Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-26 / 227. szám

1965. szeptember 19AvasÄrnap H úsz esztendővel ez­előtt New Yorkban az 52. utca sarkán egy temetkezési vál­lalat termében virá­gokkal kcszorúzott koporsó mellett a magyar nép egyik legnagyobb büszkeségét bú­csúztatta egy maroknyi ma­gyar csoport. A hatalmas vi­lágváros rohanó forgatagában akkor még kevesen t adták, hogy óriást vesztett a világ, s a magyarság ezen túl még egyik leghűségesebb fiát is gyászolja benne. Milyen mélységesen elszomorító, hogy koporsója mellett nem hangzott el magyar szó, s hazájában, ahol a háború szörnyűségei között megszok­ták a halál aratását, Ő is csak egy név lett a nemzeti értékek súlyos veszteséglistá­ján. Emlékezve a nagy halottra idézzük fel életútjának főbb állomásait, azokat a harco­kat, törekvéseket és műve­ket. amelyek, ma már bíz­vást mondhatjuk, biztosítják számára a halhatatlanságot. ,.1881 -ben születtem Nagy- szentmiklóson. Édesapám a földművesiskola tanára, majd igazgatója volt Hatéves gyer­mek voltam, amikor meghalt az anám. Úgyszólván nem is emlékszem, rá. Szegény em­berek voltunk nagyon, az édesanyám itt maradt ve­lünk. az édesapám után járó csekély nyugdíjból éltünk. Azt hiszem zenei tehetsége­met, muzsikus hajlamomat édesanyámtól, ettől a finom lelkű, drága asszonytól örö­költem Már négyéves korom­ban kiütközött belőlem ez a hailam. Négyéves koromban már órákat ültem a zon­gora előtt és kis néodalme- lódiákat komponáltam. ..” 1891-ben pedig, tíz eszten­dős korában már a nyilvá­nosság előtt is szerepel, mint zongoraművész és „zeneszer­ző”. A helybéli újság arról tudósít, hogy a kis művész, akinek a lába nem ér el a pedálig, a klasszikus darabo­kat a legnagyobb kézügyes­séggel adta elő. „A fiatal ge­nie kompozitiojából is be-’ mutatott egy darabot, „A Duna folyását”, amelv szin­tén sok tapsot nyert” Gimnáziumba Pozsonyban, jár, ahol az édesanyja taní­tónői állást vállalt. Előbb matematika tanárnak készült, de egyre jobban eluralko­dott rajta a zenei hajlam, és ezért Bécset kikerülve Pestre jött. A pesti Zeneaka­démián Thomán és Koestler tanítványa. A szegénység nyo­masztalak nehezedik rá, hóna­pos szobákban lakik, a leg­szerényebb helyeken étkezik. Abból ól, hogy zongoralec­kéket ad és közben, mert sa­ját zongorája nincs, gazdag tanítványainál gyakorol ma­ga is. Jelentős állomás életében, amikor a Zeneakadémia ösz­töndíjával Székelyföldre utaz­hat, hogy összeszedje ?i szé­kely nép száján élő melódiá­kat. Esztendőket töltött kis falvakban a havasok között, pásztorok társaságában. „Ne­héz elképzelni, miiven ren­geteg munkával, erőfeszítés­sel járt ez a gyűjtés — írja Bartók. Hogy a civilizációtól érintetlen zenei anyagot fel­lelhessük, olyan falvakat kel­lett felkeresnünk, amelyek a lehető legtávolabb estek a civilizáció központjaitól és a 1 özlekedési vonalaktól. Ab­ban az időben még igen sok ilyen falu volt Magyarorszá­gon Ha régebbi dalokat akartunk megszerezni, eset­leg több évszázados dallamo­kat, öregemberekhez, főleg öregasszonyokhoz kellett for­dulnunk. ezeket viszont ne­héz volt rávenni az éneklés­re. Széeyelték, hogy idegen urak előtt énekeljenek, fél­tek attól, hogy a falubeliek kigúnvoliák. kinevetik őket. féltek a fonográftól is... Mégis