Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
Í965 augusztus 29 vasárnap NÖORÄD 9 Kondorost János: RANDEVÚ A SZÖKÖKŰTTAL szembeni padom nem Ült senki, arra tette le a selyem- papírba burkolt csokrot s nekitámaszkodott a pad karjának- Végigsimított haján, megigazította nyakkendőét, közben az órájára pillantott. Nyolc perccel érkezett korábban- Jobb is. Nyugodtan nézelődhet, lehiggadt a zsúíolt autóbusz miatti izgatottságtól s már messziről észreveszi a lányt, amikor jön. Míg idáig ér, járásáról, arcának ábrázatáról sót öltözékéről leolvashatja, mi történik a következő órákban. Ha nadrág lesz rajta, meg a sárga twiszt- pulóver, akkor magabiztosak, nyugodtak lesznek a léptei és mosolyogni fog, akkor sikerül a terv. Ha matrózblúzban lesz és kontyosán, sietni fog és jobbra-balra tekintget riadtan: nem utaztak el a szülei. Bár az is lehet, hogy nad- rágosan lesz ideges, mint ahogyan ő most a várakozás perceiben. izgul az elképzelt intim délután elképzelhetetlen szabadságától. Addig, hogy itt a téren, aszökőkútnái találkoznak, az elképzelés minden apró részlete világos. Találkoznak, mint annyi más alkalommá! találkoztak már. Az egyetemen az első hónapban ismerkedtek még. azontúl együtt jártak a könyvtárba, a menzára, az előadásokra. Egy-két kirándulás, tanulással eltöltött közös délutánok, esték, á félévi, évvég! kollokviumok, szigorlatok egymásért szurkolása. fütő, biztató csókok, égy-egy mozi sötétjében bátortalanul megkísérelt Simogatások. testük forróságának kóstolgatása, meddő sóhajok. fis most éz a hosszú lsét hónap távolság. Végre a levél, hógy jöhet, Zsuzsának sikerült itthon maradnia, szü1 lei nélküle ménnek a Balatonhoz, nagynénje, aki viszont két hétre hozzájuk költözik, egy nappal később érkezik. Ha minden sikerül, így egész délutánt együtt tölthetnek szabadon, kettesben, a hónapok alatt felgyülemlett vágyak feloldásával, szerelmes meztelenségbén. Ahogyan még soha nem lehettek együtt. Zsuzsa kollégiumban lakott, ugyanúgy, mint 6. Szinte minden percre megszabott szigorú beosztás, szabály szerint éltek, ezeknek megszegése drága kockázat lett volna mindkettőjüknek. Itt, Zsuzsa szüleinél még szigorúbb elvek uralkodtak. Tanulás, semmi más, a diplomát meg kell szerezni, addig minden érzelem tilos, ami veszélyezteti az ő életcéljukat elképzeléseiket. Mintha az érzelmeknek gátat lehetne emelni. MOST TALÁLKOZNAK, ha minden úgy történt, ahogy tervezték. Aztán felmennek Zsuzsáékhoz s a csókok hosz- szan tartanak. Kétszáz kilométert utazott ezért a délutánért, anyjának azt mondotta Otthon, a jövő évi jegyzeteit megy beszerezni a fővárosba, mert később már nem lehet. A bátyjától kért kölcsön kétszáz forintot, majd megadja ősszel az ösztöndíjból. Esetleg neki elárUja, hol volt, ha visszatér, Maszek kőműves, jól keres a falujában, s míg legény volt, bejárta a félországot. bizonyára megérti őt. Különben is komoly ez az ügy. Zsuzsát elveszi, ha végeznek, aztán egy Iskolába kérik magukat. Zsuzsa nem futó kaland. Csak jönne már! üjrs kézbe vette a csokrot és sétálni kezdett. Szép ez a kis park a város közepén, s a szökőkút vízsügárái hűsítő párában oszlanak szét a nyári meleg levegőben. Érdekes város, mintha friss bombázás nyomait viselné, íélüt- ca romhalmaz A romok mögött, mellett, körös-körül pe- dlg új épületek, gigantikus méretű építkezés. Penész és por, dübörgő gépóriások, sima tükörtiszta falfelületek és állandó mozgás. Az égbenyúló hotel tövében külföldi rendszámú autók, köröttük bémész elgáhypurdék félmeztelenül. A hatalmas üvegajtó mögött libériái portás és a nyolcadik emelet teraszáról pongyoláé szőke sex bámulja unottan a mélységben alatta nyüzsgő emberárt. Mit láthat onnan a magasból a