ellátásának kérdését a magunk részéről is kiemelten kezeljük, és az esetleg jelentkező nehézségek megoldásában a legmesszebb menő segítséget nyújtunk. Dr. Kökény Gyula Húsipari Tröszt főosztályvezető A vizslási dolgozók kérik... Mázsaszámra készül a savanyú cukor. (Foto: Regős) Kire tartozik? A Nógrád 1965. október :Jl-i számában megjelent „Élni a lehetőségekkel” című írással kapcsolatban a következő megjegyzéseket szeretnénk tenni — irja a tolmá- csl Erdőkémia Vállalat igazgatója : „A szocialista brigádok szervezésében és munkájában •sem az üzem szakszervezeti bizottságának, sem az üzem vezetőségének — amennyiben ez az üzem vezetőségére is tartozik — nem volt gyakorlata. A harminc társadalmi munkaóra letöltésével kapcsolatban a brigád vállalta a faszéntároló porelszívó berendezésének elkészítését. Már a vállalással egyidőben nehézség mutatkozott. A brigád kérte ugyanis. hogy a munkához szükséges anyagot és vázlatrajzot még a tél folyamán biztosítsa az üzem. Anyaggazdálkodási rendszerünk miatt erre csak márciusban nyílt lehetőség. Márciustól kezdve azonban a brigád nem fogott hozzá a munkához, holott akkor az anyagot már biztosítottuk. Az otthoni mezőgazdasági munkákra hivatkoztak. Természetes, hogy ezután az üzemvezető ezt a munkát is beütemezte a beruházási és karbantartási munkák közé, rendes munkaidőben való elvégzésre. Ehhez tartozik még — az igazság kedvéért —, hogy a kérdéses vázlat elkészítésére a KISZ-szervezetet kérte fel az üzemvezető. A ki- szesek ezt elvállalták, csak nem teljesítették. Nos, mindez nem akadályozhatta volna a brigádot abban, hogy a vállalt harminc társadalmi munkaórát máshol teljesítse. Márciustól szeptember végéig bőven volt idő a társadalmi munkára, akár az üzemben, akár a faluban, a termelőszövetkezetben.” A szerkesztő megjegyzése: Mi nem azt írtuk az említett cikkben, hogy az üzem vezetősége akadályozta meg a társadalmi munka teljesítését A fentiek viszont azt bizonyítják, hogy különösebben nem is szorgalmazta. Pedig a szocialista brigádok, s a munkaverseny szervezése, istápolása elsősorban .az üzem vezetőire tartozik, s csak utána a szakszervezetre. Colovanov doliumentunvrecrénue fordította * Pető A\iMóí ❖ (Lr 15. A levelezőlap A Kraszovszkijné telefon- hívásától számított harmadik percben Roscsin belépett Vo- roncov dolgozószobájába. Tíz perccel ezután Voroncovot fogadta az Államvédelmi Bizottság egyik elnökhelyettese. Ljubov Dmitrijevna Sabo- lina serpenyővel a kezében lépett a szobába, a serpenyőn tükörtojás sercegett Mikor az asztalra tette, akkor látta meg a zöldesen csillogó italt. — Megint? — kédezte szigorú hangon a fiától. Vale- rij a díványon ülve suttogott Anatolijjal. — Csak beszélgetünk. — És vodka nélkül nem lehet? — Ma nem. — Valeríj felállt. Csörömpöltek a szekrényben a poharak. — Most jut eszembe, Tolja, majd elfelejtettem — fordult Ljubov Sabolina Pro- borovhoz. — Megkért, hogy ha telefonál a barátja, akinek a telefonszámát kicseréltek szóljak. Nos, tegnapelőtt este telefonált. Hová is tetten azt papírost? — mondta s keresgélni kezdett a re- tiküljében. Halkan csörrent a földre ejtett pohár Sabolina hátrafordulva látta, hogy fia sápadtan mered Anatolijra. — Annyi baj — mondta rekedt hangon Prohorov —, poharat törni állítólag szerencse. Mi az új száma a barátomnak? — Tessék. — Ljubov Sabolina papírlapot nyújtott át Anatolijnak. — K 9-18-40 — olvasta fennhangon Prohorov. Most már minden világosnak tűnt előtte. Az illatszeres hölgy csak kísérleti léggömb volt Elhatározták, hogy mielőbb együttműködnek vele, próbára teszik, érdemes-e dolgozni vele. Nyilván úgv döntöttek, hogy érdemes — most tehát kezdődik... Nyilvános telefonállomásról hívta fel a számot. — Halló — szólt a kagylóba egy már nem fiatalosan csengő férfihang. — Nyikoláj beszél — Ana- tolij nyelt egyet. — Ugye maga telefonált és hagyta meg a számát? — Igen, igen. — Kis szünet. — Mit óhajt? — Szeretnék találkozni magával. Eljöhet a Puskin szoborhoz tizenöt perc múlva? — Igen. Mehetek. — Oké — felelt Prohorov — Viszlát — hallatszott signor Mario Gozzi szenvtelen hangja. aia Miután késett, nem tudta összekuszálni a nyomait és nem sikerült körülszimatolnia. Valóban, Gozzi már várt rá. Telt, mozgékony, barna ember, vékony aranykeretes szemüveggel. — Jónapot — üdvözölte Prohorov mosolyogva. — örülök, hogy megismertem. — Már nyújtotta a kezét, de Gozzi olyan pillantást vetett rá, hogy minden könnyedsége menten elpárolgott. — Sétáljunk egyet — indítványozta Gozzi. Elléptek a szökőkút mellett s elindultak a Rosszija filmszínház felé. — Magánál van a levelezőlap? — kérdezte halkan Prohorov. Igyekezett utánozni partnere merev magatartását. — Miféle levelezőlap? — Gozzi szeme Anatolij arcára tapadt. — Egyik barátjának átadtam egy levelezőlap felét a kapcsolat céljából. — Durva munka ez, Nyikoláj. Semmilyen levelezőlap nincs nálam, semmiféle „barátom” nincs. Prohorov másodpercig elgondolkodott. — Jól van. Nálam viszont minden van. Nem jobb, ha most átadom? Ügy vélekedem, nem követ senki. — Engem nem érdekel, hogy miként vélekedik, s mégkevésbé az, hogy mit óhajt nekem átadni. Nincs felhatalmazásom arra, hogy bármit is átvegyek magától. A kapcsolat csak észrevétlen lehet. Ideje tudomásul vennie, hogy az államvédelminél nem kispajtások dolgoznak. — Gondoltam erre — ügyeskedett Anatolij —, vásárolhatok egy csomagmegőrző fiókot a pályaudvaron, rejtjeles zárral. — Helyes. így rendben van. Forgalmas pályaudvart szemeljen ki, a szekció és a fiók számát telefonon közölje velem. De óvatosan! Most pedig menjen! — mondta Gozzi, majd a mozi üvegajtaját könnyedén betolva, eltűnt a tömegben... Az új ismerős nem tetszett Prohorovnak. „Ügy beszél, mintha az alkalmazottja volnék — gondolta —, hát persze az is vagyok... Mit tegyek, nem válogathatom meg a barátaimat. Még jó, hogy van ilyen... De miért nem mutatta meg a levelezőlapot, ahogy megbeszéltük? Talán nem is Sklyton küldte ezt az alakot? Akkor viszont honnan ismerné Ljubov Dmitrijevna telefonját? Elvégre senki se tud erről a megállapodásról, csak Sklyton meg én. Sabolin nem jöhet számításba. Ö a kezemben van... Azért alkalmilag jó lesz közelebbről szemügyre venni a szemüvegest.” (Folytatjuk.) Vizslásról naponta több- százan utaznak autóbusszal a bányavidékre és Salgótarjánba dolgozni. Ezért már több alkalommal kérték a község vezetőit, hogy épit- fesen egy busz-várakozót, hogy ez megóvja őket az időjárás viszontagságaitól. Az ügyben szerkesztőségüket is felkeresték, s most közöljük a Vizslási Községi Tanács- vb válaszát: „A községi tanács már foglalkozott egy autóbusz várakozó megépítésének lehetőségével. Sajnos, eddig fedezet hiánya miatt megépítésére nem kerülhetett sor. A jövő évi költségvetési tervükben sem szerepel, mivel a községfejlesztési alapot még ennél is fontosabb célokra kell felhasználnunk. Véleményünk szerint megoldható lenne a probléma akkor, ha a vizslási dolgozók üzemei (a kisterenyei, a mizserfai bányaüzem, a Tűzhelygyár) valamilyen formában hozzájárulnának a várakozó megépítésének költségeihez. A községi tanács a •szükséges építőanyag egy részét tudná biztosítani. Ezzel kapcsolatban már folytattunk megbeszélést a kisterenyei bányaüzemmel, de még határozott választ, hozzájárulást nem kaptunk. Egy másik javaslat is felmerült: ugyanis a kisterenyei bányaüzemnél dolgozók ígéretet kaptak üzemüktől, hogy megépítenek egy vaslemezvárakozót, ugyanúgy, mint azt más községekben is biztosították a bányászoknak. Ennek az alapozásához a községi tanács szintén segítséget adna. Azonban mindezideig ez sem került megvalósításra. Saját erőből a községi tanács előreláthatólag 1—2 évig nem építhet várakozót. A szerk. megjegyzése: Reméljük, hogy a tanács által megjelölt üzemek vezetői, dolgozóik segítségére sietnek, és a kért támogatást még ez évben megadják! Szabadság nyugdíj előtt A. Imréné salgótarjáni olvasónk azt kérdi, ha év közben megy nyugdíjba, jár-e az egész évi szabadság, vagy csak annak egy része. * Ha a munkaviszony év köz- ben szűnik meg — függetlenül at- tól, hogy nyugdíjazás, vagy fel. mondás miatt —, csak a ledolgozott teljes hónapokkal arányban álló szabadság megváltására jogosult a dolgozó. Ha már előzőleg több szabadságot vett ki, mint amennyi járt volna a ledolgozott hónapok arányában, ezen a elmen levonást eszközölni a bérből — a fegyelmi elbocsátás esetén kivéve — nem lehet. A gépállomások használaton kívüli, alábbi mezőgazdasági gépei termelőszövetkezetek, Állami Gazdaságok és egyéb szervek részére azonnali szállításra átadók Gép megnevezése: db kategória tárolási íely: ET-egyirányú tárcsa 2 ,3” Kisbér PCW—4 eke 3 ,3” Kisbér PN—335 eke 7 ,3” Kisbér TH—6 tarlóhántó betét 9 „A” Kisbér SZTN—2, 8 műtrágyaszóró SZK—3-hoz napraforgó 30 ,3” Acs adapter 3 ,3” Ács BÜ—2 burgonyaültető 4 „B” Acs SZN—4 burgonyaültető 1 ,3” Acs TH—6 tarlóhántó betét 17 *3” Acs ÁMC-aprómagcséplő 1 ,3” Acs PN—252 eke 7 „A” Bajna LAUB VAKD 24 kai, daráló 2 „A” Bajna PN—252 eke 7 ,3” Tata TN—6 tarlóhántó betét 9 „B” Tata Z K—42 kultivátor 1 ,3” Tata AMC-aprómagcséplő 1 ,3” Tata ET-egyirányú tárcsa 2 ,3” Tata SZTN—2,8 műtrágyaszóró 3 ,3” Tata 3 tagú simahenger 8 ,3” Tata P—320 kultivátor 1 „A” Bp. X., Bálázó, szalmaprés 1 .3” Albertirsai út 2. Az igényeket az alábbi címre kérjük: AGROKER Budapest. V., Deák tér 3. Géposztály. Felvilágosítás: 381-548, 381-547 teletonszámokon
