Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
10 NÖGRAn 1965. augusztus 29. vasárnap Spanyol remekművek kiállítása a budapesti Szépművészeti Múzeumban REFLEKTORFÉNYBEN F áh r i Zoltán A nyugati sajtó hozzászoktatta olvasóit, hogy szenzációs képlopások vagy képcsonkítások híreivel és részletes leírásaival terelje időnként a figyelmet a múzeumok kincseire. Holott az ilyenfajta „bűnügyi" esetek rosszízű hírverésénél valódibb szenzációk is vannak a múzeumok életében, ilyennek kell ítélnünk a Szép- művészeti Múzeumban most megnyílt spanyol kiállítást Jogosan állíthatjuk: világhírű a Szépművészeti Múzeum spanyol képgyűjteménye. A spanyolországi múzeumokat kivéve sehol a világon nem találhatnak az érdeklődők hozzá hasonló gazdagságút. Mirttegy 70 festménnyel büszkélkedhetünk, közöttük a legjelentősebb a 7 Greco-, az 5 Goya-, a 4 Murillo-, a 3 Zurbarankép, Valasquez ifjúkori remekműve, az „Étkező parasztok” és Ribera megdöbbentő erejű hatalmas kompozíciója. Többek között itt látható öt- részes képe annak az 1500 körül Kasztiliában élt művésznek, akit a nemzetközi szak- irodalom „Budapest mestere”- nek neveztek el, mert másutt még nem találtak keze alól kikerült festményre. A Budapesten őrzött festményeken kívül, most a nagy kiállításra Leningrádból is érkezett 1-1 Velasquez, Puga, Töbar és Pereda festmény, Drezdából 2, Bécsből pedig 1 festmény. Ezekkel a külföldi kiegészítésekkel a kiállítás valóban szenzációt jelent: átfogó képet nyújt a spanyol festészet alakulásáról, a XV. századbeli Pedro Sancheztől Murányi-Kovács Endre — Ribera: Szent Agnes a börtönben. fOaiáttiapi fejiúifi A VDK nemzeti ünnepe Húsz évvel ezelőtt, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Vízszintes: 1. Az ország irányító és vezető társadalmi szervezete a VDK-ban. 12. Ciráda. 13. Folyó az NDK- ban. 14. Nálunk már rég megszűnt ez a rang- 15. Figyelmeztet. 17. Amerikai Egyesült Államok. 18. Vissza: orosz férfinév. 19. Indulatszó. 20. Azonos magárihamg- zók- 22. Timár Mihály. 23. YZP. 24. Fordítva: játszma (ékezet felesleges). 26. Fejfedő. 28. Az ipar vezető ágazata a VDK-ban (a hatodik kockában kettős betű). 31. Igerag. 32. Hangtalanul zár. 33. Idegeskedik- 34. Bőrkidolgozó mesterember. 36. Piros, n íme tül. 37. Zuhanok. 38. Gyorsan beszél. 39. Légy bátor. 40. Nehézipari Minisztérium rövidítése. 41- Nagyon sír. 42. Indiai pénz. 43. Kettőzve: szülő. 44. Kéz. 45. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke. 48. Férfinév 49- Árhatár, értékhatár. 50. UHO. 52. Jogában van. 54. PEA. 55. Dani mássalhangzói. 56. ... Gábor. Ismert fiatal zongoraművészünk- 58. Német személyes névmás. 60. Azonos magánhangzó. 61. Folyó Németországban. 62. Hibás. 64. Fordítva: így hívták régen az ipari tanulót. 65. - gi Géza. Függőleges: 1. Közigazgatási székhely a VDK-ban- 2. Van, németül. 3. Mutatószó. 4. November eleje. 5. Ultiban van. 6. Kitalált történet. 7. Irt, régiesen. 8. Orosz igen- 9. LBJ. 10. Régi evezős hadihajó. 11. Eltulajdonít. 12. A VDK néphadserege 1954. május 7-én itt mért megsemkezdve Goyáig, akit méltán tekintünk a XIX. századi modem realista festészet egyik nemzetközi hatású nagymesterének. A művészi hatás szempontjából további szenzáció Ribera két hatalmas festményének szuggesztivitása. (A kiállítás rendezője fel is fedezte ezt, s a nagy márványterem két központi falrészén, egymással szemben helyezte el őket. (Különösen megragadó a Drezdai Képtár által kölcsönzött Szent Ágnest a börtönben ábrázoló festmény monumentális egyszerűséggel összefort szépsége. Jean Cocteau, a francia költő, s a művészetek nagy ismerője (ő maga is rajzolt, festett) nevezte szellemesen „gyilkosnak” azokat a festményeket amelyek a képtárban „meggyilkolják” a szomszédokat, annyira lenyűgözőek. Megjegyzését. most értjük meg igazán Ribera drámai hatású, s mégis játékosan naív drezdai vászna előtt, hiszen mellette szinte elhalványodnak a világhírű mesterek: Greco, Valasquez, Goya régóta megcsodált alkotásai. Természetesen mégis megtartják ezek valamennyi érteküket. S a kiállítás szerencsés összeállítása folytán ezek közelebb is kerülnek hozzánk. Hiszen például Velasqueznek, az Ermitázs- ból Budapestre küldött „Ifjú fejét”, amely első ábrázolássá annak a parasztifjúnak, aki a mi ..Étkező parasztjainknak” egyik alakja, úgv helyezték el, hogy egyszerre látható a mi tulajdonunkban lévő híres realista kompozícióval. Tematikai szempontból pedig rendkívül érdekes ott látni egyazon teremben Goyának magyar tulajdonban lévő híres ,.Köszörűs-”ével a XVII. századbeli Antonio Puga —ugyancsak az Ermitázsbó! kölcsönzött — „Köszörűs-ét. A spanyol mesterek festményeinek nagy kiállítását október 15-ig tekinthetik meg a látogatók. nősítő vereséget a francia gyarmati hadseregre. 16. Mákot aprít. 18. Az elektromos áram erősségének mértékegysége. 20. Házi szárnyas (névelővel)- 21. Amerikai Államok Szervezete (a harmadik kockában kettős betű). 22. Pedagógus. 24. Fehérneműm. 25. Kis folyóvíz. 27. Azonos mássalhangzók- 29. Földrész. 30. Vissza: területet rabol (ékezet hiányzik). 32. Ismert szovjet diplomata. 35. Szó- szerint megtanul.' 36. A levegőibe hajít. 38. Peca legvége. 39. Bebalzsamozott tetem- 41. .. .bükköny. Zöldtakarmánynak vetik. 42. összecseng a verssorok vége. 44. Betű, kiejtve. 46. Hangszer. 47. A VDK fővárosa. 48. Neves színésznőnk. 51- Fedezet a labdarúgócsapatban. 53. Kommunista Ifjúsági Szövetség. 55. A VDK hivatalos pénzneme. 56. A vietnami probléma rendezésének egyetlen lehetséges alapja. 1954. júliusában kötötték ezt a megállapodást, amely előírja a kettészakított ország választások útján történő egyesítését. 57. Francia terrorszervezet volt Algériában- 58. Szavak egyvonalban. 59. Csapadék. 60. Ugyanaz, mint a függőleges 57. 62. Helyhatározórag. 63. ZD. 64. Azonos mássalhangzók. Beküldendő: a vízszintes 1, 23, 45 és a függőleges 12, 47. 56. Az augusztus 15-i kereszt- rejtvény helyes megfejtése: — ha csak az küzdene, ki a végrehajtás bizonyosságát előre láthatná?.. Könyvjutalmat nyertek: Lugosi Lászlóné Szécsény, Kamarás Lászlóné Salgótarján, Gergely Andor Salgótarján. A könyveket postán küldjük el. Az augusztus 20-i kereszt- rejtvény helyes megfejtése: Csonla Pukdó, Korea, a koreai népé, Kvantung-hadse- reg, A riadó. Helyes megfejtés nem érkezett. Kővári József C sak azért kezdem személyes emlékkel, mert ez nagyon jellemző moszkvai nagydíjas filmünk, a Húsz óra rendezőjére, Fáb- ri Zoltánra. Tavaly nyáron Tihanyban töltött néhány napot. Családi körben, üdülőben, barátok között. Pihennie kellett volna, de képtelen volt rá. A Húsz óra regényváltozatával és készülő forgató- könyvével, rajzó ötleteivel, formálódó gondolataival töltötte a vakációt. Szeretett volna kikapcsolódni, ám nem is igen hagyták. A „stáb” megkereste, hol levélben, hol személyesen. Egyszer el is vitték terepszemlére. Folvilía- nyozódottan, lelkesen jött visz- sza, mert útközben ismét javítottak valamit a forgatókönyvön. Megint közelebb kerültek az „elképzelt”-hez, ami Fábrit ezekben a napokban lázban tartotta. Akkor már bízott a Húsz óra ügyében, rajongott a témáért, az izgalmas konfliktusért, munkatársaiért. Mint később kiderült, többek fejében megfordult a gondolat: milyen kín lehet az ilyen munkára, alkotásra termett embernek tétlenkedni, vagy hittel táplált tervei elvetélésének tanúja lenni. Mert Fábrinak mindkettőben része volt már. Európa-szerte és itthon is legtöbben őt tartják az egyik legjobb, legeredetibb egyéniségű magyar filmrendezőnek. Sikerei bizonyítottak. Nemcsak a Can- nes-ban díjazott Körhintá-ra gondolhatunk, hanem olyan filmjeire is, mint, a Hannibál tanár úr, vagy a Két félidő a pokolban. Ezek a produkciók sablonok és köny- nyű sikerek keresése helyett korszerű, izgalmas gondolatok kimondására, problémák jelzésére, gondolatébresztő, lelki ismeretfelrázó szerepre vállalkoztak- Kritika és közönség egyaránt üdvözölte Fábrinak ezt a törekvését, ro- konszenwel kísérte fajsúlyos, figyelemreméltó életművének kibontakozását Mert őré ez is jellemző. Filmjei nem esetlegességek, véletlen alkalmak fonalán követték egymást, hanem belső terv igényei, szigorú rendje szerint. S az ilyen igények vállalása, ilyen út törése és követése nem mindig köny- nyű. Fábrit érték csalódások, vélt és valódi sérelmek. Nem mindig sikerült elképzeléseit realizálnia, olykor pedig el sem juthatott odáig, hogy forHarsogott a domb. Gyerekek visítoztak, kacagtak, szaladgáltak, bukfenceztek. Kovács Pétert hatalmába kerítette a vágy. Meg kellene próbálni! — gondolta magában, miközben unott, lassú léptekkel ment a zöldettő fűben, amely bokáig ért helyenként. Lehajolt, felvett egy fűszálat szájába tette és rágni kezdte. Megállt, és miközben a füvet rágta, a gyerekeket figyelte, akik éppen kicsi rakás nagyot kívánt játszottak. Az alsók ordítottak, a felsők vihogtak. Mintha a pince mélyéről jött volna a hang: — Megfulladok, szánjatok le. Jaj, megfulladok! Csengett a nevetés fent és halkult a kiáltás lent■ Egy- szercsak szétbomlott a gye- rakrakás. A két alsó gyűrötten, fáradtan feltápászkodott, de a következő pillanatban már elkiáltották magukat: Kicsi a rakás, nagyot kíván! — és rávetették magukat a mellettük állókra. Lehuppantak a földre, a többiek meg rájuk. Volt, aki nekiszaladt, hogy feljusson a gyerekdomb tetejére. Apró szél kerekedett. A gyerekek megunták ezt a játékot és újat kezdtek: Adj király katonát. Felálltak, ösz- szekapcsolták a kezüket, a másik rész pedig kiabálni kezdet: Adj király katonát! Hullámzott a kiáltás, mert nem egyszerre mondták, de hullámzott a felelet is: Nem gatókönyvbe írt álmait elkezdje megvalósítani. Éppen ez volt tehetségének igazi próbája. Sem a kudarcok, sem a bosszúságok nem törték meg. Ambícióit sem adta fel, egyéniségét sem szorította kalodába. Kihasználta tehetségének sokoldalúságát: díszletet tervezett, színpadi rendezői feladatra vállalkozott. Nemzeti Színházbeli vendégszereplése, az Oppenhimer-ügy című érdekes dráma színrevi- tele sikert is hozott, ö azonban mégiscsak a filmet tekinti az önkifejezés, a világ ügyeibe való állásfoglalás számára a legmegfelelőbb eszközének. Kereste és keresi fáradhatatlanul az új alkalmat, azt a forgatókönyvet, amely izgatja, érdekli, kivitelezésre ösztönzi. Sánta Ferenc Húsz óra című regénye ilyen alkotás. Nagyon jellemző Fábrira, hogy ezt késedelem nélkül észrevette. Rendezői portréjának különben egyik legjellemzőbb vonása az irodalmi műveltség és az irodalomszeretet. Miközben külföldön és itthon is arról vitáztak, hogy a modem film elszakadóban van az irodalomtól, hitelességének és rangjának záloga a minél nagyobb önállóság, Fábri együtt él az irodalommal. Csaknem valamennyi jelentős sikerét jelentős irodalmi alkotás filmre-köl- tésével érte eíL Móra Ferenc, Sarkad! Imre, most pedig Sánta Ferenc epikus művészete adott szárnyat képzeletének, filmrendezői ihletének. S mindjárt ezután kell említenünk, hiszen az előbbiből következik, hogy Fábri Zoltán jellegzetesen magyar filmrendező. Amikor moszkvai sikeréről nyilatkoBUKFENC adok. Ha nem adsz, szakitok! Szakíts ha bírsz! — és megfeszültek a zsenge izmok. A rohamozok nekilódultak, egy áttört, kettő fennakadt. Ott himbálóztak a többiek karján, aztán minden kezdődött elölről. Kovács az órájára nézett. Még öt percet adott ennek a játéknak. Gyerekkorából tudja: tíz, tizenöt perc egy-egy játék életideje, utána meghal és újjászületik új formában- Nem tévedett. A gyerekek megunták ezt a játékot is. Először csak egy vált ki közülük — bukfencezett. Később egy másik csatlakozott melléje. Az is bukfencezett. Az első szeplős volt, pulykatojás arca mosolygott, amikor odaszólt a melléje csatlakozónak: — Gyere, versenyezzünk! És versenyeztek. A szeplős gyorsan mozgott, a másik lomhán, mint a kövér gyerekek. Hallani lehetett az erőlködését, amint felemeli a lábát és megpróbálja átdobni a testét a fején. — Győztem! Győztem! A gyerekek felfigyeltek a győzelmi kiáltásra és mintha parancsra tennék, bukfencezni kezdtek. Meg kellene próbálni! — gondolta magában Kovács. zott, a legnagyobb örömmel arra hívta fel a figyelmet, hogy a fesztivál közönsége az általános emberi, az általánosan igaz szűrőjén át azt is felfedezte s megértette, ami sajátosan magyar. A Húsz óra alkotói érthető szorongással várták filmjük visszhangját. Vajon megértik-e a világ minden részéből Moszkvába sereglő rendezők, színészek, esztétikusok egy kis magyar falu vívódásáról, az új társadalmi- és életformák születésével együttjáró vajúdásról szóló produkciót? A rendezőnek és munkatársainak legnagyobb sikere, hogy erre a kérdésre a fesztivál-mozi közönség és a zsűri lelkes igennel: tapsokkal, s a kitüntető díjakkal válaszolt. Ha a siker okait keressük, sokfelé kell vizsgálódnunk. Ezúttal még két további motívumra utalnánk. Az irodalmi nyersanyagot szuverén biztonsággal kezeli, nagyoms modern felfogásban dolgozza fel. A Húsz óra szintén ezt a legjobb értelemben vett korszerűséget valósította meg. Merészen vágott képmozaikok összhatásából kikerekedő szerkezete mellett utalni kell arra a fojtott szenvedélyességre, ami a szituációkat és a szereplők játékát olv szembetűnően jellemzi. Fábrit ez rendkívül izgatja. A mai ember pszihológSája, az ahogyan különböző élethelyzetekben viselkedik, eseményekre, tettekre, szavakra reagál. Űj típusok tűntek fel az életben, és Fábri szüntelenül figyeli: mi jellemzi azt az újat? Ezért tudja a filmjeiben vissza is adni. Ezért tud csaknem té- vedhetet lenül szerepet osztani, színészt válogatni. A Húsz óra sikerében ennek is része lehet. Hiszen a főszereplők — alig egy-ikét kivétellel — valóban nem játsszák, hanem élik a történetet F an azután a filmrendező munkájának olyan része is, amiről ritkán esik szó. Ez a szféra már alig tart kapcsolatot az irodalommal, a színészi játék többé-kevésbé közismert problémáival. Ez a technika világa, a különböző kamerák, reflektorok, fények és árnyékok hasznosításának tudománya. Fábri ebben is mester. Mindent tud, amit a szakmáról tudni lehet, ami összefügg azzal a bonyolult, gyakran nehéz, de mindig gyönyörű hivatással, ami a filmrendező munkája. D. T. Már majdnem lehajolt, amikor odaszólt neki egy gyerek. Pufók képe volt, a haját csikóra vágták és hiányzóit az első két foga. — Jöjjön maga is bácsi! Kovács mindjobban érezte a. vágyat: meg kellene próbálni, de ezt nem mondta a gyerekeknek, erről nem szólt egy szót sem, ehelyett inkább elment, távol a gyerekektől RágyújtottMeg kellene próbálni! — piszkálta ismét a gondolái, most már egyre erősebben. Nem olyan öreg ő, hogy ne tudna már bukfencezni! Lassan négykézlábra állt. Közelről érezte a zöld fű fanyar illatát A fenekét felemelte, a feje előrebillent, majd lá- bujhegyre állt, a nyakát behajlította és meglóditotte, magát. Az első kísérlet nem, sikerült. Ismét megemelte a fenekét, ismét meglódította magát. Egyi ideig mint a görbe gyertya, úgy állt a levegőben, majd hirtelen át- csuklott. — Megy ez még! — állapította meg és kimondhatatlanul boldog volt. — Na, gyerünk, versenyezhetünk, ha akarjátok! — mondta magának, miközben fel akart állni. Ekkor rettenetes fájdalom nyilallott a derekába. Feltápászkodott és sántítva elindult hazafelé. Egyre csak azon járt az esze: mit mond majd holnap az orvosnakSzálát Janót
