Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-23 / 254 (250). szám

1965. október 23. szotnbaf' NÖŐRAn 3 Ahol javult a minőség, s ahol nem Mindannyiunk számára öröm, hogy a gyárak, üze­mek munkásai, vezetői azon vannak, hogy a termékek vá­lasztékát bővítsék, a korsze­rűség és a minőség területén megközelítsék a világszínvo­nalat. Ezt a nemes törekvést cé­lozza a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa által meghirde­tett minőségi versenymozga­lom is. Az ebben résztvevő1 10 legfontosabb üzemben Is meg kellett küzdeni a régi­hez, az elavulthoz ragaszko­dókkal, eloszlatni a csak mennyiségi szemléletet. Mit mutatnak az eddigi eredmények ? Az üzemek egy I részének nincs miért szé- j gyenkeznie. Javult az efsó- osztályú áruk aránya. Az Acélárugyárban az ösztönző módszerek alkalmazásával, a jobb minőségi ellenőrzéssel elérték, hogy 0,17 százalékkal javult ez a részarány, s mind inkább megközelíti a 100 szá­zalékos szintet. Fejlődés van a ZIM-ben is, ahol ez a részarány 0,26 százalékkal jobb. Nem jártak viszont kel­lő eredménnyel az erőfeszí­tések a Síküveggyárban, ahol az alapanyag problémák mi­att 1,06 százalékkal romlott a minőség. Az eredményes gazdálko­dásnak fontos fokmérője a selejt alakulása. A megtett műszaki intézkedések hatásé­ra az Öblösüveggyárban — nyolc hónapot figyelembe véve — az összselejt több mint egy százalékkal csök­kent a múlt évihez képest. Még szembetűnőbb az elő­rehaladás a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál, ahol a tavalyinak csak egy tizede a selejtkár. Ennek jelentőségét még inkább bizonyítja az, hogy a vállalat termelése öt­hat százalékkal nőtt. Elma­radtak viszont e téren a bá­nyagépgyári munkások, mert itt az anyagselejt értéke a korábbihoz viszonyítva növe­kedett. Ez elsősorban a más vállalatoktól beérkező acél, és szürke öntvények nem ki­elégítő minőségének a követ­kezménye. De nem dicseked­het az AKÖV kollektívája sem, mert a javítási százalék növekedett. A minőséghez tartozik a» is, hogy a fogyasztók miként vannak megelégedve a ter­mékekkel. Az Acélárugyár üzemeiben a szocialista bri­gádok példamutató tevékeny­sége nyomán a reklamációk­ból származó kiesés egyhar- madára csökkent. Javult a munka a Bányagépgyárban is, ahol a legyártott berende­lésekre sem a bel-, sem a külföldi kereskedők részéről _ nem merült fel kifogás. A többi gyárnál azonban van tennivaló, mert a panaszok száma szaporodott. Az egyes mutatóknál elért javulást elsősorban a szocia­lista brigádok és az önelle­nőrzést vállaló munkások segítségével érték el. A ZIM-ben is jobbak lehetné­nek az eredmények, ha má­sok is arra az útra térnének, melyen a tűzhelyszerelde szo­cialista brigádjai haladnak Ök ugyanis 6,7 százalékkal csökkentették a teatűzhelyek költségeit és teljes egészében elsőosztályú árut készítenek. A Síküveggyárban Bodor István exportvágó brigádja, kiemelkedő teljesítményét alacsony törési százalékkal éri el. Közeledik az év vége, a gazdasági, műszaki vezetők, a szakszervezeti bizottságok segítsék a minőségért folyó munkát, tárgyaljanak a munkásokkal, nehogy az ön­elégültség rontsa az eddigi eredményeket. Murányi László Nehéz őax, nagy feladatok Fények Az őszi éjszakákon tele van a határ fényekkel, zajok­kal. Páros fénycsóvák pász­tázzák a földeket, néha felvil­lannak a sötét égre. A fal­vakba behallatszik a tarakto- rok hangja. Mert azért akár­milyen tökéletes a gép, s bármilyen jó a traktoros, éj­jel nagyon nehéz a munka. A lánctalp csak tapogatja a talajt, s a gumikerék