hamvas hajú hölgy? öt, a várakozás idegességétől remegő embert biztosan nem. Azt a kisfiút sem, aki most kiszakítja csöpp kezét az apjáéból és ráhasal kacagva az egyik vízsugárra. A magasból tekintő lent csak tömeget lát, hát még a gondolatokat, a gondoltat hogyan ismerhetné a mélységben szaladok agyában. A fene egye meg, már filozofál s a cipőjét közben lefröcskölte ez a bambinó. Hol van Zsuzsa, már tíz perccel múlott a megbeszélt idő. Persze lehet, hogy a vonat érkezéséhez kalkulált, ő pedig nem irta, hogy buszra is lesz pénze. A vonat most futott be az állomásra, tehát most már Zsuzsa minden pillanatban itt lehet. Ugyan merről jön majd? Még soha nem volt ebben a városban. Salgótarjánról tanult a történelemből Is. „Tarjániak” így mondják az itt lakók, az innen elkerültek bárhol találkozni velük az országban, Büszkék a városukra. Zsuzsa is, Ismeretségük kezdetén megsértődött, amikor az egyik professzorra azt mondta, tarján! és ő nem tapsolta meg az előadását. Miért? Ö gyulai, onnan Is volt már országos hírű ember, mégsem csinált« belőle kultuszt senki sem- Mikor jelesre kollokvált félévkor, gratulált Zsuzsának s az megint csak így felelt mosolyogva, kicsit magas orral: „tarjám vagyok." Radics István: Szlovák falu A PONGYOLÁÉ HÖLGY | £* *t* ♦♦♦ *t* ♦?* »I* ♦> «$* *1* *1* *t* *1* *1» »I* nem mondom, meg, mert akkor azt fogja mondani: no, ügye? Eljön-e elém? És mit mond? Lehet, hógy megint békt- tení akar azokkal. Hát azt hiszi, hogy alkudhatunk? Már fürdőm. A verejtékkel, az otdjjal együtt lemosom a fáradtságot iá. Mellettem Takács bácsi áriázik a gőzben. Gabi kontráz neki. Odébb vitatkoznak. Mások törülközővel kergetik egymást Gabi nagyot csap a meztelén villámra. — Na, megállj! Holnap visszakapod! Végre, a kapun kívül nyugodtan rá léhet gyújtani. Bélyegzés. Vajon itt van-e? Itt van! Éljött! Már meglátott, integet és szalad. — Szervusz! Megcsókol. Én is megcsókolom. Szeret és én is szeretem. t)e ez mégsem elég. Erről beszólni kell. Sókát! — Ugye jó, hogy itt vagyok? — Jő —■ mondom neki és őrülök. Szótlanul ballagunk egymás mellett. — Móndanék vakmit, de ugye nem fogsz mégharagudni? — Miért? Miért haragudnék? — mondom neki nyugodtan, de megint tótágast ált bennen a világ. Talán meghívtak valahova? Azt már jól tudja, mi a véleményem erről. Még mindig nem beszél, tehát ilyesmiről lesz szó. — Naaa... ugye nem fogsz haragudni? Szép szája van és olyan kedvesén beszél. Okos lány is. Végig jeles az egyetemen. — Mondd csak! Hogy haragszom-e, azt majd megmondom. — Milyen vagy — Most duzzog. Nehéz, nehéz a dolgom, vigyáznom kell, nehogy elriasszam. — Mondhatod... — Meghívtak. — kezdi, ránézek, ismeri már ezt a tekintetet, mert gyorsan hozzáteszi: — mind a. kettőnket.. — Hova? — nagyon élesen kérdem. — A Bélusékhoz. — Nem megyek. — El kell jönnöd! Fontos, a szüleim miatt... Ügy, hát a szülei fontosabbak? És fontosabb a társaság, ntint az életünk lesz majd? — IVEM MEGYEKI — Elmegyünk — mondja halkan. — Egy kicsit ott is leszünk, aztán.., — Szóval egy kicsit ide is, meg oda is..Tudod jól, hógy mi erről a véleményem. Csak egy helyre tartozunk, de oda nagyon! Teljesem — Jó, akkor ezt még majd megbeszéljük. Most csókolj meg! Megcsókolom. Kiss Dénes bement a teraszról, úgy látszik, melege van s az Utca nem érdekes. Zsuzsa pedig még mindig nem jön. Tenyerében szétmállött a esokrót borító papír áz Izzadságtól. Mit csinál ét a lány, hógy rábízza őt a bizonytalanságra? Közben drága percek mülnak el s ő tűző napon a csikorgó kavicsokat tapassa. A padot Is elfoglalták már s éppen egy íiű még égy lány. Csókolóznák. rá Sem he- dérftenek a körülöttük levő emberekre. Lehet Vagy harminc fok Naöok óta esős, hűvös idő volt, ma még kánikula. Hopp, a szállodás hölgy újra megjelent, nyilván csak rágyújtani ment be a szobájába, mert füstöl, s mintha feléje nézne. Na hiszen, érdekes látvány lehet itt sötét ruhában, virággal a kézében a szürke tömeg közepén. Előre omló haját most hátra simítja odafent s még mosolyog is hozzá. Képzelődés? Annyi lány halad át a téren, az utcán és égjük sem Zsuzsa. Persze, róssz idő volt az elmúlt héten s talán a szülei él sem utaztak a Balatonhoz. De akkor táviratozott volna, hogy «e jöjjön. Nem vicc ez a nyolc órás utazás. vagy idő előtt megérkezett a nagynéni s a tervük fuccsba ment, akkor ’s, mindenképpen itt kellené mér lennie. Hacsak nem beteg, vagy valami megmagyarázhatatlan jött közben. Ugyan mi jöhetett közbe? Igen, az a hölgy őt nézi a magasból. Lehet, hogy már ideérkezésekor észre vette feltűnő viselkedése miatt. Persze, nem nehéz arra következtetni, hogy randevúra vár, azt is könnyű kitalálni, hogy a várakozás Idegesíti. Tehetetlenül forgolódó kis hangya ő a nyolcadik emeletről nézve, nem bír a teherrel s párja sincs, ki segíthetné. A párja hóvá lett? Miért hagyja itt vergődni? Zsuzsa máskor is tett már úgy mintha nem venné komolyan őt. Jó, az egyetemen kialakulnak a párok, némelyikből rögtön házasság is lesz, s ez a kötött vagy kötetlenebb párosélet hasznos is, elejét veszi a csellengésnek, serkent a tanulásra. Aztán ha befejeződik a tanulás, különböző helyekre kerülnek, vége az illúzióknak. Pedig ez más, az ő esetük más és Zsuzsa nem jól teszi ha ilyen könnyen fogja föl a dolgot. A szőkeség mosolyog s most félreérthetetlenül őrá, elszívott cigarettája csikkjét neki célozva pöcköli le. Hét persze, nem véletlen, hiszen a tömegből senki nem figyel olyan állhatatosan a magasba, csak 6, A fénybe nyújtózkodó nőn moet megnyílik a pongyola. ETTŐL A PILLANATTÓT megcsapja a váratlan kaland gondolata. Ha visszaintene. A csokorral bizonytalan mozdulatot tesz, de ez elég, a pólus másik Végén e töredék impulzus szikrát fog, a szőke hajú hátrányul, virágot emel ki a vázából, feléje mutat vele, Mintha kérdené, adja-e, s hogy ő megáll a sétában, már repül is a szegfű a porzó úttestre. Ez világos jelzés s a hívó karmozdulat, igen. Igen, az ott fenn szintén egyedül van, nincs mit tennie, unatkozik. Lehet. hogy külföldi gazdag hölgy, aki Magyarországra jött nyaralni és éppen ebben a vár os ban tölt egy napot, vagy kettőt. Idejött, tálén furcsaságokra vadászik, szokatlan élményeket gyűjt, «/annak ilyen hobbik. Akinek pénze van. íme, most ő a csodabogár, egy rosszul sikerült randevú kesergő lovagja s máris rabja a magasból Suhogó illatos pon- gyólának. Megindul a lehullott virágzzál felé, de tekintetét mágnesként vonza a kar, amely már várakozóan tárul feléje. Fejében lüktetőn szökik fel a vér, léptei mind határozot- tábbak lesznek, a szőke fej szinte lehajol érte, a lélegzését véli érezni, elejti nyíló markából a gyűrött papírba fonnyadt csokrot is, ajka megbabonázva suttogja: nyolcadik emelet, sarok, nyolcadik emelet, sarok... ZSUZSA Fekete látván: NYÁR VÉG toppan eléje lihegve. — Szegénykém, ugye megvárakoztattalak. Ne haragudj, ápámék a barátja kocsiján utaztak és csak félórája mentek el, ügy rohantam hozzád. Hát nem örülsz? Mienk a délután. Nézd, a nadrág van rajtam, kedves, meg a sárga twiszt-pulóver, rohanjunk. Barna Tibor: Tóth Árp ad vonójával Barna nyárt alkonyát Lassan kékes estbe nő; Meglegyirtti arcomat Szellővel, ml lengve jő. Száll félém az éteren Halk keringő, lágy zene, Dúsan-búsan álmatag: Tűnt nyaraknak szelleme. S míg szívemre szór szelíd Alkonyesti gondokat; Fára nő és eltelít Fáradt lábú lombokat: S míg a csöndes esti dal Árnyas estben ellebeg. Ütrakélnek s lelkemen Eltűnnek a feiiegek. Már régen nézem az ablakba karlkázott külső Világot; nézem dé csak futkárözó gondolataimat látom, hiszen éjszaka van. homályos, holdvilága® éjszaka. Gondolataim meg-megakad- nak, elröppennek egy pillanatra, eztán vissza se jönnek. — Mi zúg? Cséplő nem léhet, mert annak meleg bugásét ezer más bűgás között is megismerem, de hát akkor mi? Valamikor csak ágyüszőra vagy eigánv- muzsikéra keltem volna fel ilyen készségesen, de mart — hiszen nincs máé dolgom — szépén felkelek, hogy megnézzem, mi zúg Szél! Tiszta, csillagos ég, az ég alján Ijesztően fényük a hold, a fák dermedten állnak és messze valahol félelmetesen zúg a szél. A fák lassan meghajolnak, összevonom köpenyem avuit két szárnyát, mert hűvös lett egyszerre, eszembe jut, hogy „tegnap" még július volt, tik- kadt hőség és ma már „kimegyünk a nyárból". Elmúlt megint egy nap, egy hónap, egy év... Bemegyek a szobába és várom, hogy mit hóz a szél és korholóm magam, hogy á már boruló arcából ezt előre nem tudtam. Hiszen éreztem, de nem álltam meg figyelmeztetésüknél és nem szóltam hozzájuk. — Nini, legyecskék, de elfogytatok! Nem mintha szeretném a legyet, de nem is haragszom rájuk, mert az nem árt a légynek, hiszen a méreg engem esz és nem a legyet. Szóval a legyek megfogyatkoztak és nem mászkáltak á fülemén az álom érkezésének pillanatában. És a partifeeskíkét iS láttam tegnap a Sürgönydró- toft, füzérben és arra gondoltam, mit érez kis talpuk az alattuk futkosó örömből és bánatból, amit az émbéték küldöznek á drótban. Erre gondoltam, ahelyett, hogy régi barátságunkkal megkérdeztem volna: — Készültök, kis fecskék, készültök? Csak néztem őkét szeretettel és buksi kis fejüket felém fordították, mint iskolában a gyerekek, s én nem szóltam hozzájuk. Hát ez a barátság? Ámbár, hiszen csak féledé- kénység volt.., mért tudom hogy még nem ménnek, azért illett völna. De Vagy nem kellett volna észrevennem, hogy libabarátaim egy szép reggelen csúnyán megkopasZtVB jelentek meg. hogv uzsonn=>kenyeremet etkunyerálják? Még nelvhes korukban magamhoz szoktattam őket, azóta, ha leülök a folyóparton, egyszer csak ott vannak és azt mondják: — Lllll) — lálálá.. — ami annyit jelent libanyelvén, hogy; — Enni szeretnénk. fis most milyen csúnyák! Az asszony) önkény már előre levette róluk a párnába valót, még a hangjuk is más. és félóráig tanácskoztak a víz előtt, hogy belemenie- nek-é. vagy né, mert meztelen bőrüknek hideg a víz. — TlSíteltétém a gazdátokat — mondom, mert nem ismerem gazdájukat — jól pocsékká tett benneteket! Na és a gólyák? Hát nem kéllett volna észrevennem az idő múlását, amikor egv- szerre csak egy pár helyett — ötén szálltak le a rétre? Ott pücskörésztek mellettem, bizalmas közelségben, mért tudták, hogy a dicséret nem marad el s éz a szülői szívnek jól esik, Mosolyogva néztem őket. — Gyönyörűek — szebbek, mint a tavalyiak... A családfő megvakartá csőre tövét, ami annyit jelén tett, hogy: — Hát megtettük, amit lehetett. És kis nekifutással félszárnyaltak mind. mintha az öregek azt mondták volna: — De azt nézd meg, hogy repülnek! Néztem, amíg felkanyarod- tnk a felhők alá. belátva egyszerre a messze tájat, melvet nemsokára itt hagynák. M’t éreznék vajort odafent és ösztönük mélyén van-e valami a jövő tavaszról? Keringtek a fiatalok s áz öregek a jelen s ? jövő. És ma este! Nvitvá áz abíák. böngés’ getek valami könyvben, csak úgy futólag. mtnt amikor fecske érinti a vizet, amikor megpéndült valami a szívemben, az ablak alatt, a bokrok között, gondolataimban s aZ égész Világon. Félénkén, lágyan megszólalt áz őszibögár kis citerája. nagyünneppá téve ezt a napot s én az emlékek, s a nyár kakukfüves féjfájához hajtottam fejemet. Most már nyárvége vaui
