Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-07 / 236. szám
\ 4 NftGRÄI) »65. október 7- csütörtök „Rí embernek Moszkvába kell utaznia...” - Antonioni beszámolója a Michelangelo Antonioni, a világhírű olasz filmrendező, aki részt vett a moszkvai filmfesztiválon, majd után; — ahogy mondta — „egy kicsit csavargóit” Moszkva környékén és ellátogatott I.e- ningrádba is, a ,,L’ Europeo” című római hetilap hasábja in beszámolt a Szovjetunióban szerzett élményeiről. Az intellektuális hangvételű filmek rendezője — Moszkvában az „II deserto rosso”, vagyis „A vörös sivatag” című új filmjével szerepelt — nem fukarkodott bizonyos kritikai megjegyzésekkel sem, összbenyomása azonban igen kedvező volt. Mint szó- szerint irta: „Az embernek Moszkvába kell utaznia, s nem azért, hogy rövid idő alatt valóban megbízható értékeléseket csinálhasson, hanem hogy meggyőződjön róla : gyakran milyen olcsó fogásokkal él a szovjet életről szóló olasz tájékoztatás.” Antonioni leírta Romanov szovjet miniszterrel való hosszabb beszélgetését és elmondta, hogy a szovjet filmügyek vezető funkcionáriusával folytatott eszmecseréjéből két — számára meglepő — tapasztalatot szerzett. Először is megtudta — „s szt később is bebizonyítottnak láttam” — hogy a Szovjetunióban nincs film-cenzúra. „Pedig ezt nálunk még a tárgyilagosságra törekvők is állították. Érdemes elgondolkodni ezen..— fűzte hozzá az olasz filmrendező. Meglepte és elgondolkodtatta An- tonionit az is, hogy Romanov miniszter közölte vele: a Szovjetuniónak — amikor filmeket importál — tekintettel kell lennie arra, hogy a filmeket legalább harminc nyelvre kell szinkronizálnia. Ezt a nagy munkát, pedig valóban csak a legjobb filmekre érdemes fordítani... Antonioni megnézte Moszkvában Bondarcsuk új filmjét, a Lev Tolsztoj regényéből készült „Háború és bé- ké”-t: „Szilárd, két lábán álló alkotás” — jegyezte meg — többek között — róla. A fiatalok stúdiójában látta egy fiatal, kezdő — ahogy Antonioni kedvesen írta, „még nevet sem viselő” — L’ Europeo-ban Antonioni a moszkvai film- fesztiválon rendező „ök ketten” című kisfilmjét és erről azt írta: „Művészi, érzelgősségtől mentes.” A szovjet és az olasz filmközönség ízlése — állapította meg Michelangelo Antonioni — nem azonos, de „talán sehol nincs olyan lelkes, az alkotókat és az alkotást any- nyira tisztelő közönség, mint amilyennel Moszkvában és Leningrádban találkoztam.” Az olasz filmrendező különben Moszkvát „hatalmasnak és erőteljesnek” nevezte, s hozzátette: „Nem csoda, hogy még Napóleont is megriasztotta a nyilván már akkor is érezhető erő.” A leningrádi „fehér éjszakákéban — a filmművész érzékeny szemével — „sok bájt és finom szomorúság”-ot látott Színházakat — mint írta, nagy sajnálatára — nem láthatott de „kihallgatott” több olasz és francia művészt, akik elragadtatva nyilatkoztak — többek között — arról a leningrádi színházról, ahol mostanában Cserkaszov is játszik. Érdemes még egy apró epizódot idézni Antonioni cikkéből. Ehhez a leningrádi Er- mitázs-ban lejátszódott epizódhoz az olasz rendező nem fűzött sem pozitív, sem negatív megjegyzést Íme, szószerinti leírása: — Megkérdeztem egy leánykát, aki ott állt Picasso egy sötétkék képe alatt, hogy vajon tetszik-e. „Jobban tetszik az ott alul” — felelte. „Az ott alul” egy Rembrandt-kép volt A Dunaújvárosi Papírgyárban A Dunaújvárosi Papírgyár építőinek november 1-re kell elkészülniük a papírgyári üzemi főépülettel. A hatalmas épületcsarnok középső részét az építők befedve, kifestve átadták a szerelőknek. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói megkezdték a papírgyártó gép alapjának elhelyezését, s a keringető osztályozó berendezést is szerelik. Az üzemi csarnok főtartó gerendáit már vé gig a helyükre emelték, s fokozott tempóban emelik be a további előregyártott elemeket. (MTI foto — Mező Sándor felvétele) Köszöntjük a Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népét Ezekben a napokban nemcsak nálunk, de sok más országban és fővárosban, a világ megannyi helyén a béke és a haladás hívei megemlékeznek korunk történetének egyik legfontosabb dátumáról: a Német Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 16. évfordulójáról. Az utóbbi tizenhat évben sorsdöntő változások történtek a német föld egy részen, a Német Demokratikus Köztársaságban. Felszámolták a régi, kapitalista kizsákmányoló társadalmi rendet, lerakták a szocializmus alapjait és a munkások, a parasztok, az értelmiségiek e szilárd alapokon fejlesztik tovább hazájuk gazdagságát és kultúráját. Ma ez az ország a világ első tíz ipari hatalma között foglal helyet, s annyi terméket gyárt, mint amennyit a csaknem négyszer akkora, úgynevezett „Német Birodalom” termelt 1936-ban. A hatalmas földbirtokokat, amelyek évszázadokon át a reakció, a terror, a tőkés- földbirtokos diktatúra melegágyai voltak, elsöpörte a demokratikus földreform. S a német parasztság — az idők szavát követve — később szövetkezetben tömörült, a szocializmus útját választotta! A vegyipar elősegíti a technikai forradalmat Irta: Gerhard H. Kegel Az NDK egyik jelszava- „A vegyipar kenyeret, tudományos-műszaki haladási, magas munkatermelékenységet és jólétet biztosít az egész népnek.” A vegyipar kiépítésével párhuzamosan termékei fokozódó mértékben befolyásolják a könnyűipar, a me 1970-ig — 1936-hoz viszonyítva— a hatszorosára, a vegyiparé pedig 11-szeresére emelkedik. Az NDK vegyipari termelése jelenleg a hetedik helyen áll a világon, az egy főre eső termelés tekintetében a másodikon, az Egyesült Államok után. Az új Leur.a II.-mű és a millió tonnáról 10,4 millióra emelkedett. A műanyagból készült fogyasztási cikkek termelése 1970-ig megkétszereződik. Ezáltal pontosan 40 iparág alapanyag bázisa bővül. A Leuna II. első termelési lépcsőjének ez évi üzembehelvezése jelentős lépés afelé, schwedti olajfeldolgozó kom- hogy egy főre eső műanyag binát az NDK petrokémiai termelése 1970-ig 12,4 ki Űrközpontja lesz. Az olajfeldol- grammról 20 kilogrammra gozás öt esztendő alatt 5,4 emelkedik. Demokratikus földreform írta: Dr. G. Hoeil A Schwarze Pumpe, a nemzet közi olajvezeték NDK-beli átmenő állomása zőgazdaság, az elektrotechnika, a gép- és építőipar teljesítőképességét 1964-ben, az előző évhez viszonyítva, 1,6 milliárd márkával nőtt a vegyipari termelés értéke. Az NDK vezető iparága e fejlődéssel nagy mértékben segíti elő a népgazdaság fontos területein a technikai forradalmat 1953 óta 7 milliárd márkát fordítottak az NDK hagyományokban gazdag vegyiparának kiépítésére és korszerűsítésére. A.z eredmény: 1964-ben már 5,5 milliárd márkával többet termelt, mint 1958-ban. A legfontosabb cikkeket a plasztik anyagok, a műszálak, üzem és kenőanyagok, valamint a mezőgazdaság számára fontos vegyipari termékek képezik. Beigazoló- ! dott, hogy egyetlen iparág sem tud lépést tartani a vegyiparral a beruházások gyors hatásfokát illetően. A legnagyobb termelő üzemek közül néhány ma már milliárdokban számolja termelt javainak értékét. A legjobb beruházási eredmény a vegyiparban sok-sok év után 1964-ben jelentkezett. 20 új üzem és létesítmény kezdte meg munkáját közöttük a schwedti olajfeldolgozómű első termelési lépcsője, továbbá a gubeni műszál kombinát Utóbbi 1965. elején kezdett termelni. Évi célkitűzése; 1150 tonna dederon finom selyem, ami 110 millió pár női harisnya gyártásához elegendő. A vegyipar az 1970-ig tartó tervidőszak alatt nyersanyag bázisa struktúrájának fokozatos megváltoztatására összpontosítja erejét. Jelenleg az ossz ipari termelés 15,6 százalékát biztosítja. Az egész ipar termelése 1945 szeptemberének első napjaiban a mezőgazdasági munkások és a földnélküli parasztok a mukásosztály vezetésével és a szovjet katonai közigazgatás támogatásával széleskörű demokratikus akció keretében láttak hozzá a nagybirtokosok és a náci aktivisták földjeinek birtokba vételéhez. A száz hektár feletti nagybirtokokat kártalanítás nélkül sajátították ki. 560 000 földnélküli és szegényparaszt, áttelepülő, munkás és alkalmazott kapott összesen 2.2 millió hektár földet magántulajdonként. A föld, az élő és a holt javak elosztását úgy intézték, hogv eltekintve a nem mezőgazdasági dolgozóknak juttatott parcelláktól, életképes parasztgazdaságok jöjjenek létre. A kisajátított föld egyik kis részén állami birtokokat létesítettek. A demokratikus földreform által megsemmisítették a legreakciósabb társadalmi oszályt, a junkereket, a reakció és militarizmus támaszait. Ezzel egyidejűleg számolták fel a mezőgazdaságban a feudális maradványokat, ami egyik döntő előfeltétele volt a falu demokratikus fejlődésének, a politikai helyzet alapvető, progresszív átalakításának és a falusi szociális viszonyok megváltoztatásának. A demokratikus földreform jelentette a munkásosztály es a parasztság közötti szövetség alapját. A demokratikus földreform eredményeként mezőgazdaságunk gyorsan fejlődött. Már az ötvenes évek elején megmutatkozott, hogy a parasztgazdaságok sokszorosan elérkeztek teljesítőképességük határaihoz. Egyidejűleg jelentős változás ment végbe a parasztok tudatában is. A munkásosztály pártja számolt az új körülmények kel és irányt vett a parasztok önkéntes szövetkezeti tömörülésére. E folyamat 1960 tavaszán zárult le. A nagybirtokrendszer Nyu- gat-Németországban érintetlen maradt, jóllehet a „földreform” keretében néhány nagybirtokos és az imperialista állam leadott bizonyos területeket. Az intézkedem körülbelül 2 000 nagybirtok tulajdonosát érintette, akik összesen 100 000 hektárról mondtak le. A leadott földekért a nagybirtokosokat busásan kárpótolták. A demokratikus földreform megakadályozása következtében Nyugat-Németországban nem történt alapvető változás a földbirtokviszonyokban a parasztok javára. Sőt, a parasztellenes állam monopolista mezőgazdasági politika következtében, 1949 óta félmillió dolgozó paraszt ment tönkre. Noßif ntéreiu lakásépítés írta: Hans Rehfeldt 1964 végén 5.7 millió lakást. összesen 305.8 millió négyzetméter lakóterületet tartottak nyilván az NDK- ban. Más európai országokkal. összehasonlítva, az ország népi áll rosszul. Az 1963-ban készített, legutolsó statisztika szerint az NDK- ban minden ezer lakosra 333 lakás jut, Nyugat-Németországban 306. A kormány és a helyi nép- képviseleti szervek. sokat tesznek a lakásépítkezésért. Ennek ellenére még mindig jelentős a lakáshiány. Az NDK területén 1965-ben több mint 800 000 lakás volt teljesen, vagy részben romos, további 2 millió pedig erősen elhanyagolt állapotban. Az épitömunkasok nagy erőfeszítések árán — és annak idején még korszerűen felszerelt építőipari vállalatok nélkül — 1946-1950 között 130 00 romos lakást állítottak helyre. A köztársaság megalapítása óta az építőipar lépésről lépésre alakult át komoly teljesítőképességű, korszerű iparággá. Az újáépitett lakások értéke 1950-ben 286 millió, 1964-ben pedig mar 1.8 milliárd márka volt. Ez 630 százalékos emelkedés! Ezen idő alatt 888 000 új lakás épült, 2.8 millió ember jutott fedél alá. Az építőipari üzemek spe- cializálásával és az előregyártóit elemekből kezűit házak szériatermelésére való áttéréssel, az NDK építőipara a világszínvonalhoz viszonyítva is jelentős helyet foglal el. Az elmúlt esztendőben valamennyi új lakás 85 százaléka készült előregyártóit tipuselemekből. Az eredményben jelentős részük van a helyi népképviseleteknek is. Egy 1957-ben hozott törvény alapján a lakásépítkezés irányítását a helyi népképviseleti szervek vették át. Választóik érdekében nem egy új racionális építkezési módszer született a helyi szervek kezdeményezésére. Mi újság Zwickauban? Zwickau neve lassan má/r az egész világon kezd ismertté válni a Sachsenring gépkocsigyárban készülő Trabant kocsikról. Augusztus utolsó napjaiban a 300 000-ik Trabant hagyta el a gyárat. A te sítőképessége tetszetős formája és kényelmes ülőtere miatt elismert kiskocsit 15 ország vásárolja. Az új, korszerű berendezések tehetővé tették a darabszám jelentős növelését és néhány jelentős módosítást. Az üzem ebben az esztendőben 70 000 tökéletesített kivitelű Trabantot gyárt. 3 300 új diák a Humboldt Egyetemen A berlini Humboldt Egyetem néhány hónapi szünet után ismét megnyitotta a kapuit a tanulni vágyó fiatalok előtt. Ebben az esztendőben 3.300 új diák végzi majd tanulmányait ezen az egye - men. A különböző fakultásokon ezzel több mint i3 öi diák hallgatja a Humb” Egyetem előadásait