elmondhatom hogy ezen a téren kifejtett fárad­ságos munkánk nagyobb örö­met szerzett minden másnál. Életem legboldogabb napjai azok voltak, melyeket fal­vakban, parasztok között töl­töttem.” Ezeknek a gyűjtéseknek eredménye lett, hogy 1904 és 1918 között 2721 magyar és több mint 2600 szlovák dallamot gyűjtött, román gyűjteményében pedig 2546 dallam vár összefoglaló ki­adásra. Ehhez járulnak mén a kisebb arab és török gyűj­tések eredményei. Szabolcsi Bence végső számukat mint­egy nyolcezerre teszi. Bartók szerint a gyűjtött dallamok kincsek, mert „népi dalla­maink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabb- rendű művészi tökéletesség­nek. Kicsinyben ugyanolyan mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fugát vagy Mo- zart-szonátát.” Kodály Zoltán írja egyhe- ivütt, hogv a régi Velencé­ben időről időre húvárok szálltak alá, hogy megvizs­gálják: épek-e még, nem korhadtak-e el azok a cölö­pök, melyek a várost tartják, így szálltak le ők is Bartók­kal a parasztzene-hagyománv " ■ lységeibe és úgv találták' nz cszopok épek. ere jss le- he‘ rájuk építen* S Bartók, a törékeny, véz­na, tüdőbetegségre hailamos ember ezekre az osrlopokra építve megindítja harcát a modern magyar zene kialakí­tásáért. A népi források mellett felhasználta kora zenekul­túrájának legfejlettebb, leg­jellegzetesebb eredményeit is. Minden olyan hatást, ame­lyet előrevezetőnek, terméke­nyítőnek, vagy ösztönzőnek érzett, akár Strauss, Debussy, Sztravinszkij, Schönberg, vagy mások felől érkezett is, szívesen fogadott be és fej­lesztett tovább. Művei fogadtatásának meg­értéséhez tudnunk kell, hogy a századfordulón rerdro fel­tárult a magyar társadalom kiegyezésszülte válságának mű romantikus pátosza mel­lett megtalálhatók az oszt­rák császári himnusz párod;- zálásának hangjai is, a kö­zönség és a sajtó hozsanná­val fogadja. Később azonban, amikor kiderül, hogy ma­gyarságának útja nem vissza­felé, a népies műdalhoz, a kávéházi nótázáshoz vezet, hanem inkább a társadalm' más forrásból. Csak tiszta, fris; és egészséges legyen az a forrás.” Míg itthon a közömbösség és értetlenség rideg falába ütközik, a világ csaknem minden versenvdobogojún sikert arat műveivel és elő- sdómü vészeiével egyaránt. Sajnos nincs terünk mire len művének még az emlité-óre sem. De a „legszemélyesebb hitvallásról” az 1980-ban a’ kötött Cantata profanáról kell szólnunk. „Kilenc csoda- szarvas” ez az alcíme a kan- tálának, amely csupa, még a pogány időkből átmentett szövegből keletkezett mondá­ban beszél a szarvassá válto ­zott kilenc szép szál Púról, akik szárnyaló hangokban hirdetik: aki megkóstolta p Beszélgetés őszi tervedről A Megyei Művelődési Ház, feladatai haladás és az európai zene­kultúra felé, ez a lelkesedés megcsappan, közömbösség, hovatovább ellenségeske­désbe csap át „A kékszakállú herceg vá­ra” c. operája 1911-ben meg­bukik, s bár „A fából fara­FODOR JÓZSEF Milyen szavakat.,. Milyen szavakat mondhatsz róla már? Az Embert dícsérd-e, vagy az alkotót? Művét kérdvén: új, nagy zenéje válasz, A kor, melyben élt, Küzdött, elfutott. Milyen is volt, mint ember! Láttam, élve. Mit hangba szőtt, ma népről népre száll. Hős embersége nagy volt, mint zenéje, Ne tartsa ezt se rejtve a halál. Egy szörnyű korban élt, és a sötétség, S nehéz, szűkös élet gondjai tépték S értetlenség kísérte s gúny, amit Ma magasztal a föld! Rerdíthetetlen Küzdött a Műért s barbár kora ellen. Bartók! Nagy példát int, serkent, tanít. minden vonása. Az osztályel­lentéteket és a tőlük elvá­laszthatatlan nemzetiségi Da- jokat különösen kiélezte a Habsburg-Ausztriától való nyomasztó nemzeti függé­sünk. A nemzeti független­ségi törekvések terén orszá­gosan magasra csap a nem­zeti lelkesedés és Habsb’ rg gyűlölet. Ez a lelkesedés a fiatal Bartókot is magával ragadta. Magyar ruhát viselt, éles Habsburg ellenes kijelen­téseket tett, családjában nem tűrte, a német nyelv hasz­nálatát. 1903-ban írja: „...Én részemről egész életemben minden téren mindenkor c*= minden módon egy célt fo­gok szolgálni: a mag var nem­zet és a magyar naza javát.” Ebből az alapállásból ért­hető, hogy „Kossuth” c szimfonikus költeményét, amelyben az 1848-as szabad­ságharc és az 184 ‘-es bukás történetét mondja el, és a gott királyfit” Egisio - Tangó olasz karmester sikerre viszi, „A csodálatos mandarin” c. pantomimjét 1945-ig nem is mutatták be Magyarorszá­gon. S közben az uralkodó kö­rök hazafiatlansággal vádol­ják, „kútmérgezést” emleget­nek, mert Bartók Trianon ár­nyékában az erdélyi romá­nok kultúrájával is foglalko­zott. Bartók öntudatosan uta­sítja vissza a vádaskodáso­kat. „Magyar zeneszerzőnek tartom magam” — írja, m \jd részletesen kifejti 'minden fa­ji uszítással ellentétes állás­pontját: „Az én vezéreszmém azonban, amelynek, amióta csak mint zeneszerző ma­gamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje a testverré-válás minden há­borúság és viszály ellenére... Zenémben ezért a szlovák, román, arab, vagy bármiféle szabadság hűvös forrásvizét, annak a számara nincsen már visszaút. De a „szabadsá adatoknak” nincs terük a fasizálódó Ma­gyarországon. Bartók mind­inkább kegyetlennek érzi a világot és a társadalmat, amelyben él. Ezért sok alko­tásában a fájdalom, panasz, tiltakozás, a romlott élet ha­zugságainak tagadása csat­tan fel. S közben kénytelen szükségből foglalkozik a k>- \ ándorlás gondolatával. 1940- ben megírja végrend élt to', amelyben kifejti kívánságát: „Mindaddig, amíg a budapes­ti volt Oktogon tér és a volt Körönd azoknak az emberek­nek nevéről van elnevezve ■'Mussolini és Hitler) akikről jelenleg van, továbbá mind­addig, amíg Magyarországon erről a két emberről elneve­zett tér, vagy utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épüle­tet...” „Csak azt sajnálom, hogy teli poggyásszal kell elmen­nem” — mondta orvosának Pedig nem elmenni, hanem végleg haza szerettem volna térni immár szabad, a sötét­ségtől, igazságtalanságtól, el­nyomástól, hazugságtól, s minden gonosz erőtől, amely ellen maga is harcolt, meg­szabadult hazájába. Erre sajnos nem került sor. De a nagy barát és küzdőtárs Ko­dály Zoltán szavai mégis eh­hez a visszatéréshez kapcso­lódnak : „Bartók diadalmas, végle­ges hazatérésének feltétele a zeneileg művelt ország. En­nek munkálására kell össze­fogni minden tényezőnek. Ha majd egyszer azokhoz is eljut művészete, akiktől ered: a dolgozó néphez, s az meg­érti : akkor lesz magyar ze- zekultura, akkor lesz igazan boldog a nép.” NépünK általános művelő­dési vágyát ismerve bízunk benne, hogy a halhatatlan­ságban tovább élő Bartók ezt a megértést minél előbb meg­kapja. Csukly László Művelődési otthonaink az eddigi gyakorlattól eltérően ebben az esztendőben áttér­nek a naptári éves tervezés­re Sok kézenfekvő indok magyarázza ezt a változást, legnyomósabban a költségve­tési könnyebbségek mellett az, hogy a korábbi, évadjelle- gű munkát folyamatos, egész esztendőt betöltő program váltja fel. Művelődési ottho­nainknak tehát pillanatnyilag kettős feladata van: biztosí­tani az év hátralevő hónap­jainak tervszerű tevékenysé­gét s megtervezni az 1966- oan elvégzendőket. A tervezés előkészítésére, könnyítésére a Nógrád me­gyei Népművelési Tanácsadó útmutatót készített a műve­lődési otthonoknak s a salgó­tarjáni József Attila Művelő­dési Otthon kebelében saját programját is úgy állította össze, hogy példamutatója, módszertani irányitója legyen a megye népművelési életé­nek. Milyen feladatok . várnak ennek értelmében a Népmű­velési Tanácsadóra es a Jó­zsef Attila Művelődési Ott­honra? A két központi szerv vezetője, Kiss Imre így ösz- szegezte a választ: — A naptári éves tervezés bevezetésével csak az év hát­ralevő hónapjaira állítottunk össze munkatervet. Ebben az időszakban kell ugyanis sa­ját portánkat is újrarendez­ni, legelsősoron kialakíta­nunk a városi, a járási fel­adatokat ellátó Megyei Mű­velődési Ház szervezetének munkafeltételeit. Ezen kívül biztosítanunk kell a népmű­velési apparátus, a társadal­mi kultúrmunkások képzésé­nek és továbbképzésének le­hetőségét. Megtervezésre, elő­készítésre várnak az ,1966-os helyi, járási, megyei és or­szágos jellegű rendezvények is, s ránk vár kötelességként, hogy a szécsényi járási mű­velődési házat módszertani központtá növeljük, valamint, hogy a salgótarjáni járás kulturális arculatát határo­zottabb kontúrokkal vonjuk meg. — Mindezekre milyen le­hetőségei vannak a Népmű­velési Tanácsadónak, illetve a József Attila Művelődési Otthonnak? — Kezdjük talán szervezeti dolgokkal: a megyei népmű­velődési tanács megalakulá­sa után létrehozzuk a nép­művelés hivatásos és társa­dalmi aktíva hálózatából ta­nácskozó társadalmi testüle­tünket, valamint az SZMT kultúrnevelési munkabizott­ság egy részével kiegészítve az igazgatói tanácsot. Társa­dalmi aktívákkal tovább erő­sítjük szakbizottságainkat s tevékenységüket a lehetőség szerint rendszeressé tesszük. Szakbizottságaink működnek a színjátszás, irodalmi szín­pad, népi és társastánc, hon­ismereti mozgatom, foto- és filmművészet segítségére. Lesz mezőgazdasági, műszaki ismeretterjesztéssel foglalkozó, ének és zenei, képzőművésze­ti, báb, továbbá gyermek- és felnőttfoglalkoztatási, szocia­lista brigádokat segítő, csa­ládi és társadalmi ünnepek szervezésével foglalkozó bi­zottságunk. —A módszertani feladato­kat illetően rendezésre, ki­egészítésre vár szemléltető eszközeink tára, kihasználá­sukra az eddigiről eiötelje­sebb propagandát biztosítunk. Különösen nagy figyelmet fordítunk a szakkönyvtár és a technikai eszközök gazeagí- iSára. Az elkövetkező négy nőnapban több kiadvánnyal, módszertani levéllel is sze- letnénk segíteni a megye művelődési otthonainak ered­ményességét. Filmtári Kataló­gust, esemény —. évforuló- naptárt szerkesztünk, szo­ciológiai felméréseket vég­zünk munkásszálásokon El ■ készítjük Nógrád megye művelődési otthonainak há­lózati térképét, körzeti be­osztását, megvizsgáltok a művelődési otthonok képző­művészeti ellátottságát, kiál­lítások rendezésének lehető­ségét. Legjobb öntevékeny együtteseinkből báziscsopor­tokat alakítunk ki s meg­szervezzük azok rendszeres segítését. — A függetlenített és tár­sadalmi kultúrmunkások szá­mára fontosnak ítéljük to­vábbképző tanfolyamok vég­zését Ennek érdekében az ismeretek bővítését szolgálja az ősszel induló esztétikai tanfolyam, a népitánc, a báb, a honismereti, a Képzőművé­szeti, a foto, a drámai, a filmstúdió és a karnagyi klub toglalkozás sorozata. Bentla­kásos népművelési tanfolya­munk lesz október elején függetlenített népművelők­nek. körzeti művelődési ott­hon igazgatóknak, járási és körzeti propagandistáknak, ezen kívül szakszervezeti és községi szakmaközi bizottsá­gok kultúrfelelőseinek. A József Attila Művelődést Otthon rendezvény-terveire! érdeklődünk. — Pillanatnyi lehetősé­geinkhez mérten — mondja az igazgató — úgy véljük, elég változatos a program Kiállítási tervben szerepel október 4-től 20-ig az SZMT rendezésében készülő újítási kiállítás, november 15-től 26- ig az Állami Áruház bútor és lakberendezési kiállítása, majd a Megyei Képzőművész Stúdió bemutatkozó táilata és Ivánvi Ödön maid Palald József festőművész önálló ki­állítása. — Színházi rt-n ’ezvé-.c'ink három lesz az év további ké­szében. Az egri Gárdonyi Színház október 2-án a Mág­nás Miska, november 2-án a Fehér Anna betyár története, december 1-én pedig Maya című darabokkal vendégsze- reoel, ezen kívül az Álla mi Bábszínház előadására is sor kerül. Hangversenyek sorá­ban októberben lesz az Or­szágos Filharmónia ifjúsági és felnőtt bérleti estie. ezt követően a zeneiskola kon­certje. — Egyéb programunkból érdekes még a szeptemberi Honismereti Napok későb­biekben a televízió és a műszaki propaganda orszá­gos tanácskozása. Jövő évi terveinkből kiemelhetem, hogy a Megyei Művelődési Ház megnyitásával színházi és hangverseny-bérletsoroza­tot hirdetünk, szeretnénk megrendezni az országos tár­sastánc és tánczenekari fesz­tivált, a Salgótarjáni Munkás Napokat, a Balassagyarmati Palóc Napokat, augusztus 20- án a Hollókői Napot és a megyei művelődési házak ve­zetőinek .országos tapasztalat- cseréjét. Megjeleni a Béke és Szocializmus szeptemberi száma A folyóirat bevezető cikkét Sz. L/Uvszan, a Mongol Forradalmi Néppárt Politikai Irodájának tag­ja írta a japán militaristák szét­zúzásának nemzetközi jelentősé­géről. Albert Norden, a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Iro­dájának tagja a német imperia­lizmus háborús készülődéseit lep­lezi le cikkében. Az európai szocialista és kapi­talista országok gazdasági kap­csolataival foglalkozik K. H. Domdey professzor (NDK). A szocialista országok egységét és együttműködésük maximális fej­lesztésének szükségességét hang­súlyozva, vizsgálja a két világ- rendszer közötti kooperáció lehet­séges formáit, illetve a gazda­sági kapcsolatok objektív hatá­rait. V. Perlő amerikai közgazdas? az Egyesült Államok kormánya és a gazdasági ciklus címmel gyelemreméltó tanulmányt az Egyesült Államok gazdaság- politikájá ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom