Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

10 WWtf&fi Í965. szeptember 26. vasárnap Vasárnapi fejtörő Bartók Húsz éve, 1945. szeptember 26-án hunyt el Bartók Béla, korunk kimagasló zeneszerzője. VÍZSZINTES: 1. Bartók alapvető fontossági'! elméleti műve, 1924-ben jelent meg 12. Tégla jelzője. 13. Kiváló 14. Ipari oyersanvac 15. Vo­nakodik megtenni. 16. Ismert kosárlabda-edzőnk (János). 17. .. .Club, az írók nemzet­közi szövetsége. 18. Ft!kész­áru a kohászatban. 19. Hord. 20. Német bölcselő (1724— 1804). 21. Vissza: szellemi dolgozó. 22. Testrész 23. Olasz labdarúgó-együttes. 24. Francia névelő 25 Budapes­ti utca népszerű neve. 26. Gyújtóbombák töltőanyaga. 27. Végtag 28. A radar má­sik neve. 30. Vissza: időpont. 32. Földdarab. 33 Rajzolás­hoz szükséges. 34. Egyik mi­nisztériumunk betűjele. 35. nem sima felületű. 8. Német filmszínész volt a huszas években (Harry). 9. DMR. 10 Azonos betűk 11. Bartók 1919-ben alkotott művének, „A csodálatos mandarin”- nak ez a műfaja. 13. Bartók Béla özvegye. 14 Benzolból keletkezett atomcsoport. 16. zavarba jön. 17. Remek. 10. VÖR. 20. Konyhakerti nö­vény. 22. Kisázsiai kutatásai során e nép zenéjét tanul­mányozta Bartók. 23. Holt nyelv. 25. Kuba tengere. 26. Régi közjogi méltóság. 29. Madár egyik fegyvere. 31. Sárgarépa. 34. A kor szelle­mének megfelelő. 36. Szóié- rulék. 37. Ásvány, tudomá­nyos nevén nátriumtetrabo- rát. 38. Dunántúli megye, ék 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ff™ 12 13 1« 15- : i. 17 18 19 20 21 ím®22 23 24 25 26 P^27 28 29 m 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 51 S3 Í—L 54 55 56 57 ■ L > 58 Normann vezér volt. 37. An­gol költő (1788—1824). 38. ... Gastein, osztrák fürdő­hely. 40. E nép zenéjét ta­nulmányozta Bartók Algé­riában, 1913-ban. 41. Viselke­dés. 42. Köszöntés a régi Ró­mában. 43. ... és Magóg. 44. Folyó Belső-Ázsiában. 45 Színmű. 46. Indíték. 47. Vá­ros Afganisztánban. 48. Tar­ka madár. 49. Lakoma. 50 Textildarab! 52. Hangszerek egy csoportja. 53. Mexikóban élt német író, könyveit ma­gyarra is lefordították. 56. New York állam székhelye. 58. Bartók kortársa és jóba­rátja, akivel 1906-ban gyűj­tött először népdalokat. FÜGGŐLEGES: 1. Bartók táncjátéka, 1916-ban írta. 2. Érettségi. 3. Egy régi lőver- senypálya jelzője. 4. Ünnepi öltözet, ék. hiány. 5. YZL. 6. A függ. 42. sz. hangzói. 7. felesleg. 39. Francia zene­szerző, művei hatással voltak Bartókra. 41. Fogaival meg­sért. 42 Rovarevő emlős. 44. Állatot hajt. 45. Kikötőváros a Fülöp-szigeteken. 47. Kér­dőszó. 49 Kopasz. 51. Római negyvenkilences 54. Sír. 55. Kettősbetű. 57. BK. BEKÜLDENDŐ: Vízszin­tes í., 40., 58 és függőleges 1., 11., 13., 22., és 39. sorok megfejtése. A SZEPTEMBER 19-1 ke­resztrejtvény helyes megfej­tése: Aerodinamikai szélcsator­na, a fémléghajó, repülőgép Ciolkovszkij képlete, folyé­kony. KÖNYVJUTALMAT NYER­TEK: Kiinga Stefánia St., Vácz Gabriella Bércéi, Már­ton Ottóné S.tarján. A KÖNYVEKET POSTÄN KÜLDJÜK EL. Szombat délelőtt. Á temp­lom előtti téren állítgatják a sátrakat. Bazárosok, szentkép- árusok, pecsenyesütögetők. A Kossuth utcán, a soron a mézeskalácsos mellett jótor­kú férfi kiabál: — Halló, itt a Kati néni kontyigazítója! For-rint a similabda! Ne tolakodjunk, kérem. A téren harsányan szól a hangszóró: — Kedves híveink' Közöl­jük a búcsú délutáni és va­sárnapi programját ■. — A»­Búcsúsok És folyik a búcsú. A temető mellett öt kör­hintát állítottak fel. Céllö­völde, bántóan üvöltő nang- szóró, táncdalok — fantá­ziátlan városliget. Odébb,- egy sírdombon, Beatles-fri- zurás fiú ölelkezik egy lány­nyal. Még beljebb: — Makkot! Most adut! Két hívőcsoport — fekete kap rendszeresen — mondja Gárdos Péter pócsi tanácsel­nök. Klein Tibornak térdből hiányzik mindkét lába. Egy vak ember harmónikázik s rekedten énekel. — Jézus ezerszer visszafi­zeti. Éjszakára a tömeg pajták­ba, istállókba húzódott A Mária-oltár előtt idős asszo­nyok énekelnek. „Könyörögj érettünk...” Fiatal pap. Reverendája fölé acélkék orkánt öltött, lábára divatos sarut. ötvenes asszony csúszik térden a templom falánál. Arca mint a viasz. Mintha most ébredne mákonyos 1 ál­mából. „Áldott vagy te az asszo­nyok között...” Béna jobbú ember vet ke­resztet ép kezével. Sánta gyermek biceg az oltárhoz. Nem borul, — esik-térdre. „És áldott a te méhednek gyümölcse...” férfi mondja előttük a soro­kat. S egyszercsak: — Ne szaladjunk vele, ké­rem. Nem lóverseny ez. Lassan, áhítattal. „Szentmisét itt jegyeztes­sünk!” Perselyek. Pénzt vá­ró tenyerek. „Ki itt vásárol, a kegvhely fenntartását segí­ti.” Szentképek, olvasók, fü­zérek, keresztek. Folyik az árusítás. Vége a nagymisének. A tömeg a templomkertben, s a bejáratnál sűrűsödik. Szűk • kapun özönlenek a tér felé. Kék mintás ruhájú lány el­esik a küszöbön. Rátapos­nak, többen megbotlanas: benne. Nem segítik fel. Gyóntatószékek. Tömött embersorok. Anya álldogál, ölében pu­fók gyermekével, akár egv pócsi madonna. Átadja gyer­mekét valakinek, aztán le­térdel. A főtéren, a szabadtéri ol­tár mikrofonjába fehér in- ges papok énekelnek. Lenn két pcras"fember beszélget: „Szentmisét itt jegyeztessünk!* tán: — Felhívjuk kedves hí­veink figyelmét a tűzrendé­szet! szabályok betartására. A pajtákban és istállókban a szalmán ne dohányozzanak, égő cigare, — . ne dobjanak el. 1955-ben leégett egy ház­sor. S jönnek a vendégek. Mó- ria-képekkel, zászlókkal, ke­reszttel, éneklő emberekkel. A volt rendház-főnök — ősz, szakállas öregúr — Danuvia motorkerékpáron. Ekhós szekerek, műanyag virág­utánzatokkal díszítve. Fodor István móriapócsi esperessel beszélgetek. — Á vallástörténet szerint 1696-ban volt itt az első „képkönnyezés”. Azt a ké­pet Bécsbe, a Szent István templomba vitték, de Kas­sán másolatot készítettek ró­la, s azt őrizzük itt. 1731- ben kezdték építeni a jelen­legi templomot és a rendhá­zat, s 1756-ban fejezték be. De már korábban is búcsú- járó hely volt Máriapócs. Szobájában — szerzetesi cella lehetett valaha — te­levízió, divajos bútorok, te­lefon. Ny|ole éve megyei ta­nácstag. Aktív munkása a népfrontnak, a papi békebi­zottság alelnöke. Negyvenhat vendége érke­zett. — Külföld! paptársaim, különösen a nyugatiak, ké­telkedve és hitetlenül néz­nek rám, amikor mondom nekik, hogy az államtól ren­des havi fizetést, SZTX-t kapok. ünneplőruhák, fehér ingek, — elszegődött az „ördög pró­fétájának „Marina, Mari­na. . .” Szőke lánynak küldi egy fiú. A Kossuth utcán mérik a búcsús töltöttkáposztát. A téren lacikonyhák füstje, fagylaltozó gyerekek, enni vágyó felnőttek. A pesti Ecclesia szövetke­zet alkalmi árusa. Tóbiás Ti­bor Opel-Recorddal érkezik. — Gyenge búcsú. Árultam már itt harmincezret is, de most gyenge. Jó üzlet kü­lönben, nyolc százalékot ka­pok. Leszámítva, amit el­emeinek. Tömeg, benyúl egy kéz, aztán vagy észreveszem, vagy nem... Tavaly még ima­könyvet is loptak. Az asztalon aranyszínű Krisztus, gyöngyházkei észt­re feszítve. — Utánzat. Műanyag ez, nem gyöngyház. Nem valódi Tavaly, a szeptemberi bú­csún 28 ezren áldoztak. Most Nagyboldogasszonykor a ne­gyedrésze. szeptemberben annyian sem jöttek. Koldusok. A templom előtt tizenegy ül, máshol még ugyanannyi. Algács Albert a temető kapujában. 78 éves, nem tud dolgozni. — Havi 159 forint segélyt Városi embert alig látni Sokan vannak és megelepően jól öltözöttek a cigányok. A fiatal itt-ott vesz részt a ce­remóniákon, inkább sétál a soron, csókolózik a temető­ben, vagy körhintára ÜL Mise. Közös éneklések, idős parasztasszonyok a Má- rra-oltáránáL Kappanhangú Koldusok — S akkor odajön Jani, a brigád vezetőnk, és azt mond­ja az elnöknek... Azután elindulnak a Ha­lászcsárda fel. Máriapócs, 1965. Kisboldog- asszony napján. Kun István (Hammel József felvétele!) A közlekedés okozta vadká­rok, illetőleg a vadak által előidézett közlekedési balese­tek az utóbbi években gondot okoznak Európa sűrűnlakott és nagyobb erdőségekkel ren­delkező országaiban. 1964-ben a nyugatnémet hatóságok ez­zel kapcsolatban Hessen, Pfalz és Rajna-Westfalia tar­tományok mintegy 655 külön­böző útszakaszán végeztek felméréseket. Az egész éven át tartó mérések érdekes eredményekkel jártak. A vad­károkat illetően a közlekedés a legnagybb pusztítást az őzek és nyulak soraiban okozta, VADAK ÉS A KÖZLEKEDÉS dámvadakban viszonylag ki­sebb a veszteség. A felmérés szerint a vadak veszteségük túlnyomó részt a párosodás idején szenvedik el. A nap­szakok közül minden esetben este a legnagyobb a veszte­ség. Milyen károkat okoz a vad a közlekedési járművekben és emberéletben? A felmérések szerint a szarvasok a gázolások 43 %- ban, az őzek 17 %-ban első­sorban a gépkocákra anyagi károsodást jelentettek. A gá­zolások során a gépkocsiban bennülő személyek a szarva­sok esetében 16,7 %-ban, az őzek esetében 5,8 %-ban sé­rültek meg. A vadgázolással kapcsolatos halálos balesetek száma elenyészően csekély más okokhoz viszonyítva. A szakkörök szerint a vad­gázolások csökkentésére Nyu- gat-Németorsz ágban egyedii! az úttest mindkét oldalán felállított kerítés jöhetett ed­dig számításba. A pueblo indiánok agyagedényei Arizonában, Globe város mellett — amely jelentős rézbányáiról ismeretes — vannak Kiriisba romjai. Ezek a romok a pueblo indiánok telepei voltak. A városnév maga apacs indián szó, je­lentése: barna ház. 1931-ben indultak meg itt az első ása­tások, s már akkor kiderült, hogy, a valamikori város igen jelentős, 1500—2000 lakosú település volt. Az újabb ku- ‘atások igen érdekes ered- 'ényeket hoztak, nagyon sok lakásban megtalálták a fes- tékes edényeket, amelyek némelyikében még a festékek maradványai is meg voltak A vörös és barna földfestékeket általában saját színezésére használták, ezekkel ékítették magukat s festették fel hsdi- színeiket. Agyagtárgyaik dí­szítésére elsősorban fémfes­tékeket használtak. A vas- oxid, elsősorban a haematit elpusztíthatatlan vöröset adott, a porrátört limonitta! sárga mintákat festettek edé­nyeikre. Zöldessárga árnyala­tot valamilyen urán tartalmú ásványból nyertek. Erős zöld színt adott a malachit, a kaolin segítségével nyer­ték a fehéret. Mangántartal­mú ásványok segítségével koromfekete festéket készítet­tek. A maga idejében Kinis- ba minden valószínűség sze­rint jelentős kereskedelmi központ volt, mert festékeik alapanyagáénak jelentős ré szét messze vidékről hozták. K. J. A személyzeti vezető he­tek óta töprengett a problé­mán, de kiutat nem talált. A végső határidő pedig egy­re közeledett. Ha addig nem jelentik be, hogy kiket kül­denek a vállalattól jutalom­ként 'külföldre, az több kelle­metlenséggel járhat. Legfő­képp azzal, hogy a felettes szervek megváltoztatják ed­digi jó véleményüket a vál­lalatról, s esetleg ugrik a prémium. Ezt nem érhetjük meg, ha­tározta el a személyzetis im­már ezredszer, s újból neki- durálta magát, hogy szám ba- vegye a dolgozókat. S ekkor eszébe jutott a mentő ötlet. Miért ő? S miért egy éhül le­gyen a felelős? Gyerünk az igazgatóhoz. Döntsön az. Az igazgató éppen bent tartózkodott szerény pompá­val, ipari televízióval beren­dezett irodájában. Elmélyedt figyelemmel tapadt a képer­nyőre. A titkos kamera a csinos Annabellára szegezö- dött. Az igazgató időnként elismerően csettintett a nyel­vével, beidegződött mozdulat­tal megigazította nyakkendő­jét, hátrasimította gyérülő haját, arcvonásait elemezte a tükörben. A személyzetis illemtudóan kopogott, majd az erélyes tessékre belépett. — Mi a baj — kedélyeske- dett a direktor a személyze­tis fancsali képét látva. — Emlékszel, a múltkori központi értekezleten azt mondták, hogy öt dolgozót jutalomként elküldhetünk külföldre — kezdte mondó- káját. — Ismered a kívánal­makat is: hogy csak , olyan JCit IdiLdpink kliL^öldz£,? embereket delegáljunk, akik példamutatóak a munkában, makulátlan erkölcsűek, hi­szen külföldre mennek. Hiá­ba gondolkodtam, nem talál­tam senkit, aki méltóképpen képviselhetne bennünket. — Ott van Pác Lajcsi, küldd azt egynek — javasol­ta az igazgató, hogy minél hamarabb túl legyen a dol­gon. — Nem lehet, túl fiatal. Alig öt éve dolgozik nálunk. Mit szólnának az öreg szak­munkások... De mi lenne, ha Fekete Palit küldenénk. — Arról szó sem lehet — intette le az igazgató. — Gyakran hiányzik, megbízha­tatlan. — Kovács Rozi? — Na, nem.Már elfelejtet­ted, hogy a múltkor munka­idő alat csókolózott a segéd­művezetővel? — És Rajz Béla? — Elmehetne... De ő már négy évvel ezelőtt részt vett egy kéthetes tapasztalatcse­rén. — Kenéz Józsi bácsi? — Fegyelmije van! Hoz­zányúlt a társadalmi tulaj­donhoz. Emlékszel a vödör olajosrongy esetére ...? — A szép Murányiné? — Házasságtörő. — Kovács Benő? — Ügy gondolom eléggé megbecsüljük azzal, hogy négyszer kitüntettük jó mun­kájáért, erkölcstelen lenne, ha még külföldre is elkül­denénk. — Labanc Dénes? — Iszákos. — Laci János. Tudod, az a csendes? — Van, van, nem tűnik ki a dolgozók közül, nekünk meg olyan ember kell, aki példakép. — Kiricsi János? — A társadalmi bíróság ja­vító-nevelő munkára ítélte. — László Vincéné? — Most kapott beutalót Siófokra. Elégedjen meg az­zal. — Most már csak öten maradtunk — simított végig gyöngyöző homlokán a sze­mélyzetis. — A szenilis Vé­kony Lujzi, Krampács Anna­bella, Rozgonyiné, te, meg én. — Meg kell menteni a vál­lalat becsületét! — szögezte le ellentmondást nem túróén az igazgató. — De mit szólnak majd, ha kiderül, hogy te, meg An­nabella ... — ellenkezett erőtlenül a személyzetis. — Hiszen már így is minden!-: suttog a viszonyotokról. Meg szerencse, hogy a feleséged fülébe nem jutott el... — Semmiség az egész, — intette le a direktor. — Per­sze, te könnyen beszélsz. O :- hagytad a családod, ser.ki sem vetheti a szemedre, c ‘ a kis flörtöt Rozgonyinév — De... — nyikkant m -o ismét, még erötlenebbul a személyzetis. — Tudom, most azt akarod mondani, nemrég jártam kül­földön. Az tanulmányút ve1'. Kemény munka. Ez meg - henés. Es egyébként is. F-y igazgatónak ez jár! Szabó Zsigmond

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom