Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

10 NÖGR AD T<b55. szeptember 12. vasárnap REFLEKTORFÉNYBEN A körhinta repítette r-zere lembe Bíró ' Mátéval. És a Körhinta repítette nevét a vi­lághír felé... Kicsoda ez az egyik nap­ról a másikra hiresse vált, nagyon tehetséges ifjú mű- ban még komor népballadai cot, amely tiszta lelke mélyén vésznő? Törőcsik Mari lőtte és majdnem részese lesz. S a színésznő Sata szerepé­ben a lelki történés rajzát hű­séggel közvetítő jellemzés­móddal szolgálja az író, Né­meth László mondanivalóját. Pély községben hősnő csakúgy, mint később, dúlt. Lényének elragadó bája emiékezetes^aíakftása Cfata amikor tétova, szomorú lép- gazdag sokszínűséggel bonta- *letrekeltése ■ keresetik születtem, tekkel halad át a termelőszö- kozott ki ebben a szerepben. ' hatásokkal és Heves megyében - idézi vetkezet udvarán. Előtte a sá- Amikor először megjelent a mé!ris erőtalies hanasűiivai gyermekkorát. — Zenésznek r0S; ködös utca s az otthoni vásznon, lányosán, az ártat- formália meg a fiatal lánv­készültem, mert rajongásig fanyar magány. Az egyedül lanságnak valami különös fé- ban szerettem a szép —<---•■ ...................... ................................... ——* . - ---- - ------------ - ........ „ ■j«,. végbemenő változáso­m uzsikat. végzett ízetlen munka várja, nye erzodott körülötte. Besze- kab Hogyan lettem mégis filmszi- g akkor valahonnan friss nó- de olyan tökéletes volt, ami­nész? Barátnőim és pajtásaim fa csendül. Csak a tekintetét lyennek csak az igazi átélés Ellenpontja Fanni. Törőcsik mindegyre azt állították, hogy látjuk, fénylő szemét, amely tehet színészi szót. Hogy mi Mari könnyedén, a szenvedés tehetséges vagyok, színésznek hangtalatul is a holnap volt ennek a titka? Elsősor- finom rajzában, kifejező arc­születtem. Egy ideig azt hit- születését idézi. Sejteti nem- ban az, hogy Anna tragédia- játékkal érzékeltette a lány tem. csak csúfolódnak velem, csak a szerelem beteljesülését, jának mélyére hatolt, és belő- drámáját, Fanni önmaga szá­Végül, hogy befejezzük ezt a a holnap eljövetelét is. ’ le fejlesztette ki a részleteket, mára felfoghatatlan tragédiá­számomra kellemetlen, egyre Egy arc a sok közül. Mert kiújuló vitát összeszedtem sok arcot formált. Ahogy be- minden bátorságomat és je- szél, emlékezik, — mindig lentkeztem a főiskolára... Fel- mást. Hol rejtélyeset, mint a vettek... Két vallomás Erzsijének arca, De valóban csak ennyi az majd az együgyűségig egysze- egész? Olyan természetes do- rűt, akár a Kosztolányi meg­lóg, hogy egy paraszlány gon- álmodta Édes Anna. Vagy ép- do! egy merészet, s aztán pen megfoghatatlant, mint a hipp-hopp — akár a mesé- Kölyök. Hol hamisítatlan csit- ben , máris szininövendék rí. hol meg az érett asszony­lesz7 Igen, tehetségesen így arc természetes húsz esztendeje, Egyszerű ez az arc, sem- P ::n az ®rsfgban mi festék semmi smink Meg a főiskola eísőevfolya- olyan> mint a többi vele . manak haHgatoja volt amikor egykorú fiatalasszonyoké. abn Zoltán rendező felfedez- Legfeljebb fáradtabb egy t= A Körhinta Pataki Mari- kicsit. S ez érthető anak szerepét bízta rá és Tö- Hét esztendővel