Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

4

»flGBÄfl

V9B3. augusztus 59, pértML

Az új elnök bemirtatja a gazdaságot. Elsőként a dohányt tekintjük meg.

— Itt még nem volt nagyüzemi dohánytermesztés, ez is csak kísérlet — mutatja a magasra növekedett dohányerdőt. — Jó termést várunk. Jövőre szeretnénk nagyobb területen termelni.

a sürgés-forgás. Fogatról csépelnek, de rakják az asztagot is a gépek mellett. Az egyik cséplőgép elhalkul, megáll. Hárman is szaladnak nézni mi a baj. Hozzák is már az egyik szíjat. Elszakadt. Nosza, elő a toldalékot, lyukasztót

— Így lehet versenyezni, mikor az egyik áll — jegyzi meg nevetve egy villogó szemű fekete ember. Stefiik István, a másik cséplőcsapat brigádvezetője.

Sem a nevetés, sem a megjegyzése nem kárörvendő. Inkább csak ugratja a másik csapatot.

— Segíts már te is Pista!

— kiált rá egy álldogáló fiatalemberre. aki máris ugrik.

— Hej, szinte élvezet dolgozni fiatallal, ha van — teszi hozzá kesernyésen. — Itt van ez a Pista is. Traktort már tud vezetni, de kaszálni nem tud...

— Dehogynem, géppel! — vág vissza önérzetesen az ügyködő gyerek.

Öröm látni a sok dolgos embert. De nemcsak a határban szorgoskodnak, hanem itt az irodában is, ahová visszatérünk ismét. Alagi Mária, mérlegképes főkönyvelő készséggel szedi elő íróasztalából a zárszámadási jegyzőkönyviét, féléves felmérést, hogy a zámokat pontosan felírhassam. De mégsem a számokkal foglalkozunk.

— Hat éve vagyok a termelőszövetkezetben, de ilyen elnökkel, mint a mienk nem találkoztam — mondja. — Nem szoktam meg, hogy az elnök elkérte volna a pénzügyi tervet. Fábián meg be- iön, elkéri és számol. Csak azután dönt valamiben.

A főkönyvelőnő szavait meg- másíthatatlanul bizonyítják a számok is. Az első félév eredménye: csaknem négyszázezerrel több bevétel és több mint százezer forinttal kevesebb kiadás a tervezettnél.

Elhiszem most már, hogy a nógrádsápiak versenyre hívták ki a rétsági járás minden termelőszövetkezetét. A ;neg- . változott körülmények lehe tőséget adnak a terv minden részletének a teljesítésére.

Üjra bizakodnak a termelőszövetkezetben Nógrádsápon. Azt mondják az emberek, hogy így valahogy már lehet kezdeni valamit. Újrakezdeni, illetve folytatni az egészet kölcsönös bizalommal, őszinteséggel, segíteniakarással. A tagok hangulatát, munkakedvét jól ápolja a vezetőség.

Nógrádsápon fordult az élet. Kellett egy-két ember, akik irányítják ezt a fordulatot. Ezek az emberek pedig mind több embert állítanak maguk köré. Sokan döbbentek rá arra az igazságra, hogy mindenütt meg lehet élni csak okosan, jól kell gazdálkodni az adottságokkal, lehetőségekkel. Hinni lehet, hogy visszajönnek ebbe a faluba a fiatalok, hiszen már szállingóznak S lesznek olyanok, akik megvalósítják azokat az okos terveket, amelyek biztosítják a községbelieknek az egész éve« folyamatos munkát. Ezál’-'' pedig lesz jövedelem, élé kulturális élet, kifejlődik az új arculatú falu.

Pádár András

A dohányban csak egy lánykát és két asszony találunk. A többiek a majorban levő pajtában simítják a letört leveleket. A kislány, Szabó Ju- lika, ritka látvány a szövetkezetben.

— Én csak segítek édesanyámnak, mert ő a tsz-tag Én napszámba járok dolgoz- "i nyáron, a környező gazdagokba. S csak akkor segítek a szövetkezetben, ha van munka, — mondja. — Jó itthon dolgozni — teszi hozzá — de a megélhetésért máshová kell A közös fc-azüasá* egyik nagy laiiaiéka, a pulykatenyészet menni.

Telve a kosár s a ládák frissen szedett uborkával

Iára egy emeletet húzzanak, mert már a tanulók sem férnek el. Ezeket a gondokat már nem lehet úgy megoldani, mint a tsz-irodáét.

Szalai István, tanácselnök egy régi fényképes tablót mutat Valamelyik szekrény mélyéről húzta elő. Ez van ráírva: „Termelőszövetkezetünk

KISZ-brigádjának életéből.”

— Kétéve alakult ez az ifjúsági brigád — emlékszik az elnök — de hamarosan széthullott. Ugyanis, amikor megnyerték a termelési versenyt. valaki azt találta mondani nekik, hogy kapnak egy televíziót. Ezzel az ígérettel lehetett a hiba, mert emiatt maradtak szét a fiatalok. El is mentek sokan az iparba dolgozni.

— Majd visszajönnek lassan, vagy még az ősszel — szól közbe Fábián, aki végszóra lép az irodába. — No, de menjünk ki a majorba is körülnézni. Ott dolgoznak a legtöbben.

Az egész majorban egyetlen új épület a tízezer férős csibenevelő. A kívülről jelentéktelennek tűnő épületben olyan munka folyik, ami egyedülálló a megye gazdaságaiban.

— Egy tavalyi veszprémi tapasztalatcsere eredménye,

Berczeli József, a traktoros, párttitkár

hogy a Lohman-féle húshfb- rid csirkével foglalkozunk — magyarázza Kertész Sándor főagronómus, aki a majorban csatlakozott hozzánk. — Szigorúak a hizlalási feltételek, de mi vállaltuk, mert elég szép haszonnal jár.

Behányi Mária, fiatal kislány. Egyedüli baromfitenyésztő szakmunkás. Nemrég szerezte meg a bizonyítványt. Meséli, hogy mikor tanulni kezdtek öten voltak, de csak egyedül maradt

— Kellett a többieknek a pénz, stafírungra és azt mondták, hogy a három év alatt még én tanulok, többet keresnek. Nekem is nehéz volt, de jobb így.

Mindenütt mintaszerű a tisztaság. Az épületeken kívül azonban nem lehet tökéletes rendet tartani, mert bábeli az összevisszaság.

A két cséplőgép körül nagy

Fábiáa Albert termelőszövetkezeti elnök naponta meglátogatja az egyes munkahelyeket.

Most a dohányosokkal beszél get

FORDULAT

NÓGRÁDSÁPON

Hegyek és erdők koszorúz- ta vidék Nógrádsóp környéke. Eldugott szögletben búvik meg a község, ahol alig ezerháromszáz ember él.

A bőség kosarából igen messze esett ez a föld, az itt élő emberek igencsak energikusan teremtik elő a mindennapi betevő falatot A meredek hegyoldalaikon kétszer olyan nehéz megtermelni mindazt, amit a laposabb területeken kényelmesebb munkával el is lehet érni. Az itt élő emberek beletörődtek a nehéz munkába. A valamikori Alsósáp és Fel- sósáp népének még itt élnek a leszármazottat Élnek az ősök gyerekei, unokái, akik azonban már egy jobb világban tapasztalják az étet izét, értelmét

Arra a szögletre, ahol Nóg- rádsáp is megbűvik — Le- génd és Nézsa szomszédságában —, csak azt mondják a rétsági járásban: a Viharsarok. Nem véletlen ez a jelző. Ez a három község oly messze esik a járási központtól és annyi gondot okozott a járás vezetőinek, hogy nem is emlegetik már másképpen. Mind a három községben „harmatgyenge” a termelő- szövetkezet. A közös gazdaságok jórészt idős emberekből állnak, mivel a fiatalabb- a kényelmesebb megélhetés

után nézett, mint a fáradságos földművelés. Így van ez Nógrádsápon is. Azok az emberek, akik bírják erővel, azt állítják, hogy nem maradnak a termelőszövetkezetben, mert nem lehet megélni. Akik a földnél maradtak, azok meg azt állítják, hogy azért nem lehet megélni, mert nincs, aki dolgozzon termeljen. Árut, amit el lehet adni. Aminek az árbój lehet munkaegységet fizetni, gépet vásárolni. Ezt a circulus viciózust sokáig nem tudták feloldani a nógrádsápi emberek. S nem tudják még feloldani sok gyenge közös gazdaságban.

Ha Nógrádsápról beszélünk, a legfőbb helyen kell említeni a termelőszövetkezetet, mivel a községben élő emberek számára — a távoleső iparon kívül — ez a megélhetés egyetlen forrása. Azonkívül ez a gazdasági szervezet a mostani élet, amely méltán képviseli az újat, mivel nincs a községben művelődési otthon, hiányzik az orvos, r mindez nélkül már-már elképzelhetetlen a mai falu.

— Minden tekintetben erősödne a község, ha a termelő- szövetkezet is erősebb lenne — bizonygatja Szalai István, a Községi tanács elnöke.

S ezt úgy is érfi, hogy a nógrádsápiak több támogatást várhatnának a járási, megyei szervektől, ha ők is

jobba” hozzájárulnának az anyag. javak termeléséhez. Ez nem rossz okoskodás, hiszen érthető, hogy csak any- nyit lehet szétosztani, ameny- nyit így, vagy úgy megtermelnek. S annak arányában, ahogyan, s azoknak, akik azt megtermelték.

Szokatlan látvány tárul a látogatók elé a sápi földeken. Szorgalmasan dolgoznak az emberek, fogattál járják a határit Senki sem gondol arra, hogy tétlenül is töltheti a napot. Ezt elsősorban maga bánná meg. Becsülete lett a munkának Nógrádsápon.

— Egyszerű ennek a magyarázata — mondja Fábián Albert termelőszövetkezeti elnök. — Értéke van a munkának, amelyet elvégeznek a tagok.

Mindezt a világ legtermészetesebb hangján jelenti ki, ez a hajdúsági akcentussal beszélő, négerbama fiatalember. Annak a vidéknek földjein, ahonnan Fábián jött, köny- nyen lehet nagy értéket termelni. De próbálja megtenni ugyanezt itt, Nógrádban. Ugylátszik azonban, hogy ez az új elnök megtette.

Fábián Albert alig néhány hónapja elnöke a nógrádsápi termelőszövetkezetnek. Mikor februárban idekerült, hogy elvállalja-e a közös gazdaság vezetését jól megnézett mindent, s csak az alapos vizsgálódás után vállalta a kihelyezést.

— őszintén megvallva nagyon tetszett nekem, hogy az asszonyok februárban is szorgalmasan dolgoztak. Azt mondtam magamban: ha ezek most is így dolgoznak, nyáron sem hagynak cserben. Így is lett. De szerencse, mert nálunk mindent az asszonyokra kell alapozni. A női tagok adják a gazdaság gerincét Jövőre azonban már másképpen alakítjuk a gazdaság sorsát, mivel szeretném hazahozni a faluból eljáró fiatalok nagyrészét is — magyarázza lelkesedéssel.

— Ne félj lesz munka — biztatja az elnök.

Hasonló véleménnyel találkozom a pulykatenyészetben is. Ezzel a jószággal még sosem foglalkoztak ebben a községben. Az elnök ötlete volt. Hátha sikerül növelni belőle a sovány munkaegységet. Próbaképpen vásároltak kétezerötszáz darabot.

— Szerettem volna- többet is hizlalni, de az itteniek nem ismerik a fortélyát — magyarázza az elnök.

A pityegő, kiabáló szárnyasok megrohanják a két gondozót, akik éppen etetnek. Kiss Jánosné és Sztanko Fe- rencné vállalták a pulykák gondozását, de a vezetőség gondoskodik már a szakképzett utánpótlásról is. Egy kislány tanulja már a baromfitenyésztést.

Az istállóból átalakított pulyka-farm tőszomszédságában asztagot raknak az emberek. Egyik-másik a kazal bűvösében várja a vontatót, a többiek a napon beszélgetnek. Egy idős, vékony ember szilvát hozott kék kötényében. Nyögve leül a többiek közé és kínál a szilvából. Ő nem eszik. Panaszkodik.

— Miért kesereg? — kérdezem.

— Hogyne keseregnék, mikor hetvennyolc éves koromra a kazalon kell kapaszkodni — mondja reszketeg hangon. — De muszáj csinálni, mert nem jönnek ide mások megcsinálni.

— Ilyen kiváló kazalmesterek kellenek ide, mint maga Józsi bácsi — válaszol az elnök az öreg Solti Józsefnek.

Az csak bólogat.

— Mit kapnak ezért a munkáért? — kérdem a többiektől.

— Munkaegységet, meg öt kiló terményt száz csomó utá> így mondták — mondja Glózik János.

—Ha így mondták, ígv is tesz — szól az elnök határozottan. A termelőszövetkezeti irodán üzenet várja az elnököt. Sürgősen intézkedni kell.

Az iroda itt van a tanácsházán. Volt a szövetkezetnek irodaháza, de azt át kellett alakítani lakásnak. Az új elnököt csak úgy tudták idehozni. Akkor hirtelen nem tudták hová tenni az irodát. Azt mondta akkor a tanácselnök: „közös a mi ügyünk, megférünk együtt. „Azóta van a tsz-iroda a tanácsházán.

Ez az eset is jellemző a nógrádsápi helyzetre Nincs a községben egyetlen valamire való középület. Az iskolát a terményforgalmi raktárból alakították át, amiért a vállalatnak adták a termelőszövetkezet magtárát. Emiatt aztán nincs magtára a gazdaságnak, s olyan helyzet következett be, hogy nem tudják hová tenni az Új gabonát. Lesz vagy hetven vagonnal, amiből elraktározhatnak négy-öt vagonnyit. Csepp a tengerben.

A helyszűke miatt nincs orvosi rendelő, lakás. Nincs egy olyan épület, ahol helyet kaphatna a pártszervezet, a KISZ, ahol szórakozhatnának az idősek és a fiatalok. Egyelőre pénz sincs, hogy építhetnének. Jövőre meg mindennél fontosabb, hogy az isko-