Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

1355. aÜluSzttM 25. r£nf<&. nögrad 3 A BOLDOG EMBER Heten vannak a gyerekek: Ifjú Sümegi János a megyei mezőgazdasági osztály tervelő­adója. Iskolai végzettség: gimnáziumi érettségivel, je­lenleg felsőfokú technikumot végez. Sümegi Júlia a Szécsényi Földművesszövetkezet könyve­lője. Férjezett. Négy polgárit járt és képesített könyvelő. Sümegi Teréz a Kiskőrösi Gépipari KTSZ műszaki elő­adója. Gépipari Technikum­ban szerzett érettségit, most műszaki egyetemre jár. Sümegi Pál a Szabadszállá­si Földművesszövetkezet el­nökhelyettese és kereskedelmi osztályvezetője, Kereskedelmi Technikumban érettségizett, felsőfokú technikumban tanul. Sümegi László a Bútoripari Vállalat gépkocsivezetője. Sümegi Sándor a Gödöllői Agráregyetem hallgatója. Sümegi Ferenc a Szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetke­zet villanyszerelő részlegének vezetője. Móricz Zsigmond ma róla írhatná „boldog emberét” e lombos család fejéről:, idő sebb Sümegi Jánosról, a Szé­csényi II. Rákóczi Tsz-elnö- kéről. Mert annak vallja ma­gát; boldognak. Mi szükségeltetik e ritka tar­talmi állapothoz? Több is és kevesebb is, mint általában hinnénk. Van-e titka, receptje? Mint ételnek a hozzávalók arányában, — semmiképp. Valójában úgy terveztem, szavakkal rajzolom meg a közéleti ember, vagy jobban- hangzón: a Közéleti Férfiú arcképét, de el kellett vet­nem; semmire nem jutnék ve­le a titok-keresésben. Inkább oda kanyarodnék hát legelőbb, ahol beszélgetésünk tulajdon­képpen végződött, s a papí­ros- és ceruzaízű kérdés­felelgetés közvetlenebb dis­kurzusba ívelt ét: — Gyerekként rendszerint csak mindenszentek után Ju­tottam először iskolába és hús- vétig jártam. Ennek ellenére kedveltek a tanítók, mert fi­gyelmes fiúcska voltam, ipar­kodó. Apámat az első világhá­ború katonának vitte, hatan maradtunk otthon gyerekek, úgy szakadt rám minden ne­hezével a gazdaság gondja. Tizenöt-tizenhat évesen önál­lóan gazdálkodtam, s mi ke'l más ilyen korban a büszke- » séghez!? Aztán egyszeriben azt vettem észre, még a ne­vem is alig tudom leírni, úgy elfeledtem a betűt. Elmentem a polgári iskola igazgatójához, mondom neki: adjon könyve­ket. hogy tanulhassak. Nagyon örült, szívesen segített... Nem mondhatom, hogy sok időm lenne rá, de ma is szí­vesen olvasok, ha tehetem, vasárnap. Úgy szoktam: hall­gatom a rádióban, olvasom a lanokban, miket dicsérnek, miket mondanak érdemesnek. Hogy szépirodalmi, vagy tu­dományos, mindegy. Szak- könyvet éppoly érdeklődéssel olvasok, mint regényt, s nem úgy, hogy átlapozom, mi van a végén, hanem meggondol­va... A múltkor Pesten járva egy könyvesboltban például Cicero szónoklatainak gyűjte­ményét vettem meg. Soha, még legénvkorban sem koes- máztam különösebben, min­dig takarékoskodtam az erőm­mel. Talán ennek tudhatom, hogy hatvanadik évemet ta­posva orvosnál még nem vol­tam. de a hét gyerekem sem. E7. boldogító érzés. De ez már a boldogság ősz- szegezése lenne Sümegi János életében Beszélgetésünk ko­rábbi szakaszából próbálom hát kiszűrni az összetevőket. Abból: hogyan élte eddigi hatvan évét, milyen közegben, milyen családi és társadalmi mozgás közepette? A családról már mondott egyet-mást. A nagyobb, a tár­sadalmi közösségről tett vallo­másából idéznék. — Fiatalságomtól nagy kedvet éreztem a társaimért való különféle vállalkozások­ra. Legénykorban lettem a Szécsényi Földművesszövetke­zet, később pedig a jól műkö­dő Gazdakör elnöke. Gazdasá­gi természetű dologban hosszú időn át elnöke voltam a Le­geltetési Bizottságnak és a Hegyközségnek is. Felszabadulásunk után új­ból aktívan kapcsolódtam minden közösségi mozgalom­ba. Vezető tagja lettem a Földigénylő Bizottságnak, a DÉFOSZ-nak, az UFOSZ-nak. 1950-től megszakítás nélkül magántermészetű megkeresé­sekben is segíteni igyekszem. Lakásdolgokban... munka­helyszerzésben. .. felső iskolá­ra jutásban... — Mondhatja-e, hogy: fel­megyek a miníszterhe...? — Például: Kelemen Sán- don bányász nyugdíj ügyében a munkaügyi miniszternél voltam. Sikerült eredménye­sen elintézni. Bablena Erzsi orvostanhallgató egyetemi fel­vételéért az Egészségügyi Mi­nisztériumban jártam. Vol­tam az Igazságügyi Miniszté­riumban, az Elnöki Tanács­nál kegyelmi kérvény dolgá­ban, téesz-ügyben a honvéd­tagja vagyok a községi tanács­nak, már ötvenben voltam megyei tanácstag, tagja a megyei végrehajtó bizottság­nak, voltam a járási tanács és végrehajtó bizottságának tagja is. A békemozgalomban kezdetétől aktívan munkál­kodom, helyet kaptam az or­szágos elnökségben. Segítő ak­tivistaként működöm a Haza­fias Népfrontnak, tagja va­gyok az Országos Termelő­szövetkezeti Tanácsnak, hat­vanháromban országgyűlési képviselővé választottak, és gondjaimban van a termelő- szövetkezet vezetése. 1952- ben alakítottunk első típusú csoportot. Ez három év után, az akkori politikai körülmé­nyek miatt szét esett és 1980 áprilisában bábáskodtok élet­re a II. Rákóczi Termelőszö­vetkezetet. Elnökének válasz­tottak. Azóta két település: Fösfénypuszta és Bencúrfal- va csatlakozott hozzánk. Ezek a tisztségek a hiúság legyezőivé lehetnek egy em­ber életében. Hogyan is fe­lelt e felvetésre? — Bevallom, jól esik a bi­zalom, a megtiszteltetés. De úgy érzem, a címek és ran­gok soha nem ragadtattak el. Semmi okom és jogom felfú- valkodni, és senkinek nincs. Közérdekű munkánál minden tudásomat, erőmet használom, mint képviselő főképp a szo­cialista mezőgazdaság szilár­dítása. a termelési eredmé­nyesség érdekében. A parla­mentben eddig kétszer szólal­tam fel; először a tervteljesí­tésért. a mezőgazdaság fej­lesztéséért, másodszor a ter­melőszövetkezeti irányításban észlelt hiányosságokra mutat­tam rá és a tsz-tagok SZTK ügyének rendezését tettem szóvá. Aktívan közreműkö­döm természetesen a képvise­lőcsoport tanácskozásain is. Az eredményeket próbálom csokorba köttetni vele. — Képviselői részletmunká­ban községek út-, villany­fejlesztési, kultúrház ügyeiben járok el illetékeseknél, de ség segítését kérni a Honvé­delmi Minisztériumban, gép­kocsiért a közlekedésügyiben s természetesen a Földműve­lésügyi Minisztériumban több osztályra rendszeresen járok. — Szinte minden nap jön­nek hozzám a járásból föld­járadék, telekrendezés, közép­iskolákba jutás intézését kér­ni, de mint téesz elnökhöz a megye legkülönbözőbb helyei­ről fordulnak hozzám taná­csokért — Mindez része a boldogsá­gának? — Feltétlenül. Azt azonban meg kell jegyezzem, hogy fő kötelességemnek a téesz-elnö- ki tiszt betöltését tekintem. Sokan úgy láthatják, erre mér időm sincs talán, pedig az egész csak munkaszervezés dolga. Úgy kialakítani a gaz­daság szervezését, hogy min­den munkahelyre felelőst ál­lítsunk be. A megfelelő sze­mélyek kiválasztásával érzé­sem szerint van annyi erőm, hogy más kötelezettségeim­nek is megfeleljek. Szeretném elmondani: segít munkám el­végzésében a feleségem, az­zal, hogy sok időt igénylő el­foglaltságaimban megértéssel áll mellettem. Hogy ez mit jelenthet, az otthon megértése talán úgy tűnik ki leginkább, ha el­mondom Sümegi János egy napját. Azt, amelyen beszél­getni ültünk. Lássuk csak: Reggel 5 óra: A központi majorban a munkaindulás el­lenőrzése. Reggel 7; Bútor­ipart Vállalatnál munkaerő segítséget kérni magtári fel­adatokra. Reggel 9: Tárgyalás a tanács pénzügyi osztályán búzaföldadó ügyében. Fél 9- tárgyalás az újságíróval, Köz­ben: Beteg asszony felterjesz­tését Intézni, munkaképtelen­ségi járulékra. Szülőkkel tár gyalnt tanulószerződtetésről. Főagronómussal feladatmeg­beszélés, intézkedésekre. Meghallgatni a pöstényi üzemegység vezetőjét. S a to­vábbiakban: Délelőtt 11-kot kultúrmérnökkel bejárni a víztelenítésre váró mezőt. (A fogat álljon elő.) Kimenni a cséplőgépekhez. Délután 3- kor: Bérügyi és adminisztrá­ciós dolgok tanulmányozása. A másnapi munka megszer­vezése. Elég is napi adagnak. S egy nap itt olyan, mint a másik. A családi élet nyugalma! Ami a családi életből este tíz után jut. megbecsülhetetlen nyugalom. Ez is boldogság-tényező. És mi még, mi még, mi még?! — A munkámat megbecsü­lik és sok formában honorál­ják. Megkaptam a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag ki­tüntetést, Munkaérdem érmet kaptam, ebben az évben már az érdemérem aranyfokoza­tát. Arról beszélnem sem kell,, hogy anyagi gondom nincs. Honorálták munkámat azzal is. hogy háromszor vol­tam a Szovjetunióban, egy­szer Csehszlovákiában és egy­szer Jugoszláviában. — Egyéni vágyam? .. Csak az boldogít, ha mindenik tár­sam boldog és én is közöttük lehetek. Különleges vágvaro nincs. Megfelelő új lakást építettem, ez kielégít. Mint családapa örülök a gyerekek erőfeszítéseinek, eredményei­nek. A közösségben örülök a jó munkaszellemnek, a tagok­kal kialakult békés kapcso­latnak és a téesz évről évre való gyarapodásának. Azért mégis... még hozzátennék egyet: nagyon szeretnék sok jó könyvet olvasni, sajnos, er­re ritkán jut idő. Vasárnap. Akkor olvasok: újságot, folyó­iratot, könyvet... És szeret­ném a feleségemet elvinni többfelé. esetleg külföldre is, de ennek nagy akadálya van: nem tud kiszakadni a család­ból. Boldog lehet a társadalmi ember ? Nincs receptje a boldogság­nak A boldogságnak milliárd összetevője van. Sümegi János azt példázza, hogy az ember társadalmunk közösségében, azzal és azért élve lehet iga­zán boldog. Olyan hiánytala­nul, mint például ő. Barna Tibor ERDÉSZ, GYERMEKEK, FELNŐTTEK bizalomgerjesztő a tekintete, ősz haja tíszte- J Hl} letef parancsol. A korai fehérség gyermekkori háborús emlék a szőnyegbombázások idejéből. — Akkor áhítottam meg annyira a békét, a rendet, hogy fennmaradásuk az én legforróbb kívánságom, — szól csöndesen Kiss Pál, a harmincnyolc éves nógrádi erdész. — Ennek az óhajnak teljesülését a gyermekeim miatt is remélem. Erzsim és Évám — ikrek — tízéves, Zoltánom tizenöt. A házbeli gyermekekről a falusiakra fordul a szó. Paj­kosak, hiszen egészségesek, de immár két esztendeje, hogy rendőri probléma egyetlen egyikükkel sem adódott Hogyan lehet egy erdésznek rendőri problémája? ... Ügy, hogy Kiss Pál elvtárs nemcsak kerületvezető erdész, de önkéntes rendőri csoport parancsnoka is. Győri Antal rendőrségi körzeti megbízott főtörzsőrmester útmutatása sze­rint dolgozik a legszebb rendőri munkán: a következetes, fáradhatatlan megelőzésen. Immár hatodik éve. — A diósjenői csoporttal szorosan együttműködünk, — úgymond. — A szomszéd községben leleplezett, fiatalkorú bűnszövetség szomorú példájából tanúivá éberen rajta tart­juk szemünket az ifjúságon. Tanácsi vezetőkkel, pedagógu­sokkal igyekszünk érdeklődésüket felkelteni, fenntartani az irodalom, a művészet, a sport iránt. A nemes szórako­zások kedvelőiből sohasem lesz huligán, bűnöző. Tapaszta­latból tudjuk, hogy kellő előrelátással sok felnőttet Is visz- sza lehet tartani attól, hogy gondot okozzon a társadalom­nak, bajt saját magának. Az ittas fejjel kötekedésre haj­lamosakat — például — a rendezvényeken még jólfor fi­gyelmeztetjük, hogy aznap ne igyanak többet. Azok kö­rében, akik korábban meg-megdézsmálták az állami erdőt, a társadalmi tulajdon védelméről beszéltünk. Elmondtuk, hogy egy-egy csemete kivágásával mekkora kárt okoznak, ugyanakkor pedig megemlítettük, hogy nyolc-tíz métermá­zsa fahulladékot kaphatnak nem egészén száz forintért. Az önkéntes rendőri csoport és parancsnoka nemcsak saját helytállásának köszönheti sikereit, hanem annak a megérdemelt bizalomnak is, amelyet a tanácsi, párt- és gazdasági vezetők, nemkülönben a lakosság részéről élvez. Kiss Pált meghívják minden tanács- és a legtöbb vb-ülésre. Földes Imre erdészetvezető a tűzoltóság tanácsainak meg­hallgatása után kéri Kiss Pál útján az önkéntes rendőri cso­port támogatását az erdőtüzek megelőzéséhez. A parancs­nok — mint az ifjúságvédelmi albizottság tagja — állandó és gyors tájékoztatásban részesül az időszerű ifjúságvédelmi feladatokról. Kísfi Pál derekas, több mint félévtizedes ön­kéntes rendőri helytállása méltó ju­talmául a közbiztonsági érem ezüst fokozatát kapta. — b — Az ünnepre készülő román sajtóból: Rekordfejtés a Zsil-völgyében A román sajtó a múlt év végén arról adott hírt, hogy Canstantin Sorescu , urikányi bányász brigádvezető javasla­tára, új fejtés-szervezési mód­szert kezdtek alkalmazni. Az új módszernek az a lényege, hogy egy bányászbrigád egy­szerre több összpontosított fej­tési munkahelyen dolgozik, a kifejtett szén pedig közös szállítószalagon közös gurító- ban gyűlik össze. A sajtó hírt adott arról is, hogy már az első napokban, a bányászon­ként kitermelt szén mennyisé­ge az addigi 4,5-5 tonnáról 10-11 tonnára növekedett Az új módszer bevezetése után soikam kételkedve fogad­ták a munkamódszer létjogo­sultságát. Constantin Sorescu 32 tagú brigádja megdöntve az eddigi zsil-völgyi fejtések rekordját, s nem egyszer éri el a brigád egy főre eső tel­jesítménye a napi 14-15 ton­nát Újfajta közszellem egyenlete Volt egy fiatalember Csepe­len, a Motorkerékpárgyárbar„ ügyes kezű, jó szerelő, egyéb­ként amolyan vidéki ember a budapesti gyárban, akit éve­ken át sürgetett, perceinek, be­osztására késztetett a menet­rend, a vonat. Mégpedig olyanformán, hogy a munka­idő végét jelző dudaszó őt már tisztára fürödve, felöl­tözve találta, s amikor társai csak éppen a szerszámot zár­ták a fiókba, a fiatalember már ráütötte bélyegzőkártyá­jára az időt. Történt pedig, nem is olyan régen, hogy a gyár vezetői három kiváló brigádot, három összeforrott kollektíva nyolc­vanöt tagját azzal a bizalom­mal tisztelték meg, hogy be­vonták a bélyegzőkártyákat: oly bizonyosra vették a töké­letes pontosságot, a teljes fe­gyelmet, hogy feleslegessé mi­nősítették az ellenőrzésnek ezt a formáját. Azóta ez a nyolc­vanöt ember kezdés, előtt csu­pán jóreggeltet köszön a por­tásnak, s munkájához siet. Talán mondani is felesleges, hogy fiatalemberünk is egy a nyolcvanöt között; már neki sem kell elszámolnia perceivel a bélyegzőkártyán. S lám, változás történt. Manapság, ha megszólal műszak végén a gyári kürt, a szerelőműhely­ben egy vidám „itt vagyok" kiáltást hallani. A fiatalem­ber jelez, nevet, s a via társa­ság együtt indul a mosdóba. Ennyi a történet, S ami be­lőle különösen elgondolkozta­tó, az egyszere három dolog is. Az egyik a fegyelem, a másik: a bizalom, s a harma­dik: a kettő szerencsés és cselekvésre serkentő találko­zása. A fegyelemről régebben, most is sók szó esett és esik. Olyan elemi része ez a min­dennapi életnek, amely ha tel­jes, forintokat és milliókat szül, ha meglazul, egyénnek- közösségnek egyaránt kelle­metlenséget, kárt okoz. Hiá­nyaira, a javítani valókra nyomatékkai utalt a decem­beri párthatározat is. Sok év tapasztalatából tudjuk, ismer­jük a lazulás okait; a szerve­zetlenséget, az elégtelen em­beri meggyőző szót, a hiá­nyos munkafeltételeket, kap­csolatokat a műhelyekben .S Ismerjük erősítésének sokféle módját, eszközét, néhányat közülük nem szívesen alkal­mazunk, mert például ki az, aki szereti az adminisztratív eljárásokat. a fegyelmezés ugyan egyszerű, olykor idelg- óráip célra is vezető eszköze­it? Szivünkhöz, elveinkhez sokkal közelibb egy másfajta, tartós eredménnyel, hosszú időre szólói sikerrel buzdító mód. S ez az, amikor az együtt dolgozó emberek szót értenek, jó meggyőződéssel vállalják a fegyelmet, mert felismerik, hogy az nekik, s gyáruknak nemkülönben hasz­nos, kedvező. Evek során gyakran hallot­tunk egy-egy munkásról, aki­nek nem kellett bélyegzökár­tyXl használnia. Történetünk, amelynek főhőse az a bizo­nyos fiatalember, ennél már lényegesen többről beszél, előremutatóbb. Ez már azt bizonyítja, hogy a következő fegyelem mellett létezik — ui közszettemként — egy másik, egy magasabbrendű is. Ennen tartalma az, hogy a dolgozo ember méltóbbnak tartja em­beri rangjához a pontosságot, a tisztes fegyelmet, mint a la­zaságot, az alkotó idő mihasz­na pazarlását. S ez nagyszerű, jövőből érkező jelzés már ab­ból az időből, amikor az em­ber legfőbb belső igénye, életszükséglete a hasznos. a közösséget szolgáló tevékeny­ség lesz. Attól persze még messze vagyunk, hogy ilyen kívánsá­got mércéül állítsunk. Két dolog viszont már most talál­kozhat, s akkor az eredmény feltétlenül e cél felé muta Mert a fegyelem önmagában ugyan sok, de nem minden e* főleg: nem elég. Kell az it,, elengedhetetlen feltételkén . hogy a vezető, aki a fegyel­met kívánó embereket irányít­ja, felismerje és bizalommá' támogassa ezt a törekvés Egy újfajta közszettem sein** matematikai képlete ez, olyan egyenlet, amelynek egyik o - dalán a kettő összege, a má­sikon pedig szinte beláthatat­lan lehetőség rejlik. Am ahogy mondani szok­tuk, kettőn áll a vásár: a fe­gyelmet vállaló emberen és a bízó vezetőn. Ha bármel; i is hiányzik, az egyensúly fr - borul. Ám ha találkozik ja két lényeges elem, nagyszerű cé­lok valósulhatnak meg. Lantos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom