Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-10 / 239. szám
lfláá. október 10. vasórrum? NOGS An O Hunyadi István Örökség Pár kurta év és távozom. A fölém-tornyosuló idő megállítja toliam, elönt a homály s agyereimben lelassul a vér. Lázadnom kéne ellene, de miért? Várok s figyelek, ez a törvény. Rád mit hagyok, fiam? Egy-két könyvet s pár teleírt lapot s még valamit, a juss nem is csekély: A felnövő világot hagyom itt; Osztályod ennyi. Másnak tán semmiség. De neked, átadtam mindent, hogy birtokon Egy műszert kaptál, érzékeny, kutató hajszál rugót, éles, finom földrengésmutatót, kis moccanásra sokszorosan kileng, vagy össze is törik: Tőlem kaptad szived! Örökül nyerted a megtartás erejét! Mint idomait a kristály, erezetét a márvány, virág-figuráit a zúzmara, gyűjtőd és őrződ minden alakzatát a földi létnek, hogy magad formáld ki s add tovább. Es rádhagyom nevem, néhányan ismerik e honban, s vele egy-két sorom, ezekhez úgy jutottam, mint gyöngyéhez a kagyló: Hétszer fizettem minden betűért! Poklot-járt köreimmel — a szívem abbafáradt — csak téged megváltanálak: Hová nem értem, legalább te elérd! Polner Zoltán Szerelem, őszi esőkkel Esők bokraiban piros padok borzolják fényes tolláik. Mondd hát a szerelem, hogy járhatott velünk hosszú hónapokig erre hol minden csupa ősz most a szerelem mondd, hogy járhatott — kiabálnak a piros padok. Vajon melyik éjjel ment el a nyár olyan hirtelen, szótlanul és ml késztette, hogy összedobál zavarában mindent mi új. Ml késztette, hogy nem néz vissza s a fasorokra mit elhagyott A szerelemmel most ősz őgyeleg arcodnak eső árnya van s a szíveddel felzengő szelek mint piros padok lázasan megejtő csókért kiabálnak, mondd hát a szerelem, mondd hova tűnt el, hol van most otthona?! A kísérőszövegtől a hatvanezres példányszámig Ráth-Végh István Összegyűjtőit művei gyón is materiális, azaz anyagi vagyainak kielégítése, a lelkiek mellőzése mind-mind téma, nem is akármilyen. Érdekes, s messzemenőbb következtetésre is okot adó az a tanulság, amit a kötetek elolvasása után így summázhatunk: a főszereplők legtöbbA bíró úr. az ügyvéd úr jelentek meg művei, s közöt- másikhoz, ügy kapcsolódnak, s s*ör a hatalmasok^ Pénzről, mindig szerelmese volt a tudó- lük az első, valóban nagy st- egy-egy terület egészét állítják Malanmas&grol, ^ bűnről, tui- mánynak, a szellemi sötétség kert arató, A könyv komédlá- plasztikusan elénk, A Hala- akz0 v ze °’ hamislom és pen2 című kötetében sáBró1' '«SFfű nemcsak eav-eav hatalmassá'. szó: urak' kisebbek és nagyob- h!£^ . LITishII bak, azok akik gyakorolják, hanem a hatalmasok történe- K,r^, é gró( tábornok és lét. ismerjük meg, s tálán püspak —■ az uralkodó mondani sem kell, nem vala- tályok tagjai, akik ügy ér oszelleni harc katonája volt, ja. örült, ha világosságot gyújtha- . „ tolt. ha megmutathatta. mi ,A Góndö}at ,^ado nem válás ami ostoba, emberhez mél- kockázatot, amikor tatlan, megvetésre vagy kíné- megkezdte az összevetésre érdemes. Sajátságos gyűjtött, müvek közreadását, mi vonzó történetek ezek. ték, mindent, még a bűnt >» fegyverzettel vívta a harcot: Az e'mu“ hetekben jeleni Ráth-Végh legfőbb érdemének megengedhetik maguknak. És az emberi múlt kuriózumait, a Fekete krónika cím- kell ugyanis betudni, hogy köröttük a szolgák serege, cselekvés fonákságait, az ál* mei — az ötbdik kötet, s a nem ismeri sem a szentnek Ráth-Végh nem kíméli a szolszent tett lelepleződéseit, a bu- k<??d.eti’ 35 ezrw Példrtnyszám nevezett bálványokat, sem a gákat, a talpnyalókat, a laká- teség korlátoltság megnyilvá- müröl-mtíre nagyobb lett. a prüdériát. Nevén nevez min- jókat sem. Sőt: szenvedélyesen nulásait gyűjtötte össze s szű- Hatalom és Pénz című kötet dent, tollának határa csak az kikel a szolgák alázata, a kos, de mégis a lényegre ta- Pé}dá,ul 61 cze.r _P,éidány_b®" egészséges emberi vélekedés, bűnben való oaztoiása. az egv pintó kommentártól kísérve oocsátotta a közönség elé. Mint aki azt mondja: ilyenek voltunk, vagyunk. Vagy még pontosabban: ilyenek is vagyunk. .. Öt vaskos kötet Elmúlt hatvan éves, amikor első ilyen műve megjelent. jelent meg, A példányszám tisztelné a királyokat, srerű emberekkel való szembejelezte közönségsiker megér- amikor azok csaltak — kofák fordulása ellen. A jó szolga demelt. E könyvek érdeme. módjóra ' a hadvezéreket, ros,zahb a rossz úrnál Is - hogy nemcsak értőkezű és akik zsíros üzleteket, kötöttek, * 8 magunk emlekezeteispaszemű szerző munkája nyo- , miért hallgatna a prüdéria "0k[a' ^ns^hhak mán születtek, hanem olyan 4iszentsécével a hetérákról, * l8Sza* rosszabbak írAtéSI «ránmaznak aki a hu- aUZentsegevei a neieratvrot, nem lg _ mert uraikon alig«enverié am,k°r tobbsé*üknek 8 hatal* ha tehettek túl - de annvlra lyességével ostorozza mindazt, masokra mindenkinél nagyobb rosszak, mint uraik, ők is vol- ami az emberi életben kivet- befolyásuk volt? ni való volt és van. Nevet az olvasó, de — tanul Is. Szóra- a ,, inagsánt Korábban ugyan próbálkozott kozik, mégpedig jól, de — el © ® tak. Ml magyaráznánk bele valamiféle „politikai aktualitást” p kötetekbe’ Aki olvasta a könyveket, megbizonyosodott róla, hogy a könyvbezárt mondatok naa szépirodalommal. darabot, js gondolkozik. Régi korokon nem kegyeietserto regényt is írt, nem keltettek kacag, s hirtelen meghökken: visszhangot. És ekkor vissza- hiszen ilyen még ma Is van! Az igazság nem lehet ke- gy0n js hangos agitátorok tért ifjúkora témaköréhez, an- jtt kell keresni a közönségsí- gyeletsértő. ha a lenyegre ta- Hz emberi méltóságért való nak idején kísérős2őveget írt kér egyik okát.; régi esemé- pint rá. Ráth-Végh nem kutat harc, a tudásért folytatott vetített képekhez, majd kis- nyék, kuriozitások jelennel érdekes, de semmitmondó küzdelem, a gondolkodás filmekhez, amelyekkel a tudó- való nem erőltetett, hanem dolgok után, viszont nyűgöd- szabadsága és önállósága mány űj eredményeit, érdé- természetes kapcsolatában, a tan bevezet a hálószobákba, mellett, kességeit népszerűsítették egy tegnapról szólok a mának is ebédlőkbe is, elkalauzol a \ miniatűrök „színháznak” kinevezett te- beszélek, alkotói elv alkalma- templomokba, ha ott érdekes- ^ rémben. Mindez a század ele- zásában. Nincs olyan korosz- sei — lényegessel, azaz jel- körkepe jén volt, s az akkori érdeklő- tály, amelynek tagjai he ven- lemzővel ismertetheti meg dés áz idős emberben sem nék örömmel kézbe e köfiy- társául szegődött, olvasót, csökkent, rövid idő alatt sorra veket, s tegyük hozzá: nincs utóbbi különösen fontos, a Ez a — Megmondtamt — Jó, hát akkor maradok,.. Nagyon bántotta Erzsit, hogy nem sikerült megbékülni, hogy elügyetlenkedte a dolgot. Nem lett volna szabad kenyértörésig vinni ezt az ügyet! Tudja, hogy anyja inkább a kezét vágatja le, semhogy megmásítsa akaratát. Pedig azt sem szerette volna, ha majd az új ismerősök, a Gyuri barátait kinevetik. Sokáig sze- pegett, csak késő hajnalban aludt el. Bármennyire is elszontyolodott, mégis tévedett, mert Kántorné azon tépelódött. hogy konoksága nem teszi-e szerencsétlenné egyetlen lányát. Mitévő legyen? Ha beleegyezik kívánságukba, mit szólnak a rokonok, a szomszédok? Különösen Cser Katitól, Pintérnétöl tart, aki a falu veszedelmes puttonrádiója. Ha ö szájára vesz valakit, az jobb, ha kiszalad a világból,.. Mert már előre hallotta, hogyan tárgyalják, majd az egyszerű esküvőt, a nászutat. Biztos azt beszélik, majd vissza sem jönnek. Erzsi elbujdosott szégyenében. Pedig hát nincs is miért. Hogy idáig ért gondolataiban, már nem is lányára, hanem Katira haragudott. Hogy tud olyan képmutató lenni — méltatlankodott tovább — boldog, ha fecsegésével besározhat valakit. Mindent jobban tud mindenkitől. Igen, tőle félt most is a legjobban. Emlékszik, annak idején, amikor esküdött. őt is kibeszélte. Hát tehetett róla, hogy egy tisztességes menyasszonyi ruhára nem telt neki? KEREK HŰSZ esztendeje ennek. Akkor határozta el, ha egyszer lánya lesz, olyan esküvőt csinál néki, amiről álló hónapig beszélnek az emberek. Meg is van hozzá minden. Mert hiába veszett oda tizenhétben az apja, negyvenháromban meg az ura, ö azért özvegyen is szép staji- rungot tudott összegyűjteni. És az örömét, a sok éves keserves kuporgatások gyümölcsét akarja Erzsi semmivé tenni? A kigondolt szép parádét? Amivel végre megfizethetne Cser Katinak? Nem, ebből nem engedhet!... De egy ilyen pletykafészek miatt legyen a lánya boldogtalan? A jó fenét! Még azt híresztel- né, hogy nem kellett asszonynak, csak úgy ... Azért a lelkiismeret is furdalta akaratosságáért. Odament Erzsihez, simogatta, cirógatta, alig észrevehetően. — Jól van, lányom, jól van. Ha már olyan divatos a szokás, úgy lesz, ahogy akarjátok. Hiszen én csak a boldogságod akarom, kislányom. Majd az unokára jobban ügyelek. Aludj csak nyugodtan, aludj. Egy hét múlva nagy volt a mulatság özvegy Kántorné házában. Ott volt a fél falu. Hivatalos volt Cser Kati is. Ezt Gyurka főzte ki, hogy 6 is ott legyen, meg a cimborái, azok a híres öntők... Mert Gyurka nagyon leleményes ám. O gondolta így a parádés esküvőt, amilyet az utóbbi, tiz évben nem tartottak feléjük. Minden szem Erzsin ragadt, olyan szép volt a hosszú fehérben. De a pompái köszönhette Kiss Marci tanácselnöknek is, aki a piros szőnyeget egészen az útig téríttette az ifjú pár előtt, no meg Szakáll Flóris prímásnak és bandájának, akik a nászindulót játszották, amikor kiléptek a tanácsházáról, a tsz meg egy karaván kocsit felbokrétá- zott. Már éppen a tortát fogyasztották, amikor Cser Kati jó hangosan megjegyezte: — Igazán szép esküvő ez, csak az én lányomé volt különb. Neki nem tíz, hanem tizenkét fogata volt. VESZTÉRE DICSEKEDETT. Csóka bácsi, az öreg fogatos, beledörmögött hetvenkedésé- be: — Jó mondja■ Kati. En voltam a tizenkettedik fogatos. Ha nem hozza elő, soha eszembe nem jut már, hogy máig is adósom a lakodalmas borravalóval... Felcsattant a nevetés. Gyurka huncutul kacsintott anyósára, a mama pedig apró hu- nyoritásokkal jelezte: elégedett. Ha mindenáron valamilyen skatulyát kívánnánk felállítani a Ráth-Végh félé sajátságos műfajnak, „körképet alkotó miniatűröknek” nevezhetnénk. Csak példaként említve: néhány oldalt ír csupán Frigyes Vilmosról, de e néhány oldalon a porosz királyság minden korlátoltsága, szellemi tunyasága — Frigyes Vilmos szavai szerint a tudósok még silbaknak sem jók, — pöffeszkedő gőgje benne van. Alig másfél oldal IV. János György szász választófej edelemrőí — a Szerelem, házasság című kötetben — s benne az álszentség, a vallásosság leple mögé bújt hatalmasok világának körképe. A rövidség nem ellentétes a sokat mondással — ez igazolódik a Ráth- Végh könyvek elolvastakor is. Általában a kuriózumok gyűjtőiéként emlegetik: nos, a a végletes, a szélsőséges is magában rejti a jellemzőt, csak érteni kell kihámozásá- hoz. Ráth-Végh értett hozzá, talán mint bíró — mert egy ideig az volt —tanulta meg, a sokból hogyan kell kiszűrni azt, ami fontos, lényeges. A szép kiállítású, jól illusztrált öt kötet sokak foglalkozási ág sem. Ráth-Végh könyvekben könyvespolcát díszíti, sokak és termelőszövetkezeti ugyanis jelentős helyet foglal ismereteit bővíti forgatásuk, SZÖZOPOL• Kristyna Kohlman Macubska rajza olyan Orvos . __________________ Mitag, munkás és vasutas, diák el az egyház. s a szerző nem olvasásuk. Ahányszor rajtuk és nyugdíjas megtalálja az a vallást támadja — igen he- pihen meg tekintetem, minői vasni valót benne lyesen tiszteletben tartva min- dig az jut az eszembe: vadenki erre vonatkozó döntési jón a mi korunkról, a máLátszatra apró, s egymástól független történetek töltik jogát —, hanem amit a val- ról, kevesebb butaságról, , . ... , , ... lás takarója alatt cselekszenek pán zhai szólásról, álszentségmeg a vaskos kötetek lapjait. kufárok és farizeusok kései ről. bűnről szóló történetet A szerző azonban jól tudta, s utódai. Az ereklyékkel űzött gyűitbet-e maid össze a iö- az olvasó is a végén rájön: tisztességtelen üzletelés, a vendő századok Ráth- Végh sszefüggenek ezek a különál- búcsú járóhelyek üzleti köz- alkatú históriába? !ó részek, mint láncszem a ponttá válása, a főpapság na- Mészáros Ottó FALü tamas Ha jó Csodás sziget Norvégiában, Erre vitt egyszer világhonvágyam. Hajónk hatalmas, nagy hajó volt. Előtte a sziget is hódolt, Miként egy szörnyű hadiflotta, A lelkét kettéhasitotta, Vágy támadt benne messzire, S reszketett a sziget szive. A parton állt az egész város, A doktor és a gyógyszertáros, A lelkész és a boltiszolga. Jött a tömeg, szaladt loholva. Nézték a sok idegen arcot, Szemükben feldúlt tó viharzott; Szigethez szegzett életük. Mely csodát nem tesz már velük. S a hajó nem érintett partot, Hosszan kürtőit és tovább tartott, Hasztalanul hipphlpphurráztak, Kalapot, kart hiába ráztak. Es hazament az egész város, A doktor és a gyógyszertáros, A lelkész és a boltiszolga, Ment férfi és nő lehangolva, Mert tudták, hogy csak fél év múlva Örülhet hajónak újra. Becsukódott a sok-sok ablak. Most már megint maguk ma:- Az álmokkal és sóhajokkal, A hétköznapi bús bajokkal, ’ A hosszú-hosszú éjjelekkel, A vízre sikló fényjelekkel, Sirályokkal, halak szagával. Es mindenki maga-magával. Kit már a lelkünk reg megunt, Hajónk füttyén szívük sikolíoU. Aznap nem volt ott senki boldog, S mögöttünk maradt Aalesund. Ö, így vagy te és így van ő is, Es így vagyok örökre cn, Arbócokat lesünk a ködben, A valóság vad szigetén. O, hányszor futunk partig s vissza, Hangunk harsány, majd elhaló, Könnyünket a fövény fölirsza, Es sohasem köt ki a hajó.
