Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-03 / 207. szám
4 NOGRÄD Í965. szeptember 3. péntek Eltévedt g*yerm Boldogság, ha az új élet megérkezik. Egy parányi, törékeny, magatehetetlen emberke. De mi lesz vele, milyen felnőtté válik? Hosszú az út, s mi, akik magunk is szülők vagyunk, vagy azok leszünk, vajon mennyit teszünk azért, hogy az általunk világra hozott gyenge palánta a helyes, vagy a rossz felé fejlődjék? Fiatalkorú és (gyermekvédelmi Osztály Hatalmas vöröstéglás épület- Talán nincs öt éve sem, hogy felépült. Az utca felöli oldalán sárga panellemezek takarják a járókelők kíváncsiskodó tekintete elől az intézet belső életét. A bejárat fölött ovál alakú zománc* tábla: „Fiatalkorú és Gyermekvédelmi Osztály.” Nagy a forgalom. Szülők, akik talán még nem későn, rádöbbentek mulasztásaikra, kézenfogva hozzák gyermekeiket, lobogtatva az idézést. Vannak, akiket hátuk mögött összekulcsolt kézzel rendőrök állítanak elő. „Kaland és bűn az életem“ T- Júlia. Magas, jóalakú kislány. Szemében azonban valami fáradt, öreges kifejezés vert tanyát. Csak olvasni kell a karjairól, ahol csúnyán éktelenkednek a tetoválások: 1949, VIII. 25. Ekkor született. Nemsokára lesz a tizenhatodik születésnapja. — Hányadszor vagy a rendőrségen? — Nem számoltam, de már nem vagyok ÚjoncÁrva gyerek, csupán a nagynénje él. Nem ismerte a szüleit. Az állam nevelte eddig. Intézetek váltakoztak mérföldkövekként az életében. Júlia rendszeresen megszökött. Utcákon, pályaudvarokon éjszakázott. Egy éve kikérte az intézetből a nagynénje — cselédnek— Az roszabb volt minden intézetnél. Tizenkét gyerekre dolgozni. Hát mi vagyok én? Inkább vigyenek vissza. Cinikus. Nincsenek céljai, nincsenek tervei. Talán még a vágyait is elfojtja. Szakmát tanult, varrónő- Fiatal, erős. Tudna dolgozni. Annyi szocialista asszonybrigádunk van. Érdemes lenne felfigyelni az ilyen leányokra. Hisz még alig tették meg az első lépéseket. Fogjuk meg a kezüket, hogy ne legyen igaz az a tragikus önvallomás, amit karjába tetovált egy átsírt, magányos éjszaka után: „Kaland és bűn az életem!” D. Mária. 16 éves- Apja nyolc éve elhagyta a családot. Harmad-magával maradt az édesanyjával, de anyja jobban szerette a bort, mint a gyermekeit Csavargott, szórkozó- helyekre járt. Januárban javító-nevelő intézetbe helyezték be. Onnan szökött meg a minap- Nevetve meséli, miként fűrészelték fel a rácsokat, és hogyan ugrottak ki az első emeleti ablakon. „Jaj de izgalmas volt”. Ahogy mesél, csúnya, elrajzolt arcában kigyulladnak a szemek. Valami romantikus lobogástól piros lesz az arca, aztán elhallgat. „Anya nagyon hiányzik“ — Kit szeretsz? — Anyát. — Mégis mindig megszöktél tőle. — Igen, mert ütött— De te mégis szereted? — Akkor részeg volt — S amikor nem ivott? — Akkor jó volt hozzám. Simogatott. Az intézetben nem simogat senki. Ott sorakozó van, meg körletrend. Mosás. — Hány évre küldtek oda? —Kettőre— Miért szöktél meg? — Mert nem adtak szabadságot. Anyához. 0 nagyon hiányzik. .. — Melyik országban van Pécs? — terelem másra a figyelmet. — Pécs, — azt nem tudom- Földrajzot nem nagyon tanultam. — És ki volt Shakespeare? — Zeneszerző. — Mit szerzett? — Dalokat. így történt. Ez a színtiszta igazság. D. Mária 16 éves magyar kislány és nem tudja hol van Baranya fővárosa, Pécs! Erről mi is tehetünk- Talán elsősorban. Csak háromnapi határidőt — Tessék elhinni. Amíg anyám nem ment férjhez, addig naponta dugdosfa a zsebembe a pénzt én meg kint voltam az utcán a haverokkal. Tudom nem hiszik el, mert, hogy anya pedagógus. Ö biztosan ért a neveléshez. Mindig a«t mondják nekem. Az lehet: de mégis férjhez ment ahhoz az emberhez. Én meg ittmaradtam egyedül. P. Gábor. Már nem kisgyerek. Idén betölti a 18. életévét, és kikerül a gyermekvédelmi hatóságok felügyelete alól. Négyszer volt ügye a rendőrségen- Nem jogerősen, betöréses lopásért 6 hónapi börtönnel sújtotta az igazságszolgáltatás. Hogy mit lopott? Kamasztársaival egy italbolt pincéjébe tört be, ahol tíz üveg bort vittek el — kétszáz forint értékben. Serkenő kamaszbajúszát zavartan, vagy látszólag zavartan simogatja. Haja, akár a Beatlese- ké. Bár, — ahogy mondja, — „éppen most nyiratkoztam”. Csavarog. Hónapok óta- Utoljára februárban dolgozott. Pendlizett Budapest és Kis- várda között, ahol az édesapja dolgozott. Tőle olykor kapott pénzt is, aztán elküldte: „Eredj fiam isten hírével.” Utolsó lakhelye egy sátor volt a Dunakanyarban, haverokkal. Hibáztatja az egész világot. Azt, aki hagyta, hogy abbahagyja az iskoláit- Fél év hiányzott a mestervizsgáig. Hibáztatja azt, aki kiengedte Vajon mikor leszek ismét a rácsokon kívül?! ae utcára, s azt, aki egyáltalán hagyta, hogy megszülessen. Csak utolsó sorban ébredező lelkiismerettel — hisz mint mondtam, idén már 18 éves lesz — saját magát. ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦ Mészáros Ottó: ■A BOMBA Tartalékcél: Egy város már elpusztult — de volt még egy bomba. És az amerikai hadvezetés le akarta dobatni ezt a bombát is. Az első bomba ledobását sem lehetett semmiféle érvvel igazolni, hacsak azzal a gyilkos-logikával nem, hogy: embereken is kipróbálják az új fegyvert. Most már ez is megtörtént, még erre sem lehetett hivatkozni. És mégis: elrendelték az utolsó bomba ledobását is. Maga az amerikai vezérkar is érezte, hogy legalább a világ előtt meg kell őrizni a látszatot, s ezért a sajtó nagy hűhó közepette: közölte: 16millió röplapot dobnak le Japán területére, az alábbi szöveggel: „A japán néphez! Olyan pusztító robbanóanyag birtokában vagyunk, amilyennel még nem rendelkezett az emberiség. Ezt a fegyvert vetettük be hazátok ellen. Ha továbbra is kételkedtek, kérdezzétek meg, mi történt Hirosimában, amikor a városra egyetlen ilyen bomba hullott. Mielőtt folytatnánk a bomba alkalmazását, felszólítunk benneteket, kérjétek meg császárotokat, hagy fejezze be a háborút!” Nagaszaki A nyomda, amely a röplapokat nyomta, teljes kapacitással dolgozott. El is készült a kért időre, le is szórták a röplapokat. Egy nappal azután, hogy Nagaszaki felett felrobbant az atombomba. .. A második bombát Groves tábornok már saját hatáskörében intézkedve, dobatta le. Augusztus nyolcadikén reggel még augusztus tizenegyedikében jelölték meg a bomba le- dobásának időpontját. Néhány óra múlva azonban befutottak az időjárás jelentések, s ezek viharzóna kialakulását jósolták. Tizenegyedikén tehát már nem lesz kedvező időjárás, s így Groves azonnal kiadta Spaatz tábornoknak a parancsot: a bombával még az éjszaka startolni kell! A második bomba, amely nem uránból, hanem plutóniumból készült, a fat man, kövér ember nevet kapta — mert ettől még nagyobb hatást vártak, mint a Hirosima felett felrobbant „sovány embertől”... Hogy mégsem így lett, az nem a bomba megalkotóin múlt! Az 509. csoport fél kettőkor kapta meg a repülési parancsot, de a gépek jó része ekkor már a levegőben volt, ellenőrző repüléseket végeztek a japán szigetek fölé, ám mindegyiküket vadászgépek és légelhárítóágyúk vették űzőbe, mire bombáikat vaktába ledobva, a dicsőséges fiúk fejvesztve menekültek hazafelé... Éppen ezért félreérthetetlen visszatetszéssel fogadták a parancsot: újra repülniök kell. Annyi idejük sem volt, hogy elfogyasszák ebédjüket, azonnal eligazításra rendelték őket. Ugyanabba a barakkba mentek, ugyanazok voltak a körülmények, csak — ők voltak már egészen mások. .. Nem sokat teketóriáztak velük: hivatalos, száraz hangon tudtukra adták, két célpont von. A főcél a Kyushu-szige- ten fekvő Kokura, míg a tartalék célpont: Nagaszaki. Utóbbi valóban csak „tartalék” volt, mert a város dombok között fekszik, s ezért a tudósok kedvezőtlennek tartják a hatásfokot... Fényképek, térképek, adatok. Szorongva lesik, Tibbets kik nevét sorolja fel, s kik maradnak itthon. Utóbbiak megkönnyebbülve sóhajtanak fel, míg a többiek szótlanul lehajtott fejjel jegyeznek. Tibbets közölte: a bombát C. W. Sweeney őrnagy parancsnoksága alatt szállítják célja fölé. Mivel nincs idő arra, hogy Sweeney gépéből — amely Hirosima fölött a műszeres gép feladatát látta el — kiszereljék, s más gépbe építsék be a bonyolult mérő- készülékeket, Sweeney és társai — közöttük K. K. Beahan százados, bombairányzó — átülnek a Bock,s Car nevű gépre, míg Bock százados, s gép parancsnoka beisztottjaival együtt Sweeney gépén repül. A filmfelvételeket készítő gépet J. J. Hopkins őrnagy vezeti. Időjárás jelzők: Marquard százados, aki Kokura fölé, s Eatherly őrnagy, aki — Nagaszaki fölé repül... Késő este az öt gép személyzete újabb eligazításon vett részt. Elismételnek nekik mindent, s arra is felhívják a figyelmüket, hogy ellentétben a hirosimai bevetéssel, most vadászgépekkel kerülhetnek szembe. .. Sweeney agyán átvillan a gondolat: micsoda csemege a fürge vadászgép számára a nehézkes, egy szál ikergéppuskával „védett” monstrum... Keserűen mosolyog magában, mert Tibbets bejelenti: természetesen ő már nem repül... Zubbonyán ott csillog a kitüntetés, egy- csapásra a légierők leghíresebb embere lett. Irígylik tőle? Nem, ebben egészen biztos, hogy nem. Két óra harminc perckor startol a két időjárás-jelző, gép. A másik három gép személyzete is már ott toporog a betonon, csak az őrség léptei hallatszanak. Semmi felhajtás: sem filmesek, sem tábornokok, senki. Csak az éjszaka, s a vezérgép bombaterében a már élesített plutónium-bomba, amely néhány óra múlva felrobban, hogy megismételje a legértelmetlenebb tömegmészárlást. .. Következik: Kényszerleszállás Okinaván) ekek — Csak három napi határidőt tessenek adni. Rögtön dolgozni fogok- Komolyan mondom. P. Gábor ezt már az idén negyedszer ígéri. De hát az első három ígéreténél ki állott mellette? Hol voltak a szülők? A rendőrség mégsem foghatja minden eltévedt gyermek kezét! „Ne féltsenek minket“ Törékeny, Tiszta kék szeme csillog. 16 éves kislány. Az ő története már más, talán már nem tipikus- Lega’ábbis jó lenne, ha nem lenne tipikus. T- Erzsiké szerelmes. Ez nem bűn. De ő egy cigányfiúba szerelmes. S ez a szülei szemében megbocsáthatatlan. „Te magyar lány vagy, az meg — cigány!” Jóska, a vőlegény, tiszta fehér ingben búcsúztatta Erzsikét .Havi keresete 2.000 Ft körül mozog és szereti a kislányt. De Jóska „csak cigány”! Erzsiké 14 éves kora óta dolgozik édesanyjával egy üzemben. Fizetésnapkor anyja apjával együtt leitta magát. „Csak úgy utána kiabáltak, hogyna, megint tü- tűzött a család!” Persze a Jóska akkor nem volt „csak cigány” amikor a nagy korsókat fizette anyáméknak?! „ .. Hogy fogunk megélni? Ne féltsenek minket. Ha kell, vályogot vetek, vizet hordok. Erős vagyok én. Bírom a Talán ez a beszélgetés hasznos lesz munkát. Csak engedjenek Jóskához. Kiskőrösön befogadtak minket. Miért hoztak onnan el engem?” Az asztal „hatalmi oldalán” ülök. Egy pillanatra azonban kisebbnek érzem magam, mint ez a törékeny gyermek, aki tudja, mit akar és szerelmét akár az egész világ ellen megvédi. Még egy kérdésre tartozunk válasszal. Azért hozta ide őt a gyermekvédelem, mert a szülei — mint kiderült — körözésre kérték a rendőrséget. Neveljük emberré őket Mit mond a Fiatalkori é* Gyermekvédelmi Osztály illetékes vezetője? — A mi munkánk lényege a megelőzés. Hozzánk sok olyan gyerek is kerül, aki még nem bűnöző, de úgynevezett veszélyeztetett zónába tévedt. Olyanok a családi körülményeik, az életmódjuk, hogy minden lehetőség és feltétel megvan a bűnözőre. Ezekre a fiatalkorúakra leg'nkább az jellemző, hogy csavarognak, nem rendelkeznek létbiztonsággal- Ez az út feltarlózha- tatlanul a bűn felé sodorja őket. — Nemcsak a családon kívüliek, de semmilyen kötelék nem fűzi őket a társadalomhoz, sem munkahely, sem iskola, alacsony kulturális színvonal, minimális igények. A napköziotthonok sajnos egyelőre képtelenek minden gyermeket befogadni és elsősorban éppen ezektől a „nehéz esetektől” igyekeznek megszabadulni. így kerülne!? aztán az utcára és megteszik az első lépéseket a bűnözés felé. Aztán nehéz az elrontott életük kerekét viszafelé forgatni, Epilógus Az intézetben igyekeznek minden gyermeket a helyes irányba terelni. De valaki nem egyik pillanatról a másikra lesz bűnöző- Éz hosszabb folyamat. És itt a vádlottak padjára kerül a közömbös! Aki szó nélkül hagyja továbbmenni a gyermeket lefelé a lejtőn. Igaz, segít a tanács, a KISZ, az úttörőszervezet. Ez azonoan mind kevés, ha a családon belül nem fejlődik a felelősségérzet. Boldogság, ha az új élet megérkezik. Egy parányi, törékeny, magatehetetlen emberke. D mi lesz vele, milyen felnőtté válik? Hosszú az út, s mi, akik magunk is szülök vagyunk, vagy azok leszünk, vajon mennyit teszünk azért, hogy az általunk világra hozott gyenge palánta a helyes, vagy a rossz felé fejlődjék? Kép és szöveg: Regős István A legújabb loro nyház-tervem ... (Kertész László rajza)