köny- nyebben megtalálja a gödrö­ket. Mégsincs megállás! Idő­sek és fiatalok, kezdő trakto­risták és tapasztaltak, de még ipari munkások is hasítják a barázdákat az éjszakában. Ezen az éjszakán is sokan kinn lesznek a földeken. De lássuk kik ők, a névtelen hő­sök, hol vannak, mit csinál­nak? 21 óra 30 perc Pásztón, közvetlenül a 21- es műút mellett, Tepke pusz­tán találjuk az első gépet. Beleintünk a fénycsóvába, mire megáll. Vékony, bőrka­bátba burkolódzott fiatalem­ber száll le a nyeregből. Ko- vácsik Tivadar. Az erős ref­lektorok fényében jól látni, hogy az arcát vörösre csípte a hideg. — Fülke nélkül nem jó dolgozni már — mondja kér­dés nélkül. — Bizony a bá­nyai munka sem ilyen nehéz, mint ez. A szuhai fiatalember a ménkési bányaüzemtől jött segíteni a termelőszövetkezet­nek. A katonaságnál tanulta a traktor kezelését. Lám, most hasznát veszi a tudomá­nyának. Jelentkezett is az el­sők között, amikor szóbake- rült a mezőgazdaság segítése. Néhány nap múlva elégedet­ten hagyja abba majd a munkát, mert szépen keresett is a szántással. Többet, mint a bányában, dehát vissza kell mennie. Lejárt a megbízatása 22 óra 10 pere Percekkel előbb még lát­tuk a szomszédos gépet a hegyoldalban. Most meg mintha csak a föld nyelte volna el. Kocsink felkapasz­kodik egy lucernáson, elhú­zunk egy fasor mellett, s majdnem elkerüljük az ácsorgó lánctalpast. A trak­toros a gép körül hajladozik, s nagyon kalapál valamit. Csak úgy találomra, a sötétben. Rávilágítunk a reflektorok­kal, s akkor látjuk, hogy hi­ba történt az éjszakában — Mozdulni sem tudok — panaszolja Lörik László, a traktor vezetője. Jobbra akart fordulni a tábla végén a diszktillerrel, amikor a vonórudat elkapta a lánc. Most se előre, se hátra. Ahányan vagyunk Ein ny ián segítünk. A vonóbillncset próbáljuk szétszedni. Nagy szikrák pattannak le a ke­mény acélról a kalapácsüté­sek nyomán. Végül siker ko­ronázza a kínlódást. — Bányai dolgozó vagyok — mondja a traktoros, mikor kérdezzük tőle. — Én tártam fel az összes megyei külfej­téseket. Fúrómester vagyok — teszi hozzá nem kis büsz­keséggel. Lörik Lászlónak is letelik a mezőgazdasági munkája a napokban. A termelőszövet­kezetiek nagyon elégedettek a munkájával. Sajnos sok időnk nincs beszélgetni, mert tovább kell mennünk. 23 óra 35 pere Ez a rész, ahol most járunk, amolyan sokszor elátkozott része a mátraszőllősi határ­nak. Terméketlen, dombos te ­rület. Az egyik meredek lej­tőn egy száz lóerős lánctalpas traktor ereszkedik lefelé. A traktorost, Surányi Györgyöt jól ismeri Bencze Barna, a Gépállomási megyei Igazga­tóság főagronómusa és Szirá- ki András, a _ járási tanács mezőgazdasági osztályának gépesítési előadója, hiszen ők, a kísérőim az éjszakai mű­szakok rendszeres ellenőrei. — Jól fűt ez a gép, mégis hideg van a fülkében — mondja a vékony magas traktorista, amikor_ leugrik a földre. — Sajnos Hiányzik a fülke egyik fala, meg az egyik ablaka. A váltótársam neki­ment a fának, s megrongálta. Megcsinálni meg nem jöttek. A pár perces beszélgetés alatt az Is kiderül, hogy hi­bás az eíe-kiemelő automata Is. Pedig ilyen terepen, mint például a Buda-hegy dűlő. ahol huszonöt-harminc száza­lékos lejtőkön kell manőve­rezni a traktorosoknak, na­gyon fontos, hogy tökéletes legyen a gép. 1 óra 5 perc A Csécséhez vezető úton megállunk hallgatózni, hogy merre mehetnek a traktorok. Az úttól jó messze hallani az erőgépeket. Látni a fénycsó­vákat is. Megszámoljuk, öt gép megy ezen a határrészen. A csécsei termelőszövetkezet üzemanyag tároló helye mellett közvetlenül találunk egy elhanyagolt lánctalpas traktort. Kísérőim véleménye szerint napok óta nem dol­goztak ezzel a géppel. 2 óra 3 perc Nagy kerülőkkel érkezünk meg a bujáki határban dol­gozó traktorok egyikéhez. Messziről látjuk, hogy egy lánctalpas erőlködik a Kato- navár-alja dűlőben. De mire felkapEiszkodunk addig, már áll a gép. Ketten is ülnek a fülkéjében. Válóczi Károly és Simon Ferenc. Melegsze­nek egy kicsit. Az imént ja­vították a traktort, s bizony az idő foga megmarta kezü­ket, arcukat. — De jó, hogy jöttek — mondja Válóczi Kái/jly. — Legalább kipanaszkodhatjuk egy kicsit magunkat. 3 óra 40 peres Az ellenőrzés utolsó szaka­szaként Jobbágyi és Szarvas- gede határát nézzük meg. Nem akarunk már újra be­vágni a dűlőkre. így csak meg tudjuk számolni a trak­torokat. Hatot számolunk a két határban. Elindulunk haza. Kísérőim elégedettek a látottakkal. Az ellenőrzésről részletesen be­számolnak reggel majd a gépállomás és a járási mező- gazdasági osztály vezetőjének. Végeredményben ezen az éj­szakán huszonkét traktort láttunk dolgozni. Ezeknek a többsége gépállomási trak­tor volt. Amint felérünk Pásztó fölé a 21-es műúton jól látni, hogy Tar és Hasznos határá­ban is szántanak a gépek. A fénycsóvák tapogatják az éj­szakát. Szaporodik a baráz­da. Bátor traktorosok, önfel­áldozó ipari munkások dol­goznak az elhagyott éjszakai határban, hogy mielőbb elké­szüljenek az őszi munkák. Minden tisztelet övék: példa­mutatóan helytállnak. Pádár András AZT MONDTÁK, CSAK FARAGJAK... Látogatóban a Jcisterenyei népművésznél hg végezte el a negye­dik elemit, szülei már­is pászornak adták a Solymossy urasághoz, har- madkomencióra... kellett az a kis pénz, termény a nagy családnak. Eleinte búsult, hogy 6 nem járhat tovább iskolába. Az­tán megtetszettek a szótlan, naphosszat heveri5 felnőtt tár­sak. Leginkább az tetszett neki, ha az öreg Havrai János mellett őrizhette a jószágot. A morc szemöldökű vénember leterítette a subáját, elővette a bugyiit, meg egy darab kör­te- vagy juharfát és ne kálit farigcsálni. — Csudálatos ostornyelei tudtak lenni! — emlékezik vissza a kistérényei Szilágyi János. — Mondtam neki: Jani bácsi, adja már ezt nekem ... „Hogy gondolod, gyerek! Nem ingyenbe van az!" Nekiálltam farigcsálni én is. Eleinte ne­hezen ment, meg sehogyanse akart kijönni a fából, amit én belegondoltam!... Néha sír­tam mérgemben, úgy elkese­redtem. Aztán meg úgy talál­tam, hogy minden sírás után jobban megy... Es eljött az is, mikor az öreg odaült mel­lém, és figyelte, hogyan csi­nálom .. . Akkor már úgy volt. hogy a parasztok inkább ná­lam rendeltek ostornyelet, meg mindenféle faragásokat, mint nála. — Nem haragudott? — kér­dem. — Egyáltalán! Mit van ezen haragudni! Inkább odajött és azt monda: „Mutasd?T Én meg mutattam. Nem titok az! Kinek milyen türelme van hozzá... — Meg tehetsége — vetem közbe. Értetlenül néz rám, rázza a fejét: — A türelem!... Kinek mennyi türelme van vele bí­belődni — az számit. Az apró lakás tele régi és újabb faragásaival. Sorra né­zegetjük a darabokat: tulipán, rózsa és szögletes vonalú dí­szítő elemek. Az iskolában most ezt tanítják magyaros motívumként, ő nem tanulta sehol. Illetve, dehogynem: ta- nítgatták egymást néhai Hav­rai Jánossal... Az újabb da­rabokon megjelenik egy-egy cikázó vonal, a dobozok és szelencék cifra, emeletes for­mába burkolóznak. — ötvenháromban jöttek először hozzám a Népművé­szeti Múzeumból — mondja. Megvettek sokmindent. Egy év múlva fokosom, ivócsészém, meg a többi — ott voltak, üveg mögött... ezt azért so­hasem hittem • volna, hogy ilyen becsületük lesz... És akkor azt mondták, hogy fa­ragjak, mindent megvesznek. Azt mondták, külföldre is megy belőle. Aztán meg nem vettek át mindent.. : ezt se például — mutat az egyik tor­nyos, mesterkélt formájú lá- dikóra. — Ez magának szive szerint való? — kérdem hirtelen. Kis ideig hökkentten néz rám, azán megcsóválja a fe­jét: — Gondoltam... ne vallják szégyent urak előtt... A konyhaasztalon félig kész tálca, mellette a görbe fara­gókés. — Látja, ilyen az élet — mondja szomorúan. — Fiata­labb koromban a kutyát sem érdekelte a faragásom, pedig akkor volt akarás, volt hozzá indula bennem. Most állan­Részt vesznek a vezetésben A VEZETÉSBEN való rész­vételnek alapvető fóruma a termelési tanácskozás. Itt a gyárak dolgozói beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül elmondhatják észrevételeiket, számonkérhetnek és bírálhat­nak. A leglényesebb azonban az, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban az egész kollek­tíva foglal állást- Az alkotó kezdeményezés jobb kihaszná­lása érdekében született meg ez év januárjában a 1001/1965. számú kormány és SZOT ha­tározat, mely módosítja a termelési tanácskozásokról szóló korábbi határozatot­Ezek szerint a beszámoló­ban kevésbé kell foglalkozni olyan dolgokkal, amelyek a termelési egységet közvetle­nül nem érinti, annál többet viszont a munka értékelésé­vel, a távlati feladatok ho­gyanjával. Miután háromnegyed év már eltelt, ki lehet mondani, hogy javulás van mind az előkészítésben, mind a tar­talmi munkában. A tanács­kozásokon 12 százalékkal emelkedett a résztvevők szá­ma, több mint háromezer fel­szólaló tett jórészt hasznosít­ható észrevételt, javaslatot. Általában olyan vélemény alakult ki, hogy a határozat adta lehetőség és önállóság birtokában az üzemrészek, műhelyek, aknák vezetői jól Választották meg a tanácsko­zások témáit Ennek követ­keztében csökkentek a ter­melési nehézségek, egyik-má­sik üzemben határozottan megjavult a munkaszervezés, alaposabbá vált a műszaki feltételek biztosítása A rendelet, az önállóság fo­kozása mellett tág teret biz­tosít az új megoldásoknak. A határozat megjelenése előtt a vasiparban és a bányászatban már felismerték azt, hogy a termelési tanácskozásoknál differenciálni kell. Ezt az utat járják megyénk többi iparágában is. Ennek megfe­lelően az Acélárugyárban 51 helyen, a Nagybátonyi Bánya­üzemnél nyolc aknánál, a Magyarnándori Állami Gaz­daságban kilenc ágazatban tartanak kisegységi tanácsko­zásokat- De nem ritka eset — ennek hagyományai vannak megyénkben — hogy a ter­melési akadályok leküzdése érdekében elég gyakran, rend­kívüli tanácskozásokon ké­rik ki a munkások vélemé­nyét. Így cselekedtek az Öb­lösüveggyárban, amikor az üzem átszervezéssel és az alapanyag minőséggel kapcso­latos hiányosságot beszélték meg. Előtte azonban műszaki konferenciákon vitatták meg a lehetséges elképzeléseket. dóan kérnek kész munkát, és már nem megy... öreg va­gyok, nem hajt semmi... Ez is fél éve készülget. — Ha megkérnék magát, hogy például az iskolában fa­ragó szakkör indul, menjen el közéjük, tanítgassa őket?... — mondom. Elgondolkodva nézi kérges, ráncos, kicsit már remegő ke­zét: — Tudja, ez olyan dolog ... mikor én az öreg Havrait le­hagytam, az azért volt, mert ő már öreg volt, és öregesen gondolkozott... az ö fiatalsá­gában gondolkozott. Ma is így van! — De a fogásokat, a szakma csinját-bínját csak tőle kellett megtanulni! — Kár lenne az erőlködés­ért — legyint. — Manapság vannak sokkal érdekesebb dolgok: rádió, televízió ... Motor!... A mai fiataloknak a motor a mindenük. — No-no — mondom. — A legtöbbjének. Dehát, ma is csak akad gyerek, aki az ilyen csendes szöszmötölést kedveli. ámnéz. összehúzott szem­héjakkal, mint ahogy valamikor a Napba te­kintett: — Hát... ha úgy akadna kedvtelő .., Minek vinném magammal a tudományt! Kunszabó Ferenc E MUNKA hatékonyságá­nak növelése érdekében né­hány helyen új módszert ve­zettek be- Például az állami gazdaságoknál kibővitett szakszervezeti bizottsági ülé­seket tartanak, ahol a jelen­lévő brigádvezetők és bizal­miak részt vesznek, utána tá­jékoztatják a tagságot a meg­vitatásra kerülő problémákról. Ilyen tekintetben még a Mát- ranováki Bányaüzem és az ÉMÁSZ szakszervezet bizal- miai dícsérhetők, akik a nagy eszmecsere előtt öt-hat nap­pal megvitatják a tárgyalásra váró kérdéseket. Ennek ismeretében már ki­forrott elképzelésekkel, konk­rét észrevételekkel vesznek részt a dolgozók az alkotó, érdemi vitában. Szorospatakon például a szén minőségének emeléséről szóltak a bányá­szok, feltárva a lehetőségeket is- Ugyanakkor a munkafe­gyelem megszilárdítása érde­kében erélyesebb intézkedést kértek a vezetőktől. A közösségnek nemcsak a termelés ügyes-bajos dolgai­ban kell állást foglalni, van joga véleményt nyilvánítani, hanem abban is, hogy kik azok, akik átadták munka- módszereiket, példásan dol­goztak, kulturáltan viselked­tek és ezáltal megilleti őket a Kiváló dolgozó cím. E tekintetben a szakszerve­zeti bizottságok szorgalmazá­sára határozott fejlődés kö­vetkezett be. Vagyis a rende­let adta lehetőségeknek meg­felelően az idén több munkás, műszaki és adminisztratív dolgozó részesült kitüntetés­ben, mint az előző esztendők­ben. A Nógrád megyei Fém­ipari Vállalatnál a dolgozók 9 százaléka jutott a Kiváló dol­gozó cím birtokába. AMI ITT MÉG HIBA, az a következő: a határozat elő- irja, hogy a javasoltak nevét, eredményét, egy héttel ko­rábban, írásban kell kifüg­geszteni. Ezt nem teszik meg mindenütt, és ezért előadódik, hogy még mindig homály fedi a kitüntetésre javasoltak sze­mélyét. Néhol pedig indoko­latlanul szűkmarkúak. Ez azért nem jó, mert a jobb munkára való ösztönzésnek egyik formájától fosztják meg magukat a vezetők. Azt Is tudjuk; a tanácskozások a he­lyes munkaerkölcs formálói, a felelősségérzet táplálói, ahol kell, ébresztői- Éppen ezért a kollektíva előtti bírálat a ne­velés szempontjából nélkülöz­hetetlen- Ezt a lehetőségét azonban sokhelyütt nem ak­názzák ki. Eredményeink nagyobbak lehetnének, ha jó néhány üze­münkben a munkások és mű­vezetők jobban ismernék a határozatot, ha a ZIM Salgó­tarjáni Gyáregységében szakí­tanának azzal a rossz mód­szerrel, hogy az étkezési szü­netben tartják meg a tanács­kozásokat, ha Szabó János kőműves kérdésének megfele­lően az értékelést olyan nyel­ven tartanák meg, amelyet a dolgozó is megért, ha az elő­adók a közösséget érintő kér­dések mellett többet foglal­koznának a munkásokat köz­vetlenül érdeklő kérdésekkel is, ha az előírt 15 napos vá­laszadási kötelezettséget min­denütt betartanák. AZ ÜJ HATÁROZAT elő­írja, hogy a két tanácskozás közötti időszakban felmerülő jó gondolatokat, ésszerű el­képzeléseket naplóban rögzít­sék. Ennek az a célja, hogy a munkások az eddiginél még tevékenyebben vegyenek részt a vezetésben­A várt siker csak akkor következik be, ha a napi munka hevében tovább erő­södik a munkások és vezetők kölcsönös együttműködése. Solymesi Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom