Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
1985. augusztus 29. vasárnap NÖORA9 7 A salgótarjáni Honismereti Napok előtt KűUóké odrának inídtjábél A legjobbak kiválasztása Az egyetemi és a főiskolai felvételek tapasztalatai Augusztus 20-án, Alkotmányunk napján színes ünnepség zajlott le a hollókői vár' ősi falainak tövében. A gazdag program Hollókő mostani történetének érdekes eseménye volt. Most a szép emlékű ünnepség után, a Salgótarjáni Honismereti Napok küszöbén jónak találjuk az Etikáimat, hogy felvázoljuk a vár történetét. A rövid ismertetéshez illusztrációként a vár 1826-ban készült rajzát kapcsoljuk. m A várak szorosabb értelemben vett története az építés évszámával kezdődik, és % rommáválás évével végződik. Ez a nógrádi várak legtöbbjénél sajátosan egyező: „Mikor épült? A tatárjárás után! Mikor rombolták le? 1711-ben!” Négy mondatba sűrítve ez a hollókői vár históriája is. Neves monográfiaírónk, Mo- esáry Antal és a többi korábbi történetkutató szerint a vár a tatárjárás előtt épült. Erre nézve azonban nincsenek megbízható adataink, s így építését a XIII, század második felére, a tatárjárás utáni évtizedekre kell tennünk. Arra az időszakra, amikor a kisebb-nagyobb várak gomba módra szaporodtak megye- és országszerte. Első adatunk 1310-ből vailó. Ekkor már állt a vár, s gazdái a Kacsics nemzetségbeli Péter fiai az oklevél szerint Csák Mátéhoz pártoltak és átadták neki a többi nógrádi várral együtt Hollókőt is. A rozNEMRÉGIBEN olvastuk a Nógrádban Somogyi István ismertetését a Művészeti Lexikon első kötetének megjelenéséről. Az egyébként bőséges és igényes Ismeretanyagot nyújtó cikkíró nyilván megfeledkezett arról, hogy egy helyi lap olvasói joggal kérhetik számon egy ilyen könyvbirálattól a helyi adatoknak legalább felsorolásszerű számbavételét. Méltán érdemelte volna meg az említést, hogy ábécé szerint kezdjük a sort, a Balassagyarmaton 1901-ben született Basilides Sándor festőművész, aki először Balló Edénél, majd Rudnay Gyulánál tanult. Az 1925 óta kiállító művész iparra jzisko- lai majd képzőművészeti gimnáziumi tanárként is kiemelkedik. Bátki József legelső a Salgótarján közvetlen környékéről származó jelentős művészek sorában. Sajnálatos módon azonban a róla megjelent kilencsoros cikkbe hibák csúsztak. A lexikon Bánki József születési évéül 1878-at jelöli meg 1877 március 14 helyett A kiváló festő- és szabrászművész Élő vonalak c. a rajzolás technikájáról írott könyve sem 1946- ban, hanem helyesen 1939-ben jeleit meg. Faszobrain kívül mer ’ all említenünk 1947—48- ban -arrarai márványból faragott centenáriumi domborgornyi csata eredményeként Károly Róbert hű álvezérének, Szécsényi Tamásnak adományozta a várat. Mivel Csák Máté uralma megyénkben haláláig fennállott, új gazdája azt csak 1327-ben tudta birtokba venni. Ezután aránylag nyugalmasabb évek következtek. Szécsényi Tamás leszármazottal a XV. század közepéig voltak a vár birtokosai, bár az néhány évre Giskra csapatai kezére került, s tőlük csak Mátyás király tudta ostrommal visszaszerezni. 1455-ben Szécsényi László elzálogosította több birtokával együtt Guthi Országh Mihálynak és Losonczy Albertnek. A két család a törökök uralmáig birtokolta. 1552-ben, amikor a török nagy lendülettel tört előre, Hollókő is Ali pasa seregeinek hatalmába került, részben Sághy András és Csá- ky Imre várparancsnokok torzsalkodása miatt. A vár, kisebb terjedelme és a keleti oldal felől, a Szárhegy gerincéről jól ágyűzható volta miatt ezután a két naeyobb környékbeli erődítés, híugrád és Fülek sorsában osztozott. Hogy a török nem tulajdonított neki nagy hadászati jelentőséget, ezt az 1568—69. évi zsoldnévjegyzék is bizonyítja, mely szerint az őrség 22 főből állt, s miután kevés volt a zsold, a legénység úgy pótolt azon, ahogy tudott 1593-ban Pálffi és Tiefenbach Füleket visszafoglalta. művét, melyet néhány hónappal 1948. december 27-én bekövetkezett halála előtt fejezett be Salgótarján város számára. A művész özvegyének tulajdonában levő alkotás egy megfelelő ünnepi évfordulón méltó elhelyezést nyer majd. Benczúr Gyulának (1844— 1920), akinek Nógrádban falu viseli a nevét, terjedelmes cikket szentelnek a lexikon szerkesztői. Benczúr, korának nemcsak itthon, hanem külföldön is közismert művésze volt. Halála után, 1921- ben tanítványai megalakították a Benczúr Társaságot. Mint helytörténeti érdekességet megemlítjük, hogy a salgótarjáni múzeumi kézirattár őrzi a művész fiának Benczúr életét méltató tanulmányát. Pár hónappal ezelőtt emlékeztünk meg éppen e lap hasábjain Bene Gézáról (1900— 1960) halálának ötödik évfordulója alkalmából. Ezt a nagyszerű művészt és kiemelkedő rajz-pedagógust nem az élet kezdete, vagy vége köti Nógrádhoz, hanem az 1930-as évek. amikor életének egyik tegtevékenyebb korszabában évenként több hónapon át szűkebb hazánkban élt és alkotott. A Bene-művekből az elmúlt hónapokban a balassagyarmati Palóc Múzeumban rendeztek kiállítást. A MŰVÉSZETTÖRTÉNETI Lexikon első kötete három, a fiatalabb generációhoz tartozó művészünkről is megemlékezik. Csohány Kálmán s ennek hírére Hollókőről is eltakarodott a török. A várat a hódoltság ideje alatt nem erősítették, s ez sajnos csak szándék maradt a visszafoglalás után is. Több szemle és törvény értelmében megerősítését rendelték el, de az 1618—19-i országgyűlés ismételten kifogásolta a falak omladozó állapotát. Ilyen körülmények között érte Köprili Ahmed seregeinek támadása 1663-ban. Érsekújvár bevétele után Berki Mátyás, Nagy Orbán és mintegy 20 főnyi legénysége a várat átadta és elvonult. Ezután 20 évig maradt úr a török Hollókőn. Végleg Sobieski lengyel király seregei foglalták vissza 1683- ban, Szécsény bevétele után. Már akkor is igen romos volt és a lengyelek elvonulása után üres maradt, őrzésével Göndör Mátyás, Krikk Lőrinc. Nagy Orbán és Szabó György hollókői lakosokat bízták meg. 1710-ben a császár-párti nemesek üléseztek itt. Bár a Rákóczi szabadság- harcban nem szerepelt, 1711- ben a még ép részeket is szétdúltá'k. Az 1826-os és későbbi ábrázolásain még jóval több részlete láthafó, mint ma, különösen a külső várnál és az öregtorony mellett. Azóta sajnos sokat romlott, omladozott. S itt, a vár rövid történetének végére érve, dr. Darnay Dornyay Béla, megyénk kutatója szavaival kell azt lezárnunk: „ ... az emberi gonoszság, kapzsiság és nemtörődömség, továbbá az időjárás viszontagságai sem tudták annyira tönkre tenni, hogy még a mai napig is ne gyönyörködnének benne és szép vidékében a túristák ezrei. Látogassuk, becsüljük és védjük meg romjait!” pásztói születésű (1925) Mun- kácsy-díjas grafikus művészről méltán emeli ki a róla szóló cikk a Velencei Bienná- lén 1964-ben aratott sikerét. Czinke B'erenc (Nagyrozvány. 1926) Salgótarjánban élő grafikus művészt, akinek -Szőnyi István volt a mestere, modern hangvételű rézkarcok alkotójaként említi a lexikon. A SZOT-díjas művész jelenleg Salgótarjánban a megyei pártbizottság székházában nagyméretű fali mozaikot készít. Dombrovszky Szaniszló Balassagyarmat szülötte (1928), aki Berény Róbertét és M. Gimond francia szobrászt vallja mesterének, hazai tárlatokon kívül már a marokkói fővárosban, Rabaf- ban is eredményesen szerepelt. Edvi Illés Ödön (1877—1945) a Nógrád megyei Tolmácson született. Megyénk neves művész fia Budapesten és Párizsban tanult. A magyar tájképfestészet kiemelkedő alakja. Történelmi képei közül legismertebb a „Homonnai csatakép”. Műveinek legnagyobb része a Nemzeti Galériában és az esztergomi képzőművészeti gyűjteményben található. EZEKET IRTUK Somogyi István ismertetésének margójára. Ügy érezzük, a helyi adatok hangsúlyozásával jó szolgálatot tettünk a képző- művészeti ismeretterjesztés ügyének. Kovács János Általános tapasztalat, hogy a legjobb esetben is tévedésnek minősítik a döntést, akik nem kerültek be a kívánt felsőoktatási intézménybe — ellenben a lehető legjobbnak, a legigazságosabbnak tartják mindazok, akik bejutottak. Ez emberileg érthető, de a tapasztalatok elemzőit mégis arra inti, hogy vigyázzanak, mert a felvételi vizsgák megítélésében nagyon sok a szubjektív elem. Bírálni való azonban így is éppen elég akad mind a pályaválasztásban és a középiskolák munkájában, mind pedig a felvételi rendszerben. És a következtetéseket mindenekelőtt a tényekre. nem pedig a benyomásokra kell alapozni. Az idén a felsőoktatási Intézmények nappali tagozatának 13 300 helyére 33 400 FIATAL » PÁLYÁZOTT — négyezerrel többen, mint tavaly. így a felvételi lehetőségekhez mérten 251,3 százalékos volt a jelentkezők aránya — ez pedig azt jelenti, hogy országos átlagban öt pályázatból ketten juthattak be. Ám az egyes intézmények között igen nagy volt az eltérés. Aránytalanul sokan kérték felvételüket a bölcsészettudományi és a jogi karokra. a művészeti és a tanárképző főiskolákra, valamint egyes orvostudományi karokra, viszont más intézmények — elsősorban néhány felsőfokú technikum — pótfelvételit kényszerült hirdetni, mert az első nekifutásban nem sikerült betölteniök a férőhelyeket. Mindez a pályaválasztási propaganda fogyatékosságaira utal többek között arra, hogy nem tudtak megszerettetni kellően néhány felsőoktatási intézményt, s nem tudták megértetni a fiatalokkal, hogy más egyetemeken pedig teljesen hiábavaló a próbálkozás gyengébb, esetleg még jó rendű felkészültséggel is. Fokozza a pályaválasztási irányítás, tanácsadás hibáit, hogy a propaganda hatására elért eredmények sem mindig „ültek” a legjobb helyen. Néhány felsőoktatási intézmény ugyanis a fizikai munkások gyermekei közül viszonylag keveset tudott felvenni — mégpedig nem azért, mintha általában gyengébben szerepeltek volna a vizsgán, hanem azért, mert eleve kevesebben jelentkeztek, kevesebben voltak „versenyben”. Ilyen helyzet adódott például a _ tudományegyetemeken, a művészeti főiskolákon és az orvosi egyetemen. A „tanácsadás” tehát éppen azok között nem fogant meg a legjobban, akikre — ha egyébként jól felkészültek — a legnagyobb szükség lett volna. Ebben az „eredményben” persze közrejátszott az is. hogy egyes középiskolák színvonala gyakran nem volt kielégítő. Mert mivel lehetne magyarázni, hogy az idei felvételek alkalmával például a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 100 pályázó közül 45 nem felelt meg? Az egyik műszaki egyetemi karon pedig 350 matematika írásbeli dolgozat közül 110 volt 0 osztályzatú, s ugyan- ennyien a kettes. Ezért lehet üdvözölni, hogy egy új kísérlettel, a többi között azt is figyelemmel kísérik a jövőben. hogy miként alakul a középiskolai oktatás színvonala. Az idén először ugyanis MINDEN VIZSGÁZÓRÓL KÉRDŐÍVÉT töltöttek ki a bizottságok, s ezt lyukkártyás módszerrel feldolgozzák. Arra számítanak az oktatásügy vezetői, hogy e kísérlet segítségével néhány év múlva azt is ki tudiák mutatni, melyik iskolából, sőt melyik tanár osztályából kerülnek ki rendszeresen a meg nem felelők. Ez pedig hozzásegíti a tanügyi szerveket a középiskolai oktatás javításához, a kirívó színvonalbeli különbségek felszámolásához. Gyakran emlegetett dolog, hogy hiba van a felvételi rendszerben is. Minden vizsga tulajdonképpen válogatás, a fő kérdés tehát az, hogy milyen alapon történik. A jelenlegi rendszerben, fele-fele arányban jön számításba a középiskolai eredmény és a felvételi vizsgán mutatott tudás. És a tehetség? — kérdezik sokan. Ez csak any- nyiban, amennyiben e kettőben jelen van. És ezt még sok vizsgáztató is hibának tartja. Bizonyítékként ilyenkor elsősorban a nevelői és az orvosi pályára szoktak hivatkozni, mert — s ebben igazuk is van — egyiknél sem elegendő a tárgyi tudás vizsgálata, mindegyik pályánál szükség lenne a rátermettség, a hivatástudat, a tehetség elemzésére is. E bírálat, s egyben javaslat gyengéje abban rejlik, hogy szinte senki sem tud megnyugtató választ adni. miként lehet sok-sok felvételi bizottságban EGYSÉGESEN MÉRNI, ELBÍRÁLNI a tehetséget és a rátermettséget. Talán a tesztek, vagy a hosszabb, esetleg néhány napos beszélgetések. felvételi vizsgák segítségével? A teszt- rendszer sok mindenre választ Egyik lapunkban olvashattuk a következőket: „A jónevű tánczenekar mintegy négy helyen lép fel az év-adban. Mégpedig. ■.” És következett szépen felsorolva pontosan négy helység. Először tisztázzuk a furcsa kötőjelezést! A kérdéses szövegben az „évad” szó a sor végére került, tehát elválasztása indokolt volt. De így kell-e elválasztani? Elválasztás esetén egy mássalhangzót mindig át kell vinnünk az új sorba. Ezúttal a „v”-nek kellett volna átkerülni, s ez lett volna az elválasztás módja: é-vadban. Igen ám! De nem minden esetben kerül át a mássalhangzó. Az alábbi szavakat így kell elválasztani: vas-út, kertajtó, rend-őr. Ugyanis ezek összetett szavak, és az ösz- szetétel helyén kell kötőjelezni őket. Lássuk az „évad” szót! Ez a főnév idényt, időszakot, szezont jelent. (Pl: — tavcusz évadja; — a színház idei évadja; — éjnek évadján stb.) Ügy hangzik, mint az alábbi képzett számnevek: huszad, tized, század (huszad, ti-zed, szá-zad). Az évad is egyszerű szóként választandó tehát el: é-vadban■ A tévedés valószínűleg sajtóhibából adódott; egyébként az új sorba az egész szó elválasztás nélkül is átviheti lett Volna. Tipográfiai „okokból” különben sem •.engedélyezhetünk” helyesírási hibát1 A „mintegy" szó azonban feltétlenül fogalmazási hibára utal. A könnyebb megértés céljából szűkítsük le a vizsgálandó mondatot! — A tánczenekar mintegy négy helyen lép fel. — Mi a szerepe ebben a mondatban a „mintegy” szónak? Kétségkívül a fellépés helyének számára vonatkozik. És azt kétségessé. bizonytalanná teszi. De aki ebben nem biztos, hogyan sorolhatja fel pontosan a négy helységet? A „mintegy” — határozószó.; — leginkább a körülbelül szó ad, de legalább ugyanannyi vonatkozásban homályban felejt egyéb összefüggéseket. Ami pedig a hosszabb ideig tartó, alaposabb vizsgákat illeti; lehetséges, hogy a tehetséget jobban meg lehet így ismerni, de két jelentős ellenvetés még így is megmarad. Egyrészt, hogy ez nagyobb lehetőséget kínál a szubjektív megítélésre, másrészt pedig egyáltalán nem csökkentené a panaszok számát, hiszen ekkor nyilvánvalóan azok elégedetlenkednének, — s nem is teljesen alaptalanul — akik jó iskolai bizonyítvánnyal, kielégítő tárgyi tudással rendelkeznek, de a tehetség-rátermettség vizsgálatában alul maradtak. Éppen az idei vizsgák mutatták meg, hogy a felvételi rendszer további finomításra szorul. A budapesti bölcsészeti karon például, egyikmásik szakra csak a maximális 20 pontosok juthattak be. s már a 19 és fél pontosok is kimaradtak. Fél pont differencia pedig — főleg ha 20. valamint 19 és félről van szó, — igazán nem dönthet emberek sorsáról, hiszen a fél pont különbség a vizsgán előforduló pillanatnyi „rövidzárlatból” is adódhat. összegezve: a jelenlegi felvételi rendszer általában a legjobbak kiválogatására törekszik, s ha van is hibája. erre nem hivatkozhat minden fel nem vett pályázó. helyett használjuk, amelynél a •,mintegy” választékosabbnak hangzik. Általában szám, vagy menny iségrfagalommal kapcsolatos- Pl: Mintegy kétszázezer ember utazott a hét végén víkendre Budapestről Ezt valóban nem lehet pontosan megszámolni, itt érthető a minteggyel jelzett körülbelüli, hozzávetőleges szám. Még a — Mintegy fél órával ezelőtt az öntödében láttam — féle mondatban is elmegy valahogy, hiszen nem figyeltem pontosan az időt: bár ebben a mondatban már a „körülbelül” sokkal természetesebbnek hangzik. A kifogásolt mondatban azonban feleslegesen használták, hiszen pontosan tudják (és nem körülbelül!), hogy négy helyen lép fel az a bizonyos zenekar, és még a helységeket is felsorolják. Bizonytalanság nem a fellépés számában van, azt tehát helytelen a mintegy-gyel kétségessé tenni. Ha arra gondol a szerző, hogy ez csak terv, akkor a mintegy helyett szerencsésebb lett volna például azt írni, hogy a „tervek szerint” négy helyen lépnek fel. A ,•mintegy” szó féktelen elterjedtsége ellen azért is fel kell lépni, mert nyelvi lehetőséget. „okot" ad a felelőtlenségre. Egyetlen szó betoldásával — talán éppen a mozgalmi zsargontól kölcsönzött nyelvi megoldással — felelőtlen vagy téves adatok közlésére ..csábít”. A pontos, lelkiismeretes tájékozódás elhanyagolására vezethetA ,-mintegy” határozószót egyébként semmi esetre sem szabad használnunk olyankor, ha pontos számot, mennyiséget közlünk, mert ilyen esetben a „mintegy” nemcsak felesleges, hanem értelemzavaró is, hiszen a határozott számot határozatlanná, a kétségtelent kétségessé teszi. Nem mindegy tehát, hogy hol és mikor használjuk beszédünkben a mintegy határozószót. Tóth Imr# Fries Gyula A Művészeti Lexikon I. kötete ismertetésének margójára Tóth László Nem mindegy, hogy hol áll a „mintegy“