ezelőtt vé- röcsik Mari egyszerű és ter- gezte el a főiskolát. Azóta mészetes bájjal formálta meg film és színpadi főszerepek czt a tizennyolc esztendős, lel- egész sora van már mögötte ki érintetlenségben és ham- Melyikben nyújtotta a legma­ját. És megsejtette a nézővel, hogy Fanni szenvedése mögött több van, mint a mostoha és gyenge jellemű apa zsarnok­sága. A néző érzi, hogy Fanni életét az akkori kor nyomasz' tó hatása teszi* szomorúvá. Mit szeret jobban: a kame­rát vagy a színpadot? Gondol­kodás nélkül válaszol: —A színháznak nagyobb a varázsa, mint a filmnek. A közvetlen találkozás a néző­vel — ez az igazi. De az is igaz, hogy egy filmbéli bu­kást könnyebb elviselni, mint egy színházi kudarcot... vasságban annyira megható radandóbb színészi alakítást7 teremtést. Ábrándozó szeme A sok jó közül nehéz lenne Igy soha nem egy-egv jele­elott újra meg újra feltűnt a választani. Alakításai élő em- „ettel hatott a néSre hanem T á u A vasárban 1S’ ? léksorok. mindig az ábrázolás egészé­lakodalomban is, az arcok “u, tfibbé. összemosódtak előtte, csak az Édes Anna. Kezének egy ' ® egvszerfj emberek lelki tu- nyörtelenül leleplez minden apja félelmetes szigorú arca rebbenése, járása, mosolya, ]ajdonságainak mély megfor- visszásságot, ami körülötte merevedett meg egy-egy pil- hallgatása, belső vívódása hí- málásában rejlik. történik, lanatra. Ezekben a képsorok- ven tükrözte mindazt a har­Számára a nyár mégis első sorban a filmezés időszaka. A közelmúltban fejezte be Crnevicz Anna, akinek három apja van című új tv-játék forgatását. A címszereplőt, Annát alakítja, aki egy cser­benhagyott cselédlány tör vénytelen gyenmeke. Anna kö­Vasárnapi fejtörő i Rövidesen hivatalosan is beköszönt az ősz. Az az évszak, ami­kor magtárba kerül a földművelő ember egyévi szorgalma, mun­kájának gyümölcse. Csokonai Vitéz Mihály versének kél sora találóan jellemzi ezt az évszakot (lásd: vízszintes 1, folytatva a függőleges 1. és 7.) VÍZSZINTES: IS. n. Vissza: táplálkozott. 12 * Női név. 17. T. M. 19. Trópusi 13. Betű kiejtve. 14. Szikes ta- növény. 22. Juttatnád. 24. Játék­lajt Javu 15. Oszlopok. 16. szer. 28. Ilyen bemutató is van. nnl — Hangtalanfil altat. 18. Kolónia. 20. 30, Helyhatározó rag. 32. N P. Az izmok teljesítménye. 21. Tibe- 33. Testrész. 34. Száguld a vonat, ti háziállat. 23. Férfinév. 25. Őszi 37. Kalapban van. 39. Hogyan, levélszőnyeg. 26. Fordítva: kettős oroszul. 41. Nemesfém. 43. Ezt mássalhangzó. 27. Azonos mással- teszi — legfontosabb munkája- hangzok. 29. Vissza: favágó szer- ként - a szántó-vető ember ősz­szám 31. Megfordítva: szeptem- szel. 45 Fonpak rajta. 49 Folya- berben még bőven van ebből a dék. 52. Ugyancsak fontos őszi gyümölcsből. 35. Rangjelző. 36. munka. 54. Gyilkol. 55. Had 58. Idegen férfinév. 38. Vissza sertés- Szarvasfajta. 59. Ezt a gubát nem falka 40. O. A. 42. Rész. 44. Be- hordják. 62 Mérges. — „korsze- cézett bárány. 46. Azonos mással- rűen”. 65. Hamar vége. 66. Leg- hangzók. 47. Betű kiejtve. 48. később ősszel mindenki beszerzi. Igekötö. 50. A családhoz tartozik, pg, Névelővel: leírt hang. 71. 51. Módhatározó rag. 53. Kézi b. s. 73. Folyó széle. 75. Á Ba- munkázás. 56. Kovács Dénes. 57. laton teszi télen. 87. Figyelmezt Személyemet. 60. Skálahang. 61. tő (hosszú ékezet), 79. Ezt is Kepe közepe. 63. Mezőgazdasági ilyenkor szedik. 81. Fordítva: a eszköz. 64. Ez a munka_ majd holland légi forgalmi társaság. 85. tavasszal kerül sorra a szőlőben. Személyes névmás. 87. Helyim 67. A. N. 68. mezőgazdasági tér- tározórag. 88. Igekötő. 90. ö O ö. mények felvásárló szerve 70 Száll. 72. E.P. 74. Egymás után rak- BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1 Ja. 76. Fizetésem. 78. Takarmány- (folyt, a függ. 1. és 7.) a függő­gabona. 80. Német személyes név- leges 43., 52., és 66. más. 82. Tagadószó. 83. Fordítva. Támaszt. 86. Íróeszköz (névelő- A szeptember 5-i keresztrejt­vel). 89. A budapesti Madách vény helyes megfejtése: „Vesd Színház fiatal művésze. 91. ból lesz (rövid ékezet). Tinó­tudást, az erényt, nyoma megma­rad. Vessetek úgy, hogy a fára- dozástokat áldja a nép.” FÜGGŐLEGES: Könyvjutalmat nyertek: Payer 2 Ivartalanított sertés. 3. Jut- Imre Pásztó, Váraljai Béla Etes, ata! 4. Világifjúsági Találkozó. 5. Tomar Gábor Balassagyarmat. Helyeslés. 6. Labda a hálóban. 8 Ver. 9. Fogoly. 10. Mint a vízsz. A könyvet postán küldjük el. Aztán színházi' hősnők ar- A tv-játékkal szinte egyidő­cának hosszú sora vonul el: **? forgatni Rényi Ta­icuidn. ura™ más Tilos a szerelem című Solvejg a Peer Gynt-ben, egy filmjét, amelynek szintén kedves kislány A tizenhetedik Törőcsik Mari egyik főszerep­baba nyarában, a Tánya cím- lője. A film egy szocialista szerepe, Shakespeare Viake- 2“ resztje, egy kis kiruccanás a me^ mjnt annyj baj és bonyo- Potyautasban, majd a Gyöke- dalom okozóját, száműzik éle­rek S a két utolsó nagy sze- tűkből. És hogy ez nem sike- rep: Sata és Farmi. elsősorban Törőcsik Marin muhk._ Sate. Villámfényként rob- ^ esztendeje szinész ban be Nagy Imre dadi kor- Azóta bejárta a fél világof orvos életébe. Maga a sejtel- filmen és színházban egy­mes, titokzatos szépség és tisz- aránt sikert aratott. Megér- taság. Még nem fertőzte meg deme^t sikert. a környezet, amelynek szü­Prukner Pál KERTÉSZ LÁSZLÓ: Tűk o r M ig megittuk a reggeli kakaót, több megjegy­zést tettem Gyula el­csigázott külsejére, in­gerlékeny modorára. Orom a esaládban — Na jó, hát hattgasson meg, talán megért, ha isme­ri körülményeimet — dupla teketét kért és belekezdett: — Nagy öröm fogadott a családban, amikor kézhez vettem az orvosi diplomát- Vesztemre gyermekgyógyász lettem, nem gondolva rá, hogy nővérem pont akkor lett anya, mikor én orvos. Mostanában ugyanis éjszaka folyton kiver ágyamból a telefoncsengés. alszik, mert hamisan éneke­lek, mindig rossz jegyem volt ebből a tantárgyból. — Az­tán elaludt s a hirtelen csendben gyermeke is követe a példát. Lábujjhegyen tá­voztam, hazamentem, lefe­küdtem. jolt és intet, hogy semmit sem hall. Arca csupa kétség- beesés. Elmentem. A gépko­csivezető azt mondta, ami­kor hazaértünk. — Hogyan? Egy beteget gondozás nélkül hagysz? Hó­hér! Erre tettél esküt? Hol­nap feljelentelek a minisz­tériumban — lecsapta a kagylót­— En várok itt a kapu előtt­volna, telefon — Halló! Itt nővéred be­szél. Éppen elaludtam mikor megszólalt a Persze, a nővérem: — Én vagyok. — Felébredt? — Alszik. — Akkor miért zavarsz7 — Mert alszik. Gyanús az alvása. Olyan furcsán léleg­zik. Alig nyitottam a lakásom­ba, szólt a telefon. — Nevet álmában. — Nagyszerű. — Miért? csak a bolondok nevetnek ok nélkül. Gyere azonnal. — Az ajtó­nál is csengettek. Megnyugodtam. Ha lega­lább két-három napig harag­szik, kialszom magam. Mi­csoda boldogság! Csend. A fenét, ismét felcsengett a te­lefon. Sürgető hang keresett: — Ki az? — Tudom. — Miről? A hagomrót? — Nem. Arról, hogy éjfél­kor telefonálsz. — Ha lélegzik, akkor nincs baj. — Gyere gyorsan. — Reggel szolgálatban le­szek. — Gyere gyorsan. A kis­lány álmatlan. Ébren van. — Nem reggel, jöjj! Azonnal Minden ellenvetés meddő maradt. Felöltöztem. A so­a Miután negyedórán át ma­gyarázta, hogy a kicsike nem förnek jó szimatja volt: alszik, beláttam, hogy ellen- ház előtt állt a kocsival, kezésem hiábavaló, felöltöz­tem taxiba ugrottam, és a következő tizpercben az únokahúgom ágyacskájánál álltam. — Én, a sofőr. Induljunk or>x>s elvtárs. Miért késle­kedik? Az utcára hallik, hogy telefonáltak. smét a nővérem a te­lefonban. Tudod, miért neve­tett? A kezére szállt egy lepke. — Akkor miért menjek7 oy t I — • fit az inspekciós szol­gálattól a nővér. Bocsásson meg. hogy felköltöttem. Az ügyeletes orvosnak el kel­lett mennie. Csak a maga számát ismerem. Kérem, szaladjon... súlyos eset... ebben a perc­ben telefonált egy riadt anya...a kislánya... görcsök., talán még megmenthető, ha siet., a cím... — Tudom — vágtam köz­be — indulok, — Mert most már sir. Bi­zonyara görcse van szegény­kének. Letettem a hallgatót, öl­tözni kezdtem■ Megint meg­szólalt az az átkozott telefon A nővérem. \ — fudom, hová megy. Az ön segítségével minden éj­szaka túlteljesítem a tervet. Hálás köszönet lik. Adj neki teát, és elmú­— Nem alszik. Beteg — sirt elcsukló hangon az anya. Én mindenképpen pró­báltam elaltatni a csecsemőt A rádiót bömböltettem, a le­mezjátszóra felraktam az al­tatódalt, a sógorommal ver­senyt énekeltünk, de a gye­rek nem hunyta le a szemét. Végül a sógor berekedt s el­kezdett kamillateával öblö­getni s közben megjegyezte: — Lehet, hogy azért nem — Alszik — zokogott a nő­vérem. — De görcs. lehet, hogy nem — Várj, megyek. Bár én is ezt tehetném, só­hajtottam a szivem mélyén. Sógorom a karosszékben ál­mában énekelt. ^Megnéznem a kislányt. — Semmi baja. Hadd alud­jon reggelig. Lélegzése nor­mális Hallod? Az ajtóból visszaléptem a telefoncsengésre. — Már nem sír. — Akkor itthon maradok. — Hogyhogy? Nem érted? Görcsei vannak és mégsem sir- Ez azt jelenti, kimerült. — Halló, hóhér. Nincs szükségem a szolgálataidra. Be ne lépj többé a házam­ba! Telefonáltam az SZTK ügyeletre. Küldjenek egy or­vost- . ­át kérem, ne csodál­kozzék, ha ilyen lehe­tetlen állapotban va­gyok. VUSl- . • H A gyermekágy fölé ha­— De én is kimerültem Itthon maradok. Nővérem magából kikelve kiáltott a telefonba: Gyula befejezte a történe­tet, felhörpintettük a feke­tét, s én azon spekuláltam, melyik orvos ismerősömhöz protezsáljam most be őt. Kondorosi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom