Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-24 / 255 (251). szám

1995. október 24. vasárnap NÖCSAC Réti Zoltán: Falu KiiUmői gond. ■ •• i •• •• kulonoi O'* E ngem, Guarduvain lo­vagot, ki Csonkalábú­nak is neveztettem, s a nemesifjak hadijáté­kaiból kimaradván unalmam­ban magas származásom el­lenére elsajátítani a betűk vetésének tudományát, azzal a megtisztelő hivatással ru­házott fel Richard, ki világ­raszóló tetteiért méltán vise­li az Oroszlánszívű mellékne­vet, hogy moS^ midőn olyan nagy diadalt ülve a pogányon, s oly sok váltságdíjat fizet­ve a szövetséges keresztény királyoknak, Isten kegyelmé­ből hazatérve, írnám meg életének krónikáját. Ki e néven elsőként ül Anglia trónján, minden lova­gi eszménynek megtestesítő­je, szentséges vallásunk tán­toríthatatlan védelmezője, az Ürnak 1157. esztendejében látá meg a napvilágot, s már születésével tanújelét adva messzetekintő bölcsességének. Megmutatkozott ez már ab­ban is, hogy — egészséges és eiős csecsemőként — vajúdó anyját, kit pedig olthatatlanul szeretett, a szülőágyban meg- ölé. Inkább lemonda a be­céző anyai szívről, csakhogy ne szülessék fitestvére, ki majdan megoszthatná a ne­mesurak hűségét és véres harcokba kergethetné a nem­zetet a koronáért. Nem raj­ta múlt — hiszen még csecs­szopó volt ekkor —, hogy fel­séges atyja mégiscsak nem­zett további utódokat, nem is csekély számban. A gyermek Richard legyőz­hetetlen vala a bajvívásban, s nem akada korabeli nemes, ki legyőzte volna, mert aki azt megkísérelő, szolgáival és apródaival tanítta'tá meg leendő királya erejének tisz­teletére. Kora ifjúságától szinte ál­landóan összeesküvéseket, merényleteket és lázongáso­kat szított mélységesen sze­retett és tisztelt édesapja, II. Henrik ellen. Gyermeki szíve vérzett, valahányszor megtud­ta, hogy főnemesek összefog­tak királyuk ellen, s ő kény­telen vala élükre állni; már előre mélységes gyászba bo- rula nemes lelke, ahányszor méregpoharat rfVújtott át felséges nemzőjének. De szá­mára a haza üdve mindenek- felett való törvény vala, s elméjében tudá, hogy ez üdv kivirágoztatására nem az atyát, hanem a fiút híva­tó el a mennyei akarat. Aztán elérkezett a nap, s Richard ott álla könnves szemmel a fontevraudi apát­ságban atyja ravatala mellett. Am kénytelen volt erőt ven­ni érzelmein és lóhalálban a Westminster apátságba siet­ni, hogy fejére tegve a ko­ronát, mielőtt bárki bitorló megelőzhetné. Akkoriban. minden hívő léleknek legnagyobb fájdalma vala. hogy a Szentföld meg­szentelt rögein, hitetlen po­gányok uralkodnak, puszta jelenlétükkel is meggyalázva a magasztos kegyhelyeket. Hogyan is ne töltötte volna el efelett mérhetetlen fájda­lom a legkeresztényibb lelket, ki valaha is e szigetország­ban élt. hallván, miként ál­doznak hitvány bálványaiknak a bibliai helyeken a pogányok, s mint rabolják ki ez ország kincseit a német és a frank keresztesek ? Szívében hát szent elhatározás született: keresztesháborúba vonul ma­ga is, megtisztítja Paleszti­nát a pogányoktól, s meg­menti, mind az ott található kincseket az egyedüli méltó birtokos, az angol király kincstára számára. Csakhogy egy ilyen nagy hadjárathoz sok, nagyon sok pénz kellett, s joggal érezte úgy, hogy méltatlan lenne ezt a pénzt arra az ügyre, amely az egész keresztény vi­lágé, egyetlen ember, az angol király pénztárából elő­teremteni. Nem vehette ezt a pénzt a nemesektől és a főnemesektől, egyrészt, mert úgv sem adták volna, más­részt pedig az Ür előtt min­den ember egyenlő lévén, a szent ügvben is minden kó--’ jogot kellett adni az áldoz- válla'ására. S páratlan ura’- kodói képességével ezúttal is megtalálta a leghelyesebb megoldást. Elrendelte, hogy a hadjárathoz szükséges össze­get a jobbágyoktól és pórnép­től szedjék össze az adósze­dők. így gyűlt össze a szent háborúra kereken egymillió font anélkül, hogy bármi is % áltozott volna a birodalom lakosságának vagyoni viszo­nyaiban. A hosszú tengeri utat a keresztes had, élén királyi vezérével, arra használta fel, hogy megerősítse lelkét. Koc­kajátékkal töltötték az időt, hiszen a hitnek kevés olyan kemény próbája van, mint ha a szerencsére bízza pén­zét; s az alázat gyakorlására is nagyszerű alkalom ez, hi­szen hányszor kell a kocka­játékosnak belenyugodnia az isteni akarat döntésébe, mi­kor játékostársa többet dob nála. Persze nem hiányzott a fedélzetről és a hajó mélyé­ből a bor sem, ez a szó litur­gikus értelmében is mennyei ital. S mindezek következté­ben nem hiányoztak a szent egyházunkra oly jellemző megtérő bűnösök sem, hiszen a kockajáték és a bor hatása alatt a keresztesvitézek sűrűn ragadtatták magukat szinte mind a tíz parancsolat meg­szegésére, s ez kegyes alkal­mat adott nekik a gyakori töredelmes bűnbánatra. Tűzzel-vassal vonultak a tengerparttól az ország bel­sejébe. Ellenállásra sehol nem találtak, felgyújtani és legyilkolni valót is alig, 'hi­szen már előttük jártak a német és a frank keresztesek, így értek el Akkon városa alá, amelyet már hosszú hó­napok óta hiába vívott a másik két király keresztes serege. Richardunk nem in­dult azonnal a vár ostromá­ra, mert az idevezető úton a sovány zsákmány között elé­beakadt egy kedvérevaló gcmbölyded is, Fatmé nevű, fiatal, vad, érintetjen és ma­kacs, s előbb annak ostromá­ban kívána győzedelmesked- r i Számot vetett azonban az­zal, hogy e sártekén sehol, de lesfőképpen e megszentelt földön nem történhet semmi a mennyeiek segítsége nélkül, visszavonult hát sátrába, s két teljes órán át elmélyed­ve imádkozott: legyen övé a leány. S miután úgy érezte, ájtatossáeával kellően elnyer­te az égi hozzájárulást, be- rnéne az önfejűén és maka­csul védekező leányhoz, s lovaglóostorával másik két órán át addig verte Fatmét, míg valóban az övé lett. Most már sor kerülhete Akkon várára is, s mint Fat­mét, azt is maga alá gyűr­te S amint az illő és méltá­nyos, a keresztes lovagok a győzelem után a város főte­rén összehordták, ami értéket csak a meghódított erősség palotáiban, templomaiban és kunyhóiban összeszedhettek, a hadijog szerint el is osz­toztak rajta: mindaz, ami a kunyhókból kikerült. a szentföld hódítóit megillető tldással együtt a keresztese­ké lett, őfelsége szerényen kenj tartott meg magának mást. csak amit a palotákból és a templomokból gyűjtöttek össze. Richard kész lett volna ugyan, hogy egyfolytában meghódítsa az igaz hitnek az egész Szentföldet, de hírt ka­pott: odahaza a lovagok és lordok annyira hiányolják ki­rályukat, hogy már arra ké­szülnék, mást ültetnek helyé­re a trónra. Ezért hát sietve hajóra szállt, s hazafelé for­dította a vitorlákat. A sors azonban úgy rendez­te be ezt a világot, hogy aki lovagi erényben gyenge, erős a becsvágyban, irigy­ségben. A német és frank uralkodók arcának minden oka megvolt, hogy piruljon a szégyen miatt, mert amit egyesült erejükkel hónapokon át nem voltak képesek elér­ni, azt Oroszlánszívű néhány rohammal elvégezte A po­gány, aki nekik fittyet hányt, Richard kardja és keresztje előtt térdet hajtott; amit ők nem tudtak megszerezni, azt Richard hajói viszik Anglia kincstáraiba. A bosszúvágyó V. Leopoldus, Ausztria herce­ge — útközben — álnokul foglyul eljtette a mi felsé­ges királyunkat, majd zálogul magánál tartva a zsákmá­nyolt kincséket, sőt mindazt a pénzt is, ami az otthon gyűjtöttből még megmaradt, őfelségét kiszolgáltatta VI. Henrik német-római császár­nak, másik szövetségesünk­nek a pogányok elleni keresz­tesháborúban. Henrik úr a királyi sze­mélyhez méltóan magas vált­ságdíjat szabott meg, s mit tehetett Richard? A távolból, a korona jogán, s a korona méltóságának megfelelő ösz- szegért áruba bocsátott a legtöbb ígérőnek néhány püspökséget, néhány lordi cimefT néhány udvari méltó­ságot, s jónéhány, az addig még szabadnak maradt pa­rasztoktól elkobozott földet Kell-e mondanom, hogy or­szágunk legnemesebb férfiai vetélkedtek azért, hogy ki mennyivel bizonyíthatja hű- ’ ségét uralkodója iránt, s az új püspökségek, új címek és rangok, új hivatalok, s a birtokok hamarosan gazdára leltok. 1-*y gazdagodott az Ür­nak ezen 1194. eszten­dejében bölcs és fel­séges Richard kirá­lyunk jóvoltából, a mi szere­tett Angliánk nemességben, magas tisztviselőkben és friss­erejű jobbágyokban, s így nyertük vissza lovagi eré­nyekben, ájtatos hitben és uralkodói képességekben pá­ratlan királyunkat... Október első felében me­gyénk népművelői Eresztvény- ben egyhetes továbbképző tan­folyamon vettek részt. A tan­folyam befejeztével több ér­tékes előadás, beszélgetés, vi­ta tapasztalataival gazdagod­va tértek haza. Népművelőink vitáját Durkó Mátyás a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem docense, a ma­gyarországi egyetemi népmü- velőképzás megindítója ve­zette. Most, hogy áttekintjük azo­kat a kérdéseket, amelyekről e vitában szó esett főleg Durkó Mátyás válaszainak ismerteté­sére szorítkozunk. Az elméleti és gyakorlati szakemberek nem ismerik egy- , más munkáját. 'AZ Alföld Vi­tájához gyakorlati emberek alig szóltak hozzá, de el sem olvasták a vitázók cikkeit. Az elméleti emberek nem hívták fel erre a gyakorlatban dol­gozók figyelmét. Általában nem hívják fel az elméleti munkákra figyelmünket. Az igazság az — s ezt be kell vallanunk —, hogy elmé­leti munkákkal sem nagyon dicsekedhetünk. Az elméleti feldolgozás is csak most van megindulóban. Az elméleti munkásoknak sokat kell tanul- niok a gyakorlati tapasztala­tokból, jogos a feltevés, hogy az elméleti emberek ismerjek meg a gyakorlati tapasztala­tokat Fel kellett volna hívni az emberek figyelmét? Folyóira­tokat mindenki olvas, illetve mindenkinek kellene olvasnia. Persze sok a munka és nem jut idő az olvasásra. Ez igaz De ne engedjük, hogy a mun­ka eltérítsen a folyamatos ol­vasástól, ne engedjük ma­gunkat elsekélyesedni. A gya­korlati népművelők ne csak úgy értelmezzék az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát, hogy az elméleti emberek ismerjék meg az ő tevékenységüket. A gyakorlati embereknek is meg kell ismerni az elméleti kuta­tók munkáit. Az elméleti munkások is adhatnak rend­kívül sok ötletet, persze azt ne várjuk, hogy bárki kérdé­sét valamelyik elméleti mű megoldja. Az utat a megoldás­ra mindenkinek saját magá­nak kell megtalálni. A népművelési hálózatban kevés embert foglalkoztatunk. Az irányító apparátus többet foglalkoztat. Inkább a terü­letre vigyük az embreket. A felvetés jogos, bár nem ilyen erős. Ha néhány embert átküldenénk az Irányító ap­parátusból, a falusi népmű­velők gondját még nem olda­nánk meg. A népművelés csak akkor hatékony, ha magára hagya­tott jellegét meg tudja szün­tetni. A népművelés egész kér­désének társadalmi üggyé kell valnia, az eszmei munkában ugyanolyan erőfeszítésre van szükség, mint annak idején a hatalom megragadásában, vagy a szocialista tuljdoníor- mák megteremtésében. Most a szocialista tudat formálása az alapvető. Arról beszélünk, hogy kevés a népművelő, tár­sadalmasítás nélkül nem ér­hetünk el eredményt. De nemcsak a társadalmi szervek vezetőire kell támaszkodni, hanem az egyszerű emberek­re is, akik dolgozni akarnak, akik a végrehajtásban is konk­rét részfeladatokat vállalnak. Nagyon sok mindent kell csinálni a népművelőknek. Munkánk szerteágazó: világ­nézeti,. művészeti nepelés, mű­szaki és termelési propagan­da, dolgozók iskolájának segí­tése és még sorolhatjuk to­vább. Hogyan bírjunk min­dennek eleget tenni? A reális munka alapvető feltétele a konkrét szükséglet szerint a legszükségesebbeket kiválasztani, amelyeknek meg­oldása lendítően hat a többi megoldásra is. Bizonyos kér­déseket előtérbe kell helyezni. Ezt az irányító és felügyeleti szervek is ismerjék el, és en­gedélyezzék. Profilozni kell a feladatokat úgy is, hogy m;Iy feladatot mely szerv valósítsa meg. Megnövekedett értelmiségi rétegünk száma. Sok esetben nem tudunk velük mit kez­dem. A statisztikai adatokat la­pozgatva meglepődünk az ér­telmiség arány számának emel­kedésén, és felvetődik ben­nünk a kérdés, vajon segítik-e népművelői tevékenységünket. Sokan erős negatív hatásukról beszélnek. Kevés helyen tud­tuk megteremteni a kölcsönös megértési formát. Nem köny- nyű a feladatunk, de eredmé­nyeket lehet elérni. Egy pél­dát mondok el: Biharkeresz- tesre néhány évvel ezelőtt sok értelmiségi került. Sírtak, hogy nem lelik helyüket. Értelmisé­gi nevelésünk hibája, hogy nem úgy vetődött fel bennük a kérdés: nekem kellene ne­velnem, nékem kellene a kör­nyezetem megváltoztatni. A művelődési otthonban próbál­tak otthont teremteni nekik; értelmiségi klubot csináltak, jól sikerült összejöveteleket, élénk vitákat rendeztek. Egy félév múlva azt mondták ne­kik: „Nektek ennél több a fel­adatotok. Mások igényeinek kielégítéséhez is hozzá kell já­rulnotok.” A kötelező bevételi terv a tartalmi munka rovására megy. Hivatásos kulturális in­tézményeknél nem követelik a kulturális szempontok olyan mérvű előtérbe helyezését, mint a művelődési otthonoknál. Mindkét felvetés jogos. Alapvető problémánk a jelen­legi gazdálkodási rendszer. A minisztérium tett ugyan lépé­seket, de a változás nem megy máról holnapra. Nekünk az adott helyzetből kell kiindul­ni. Kulturálódásra ma is sok pénz van, de szerteszórődik, koncentrálni kell a forrásokat, mindezt a legfelsőbb állami- és pártvezetők támogatásával. Egy példát mondok: Számos tsz van, amely kulturális alap­jával támogatja a művelődési otthont. Ezeket a formákat kell megkeresni. Erőnk 60 százaléka veszeke­désre megy el, a különböző szervekkel állandóan hadakoz­nunk kell. Debrecenben francia népmű­velők jártak. Érdekes tapasz­talatokat mondtak el. Ilyen irányítottságot, ilyen össze­hangoltságot sehol sem láttak. Náluk nagy a zűrzavar, min­denki szervez. Viszont nekik sokkal több az ötletük. Mi jó­val ötlettelenebbek vagyunk, egysíkúbhak. Ezen érdemes el­gondolkodni, mert a népműve­lési munka rendkívül sok új­szerű kezdeményezést kíván. Az emberek a napi 8 óra ledolgozása után jönnek mű­velődési házunkba. Nekünk fáradt emberekkel »an dol­gunk. mégsem találkozunk munkánk megbecsülésével. A népművelő mindenki szolgája. Igen fontos, hogy a megbe­csülést elérhesse a népműve­lés. Sajnos az ellenkezőjéről van sok tapasztalatunk. Ha valahová orvos kell, orvost hoznak. Ha népművelő kell. nem biztos, hogy népművelőt hoznak. Tevékenységünket nehezíti, hogy a munkában elfáradt emberekkel kell foglalkoz­nunk. Az ő igényük, hogy szabad idejijkben kipihenjék magukat, felfrissüljenek. A művelődési otthonba azért jön­nek, hogy szórakozzanak, a szórakozás reális igény, a szó­rakozás frissítőleg hat. De a felfrissülést nemcsak egy ope­rett hozza meg. Fotózás, bar­kácsolás stb. — mert annyira érdekli az egyéneket — rend­kívül frissítő hatású lehet. Vagy egy jó könyv is lehet felfrissítő. De nem elég csak kielégítenünk az igényeket, to­vább kell vinni, szórakozás közben bizonyos művelődést is nyújtsunk. Először mindig a szórakoztatással kezdjük, a közömbös embereket így von­hatjuk be, később fokozatosan térjünk rá az aktívabb, isme­reteket bővítő formákra. Nincs olyan differenciált munka, mint a népművelés. A felnőttekkel való foglalkozás a legnehezebb tevékenység, ez. több megbecsülést kíván. Kovács Ferenc Révész Gy. István Stefan Heytn Sasok és griff madarak Száz évvel ezelőtti történet elevenedik meg a könyv lapjain. Andreas Lemnek, az amerikai hadsereg fiatal ka­tonájának egy véletlen kezébe juttatja elfeledett ősei írá­sait. Ebből kiderül, hogy a náci Németország elleni harcra készülő fiatalembernek dédapja 100 évvel ezelőtt mint az 1849-es bade ni forradalom harcosa menedéket keresett a tengeren túl. Az ő naplójából, s az általa összegyűjtött egyéb dokumentumokból kerekedik ki a történet: milyen elszánt bátorsággal tartott ki a forradalmi vártán e kis német fejedelemség szabadságra, demokráciára vágyó népe, s nézett farkasszemet az egész német birodalom valameny- nyi többi államával — akárcsak az 1848-as forradalom M agyarországa. A dédapa Andreas Lenz: költő és katona, Baden Pető­fije, s mellette is ott áll egy Júlia, Lenore Einstein, a dús­gazdag bankár leánya, akinek azonban szerelmesét sikerül megmentenie a haláltól. Andreas Lenz, a forradalmár, új hazájában is a demokrácia harcosainak oldalára áll, és Lincoln seregében, a rabszolgatartó Dél ellen küzdve foly­tatja szabadságharcát. , A magyar olvasóközönség úgy ismeri Stefan Heymt — a „Glasenapp-ügy”, a „Kereszteslovagok’’ és a többi regé­nye alapján — mint aki a zsarnokság, embertelenség, fa­siszta őrület ellen küzdő becsületes emberek harcát a leg­izgalmasabb kalandregény fordulatosságával tudja bemu­tatni. Legújabb regénye, a „Sasok és griff madarak”, szintén értékes, izgalmas, jó olvasmány. (Kossuth Könyvkiadó) Történelmi miniatűr rQiekat'd króniká ja s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom