Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-07 / 236. szám

1965. október 7- csütörtök NÖGRÁD a DCáloát'iám az itallal N — ^4s esküvőmön | a tósztoktól féltem legjob­ban Erre világosan emlék­szem. Mikor valaki felállt a sokadalomból, felköszöntöt mondott — és akkor inni kellett... Mindegy volt ne­kem, hogy bor, vagy pálinka, vagy likőr: mindent egy­formán utáltam. A hátam borsózott, mikor a torko­mon megindult lefelé az ital. Apósom mondogatta is: te gyerek, te gyerek, nem is ember az, aki a fél litert be nem vágja naponta... ő bevágta, annyi bizonyos. „Adj’ isten egészségére, pa­pa” — feleltem mindig és ráteltem a tenyerem a po­hár szájára, hogy nekem ne töltsön. így volt, mindenki meg­mondhatja a családból. Aztán?., Aztán nem tu­dom, hogyan volt... Pedig az utóbbi két évben sokat gondolkoztam rajta, de nem tudnám megmondani.. Lacika, az idősebb kisfi­am volt pár hónapos, mi­kor ide kerültem, ebbe a hivatalba. Nem öli meg az ember magát a munkában, de észnél kell lenni. A ki­szállások.?.,. Nem tudom... Estefelé, mikor már haza igyekeztünk, rendszerint megálltunk egy-egy ven­déglő vagy presszó előtt. „Gyere komám!" — mond­ták. Eleinte nem mentem, de hát azt sem lehet, hogy én folytonosan kilógjak a kollektívából. Még azt hi­szik felvágok, pedig fenét. Higgye el, megvan anmk is az egyéni színe, hangu­lata; a napi munka után meginni egy feldecit vagy egy nagyfröccsöt. S támadá­sul valamt büszkeség ts megszállt, mikor többszöri próba után már nem ráz­kódtam meg utána: vala­hogy felnőttebbnek, férfia­sabbnak éreztem magam.. S lassan elkövetkezett az az idő, mikor már nem. ta­kartam el a pohár száját, ha apósommal kvaterkáztunk. Még akkor is j öröm lepett el, mikor a má­sodik fiam. keresztelője utáni reggelen úgy ébred­tem föl, hogy nem tudtam, este mikor és hogyan kerül­tem ágyba! A fejem búgott, a gyomromat mintha vitri­ollal öblitették volna, de büszkén szédelegiem ki a fürdőszobába. Aztán — »an itt néha hajrá! Mikor valami lema­radást kell behozni, vagy mások elrontott munkáját helyrepofozni. Bizony, egyre gyakrabban fordult elő, hogy napi tizennégy órai gürcölés után presszóban kötöttem ki, „felüdülés" cél­jából. Reggel, munka előtt soha­sem ittam. De a másnapos állapotot nem lehet rejte­getni. Egyszer aztán elkö­vetkezett az is, mikor a fő­nök szőlt, hogy jó lenne mérsékelni magam. Éppen ö. aki miatt annakidején nem akartam „kilógni a kollektívából." Megígértem neki, de magamban szid­tam. Igaz, ö egy-két feldeci után rendszerint megállt, de én csak őt okoltam, és ahogy kijöttem a szobából, mentem a büfébe, lehajta­ni egy deci zöldszilvánit. Pár hettel ezután apó­som kezdett célozgatni, hogy a mértéktelen italozás mire vezethet. Még a fele­ségem is nekem esett, aki pedig azelőtt többször mondta, hogy miért nem iszom az apjával, mit vágok föl? Nagyon mérges lettem, kifakadtam. Parázs veszekedés lett be­lőle, bevágtam magam után a lakás ajtaját, és másnap reggel a kricsmiböl jöttem a hivatalba A második ilyen eset után alacsonyabb beosztásba he­lyeztek. „Jól van — mond­tam magamban — ti kezd­tetek, majd én folytatom!” Sikerült is, derekasan. Még azt a hetvenkét forintot is clittam, ami akkoriban két gyerek után járt. Fizetési napon úgy mentem haza éjszaka, ahogyan reggel el­jöttem: üres zsebbel. Aztán a feleségem bejött, s azon­túl neki adták ki a pénzt. Erre én otthon | felforgattam a lakást és erőszakkal elvettem. Men­tem inni... Ha most azt mondaná, mutassam meg, kik voltak akkor a cimbo­ráim, nehezen tudnám meg­tenni, mert alig-alig ismer­ném meg az arcukat. De akkor nagyon jó haverek voltunk, az utolsó kisfröcs- csig — ahogy mondani szo­kás. Kezdtem elhanyagolni a munkámat. Ez volt a leg­rosszabb érzés: mindig ké­nyes voltam arra, hogy a kötelességemnek maradék­talanul eleget tegyek. De már ott tartottam, hogy egy-egy aktát • félretettem, pedig tudtam, hogy másnap lejár az intézkedési határi­dő. sem esett meg rajtam a szí­ve. A vasút árkában feküd­tem, vonat csattogott fölöt­tem és kipihent arcú férfi­ak, üde női fejek néztek le rám az ablakokból. Hajnal­ban esett, csuromvíz vol­tam és teljesén összekentem magam a piszkosszürke sár­ral. Feltápászkodtam. A hegyoldalon lassan kóvá­lyogtak a fák, és a gyom­rom ki akart gyúródni a számon. Már régen meg­szoktam a másnapos állapo­tot, de akkor nagyon ku­tyául éreztem magam. Egy fillér sem maradt a zsebemben. Az igazolvá­nyomat valahol elvesztet­tem... Még aznap este beér­tem Gyarmatra. Gyalog. Három hét után jöttem ki, de rövidesen újra kór­házba kerültem: a gyomor­fekélyemet operálták ki. így történt. Tíz hónap után Vártam mikor bocsátanak el. Be is telt a pohár rövide­sen: egy fontos rendelés miattam maradt el. A nagyfő­nök behívott: vagy jelent­kezem. elvonókúrára. vagy megkapom a munkaiköny­vem. Magamtól kértem az utóbbit, mert meg voltam sértődve. Öt hétig otthon lógtam, borzalmas volt: munka semmi, pénz semmi, úgy éreztem, kiestem a világ fenekén Aztán elloptam a feleségem nyakláncát és kö­ves gyűrűjét, mondván, hogy azokat úgyis én vet­tem, neki.. Elkeseredetten ittam, egyik helyről a má­sikra mentem, míg végül sehol sem szolgáltak ki... Igen, már nagyon részeg lehettem, hogy egyetlen ven­déglátó ipari dolgozónak veitek ide vissza, addig fi­zikai munkán dolgoztam. Bányában, több mint egy évig egy korty italt sem nyeltem le. Rá se tudtam nézni. Aztán valaki azt mondta, hagy ez nem he­lyes. igyák, néha, egy-egy pohárral, mikor megkivá nőm, mikor jól esik. Mert éppen egyik végletből köny- nyü a másikba esni. Azt mondtam magamban, hogy igaza van. Azóta iszom né­ha. Apósommal ts elkvater- kázgatok időnként... Azt hiszem, ezen a téren legjobb az arany középút... Most kaptam rendkívüli előléptetést. Szóval így történt. Vagyis nem tudom, hogyan történt De nem szeretném ezt az utat mégegyszer végigjárni! ni! Megírhatja, ha akarja De a nevemet a munkahe­lyemet hagyja ki. Méa számonkérnék tőlem a volt haverok a „hűtlenséget." Knnszabó Ferenc Javult a megye kórházainak orvosi műszer ellátása A modern orvostudomány­ban nélkülözhetetlenek a mű­szerek. A Nógrád megyei kór­házakban is évről évre új or­vosi műszereket bocsátanak az orvosok rendelkezésére. A három évvel ezelőtti helyzet­hez viszonyítva a kórházak „műszerezettsége” 30 százalék­kal emelkedett. 1963-ban fél­millió forint értékű belföldi készítményt és negyedmillió forint értékű külföldit vásá­roltak. 1964-ben szintén több mint félmillió forintért, 1965- ben pedig már több mint egy­millió forint értékben vásá­roltak új műszereket az in­tézmények részére. Nagyon jelentős a gyógyí­tás szempontjából a megyei kórházban nemrég haszná­latba került művese, ame­lyet veseoperációknál alkal­maznak. Az orr- fül- gégé­szeten jó szolgálatot tesz mind az orvosoknak, mind a betegeknek az operációs mik­roszkóp. Olyan műtétekhez használják, amikor a beteg­séget, vagy annak okozóját szabad szemmel már nem lát­ják. A nógrádi medencében több zajos üzem működik. Az itt dolgozók rendszeres orvosi viszgálaton vesznek részt, hogy megállapítsák; halló­rendszerükben nincs-e meg­betegedés? A Salgótarjáni Acélárugyár szögverőjében nagy a zaj. Az orvosok az ilyen munkahelyen dolgozó­kon audiométerek segítségé­vel rendszeres hallásvizsgála­ti szűrést végeznek, aminek során nemcsak a betegséget, hanem a betegségre hajla­mosságot is felfedezik. Jelen­leg a megyében két ilyen mű­szer van. A működő kórházak közül egyébként a legjobban a pász­tói kórház van ellátva meg­felelő orvosi műszerrel, s mind inkább javull a balas­sagyarmati kórház felszerelt­sége is; az elmúlt hónapok­ban például negyedmillió fo­rint értékű műszert kapott. Salgótarjánban az új kórház orvosi műszereinek a beszer­zésére eddig csaknem két­millió forintot fordítottak. Ezek között a legmodernebb külföldi és belföldi műszerek találhatók. A maguk erejéből Az önköltség terhére A NÖGRAl) MEGYEI Fém­tömegcikkipari Vállalat mű­szaki fejlesztési terve annyi­ban tér el a minisztériumi vállalatokétól, hogy a gyárt­mányfejlesztésen és a tech­nológia korszerűsítésén kívül magában foglalja a termelés egyéb területeit is: így a be­ruházási programot, a felújí­tási tervet, a TMK menet­rendjét, az újítási feladatter­vet, a szocialista munkaver­seny mozgalmat, a munkavé­delmet stb. Amit még elöljáróban el kell mondani az, hogy a fel­adatokat jórészt saját erejük­ből kívánják megoldani. Ez merész vállalkozás, ha figye­lembe vesszük a termelés je­lenlegi körülményeit és az in­tézkedési tervben rögzített el­képzeléseket. Az építés jellegű fejlesztési témákat úgy válogatták össze, hogy azzal a legfontosabb feladatokat oldják meg. Ezt szolgálja az öntödei olaj és ventilláciö vezetékrendszer átépítése, amely a tüzelő gaz­daságosabb félhasználását biztosítja. Ilymódon ebben az esztendőben 25 ezer forintot akarnak megtakarítani. Ennek az elképzelésnek az a szép­séghibája. hogy hat hónap alatt csak 2960 forintot ho­zott. Az öntödei munkahelyek számának szaporításával a zsúfoltságot szüntetik meg. Ettől az intézkedéstől 126 ezer forint költségcsökkentést vár­nak. Ennek elérése céljából beindították a második mű­szakot is. Az eddig elért meg­takarítást még nem vették pontosan számba. Az elektromos pihentető, elosztó kemence beszerzését, beépítését még nem valósítot­ták meg, részben objektív okok miatt. Kár! Mert ez­zel jelentős summát, 250 ezer forintot tudnának megtakarí­tani. Az egyéb fejlesztési tenni­valók között szerepel a kézi magformázás' alapfeltételeinek megteremtése. A határidő már lejárt. Megtakarításként 50 ezer forintot irányoztak elő. Ellenben a hidraulikus tengelykapcsoló gyártásának k< kísérletezése 80—90 száza­lékban megvalósult. Ha el­Aehrx őss, nagy feladatok A pártszervezet igyekszik segíteni Ilyenkor, a nagy őszi mun­kák idején a legritkább eset­ben lehet a termelőszövetke­zeti irodán találni a vezető­ket. Nemcsak az agronómus, meg az elnök, de még a fő­könyvelő is a határt járja. Kiváltképpen olyan gazdaság­ban, ahol híján vannak a bírós munkáskéznek. Márpe­dig Rétságon így van. A helybeli közös gazdaságban alig vannak több mint szá­zan a tagok, de közülük csu­pán a fele a jóerőben levő munkabíró. Emiatt aztán ele­get kínlódnak a munkákkal, 5 ha ezzel párosul a szer­vezetlenség is, bizony néme­lyik dolog nem úgy sikerül, ahogyan azt megtervezik. A héten már a harmadik Nagyon el van foglalva a termelőszövetkezettel Lánsz- ki Pálné, a párttitkár is. Minden idejét a közös gaz­daságban tölti, s bár a nap csupán huszonnégy órából áll, talál időt mindenre — még pihenésre is. öt sem talál­juk az irodán. Ezen a na­pon a hivatali kötelesség szó­lította őt a járási Nőtanács tanácskozására. Pedig sokkal szívesebben töltené az ide­jét a földeken, ahol a nagy munka folyik most. — Még szerencse, hogy ezen a héten csak ez a har­madik tanácskozás, ahol részt kellett vennem — jegyzi meg. — Ebben az időszakban még egy félórás megbeszélés is hosszúnak számít. Ezért mondtam én a szövetkezet­ben, hogy minden megtár­gyalni valót a legrövidebben intézzünk el, s inkább az em­berek között legyünk, példát mutatva a munkában. Nézem ezt a csendes, egy­szerű asszonyt. Fáradt arcán számtalan nyomot hagyott a munka. A szeme körül mély árkok tanúskodnak arról, hogy igencsak keveset alhat. A fáradtsága csak akkor ol­dódik fel, s tűnik el, mikor elkezd beszélni. Nem mond nagy szavakat, de amit mond nagy meggyőződéssel mond­ja. — őszintén be kell valla­ni, hogy a mi termelőszövet­kezetünkben is elkéstünk a csépléssel. S nem lehet azt mondani, hogy csak az idő­járás ebben a bűnös. Hibá­sak vagyunk mi is — mond­ja határozottan. — Bármeny­nyire rossz is erről így be­szélni. De kell beszélni ró­la, hogy a következő mun­kákban már ne kövessük el azokat a hibákat, amelyeket az aratás, cséplés idején el­követtünk. Megbeszélték a tennivalókat A rétsági termelőszövetke­zeten is úgy voltak az ara­tással, csépléssel, mint az egész járásban. A mutatkozó jobb termés láttán megijed­tek a szeszélyes időtőll, s a kelleténél többet vágtak le kézzel. A rétsági Búzakalász­ban szeretnék elkerülni a jö­vőben a szervezetlenséget. Az őszi munkák megkezdése előtt megbeszélték a tagok­kal a tennivalókat, s azt, ho­gyan lenne a legjobb a mun­kák elvégzése. Ehhez nyújtanak segítséget a párttagok is. A pártvezető­ség szeptember közepén, a párttaggyűlés pedig szeptember húszadikán fog­lalkozott az őszi munkák végrehajtásával. Mindkét megbeszélésre meghívták Szi- kora Andrást, a termelőszö­vetkezet elnökét is. Mivel a rétsági tsz-pártszervezet nem nagy létszámú — összesen tí­zen vannak — munkáját a legfontosabb feladatokra kell összpontosítania. Mindenek­előtt megállapodtak, hogy az őszi munkák befejezéséig a legkevesebb értékezletet ren­dezik, illetve felkérik erre az illetékes szerveket is. Ennek a javaslatnak nagyon örült a tsz-elnök. A megvalósítással azonban egy kis baj van, mert nem rajtuk múlik, hogy még mindig tartanak elkerül­hető értekezleteket. A tsz-re egyébként is jellemző, hogy nem szeretnek sok értekezle­tet rendezni, hiszen kevés a munkáskéz, s az ilyesmi na­gyon hátráltatja a munkát. A növénytermesztésben dol­gozó párttagok közvetlen se­gítséget adnak a munkákhoz. Egyrészt személyes példamu­tatással, másrészt a munkák szervezésével. Az ötholdnyi burgonyát már kiásták és be- hordták, rövidesen befejezik harminc holdról a cukorré­pa betakarítását is. A szem- retermett kukoricájuk egy részét, húsz holdat, harma­dosban művelték, így ennek a betakarításával lesz a legke­vesebb gondjuk. Több lesz már a 35—40 holdnyi vegy­szeres kezelésű kukoricával és a 30 hold silókukoricával. — A betakarításhoz sok erős ember kellene — mond­ja a párttitkárnő. — Mun­kaerő azonban kevés van, de gépekkel sem vagyunk na­gyon gazdagok. Szorít a be­takarítás, de elmaradtunk a szántás-vetéssel Is. Mivel ösz- szesen négy traktorunk van, s a traktorosok közül hár­man párttagok, megbeszéltük velük, hogy mindegyikük nyújtott műszakban dolgoz­zon. Vállalták is mind a hár­man. Megkéstek a büzavetéssel A rétságiak már elvetet­ték a koraőszieket, de a bú­za vetésével még rosszul áll­nak. Az összetorlódott mun­kák miatt nehezen halad a szántás, talajelőkészítés. Ösz- szesen el kell vetniük két­száznegyven holdon a búzát, de még egyetlen holdon sem tették földbe a magot. A vetésről kérdezve a párt- titkárasszony csendes, fáradt hangon, de határozottan fe­leli, hogy mindent elvégez­nek — ha nem is sikerül a pontos határidőre. Magyaráz- gatja, hogy ebben a közös gazdaságban rosszak a körül­mények, a feltételek, de jobb szervezéssel sokat lehet javí­tani a helyzeten. — Igen, csak ennek a jobb szervezésnek már a tavasz- szal kellett volna nekifogni — teszi hozzá úgy, mintha csak magának jegyezné meg. Nyilvánvaló Lánszkiné vé­leménye, mert a nyári mun­kák okosabb szervezésével több időt, erőt lehetett vol­na nyerni az őszi feladatok sikeresebb elvégzéséhez. A pártszervezet megteszi, amit lehet, de valóban csekélyek a lehetőségek. Az akarat és a törekvés önmagában nem oldja meg a feladatokat. Ügy látszik, hogy a rétsági közös gazdaság erejét meghaladják ezek a munkák A helyben székelő járási tanács is egy kicsit többet segíthetne a tsz- nek. Pádár András végzik a hátralevő feladatot, akkor 20 ezer forinttal nö­velhetik az eredmény számlá­jukat. A VALLALAT GYART- MANYLISTAJÁN több új ter­mék előállítása szerepel. Ezeknek termelése haladóbb technológiát követel. Ugyan­akkor a már ismert termé­kek továbbfejlesztése pedig újabb megoldásokat kínál. A kábeldobgyártást a Ma­gyar Kábelművektől vették át. Felszerszámozásra több mint 30 ezer forintot fordí­tottak. Ezzel egyidejűleg az egyik munkafolyamatnál olyan technológiai sorrendet alakítottak ki, amelynek ré­vén öt órával mérsékelték az előállítására fordított időt. A Vulkán és Kolibri gáz- főzőnél tebb munkaművele­tet összevontak. Ennek kö­vetkeztében a Vulkán meg- munkájási idejét hét óráról 6,3 órára csökkentették. Hat hónap alatt kétezer da­rabot gyártottak, így a meg­takarítás eléri a hétezer fo­rintot. A Kolibrinál az újabb típus két jó tulajdonságot egyesit magában: nemcsak főz, hanem világít is, sőt kézben is hordozható. A technológiák moderni­zálását követelték meg a ter­melésbe állított különféle gépek is. így a szalagfűrész, az excenterprés mellett mű­ködő koptatódob, a könyv- jóváírással beszerzett revor- verautomata esztergacélgép, mely utóbbinak segítségével jelentősen meggyorsult az al­katrészgyártás, ugyanakkor szűkült a kooperációs tevé­kenység is. AZ ELŐBB ELMONDOT- TxYKBÖL is kiderül, hogy a feladatoknak csak egy részét valósították meg az első fél­évben. Egyrészt saját hibá­jukból, ami a következetlen­ségből, kényelmességből, il­letve a feledékenységből táp­lálkozik, másrészt anyagi ne­hézségek miatt. Ugyanis a gyár vezetői a műszaki fej­lesztési feladatok megoldásá­hoz az idén felsőbb szerve­iktől nem kértek műszaki fejlesztési alapot. Saját ere­jükből akarják megoldani a fejlesztés legégetőbb tenni­valóit, a vállalati önköltség terhére Ez a vállalkozás tiszteletre és elismerésre mél­tó dolog. Mutatia, hogy a vállalat vezetői, ismerik le­hetőségeiket, bíznak saját ké pességeikben és jól ba—no- sítják a meglévő tartalékai­kat. Jövőre azonban más utat választottak. Hogy még gyor­sabb ütemű legyen a mű­szaki fejlődés. majdnem százezer forintot kértek az üzem termelő berendezései­nek korszerűsítésére. ű | evártmánvok kikísérletezésé­re, tökéletesítésére. V. K. Korszerűsítik a kányási függőaknát A Nógrádi Szénbányászati Tröszt legnagyobb és talán legjobban fejlődő bányája Kányás. Naponta több mint ezer tonna szenet termelnek itt. A nagyobb termelésnek gátat szabna az aknaszállítás szűk volta. Október elején hozzáfogtak a korszerűsítés­hez. Az eddig jóformán csak személyszállításra használt akna vasszerkezetét megerő­sítik, teherszállításra is alkal­massá teszik. Űj rakodó be­rendezést kell készíteni, lánc­pályákat, lengőpadokat. A korszerűsítéshez tartozik az új, úgynevezett depressziósház is. A munkát eredetileg a BÉV-nek kellett volna elvé­geznie, de a Nagybátonyi Szol­gáltató magára vállalta. Je­lenleg az aknatorony megerő­sítése folyik nagy ütemben, hiszen a többi munkát már üzem közben is el tudják majd végezni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom