Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
8 íföÖTfAD 2ft:*Víi8#rTJBp GALABÁRDI ZOLTÁN : lelő helyzetbe hozta a gépet, zét! Magasabbra! Egészen föl, én nyomom az elsütő billen- és tartsa, eszébe ne jusson tyűt, ide gépágyúval egy so- lejjebb ereszteni! Ugye! Tart- rozatot, oda géppuskával egy sa csak! És ne nyögjön! I ÍÍIE1EP— hosszabbat, a kötelék túlsó széléről raljétáznak... De úgy érzem, mintha gumiba lőnék. Jönnek vissza a lövedékek. Jönnek, ott robbannak a szemünk előtt Egyszercsak. Idegen ország, nem ismeri a nyelvét mit tudja, hogy a nyögés nem jelent-e valamit amitől megdühödnek. Legalább egy félóra így. Akkor találtak ránk a sárgák. És fölfénylik a bal szárny. Csak tudja, mit kiáltottak? Azt a helye, mert a hadnagy or- kiáltották: Hands up! Ha dít, hogy nincs szárnyunk,, na, nem vagyunk hullák a féle- allo Mrs Willkie! Hal- hét, hogy beesik valami, egy tunk, mint Bob Harper. Az mogt kell megrántani a kata- lemtől, óriási röhej lett vol ló! Álljon már meg, kis csomag, kis bambuszko- is mászott lefelé az esernyő- puit karj^t És akkor ------'------J.-H - — sárka, egy ananász, és mire jével, a levegőben elkapta a o danéztél, szétrepül az egé.?z vezérgép, és deréktól lefelé bár. megfasírozta a propelleréveL Itünk, összebújtunk, Mi azt láttuk, hogy egy fej, *® még a négereket se egy váll meg két kéz lóg a vertük ki. Az öregem zsinórokon, és az ernyő nem ü szerencsénk géppel, se valami lövedékkel nem találkozunk... Szerencsénk ve estünk, erdőbe, foroghatott a sírjában, akart vele leszállni, és akkor szépen egymás mellé, célbaH hát nem érti a nevét!? Csak nem képzeli, hogy ki akarom rabolni, vagy mit tudom én... A fiától hoztam üzenetet. A maga fia Ezra Willkie hadnagy, nem? Nahát, akkor mit ájuldozik? Miért akar elrohanni? Annyira pocsékul azért nem nézek ki. Ha a saját anyám látna, az más. Elbőghetné magát, ő ismert engem azelőtt, de maga most lát először, és próbálná az én helyemben eldönteni, szerencse vagy nem sze- ók olyanok. Ha rájuk jött a Azt akarom megmutatni, hogy föl a kezét Álltam az ár van na. Mért először is már fönt ha se a vezér- volt a kezünk, másodszor pedig: honnan tudják, hogy ezt kell mondani? Ki vannak tanítva? Comicsban olvasták? Szerencsénk volt Fák közé gg ahogy néztek! És tartot- lec6úsztunk ták ránk a puskáikat. Sima ismétlő puskák. Négyen. sem. de nem volt kedvünk a hadnagy, a maga fia ráró- kiverni a négereket kázott a kormányra, a mű- Csak a bőrtarkójúak, szerfalra, s azt mondta, adugrási versenyen se csinálhat- Mind egyforma. Kerüljön ösz- tuk volna jobban. Örültünk, hogy az ernyő nem akadt azok igen! Azok kiverték négereket, kihajigálták jak neki idegcsillapítót Óriási fönn az ágakon. Én mindjárt ötlet, adjak ilegcsillapítót!._ égnek emeltem a kezemet. sze velük, majd meglátja, hogy mind egyforma! És amíg levagdosták rólunk a hevedereket, megint imádrencse, hogy már jó régen nincsen anyám. Na, csakhogy lestoppolt! Kerestem a lakásán, ott mondták, hogy imaházban van. Hát persze — vasárnap délelőtt Jöttem maga után, egy óra múlva megy visszafelé a vonatom. Be is mentem volna, de hallom az ajtóban a papot, hogy adjunk hálát a teremtőnek a békéért, amely reánk teríti áldott szárnyait Azokat az áldott szárnyakat Olyan hányinger jött rám. Inkább várok itt, kivül. És most ne kezdjen sápítozni, mit gondol, miért vagyok én hozzákötve ehhez a koszos vonathoz? Nem eljöhettem volna kocsin? Hatvankét mérföld. Na igen. De ha maga az életben egyszer kivágódik nyolcezer méteren a kabinból, akkor majd nem mereszti a szemét. Ahogy először kocsi- maradásunk. Valami őrmes- ba ültem, mindjárt keresni tér, valami tizedes se szó, se kezdtem a katapultáló karját beszéd odakőpött az aszta- Az is én voltam, aki ordított, közepére, akkor a hadhogy el vagyunk veszve, nem __ _____ _ ____ m űködik a katapult. Na, ez az asztalra és kiürítettük ne- nekem nem megy, lehaltok kj a helyiséget Hja, nem három dupla whvskit, beülök akárkik, tengerészgyalogosok, dühöngés, nekünk se voli innentől, érti innentől megfa- nyákban, a kezeim fönt, minta vonatba és számolom a te- lerráfpóznákat. Ez se tartozik ide. Locsogok össze-vissza, pedig a fiáról hoztam hírt. Üljünk le erre a padra. Erre. Nem, ne menjünk az árnyékba. Forralja föl az agyvelőmet a nap, de a fák alá nem megyek. Na, így. Tegye le az imakönyvét, mit fél, nem lopja el mert nem lehet tudni, senkigyorsán hát senki. És figyeljen, akarok végezni. És főleg ne jajgasson, persze, 'a fiáról^ szélni. Látja, ő volt a legfontosabbal. Hogy mihelyt az ember földet ér, rögtön tegye föl a kezét... Ja, igen, ezt nem érti, na majd mindjárt... Szóval a maga fiát én azelőtt nem ismertem. Kint jöttünk össze, a támaszponton, Saigon mellett. A szárazföldieknél volfilippinokat, azok meg-meg- Na most mit óbégat megint, mind a kettőt, jó magasra. Az kozni kellett. Irány a -a - mutatták az ausztráloknak is, mi az, hogy miért tapogatom, a fontos, hogy mihelyt az em- Nem oda vittek. Először hogy merre az ajtó Na igen tapogassa magát az ördög! bér földet ér, rögtön tegye nem. Megmutatták a koordi- ■ ■ “ ‘ nátáimat A célpontot Kis város, a három utcájából kettő ég. Odébb a ml gépünk, ahová leesett ömlik belőle a füst a sárgák . rohangálnak. Hullát sebesültet cipelnek, locsolgatják a házaikat, bennünket meg kísérnek, be egy parkba. A parkban olyan volt az árnyék, mint az erdőben, nézem a hadnagyot látom, ő is föl akarja lökni a kezét, félig az enyém is fönt van már az árnyék miatt Ránkszóltak. Hands no up, ezt mondták, jó nagyot lehetett volna röhögni ezen is. Az a park egy kórháznak a kertje volt bevitték bennünket a kórházba, nézzük meg, mit csináltunk. Hogy mi a nyugati civilizáció. Az a kórház egészen szét volt lőve, hosszú gépágyúsorozatokkal, géppuskasorozatokkal, ha úgy veszem, rondábban nézett ki, mint az utcákban a lebombázott házak. Én se tudtam, a hadnagy sé tudta, hogy mit aikamak tulajdoniképpen, de aztán be kellett menni egy szobába. zülőszoba volt és aki bent tartózkodott támadás filatt, annak mindnek vége lett. Végzett velük a hosz- szú géppuskasorozat Nem tudom, én lőttem-e éppen oda, nem volt nálam a térkép, honnan tudtam volna. Azt láttam, hogy egy asszony a a sorozat, a lába közül lógott ki a gyerek, kint a feje, a keze, annak a fejében egy lövedék. Rájuk borulva az orvos, se Szlovák György rajza sfrozta a propeller Bob Har- ha a csillagokat akarnám pert, maradt a fej, a váll, a vakarászni. Valami átkozott két keze és az ernyő_ nem hüllő átmászott a bakancso- nagy, a maga fia pénzt dobott akart vele lejjebb szállni. . . mom, nem mertem odébb rúgidehallgasson, Mrs ni, mert nem mozdulni, sem- Willkie: • ha azt ol- mit se csinálni, és a kezek vassa a lapokban, és legyenek fönt! Az a legfonto- hallja a rádióban, gabb. Mondani a hadsereg krémje! Állandóan ordítanak, a nyomukban mégis olyan a csönd, akár a temetőben, és maga, Mrs. Willkie, tíz átkozott vadnyugati filmben nem lát olyat, amit ők képesek csinálni, ha valahová beteszik a lábukat De ha a pincér odalép a hátuk mögé, kapnak az övükhöz s zoDare s ről nem lehet tudni! Ezt képzelje el, Mrs. Willkie! Ülni egy Időzített bombán. És sze- akarok be- retne beiratkozni minden lé- is tisztában tező felekezetbe, hogy minden létező istenhez fohászkodhasson. ; r Na jó, a fiáról, hát persze, arról van szó. és ne kérdezzen folyton közbe! Nem tudtam róla semmit, nem is érdekelt. Ö a boss, ha megjön a parancs, felszállunk. az irány adva van, a feladat ada raaioDan, gabb. Mondani akartam a hogy az amerikai gé- maga fiának is, hogy had- pek hidakat, laktanyá- nagy, semmi nem olyan fon- kat, katonai táborokat és köz- tos, mint az, hogy a kezek lekedési csomópontokat bőm- fönt legyenek. Amikor aztán báztak, akkor az egy rohadt odalestem, ahá, ő is tudja, hazugság, óriási hazugság, fönt van a keze mind a két- s^Ylés k?zb®n volt> a hasát szétmasszirozta a so- Majd mindjárt megtudja, tő! Maga, Mrs Willkie, nem hogy mi mindent jelentenek' tudja, mi az, így állni egy a szavak. erdőben. Lejönni nyolcezerről, Holnap lesz négy hónapja, bele abba a rohadt árnyékba jön a parancs: felszállás! A és állnL Legalább fél órát szeme, se arca. És az ápolóhadnagy, a maga fia, megfe- Próbálja meg! Na! Föl a ke- nő! Az egy öreg ápolónő tünk.’ketten kaptunk egy jó va van, a kötelékfőnök köz- kis sugaras vadászgépet. A ben is_ adja rádjón a részpahadnagy, a maga fia volt a parancsnok. Elhiszi, hogy azelőtt nem Ismertem? Ott ösz- szejöttünk. Ma se tudom, miiven ember a hadnagy, de ott kellett összejönni. Idehallgasson, Mrs Willkie: volt már maga úgy, hogy éjjel a szívére feküdt és liner cnyomást kapott? Akkor t-'dja, mi az. És most kép- :.-e>:e el: éjjel, nappal... Pedig nekünk azt mondták, jobb ('cügunk lesz mint az anyai-jósoknak. Azok állandóan olt vannak a hajón, félig rerancsokat. Ha a kötelékei nem kell védeni, akkor gépágyútűz és géppuskatűz a megadott célpontokra. Ennyi az egész. De nagyon téved, Mrs. Willkie, ha azt hiszi, hogy nekem a megadott célponthoz van valami közöm. Ott a térkép, a koordináták négyzetméterre jelölik a célt, a maga fia megfelelő helyzetbe hozza a gépet, én pedig nyomom az elsütő billentyűt. Ide gépágyúval egy sorozatot, oda géppuskával egy hosszabbat. a kötelék túlsó széléről rakétáznak — hát mi közöm pülők, félig fedélzetnyalók, ehhez?! Ha tökéletesen hahaj. a szárazföld az igen, szolgálat után otthagyod a repteret, mehetsz a városba, séta, esti fények, egy kis bár. Ma jó, elmehetünk, csak épp azt nem garantálta senki, nőm garantálta a magas isten se. hogy aki elmegy, az haza is ér. Ha csak azt vágták a pofánkba, hogy Yankee go home, meg voltunk tisztelve. Jó, hogy a többség hazaért, minden este hazamentek a katonák. egyedül az volt a kérdéses. hogy k> lesz az a néhánv, aki nem. Ű**v ültünk a bárban mint - -sírkék a műköt- lősban. Ha - Tlik az ajtó, lehet, hogy r Sam jön, de le-. meg lehetne bízni a robotpilótában, az is éppen így csinálná, hát mondja meg, mi közöm hozzá!? Aztán parancs: a feladat teljesítése után, irány vissza, és amelyik gépnek nem nőtt meg a farka, az vissza is tér. Kész, nekem nincs közöm hozzá, nekem csak ahhoz van közöm, hogy a katapult működjön, mert ha a gépnek megnő a farka, akkor kifelé, akkor csak az ernyő segít, és ha leér a földre, rögtön föl a kezet! És közben is folyton kell imádkozni az összes létező felekezet összes létező istenéhez, mert. úgy is járhaCsak elviszik... Haza? 0 Egyszerre szólítottak bennünket a röntgenszobába. Hét férfi áll a gép körül, s a műtősnő kérdez. Hivatalból. — Zsidai Kálmán! Mit csinált az ujjá/al? Alacsony törékeny öregember emeli fel a fejét. Vastag, feketekeretes szemüvege mögött meleg, szürke fényű szempár csillog. Bizonytalanig a szeme fölött az a félig behegedt seb. Értelmes, kellemes tájékozott. Szinte megdöbbent, amikor mondja: mezőőr. Tanítónak, tanácselnöknek néztem. 0 • •• a libákat a tarlóról. Még nem volt begereblyézve. Hát ezért... Én a közöset védtem, a feljebbvalók utasítása szerint. Ezért támadott meg. ötvenöt éves vagyok, ő meg tán huszonöt, és erős mint a vas. Bepereltem ér15 Termelőszövetkezét ve„A Karancskeszi Március zetőségének indítványára kérjük az igazságügyi szervet, hogy legyen szíves a körülményeknek megfelelően ítélkezni. Zsidai Kálmán mezőőr a Tsz utasítása szerint járt el és ennek következtében sérelem érte. A gátló körülményekre való tekintettel, mivel területünk nagykiterje- , ...... ,. désű megfelelő ellenőrzést csak a mezőőrökön tudunk nul néz körül, aztari mmt eszközölni, sok esetben ellentétbe kerülnek a helybeli egy kisfiú vagja ki a választ: lakosokkal. A társadalmi tulajdon elsajátítása miatt. Verekedtem. Vannak egyesek akik megengedik maguknak, hogy a Nyolc kutató szempárral mezőőrt bántalmazzák A tét melőszövetkezet vezetőséne kell szembenéznie. Riadtan kéri az igazságszolgáltatás vezetőit, hogy ennek értelmé- pislog, majd dadogva helye»- ben szíveskedjenek elbírálni az adott napon történő tárgyalást. Karancskeszi, i9fí5. IX. 7. biti a választ: — Engem vertek. Szinte meggörnyed, ahogy a nyakába szakad a furcsa csend. Alig várja, hogy kimehessen a szobábóL A tízsoros írás féltett kincs. Gondosan összehajtogatva kerül vissza a belső zsebbe. Tekintetem a levegőbe mered. Lehetetlen! Eny- nyire nem ismerném az éle- A folyosón betegek tömege tet? 0 rajzik. Itt is, ott is félhangos megjegyzések: rettenetes ez a várakozás. A fekete szemüveges öregembert egy sarokban találom meg. Mellé ülök. A falusi emberek jellegzetesen barátságos hanghordozásával válaszolgat kérdéseimre. Két 0 — Szóval, Zsidai Kálmánt megverték. —És miért? — En csak azt mondtam Dénes József tsz-elnök” te... És most vasárnap délután megint nekem jött. A kocsmában. A pultnál álltam, amikor a hátam mögé lépett Aztán félhangosan mondta a fülembe, hogy mi vagyok én őszerinte. Azt mondta: Te vén szar! Meg még ilyenebbeket. Hallottam, remegett bele a térdem, de mit csináljak? Aztán a szemembe köpött. Egy lépésről köpött a szemembe. Mindenki. láthatvolt, az aszta! alatt feküdt, úgy halt meg, és nyújtott fölfelé egy csipeszt vagy érszo- rítót, vagy mit tudom én, mit. Ezt az egészet lefényképezték, velünk együtt Közben odajött valami tiszt, amikor a maga fia, a hadnagy éppen elkezcíett okádni.' Megváltozott, hadnagy úr, mondja a sárga tiszt, úgy Részéit, angolul, mint itthon akárki Nem volt magának mindig ilyen érzékeny a gyomra, azt mondja, és ráolvasta a fejére, hogy a támaszpont körül, valami faluban megerőszakolt egy leányt, az anyját pedig ledurrantotta, mert ott kóválygott és nem engedte. Pontosan tudta, látja, ezek gyorsan dolgoznak, pedig az az eset délen történt. Ezért nem engedték el a maga fiát, Mrs Willkie. Engem kicseréltek valamiért, nem tudom, mit tudtak kapni értem, őt ott tartották, bíróság elé akarják állítani Mit kezd szipogni, nem vagyok köteles elviselni á köny- nyeit, én csak arra tettem esküt a hadnagynak, hogy ha hazakerülök eljövök magához. Elmondom, mi volt. De arra nem tettem esküt, hogy elviseljem a könnyeit. Hogy nagyon rosszul lett-e a hadnagy, amikor nekiállt okádni? Na igen, maga az anyja, köteles megérdeklődni, de ha magának is néznie kellett volna azt a látványt, nem kérdezne ilyen hülyeségeket, és szívja vissza azokat a könnyeit, hát nem érti!? Nem érti, hogy milyen volt az ápolónő? Feküdt a szülőasztal alatt. Az az asztal olyan hosszú volt, mint ez a pad, amin ülünk, nem sokkal szélesebb. Alatta! Ne ellenkezzék, bújjon alája, így, próbálja elképzelni, hanyatt feküdjön, és ne ordítson, az ápolónő se ordított! A száját nem láthattam, el volt takarva gázálarccal. Mondjuk ez az imakönyv az álarc, hagyja a száján és ne ordítson! Érti? Ne mozduljon! Ne akarjon mozdulni! Jó most már nem mozdul... Nahát, ilyenek voltak a szemei, a kezét pedig fölnyújtotta, nyújtotta a csipeszt vagy érszorítót, vagy mit tudom én, mit... H é, maga kicsoda? Maguk kicsodák? Hogy kerül ide egy serif egy csomó tetves civil? Hogy halott ez az asszony? Halott. Fojtottam? Maga meg van őrülve, nem fojtottam, a hosszú géppuskasorozat végzett vele, és azóta így fekszik, és nyújtja a csipeszt vagy érszorítót vagy mit tudom én, mit... se. Nekem meg majd megszakadt a szivem. Alig tudtam visszatartani a könnyemet: Lássák, mit csinál?... De hiába szóltam, a körül állók meg se mozdultak, némelyik nevetett. Még tán vérszemet is kapott ettől, mert jött nekem, ököllel. Megütött. Megfordult velem a kocsma, nekimentem. Leejtünk a földre. Akkor jött a barátja és hátracsavarta a kezem. E2t már volt, aki nem nézhette, hogy ketten támadnak egy rokkan öregember ellen. Hát szétválasztottak Ezt a két ujjamat máig sem érzem. Lehet, hogy az egyikeltört, majd megmutatja a röntgen. Az utolsó mondatnál lehalkul a hangja, megáll a beszédben. Várakozóan néz rám. Hangtalanul kérdez, csak a szemével: na, mi. szól hozzá? Nézem enyhén őszülő haját, hallgatok. — Hát így van ez — kezdi újra erőtlenül. — Egyszer már elfogtam az apj'át is egy zsák fűvel. Meg még megint az anyját is egyszer. Akkor odabent az irodán nem szóltam róla, a békesség miatt. jJgyanis mit csinálnak velem? Ütnek, rúgnak, ki hol ér... Hát meddig kell ezt nekem tűrni? 0 ujját mutatja, hogy az fáj, az anyjának, hogy hajtsa le ta, de senki se szólt egy szót Karancskeszi? Élmény után kutatok "’rnlékezet embem
