Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-24 / 255 (251). szám
NflGRAD 1905. október 24. vasárnap R EFLEKTORFÉNVBEN Grigori f Csuhraj A szovjet mozik immár és igazságszemlélet lényeges filmből negyedik filmjét mutatták be, vonása Csukraj íratlan mű- Ügy, s ez már komoly múlt egy vészi hitvallásának, rendező életében, különösen akkor, ha mindegyiken végigvonul az alkotó világnézete, emberlátása, munkásságának humánus szemléletmódja. tüstént ahogyan ráismertem. emberekre Csuhraj filmjei leginkább őrá, magára hasonlítanak. Hadd mondjak el egy történetet. szokás ráismerni. Mondom, a hiszen Aljosa „tulajdonkép fejemet teszem rá... « a forradalom folytatója. , ANDRÁS ENDRE VERSEI huseges Leninhez es semmi- lyen körülmények között nem feledkezik meg kötelességéről. Ilyen ember a Ballada Szkvorcovja. Megsemmisít két fasiszta tankot, s a nézők egyrésze azt hihetne, hogy ez a hőstett véletlen, A negyvenegyedik története : egy halászleány, a forradalom katonája, mésterlövész, beleszeret egy fehérgárdistába. Rövid boldogság után azonban felismeri, hogy ellenség. Az is marad, s megöli kedvesét. A Ballada a katonáról című filmje,- amely külföldön is megrázta a nézőket, egyszerű eszközökkel, egy fiatalemberről szól, aki tud másokért élni, tud hinni abban, hogy a boldogság mindenkit egyformán megillet. A tiszta és önfeláldozó ifjúság balladája ez. A Tiszta égbolt vallomás egy nehéz időszakról, amelynek súlya azonban nem tudta leteríteni az igazán nemes emberi természetet A főhős, aki a jellem próbáját kiállja, egy pilóta. Hősiesen harcol a fasiszták ellen, majd sebesülten, öntudatlanul megvádolják, de a megrágalmazott kommunista mégsem veszíti el hitét az ifjúságban, a pártban és az eljövendő igazság- tételben. Élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony hőse egy Guszakov nevű idős állatorvos. Példás élet után, hajlott korában, hosszú útra indul, 1960 őszén a „Ballada" két főszereplőjével, Zsanna Pro- horenkoval és Vologya Iva- sevvel a kurszki bányászok klubjába igyekeztem, a film első ottani bemutatójára. Csuhraj nem volt velük: időMoszkvába visszatérve, felhívtam Csuhrajt, és beszámoltam neki az esetről. Azt mondta, valóban tiszt volt, harcolt, és valóban leszerelték egy sebesülés után. Később, egy volt katonája V. Kljonov A Negyvenegyedikből ismét. ráismert. Levelet írt a MOSZFILM Stúdióba. Idézzük szavait: „Az én emlékezetemben nég mindig főhadnagyi egyenruhában él, úgy, ahogyan utoljára láttuk, amikor a magyarországi tábori kórház után azzal a reménnyel utazott el, hogy talán felveszik majd a filmművészeti főiskolára. Annak a századnak a katonája ír most önnek, amelynek a Kalinyin-i ütközet óta ön volt a parancsnoka. ön készített fel pen ijedtében tüzelt”™ De amikor a filmben a hátországban látjuk, amikor fiatal jellemének megannyi szép vonása ott is kibontakozik, világossá válik, hogy a fiú a fronton sem tehetett másként... Igaz jellemek, életszerető emberek ... Olykor bizony nagyon fontos, hogy a művész ország-világ előtt kimondja: az emberek tulajdonképpen természettől fogva jók. Fontos közbeszólás ez a polgári művészettel és az egész burzsoá ideológiával folytatott vitába, mert megcáfolja azokat az embert rágalmazó kijelentéseket, hogy a halandó mindig is alantas, egoista lény volt és marad. Jellemző „véletlen”, hogy Csuhraj első filmje a polgármorálisán és fizikailag az el- háború időszakában játszódik, lenséggel való találkozásra ... közben dett. sajnos, megbetegeA pódium díszletei mögött feltűnt egy jó harmincas a messzi Északra, hogy meg- külsejű férfi, a bánya egyik jeinek hősei nem holmi üveg- mert a második húsz évvel később, a harmadik pedig már napjainkban végződik, míg a negyedik a szó szoros értelmében mai. Mintha a rendező szándékosan indult volna el messziről, hogy azután a mához közeledve még jobban V. Kljonov elégedetten írt fcj tudja bontani például AszT01, S!,UhraJ’ ? wr' tahov vagy Guszakov fejlóző, méltó utódja és folytató- ......................... ja Csuhraj csapattiszt mun- dését Jellemek törkásságának. ténete sorakozik fel, amelyek az élet által bőkezűen súlyos megpróbáltatáCsak tegnap láttam a filmjét. Bizonyos voltam benne, hogy ön képtelen valami gyengécske, szürke dolgot csinálni: ha már egyszer nekifog valaminek, akkor amúgy istenigazában csinálja, beleadja testét-lelkét" S ez így igaz. Csuhraj filmtechnikusa. tévedt leányát a jó útra vezesse, jobbá, igazabbá, emberibbé tegye. Itt isimét egy csuhraji motívummal találkozunk: valaki a nehéz pillanatokban beavatkozik más emberek életébe, hogy segítségükre legyen. Az öreg lát- nyin mellett ja, hogy leánya csak önma- nokoskodott? gának él, s ezért kemény szavakkal ostorozza. Guszakov tulajdonképpen hőstettet hajt végre: a lelkiismeret hőstettét — Szabad kérdeznem, — kezdte — a film rendezője nem azonos-e azzal a bizonyos Csuhrajjal, aki Kaliszázadparancs— Nem tudom, — feleltem, — nem ismerem személyesen. házi körülmények között ma- sok közepette csak még job- radnak hűségesek ahhoz, ami oan megedződnek, tisztábbak jó és igaz, hanem nehéz vi- erősebbek legznek. olyan szonyok, tragikus sorsfordulók idején is. Csuhraj művé- n^p jellemét testesítik meg, szí programjának másik lé- amelyeket nem kényeztet el nyeges vonása: a világ min- az élet, de mégis végtelenül den gonoszságával szembe- optimista_ szállva hűség a Jóhoz. Csuhraj azok közé a fiatal filmművészek közé utóbbi tíz Marjutka jellemének, lelkivilágának igazi kifejezése: a *zovjet szerelem. Az a tény, hogy a tartozik, akik az — Már pedig én a fejemet Mi az a közös vonás, amely teszem rá- ho^ azonos! Köz* , , „ e négy film hőseit rokonít.ia? legény voltam a századában, fliktus mélységét igazolja. Elsősorban az aktív alkotó Iá- Később megsebesült, elszállí- Csuhraj iművészétét az teszi tásmód, s az a cselekvő fi- tották frontról „óta nem a legjobb értelemben korsze- sál elmondják róla a teljes gyelem,' amellyel az életet * “, * t ’ azota nem rüvé, hogy nagy szavak, kon- igazságot. Csuhraj filmjei arférfi, akit szeret, — mint évben tűntek fel. Az életről utóbb kiderül, — kérlelhetet- szólni, annak minden len ellenség, csupán a kon- drámaiságáról> , mélygégeSi belülről fakadó optimizmussal elmondják róla a teljes — Miből gondolja? lesz gó frázisok, demagóg felleng- zősség nélkül, a lényegben és önnön lényegéből fakadóan hűséges a forradalomhoz. szemlélik. És a hit, hogy van találkoztam vele, de ő boldogság, hogy a jó végül le- bizonyosan! győzi a rosszat. Egyszerű igazság ez, de mily drága is nyugtalan korunkban, ami- — Mindig arról beszélt, Filmjének hőse az az egykor minden sarkigazság új- rendező szeretne lenni. De szerű ember, aki a maga gyára megméretni. Ez a jóság- nem is ez a lényeg. Mert a korlátával bizonyítja be, hogy vészet~ egylk legfßbb sajátosságát adták. ról tanúskodnak, Mihail Rommtól, hogyan kell fejleszteni a forradalmi humanizmusnak azokat az alapvető hagyományait, amelyek mindig is a szovjet íilmímű Bajcsik József: Fa, házak között Molnár Jen5 Jószagú, drága ősz Főzik a szilvalekvárt, jószagú, drága ősz- Színek, ízek csurognak, a szüret betetőz. Vetkőző halk lemondás, lomha, fárad a fény, csörög a szarka, búsúl fent egy fa tetején. Dér száll csak az avarra, készül a puska már, tarlón fut a nyulacska, késő: gyorsabb a nyár. De ma még öröm csattan, pohár izzik s a szív itt gyöngyözik egy dalban: felsír az őszi síp. Pasztell Otromba ladik ringatózik, vén halász szűri a vizet. Drága nap volt ez. Most adózik: hulló arannyal fizet. Vénebb a folyó. Bölcsen hallgat. Hulláma magának beszél. Iszapjában a csuka alhat: a halász lassan hazaér. Aranyló nyílként vízbe fullad a fáradt utolsó sugár, fekete dallal varjak zúgnak. Jakov Varsavszkij szovjet filmkritikus BkBA MIHÁLY Bátor, köszönitek Híg leve ömlik szakadatlan a zajtalan zúgó Időnek, Szállni szeretnék a magasban, de rög béklyózza le erőmet. Csak ő győzhet e viadalban, s míg lehajtom szomorú főmet, mélyebben érzem át a rabság kínját, sugaras űr, Magasság! Kövült szárnyak és végtelenség, fonák lidircek furcsa álma: szállnak mohón a kába lepkék a Józanság hús homlokára. Szállnak mindtöbben, hogy belepjék palota legyen dúlt szobája, s míg lustán nyújtózik a porban, lássa magát talpig bíborban. A Való üszkös, meztelen seb, enyhítsd íreddel szent Hazugság, és cifra szentélyed felezd meg a Vággyal: piros fénye hull rád. A törpe álmodása legszebb: add irgalommal morzsa jussát, hogy létedből erőt merítsen, te ezerkürtü színes isteni Temetői vagyunk magunknak s a világ bennünk mélyül árnnyá. E szikla-rendben csak jajunkat hallathatjuk. Idegen tárruík takarítják be bő nyarunkat, s amíg vonjuk az öröm jármát, txtgy a búét: ez itt a Lenni! — De ezért kár volt megszületni. Gúzsban senyved a földi élet, de aki moccan, lázadó a neve. Bátor, köszöntlek téged, és ki szülted, fenséges óra! Homályban élek, de a fényed igeként hull rám, áldozóra. Példád tüze hamvasszon engem, hogyha már társad, nem lehettem. ömlik hig leve szakadatlan a zajtalan zúgó Időnek. A választás bilincse rajtam, és nyirkos talaj fosztja hőmet. Ide jöttem és itt maradtam, sovány, malasztot hirdetőnek, akit im felgyújtott a Távol i mindörökre kizárt magából. Bizarr strófák A hajnalok pásztora A barackmosolyú hajnalok pásztora becsönget halkan az aranykapun; ömlik rá napfény fehér patakja, s szakállán hintáz három kis faun. Álom Párnába fúrtam a fejemet mélyen s már úsztam dombok-völgyek hajlatán, odakint pókok hevertek kevélyen az omladozó árnyékok falán. Rém Futok, rohanok, remélem nem ér el az álmomból kelt furcsa láz-alak. Egy senki csillagot radíroz szemével s felszívja a lebegő házakat. LESBEN A krumplileves még meleg volt; két teli tányérral evett belőle. Aztán lefeküdt és aludt egy órát Ilonhoz most hiába menne, ilyenkor még kint van a határban. Amikor felébredt, ijedten ugrott a lavórért, mosakodott, öltözködött — Hová igyekszel? — nézett rá az anyja sopánkodva. — Megyek a piacra, körülnézek. — A pénzt hagyd itthon. — Ott van a noteszemben, vegye ki. Hol a bicikli? — A kamarában. Már tolta is ki a kapun, de nem a piac felé fordította a kormányt. — A piac amarra van, te — kiáltott rá az anyja. — Kerülök egyet — Csak a kocsmát is kerüld el. és ne legyél sokáig. •. Nem találkozott senkivel. A gyepszélen, a nyáríásnál leugrott a kerékpárról, oda-------- ------- döntötte a fához, ő meg leV ége van. így vonul a nyár.\ Dlt és figyelte, mikor jönnek a határból hazafelé. Több mint egy órát üldögélt idegesen szívta a cigarettát, mire feltűntek az első csoportok. A munkások csapatostól jöttek át a legelőn kitaposott gyalogúton. Felállt, és a fához támaszkodva figyelt Ilont lesálló legény, de a következő pillanatban már közelebb lépett — Szervusz, Antal. Izlik-e még a városi élet? homlokát ráncolva. — ízlik — mondta Antal — Csodálkozom — nevető, kivel jön, hogy jön. Nem tett Jankó. — Na, szervusz- messze jártak már tőle, ami- tck — csóválta a fejét és kor meglátta. Vas Jankóval jött meg Cseresi Julival, Jankó közelebb hajolt Ilonhoz, valamit mondott neki, mire Ilon nevetve elkapta a fejét. Lecsapta a cigarettát és dühösen eltaposta. Szóval a vEnkóval kacarászik — villant át agyán. Nem vette le róluk a tekintetét. Juli elköszönt Ilonáktól és a Hét út felé sietett. Amikor Ilon meg Jankó melléje értek, megmozdult — Szervusz Ilon' A lány megrettent. — Jaj. de megijesztettél Szervusz Hát te mikor jöttél haza? Vas Jankó is megállt, meglepte őt is a fa mellett tck — csóválta a fejét ment tovább. — A kettessel jöttél’ — kérdezte Ilon, hogy Antal ne bámulja már olyan veszettül a távolodó Jankót — Azzal, de úgy látom, nem nagyon vártál. —- Mért mondod ezt? •— Csak úgy. — Hát ne mondd. Alig várom a második szombatokat, fogy lássalak, te meg ilyeneket mondasz. — Nem úgy láttam az előbb ■ Vi borász iátok. — Hát aztán. Együtt dolgozunk, most meg bolondozott, a Julist ugratta. — Azért sugdosott neked. — Megbolondultál ? — Láttam. — Vak vagy te, hallodl
