Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

1965. augusztus 1. vasárnap. NÖGR.4 9 7 Levél Prágából, avagy aki már átlépte háza küszöbét Művelődési otthonok — tervekben és falakban A levél a minap Prágából érkezett. A többi között ezt írta benne régi ismerősöm, Jankó T., a prágai villamos- vasút lakatosa: Tehát nemcsak villa­moson járok, hanem már autón is, saját Skodámon. Arról, hogy új lakást kaptam, tudsz. Akkoriban történt az atadása, amikor itt jártál ná­lunk... Egyébként örömmel olvasom leveledben, -hogy Ná­latok is nagy építkezések folynak, s hogy Te is lakás- tulajdonos vagy. Nálunk is folyton építenek. Annyi ren­geteg ház évszázadok alatt sem épült ebben az öreg vá­rosban, mint most tíz év alatt...” A választ természetesen már postára adtam. Szép, új lakásához, kocsijához gratu­láltam Jankó T.-nek. Azon­ban a közös öröm kapcsán hadd mondjak el róla még né­hány szót. Mindenekelőtt egy pár éve zajlott beszélgetésünket idé­zem: — Persze, hogy nem kis összeg a magamfajta egyszerű munkásnak a huszonöt-har- mincezer korona. Nem arról \ an szó. De kellett a lakás. És hogy őszinte legyek, azért a mártás, meg a knédli sem hiányzott az asztalról — mo- solyodott el Jankó T. Negyvenöt év körüli nyú­lánk férfi. A szemében is mo­soly bújkált. Megtapogatta munkászubbonya zsebeit, ott vannak-e még, nem vesztek-e eh. Még ott voltak. Zsebében három szelet csokoládé la­pult. — A gyerekeknek — ma­gyarázta. Naponként visz haza nekik, már elvárják. Aztán ismét az előbbi témára kanyarodott vissza. — Persze, hogy nem kis összeg. Évekig gyűjtöttük a pénzt mi is. Havonként két- háromszáz korona. Ennyit azért nem volt különösebben nehéz félreérteni. Aztán egy- szercsak együtt volt a har­mincezer. A családban hárman keres- neK. — Feleségem is dolgozik, meg a nagyobbik fiam, ti­zenkilenc éves lesz az ősszel. Szintén lakatos. A ház előtt álltunk. Élénk színű, ötemeletes épülettömb volt. Ablakai vidáman tük­rözték vissza a napsugarakat. Jankó T. felmutatott a har­madik emeletre. — Két szoba, konyha, mel­lékhelyiségek. "Másfél hónap­ja lakunk itt. Tágas, egész­séges a lakás, a kilátás is szép. — Bár ami azt illeti... — dünnyögtem, de közbevágott. — Ezek is tornyok, ha ki­csit különböznek is a törté­nelmi város tornyaitól. Ami­kor hazafelé jövök, először a toronydaruk ötlenek szemem­be az épülő városrészből. Pár hónappal ezelőtt még az utca elején voltak, pár hét múlva pedig már az utcából is vég­leg eltűnnek. Pedig de meg­szoktuk őket. Hiúba, kell a lakás. És így megy ez a város kü­lönböző pontjain hónapról- hónapra, évről-évre. Megje­lennek egy időre a daruk, az­tán nyomukban szinte egyik napról a másikra születnek az új épülettömbök, a gépek, építőmunkások pedig mennek tovább. Rengeteg Prágában is az igénylés, akárcsak nálunk. A szövetkezeti lakásépítést különösen sokan kedvelik Csehszlovákiában. Állami erőből is támogatják. Népsze­rűségét azonban nemcsak an­nak köszönheti, hanem az építési határidők szigorú, pon­tos betartásának is. Első­sorban ezzel vívta ki népsze­rűségét, Csehszlovákia-szerte a lakásépítő szövetkezet. Kiáltás harsant. egy ablak­ból a hátunk mögött. — Hanka — mondta Jankó T. — A legkisebb. Felfedez­tek, Apró, szöszke fej hajolt ki egy harmadik emeleti ablak­ból. De nem sokat láthattunk az egész emberkéből a szemé­re rakott hatalmas napszem­üvegtől. — Úgy látszik, már a fele­ségem is itthon van. Hanká- nak ugyanis ilyenkor az az első dolga, hogy elcsenje anyu napszemüvegét Elbúcsúztunk. Jankó T. de­rűsen lépte át az új épület­tömb „küszöbét”. Hamarosan elnyelte a kapu. Lift búgása hallatszott. Hogyan is mondta egykor Libuse hercegnő? „Ott az erdőben van egy hely. két mérföldnyire innen, a Moldva kanyarjában. Északon a Brusnice patak szegi le mély völgyével, délen meg sziklás hegy mered ezik fölötte a strahovi erdő mel­lett. Ha elmentek oda, egy em­bert találtok az erdő köze­pén, aki házának küszöbét ácsolja. Ezért nevezzétek a várost, amelyet majd ott felépítetek, Prágának.” Nem tudni már, megtalál­ták-e ott akkor azt az embert. De a város felépült, s úgy ismeri a világ: Prága. (Azaz: Küszöb. A szerz.) Különben az az ember csak legenda. És ami nem az? Ma Csehszlovákiában ha­vonként százan és százan lé­pik át az új városrészek, la­kótelepek hatalmas épület­tömbjeinek küszöbét. Nálunk is így van ez! S talán valamennyien, a prágai villamosvasút lakatosa, az észak-magyarországi vá­roska ipari munkása, a lankás dombok földművelője egy új, de már nem teljesen ismeret­len jövő küszöbét is átlépik. A szép, 'békés jövőjét! Tulajdonképpen ezért is írtam le ezt a pár sort. Hi­szen az öröm közös. Tóth Elemér NEM SZÉGYENKEZHE­TÜNK a statisztikánkkal: ma már Nógrád megye csaknem minden községének van mű­velődési otthona. Falvaink épí­tő, teremtő kedvének eredmé­nye ez, s főképp az utóbbi tíz esztendő eredménye. Aki is­merte a megye korábbi álla­potait, az tudja teljességében felmérni, milyen ugrásszerű a fejlődés, ha a művelődési-kul­turális élet nélkülözhetetlen feltételeit tekintjük. Tíz ujjun­kon számba vehetjük helysége­inket, ahol nélkülözik még a művelődési munka otthonát, e néhányból látogattunk el há­romba, ahol gondok, bajok kö­zött ugyan, de most érlelőd­nek az építő tervek megvalósí­tásának lehetőségei. Hogyan és milyen gondok között? Ezt kutatva kérdeztük az érdekelteket. Pásztó járási székhely. Tíz­ezernél többen lakják, de a megye legnac­nincs művelődési otthona. Ez évek óta bénítja az egészséges szellemi, kulturális élet bonta- kozását, a járási centrális fel­adatok ellátását. A probléma megoldásának halogatása elva­dította innen a színházi szer­vezőket, derékba törte a zenei életet, s szinte behozhatatlan elmaradást okozott a művelő­dési-ismeretterjesztő tevékeny­ségben. az építkezés feltételei végre beérettek. Illetve: beé- rettek-e? A kérdést a járási tanács- vb. elnökéhez, Csé- pány Lajoshoz intéztük. — Igen. Az anyagi feltételei megérettek. De sajnos, mind­eddig csak a pénzügyi gondo­kon jutottunk túl, mert a megvalósítás kezdetét ezer akadály állja el. Beruházási pogromunkban kétmillió 566 ezer forintot biztosítottunk az építkezésre, azzal, hogy 1966 novemberére készen áll­jon végre a járás művelődési központja. Az épületben 450 személyt befogadó színházte­rem, emeleti elhelyezésben büfé, dohányzó, a belső térben klub, szakköri és irodahelyi­ségek lennének. — Lennének, ha? .. Lennének, ha. Illetve: lesz­nek is, most már bizonyos, csak az a kérdés, időre lesz­nek-e? Az építkezést ugyanis a Deák és a Hársfa utcákkal közrezárt telekre határoztuk el. Műemléki jellegű környe­zet ez, egyházi tulajdonban, romos, semmit nem érő régi gazdasági épületekkel. A Mű­emléki Felügyelőség azonban .immár két hónapja halogatja a hozzájárulást a telek kisajá­tításához. Ez a huzavona meg­köti a kezünket, hogy hozzá­lássunk a tereprendezéshez, a romok elhordásához. A mun­kának ezt a részét pedig sze­rettük volna már augusztus végere magunk mögött tudni. Annál inkább is, mert mint­egy másfél hónap múlva ke­zünkben lesz az építkezés tel­jes kiviteli terve, melyet Ha­lápi József mátraszőllősi épí­tész a járási népfront műsza­ki akcióbizottsága felkérésé­re készít. Az alapozást emberi számítás szerint szeptember végén elkezdhetnénk, s a befe­jezéssel is határidőben marad­hatnánk, de most minden a Műemléki Felügyelőségtől függ. A pásztói művelődési otthon tehát pillanatnyilag rajtunk kívülálló szerv hatá­rozatának függvénye. UGRÁSNYÍR A a járási székhelytől, Jobbágyiban ta­lán még kuszábbak a művelő­dési élet lehetőségei. Néhány évvel korábban volt itt szép hajléka a kultúrmunkának, de az épület birtokjogát in­kább csak papíron kapta meg a község. A falu szélén lévő művelődési otthon fek­vésénél fogva sem tölthette be rendeltetését. így azt tervez­ték, hogy egyéb célra értéke­sítik, árából Jobbbágyi köz­pontjában építenek új otthont. Hosszas tanakodás után a mű­velődési otthon a Salgótarjá­ni Kézműipari Vállalat kiren­deltségének jutott, de a köz­ség most talán messzebb áll az új építésének lehetőségé­től, mint eddig. Hogy miért? Hegedűs János, a tanács- vb. titkára így panaszolja el: — A tarjáni vállalat a múlt évben vette át az épületet, mégpedig nem vásárlás, ha­nem könyvjóváirás formájá­ban. így aztán természetesen egyetlen fillér kártalanítást nem kaptunk. Saját erőből újat építenünk képtelenség. Van ugyan vagy ötszázezer forintunk pénzben, anyagban, de ez kevés az üdvösséghez. Egyetlen megoldás kínálkozna, ha az egykori Apponyi-féle kastélyt mentesíteni lehetne az iskolai céloktól s az épületet új szárnnyal egészíthetnénk ki. A kastélyban működő há­rom osztályt tanterem építés­sel a községi iskola mellett összpontosítani tudnánk, e?zel a nevelőknek is jó szolgálatot tennénk. Két gond oldódna meg egy csapásra. Az is elgon­dolkoztató, hogy a termelő­szövetkezeti összevonással a szurdokpüspöki székhelyű tsz- körzetnek szükséges-e a koráb­bi irodaház Jobbá^ail-e ’ Szükséges-e két ember szama­ra fenntartani az é -■ \ amikor nincs mozink, klub ■ - lyünk, nincs otthona az n - Ságnak. Vagy így, vagy úgy. de most már végié megoldd . kíván a helyzetünk. Jog: . kérünk segítséget a megyéit:, mert nem rajtunk múlik, hogy tehetetlenné váltunk. BUJÁKON, a modern ido­mú étterem szomszédságában már állnak a falak, amelyek a község új művelődési ottho­nát Ígérik. Tavaly kezdték az alapozást a mintegy másfél millió forintos munkához s az emberek önkéntes szorgal­ma sem hiányzik, hogy minél előbb tető alatt lássák az épü­letet. Több. mint 40 ezer fo­rint társadalmi munkát kínál­tak fel, a temelőszövetkezet ingyen homokot fuvaroz, száz köbméter kő áll halomban a beépítésre, a munka május végén mégis megszakadt. — Mi az oka? — kérdez­zük a tanácsi vezetőket. — Sajnos, téglahiány — mondják keresztülhúzta a szá­mításainkat. Az országos ár­vízi gondok után most nem mi vagyunk a legfontosabbak s ez természetes is, hogy igv van. Harmincezer tégla kelle­ne, hogy a hátralévő falazáso­kat még az idén elvégezhes­sük s akkor a téli hónapokban belső munkákat folytathat­nánk. Erre azonban, ahogy mostani kilátásaink mutatják, nehezen kerül sor s ez határ­idős tervünket is módosítja. Mindenesetbe, ha elkészülünk, a 270 személyes nagyterem Buják igényeit legalább húsz esztendőre kielégíti. Addig vi­szont a mostani öreg mozite­rem is megteszi. Fő, hogy el­kezdtük a munkát. Hogy folytathassuk, végezhessük a még hátralévőt, — kivárjuk türelemmel. (b t.) ÚJ KÖNYVEK Kosztolányi Dezső elbeszélései (Magyar Helikon) Műhelylátogatás A lírikus Kosztolányival szinte vetekszik irodalmi ér­tékben. mondanivalója gazda­ságában s érettségében a no­vellista Kosztolányi. Sőt, mindegyre mélyülő gazdagsá­gát témáinak sokszínűségét, hu­mánumát s nem egyszer ízes, érett humorát. Különösen Es­ti Komél-ciklusának egyes da­rabjaiban adja maradéktalanul Mottó: „Szégyen énem-, röl nem tudom a lénye­get. Igyekszem hát kutatni lényemet”. (Voltaire) A városi zajtól félrevonul­va, itt fönn a hegyoldalban él egy csöndes, hallgatag művész. Magas, szikár őszhajú ember. Kedvenc gyümölcsfáival fog­lalkozik, mikor betoppanok hozzá. Barátságosan fogad, betessékel, villaszerű házába. Nemsokára belépünk a szen­télybe, a csupa-üveg hatalmas műterembe. Elkezdünk beszél­getni életről és művészetről, Csontváriról és Hégelről — csapong a képzelet, gát nél­kül, téren és időn keresztül. Egy gazdag élet filmje pereg le előttem: Nagy Ferencnek hívják, ötvenhat évvel ezelőtt látta meg a napvilágot egy vasmegyei kis faluban, Bőgő­ién. Apja napszámos. A fiatal gyerek már az elemiben fel­tűnést kelt rajztehetségével. Műveit látva a győri püspök kijelenti: — Nyolc évig ingyen tanít­tatom ezt a gyereket! A Soproni Liceum elvégzése után a Budapesti Képzőművé­szeti Akadémia növendéke lesz. Mestere Rudnay Gyula, a nagy kritikai realista festő, aki később maga mellé fogad­ja tanársegédnek. 1935-ben középiskolai tanári diplomát szerez, de nem megy el taníta­ni, egyedül a festészetnek akar élni. Két évig tengődik egy hónapos szobában, s köz­ben állandóan dolgozik. 1937- ben megfesti „Parasztfej” cí­mű olajképét, pályafutásának talán legkiemelkedőbb reme­két. Elhatározza: tíz évre el­búcsúzik az ecsettől, mivel úgy érzi, már csak önmagát tudná ismételni. — Elhatároztam, hogy tudá­somat a nevelés területén gyümölcsöztetem, hiszen itt is van tennivaló éppen elég — mondja elgondolkozva. Jön a nagy világégés a má­sodik világháború. Képei el­pusztulnak az óvóhelyen, kivé­ve az előbb említett „Paraszt­fejet”. 1938 óta él Salgótarjánban, a Rákóczi-úti általános iskola rajztanára. Azóta csk egy-két képet alkotott. Azt is inkább a maga számára. S ma újra a régi. Újra tervez: — Egy hét múlva megjön a modellem, s akkor elkezdem a munkát — mondja fellelke­sülve. Szavaiból kirajzolódik hitvallása, ars poeticája, ez az emócióval teljes lírai önvallo­más. ■ — Szeretem a művészetet, a festészetet, nem kézzel, de szívvel kell alkotni. A hírnév nem érdekelt soha, tudok ad­dig várni, amíg úgy érzem Itt az én időm. S akkor kitö­rök, mint a vulkán, mint fia­talságom idején. Művészeket nem lehet kitenyészteni, aki előbb forintban gondolkodik s csak utána fest, az sarlatán. Saját erejéből kell mindenki­nek felszínre hoznia a maxi­mumot. Aki csak a pénzért al­kot, az érdekházasságra lép a művészettel, s a könyörtelen idő, szemétdombra veti az ilyen életművet. Azon is vívó­dom, hogy képeimet egyálta­lán aláírjam-e. Shakespearet nem zavarják, nem ismerik magánéletét, de alkotásai min­dennél ékesebben bizonyítják: Nem a pacsirta a fontos, ha­nem az éneke. A XX. század művész embe­rét minden külsődleges ro­mantika nélkül, de modern, nagy belső romantikával tu­dom csak elképzelni. S ne csak a szűk szakmabelieknek alkosson, a tömegek Ízlését, erkölcsét formálja, mert ez a művészet igazi célja. Beetho­ven azért volt géniusz, mert úgy tudott a tömegeknek al­kotni, hogy közben a szakem­berek elismerését is kiváltot­ta. A szakács nem főzhet csak a szakácsoknak. — Sokan kétarcúnak tarta­nak, mert elhagytam felesége­met és két gyermekemet. De én a művészettel csaltam meg őket! A művész, mint a gyer­mek, kedves és kegyetlen. Rembrandt eladta felesége Saskia sírját is, Saskiáét, akiről a legszebb portréit fes­tette. A családnak mindig üzemzavara van. Ezért mene­kültem ki ide a csöndes hegy­oldalba. Ha csinálok valamit, akkor végigcsinálom: Pegazu­som, minden kölöncöt ledob, ami utamba áll. A művész ki­nő családot, barátokat, min­dent. Nekem mindegy hogy ki mit hisz, az idő engem fog igazolni. — Arcvonásain az elhivatottság fénye ragyog. — Mi a véleménye az absz­trakt művészetről? — Akarnok művészet, ha ezen az úton halad tovább, akkor már csak absztrakt lesz, de nem művészet. Csak logi­ka és matematika marad ben­ne. Ami már nem a művészi, hanem a tudományos megis­merés körébe vág. Ez az irányzat az egyetemes művé­szet számára, exkurzió (kirán­dulás), aminek csak a jövő néhány nagyja veszi hasznát. De jön majd egy nagy összeg­ző, s ő fel fogja használni eze­ket az életműveket... Lassan dél felé jár az idő, csönd van a műteremben. Az ablakok mellett málnabokrok, a művész hetvenhat éves any­ja érett málnát szed. Újra együtt él anya és gyermeke. Mint ötven évvel ezelőtt. Rozgonyi István ahogy a több mint ezer olda­las gyűjteményt lapozzuk, kétségünk támad, vájjon nem időállóbb, elmélyültebb és tömörségében kifejezőbb-e prózai életműve? A kötetben az ifjúkori kísérletektől kezd­ve tanulmányozhatjuk stílusá­nak és mondanivalójának Mai lengyel Nagy meglepetés és tanul­ság ez a gyűjtemény: vonzó képet ad a modern lengyel irodalom fejlődéséről, monda­nivalójának kitágulásáról, stí- luskisérleteinek változatossá­gáról. A legidősebbtől a legfia­talabb nemzedékig gazdag íze­lítőt ad az élő lengyel iroda­lom új utat kereső törekvései­ből, érett vagy most érlelődő stíluskisérleteiről. Már nem­csak a második világháború szörnyűségeinek nyomasztó él­ményanyaga ihleti az írókat, hanem a ma bonyolult valósá­gának felfedezése, sematiz­mus-mentes ábrázolása. A pa­letta a legtarkább színképet lényének jobbik felét, gyakran keserű öngúnnyal kevert igazmondását érett bölcsessé­gét. Legnagyobb dicsérete a prózaíró Kosztolányinak, hogy írásait kevés kivétellel ma is frissnek, mainak érezzük, mint minden igaz íróét, aki nem a pillanatnak élt és dolgozott. elbeszélők (Európa) matatja: a realista törekvések mellett gyakran a groteszk képtelenségek birodalmába ki­ránduló modern mesék, ex­presszív hatású álomlátások bukkannak fel, de fő vonásuk mégis a provincializmustól va­ló szabadulás, az elvi tiszta­ságra törekvés, a felszabadult hang és szenvedélyes igaz­mondás. Kiemelkedő és repre­zentatív értékű írás Zawyes- ki Kiáltás a világűrbe című elbeszélése s a fiatalok közül Mowakowski A Négyszögletes című börtöntörténete. A kötet valóban a mai lengyel iroda­lom legjobb értékeinek eleven összefoglalását adja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom