Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

f 6 NOGRÁD 1965. augusztus 1. vasárnap* Vasárnapi labdarúgó-műsor NB I. Salgótarjáni BTC— Szegedi EAC, Salgótarján, SKSE Stadion 17 óra, v: Ra- dó. NB I. TARTALÉKBAJ- NOKSÁG: Salgótarjáni BTC —Szegedi EAC, Salgótarján, SKSE Stadion 15.15 árakor, v: Matisz. NB. II. KELETI-CSO­PORT: Kisterenyei Bányász —Bp. Spartacus, Kisterenye 16.30 órakor,v: Temesvári, Borsodi Bányász—Nagybá to­ri yi Bányász, Sajószentpéter 17 óra, v: Rácz J. Döntetlenben bizakodnak Nem öröm mostanában sze­gedi labdarúgó-szurkolónak lenni. Ezt tulajdonképpen egészen könnyű bizonyítani... ??? Hát kérem szépen. Ha az ember a bajnoki táblázatot nézi, a szegedi csapatot a le­geslegvégén látja. Persze a sté- cé nincs nagyon messze tőle, hiszen alig egy hellyel van előbb, s alig egy ponttal előzi meg. A Szegedi EAC a leg­kevesebb gólt rúgta (a tarjáni tizeneggyel együtt), s nála ke­vesebbszer (egyszer) csak az SBTC győzött!! Egy hete az NB I B listavezetőjével — Szegeden — csak keserves 2:2-s döntetlent tudott kihar­colni, most szerdán pedig a Bajai MTE NB III-as csapata (akárcsak a vecsésiek a Sté- cét) elütötte a továbbjutástól az NB I-es szegedi csapatot... Ilyen körülmények között azután nem lehet csodálkoz­ni, ha mostanában borúsan járnak-kelnek a nagy sikerű Szabadtéri Játékok városának labdarúgó szurkolói. Bizony Spartakiád képekben A salgótarjáni járás spartakiád döntőjének röplabda győz­tese a Kisterenye csapata. A döntőben a mátranovákiakat győzték le és jutottak tovább nem a legjobbak az előjelek a mindkét csapat szempontjából döntő fontosságú őszi forduló, annak első mérkőzése előtt. Bárhogyan is nézzük, labdarú­gó nyelven kiesési rangadónak nevezik azt a találkozót, ame­lyen az utolsó és az utolsó előtti helyezett vetélkedik a győzelemért S itt jön a meg­lepetés. Moór Ede, a SZEAC edzője egyáltalán nem olyan sötéten látja a helyzetet. Igazi pedagó­gus a kitűnő edző, aki tudja azt, ha az edző is elveszti op­timizmusát, akkor mindennek vége. Igaz, nem tagadja, nem a legjobbak az előjelek, nem a legrózsásabb a helyzet, de volt már a jelenleginél rosz- szabb helyzetben is a csapat, s mégis kivágta magát, amúgy igazában, szegedi módra... Az edző most is bízik fiaiban. El­végre ő ismeri őket, tudja, hogy bizalmának van reális alapja. Pedig a szegedi klub labdarúgó szakosztályában most nem a legjobban mennek a dolgok. Éppen a héten látott napvilágot a hír, hogy a fe­gyelmet mindennél fontosabb­nak tartják a SZEAC-ban. Várhelyit (az első csapat stan­dard tagiját és Szekerest: ő az első öt mérkőzésen kitűnően játszott, később hullámvölgy­be került es kihagyták) a házi fegyelmi eltiltotta. A vezető­ség ugyanis a belső fegyelem megszilárdításával igyekszik erősíteni a csapatot... Kalo­csai nem jár edzésekre, Hajós sem, sérültek is vannak a szá­mításba jöhető játékosok kö­zött. így a kapus Tóth, aztán a legfiatalabb csatár, az ifi válogtott Zöldi, valamint a legidősebb, volt válogatott Gilicz... A szegediek most azt mond­ják, csapatuk nem jó, nincs megfelelő kondíciója. És még­sem „nyugtalanok”. Viszaem- lékeznek a tavaszi szegedi 0:0- ra, amikor két igen rossz csa­pat küzdelméből egyik sem került ki győztesen, bár akadt szurkoló, aki akasztófahumor­ral akkor megjegyezte: ilyen mérkőzés után nem adni kel­lene egy-egy pontot, hanem elvenni. Mindkét csapattól. S a szegedi szurkolók (és talán a vezetők is) meg vannak győ­ződve, hogy a táblázat utolsó előtti helyén álló SBTC sem javulhatott sokat tavasz óta. És szinte egyöntetűen azt vár­ják, ogy csapatuk Salgótarján­ból elhozza az egyik pontot. Azt mondják, tavasszal egyet­len épkézláb támadást nem tudott az SBTC vezetni a sze­gedi kapura, s ha akkor nem tudott, mi a garancia, hogy most mit tud? Szegeden a szakvezetők legtöbbje, s a szurkolók soka­sága éppen ezért bízik abban, hogy az edzőnek sikerül fel­paprikázni a csapatát a bá­nyász együttes ellen és vasár­nap este a rádió x-et mond majd eredményként, a Salgó­tarján — Szeged mérkőzés eredményeként. S ebben az esetben a Tisza-parti város sokezres szurkoló-tábora elé­gedett lesz kedvenc labdarúgó­ival. A csapat különben — hacsak valami közbe nem jön — ugyanaz lesz, amelyik Ba­ján a hétközi MNK-mérkőzé- sen kikapott. Tehát: Korányi — Kővári, Kürtösi dr„ Cserkó — Dezsőfi, Reménvik dr. — Csömör, Szlovák, Nemes, Lin- ka, Arató. Nagy «József Hajrá, stécé! Győzelmet várnak a szurkolók Néhány óra, s megszólal a síp, s a Labdarúgó Nemzeti Bajnokság folytatja útját. Az SBTC nagy szurkolótábora fél­tő aggódással kiséri a kezdőrú­gáshoz a sok dicsőséget, örö­met, vagy keserűséget szerzett tizenegyet Borúlátók lehetnénk. A fe­kete fehérek 25. NB I-es első félideje a biztató rajt utáni hetes vereségszériával okot ad a kétkedésre. Az évek óta megbízható a két kisiklástól (Ferencváros, Pécs) eltekinve egyenletesen jó formát játszó csapatrész a hátvédhhármas megfelelő helyettesítése nem­csak az edző gondjait növel­te. Mi mégis bízunk. Elsősor­ban Szűcs Györgyben, a fel- szabadulás után legsikereseb­A, 1» méteres ‘Xi« ben szereplő SBTC fáradha­tatlan megteremtőjében. Visz- szatérte után az első perctől a tőle megszokott hozzáértés­sel kereste a sérülések okozta összeállítási gondokból kivezető átmeneti, vagy vég­leges megoldásokat. Amellett egy eredményesebb játékstílus kialakítását tűzte céljául. Az egyéni foglalkozásokon keresz­tül társaival együtt mindent elkövetett a technikai takti­kai előrelépés érdekében. Bízunk az újjáalakított szak­vezetésben. Elvárjuk tőlük, hogy a fegyelem megszilárdí­tásával — a küzdőtéren és a magánéletben egyaránt — hoz­zájárulnak ahhoz, hogy a f~ kete-fehér mint már annyi­szor huszonöt éves OB és NB I-es szereplésük alatt szívvel lélekkel harcolva kerülik el a kiesést s lesznek alapozói újabb dicsőségnek. Végül bí­zunk a pályára lépő tizenegy­ben. A csapatkapitányban, a huszonhétszeres magyar válo­gatott Szojka Feriben, akinek Ferenc felgyógyulásáig szokat­lan szerepkörben kell bizonyí­tani kivételes kéoességeit. Re­méljük, Oláh, Toldi, Kökény, csupaszív játéka példamutató lesz a többiekre is. Taliga Fe­ri újszerű játékfelfogásától, a szélsőkre épített gyors táma­dójátéktól, az eddig leggyen­gébb csapatrész az ötösfogat gólerősödését várjuk. A fenyvesekkel övezett sta­dion lelátóin szorongóktól azt kérjük, ne adják fel a re­ményt. Necsak a játéktól lel­kesedjenek, hanem lelkesítse­nek is. Buzdítsák sportszerűen csapatukat. Végül a mi számunkra oly sorsdöntőén fontos rajttól s a folytatástól gólokat, győzelme­ket, s további NB I-es rajto­kat várunk. Az SBTC öszeállítása a mai mérkőzésen: Cserháti — Szarvas, Szojka, Sándor II. — ""zalai, Toldi — Kriskó, Kö­kény, Básti, Taliga, Jeck. lifetime T.ácvlit Második félidő a labdarúgó- bajnokságban Másfél hónapos szünet után folytatódik a labdarúgó baj­nokság. A legtöbb osztályban augusztus elsején lépnek új­ra pályára a csapatok a baj­noki pontokért. Kis zavart okozott hogy a Magyar Lab­darúgó Szövetség elkésett a Nemzeti Bajnokság sorsolásá­nak nyilvánosságra hozatalá­val. Mivel az alsóbb osztályok sorsolása függvénye az NB-s sorsolásnak, néhány megyében mór nem tudták előkészíteni az augusztus elsejei rajtot. Figyelmeztetés ez a jövőre. A bajnokág és a Népköztársa­sági Kupa jelenti a hazai labdarúgó program vázát. Ezek programját az esztendő elején, egész évre el kell ké­szíteni, nyilvánosságra hozni, hogy a csaaptok felkészülését mindenütt feladatokhoz iga­zíthassák. A hathetes nyári bajnoki szünet sok tanulsággal szol­gált. Mindenekelőtt azzal, hogy a három évvel ezelőtti heves vita a „nyári futball” és a „téli futball” kérdésében végleg eldőlt a nyári futball javára. Itt az ideje, hogy az elkövetke2ő évekre ennek minden tanulságát levonjuk. Ma mór nemcsak a szakem­berek, hanem a széles közvé­lemény előtt is nyilvánvaló, hogy a tavasztól őszig való labdarúgás és a hosszab téli szünet mind a tömegeknek, mind pedig az élcsapatoknak előnyös. Az alacsonyabb osz­tályokban játszó csapatok ez­reinek — még ilyen szeszélyes időjárásban is — kellemesebb nyáron játszani, mint télen. Legyünk tehát következete­sebbek. Az alsóbb osztályok­ban csökkentsük minimálisra a tavasza és a nyári forduló közötti szünetet. Ezzel elérhet jük, hogy mindenütt komo­lyabban veszik a felkészülést, de biztosítjuk azt is, hogy egyetlen csapat sem marad program nélkül. . Ebből a szempontból a Magyar Nép- közsérsaségd Kupa fordulói nem jelentenek akadályt, hi­szen fordulóról fordulóra ki­esik a résztvevők fele, s kü­lönben is, a kupamérkőzése­ket az idén már szerdai na­pokon rendezték. Előnyös te­hát, ha közben tart a baj­nokság is, s egyetlen csapat sem marad hetekig tétlenül, s nem kell külön erOTeszí- tések'kel ellenfeleket szervez­nie. Az alsóbb osztályokban ugyanis a bajnoki küzdel­mek sorozata az, ami legin­kább együtt tartja a szakosz­tályokat, s hétről hétre len­dületet ad a munkához. Más a helyzet az élvonal­ban. A nyári labdarúgás ott is bevált, hiszen a hosszú téli szünet alkalmat ad a portyá­zásra, majd az alapos felké­szülésre. A két tatai alapozás eredményei szemmel látható­lag hozzájárultak az NB I-es mérkőzések színvonalának emelkedéséhez, élvonalbeli csapataink megerősödéséhez. Most már arra van szükség, hogy amit elkezdtünk, azt bátran folytassuk és az ala­pozás befejeztével, a bajnold idény közben is törődjünk az élvonalbeli játékosok tudásá­nak állandó elmélyítésével. Amint a példák mutatják nyári szünetre az NB I-ben sem volt szükség. Nyáron a csapatok többsége nem tud túrára menni, hiszen a télen futballozó nyugati országok­ban ekkor tartják a szüne­tet, s a felkészülésiben sem tudtak az együttesek lénye­gesen előbbre lépni. A leg­több csapat esetében in­kább szabadságolásoknak, vezetőség és edzőcseréknek lehettünk tanúi. Kérdés, mindez mennyire használ az érintett csapatoknak? Különben is a régi faj tr portyák korszaka lejárt. Ma már legfeljebb nagy távol­ságok esetén lehet szó bosz- szabb portyáról. Példa rá a Ferencváros amerikai út­ja, vagy az élvonalbeli bra­zil csapatok európai portyá­zása. Egyébként a nemzetkö­zi mérkőzések egy, legfeljebb két találkozóra korlátozód­nak, s ezeket a bajnoki idény közben is le lehet bo­nyolítani. Az új helyzet felvet má­sik problémát is. Mivel csa­pataink fejlődése következté­ben számítani lehet helytál­lásukra a nemzetközi kupék­ban, a következő évtől kezd­ve módosítani kellene az NB I-es bajnoki műsort: nincs ugyanis többé szükség a program sűrítésére, tehát a gyakori szerdai fordulókra. Olyan bajnoki programot kell tervezni, ami lehetősé­get ad az egyesületeknek, hogy hét közben eleget te­hessenek nemzetközi kötele­zettségeiknek is. Ha ezt meg­teszik, akkor sokkal több jogalapja lesz az MLSZ-nek hogy szigorúan ragaszkodjon a bajnoki műsor betartásá­hoz, ne engedélyezze mérkő­zések elhalasztását. Ne úgy nyújtsuk meg a labdarúgó idényt, hogy korábban kez­dünk és később fejezzük be, hanem úgy, hegy tavasztól őszig folyamatosan játsszunk. A labdarúgó bajnokság őszi idényétől mindenki so­kat vár. Szurkolók és szak­emberek egyaránt remélik a színvonal további emelkedé sét, a csapiatok fejlődését, a bajnoki küzdelem kiegyen­súlyozottságát, izgalmassa- gát és természetesen a válo­gatott játékosok ,a válogazott csapat helytállását. Tudni kell azonban, hogy a siker nem hull az ölünk­be. Bőven van már rá pél­da hogy eredményesen csak azok a játékosok és csapiatok szerepelnek, amelyek az ed­zéseken sem sajnálják a fá­radságot. Ezért az őszi idény kezdetekor a leghasznosabb jókívánság minden csapat­nak: vezetőknek és játéko­soknak legyen erejük az ed­zések színvonalának emelé­séhez, a küzdöképesség fo­kozásához, a céltudatos, kö­vetkezetes munkához. A. A. Termelőszövetkezetek, Máktermelők, Figyelem! Népgazdaságunknak minden szem mákgubóra szüksége van, mert értékes gyógysze­rek készülnek belőle. el a mákgubót! Értékesítése többletjövedelmet jelent­A helyi földművesszövetkezet a mákgubó kilójáért. 1.50 forintot fizet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom