Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
8 Nór.R An 1965. augusztus 29. vasárnap Kopré József; Kárász Anna hagyatéka Ián az megnyugtatná. Kellett volna beszélni vele legutóbb, amikor' itt volt. De azt sem tudja, hol lakik? Néhány szót váltottak csak a folyosón, amikor a lejáratig kísérte. Kárász Anna, mintha csak megérezte volna. nog'r az ápolónő most vele foglalkozik. A r ügyeletes orvos meg- nak, hogy közeledik már a tan az üveg. Az orvos oda fogta a pulzusát. A leszámolás órája!” Ezt izente. sem néz, csak a kezét nyújthideg, fonnyadt kéz Ez tizenkilencben volt, ha jól ja hátra. Gyorsan felrántja a gyújtja TmásTk kezét is, i , , „ . emlékszik, amikor az ispánék- paplant. mintha *71 mnnrianá a t^kinelernyedve hagyta, nál s2olg^lt. Néhány percig még figyeli J S Z ezt is karolják aSy’ mel UJJ , ,Deh0=y mondta meg a gaz- Kárász Annát aztán az ápoló- simogasd ^ ^dves nóKaroijaK. dajanak szegény István ize- no felé fordul. vérke Az orvos a karóráját néz- netét Csak hordta magában, _ Szóy maid kérem né_ erKe‘ tetójTa^ltenc™számra u£ jó1 megjegyezve minden szót. hány per^ múTvi A mXben Az ápolónő megfogja a má- tatoja a kilences szarára ug Irni nem tudott> hat emleke- vagyok. sík kezét is. Kárász Anna rótt eppen. Meg „íz. meg o zetébe véste... De soká jön re its felejti fátyolos szemét, és másodpere es elengedi. Sze- Évike? Kimegy. Lassan, elgondol- szinte súgja: mét mereven a paplanra sze- Fölemelte a szekrényről az kodva lépked. gezte. irkalapot. Aztán a párna alá Szeretnék, vala.„ mit... ad.. Nagyon messzire nezett. nyúlt a drótkeretes szem- Az ápolónő az ágy végéhez ni. Az ápolónő kissé hátrább üvegért. Az orvos is megdi- áll és néz mereven. Aztán a állt. Kíváncsian vát .a az csérte. Azt mondta: nagy a kórlapjára tekint, olvasgatja eredményt. Kezében ceruza s haladás. Meg: vitalitás ° van adatait, inkább csak időtőlkiterítve a lepedőnyi kór- magában Anna! Mi az a vi- tésből. Tudja kívülről is, melap, amelyre a korábbi napok talitás? Soha sem hallotta, lyik rovatban mi szerepel. Az nyugtalan szívhangjai voltak Majd jön Évike, majd meg- andaxinok, a nyugtatók, a ____________ _____ p irossal rápingálva. Egyik magyarázza. Ö biztosan tud- görcsoldó injekciók adagjait szorongatja az irkalapot. Apnap, a mélybe szaladtak ezek ja. Gimnazista a lelkem. nézegeti. Vizsgálja saját fel- rd levélformára van osszea vonalak, aztán hirtelen a Évike is örül a haladás- jegyzéseit. hajtogatva, magasba szöktek, csucsosan, nak. Legutóbb még csak a — Nekem? — Ezt, itt. na... gyón... kérem... — lehanyatlik a feje. Kárász Anna a markában Kárász Anna megmozdul. Az ápolónő a kezébe veszi. Felcsillan a szeme az ápolónő- Érzi finom ujjaival, hogy át- nek. Aztán mintha nagyon Qt rajta a nehézkezű írás, mesziről hangot hallana: — Ha, le._ ne_ szí... ÄStÄ* T"ÄK?*8 ä ^StxS2r>S£ ~ 6vlké" “kmint valami kezdetleges gye- nagybetűknél tartottak. Fog- rekrajz. ta a kezét és dfyan jó me— Hogy aludt, Anna? — leg, puha keze volt Csak az kérdezte az orvos és mosoly- g ujja} nem akartak enge- 6ott- delmeskedni. Nem szoktak — Még nem, n,em jött, Kicsúszik keze az ápolónő de kezéből. mosolyognak. A múltkor is hoz. Hiába, az idő. De most egy súlyos beteget hozta s a ezt szereti. Mindig is szerette hatosba. Akkor is ez volt az volna. Imi, írni! Neki most jön, beszéltem vele telefonon ügyeletes. ez az egész éleit. A vágy — hazudja, — és azt mondta Az ápolónő felugrik. A pa— Nehezen, — lihegte Ká- mindig ott motoszkált ben- okvetlen jön. Jön, Anna, biz- pírt köténye zsebébe dugja és rász Anna — nagyon nehe- ne. de nem volt rá idő. Mert tosan jön. szalad kifelé az ajtón. Az orzen, doktor úr kérem... egész életében dolgozni kel- vossal tér vissza. Az kereszt* A hideg ujjak a szíve tá- lett. Mindig másoknak Maga is érzi, hogy szavai be teszi mellén a két fonyján pihentek s lecsukódtak Nyílott az ajtó Kárász An- üresen meggyőződés nélkül nyadt kezet a fáradt, fakó szemek. na a párnája alá rejtette az kopognak a csöndes kórterem— Biztosan megint a be- irkalapot. A szemüveget ma- f;vik,e> ** 0If öt Perc' tűk! - évődött az orvos. - nem volt ideje a párna alá “fgállt az ,u.r£? Látom, itt a papír meg a ce- dugni —, Jon— J°n;-- ~ pihegl agy előtt es sírt Az apolono ruza! — Na nincs Is itt már Az ápolónő kezében eev kis ^r^sz Anna és szája szögié- karolt bele. semmi baj: egészen komoly a üveggel, meg kanállal meg- ™e§lelenlk vaJ^rm.kiíe' haladás! - Akiben ennyi vi- áut a. Kanaual meg jezhetetlen gyenge bánat, letalitás van, kérem, mint ma- _ Tessék csak felülni An moridás. Aztán kifelé fordul „ ,<1— a— — —a- —i.a lessek csak remiru, An az ágyon, az istenért Anna, — Ezt küldi magának. Ballagtak kifelé a kórteremből. ne! Milyen kedvesen Anna. mondja: É gában, Anna, az még soká- na _ szólt kedvesen, esi- lg élhet. cseregve. Letette az éjjeliszekrényre m «^k Anr.áaz írkalapot. , nak szólítja. A felvételezóKarasz Anna elhúzta a szá- ben is Annázta az a lány, Ját. Kesernyésen mosolygott. aki az ablaknál ült Talán Kárász Anna kinyitja a Jól esett neki a dicséret, nevetnek is rajta, hogy ő már szemét, de fáradt, nagyon fá- — Csak lassan haladok. mindig lány, vénségére is radt. Homályosan látja az doktor úr kérem — motyogta csak Anna, dehát nem is ápolónőt. Szakasztott olyan a hálásan. — Meg aztán, ma- akart ő férjhez menni soha. haj«, mint a Borisnak, gamtól nem is megy. Majd uonkaj a testvére is azért . . . az Évike Ma biztosan be- halt meg. mert férjhez ment. *z fipolónő leül az agya _ Csafc ^ jutot_ jon... Ugye ma bejöhet? Erőí ura volt, azt mondták Ä ^ ^ tunk. Kicsit megemelkedett a pár- B szomszédasszonyok. Már Érzl> h°gy *!“*?*• Magijed de vfke kibontja a papírlapot Nagy ákom-bákom betűkkel csak ennyi állt a lapon: KÁRASZ ANNA. Az S betű fordítva volt, a két N egymásnak dőlt. — Egy hónapja az volt a kívánsága, hogy meg akar tanulni írni. — szólt Évike szilán. — Igen. természetesen — szólt az orvos és mosolygott Megsimogatta a kezét Kárász Anna magára ma nem ugrik el tőle. Kárász An- Az ápolónő karonfogva kí- na most lehunyja a szemét. sérte le a kijáratig.. Valamit tenni kellene vil- Ettől meggyógyul, Anna! ian £t az ápolónő agyán. Már Aztán viszamenet a kórte- N agyon keserű volt. Meg jócskán elmúlt a néhány perc, rém be, elvette az ágyról az első szülés elvitte. Gyönyörű gyerek maradt utána. radt. Szomszédja aludt. Va- valami hódító szaga, íze van amit az orvos mondott De kórlapot amelyre az utolsó laki a sarokban lekecmergett ennek- most hagyja itt? Csak leg- orvosság adagot már nem kelalább jönne a lány, Évike, ta- lett feljegyezni. az ágyról és nagyokat sóhaj- Mindenki azt hiszi, hogy 5 tett. Csak a körvonalait lát- meggyógyul. Évike is. Csak Németh Emil TőaLász&k Lassíts a motorral! A vízbe a hálót! Okosan Janikám, megteljen a zsák! Ebadta, de tudta, hol érje, kutassa a fogast nagyapád, meg a huncut apád! Parafából a gyöngysor a tej-sima vízen lila pára szitálja a nap sugarát. — Hej, lesz ma olyan nyár, Jóska, fogadjunk! Belemártózunk délben odaát! Megpördül a csörlő, nyújtja a hálót, Gyűl a vész, a hal apraja sorra kiles, Fogy, enyészik a ködcsík, szél kel a végről.. . — Beszalad ma komám négy mázsa nemes! Sunyi bója-sereg csap a vízre körívvé, karcsún süt a nap, felhőtlen az ég— — Laci, hallod-c, reggeli kéne, a hagymát szeleteld, a szalonnám már odaég! Szúrtos gumicsizma, kötény ki a zugból! Rántsd jól a szemedbe a sapkaszegélyt! Nyikorog, nyög a csörlő, vonja a terhét- Már ott jön a háló, húzd, ne kíméld! Meg-megdül a hát, rogy a láb, tapogatva szaporázza a sok marok egy ütemét— — Hékás, kerekebben rakjad a hálót, szedd csak le a hínárt mind, ne felét! Lóg, billeg a rák, hálóra ragadva — Dugjad hamar ennek az Inge alá! (Figyeld csak, a bárka közébe hogy érik a mosoly s a veríték halszagúvá). — Húzd, húzd, ne komázz! Jön a zsákja. dörömbölj szilajon a ladikban, a szépje oson! Hess, félre henyék, bámészok az útból! Hagyjátok a bárkát most szabadon! Kavarogva nyüzsög fel az ünnepi bőség. Megfortyan a zsák begye, tízszer Is ád, — Nézd, mekkora harcsa, az anyja keservit! Nyálazza a pikkely a bal pirosát. Kószál a lapát, kéz, váj a silányba: Csuka, harcsa, fogas, ponty vár a kosár. Ontsd még ami van az üres rekesz-aljba, úgy érzem, a mélyben még csuka jár. Dobj félre komám a javából ebédre, süsd, főzd, az apádnak nem lehetett, — és nyílik a bicska, fröccsen a pikkely — neki ünnepe volt, ha keszeget evett. Forr, rottyan a lé, s amikor dudaszóval mólóra akasztja hajónk a delet, a hús le a tűzről, a bor, sör a jégről — okosodva ma tőletek, élni megyek. Vígmarkü halászok, az ég veletek! ta. Magával volt elfoglalva. Lassan harmadik hete és még mindig semmi. Ha nem várná Évikét, talán meg is bolondulna itt az idegenben, magányosságban! Mert itt már jönne! Az biztosan tudja, mit adogatnak itt neki. Évike okos, nagy lány. — Most aztán pihenjen, Anna, mert magának most az kell. Csak semmi mozgás, érminden, örökösen ugyanaz. *'’> kedves Anna? Mozogni s? irain. nem szabad! Az ápolónő betakargatja és Jön az orvos, megnéz, valamit számlál, amikor a csukífi SStaTiTiSS « «*<. jönnek többen. Az is drága jő ember, önála sokkal töbHiszen pihenne is 6, ha tudna. De valahogy a magá♦*« »*» »*• ♦*» *** *** *** *** *** *** **♦ *♦* *** *♦* *** bet időz. mint a többieknél, nyosságban csak előjönnek a Talán már az is tudja, hogy ^égi dolgok. Itt kever égnék az ő a betűkkel foglalkozik? ágya eiött, szólnak hozzá, A szomszéd mindig ínjefe- kérdezik, a mellére ülnek és ciót kap. Azt nem szereti szorítják nyomják kegyetle- nézm, A maga baját se sze- nül. Halántéka kivizesedik, a réti, de hát, a magáét mu- szíve szúr, szinte fullad, száj az emberlányának elvi- Mintha valami belülről marséin!. Életében még nem volt kolászná. Mo6t egy kicsit en- beteg. Megért már hatvan- gedett az a valami. Lehunyja nyolc évet, de kórházat még a sZgmét. nem látott Apja is a kilencven felé Fordulni akar, de valami a járt amikor meghalt De éle- szivébe nyilall. Mondta az tében még egy pilulát sem ápolono, hogy ne mozduljon, vett be . Az Eszterházyak Most mintha megint az jönne elő, ami a múltkor. Akkor szaladt az orvos és injekciót adott. Nyöszörög. Lélegzetvé- háborúban telnél érzi hogy valami kúszik a torka fele. juhásza volt. Még akkor mind a kilencen megvoltak a testvérei is. Misi az első esett, el a Piavenál. Karcsinak tüdőbaja lett. Ilonkát, gyermekágyi láz vitte el fiatalon. _____ ____ A Bori meg ápolónő volt. Az nadt arccal, ám, a szegény Bori valami fertőzést kapott és belepusz- — Roszul van, tűit. Pedig az orvosok min- kérdezi ijedten, dent megtettek érte. Por is „ szerette. A szomszédja odafigyel. Lassan feltápászkodik és néz Anna? — felel. Gondolatban most itt vannak az ö kórházi ágyánál a testvérek is. Jó velük együtt lenni . Szegény Istvánt -zo- késért végezték ki. Még az utolsó izenetéré is emlékszik, o volt nála Sopronban, amikor egy katona hozta a hírt. hogy látogassák meg. mert onnét már úgy se szabadul. lehunyt szemmel, sárga arccal. A többiek is odanéznek. Valaki azt mondja, csengetni kell. Az orvos jön sietve. Egyenesen Kárász Anna ágyához lép. Mögötte az ápolónő riadtan. Az asztalon levó bádogtálcából csipesszel kiválaszt egy .Mondd meg. Anna a gazdád- tűt Visít a reszelő, aztán patKONOK MONOLÚG RAGYOGÓ tiszta a reggel. Az ab lakon, ha kinézek, a recés tűzfalak köszörülik o napot. Sugarai, mint vörös szikrák fröcskö- lődnek szét a házakra. Az éjszakai harmat teljesen lemosta az eget. Ha a negyedhatos buszt elérem, háromnegyedre biztosan bent vagyok, negyedóra pedig elég az öltözködésre. így megy minden nap. De Jó ez, jó, különösen akkor, ha az embert győtri valami. Szeretem azt a lányt. Az arca most is itt jön velem a busz ablakában. O egyetemista, én gépmunkás vagyok. Igaz, érettségiztem. Könyvtáram is van. So<cat olvasok. Mégis... Izgalmas és édes rettegéssel telnek napjaim. Igaz, olykor valami másként érvel bennem. Tudom... tudom.., ma már nincs különbség. Nincs!? Látszólag. Igen, látszólag. Mert én tudom, hogy van. Persze, más ez, mint azelőtt volt. Jól ismerem azt is, a régit. Apám géplakatos és mennyi baja volt amiatt, hogy olyan asszonyt vett el feleségül, akire másfél hold jutott az osztozkodásnál. A lány vonalai itt derengenek az ablaküvegen. Ügy látom most, hogy nem festette ki a száját. Én nem szeretem így. Jobb, ha kifesti... De most másfajta dologról van szó. Mindennap birkózom vele. Hogy is mondjam? Most valami olyasmiről van szó, hogy az apja kisiparos, ö meg egyetemre jár. ,. Le kell szállnom, ez már a gyár. — Jóreggelt! Szervusz! — Szervusz! Bélyegzés, rohanás az öltözőbe. Ilyenkor még ne u sokat beszélünk majd a gép mellett. De én miért rohanok? Időben jöttem. — Nem tudod, jó a gép? — kérdi Gabi. Magas, szemüveges, rokonszenves fiú. Értelmes. Kedvelem. — Nem tudom — valóban nem tudom, de most valahogyan nem is érdekel, ... öt az is érdekli, mit szólnak a rokonok, mit szólnak az ismerősök. A mások véleménye! Miért fontos neki! Mennyivel értékesebb az ő társasága, mint az enyém? Néhány beszélgetés után kiderült, hogy irodalomban hozzám képest analfabéták. De a zenével másként van. Arról mindent tudnak és fújják, mint az egyszeregyet. Viszont hamar észrevettem, úgy beszélnek a zenéről, mint a szakik a csapatukról. Ezt nem, szeretem Nekik a zene divat, spori Mondom, nem szeretem a zenét. így nem szeretem. A lány pedig rayyng a zenéért. A zene neki szent, mint ezok a zsurok és egyéb összejövetelek, amelyekre rendszeresen eljár. Már fel is öltöztem. Gyorsan ment. Az ember naponta háromszor vetkőzik, háromszor öltözik. Lám, a gép jó. Az öreg Takács is itt van. IMa megcsináljuk a hetvenet. Ma megint énekelni fogunk, akárcsak az éjszakai műszakban, hogy el ne álmosodjunk, De most jókedvünkben fogunk énekelni — Jóregeit Takács bátyám! — Jóreggelt! AZT HISZEM kérdezett még valamit az öreg. Biztosan azt, hogy mi újság. .. .0 pedig rajong ezért a társaságért, vagy ha nem is rajong, szereti őket. Nagyon bántja, ha fitymálva beszélek róluk... Pfü, de meleg van. Kettőig jól megizzadunk még. ... Reszketve figyelem, hogy megváltozik-e? Hatotté rá valami abból, amit elmondtam neki? Néha ti— hiszem, hogy igen, máskor meg elkeseredem. Arra gondolok, hogy nem is olyan régen mást hallott az iskolában, mást otthon és mást a barátnőitől. Okos lány ő, meg kell, hogy értse, nekünk csak egyfajta barátaink lehetnek. — Vigyázz az anyagra! Ne bámészkodj! — idegeskedik Gabi. Igaza van. Ezt a részt újra be kell fognom. A henger azért csak gép. Ha valamit rosszul fogunk be, rosszul megy át rajta. Itt is ügyelni kell. Hát akkor! Nála! Ö nem gép! Az emlékei azokhoz kötik. És még sok minden. Nem vagyok egy „egzisztencia”? De lehetek még! Persze nem olyan, amilyent ők szeretnének. Nemrég fogadtait el egyszerre három újításomat. Nem akármilyenek: az egyiknél százezrekről van szó. Unszolnak, hogy legyek mérnök. Végezzem el az esti tagozatot. De engem inkább könyvek érdekelnek. A matematikát néha kedvtelésből űzöm, de az egész életet a számokkal eltölteni képtelen, lennék. Ez* nem értik. Most jól jön az anyag. Félszemmel azért figyelem. Persze a mérnök azok szemében talán más lenne. De én csak azért, nem leszek mérnök. Félek... Féltem... Szeretem.,. Nem azért vaguok féltékeny, mert megcsal. Nem csal meg úgy, mint nő, hanem mint barát. Engem úgy is megcsal, ha hagyja, hogy azok meghívják ide-oda, ha hagyja, hogy karolják — persze csak tánc közben. Nem érti, hogy ezzel is megcsal. Nem érti, hogy náluk ez is csak divat. Unaloműző divat! MA GYORSAN telik az tdó Mindjárt két óra. Tudom, hogy mit fogok csinálni. Még többet olvasok. És nyelveket tanulok. Aztán isten neki, fölfalom az Összes zeneszerzőt. Ez se legyen támadási felület, ne sebezhessenek meg sehol. Csak ezt seiet fj
